ADIMET 850 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ADIMET 850 MG
Praediabetes kezelése felnőtteknél, akiknél nagy a kockázata a manifeszt 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának (pl. károsodott glükóztolerancia (IGT), emelkedett éhgyomri plazma glükózszint (IFG) és az alábbiak bármelyike esetén: 60év alatti életkor, BMI ≥30kg/m2, a családban elsőfokú rokonoknál előforduló diabetes, emelkedett trigliceridszintek, csökkent HDL-koleszterinszint, magas vérnyomás, HbA1c ≥6,0%, terhességi diabetes a kórelőzményben).
A 2-es típusú diabetes mellitus kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta, illetve a testmozgás önmagában nem biztosítja a vércukorszint megfelelő szabályozását.
-
Felnőtteknél az Adimet alkalmazható monoterápia formájában, illetve más orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.
-
10 éves vagy annál idősebb gyermekeknélésserdülőknél az Adimet monoterápiában vagy inzulinnal kombinálva adható.
A diabéteszes szövődmények csökkenését mutatták ki felnőtt, túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszes betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsővonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1 pont).
Polycystás ovarium szindróma (PCOS) kezelése.
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)
Monoterápiaként praediabetes esetén
Az ajánlott kezdő adag napi 1filmtabletta (500mg vagy 850mg), mely szükség szerint napi 2filmtabletta (naponta kétszer 500mg vagy 850mg) adagra emelhető.
A dózis lassú, fokozatos növelése javítja a gasztrointesztinális toleranciát.
A kezelőorvos határozza meg, ha a kezelést folytatni kell a rendszeres glikémiás kontroll, ill. a rizikófaktorok figyelembevételével.
Monoterápiaként vagy egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva
Az ajánlott kezdő adag naponta 2‑3-szor 500mg vagy 850mg metformin-hidroklorid étkezés közben vagy után.
10‑15 nap után a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát.
A metformin-hidroklorid javasolt maximális adagja naponta 3g, 3 adagra elosztva.
Ha egy másik orális antidiabetikumról történő átállítást terveznek, akkor a másik gyógyszert el kell hagyni, és el kell kezdeni a metformin szedését a fent leírt adagban.
Inzulinnal együtt történő alkalmazás
A metformin és az inzulin alkalmazható kombinációban, a jobb vércukorszint-kontroll elérése céljából.
A metformin-hidroklorid ajánlott kezdő adagja naponta 2‑3-szor 500mg vagy 850mg, míg az inzulin dózisát a vércukorszint mérések alapján nem módosítják.
Polycystás ovarium szindróma (PCOS) kezelése
A szokásos adag naponta háromszor 500 mg metformin (3x1 db 500 mg filmtabletta) vagy kétszer 850 mg metformin (2x1 db 850 mg filmtabletta).
Idősek
Idős betegek esetén a csökkent vesefunkció lehetősége miatt a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
A GFR értékét a metformintartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.
| GFR ml/perc | Maximális napi összdózis (2-3 részre elosztva) | További megfontolások |
| 60-89 | 3000 mg | A csökkenő veseműködéshez mérten megfontolandó az adagolás csökkentése. |
| 45-59 | 2000 mg | A laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő tényezőket (lásd 4.4 pont) számba kell venni, mielőtt a metforminkezelés megkezdése felmerül. A kezdő dózis legfeljebb a maximális adag fele. |
| 30-44 | 1000 mg | |
| < 30 | - | A metformin ellenjavallt. |
Gyermekek és serdülők
Monoterápiaként vagy inzulinnal kombinálva
Az Adimet 10éves vagy annál idősebb gyermekeknek, illetve serdülőkorúaknak adható.
Az ajánlott kezdő adag 500mg vagy 850mg metformin-hidroklorid naponta egyszer, étkezés közben vagy után.
10‑15nap után a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagolás lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A javasolt maximális adag naponta 2g metformin‑hidroklorid, 2‑3 részre elosztva.
Az alkalmazás módja
Az Adimet filmtablettát egészben, folyadékkal (pl. egy pohár vízzel), étkezés közben vagy után kell bevenni. Nem szabad szétrágni.
Monitorozási javaslat
Lásd a 4.4pontban.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Diabéteszes prekóma, kóma és ketoacidózis.
-
Súlyos veseelégtelenség (GFR < 30 ml/perc).
-
Akut állapotok, melyek a veseműködést megváltoztathatják, pl. dehidráció, súlyos fertőzések, sokk.
-
Olyan betegségek, melyek szöveti hipoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl. dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott miokardiális infarktus, sokk.
-
Májelégtelenség, alkoholizmus, akut alkohol intoxikáció.
-
Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis).
| Laktátacidózis A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát. Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel. Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal anti-inflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hipoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont). A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány. Diagnózis A laktát acidózis kockázatára is gondolni kell olyan nem specifikus tünetek megjelenésekor, mint az emésztési zavarokkal, pl. hasi fájdalommal és súlyos fokú astheniával kísért izomgörcsök. Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet. Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni. |
Veseműködés
A GFR értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont).
Mivel a metformin a vesén keresztül választódik ki, ezért a kreatinin kiválasztást (ez a Cockcroft‑Gault képlet alkalmazásával a szérum kreatininszintből számolható) vagy eGFR-t a terápia megkezdése előtt és a terápia során rendszeresen ellenőrizni szükséges:
-
legalább évente a normális vesefunkciójú betegeknél,
-
legalább 2‑4-szer egy évben azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance a normál érték alsó határán van, illetve idős betegeknél.
A csökkent veseműködés az idősek között gyakran előforduló, tünetmentes állapot. Különös óvatosság szükséges akkor, ha a veseműködés károsodhat, mint például dehidráció esetén, vagy vérnyomáscsökkentő-, vagy vízhajtó-, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID)-kezelés megkezdésekor.
Ezekben az esetekben szintén javasolt ellenőrizni a vesefunkciót a metformin-kezelés megkezdése előtt.
Szívműködés
Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hipoxia és az elégtelen veseműködés fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció ellenőrzés mellett adható.
Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása
Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Sebészeti beavatkozások
A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.
B12-vitamin-hiány
A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. A metformin dózisának, illetve a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél B12-vitamin‑hiányt okozó ismert kockázati tényezők állnak fenn, megemelkedik az alacsony B12-vitamin‑szint kockázata. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például vérszegénység vagy neuropátia) monitorozni kell a B12-vitamin szérumszintjét. A B12-vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél a B12-vitamin- szérumszint időszakos monitorozására lehet szükség. A metformin‑terápiát addig kell folytatni, amíg a beteg azt tolerálja, és nem áll fenn kontraindikáció, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani az érvényben lévő klinikai irányelveknek megfelelően.
Gyermekek és serdülők
A 2-es típusú diabetes mellitus diagnózisát a metformin-kezelés megkezdése előtt igazolni kell.
A metformin az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok alapján a növekedésre és a pubertásra nem gyakorolt hatást, de erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hosszú távú vizsgálati adatok. Ebből következően a metforminnal kezelt gyermekeknél – különösen prepubertáskort megelőzően – a gyógyszer ilyen jellegű hatásának nyomonkövetése indokolt.
10 és 12év közötti gyermekek
A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó kontrollos klinikai vizsgálatokba mindössze 15főt vontak be, akik 10 és 12év közöttiek voltak. Habár a metformin hatásossága és biztonságossága ezen gyermekek esetében nem különbözött az idősebb gyermekekéhez, serdülőkéhez képest, a készítmény 10 és 12év közötti gyermekeknek történő felírásakor különös óvatosság ajánlott.
Egyéb óvintézkedések
Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek energiaszegény diétát kell tartaniuk.
A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi teszteket rendszeresen el kell végezni.
A metformin önmagában nem okoz hipoglikémiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilurea-származékokkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.
Együttadása nem ajánlott
Alkohol
Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.
A laktát acidózis fokozott kockázata jelentkezik akut alkohol-intoxikáció esetén, különösen az alábbi esetekben: éhezés vagy alultápláltság, illetve májelégtelenség fennállásakor.
Kerülni kell az alkohol fogyasztását és az alkoholtartalmú gyógyszerek szedését.
Jódtartalmú kontrasztanyagok
A jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása veseelégtelenséghez vezethet, amely a metformin felhalmozódásával, így a laktát acidózis fokozott kockázatával jár.
A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Óvatossággal adható kombinációk
Egyes gyógyszerek, például a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.
Intrinszik hiperglikémiás aktivitással rendelkező gyógyszerek [például glükokortikoidok (szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett) és szimpatomimetikumok]
Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés elvégzésére lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, a metformin adagját módosítani kell ezen gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén.
Diuretikumok, különösképpen kacsdiuretikumok
Növelhetik a laktát acidózis kialakulásának lehetőségét a vesefunkció esetleges csökkentése révén.
Terhesség
A terhesség alatt fennálló, nem kontrollált (terhességi vagy állandó) diabétesz a fejlődési rendellenességek és perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár együtt.
Egy regiszter alapú kohorszvizsgálat és terhes nőkről (több mint 1000, expozíciónak kitett kimenetel) közzétett nagy mennyiségű adat (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) nem jelezte sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülött toxicitás előfordulásának megnövekedett kockázatát a fogamzás időszakában és/vagy a terhesség alatti metformin expozíciót követően.
Ha a beteg terhességet tervez, és terhesség alatt ajánlatos a diabéteszt nem metforminnal kezelni, inkább inzulint kell adni., hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normális értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.
Szoptatás
A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem figyeltek meg káros mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülötteknél, illetve csecsemőknél. Mivel azonban csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre, az anyatejjel történő táplálás nem javasolt metformin‑kezelés ideje alatt.
Meg kell fontolni a szoptatás befejezését, számításba véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatás lehetséges kockázatát.
Termékenység
Hím és nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolja metformin adása még 600mg/ttkg/nap dózisban sem, amely megközelítőleg háromszorosa a maximálisan javasolt, testfelülethez viszonyított humán dózisnak.
A metformin-monoterápia nem okoz hipoglikémiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A beteget azonban figyelmeztetni kell a hipoglikémia kockázatára, ha a metformint egyéb antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.
A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak. Ennek elkerülésére ajánlatos a metformin napi adagját 2‑3részre elosztani, és lassan emelni az adagokat.
A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-terápia mellett. Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg:
Nagyon gyakori: ≥1/10
Gyakori: ≥1/100‑<1/10
Nem gyakori: ≥1/1000‑<1/100
Ritka: ≥1/10000‑<1/100
Nagyon ritka: <1/10000
Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori: Csökkent B12-vitaminszint/B12-vitamin-hiány (lásd 4.4 pont).
Nagyon ritka: laktát acidózis (lásd 4.4pont).
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: ízérzés zavara.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: emésztőrendszeri tünetek, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a mellékhatások a leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. A mellékhatások megelőzése érdekében a metformint napi 2‑3részre elosztott dózisokban, étkezés közben vagy után javasolt bevenni. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gasztrointesztinális tolerálhatóságot.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nagyon ritka: májfunkciós eltérések, valamint hepatitisz izolált eseteiről számoltak be, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon ritka: bőrreakciók, mint az eritéma, pruritusz és urtikária.
Gyermekek és serdülők
A szakirodalmi és forgalomba hozatalt követően gyűjtött adatok alapján, valamint a 10‑16év közötti, korlátozott számú gyermekpopuláció bevonásával végzett, 1évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok eredményei szerint a mellékhatások természetükben és súlyosságukban hasonlóak voltak a felnőtteknél leírtakéhoz.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Nem észleltek hipoglikémiát a metformin 85g-os adagjáig, habár ilyen körülmények között laktát acidózis előfordult. Súlyos túladagolás vagy együttes kockázati tényezők laktát acidózist okozhatnak. A laktát acidózis sürgősségi állapotot jelent, és kórházi kezelést igényel. A laktát és a metformin szervezetből történő eltávolításának leghatékonyabb módja a hemodialízis.
Farmakológiai tulajdonságok - ADIMET 850 MG
Farmakoterápiás csoport: Vércukorszintet csökkentő gyógyszerek. Biguanidok
ATC kód: A10BA02
Hatásmechanizmus
A metformin egy antihiperglikémiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hipoglikémiát.
A metformin három módon fejtheti ki a hatását:
-
csökkenti a máj glükóztermelését, gátolva a glikoneogenezist és a glikogenolízist,
-
az izomban növeli az inzulinérzékenységet, elősegítve a perifériás glükózfelvételt és felhasználást,
-
késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.
A metformin serkenti az intracelluláris glikogénszintézist a glikogén-szintáz befolyásolásán keresztül.
A metformin fokozza az eddig ismert összes típusú membrán glükóztranszporter (GLUT) szállítókapacitását.
Farmakodinámiás hatások
Klinikai vizsgálatokban a metformin adását testsúly stabilizálódás vagy kismértékű testsúlyvesztés kísérte.
Emberben - a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül - a metforminnak kedvező hatása van a lipid-metabolizmusra. Terápiás adaggal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a metformin csökkenti az összkoleszterin-, LDL-koleszterin és triglicerid szinteket.
Klinikai hatásosság
Az újonnan diagnosztizált 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél a 7‑9% közötti kiindulási HbA1c‑értékeket a metformin 2éven át kb. 1,1‑1,5%-kal csökkenti. Az éhgyomri vércukorszint‑csökkenés mértéke ugyanezen időszak alatt 1,7 és 2,4mmol/l (30‑44mg/dl) közötti.
A metformin-kezelés csökkenti a makrovaszkuláris hosszú távú szövődmények kockázatát a túlsúlyos, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegeknél.
Olyan túlsúlyos betegeknél, akiket a diéta eredménytelenségét követően metforminnal kezeltek, az eredmények elemzése a következőket mutatta:
-
Bármilyen, diabetesszel összefüggő szövődmény abszolút rizikójának csökkenése volt megfigyelhető a metformin csoportban (29,8 eset/1000 betegév), összevetve a csak diétán levő csoportéval (43,3 eset/ 1000 betegév), p=0,0023; összehasonlítva a szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1 eset/1000 betegév), p=0,0034.
-
Szignifikáns csökkenés volt észlelhető a diabetesszel összefüggő mortalitás abszolút rizikójában: a metformin csoportban 7,5 eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7eset/1000betegév, p=0,017.
-
Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható az összmortalitás abszolút rizikójában: a metformin csoportban 13,5 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 20,6 eset/1000 betegév (p=0,011). A szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoportban 18,9/1000 betegév (p=0,021).
-
Szignifikáns csökkenés volt látható a miokardiális infarktus abszolút rizikójában: a metforminnal kezelt csoportban 11 eset/1000 betegév; a csak diétát tartó csoportban 18eset/1000 betegév (p=0,01).
Szulfonilureához másodvonalbeli terápiaként kombinációként adott metformin esetén nem volt kimutatható előnyös hatás.
Az 1-es típusú diabetesben a metformin és az inzulin kombinációját alkalmazták egyes esetekben, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.
Az UKPDS vizsgálat 10 éves utánkövetése kimutatta, hogy azok a betegek, akik korai metformin‑kezelésben részesültek, tartós előnyt élveztek azokkal szemben, akik csak a kezdeti vizsgálat befejezését követően kaptak metformin-kezelést. Jelentős kockázatcsökkenés volt kimutatható valamennyi diabetes‑függő végpont (21%, p = 0,01), a cukorbetegséggel összefüggő mortalitás (30%, p = 0,01), a bármely okból bekövetkező halál (27%, P = 0,002) és a szívinfarktus (33%, P = 0,005) vonatkozásában.
Gyermekek és serdülők
Korlátozott létszámú, 10‑16év közötti gyermekeknél végzett kontrollos klinikai vizsgálatok, egy éves kezelés után a felnőttekéhez hasonló szénhidrát anyagcsereválaszt mutattak.
Felszívódás
A metformin-hidroklorid tabletta orális alkalmazását követően a maximális plazmakoncentrációt (cmax) 2,5 órán belül éri el (tmax). Egészséges egyéneknél az abszolút biohasznosulás 500mg-os vagy 850mg-os metformin-hidroklorid tablettánál megközelítőleg 50‑60%. Egyszeri orális adag bevételét követően a nem abszorbeálódott rész a székletben 20‑30% volt.
Orális alkalmazást követően a metformin felszívódása telíthető, és nem teljes. Feltételezhető, hogy a metformin felszívódásának farmakokinetikája nem lineáris.
A javasolt metformin adagoknál és adagolási rend mellett a steady state plazmakoncentrációk 24‑48órán belül érhetők el, és ezek rendszerint 1mikrogramm/ml-nél kisebbek. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a maximális metformin plazmaszintek (cmax) nem haladták meg az 5mikrogramm/ml‑t, még maximális dózisnál sem.
A táplálék enyhén elnyújtja a metformin felszívódását, és csökkenti annak mennyiségét.
A 850mg-os tabletta bevételét követően 40%-kal alacsonyabb plazmakoncentrációt, 25%-os AUC (görbe alatti terület)-csökkenést, és a csúcs plazmakoncentráció 35perces meghosszabbodását lehetett észlelni. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert.
Eloszlás
A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazmacsúcs, és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret jelentenek. Az átlagos megoszlási térfogat (Vd) 63 és 276l közé esik.
Biotranszformáció
A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Emberben metabolit nem volt kimutatható.
Elimináció
A metformin vese-clearance-e >400ml/perc, ami arra utal, hogy a metformin glomeruláris filtrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális adagot követően, a látszólagos terminális eliminációs felezési idő mintegy 6,5 óra.
Ha a vesefunkció károsodott, a metformin vese-clearance-e a kreatininével arányosan csökken, így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a plazma metforminszintjének emelkedéséhez vezet.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan ritkák, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Egyszeri dózissal végzett vizsgálat: egyszeri 500mg metformin-hidroklorid dózis adását követően gyermekkorú betegeknél hasonló farmakokinetikai profil észlelhető, mint egészséges felnőtteknél.
Többszöri dózisokkal végzett vizsgálat: az adatok egy vizsgálatra korlátozódnak. 7napon át, naponta kétszer 500mg-os adagok alkalmazása beteg gyermekeknél 33%, illetve 40%-kal kisebb plazmakoncentrációt (cmax) és szisztémás felszívódást (AUC0-t) eredményezett, a 14napig, napi kétszer 500mg-os adagot szedő diabéteszes felnőtteknél észlelt értékekhez viszonyítva. Tekintettel arra, hogy az adagokat egyedileg, a vércukorszint alakulásához kell igazítani, a fentiek klinikai jelentősége korlátozott.
Gyógyszerészeti jellemzők - ADIMET 850 MG
Mag:
magnézium-sztearát;
vízmentes kolloid szilícium-dioxid;
povidon K30.
Bevonat:
makrogol 400;
titán-dioxid (E 171);
hipromellóz.
30db / 120db filmtabletta átlátszó vagy fehér, átlátszatlan PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.