ACARIZAX 12 SQ HDM NYELVALATTI LIOFILIZÁTUM
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ACARIZAX 12 SQ
Az ACARIZAX a kórtörténet, továbbá a háziporatkára adott pozitív bőrpróba (skin prick test) és/vagy specifikus IgE‑vizsgálat alapján diagnosztizált háziporatka-érzékenység kezelésére javallott olyan 18és 65év közötti felnőtteknél, akiknél az alábbi állapotok legalább egyike fennáll:
-
a tüneti kezelésre adott gyógyszerek alkalmazása mellett is fennálló mérsékelt vagy súlyos, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis.
-
inhalációs kortikoszteroidokkal nem megfelelően kontrollálható, háziporatka által kiváltott allergiás asthma és háziporatka által kiváltott – az enyhétől súlyosig terjedő – allergiás rhinitis együttes megléte. Az asthmás betegek állapotát körültekintően értékelni kell a kezelés megkezdése előtt (lásd 4.3pont).
Az ACARIZAX a kórtörténet, továbbá a háziporatkára adott pozitív bőrpróba (skin prick test) és/vagy specifikus IgE‑vizsgálat alapján diagnosztizált háziporatka-érzékenység kezelésére javallott olyan 5‑17éves gyermekeknél és serdülőknél, akiknél a tüneti kezelésre adott gyógyszerek alkalmazása mellett is mérsékelt vagy súlyos, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis áll fenn.
Adagolás
Az ajánlott adag gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél (5‑65éves): 1db nyelvalatti liofilizátum (12SQ‑HDM) naponta.
Klinikai hatás a kezelés megkezdését követő 8‑12hét után várható. A kezelésre vonatkozó nemzetközi irányelvek – a betegség javulásának eléréséhez – az allergia immunterápiájára 3éves kezelési időtartamot javasolnak. Az ACARIZAX hatásosságára vonatkozóan felnőttek 18hónapig tartó kezelésének adatai állnak rendelkezésre. Hároméves kezelési időtartamra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 5.1pont). Amennyiben az ACARIZAX-kezelés első évében nem észlelhető a tünetek javulása, akkor a kezelés folytatása nem javallott.
Gyermekek és serdülők
Allergiás rhinitis: Az adagolás 5‑17éves gyermekeknél és serdülőknél ugyanaz, mint felnőtteknél. 5évesnél fiatalabb gyermekek esetén az allergiás rhinitis ACARIZAX‑szal végzett kezelésére nincs megalapozott klinikai tapasztalat. Az ACARIZAX 5évesnél fiatalabb gyermekeknél allergiás rhinitis kezelésére nem alkalmazható. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1pontban található.
Allergiás asthma: 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetén az ACARIZAX hatásossága az allergiás asthma kezelésében nem igazolt. Az ACARIZAX 18évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél allergiás asthma kezelésére nem alkalmazható. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.8 és 5.1pontban található.
Idősek
Az ACARIZAX immunterápiás hatásosságát 65évesnél idősebb betegeknél nem igazolták. Az ACARIZAX 65évesnél idősebb betegeknél nem alkalmazható (lásd 5.1pont).
Az alkalmazás módja
Az ACARIZAX‑kezelést kizárólag az allergiás betegségek kezelésében jártas orvosoknak szabad elkezdeniük.
Az első nyelvalatti liofilizátumot orvosi felügyelet mellett kell bevenni és a beteget legalább 30percig megfigyelés alatt kell tartani annak érdekében, hogy az orvos-beteg kommunikáció biztosítva legyen, továbbá, hogy az esetleges, azonnal jelentkező mellékhatások kezelését meg lehessen kezdeni.
Az ACARIZAX egy nyelvalatti liofilizátum. A nyelvalatti liofilizátumot száraz ujjakkal, közvetlenül a buborékcsomagolás felbontása után kell kivenni a buborékcsomagolásból, és a nyelv alá kell helyezni, ahol az szétoszlik. Körülbelül 1percig el kell kerülni a liofilizátum lenyelését. A bevételt követő 5percben nem szabad ételt vagy italt fogyasztani.
Ha az ACARIZAX‑kezelés megszakítása legfeljebb 7napig tarott, a beteg újrakezdheti a kezelést. Ha a kezelés megszakításának időtartama meghaladta a 7napot, a betegnek javasolt a kezelőorvosához fordulni az újrakezdés előtt.
A készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Azoknál a betegeknél, akiknél a FEV1 a kezelés megkezdésekor (megfelelő gyógyszeres kezelés után) kevesebb mint az előre jelzett érték 70%‑a.
Azoknál a betegeknél, akiknél az alkalmazást megelőző 3hónapban súlyos asthma exacerbatio fordult elő.
Azoknál az asthmás betegeknél, akik akut felső légúti fertőzésben szenvednek, az ACARIZAX-kezelés megkezdését el kell halasztani a fertőzésből való felépülésig.
Aktív vagy nem megfelelően kontrollált autoimmun betegségben, immunkárosodásban, immunhiányban, immunszuppresszióban vagy a jelenlegi betegség szempontjából releváns malignus neoplasiában szenvedő betegeknél.
A szájüregben lévő súlyos akut gyulladás vagy szájüregi sebek esetén (lásd 4.4pont).
Asthma
Az asthma a súlyos szisztémás allergiás reakciók ismert kockázati tényezője.
A betegeket feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy az ACARIZAX nem alkalmas az akut asthma exacerbatio kezelésére. Akut asthma exacerbatio esetén rövid hatású bronchodilatatort kell alkalmazni. Ha a beteg a rövid hatású bronchodilatator-kezelést hatástalannak érzi, vagy a szokásosnál nagyobb dózisra van szüksége, orvoshoz kell fordulnia.
A betegeket feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben az asthmájuk hirtelen rosszabbodik, azonnali orvosi ellátásra van szükségük.
Az ACARIZAX adását kiegészítő kezelésként és nem a meglévő asthma-gyógyszerek helyettesítőjeként kell elkezdeni. Az ACARIZAX-kezelés megkezdése után nem ajánlott az asthma kezelésére adott gyógyszerek hirtelen megvonása. Az asthma-gyógyszereket fokozatosan, az asthma-kezelés szakmai irányelvei alapján, orvosi felügyelet mellett kell csökkenteni.
Súlyos szisztémás allergiás reakciók
Súlyos szisztémás allergiás reakciók, súlyos asthma exacerbatio, angiooedema, nyelési nehézség, légzési nehézség, a hang megváltozása, hypotonia, vagy a torok elzáródásának érzése esetén a kezelést meg kell szakítani és azonnal orvoshoz kell fordulni. A szisztémás tünetek közé tartozik még a kipirulás, pruritus, melegségérzés, általános rossz közérzet, izgatottság/szorongás.
A súlyos szisztémás allergiás reakciók egyik kezelési lehetősége az adrenalin. Triciklusos antidepresszánsokkal, monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAOI‑kkal) és/vagy COMT‑gátlókkal kezelt betegeknél az adrenalin hatásai fokozódhatnak, melynek végzetes következményei lehetnek. Béta‑blokkolókkal kezelt betegeknél az adrenalin hatásai csökkenhetnek.
Szisztémás allergiás reakció esetén a szívbetegségben szenvedő betegek fokozott kockázatnak vannak kitéve. A szívbetegségben szenvedő betegek ACARIZAX-kezelésére vonatkozóan korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.
Az allergiás immunterápia megkezdése előtt ezeket figyelembe kell venni.
Azoknál a betegeknél, akiknél a korábban háziporatkával végzett subcutan immunterápiára szisztémás reakciójuk volt, az ACARIZAX-kezelés megkezdését gondosan mérlegelni kell, továbbá a lehetséges reakciók kezeléséhez szükséges feltételeknek rendelkezésre kell állniuk. Ez a figyelmeztetés olyan tapasztalatokon alapul, amelyek hasonló, nyelvalatti tablettákkal végzett fűpollen-immunterápiából származnak, és amelyek azt mutatták, hogy a súlyos reakció kialakulásának kockázata magasabb lehet azoknál a betegeknél, akiknek a korábban fűpollennel végzett subcutan immunterápiára szisztémás reakciójuk volt.
Szájüregi gyulladás
Súlyos szájüregi gyulladásban (pl. orális lichen planus, szájüregi fekélyek vagy szájpenész), szájüregi sebek esetén vagy szájsebészeti beavatkozást követően, ideértve a foghúzást vagy a fog kiesését is, az ACARIZAX-kezelés megkezdését el kell halasztani, illetve a folyamatban levő kezelést fel kell függeszteni a szájüreg gyógyulása érdekében.
Helyi allergiás reakciók
Az ACARIZAX-kezelés során a beteg allergénexpozíciónak van kitéve, ami allergiás tüneteket okoz, ezért a kezelési időszak alatt helyi allergiás reakciók várhatók. Ezek a reakciók általában enyhék vagy mérsékeltek, azonban súlyosabb oropharyngealis reakciók is előfordulhatnak. Ha a betegnél a kezelés következtében jelentős helyi mellékhatások észlelhetők, akkor allergiaellenes gyógyszerek (pl. antihisztaminok) adása mérlegelendő.
Eosinophil oesophagitis
Az ACARIZAX-kezeléssel kapcsolatosan eosinophil oesophagitis eseteit jelentették. Súlyos vagy perzisztáló gastrooesophagealis tünetek esetén (pl. a dysphagiában vagy dyspepsiában szenvedő betegeknek) az ACARIZAX-kezelést meg kell szakítani és orvoshoz kell fordulni.
Autoimmun betegségek remissziója
Remisszióban levő autoimmun betegségben szenvedő betegek allergiás immunterápiájára vonatkozóan korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, ezért az ilyen betegeknek az ACARIZAX elővigyázatossággal adható.
Ételallergia
Az ACARIZAX nyomokban halfehérjét tartalmazhat. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy a halakra allergiás betegeknél nagyobb az allergiás reakciók kockázata.
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Humán interakciós vizsgálatokat nem végeztek, továbbá lehetséges gyógyszerinterakciót semmilyen forrásból nem azonosítottak. Az egyidejűleg, allergiaellenes gyógyszerekkel végzett tüneti kezelés növelheti a beteg immunterápiával szembeni toleranciaszintjét, ezért megfontolandó az ilyen gyógyszerek adásának felfüggesztése.
Terhesség
Az ACARIZAX terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalatból nyert adat. Az állatkísérletek nem jeleznek fokozott magzati kockázatot. Terhesség alatt nem szabad az ACARIZAX-kezelést elkezdeni. Ha a kezelés alatt terhesség alakul ki, akkor a beteg általános állapotának (a légzésfunkciót is beleértve) és az ACARIZAX korábbi alkalmazására adott reakcióknak az orvosi értékelését követően a kezelés folytatható. A terhesség alatt a korábban már asthmában szenvedő betegek szoros felügyelete javasolt.
Szoptatás
Az ACARIZAX szoptatás alatt történő alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok; előreláthatóan nincs hatással a szoptatott csecsemőkre.
Termékenység
Az ACARIZAX-kezelés termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nincsenek klinikai adatok. Egy egereken végzett ismételt adagolású dózistoxicitási vizsgálat során egyik nemnél sem figyeltek meg hatást a reproduktív szervek tekintetében.
Az ACARIZAX-kezelés nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az ACARIZAX‑ot szedő betegeknél elsősorban enyhe vagy mérsékelt helyi allergiás reakciók várhatók, melyek a kezelés első napjaiban és a kezelés folytatása során (1‑3hónap) jelentkeznek (lásd 4.4pont). A reakciók többsége minden nap, az ACARIZAX bevételét követő 5percen belül várható és percek vagy órák múlva enyhül. Súlyosabb oropharyngealis allergiás reakciók is előfordulhatnak (lásd 4.4pont).
Egyes elszigetelt esetekben az asthma tüneteinek súlyos akut romlását jelentették. Azoknál a betegeknél akiknél a kockázati tényezők ismertek, nem kezdhető el az ACARIZAX‑kezelés (lásd 4.3pont).
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi mellékhatásokat felsoroló táblázat az ACARIZAX vizsgálata során, a háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisben és/vagy allergiás asthmában szenvedő felnőttek, valamint gyermekek és serdülők (több mint 2100,ACARIZAX‑szal kezelt beteg) bevonásával végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatok adatain, valamint spontán jelentéseken alapul.
A mellékhatások a MedDRA által alkalmazott gyakorisági kategóriák szerint vannak csoportosítva: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000).
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nagyon gyakori | Nasopharyngitis |
| Gyakori | Bronchitis, pharyngitis, rhinitis, sinusitis | |
| Nem gyakori | Laryngitis | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | Anafilaxiás reakció |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Dysgeusia |
| Nem gyakori | Szédülés, paraesthesia | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Gyakori | Szemviszketés |
| Nem gyakori | Allergiás conjunctivitis | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Nagyon gyakori | Fülviszketés |
| Nem gyakori | Diszkomfortérzés a fülben | |
| Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek | Nem gyakori | Palpitatio |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Torokirritáció |
| Gyakori | Asthma, köhögés*, dysphonia, dyspnoea, oropharyngealis fájdalom, pharyngealis oedema | |
| Nem gyakori | Orrdugulás, nasalis diszkomfort, nasalis oedema, pharyngealis erythema, rhinorrhoea, tüsszögés, szorító érzés a torokban, tonsillaris hypertrophya | |
| Ritka | Laryngealis oedema, az orrüreg elzáródása, trachealis oedema | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Ajaködéma, szájüregi ödéma, oralis pruritus |
| Gyakori | Hasi fájdalom, diarrhoea, dysphagia, dyspepsia, gastrooesophagiás refluxbetegség, glossitis, glossodynia, ajkak viszketése, szájüregi fekély, oralis fájdalom, nyelvviszketés, hányinger, oralis diszkomfort, szájnyálkahártya erythema, oralis paraesthesia, stomatitis, nyelvödéma, hányás | |
| Nem gyakori | Szájszárazság, ajkak fájdalma, ajakfekély, oesophagealis irritáció, szájnyálkahártya felhólyagosodása, nyálmirigyek duzzanata, fokozott nyálelválasztás | |
| Ritka | Eosinophil oesophagitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Pruritus, urticaria |
| Nem gyakori | Erythema | |
| Ritka | Angiooedema | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Mellkasi diszkomfort, fáradtság |
| Nem gyakori | Rossz közérzet, idegentestérzés |
Egyes mellékhatások leírása
Ha a betegnél a kezelés miatt jelentős mellékhatások észlelhetők, akkor allergiaellenes gyógyszerek adása mérlegelendő.
A forgalomba hozatalt követően súlyos szisztémás allergiás reakciók eseteiről – köztük anafilaxiáról – számoltak be. Ezért a nyelvalatti liofilizátum első bevételekor az orvosi felügyelet fontos óvintézkedés (lásd 4.2pont). Azonban a súlyos szisztémás allergiás reakciók a kezdeti adagot követő további adagoknál is előfordultak.
Az asztmás tünetek akut súlyosbodása vagy súlyos szisztémás allergiás reakciók, angioödéma, nyelési nehézség, légzési nehézség, hangváltozások, hypotensio vagy a torokban kialakuló teltségérzet esetén a betegnek azonnal orvoshoz kell fordulni. Légzési zavart követő hypertoniás krízisről számoltak be röviddel az ACARIZAX bevétele után. Ilyen esetekben a kezelést véglegesen vagy az orvos ezzel ellentétes döntéséig meg kell szakítani.
* A klinikai vizsgálatok során a köhögést ugyanolyan gyakorisággal figyelték meg az ACARIZAX és a placebo esetében.
Gyermekek és serdülők
12‑17éves korú gyermekek és serdülők
A 12évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél jelentett mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága hasonló volt, mint a felnőtteknél.
5‑11éves korú gyermekek
Összességében, az ACARIZAX‑szal kezelt gyermekeknél a biztonságossági profil hasonló volt a felnőtteknél és serdülőknél megfigyelthez. A mellékhatások többsége intenzitását tekintve enyhe vagy közepes fokú volt, és gyermekeknél hasonló gyakorisággal fordult elő, mint felnőtteknél/serdülőknél. Az összesített biztonságossági profil az asztmás és a nem asztmás gyermekeknél hasonló volt. Az ACARIZAX biztonságossági profilja gyermekeknél elsősorban kettős vak, placebokontrollos, multinacionális klinikai vizsgálatok adatain alapul (körülbelül 900gyermeket kezeltek ACARIZAX‑szal), mely vizsgálatokban aktívan rákérdeztek az előre meghatározott lokális mellékhatásokra a kezelés első 28napján.
A következő mellékhatásokat a gyermekek körében végzett vizsgálatokban nagyobb gyakorisággal figyelték meg, mint a felnőttek és serdülők bevonásával végzett vizsgálatokban:
Hasi fájdalom, hasmenés, dysgeusia, glossodynia, szájüregi fekély, hányinger, garatödéma és nyelvödéma, amelyek „nagyon gyakori” (≥1/10) gyakorisággal fordultak elő. Ezek mindegyike az előre meghatározott, rákérdezéssel azonosított mellékhatások közé tartozott.
Az allergiás conjunctivitis tüneteit „gyakori” (≥1/100 – <1/10) gyakorisággal jelentették.
Angiooedemáról és eosinophil oesophagitisről „nem gyakori” (≥1/1000 – <1/100) gyakorisággal számoltak be.
5évesnél fiatalabb gyermekek
Öt évesnél fiatalabb gyermekek ACARIZAX‑szal történő kezeléséről nem állnak rendelkezésre adatok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A háziporatka-allergiában szenvedő felnőtteken végzett I.fázisú vizsgálatokban legfeljebb 32SQ‑HDM‑es dózist kaptak a betegek. Az 5‑17éves gyermekeknél és serdülőknél nem állnak rendelkezésre adatok az ajánlott napi 12SQ‑HDM‑et meghaladó dózissal történő expozícióról.
A javasolt napi adagnál magasabb dózisok bevételekor a mellékhatások kockázata növekszik, beleértve a szisztémás allergiás reakciók és a súlyos lokális allergiás reakciók kockázatát is. Súlyos reakciók, például angiooedema, nyelési nehézség, nehézlégzés, a hang megváltozása vagy a torok elzáródásának érzése esetén azonnali orvosi vizsgálat szükséges. Ezeket a reakciókat a megfelelő, tüneti kezelésre szolgáló gyógyszerekkel kell kezelni.
Farmakológiai tulajdonságok - ACARIZAX 12 SQ
Farmakoterápiás csoport: Allergénkivonatok, háziporatka, ATC kód: V01AA03
Hatásmechanizmus
Az ACARIZAX egy, az allergia immunterápiás kezelésére szánt gyógyszer. Az allergénkészítményekkel végzett immunterápia célja, hogy az allergiás egyének számára ismételten adagolt allergén módosítsa az általa kiváltott immunológiai választ.
Az allergiás immunterápiában a farmakodinámiás hatás célpontja az immunrendszer, azonban a klinikai hatás teljes és pontos mechanizmusa nem teljesen ismert. Kimutatták, hogy az ACARIZAX-kezelés indukálja a háziporatka-specifikus IgG4‑szint emelkedését, valamint szisztémás antitestválaszt indukál, amely verseng az IgE‑vel a háziporatka-allergének megkötésében. Ez a hatás már a kezelés 4.hetében megfigyelhető.
Az ACARIZAX az háziporatka által kiváltott légúti allergiás betegségek okára hat és a kezelés klinikai hatását a felső- és az alsó légutak betegségeinél egyaránt igazolták. Az ACARIZAX által nyújtott védelem javítja a betegség kontrollját és az életminőséget, amit a tünetek enyhülése, valamint az egyéb gyógyszerek iránti igény és az exacerbatio kockázatának csökkenése igazolt.
Klinikai hatásosság felnőtteknél
Az ACARIZAX 12SQ‑HDM-kezelés hatásosságát a háziporatka okozta légzőszervi allergiás betegségben két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban vizsgálták, különböző végpontokkal és különböző betegpopulációkon. A vizsgálati alanyok kétharmada több allergénre is érzékeny volt, mint csupán a háziporatka. Az, hogy az alanyok csak a háziporatkára, vagy a háziporatkára és egy vagy több egyéb allergénre is érzékenyek voltak, nem befolyásolta a vizsgálati eredményeket. Az allergénexpozíciós kamrában végzett vizsgálatokból, valamint az alacsonyabb dózisokkal végzett vizsgálatokból származó alátámasztó bizonyítékok egyaránt ismertetésre kerülnek.
Allergiás rhinitis
A MERIT-vizsgálat (MT‑06)
-
A MERIT-vizsgálatban 992felnőtt vett részt, akik a rhinitis gyógyszeres kezelése ellenére közepesen súlyos vagy súlyos, háziporatkával szembeni allergiás rhinitiszben szenvedtek. Az alanyokat körülbelül egy évig tartó napi 12SQ‑HDM-, 6SQ‑HDM-dózisú vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez. Az alanyokat a vizsgálat teljes időtartama alatt körülbelül kéthavonta vizsgálta meg szakorvos.
-
Az elsődleges végpont az átlagos napi teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt a kezelés utolsó 8hetében.
-
A TCRS a rhinitis tüneti pontszámának és a rhinitis gyógyszeres pontszámának összege. A rhinitis tüneti pontszám esetében napi 4 nazális tünetet (orrfolyás, orrdugulás, viszkető orr, tüsszögés) értékeltek 0‑tól 3‑ig terjedő skálán (nincs, enyhe, közepes, súlyos tünetek), azaz a skála tartománya 0‑12. A rhinitis gyógyszeres pontszám a nazális szteroidbevitel (2pont/befúvás, max. 4befúvás/nap) és a per os antihisztamin-bevitel (4pont/tabletta, max. 1tabletta/nap) pontszámának összege, azaz a tartomány: 0‑12. Így a TCRS‑tartomány: 0‑24.
-
További előre meghatározott, kiemelt másodlagos végpont volt a teljes kombinált rhinoconjunctivitis-pontszám, valamint a rhinoconjunctivitis-életminőség (RQLQ) is.
-
Az eredmények klinikai relevanciájának további szemléltetése céljából a rhinitis exacerbatiójával járó napok post hoc elemzését is elvégezték.
-
A rhinitis exacerbatióját olyan napként határozták meg, amikor az alany visszatért a vizsgálatba való bevonáshoz szükséges súlyosságú tünetekhez: legalább 6‑os rhinitis tüneti pontszám vagy legalább 5‑ös rhinitis tüneti pontszám, egy súlyosnak minősülő tünettel.
| A MERIT-vizsgálat: A teljes kombinált rhinitis-pontszám időbeli alakulása TCRS: teljes kombinált rhinitis-pontszám (tüneti+gyógyszeres pontszám). Az elsődleges végpont az átlagos napi TCRS volt a kezelés utolsó kb. 8hete alatt (kb. 44‑52hét). A korrigált átlagértékek különbségének ábrázolása: az átlagos TCRS korrigált átlaga (hibatartománnyal) az idő függvényében. A nem átfedő intervallumok statisztikailag szignifikáns különbséget mutatnak. |
| MERIT-eredmények | 12SQ‑HDM | Placebo | A kezelés hatása | ||||
| Elsődleges végpont | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségc | Relatív különbségd | p-érték |
| Teljes kombinált rhinitis-pontszám | |||||||
| FAS‑MI a (korrigált átlag) | 318 | 5,71 | 338 | 6,81 | 1,09 [0,35;1,84] | - | 0,004 |
| FAS b (korrigált átlag) | 284 | 5,53 | 298 | 6,76 | 1,22 [0,49;1,96] | 18% | 0,001 |
| FAS b (medián) | 284 | 5,88 | 298 | 7,54 | 1,66 | 22% | - |
| Előre meghatározott, kiemelt másodlagos végpontok | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségc | Relatív különbségd | p-érték |
| Rhinitis tüneti pontszám | |||||||
| FAS b (korrigált átlag) | 284 | 2,76 | 298 | 3,30 | 0,54 [0,18;0,89] | 16% | 0,003 |
| FAS b (medián) | 284 | 2,98 | 298 | 3,98 | 1,00 | 25% | - |
| Rhinitis gyógyszeres pontszám | |||||||
| FAS b (korrigált átlag) | 284 | 2,22 | 298 | 2,83 | 0,60 [0,08;1,13] | 21% | 0,024 |
| FAS b (medián) | 284 | 2,83 | 298 | 4,00 | 1,17 | 29% | - |
| Teljes kombinált rhinoconjunctivitis-pontszám | |||||||
| FAS b (korrigált átlag) | 241 | 7,91 | 257 | 9,12 | 1,21 [0,13;2,28] | 13% | 0,029 |
| FAS b (medián) | 241 | 8,38 | 257 | 10,05 | 1,67 | 17% | - |
| Rhinoconjunctivitis-életminőségi kérdőív (RQLQ(S)) pontszámai | |||||||
| FAS b (korrigált átlag) | 229 | 1,38 | 240 | 1,58 | 0,19 e [0,02;0,37] | 12% | 0,031 |
| FAS b (medián) | 229 | 1,25 | 240 | 1,46 | 0,21 | 14% | - |
| Post hoc végpontok | N | Arány | N | Arány | Esélyhányadosf[95%‑os konfidencia-intervallum] | p-érték | |
| A rhinitis exacerbatiójával járó nap valószínűsége | |||||||
| FAS (becslés) b | 284 | 5,33% | 298 | 11,14% | 0,45 [0,28;0,72] | 0,001 | |
| A rhinitis exacerbatiójával járó nap valószínűsége a rhinitis gyógyszeres kezelése ellenére | |||||||
| FAS (becslés) b | 284 | 3,43% | 298 | 6,50% | 0,51 [0,32;0,81] | 0,005 | |
N: Az elemzéshez rendelkezésre álló adatokkal rendelkező alanyok száma a kezelési csoportban.
a FAS‑MI: Teljes elemzési adatállomány többszörös imputációval. Az elemzés azokat az alanyokat, akik a hatásosságértékelési időszak előtt abbahagyták a vizsgálatot placeboalanyként kezeli. Az elsődleges elemzéshez (FAS‑MI) csak az abszolút különbségek voltak előre meghatározottak.
b FAS: Teljes elemzési adatállomány. Az összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz az összes alany, aki a hatásosságértékelési időszak alatt adatot szolgáltatott.
c Abszolút különbség: placebo mínusz 12SQ‑HDM, a 95%‑os konfidencia-intervallum határaival.
d Relatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12SQ‑HDM osztva a placebóval.
e A 12 SQ‑HDM és a placebo közti különbséget elsősorban a következő három terület különbségei okozták: az alvászavarok, a gyakorlati problémák és a nazális tünetek.
f Rhinitis exacerbatiójának esélyhányadosa: az exacerbatio esélye a 12SQ‑HDM esetén kisebb a placebóhoz képest.
Alátámasztó bizonyítékok – allergiás rhinitis
Egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos II.fázisú vizsgálatot végeztek allergénexpozíciós kamrában olyan 124felnőttnél, akik háziporatka-allergia miatt allergiás rhinitisben szenvedtek. Minden egyes allergénprovokációt az összes allergiás gyógyszeres kezelésre vonatkozó kimosási periódus előzött meg. A vizsgálat végén végzett allergénprovokációnál, 24hetes 12SQ‑HDM-, 6SQ‑HDM- vagy placebokezelés után a rhinitis tüneti pontszám átlaga 7,45 [6,57; 8,33] volt a placebocsoportban és 3,83 [2,94; 4,72] a 12SQ‑HDM-csoportban, ami megfelel 3,62 abszolút különbségnek és 49% (95%‑os konfidencia-intervallum [35%; 60%], p<0,001) relatív különbségnek. A 12SQ‑HDM és a placebo közötti különbség a 16.héten (pontszámok átlaga 4,82 és 6,90, a különbség 2,08, ami megfelel 30%‑nak, 95%‑os konfidencia-intervallum (CI) [17%; 42%], p<0,001) és a 8.héten (átlagértékek: 5,34 és 6,71, különbség 1,37, ami megfelel 20%‑nak, 95%‑os CI [7%;33%], p=0,007) szintén statisztikailag szignifikáns volt.
Allergiás asztma
A MITRA-vizsgálat (MT-04)
A MITRA-vizsgálatban 834 háziporatka-allergiás asztmában szenvedő felnőtt vett részt, akiknek a tünetei nem voltak megfelelően kontrolláltak napi 400‑1200mikrogramm budezonidnak megfelelő inhalációs kortikoszteroid (ICS) alkalmazásával. Az ICS dózisának csökkentése előtt valamennyi alany 7‑12hónapos 12SQ‑HDM-dózisú, 6SQ‑HDM-dózisú vagy placebo-kezelésben részesült, ICS és rövid hatású béta‑agonisták mellett. A randomizálás előtt nem volt titrálási fázis az ICS legalacsonyabb fenntartó dózisának megállapítására. A hatásosságot az első mérsékelt vagy súlyos asthma exacerbatióig eltelt idő alapján értékelték az ICS dózisának csökkentése mellett, a 13‑18hónapos kezelés utolsó 6hónapjában.
-
A mérsékelt asthma exacerbatio meghatározása: az alany az alábbi 4kritérium közül egyet vagy többet tapasztalt, és ez a kezelés megváltoztatásához vezetett:
-
Éjszakai felébredés vagy a tünetek súlyosbodása: az asztma miatti éjszakai felébredés(ek), amelyek két egymást követő éjszakán rövid hatású béta2‑agonistát (SABA) igényelnek, vagy képest két egymást követő napon a napi tüneti pontszám legalább 0,75‑dal történő növekedése a kiindulási értékhez.
-
Megnövekedett SABA‑használat: a SABA‑használatok számának növekedése a kiindulási értékhez képest két egymást követő napon (minimális növekedés: 4befúvás/nap).
-
A tüdőfunkció romlása: legalább két egymást követő reggel/este a PEF legalább 20%‑os csökkenése a kiindulási értékhez képest, vagy a FEV1 legalább 20%‑os csökkenése a kiindulási értékhez képest.
-
Orvosi ellátás szükségessége: a sürgősségi osztály/vizsgálati hely felkeresése az asztma kezelése céljából, amely esetben a kezelés nem igényel szisztémás kortikoszteroidokat.
-
A súlyos asthma exacerbatio meghatározása: a beteg az alábbi kettő közül legalább egyet tapasztal:
-
Szisztémás kortikoszteroid-kezelés szükségessége legalább 3napig.
-
Sürgősségi osztály felkeresése, amely során szisztémás kortikoszteroid-kezelésre vagy legalább 12órán keresztül kórházi ápolásra van szükség.
| A MITRA‑vizsgálat - az elsődleges hatásossági adatok szemléltetése: Az ICS csökkentése / elhagyása során a közepes vagy súlyos asthma exacerbatio kockázatának alakulása az idő függvényében. A grafikonon a 0időpont képviseli az ICS 50%‑ra történő csökkentésének idejét. Körülbelül 3hónap, azaz 90nap után az ICS‑t teljesen elhagyták azoknál a betegeknél, akiknél nem volt exacerbatio. |
| MITRA-eredmények | 12SQ‑HDM | Placebo | Hatásosság12SQ-HDM a placebóhoz képest | p-érték | |||
| N | n (%) | N | n (%) | Kockázati arány[95%-os CI] | Kockázat-csökkenésa | ||
| Elsődleges végpont | |||||||
| Bármilyen exacerbatio, mérsékelt vagy súlyos (FAS‑MI) b | 282 | 59 (21%) | 277 | 83 (30%) | 0,69 [0,50;0,96] | 31% | 0,027 |
| Bármilyen exacerbatio, mérsékelt vagy súlyos (FAS) c | 248 | 59 (24%) | 257 | 83 (32%) | 0,66 [0,47;0,93] | 34% | 0,017 |
| Az elsődleges végpont összetevőinek előre meghatározott elemzése | |||||||
| Éjszakai ébredés vagy a tünetek növekedése c | 248 | 39 (16%) | 257 | 57 (22%) | 0,64 [0,42;0,96] | 36% | 0,031 |
| Megnövekedett SABA‑használat c | 248 | 18 (7%) | 257 | 32 (12%) | 0,52 [0,29;0,94] | 48% | 0,029 |
| A tüdőfunkció romlása c | 248 | 30 (12%) | 257 | 45 (18%) | 0,58 [0,36;0,93] | 42% | 0,022 |
| Súlyos exacerbatio c | 248 | 10 (4%) | 257 | 18 (7%) | 0,49 [0,23;1,08] | 51% | 0,076 |
| N: Az elemzéshez rendelkezésre álló adatokkal rendelkező alanyok száma a kezelési csoportban. n (%): A kritériumnak megfelelő alanyok száma és százalékos aránya a kezelési csoportban. CI: Konfidencia-intervallum a A kockázati arány alapján becsült érték b FAS‑MI: Teljes elemzési adatállomány többszörös imputációval. Az elemzés azokat az alanyokat, akik a hatásosság értékelési időszak előtt abbahagyták a vizsgálatot placeboalanyként kezeli. c FAS: Teljes elemzési adatállomány. Az összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz az összes alany, aki a hatásosságértékelési időszak alatt adatot szolgáltatott. | |||||||
Az ACARIZAX hatását az inhalációs kortikoszteroidok kiegészítő kezeléseként szintén értékelték, az inhalációs kortikoszteroidok csökkentése előtti kezelési periódus utolsó négy hetében jelentkező asztmatünetek és a tüneti kezelésre használt gyógyszerek post hoc elemzésével.
Az elemzések az asztma nappali és éjszakai tüneti pontszámait, az éjszakai ébredéseket és a SABA‑használatot vizsgálták. A post hoc elemzés az összes vizsgált paraméter esetében következetesen kedvező numerikus különbséget mutatott 12SQ‑HDM-kezelés javára a placebóval szemben az inhalációs kortikoszteroid dózisának csökkentését megelőző 4hét során. A különbségek csak az asztma nappali tüneti pontszáma (p=0,0450) és az éjszakai ébredés kockázata (p=0,0409) esetében voltak statisztikailag szignifikánsak.
Alátámasztó bizonyítékok – allergiás asztma
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos II.fázisú vizsgálatban 604 olyan, legalább 14éves személyt randomizáltak 1, 3 vagy 6SQ‑HDM‑mel vagy placebóval végzett kb. 1éves kezelésre, akik háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedtek, betegségüket inhalációs kortikoszteroiddal kontrollálták (100‑800mikrogramm budezonid) és kórelőzményükben háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis szerepelt.
A vizsgálat végén a hatásosság értékelésének négyhetes időszakában a napi ICS‑dózis kiindulási értékhez viszonyított változásának átlagértéke 207,6mikrogramm budezonid volt a 6SQ‑HDM-csoportban és 126,3mikrogramm a placebocsoportban, ami napi 81mikrogramm budezonid abszolút különbségnek felel meg (95%‑os konfidencia-intervallum [27; 136], p=0,004). Az ICS‑csökkenés kiindulási értékhez képesti relatív átlaga 42%, relatív mediánértéke pedig 50% volt a 6SQ‑HDM esetében, valamint 15% (relatív átlag) és 25% (relatív medián) a placebo esetében. A nem megfelelően kontrollált asztmában szenvedő és a legalább 400mikrogramm budezonidot alkalmazó betegek alcsoportjában (N=108) végzett post hoc elemzés szerint a napi ICS‑dózis kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása 384,4mikrogramm budezonid volt a 6SQ‑HDM-csoportban és 57,8mikrogramm a placebocsoportban, ami napi 327mikrogramm budezonid abszolút különbségnek felel meg a 6SQ‑HDM- és a placebocsoport között (95%‑os CI [182; 471], p<0,0001, post hoc elemzés).
Gyermekek és serdülők
Klinikai hatásosság gyermekeknél és serdülőknél
Az ACARIZAX 12SQ‑HDM-mel való kezelés hatásosságát gyermekeknél és serdülőknél a háziporatka által kiváltott allergiás légúti betegségben két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban értékelték. A vizsgálatok elsődleges célja az MT‑12 vizsgálatban az allergiás rhinitisben az MT‑11 vizsgálatban pedig az allergiás asztmában mutatott hatásosság vizsgálata volt.
Allergiás rhinitis:
5‑11éves gyermekek
A MATIC klinikai vizsgálat (MT‑12)
Az ACARIZAX 12SQ‑HDM-mel való kezelés hatásosságát 5‑11éves gyermekek háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisében egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban (MATIC vizsgálat (MT‑12)) értékelték.
-
A MATIC vizsgálatba (MT‑12) 1458gyermeket (5‑11éves) vontak be, akik háziporatka által kiváltott közepes fokú vagy súlyos allergiás rhinitisben/rhinoconjunctivitisben szenvedtek (a kiinduláskor a teljes kombinált rhinitis-pontszám [TCRS] 18,3 volt). A vizsgálat kezdetén a résztvevők kb. 40%‑a számolt be egyidejűleg fennálló asztmáról is. A résztvevőket körülbelül 1évig tartó, naponta alkalmazott 12SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést biztosítottak számukra a standard rhinitis és conjunctivitis farmakoterápiájához.
-
Az elsődleges végpont a kezelés utolsó 8hete alatt értékelt napi átlagos teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt.
-
A napi TCRS a rhinitis napi tüneti pontszámának (DSS) és a rhinitis napi gyógyszeres pontszámának (DMS) összege. A rhinitis tüneti pontszám 4orrtünetet (orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, orrviszketés) értékelt naponta egy 0‑3skálán (nincs, enyhe, közepes fokú, súlyos tünet), azaz a skála összpontszáma a 0‑tól 12‑ig terjedő tartományban van. A rhinitis gyógyszeres pontszám a nazális szteroid-alkalmazás (legfeljebb 8pont/nap) és a szájon át szedett antihisztamin (legfeljebb 4pont/nap) pontszámának összege volt, azaz a skála tartománya: 0‑12. Így a TCRS‑tartomány: 0‑24.
-
-
A 12SQ‑HDM‑mel végzett 1éves kezelés után a korrigált átlagokban 0,97abszolút különbséget (95%‑os konfidencia-intervallum [0,50;1,44]), és 22%‑os relatív különbséget (p<0,0001) találtak a placebóhoz képest. A kezelés hatása az egyes betegek között az allergiás betegség státuszától függően változhat.
-
A klinikai hatás kezdete 8hetes kezelés után volt megfigyelhető (p=0,01).
A MATIC vizsgálat: A teljes kombinált rhinitis-pontszám időbeli alakulása
TCRS: teljes kombinált rhinitis-pontszám (tüneti + gyógyszeres pontszám).
A TCRS‑t egy-egy 2hétig tartó, a 8. és a 16.héttől kezdődő értékelés átlagaként számították.
Az elsődleges végpont az átlagos napi TCRS volt a kezelés utolsó kb. 8hete alatt (kb. 44‑52hét).
A korrigált átlagértékek különbségének ábrázolása: a TCRS‑átlagértékek korrigált átlagai az idő függvényében, hibatartományokkal. Az egymást nem fedő intervallumok statisztikailag szignifikáns különbséget jeleznek a csoportok között.
| A MATIC eredményei | 12SQ-HDM | Placebo | A kezelés hatása | ||||
| Elsődleges végpont | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségb | Relatív különbségc | p-érték |
| Teljes kombinált rhinitis-pontszám | |||||||
| FASa (korrigált átlag) | 693 | 3,44 | 706 | 4,41 | 0,97 [0,50; 1,44] | 22,0% | <0,0001 |
| Szenzitivitásbecslő1e | 727f | 3,45 | 731f | 4,42 | 0,97 [0,49; 1,44] | 21,9% | <0,0001 |
| Előre meghatározott, kiemelt másodlagos végpontok | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségb | Relatív különbségc | p-érték |
| Rhinitis tüneti pontszám | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 693 | 1,50 | 706 | 1,92 | 0,43 [0,23; 0,62] | 22,2% | <0,0001 |
| Rhinitis gyógyszeres pontszám | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 693 | 1,44 | 706 | 1,94 | 0,49 [0,18; 0,80] | 25,3% | 0,0016 |
| Teljes kombinált rhinoconjunctivitis-pontszám | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 693 | 4,01 | 706 | 5,16 | 1,15 [0,58; 1,71] | 22,2 | <0,0001 |
| Előre meghatározott másodlagos végpontok | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségb | Relatív különbségc | p-érték |
| Gyermekgyógyászati rhinoconjunctivitis életminőségi kérdőív (PRQLQ) | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 695 | 0,84 | 690 | 1,01 | 0,17 [0,08; 0,25] | 16,6% | <0,0001 |
| Előre meghatározott másodlagos végpontok | N | Arány | N | Arány | Esélyhányadosd[95%‑os CL] | p-érték | |
| Rhinitis exacerbatióval járó napok | |||||||
| FAS (becslés) | 693 | 0,025 | 706 | 0,044 | 0,56 [0,42; 0,74] | <0,0001 | |
| Enyhe rhinitis‑szel járó napok | |||||||
| FAS (becslés) | 693 | 0,318 | 706 | 0,209 | 1,77 [1,27; 2,47] | 0,0008 | |
| Előre meghatározott feltáró jellegű végpontok | N | Arány | N | Arány | Esélyhányadosd[95%‑os CL]d | p-érték | |
| Rhinitises tünetek nélküli napok | |||||||
| FAS (becslés) | 693 | 0,200 | 706 | 0,116 | 1,90 [1,37; 2,66] | 0,0002 | |
N: az elemzéshez hozzájáruló megfigyelésekkel rendelkező alanyok száma. CL: konfidencia-intervallum határai
a FAS: teljes elemzési adatállomány. Az összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz az összes alanyé, aki a hatásosságértékelési időszak alatt adatot szolgáltatott.
b Abszolút különbség: placebo mínusz 12SQ‑HDM, a 95%‑os konfidencia-intervallummal.
c Relatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12SQ‑HDM, osztva a placebóval.
d Rhinitis exacerbatio, enyhe rhinitis‑szel járó napok és rhinitises tünetek nélküli napok előfordulásának esélyhányadosa: 12SQ‑HDM a placebóval szemben. A rhinitis exacerbatiójával járó napok: melyeken a rhinitis napi tüneti pontszáma 6 vagy 5 egy 3‑as pontszámú egyéni tünettel (nehezen tolerálható tünet; a mindennapi életvitelt és/vagy alvást zavaró tünet)).
e Vizsgálati készítmény értékelése: Azoknak a vizsgálati alanyoknak az esetében, akik a kezelést a hatásosság hiánya vagy a kezeléssel kapcsolatos mellékhatások miatt abbahagyták, a hiányzó végpontokat a placebocsoportból imputálták. Az egyéb okok miatt megszakított kezelés esetén a hiányzó végpontokat a saját kezelési csoportjukból imputálták.
f A „szenzitivitásbecslő1” esetén az „N” tartalmazza az imputált megfigyelésekkel rendelkező alanyokat.
Az elsődleges végpontnak (TCRS) a kiinduláskori asztmastátusz alapján végzett alcsoportelemzése szerint a korrigált átlagok abszolút különbsége 1,26 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,46; 2,06]) volt az egyidejűleg asztmában szenvedő gyermekeknél, és 0,77 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,19; 1,36]) az egyidejűleg asztmában nem szenvedő gyermekeknél. A TCRS összevont elemzése alapján, melyet öt III.fázisú vizsgálatban a 12SQ‑HDM‑mel vagy placebóval kezelt, háziporatka által kiváltott allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél végeztek, a korrigált átlagok abszolút különbsége 1,27 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,82; 1,72]) volt az egyidejűleg asztmában szenvedő betegeknél (n=1450) és 0,81 (95%‑os konfidencia-intervallum [0,49; 1,13]) az egyidejűleg asztmában nem szenvedő betegeknél (n=2595).
MATICvizsgálat:Az átlagos napi TCRS kezelésbeli különbségének fadiagramja a kiindulási asztmastátusz szerinti alcsoportokban – megfigyelt eset (FAS)
A placebo előnyét jelzi
CI=konfidencia-intervallum; FAS=teljes elemzési adatállomány; n=az elemzéshez megfigyelésekkel hozzájárult betegek száma; TCRS=teljes kombinált rhinitis-pontszám
Az asztmával kapcsolatos végpontok előre meghatározott elemzései az asztma napi tüneti pontszámát, a rövid hatású béta‑2‑agonista (SABA) használatát, a SABA alkalmazása nélküli napokat és a SABA használatát igénylő éjszakai ébredést értékelték. Az eredmény következetesen mind a 4paraméter esetén számszerűen kedvezőbb volt a 12SQ‑HDM kezelési csoport előnyére a placebóhoz képest. A különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak az asztma napi tüneti pontszám (p=0,0259) és a SABA használatát igénylő éjszakai ébredés (p=0,0279) esetében.
5‑17éves gyermekek és serdülők
MAPIT vizsgálat (MT‑11)
Az elsődleges célkitűzés az ACARIZAX 12SQ‑HDM hatásosságának bizonyítása volt a placebóval szemben, a háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél (5‑17évesek), a klinikailag releváns asthma exacerbatiók alapján, legalább 4hónapos kezelést követően. Az ACARIZAX 12SQ‑HDM‑et az asztmás háttérkezelés (alacsony dózisú ICS plusz hosszú hatású β2-agonisták [LABA], vagy magas/közepes dózisú ICS LABA‑val vagy anélkül) kiegészítő kezeléseként adták. A vizsgálati populáció klinikai anamnézisben háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis is szerepelt, mely különböző súlyosságú volt (teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS)>0 a kiindulási időpontban; a kiindulási átlagos TCRS 9,0). Az MT‑11‑et nem az allergiás rhinitisben elért klinikai hatás értékelésére tervezték. A rhinitis TCRS, rhinitis DSS és rhinitis DMS végpontok eredményeit az alábbi táblázat mutatja be.
| MAPIT eredmények | 12SQ‑HDM | Placebo | Kezelés hatása | |||||
| Előre meghatározott további másodlagos végpontoka | N | Pont-szám | N | Pont-szám | Abszolút különbségb | Relatív különbségc | p‑értékd | |
| Teljes kombinált rhinitis-pontszám | ||||||||
| FASe (korrigált átlag) | 253 | 2,16 | 259 | 2,46 | 0,30 [-0,22; 0,81] | 12,1% | 0,2597 | |
| Rhinitis tüneti pontszám | ||||||||
| FAS (korrigált átlag) | 253 | 0,55 | 259 | 0,67 | 0,12 [-0,04; 0,28] | 18,2% | 0,1349 | |
| Rhinitis gyógyszeres pontszám | ||||||||
| FAS (korrigált átlag) | 253 | 1,27 | 259 | 1,40 | 0,12 [-0,24; 0,48] | 8,8% | 0,5071 | |
FAS=teljes elemzési adatállomány, N=az elemzéshez hozzájáruló megfigyelésekkel rendelkező alanyok száma
aRhinitis végpontok
bAbszolút különbség: placebo mínusz 12SQ‑HDM, 95%‑os konfidencia-intervallum.
cRelatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12SQ‑HDM, elosztva a placebopontszámmal.
dA p‑értékeket nem korrigálták a multiplicitáshoz. Ezért az elemzések feltáró jellegűnek minősülnek.
eAz összes rendelkezésre álló adat teljes mértékben felhasználásra került, azaz minden olyan alany, aki a hatásosságot értékelő időszak alatt adatot szolgáltatott.
12‑17éves gyermekek és serdülők
A 12SQ‑HDM-kezelés hatásosságát 12évet betöltött gyermekeknél és serdülőknél a háziporatka által kiváltott allergiás rhinitis esetében két kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban (P001 és TO‑203‑3‑2) vizsgálták. Ezekben a vizsgálatokban az alanyok egy része volt gyermek vagy serdülő.
-
A P001-vizsgálatba 189 közepesen súlyos vagy súlyos háziporatka-eredetű, asztmával társuló vagy anélküli allergiás rhinitisben/rhinoconjunctivitisben szenvedő gyermeket/serdülőt vontak be (összesen 1482 randomizált alanyból). Az alanyokat randomizálták, körülbelül egyéves, naponta 12SQ‑HDM-dózisú vagy placebokezelésre, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez.
Az elsődleges végpont az átlagos napi teljes kombinált rhinitis-pontszám (TCRS) volt a kezelés utolsó 8hetében.
Egyéves 12SQ‑HDM‑kezelést követően a gyermek-/serdülőkorúaknál a mediánértékek abszolút különbsége 1,0 (95%‑os konfidencia-intervallum: [0,1; 2,0]), relatív különbsége pedig 22% (p=0,024) volt a placebóval szemben.
-
A TO‑203‑3‑2-vizsgálatban 278, a mérsékelttől a súlyosig terjedő perzisztens, háziporatka-eredetű allergiás rhinitisben szenvedő gyermek, illetve serdülő vett részt (összesen 851 randomizált alanyból). Az alanyokat körülbelül egyéves, napi 12SQ‑HDM-, 6SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták, és szabad hozzáférést kaptak a standard gyógyszeres rhinitis-kezeléshez.
Az elsődleges végpont az átlagos napi TCRS volt, a kezelés utolsó 8hetében.
A vizsgálat végén a 12SQ‑HDM‑mel végzett egyéves kezelés után a gyermek‑/serdülőkorúaknál az átlagértékek abszolút különbsége 1,0 (95%‑os konfidencia-intervallum: [0,1; 1,9], p=0,037), relatív különbsége pedig 20% volt a placebóval szemben.
| Gyermek-/Serdülő-alcsoport (12-17 év) | 12SQ‑HDM | Placebo | A kezelés hatása | ||||
| Elsődleges végpont: TCRS | N | Pontszám | N | Pontszám | Abszolút különbség | Relatív különbségd | p-érték |
| P001 | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 76 | 3,6 | 84 | 4,8 | 1,2 a [0,1;2,3] | 25% | <0,05 |
| FAS (medián) | 76 | 3,3 | 84 | 4,3 | 1,0 b [0,1;2,0] | 22% | 0,024 |
| TO-203-3-2 | |||||||
| FAS (korrigált átlag) | 99 | 4,1 | 92 | 5,1 | 1,0 c [0,1;1,9] | 20% | 0,037 |
| FAS (medián) | 99 | 4,2 | 92 | 5,2 | 1,0 | 19% | - |
| TCRS: teljes kombinált rhinitis-pontszám a: kovarianciaanalízis (ANCOVA) b: Hodges–Lehmann‑becslés 95%‑os konfidencia-intervallummal (a P001‑vizsgálat elsődleges elemzése) c: Lineáris kevert modell (a TO‑203‑3‑2-vizsgálat elsődleges elemzése) d: Relatív különbség a placebóhoz képest: placebo mínusz 12SQ‑HDM osztva a placebóval | |||||||
Allergiás asztma:
Gyermekek és serdülők (5‑17éves)
A MAPIT vizsgálatba (MT‑11) 533, háziporatka által kiváltott allergiás asztmában szenvedő gyermeket és serdülőt (5‑17éves) vontak be. A résztvevőknél asztma elleni gyógyszeres kezelés (alacsony dózisú ICS plusz LABA, vagy közepes/nagy dózisú ICS LABA‑val vagy anélkül) mellett a közelmúltban asthma exacerbatiók fordultak elő. A betegeket – az asztmaellenes gyógyszeres kezelésük kiegészítéseként – körülbelül 24‑30hónapig naponta 12SQ‑HDM- vagy placebokezelésre randomizálták. Az elsődleges végpont a klinikailag releváns asthma exacerbatiók évesített aránya volt, amelyet a hatásossági értékelés időszaka alatt alanyonként előfordult asthma exacerbatiók éves számában határoztak meg.
A korrigált arányszámhányados (12SQ‑HDM osztva a placebóval) kedvezőbb volt a 12SQ‑HDM javára, de a kezelés hatásosságában nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a kezelési csoportok között (arányszámhányados=0,89, 95%‑os CI [0,60; 1,31], p=0,54).
A MAPIT vizsgálatba (MT‑11) bevont betegeknél a vizsgálat ideje alatt az asthma exacerbatio aránya általában mindkét kezelési csoportban alacsony volt, és a COVID‑19 pandémia alatt körülbelül 67%‑kal csökkent a COVID‑19 pandémia előtti szinthez képest, ami befolyásolhatta azt, hogy nem lehetett statisztikailag szignifikáns különbséget kimutatni (a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információkat lásd a 4.2pontban).
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén 5éves kor alatt eltekint az ACARIZAX vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől háziporatka által kiváltott légúti allergiában (allergiás rhinitis kezelése, asztma kezelése).
Idősek
Az ACARIZAX 65évesnél idősebb betegeknél nem javallott (lásd 4.2pont). A biztonságosságra és a tolerálhatóságra vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre 65évesnél idősebb betegeknél.
Hosszú távú kezelés.
Nemzetközi irányelvek – a betegség javulásának eléréséhez – az allergia immunterápiájára 3éves kezelési időtartamot javasolnak. Az ACARIZAX hatásosságára vonatkozóan a MITRA‑vizsgálatból származó 18hónapig tartó kezelés adatai állnak rendelkezésre. Hosszú távú hatásosságát még nem igazolták.
Az ACARIZAX farmakokinetikai profiljára és metabolizációjára vonatkozó klinikai vizsgálatokat nem végeztek. Az allergiás immunterápia immunológiai mechanizmusokon keresztül fejti ki hatását, a farmakokinetikai tulajdonságok tekintetében korlátozott számú információ áll rendelkezésre.
Az allergénkivonat aktív molekulái elsősorban fehérjékből állnak. A nyelv alatt alkalmazott immunterápiás készítményekkel végzett vizsgálatok során az allergének nem mutattak passzív abszorbciót a szájnyálkahártyán keresztül. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az allergén felvétele a szájnyálkahártyán át történik, a dendritikus sejtek által, különösen a Langerhans-sejtek által. Az ilyen módon nem abszorbeált allergén várhatóan aminosavakra és kis polipeptidekre hidrolizálódik a gasztrointesztinális traktus lumenjében. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az ACARIZAX‑ban lévő allergének a nyelv alatti alkalmazást követően jelentős mennyiségben felszívódnának a keringési rendszerbe.
Gyógyszerészeti jellemzők - ACARIZAX 12 SQ
Alumínium/alumínium buborékcsomagolás dobozban. 10db nyelvalatti liofilizátumot tartalmaz buborékcsomagolásonként.
Kiszerelés: 10db, 30db vagy 90db nyelvalatti liofilizátum.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.