AIMOVIG 140 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AIMOVIG 140 MG
Az Aimovig a migrén profilaxisára javallott olyan felnőtteknél, akiknek legalább 4 migrénes napjuk van havonta.
A kezelést a migrén diagnosztizálásában és kezelésében jártas orvosnak kell elkezdenie. Adagolás
Olyan felnőtteknél javallott, akiknek az erenumab-kezelés elkezdésekor legalább 4 migrénes napjuk van havonta.
A javasolt adag 4 hetente 70 mg erenumab. Egyes betegeknél előnyös lehet a 4 hetente adott 140 mg-os adag alkalmazása (lásd 5.1 pont).
Minden 140 mg-os dózis egy 140 mg-os subcutan injekció vagy két 70 mg-os subcutan injekció formájában kerül beadásra.
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a kezelésre reagáló betegek többségénél 3 hónapon belül kedvező klinikai hatás jelentkezett. A kezelés abbahagyása mérlegelendő azoknál a betegeknél, akik 3 hónapos kezelés után nem mutattak válaszreakciót. Ezt követően a kezelés folytatásának szükségességét javasolt rendszeresen értékelni.
Különleges betegcsoportok
Idősek (65 évesek és idősebbek)
Az Aimovig-ot idős betegeknél nem vizsgálták. A dózis módosítása nem szükséges, mivel az erenumab farmakokinetikáját nem befolyásolja az életkor.
Vesekárosodás / májkárosodás
Az enyhén vagy közepes mértékben károsodott veseműködésű vagy károsodott májműködésű
betegeknél a dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Aimovig biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Az Aimovig subcutan alkalmazásra való.
Az Aimovig úgy készült, hogy megfelelő oktatás után a beteg saját magának beadhassa. Az injekciót másik, megfelelő utasításokkal ellátott személy is beadhatja. Az injekció beadható a hasfalba, a combba vagy a felkar külső felszínébe (a kar csak akkor használható, ha az injekciót nem a beteg, hanem egy másik személy adja be, lásd 5.2 pont). Az injekciók beadási helyét változtatni kell, és az injekciókat nem szabad olyan helyre adni, ahol a bőr érzékeny, sérült, vörös vagy kemény.
Előretöltött fecskendő
Az Aimovig előretöltött fecskendő teljes tartalmát be kell fecskendezni. Minden előretöltött fecskendő kizárólag egyszer használatos, és úgy lett megtervezve, hogy a teljes tartalma maradék nélkül beadásra kerüljön.
A betegtájékoztatóban lévő „Alkalmazási utasítás” a beadást illetően minden részletre kiterjedő
utasítást tartalmaz.
Előretöltött injekciós toll
Az Aimovig előretöltött injekciós toll teljes tartalmát be kell fecskendezni. Minden előretöltött injekciós toll kizárólag egyszer használatos, és úgy lett megtervezve, hogy a teljes tartalma maradék nélkül beadásra kerüljön.
A betegtájékoztatóban lévő „Alkalmazási utasítás” a beadást illetően minden részletre kiterjedő
utasítást tartalmaz.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Cardiovascularis hatás
Bizonyos súlyos cardiovascularis betegségekben szenvedő betegeket kizártak a klinikai vizsgálatokból (lásd 5.1 pont). Ezeknél a betegeknél nem áll rendelkezésre biztonságossági adat.
Túlérzékenységi reakciók
Az erenumab alkalmazása során súlyos túlérzékenységi reakciókról – köztük kiütésről, angiooedemáról és anaphylaxiás reakciókról – számoltak be a forgalomba hozatalt követően. Ezek a reakciók perceken belül kialakulhatnak, bár néhány esetben a kezelés után több mint egy héttel is jelentkezhetnek. Ezzel kapcsolatban a betegeket figyelmeztetni kell a túlérzékenységi reakciók tüneteire. Amennyiben súlyos túlérzékenységi reakció lép fel, meg kell kezdeni a megfelelő terápiát, az erenumab-kezelést pedig abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
Székrekedés
A székrekedés az erenumab gyakori, rendszerint enyhe vagy közepes erősséggel fellépő mellékhatása. Az esetek többségében az erenumab első adagja után jelentették a székrekedés kialakulását; ugyanakkor az is előfordult, hogy a betegek a kezelés során később tapasztaltak székrekedést. Az esetek többségében három hónapon belül elmúlt a székrekedés. A forgalomba hozatalt követően súlyos szövődményekkel járó székrekedésről is beszámoltak erenumab-kezelés kapcsán. Néhány ilyen esetben kórházi felvételre volt szükség, és ezen esetek némelyike műtéti beavatkozást igényelt. A kórelőzményben szereplő székrekedés vagy a csökkent gastrointestinalis motilitással járó gyógyszerek egyidejű alkalmazása növelheti a súlyosabb székrekedés kockázatát, valamint a székrekedéssel összefüggő szövődmények valószínűségét. A betegek figyelmét fel kell hívni a székrekedés kockázatára és arra, hogy nem múló vagy súlyosbodó székrekedés esetén forduljanak orvoshoz.
Amennyiben a betegnél súlyos székrekedés alakul ki, azonnal forduljon orvoshoz. A székrekedést azonnal kezelni kell, ha az klinikailag szükséges. Súlyos székrekedés esetén meg kell fontolni a kezelés abbahagyását.
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Poliszorbát 80 tartalom
A készítmény 0,1 mg poliszorbát 80-at tartalmaz milliliterenként, ami megfelel 0,004 mg/kg-nak.
A monoklonális antitestek metabolikus útvonalai alapján nem várható az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek expozíciójára gyakorolt hatás. Az egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatokban nem figyeltek meg a szájon át szedhető fogamzásgátlókkal (etinil-ösztradiol/norgesztimát) vagy a szumatriptánnal való interakciót.
Terhesség
Az erenumab terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont). Az Aimovig alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az erenumab kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Ismeretes, hogy a humán IgG-k a szülés utáni első néhány napban kiválasztódnak az anyatejbe, majd koncentrációjuk röviddel ezután alacsony szintre csökken; következésképpen a szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki ebben a rövid időszakban. Ezt követően az Aimovig alkalmazása megfontolható, de csakis klinikailag indokolt esetben.
Termékenység
Az állatkísérletek nem mutattak a nőstény és a hím fertilitásra gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).
Az Aimovig várhatóan nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez
és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A regisztrációs vizsgálatokban összesen több mint 2500 beteget (több mint 2600 betegév) kezeltek Aimovig-gal. Közülük több mint 1300 beteg kapott legalább 12 hónapig Aimovig-ot és 218 beteg kapta 5 évig a készítményt. Az Aimovig összesített biztonságossági profilja konzisztens maradt az 5 évig tartó hosszú távú, nyílt elrendezésű kezelés során.
A jelentett, gyógyszer okozta mellékhatások a 70 mg és 140 mg esetén az injekció beadási helyén fellépő reakciók (5,6%/4,5%), a székrekedés (1,3%/3,2%), az izomspasmus (0,1%/2,0%) és a pruritus (0,7%/1,8%) voltak. A reakciók többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt. Ezekben a vizsgálatokban a betegek kevesebb mint 2%-a hagyta abba a gyógyszer alkalmazását mellékhatások miatt.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az 1. táblázat az összes olyan gyógyszer okozta mellékhatást felsorolja, ami az Aimovig-gal kezelt betegeknél jelentkezett a vizsgálatok 12 hetes, placebokontrollos időszaka alatt, illetve a forgalomba hozatal után. Az egyes szervrendszeri kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások gyakoriság szerint vannak felsorolva, ahol az első a leggyakoribb reakció. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Emellett minden egyes, gyógyszer okozta mellékhatás esetén a megfelelő gyakorisági kategória az alábbi megegyezés szerint kerül megadásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
1. táblázat A mellékhatások felsorolása
| Szervrendszeri kategóriák | Mellékhatás | Gyakorisági kategória |
| Immunrendszeri betegségek | Túlérzékenységi reakcióka, beleértve az anaphylaxiát, angiooedemát, kiütést,duzzanatot/oedemát és urticariát | Gyakori |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Székrekedés | Gyakori |
| Szájfekélyb | Nem ismert | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei | Pruritusc | Gyakori |
| AlopeciaBőrkiütésd | Nem ismert | |
| A csont- és izomrendszer, valamint akötőszövet betegségei és tünetei | Izomspasmus | Gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyénfellépő reakciók | Az injekció beadásihelyén fellépő reakcióka | Gyakori |
| a Lásd a „Kiválasztott mellékhatások leírása” pontot.b A szájfekélybe a stomatitis, száj ulceratio, szájnyálkahártya-hólyagosodás preferált szakkifejezések tartoznak.c A pruritusba a generalizált pruritus, a pruritus és a viszkető bőrkiütés preferált szakkifejezésektartoznak.d A bőrkiütésbe a papulosus exanthema, exfoliatív bőrkiütés, erythemás bőrkiütés, urticaria, hólyag preferált szakkifejezések tartoznak. | ||
Kiválasztott mellékhatások leírása
Az injekció beadási helyén fellépő reakciók
A vizsgálatok integrált, 12 hetes, placebokontrollos fázisában az injekció beadási helyén fellépő reakciók enyhék és általában átmeneti jellegűek voltak. A kezelést egy esetben hagyták abba egy 70 mg-os dózist kapó betegnél az injekció beadásának helyén fellépő bőrkiütés miatt. Az injekció
beadási helyén fellépő leggyakoribb reakció a lokalizált fájdalom, az erythema és a pruritus volt. Az injekció beadási helyén fellépő fájdalom általában a beadást követő 1 órán belül elmúlt.
Bőr- és túlérzékenységi reakciók
A vizsgálatok integrált, 12 hetes, placebokontrollos fázisában a bőrkiütés, pruritus és duzzanat/ödéma nem súlyos eseteit figyelték meg, amelyek az esetek többségében enyhék voltak, és nem vezettek a kezelés felfüggesztéséhez.
A forgalomba hozatalt követően anaphylaxiás és angiooedemás eseteket is megfigyeltek.
Immunogenitás
A klinikai vizsgálatok kettős vak terápiás fázisa alatt az erenumab-ellenes antitestek képződésének előfordulási gyakorisága 6,3% volt (56/884) a 70 mg-os erenumab dózist kapó betegek között (közülük 3-nál volt in vitro neutralizáló aktivitás), és 2,6% volt (13/504) a 140 mg-os erenumab dózist kapó betegek között (közülük senkinél nem volt in vitro neutralizáló aktivitás). Egy nyílt elrendezésű vizsgálatban, legfeljebb 256 hétig tartó kezelés mellett az erenumab elleni antitestek kialakulásának incidenciája 11,0% (25/225) volt olyan betegeknél, akik kizárólag 70 mg vagy 140 mg Aimovig-ot kaptak a teljes vizsgálat ideje alatt (közülük 2-nél volt in vitro neutralizáló aktivitás). Az
erenumab-ellenes antitestek képződésének nem volt hatása az erenumab hatásosságára vagy biztonságosságára.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatokban túladagolásról nem számoltak be.
A klinikai vizsgálatokban legfeljebb 280 mg-os dózisokat adtak subcutan, dóziskorlátozó toxicitásra utaló bizonyíték nélkül.
Túladagolás esetén a betegnek tüneti kezelést kell adni, és szükség szerint szupportív intézkedéseket kell foganatosítani.
Farmakológiai tulajdonságok - AIMOVIG 140 MG
Farmakoterápiás csoport: analgeticumok, migrén-ellenes szerek, ATC kód: N02CD01 Hatásmechanizmus
Az erenumab egy humán monoklonális antitest, ami kötődik a kalcitonin génnel rokon
peptid- (calcitonin gene-related peptide – CGRP-) -receptorhoz. A CGRP-receptor olyan helyekre lokalizálódik, amelyek relevánsak a migrén patofiziológiája szempontjából, mint például a trigeminus ganglion. Az erenumab potens módon és specifikusan verseng a CGRP-vel a receptorhoz történő kötődésért, és gátolja annak a CGRP-receptoron kifejtett hatását. A kalcitonin családba tartozó egyéb receptorokkal szemben nincs jelentős aktivitása.
A CGRP egy neuropeptid, ami modulálja a nociceptív szignalizációt, és egy vasodilatator, ami összefüggésben van a migrén patofiziológiájával. Más neuropeptidekkel szemben a CGRP-szint bizonyítottan jelentősen emelkedik a migrén alatt, és a fejfájás enyhülésekor normális szintre tér vissza. A CGRP intravénás infúziója migrénszerű fejfájást indukál a betegeknél.
A CGRP hatásának gátlása elméletileg gyengíteni tudja az ischaemiával összefüggő állapotokban a kompenzatórikus vasodilatatiót. Egy vizsgálat a 140 mg Aimovig egyszeri intravénás adagjának hatását értékelte stabil anginás betegek ellenőrzött körülmények között végzett testmozgása során. Az Aimovig adása hasonló testmozgás időtartamot eredményezett, mint a placebo adása, és nem súlyosbította a myocardialis ischaemiát ezeknél a betegeknél.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A migrén profilaxisra adott erenumab két pivótális vizsgálatban értékelték a migrén spektrumon át krónikus és epizodikus migrénben. Mindkét vizsgálatban a bevont betegek anamnézisben a fejfájás kórképek nemzetközi klasszifikációja (International Classification of Headache Disorders – ICHD-III) diagnosztikus kritériumainak megfelelő, legalább 12 hónapja fennálló migrén szerepelt (aurával járó vagy aura nélküli). Kizárásra kerültek a vizsgálatból az idős betegek (> 65 éves), a
krónikus migrén vizsgálatban túlzott mennyiségben opioidot használó betegek, az epizódikus migrén vizsgálatban túlzott mennyiségben gyógyszert használó betegek, és azok a betegek is, akinek volt korábban myocardialis infarctusuk, stroke-juk, transiens ischaemiás attack-juk, instabil anginájuk, illetve a szűrést megelőző 12 hónapban coronaria bypass műtétjük vagy egyéb revascularisatiós
beavatkozásuk volt. Az 1-es vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akiknek nem megfelelően kezelt
hipertóniája vagy 40 feletti BMI-értéke volt.
Krónikus migrén 1-es vizsgálat
A krónikus migrén profilaxisára monoterápiában adott erenumabot egy randomizált, multicentrikus, 12 hetes, placebokontrollos, kettős vak vizsgálatban aurával járó vagy aura nélküli migrénben szenvedő betegeknél értékelték (≥ 15 fejfájásos nap havonta, ebből ≥ 8 migrénes nap havonta).
667 beteget randomizáltak 3:2:2 arányban, hogy placebót (n = 286) vagy 70 mg (n = 191) vagy 140 mg erenumabot (n = 190) kapjanak, és az akut gyógyszerek túlzott alkalmazásának megléte
szerint stratifikálták őket (ez az összes beteg 41%-ánál fordult elő). A vizsgálat alatt a betegek számára megengedett volt, hogy akut fejfájáscsökkentő kezelést alkalmazzanak.
A demográfiai jellemzők és a betegség kiindulási jellegzetességei egyensúlyban voltak, és összehasonlíthatóak voltak a két vizsgálati kar között. A betegek medián életkora 43 év volt, 83%-uk volt nő, és 94%-uk volt fehér bőrű. A vizsgálat megkezdésekor az átlagos migrén gyakoriság megközelítőleg 18 migrénes nap volt havonta. Összességében 68%-uknál volt sikertelen egy vagy több korábbi profilaktikus farmakoterápia a hatásosság hiánya vagy rossz tolerabilitás miatt, és
49%-uknál volt sikertelen két vagy több korábbi profilaktikus farmakoterápia a hatásosság hiánya vagy rossz tolerabilitás miatt. Az erenumab-karok összesen 366 (96%) betege és a placebokar összesen 265 (93%) betege folytatta végig a vizsgálatot (azaz vett részt a 12. heti vizsgálaton).
A migrénes napok havonkénti átlagának placebóhoz viszonyított csökkenését észlelték a havonkénti analízisben az 1. hónaptól, és egy hetenkénti analízissel végzett követés során az erenumab hatása az alkalmazás első hetétől észlelhető volt.
-
ábra A migrénes napok havonkénti számában bekövetkező változás a vizsgálat megkezdésétől az idő függvényében az 1-es vizsgálatban (beleértve az elsődleges végpontot a 3. hónapban)
Change in Monthly Migraine Days = A migrénes napok havonkénti számában bekövetkező változás
-
táblázat A hatásosságban és a beteg által jelentett eredményekben a vizsgálat megkezdésétől
a 12. hétig bekövetkezett változás az 1-es vizsgálatban
Aimovig (erenumab) 140 mg(n = 187) Aimovig (erenumab) 70 mg(n = 188) Placebo (n = 281) Kezelések közti különbségek (95%-os CI) p-érték Hatásossági végpontok MMD Átlagos változás -6,6 -6,6 -4,2 Mindkettő -2,5 Mindkettő (95%-os CI) (-7,5; -5,8) (-7,5; -5,8) (-4,9; -3,5) (-3,5; -1,4) < 0,001 Kiindulási érték (SD) 17,8 (4,7) 17,9 (4,4) 18,2 (4,7) ≥ 50% MMDreszponderekSzázalékarány [%] 41,2% 39,9% 23,5% n/a Mindkettő< 0,001a,d ≥ 75% MMDreszponderekSzázalékarány [%] 20,9% 17,0% 7,8% n/a n/ab Havonkénti akut, migrén-specifikus gyógyszereket Mindkettő igénylő napok 70 mg: < 0,001 a Átlagos változás (95%-os -4,1 -3,5 -1,6 -1,9 (-2,6; -1,1) CI) (-4,7; -3,6) (-4,0; -2,9) (-2,1; -1,1) 140 mg: -2,6 (-3,3; -1,8) Kiindulási érték (SD) 9,7 (7,0) 8,8 (7,2) 9,5 (7,6) Beteg által jelentett eredmények HIT-6 70 mg: Átlagos változásc (95%-os -5,6 -5,6 -3,1 -2,5 (-3,7; -1,2) n/ab CI) (-6,5; -4,6) (-6,5; -4,6) (-3,9; -2,3) 140 mg: -2,5 (-3,7; -1,2) MIDAS összpontszám 70 mg: Átlagos változásc (95%-os -19,8 -19,4 -7,5 -11,9 (-19,3; -4,4) n/ab CI) (-25,6; -14,0) (-25,2; -13,6) (-12,4; -2,7) 140 mg: -12,2 (-19,7; -4,8) CI = konfidenciaintervallum; MMD = havonkénti migrénes napok; HIT-6 = Headache Impact Test (a fejfájás hatását értékelő teszt); MIDAS = Migraine Disability Assessment (a migrén okozta funkcióromlás értékelése); n/a = nem értelmezhető.a A másodlagos végpontokra vonatkozó összes, jelentett p-érték nem korrigált p-érték, és a többszörösösszehasonlításokra történő korrekció után statisztikailag szignifikánsak.b A feltáró jellegű végpontok esetén p-érték nem kerül bemutatásra.c A HIT-6 esetén: A vizsgálat megkezdésétől észlelt változást és csökkenést a 12 hetes kettős vak terápiás fázis utolsó 4 hetében értékelték. A MIDAS esetén: A vizsgálat megkezdésétől észlelt változást és csökkenést 12 héten keresztül értékelték. Az adatgyűjtéshez 3 hónapos visszaemlékezési időszakot alkalmaztak.d A p-érték kiszámítása az esélyhányados alapján történt. Azoknál a betegeknél, akiknél egy vagy több profilaktikus farmakoterápia sikertelen volt, a havonkénti migrénes napok (Monthly Migraine Days – MMD) számában megfigyelt csökkenés különbsége a 140 mg erenumab és a placebokezelések összehasonlításakor -3,3 nap (95%-os CI: -4,6; -2,1), a 70 mg erenumab és a placebo összehasonlításakor pedig -2,5 nap volt (95%-os
CI: -3,8; -1,2). Azoknál a betegeknél, akiknél két vagy több profilaktikus farmakoterápia sikertelen volt, a kezelések közti különbség -4,3 nap volt (95%-os CI: -5,8; -2,8) a 140 mg és a placebo összehasonlításakor, és -2,7 nap volt (95%-os CI: -4,2; -1,2) a 70 mg és a placebo összehasonlításakor. Azok között a betegek között, akiknél egy vagy több profilaktikus farmakoterápia sikertelen volt, az erenumabbal kezelteknél a placebóhoz képest magasabb volt azoknak a betegeknek az aránya is, akik legalább 50%-os MMD-csökkenést értek el (40,8% a 140 mg esetén, 34,7% a 70 mg esetén, illetve 17,3% a placebo esetén), 3,3-es esélyhányados mellett (95%-os CI: 2,0; 5,5) a 140 mg, és 2,6-es esélyhányados mellett (95%-os CI: 1,6; 4,5) a 70 mg esetén. Azok között a betegek között, akiknél két vagy több profilaktikus farmakoterápia sikertelen volt, az arány 41,3% volt a 140 mg, és 35,6% a
70 mg esetén, szemben a placebo mellett észlelt 14,2%-kal, sorrendben 4,2-es (95%-os CI: 2,2; 7,9) és 3,5-es esélyhányados mellett (95%-os CI: 1,8; 6,6).
A vizsgálatban a betegek megközelítőleg 41%-a használt túlzott mennyiségben gyógyszereket. A 140 mg erenumab és a placebo, valamint a 70 mg erenumab és a placebokezelések összehasonlításakor megfigyelt különbség az MMD-csökkenésre vonatkozóan ezeknél a betegeknél -3,1 nap volt (95%-os CI: -4,8; -1,4) mindkét esetben, és az akut, migrén-specifikus
gyógyszereket igénylő napok számának csökkenésére vonatkozóan -2,8 volt (95%-os CI: -4,2; -1,4) a 140 mg, és -3,3 volt (95%-os CI: -4,7; -1,9) a 70 mg esetén. Az erenumab-csoportban a placebóhoz képest magasabb volt azoknak a betegeknek az aránya, akik legalább 50%-os MMD-csökkenést értek el (34,6% a 140 mg, 36,4% a 70 mg, illetve 17,7% a placebo esetén), sorrendben 2,5-es (95%-os CI: 1,3; 4,9) és 2,7-es esélyhányados mellett (95%-os CI: 1,4; 5,2).
A hatásosság akár 1 évig is fennmaradt az 1-es vizsgálat nyílt kiterjesztésében, amelyben a betegek
70 mg és/vagy 140 mg erenumabot kaptak. A betegek 74,1%-a folytatta végig az 52 hetes kiterjesztést. Összesítve a két dózist, az alapvizsgálat kiindulási értékéhez viszonyítva 52 hét után
9,3 MMD-csökkenést figyeltek meg. A vizsgálatot végig folytató betegek 59%-a ért el 50%-os választ a vizsgálat utolsó hónapjában.
Epizódikus migrén 2-es vizsgálat
Az epizódikus migrén profilaxisára adott erenumabot egy randomizált, multicentrikus, 24 hetes, placebokontrollos, kettős vak vizsgálatban, aurával járó vagy aura nélküli migrénben szenvedő betegeknél értékelték (4–14 migrénes nap havonta).
955 beteget randomizáltak 1:1:1 arányban, hogy 140 mg (n = 319) vagy 70 mg (n = 317) erenumabot vagy placebót (n = 319) kapjanak. A vizsgálat alatt a betegek számára megengedett volt, hogy akut fejfájáscsökkentő kezelést alkalmazzanak.
A demográfiai jellemzők és a betegség kiindulási jellegzetességei egyensúlyban voltak, és összehasonlíthatóak voltak a két vizsgálati kar között. A betegek medián életkora 42 év volt, 85%-uk volt nő, és 89%-uk volt fehér bőrű. A vizsgálat megkezdésekor az átlagos migrén gyakoriság megközelítőleg 8 migrénes nap volt havonta. Összességében 39%-uknál volt sikertelen egy vagy több korábbi profilaktikus farmakoterápia, a hatásosság hiánya vagy rossz tolerabilitás miatt. A 140 mg-os kar összesen 294 (92%) betege, a 70 mg-os kar 287 (91%) betege, és a placebokar 284 (89%) betege folytatta végig a kettős vak fázist.
Az erenumabbal kezelt betegeknél a vizsgálat megkezdéséhez képest a 4–6. hónapban (2. ábra) klinikailag jelentős és statisztikailag szignifikáns mértékben csökkent a migrénes napok gyakorisága a placebót kapó betegekhez viszonyítva. A placebóhoz viszonyított különbségeket az 1. hónaptól kezdve megfigyelték.
-
ábra A migrénes napok havonkénti számában bekövetkező változás a vizsgálat megkezdésétől az idő függvényében a 2-es vizsgálatban (beleértve az elsődleges végpontot a 4., az 5. és a 6. hónapban)
Change in Monthly Migraine Days = A migrénes napok havonkénti számában bekövetkező változás
-
táblázat A hatásosságban és a beteg által jelentett eredményekben a vizsgálat megkezdésétől
a 13-24. hétig bekövetkezett változás a 2-es vizsgálatban
Aimovig (erenumab) 140 mg(n = 318) Aimovig (erenumab) 70 mg(n = 312) Placebo(n = 316) Kezelések közti különbségek (95%-os CI) p-érték Hatásossági végpontok MMDÁtlagos változás (95%-os CI)Kiindulási érték (SD) -3,7(-4,0; -3,3)8,3 (2,5) -3,2(-3,6; -2,9)8,3 (2,5) -1,8(-2,2; -1,5)8,2 (2,5) 70 mg: -1,4 (-1,9; -0,9)140 mg:-1,9 (-2,3; -1,4) Mindkettő< 0,001a ≥ 50% MMDreszponderekSzázalékarány [%] 50,0% 43,3% 26,6% n/a Mindkettő< 0,001a,d ≥ 75% MMDreszponderekSzázalékarány [%] 22,0% 20,8% 7,9% n/a n/ab Havonkénti akut, migrain-specifikus gyógyszereket igénylő napok Átlagos változás (95%-os CI)Kiindulási érték (SD) -1,6(-1,8; -1,4)3,4 (3,5) -1,1(-1,3; -0,9)3,2 (3,4) -0,2(-0,4; 0,0)3,4 (3,4) 70 mg: -0,9(-1,2; -0,6)140 mg: -1,4 (-1,7; -1,1) Mindkettő< 0,001a Beteg által jelentett eredmények HIT-6Átlagos változásc (95%-os CI) -6,9(-7,6; -6,3) -6,7(-7,4; -6,0) -4,6(-5,3; -4,0) 70 mg: -2,1 (-3,0; -1,1)140 mg: -2,3 (-3,2; -1,3) n/ab MIDAS(módosított) összpontszám Átlagos változásc (95%-os CI) -7,5(-8,3; -6,6) -6,7(-7,6; -5,9) -4,6(-5,5; -3,8) 70 mg: -2,1 (-3,3; -0,9)140 mg: -2,8 (-4,0; -1,7) n/ab CI = konfidenciaintervallum; MMD = havonkénti migrénes napok; HIT-6 = Headache Impact Test (a fejfájás hatását értékelő teszt); MIDAS = Migraine Disability Assessment (a migrén okozta funkcióromlás értékelése); n/a = nem értelmezhetőa A másodlagos végpontokra vonatkozó összes, jelentett p-érték nem korrigált p-érték, és a többszörösösszehasonlításokra történő korrekció után statisztikailag szignifikáns.b A feltáró jellegű végpontok esetén p-érték nem kerül bemutatásra.c A HIT-6 esetén: A vizsgálat megkezdésétől észlelt változást és csökkenést a 12 hetes kettős vak terápiás fázis utolsó 4 hetében értékelték. A MIDAS esetén: A vizsgálat megkezdésétől észlelt változást és csökkenést 24 héten keresztül értékelték. Az adatgyűjtéshez 1 hónapos visszaemlékezési időszakot alkalmaztak.d A p-érték kiszámítása az esélyhányados alapján történt. Azoknál a betegeknél, akiknél egy vagy több profilaktikus farmakoterápia sikertelen volt, a migrénes napok havonkénti számában megfigyelt csökkenés különbsége a 140 mg erenumab és a placebokezelések összehasonlításakor -2,5 volt (95%-os CI: -3,4; -1,7), és a 70 mg erenumab és a placebo összehasonlításakor pedig -2,0 volt (95%-os CI: -2,8; -1,2). Az erenumabbal kezelteknél a placebóhoz képest magasabb volt azoknak a betegeknek az aránya is, akik legalább 50%-os
MMD-csökkenést értek el (39,7% a 140 mg esetén, 38,6% a 70 mg esetén, sorrendben 3,1-es [95%-os CI: 1,7; 5,5] és 2,9-es esélyhányados mellett [95%-os CI: 1,6; 5,3]).
A hatásosság a 2-es vizsgálat aktív, ismételt randomizációt követő részében akár 1 évig is fennmaradt. A betegeket az aktív kezelési fázisban (Active Treatment Phase – ATP) ismételten randomizálták,
70 mg vagy 140 mg erenumabra. A betegek 79,8%-a a teljes vizsgálatot 52 hétig végig folytatta. A migrénes napok havonkénti számának csökkenése a kiindulástól az 52. hétig -4,22 nap volt a 70 mg-os
ATP-csoportban és -4,64 nap volt a 140 mg-os ATP-csoportban. Az 52. héten azoknak a betegeknek az aránya, akik a kiinduláshoz képest ≥ 50%-os MMD-csökkenést értek el, a 70 mg-os ATP csoportban 61,0%, míg a 140 mg-os ATP-csoportban 64,9% volt.
Hosszú távú követéses vizsgálat
Egy placebokontrollos vizsgálat után 383 beteg folytatta a kezelést egy nyílt elrendezésű kezeléses szakaszban 5 évig, amelyben kiindulásként 70 mg erenumabot kaptak (medián expozíció: 2,0 év), majd közülük 250 beteg adagját felemelték 140 mg-ra (medián expozíció: 2,7 év). 214-en teljesítették az 5 éves nyílt elrendezésű kezelési szakaszt. A 383 beteg közül 168-an (43,9%) hagyták abba a kezelést, melynek leggyakoribb okai a következők voltak: a beteg erre irányuló kérése (84 beteg; 21,9%), nemkívánatos esemény (19 beteg; 5,0%), lemorzsolódás (14 beteg; 3,7%) és a hatás elmaradása (12 beteg; 3,1%). Az eredmények azt mutatják, hogy a hatásosság 5 évig terjedően fennmaradt a vizsgálat nyílt elrendezésű kezeléses szakaszában.
-
-
vizsgálat: Vizsgálat olyan betegeknél, akiknél a migrén korábbi 2–4 profilaktikus farmakoterápiája sikertelen volt vagy nem bizonyult megfelelőnek
Epizodikus migrénben szenvedő 246 felnőtt beteg 1:1 arányú randomizálást követően vagy 140 mg erenumabot (n = 121), vagy pedig placebót (n = 125) kapott 12 hétig. Három beteget (erenumab: 2 fő, placebo: 1 fő) kizártak az elsődleges elemzésből, mivel nem részesültek a vizsgálati kezelésben. A kettős vak kezelés utolsó 4 hete során az erenumab-csoport betegeinek 30,3%-a (36/119) érte el az MMD legalább 50%-os csökkenését a kiindulási értékhez képest, míg ennek aránya 13,7% (17/124) volt a placebocsoportban (p = 0,002).
-
vizsgálat: Vizsgálat a tolerálhatóság (elsődleges végpont) és a hatásosság értékelésére topiramáttal
összehasonlítva
Epizodikus vagy krónikus migrénben szenvedő 777 felnőtt beteg 1:1 arányú randomizálást követően
vagy erenumabot (70 mg vagy 140 mg, n = 389), vagy pedig 50 mg vagy 100 mg topiramátot (n = 388) kapott 24 hétig (kettős vak kezelési szakasz). Összevonták a 70 mg és 140 mg dózisú
erenumabot kapó betegek biztonságossági és hatásossági adatait, majd összehasonlították azokat a topiramátot kapó betegek adataival.
Az erenumab jobb tolerálhatóságot mutatott a topiramáttal szemben a kezelés nemkívánatos események miatti megszakításának aránya alapján (erenumab: 10,5%, topiramát: 38,9%; p <0,001; elsődleges végpont). Továbbá az erenumab-csoport betegeinek 55,4%-a érte el az MMD legalább 50%-os csökkenését a kiindulási értékhez képest a vizsgálat utolsó 3 hónapja során, míg ennek aránya 31,2% volt a topiramát-csoportban (p <0,001).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az Aimovig vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a migrénes fejfájás megelőzésére (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Az erenumab a CGRP-R-receptorhoz történő kötődés eredményeként nem lineáris kinetikát mutat. Ugyanakkor a terápiásan releváns dózisokban az erenumab farmakokinetikája 4 hetenkénti subcutan adagolás után, a CGRP-R-hez való kötődés telítődése miatt főként lineáris. Egy 140 mg-os havi egyszeri dózis és egy 70 mg-os havi egyszeri dózis egészséges önkénteseknek történő subcutan adása sorrendben 15,8 (4,8) mikrogramm/ml-es és 6,1 (2,1) mikrogramm/ml-es átlagos (standard deviáció
[SD]) Cmax-ot és 505 (139) nap*mikrogramm/ml-es, illetve 159 (58) nap*mikrogramm/ml-es átlagos (SD) AUClast-t eredményezett.
A 140 mg-os dózisok 4 hetenkénti subcutan adása után a szérum völgykoncentrációk kevesebb mint 2-szeres akkumulációját figyelték meg, és a szérum völgykoncentráció a dinamikus egyensúlyi állapotot 12 hetes adagolás után érte el.
Felszívódás
Egy 140 mg-os vagy 70 mg-os erenumab dózis egészséges felnőtteknek történő, egyszeri subcutan adása után a medián szérum csúcskoncentráció a 4–6. napon került elérésre, és a becsült abszolút biohasznosulás 82%-os volt.
Eloszlás
Egy egyszeri 140 mg-os intravénás adag után a terminális fázis (Vz) alatt a becsült átlagos (SD) eloszlási térfogat 3,86 (0,77) l volt.
Biotranszformáció/elimináció
Az erenumab esetén két eliminációs fázist észleltek. Alacsony koncentrációk mellett az elimináció túlnyomórészt a célhoz (CGRP-R) történő, telíthető kötődésen keresztül történik, miközben magasabb koncentrációk mellett az erenumab eliminációja nagyrészt egy nem specifikus proteolitikus útvonalon keresztül megy végbe. Az adagolási időszakban az erenumab elsősorban nem specifikus proteolitikus útvonalon keresztül eliminálódik, 28 napos effektív felezési idővel.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodásban (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegeket nem vizsgáltak. Az Aimovig-gal végzett klinikai vizsgálatok integrált adatainak populációs farmakokinetikai analízise nem jelzett az erenumab farmakokinetikai tulajdonságaiban mutatkozó különbséget az enyhe vagy közepes vesekárosodásban szenvedő betegeknél, az egészséges veseműködésű betegekhez képest (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegekkel nem végeztek vizsgálatokat. Az erenumabot, ami egy humán monoklonális antitest, nem metabolizálják a citokróm P450 enzimek, és a hepaticus clearance az erenumab esetén nem jelentős kiürülési útvonal (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - AIMOVIG 140 MG
szacharóz poliszorbát 80
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) tömény ecetsav
injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Előretöltött fecskendő
Hűtőszekrényben (2 °C - 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendő a dobozban tárolandó.
A hűtőszekrényből történő kivétel után az Aimovig-ot szobahőmérsékleten (legfeljebb 25 °C-on) tárolva 7 napon belül fel kell használni, vagy ki kell dobni. Ha magasabb hőmérsékleten vagy hosszabb ideig tárolták, akkor ki kell dobni.
Előretöltött injekciós toll
Hűtőszekrényben (2 °C - 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az előretöltött injekciós toll a dobozban tárolandó.
A hűtőszekrényből történő kivétel után az Aimovig-ot szobahőmérsékleten (legfeljebb 25 °C-on) tárolva 7 napon belül fel kell használni, vagy ki kell dobni. Ha magasabb hőmérsékleten vagy hosszabb ideig tárolták, akkor ki kell dobni.
Előretöltött fecskendő
Az Aimovig rozsdamentes acél tűvel és tűvédő kupakkal ellátott előretöltött fecskendőben (1 ml, I. típusú üveg) kerül forgalomba.
Az Aimovig 1 előretöltött fecskendőt tartalmazó csomagolásban kapható. Előretöltött injekciós toll
Az Aimovig rozsdamentes acél tűvel és tűvédő kupakkal ellátott előretöltött injekciós tollban (1 ml, I. típusú üveg) kerül forgalomba.
Az Aimovig 1 előretöltött injekciós tollat tartalmazó csomagolásban és 3 (3 × 1) előretöltött injekciós tollat tartalmazó gyűjtőcsomagolásban kapható.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A beadás előtt az oldatot szemmel ellenőrizni kell. Az oldatot nem szabad beinjekciózni, ha az zavaros, nyilvánvalóan sárga, vagy pelyhes csapadékot vagy részecskéket tartalmaz.
Előretöltött fecskendő
Az injekció beadása helyén kialakuló kellemetlen érzés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendő(ke)t az injekció beadása előtt legalább 30 percen keresztül hagyni kell szobahőmérsékleten állni (legfeljebb 25 °C). A közvetlen napfénytől is óvni kell. Az előretöltött fecskendő(k) teljes tartalmát be kell fecskendezni. A fecskendő(ke)t tilos hőforrás, például meleg víz vagy mikrohullámú sütő használatával felmelegíteni, és tilos összerázni.
Előretöltött injekciós toll
Az injekció beadása helyén kialakuló kellemetlen érzés elkerülése érdekében az előretöltött tolla(ka)t az injekció beadása előtt legalább 30 percen keresztül hagyni kell szobahőmérsékleten állni (legfeljebb 25 °C). A közvetlen napfénytől is óvni kell. Az előretöltött injekciós toll(ak) teljes tartalmát be kell fecskendezni. Az injekciós tolla(ka)t tilos hőforrás, például meleg víz vagy mikrohullámú sütő használatával felmelegíteni, és tilos összerázni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.