ACEPRAMIN GRANULÁTUM

Az aminokapronsav alkalmazása minden életkorban javallott helyi vagy általános fibrinolysis okozta vérzésekben, többek között a következő esetekben:

Műtét utáni vérzések:

• urológia (hólyag- és prosztataműtétek);

• nőgyógyászat (méhnyakműtétek), amikor a tranexámsav nem elérhető vagy nem tolerálható;

• szülészet (szülés és vetélés utáni vérzések) a véralvadási defektus korrekciója után;

• szívsebészet (bypass elhelyezésével vagy a nélkül);

• gasztroenterológia;

• fogászati beavatkozások (foghúzás haemophiliás betegeknél, véralvadásgátló kezelésben részesülő betegeknél).

Trombolitikumok (sztreptokináz stb.) által okozott életveszélyes vérzések.

Thrombocytopeniához, thrombopeniás purpurához, leukaemiához társuló vérzések.

Az alsó húgyutak nem‑műtéti (cystitis következtében stb. kialakuló) haematuriája.

Intenzív menstruációs vérzés, menorrhagia és haemorrhagiás metropathiák.

Angioneuroticus oedema.

Adagolás

Az Acepramin készítmények szájon át (a granulátum alkalmazásával, illetve az injekciós ampulla tartalmának lenyelésével) vagy intravénásan is adhatók.

Felnőttek

Alkalmazás szájon át: az aminokapronsav szájon át 4–5g‑os kezdeti adagban, majd óránként alkalmazott 1‑1,25g‑os dózisban adható. Ha a kezelést hosszabb ideig kell folytatni, a 24óra alatt beadott maximális dózis rendes körülmények között nem haladhatja meg a 24g‑ot.

Gyermekek és serdülők

Az EACA (epszilon-aminokapronsav) hatásosságát és biztonságosságát 0 és 17 év közötti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. 18év alatti betegeknél azonban, a következő adagokat alkalmazták:

• Alkalmazás szájon át: 100mg/kg vagy 3g/m² az első órában, majd óránként 33,3mg/kg vagy 1g/m² (legfeljebb 18g/m² (600mg/kg) 24óra alatt).

Idősek

Az adag csökkentésére csak veseelégtelenség esetén van szükség.

Károsodott vesefunkció

Veseelégtelenségben alacsonyabb aminokapronsav adagok alkalmazása javallott, szorosabb ellenőrzés mellett.

Az alkalmazás módja

Alkalmazás szájon át:

Szájon át történő alkalmazás során:

• Az injekciós ampulla tartalmát önmagában vagy kevés cukros vízzel, húslevessel, tejjel stb. elkeverve lehet meginni.

• Az Acepramin granulátumot a csomagolásban mellékelt mérőpohárral kell kimérni, majd 1dl vízben, vagy teában feloldva meginni.

A mérőpoháron az alábbi granulátummennyiségek kimérésére szolgáló jelzések találhatók:

• 4,5ml (1g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz);

• 9,0ml (2g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz);

• 13,5ml (3g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz).

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az aminokapronsav nem alkalmazható bizonyított, aktív intravascularis alvadási folyamat fennállása esetén (lásd a 4.4pontot).

Trombogén hatás

Számos klinikai vizsgálat igazolta, hogy az aminokapronsavnak nincs trombogén hatása. Thrombosis vagy embólia gyanúja esetén, valamint veseelégtelenségben azonban, óvatosan kell alkalmazni.

Az aminokapronsav által okozott fibrinolysis-gátlás elméletileg vérrögök kialakulásához vagy thrombosishoz vezethet. Nincs azonban egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az aminokapronsav alkalmazása lenne felelős azért a néhány esetért, melyekben a kezelés utáni intravascularis alvadás kialakulását írták le. Úgy tűnik, hogy az említett intravascularis alvadás feltehetően egy előzetesen fennálló klinikai állapot, pl. DIC következménye volt. A vizsgálatok arra utalnak, hogy az in vivo kialakult extravascularis vérrögök, a normál véralvadékoktól eltérően, nem feltétlenül esnek át spontán lysisen.

A vérzés okának meghatározása

Amikor kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az Acepramin készítménnyel kezelendő vérzés etiológiáját elsődleges fibrinolysis vagy disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) okozza-e, az aminokapronsav alkalmazása előtt ezt tisztázni kell. A következő laborvizsgálatok segíthetnek a fenti két rendellenesség megkülönböztetésében:

• Vérlemezkeszám: DIC esetén általában csökkent, míg elsődleges fibrinolysisben nem.

• Protamin parakoagulációs teszt: DIC esetén pozitív; csapadék alakul ki, amikor a citrátos plazmához egy csepp protamin-szulfátot adnak hozzá. Elsődleges fibrinolysisben ez a teszt negatív.

• Euglobulin alvadási teszt: elsődleges fibrinolysisben rendellenes, DIC esetén normális.

• DIC-ben az aminokapronsavat csak heparin egyidejű alkalmazása mellett szabad használni.

A felső húgyutak vérzése

Felső húgyúti vérzésben szenvedő betegeknél az aminokapronsav alkalmazása intrarenalis elzáródást okozott glomerularis kapilláris thrombosis vagy a vesemedencében, illetve húgyvezetékekben kialakult vérrögök formájában. Az aminokapronsav ezért nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a haematuria a felső húgyutakból ered, kivéve, ha a várható előnyök jelentősen meghaladják a kockázatokat.

Vázizomzatra kifejtett hatások

Ritka esetekben, hosszú távú alkalmazást követően, izomrost‑necrosissal járó vázizomgyengeséget írtak le. Klinikailag ez megnyilvánulhat gyengeséggel és fáradtsággal járó enyhe myalgiában, vagy akár rhabdomyolysissel, myoglobinuriával és akut veseelégtelenséggel járó súlyos proximalis myopathiában is. Az izomenzimek szintje emelkedett, különösen a kreatin-foszfokinázé (CPK). A CPK-t ellenőrizni kell a hosszútávon kezelt betegeknél. Az aminokapronsav alkalmazását fel kell függeszteni, ha a CPK‑szint emelkedése figyelhető meg. A kezelés abbahagyása után az állapot rendeződik, az aminokapronsav‑kezelés újrakezdése esetén azonban, a szindróma kiújulhat.

A vázizomzat myopathiája esetén a szívizomzat károsodásának lehetőségét is tekintetbe kell venni. Emberben egyetlen szív- és májkárosodással járó esetet írtak le. A beteg 6óránként kapott 2g aminokapronsavat, összesen 26g-ot. A beteg elhúzódó cerebrovascularis vérzés miatt meghalt. Boncoláskor nekrotikus elváltozásokat találtak a szívben és májban.

A plazminaktivitás gátlása

Az aminokapronsav gátolja a plazminogén-aktivátorok hatását, és kisebb mértékben a plazminaktivitást is. Ezt a gyógyszert végleges diagnózis és/vagy hyperfibrinolysisre (hyperplasminaemiára) utaló laboratóriumi leletek nélkül tilos alkalmazni.

Gyors infúzió

El kell kerülni a gyors intravénás alkalmazást, mivel hypotensiót, bradycardiát és/vagy szívritmuszavarokat okozhat.

Neurológiai hatások

A szakirodalomban találhatók olyan közlemények, amelyek bizonyos neurológiai elváltozások (pl. hydrocephalia, cerebralis ischaemia vagy cerebralis vasospasmus) gyakoribb előfordulásáról számolnak be subarachnoidealis vérzés (SAV) kezelésére alkalmazott antifibrinolitikus szerek használatával kapcsolatosan. Az ilyen jellegű események előfordulását leírták a diagnosztikus eljárások, pl. angiográfia által okozott SAV természetes progressziójaként is.

Thrombophlebitis

El kell kerülni a bármilyen intravénás kezelés esetében potenciálisan kialakuló thrombophlebitist, különös figyelmet fordítva a megfelelő tűbevezetésre és -rögzítésre.

Együttes alkalmazás IX. faktorkomplex‑koncentrátummal vagy alvadásgátlás-ellenes koncentrátumokkal

Az aminokapronsavat nem szabad együtt alkalmazni IX. faktorkomplex‑koncentrátummal vagy alvadásgátlás ellenes koncentrátumokkal, mivel ez fokozhatja a thrombosis veszélyét.

Az Acepramin granulátum szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz‑intoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz-hiányban a készítmény nem szedhető.

Alvadási faktorok (IX. faktor) és ösztrogének egyidejű alkalmazása fokozhatja a thrombosis kockázatát.

Laboratóriumi vizsgálatok: az aminokapronsav alkalmazása megváltoztathatja a thrombocyta-funkciós tesztek eredményét.

Terhesség

Az epszilon-aminokapronsav terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban információ nem, vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont). Az aminokapronsav alkalmazása nem javasolt terhesség alatt.

Fogamzóképes nők

Az aminokapronsav alkalmazása nem javasolt olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az epszilon-aminokapronsav kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az aminokapronsav alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.

Termékenység

Nincsenek klinikai adatok az Acepramin termékenységre kifejtett hatásáról.

A humán maximális terápiás dózissal ekvivalens adagok alkalmazása patkányok ételébe keverve, mindkét nemben termékenységi zavarokat okozott. Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert (lásd 5.3pont).

A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Szédülés vagy álmosság esetén a gépjárművezetés és a gépek kezelése nem ajánlott.

a. A biztonságossági profil összefoglalása

A kezelés alatt előforduló leggyakoribb nemkívánatos reakciók a szédülés, az alacsony vérnyomás és a fejfájás; az alacsony vérnyomás nagyobb valószínűséggel fordul elő az infúzió gyors beadása következtében. Súlyos myopathia és rhabdomyolysis eseteiről is beszámoltak. Ezek általában visszafordíthatók a kezelés abbahagyásával, de a hosszú távon kezelt betegeknél a CPK-t monitorozni kell, és a kezelést le kell állítani, ha a CPK‑szint bármilyen mértékben emelkedik.

b. A nemkívánatos reakciók táblázatos listája

A következő nemkívánatos reakciókról számoltak be klinikai vizsgálatok, forgalomba hozatal utáni biztonságossági vizsgálatok és spontán jelentett esetek alapján, a következő gyakorisággal: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); „nem ismert”:

* a gyakoriság nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az aminokapronsav nem nagyon toxikus, így mérgezés csak nagyon kivételes esetekben fordulhat elő, pl. relatív túladagolásban veseelégtelenség esetén. Ilyen esetben a gyógyszerkészítmény adagját a veseelégtelenség súlyossági fokához kell igazítani, vagy esetenként abba kell hagyni.

Leírtak néhány akut túladagolásos esetet az aminokapronsav intravénás beadását követően. Az akut túladagolás következményei a hatás hiányától és átmeneti hypotensiótól a hallállal végződő akut veseelégtelenségig terjedtek. Az egyik betegnél, akinek az anamnézisében agydaganat és görcsrohamok szerepeltek, epilepsziás rohamok jelentkeztek 8g aminokapronsav bólusban történő beadását követően. Nem ismert az egyszeri adag, amely túladagolási tüneteket okoz vagy életveszélyesnek tekinthető. Egyes betegek akár 100g-ig terjedő adagot is toleráltak, míg más esetekben akut veseelégtelenség kialakulását írták le egyetlen 12g-os adagot követően.

A túladagolás kezelése nem ismert, bár rendelkezésre állnak bizonyítékok, hogy az aminokapronsav hemodialízissel kiürül, és peritoneális dialízissel is kiüríthető. Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az aminokapronsav teljestest-clearance-e nagymértékben csökken akut veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.