AMGLIDIA 6 MG/ML BELSŐLEGES SZUSZPENZIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AMGLIDIA 6 MG/ML
Az AMGLIDIA a neonatalis diabetes mellitus kezelésére javallott újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél.
Az olyan szulfanilureák, mint az AMGLIDIA, hatékonynak bizonyultak a β-sejt ATP-érzékeny kálium csatornákat kódoló génmutációt és a 6q24-gyel összefüggő kromoszómamutációt hordozó, transiens neonatalis diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.
A glibenklamid szuszpenzió terápiát a nagyon korai életkorban kezdődő diabetes kezelésében tapasztalt szakorvosnak kell megkezdenie.
Felírási utasítások
Elővigyázatosság szükséges az AMGLIDIA felírásakor és alkalmazáskor a milligramm (mg) és a milliliter (ml) összekeverése miatti adagolási hibák elkerülése érdekében. A gyógyszert felíró szakorvosnak meg kell győződnie arról, hogy a pontos adagok és a megfelelő hatáserősségek szerepelnek a recepten.
Adagolás
A nátrium-benzoát elfogadható napi dózisának túllépését elkerülendő, a napi AMGLIDIA dózisa nem haladhatja meg a napi 1 ml/ttkg mennyiséget. Következésképpen az AMGLIDIA 0,6 mg/ml nem alkalmazható napi 0,6 mg/ttkg dózis felett.
A nátrium-benzoát-expozíció mérséklése érdekében és a beadás módjára tekintettel (1 ml-es és 5 ml-es szájfecskendők) nem javasolt az AMGLIDIA 0,6 mg/ml hatáserősség alkalmazása az alábbiakban leírtnál magasabb adagolások esetén:
-
táblázat: Maximálisan javasolt dózisok
| Testtömeg (kg) | A javasolt maximális adagolás (mg/ttkg/nap- ban kifejezve), ahol az AMGLIDIA 0,6 mg/mlhatáserősség alkalmazható |
| Legfeljebb 10 | 0,6 |
| 11 | 0,5 |
| 12 | 0,5 |
| 13 | 0,4 |
| 14 | 0,4 |
| 15 | 0,4 |
| 16 | 0,3 |
| 17 | 0,3 |
| 18 | 0,3 |
| 19 | 0,3 |
| 20 | 0,3 |
Minden más esetben az AMGLIDIA 6 mg/ml részesítendő előnyben.
Az AMGLIDIA-terápiát napi 0,2 mg/ttkg dózisban, két részletben elosztva kell kezdeni etetés előtt (beleértve a cumisüvegből történő etetést), majd napi 0,2 mg/ttkg lépésekben kell emelni az inzulinindependencia eléréséig.
Mivel az AMGLIDIA beadása ml-es beosztású szájfecskendővel történik, a számított napi dózist
ml-ben kell megadnia az orvosnak, világosan jelezve az alkalmazandó adag hatáserősséget.
A fecskendőt (1 ml vagy 5 ml) az orvos által előírt, egyes dózisok ml-ben megadott mennyisége alapján kell kiválasztani. Az 5 ml-es fecskendőt a 1 ml feletti dózisokhoz kell használni.
A kiszámolt mennyiséghez legközelebbi térfogatot kell alkalmazni.
A kezelőorvosnak szigorúan ellenőriznie kell a betegeket a titrálási fázis során.
Fekvőbeteg kezelési utasítás
Az AMGLIDIA alkalmazását napi 0,2 mg/ttkg dózisban, két részletben elosztva kell kezdeni. Az
-
napon bázis és bólus inzulint kell adni. A 2. napon, amennyiben a beadási mód szubkután, a bázis inzulin elhagyható. Inzulinpumpa esetén 50%-kal csökkenteni kell az inzulinpumpa bázis arányát, majd a kapillárisvérből mért vércukorszint-méréseknek megfelelően tovább csökkentendő. Az átállási időszak alatt szükség szerint bólus inzulint vagy inzulinpumpa bólus inzulint kell adni az étkezéseknél, az elfogadható glykaemiás kontroll fenntartása érdekében. A 2. naptól a titrálási fázis végéig, ha a kapillárisvérből mért vércukorszint ≥ 7 mmol/l, az AMGLIDIA dózisát napi 0,2 ml/ttkg- mal kell emelni. Ha a kapillárisvérből mért vércukorszint < 7 mmol/l, akkor nem szabad emelni az AMGLIDIA dózisát, és csökkenteni kell az étkezés előtti bólus inzulin dózisát 50%-kal.
A reggeli előtti vércukorszint nagyon lassan eshet. Az ebéd vagy az esti étkezés előtti vércukorszintek gyorsabban esnek, ezért általában jobb markerei az AMGLIDIA-ra adott válasznak.
Ugyanezt a protokollt kell megismételni mindennap, amíg el nem éri az inzulinindependenciát. Amint az inzulin elhagyható, az AMGLIDIA dózisa a kapillárisvérből mért vércukorszintnek megfelelően állítandó be.
Azoknál a betegeknél, akiknél a 6. napon még szükséges az inzulin adása, az AMGLIDIA dózist szinten kell tartani legalább 4 héten keresztül. Ez ambuláns kezelésben elvégezhető.
A betegek elbocsáthatók, ha már nem szorulnak inzulinkezelésre, amikor állapotuk az AMGLIDIA és
az inzulin kombinációja mellett, illetve az önmagában adott inzulin mellett stabil.
Járóbeteg kezelési utasítás
Az AMGLIDIA alkalmazását napi 0,2 mg/ttkg dózissal, két részre osztva kell kezdeni, majd minden héten, fokozatosan kell emelni napi 0,2 mg/ttkg lépésekben.
A dózis emelésével általában lehetőség van az inzulin adagjának csökkentésére, majd az inzulin-kezelés elhagyására.
A 2. héttől kezdve, ha a kapillárisvérből mért vércukorszint ≥ 7 mmol/l, az AMGLIDIA dózisát napi 0,2 mg/ttkg-mal kell emelni, az inzulin adagját pedig csökkenteni kell. Ha a kapillárisvérből mért vércukorszint < 7 mmol/l, az inzulin dózisát csökkenteni kell.
Ha a vércukorszint az inzulin dózisának csökkentése után nő, az AMGLIDIA dózisát napi 0,2 mg/ttkg-
mal kell növelni. Az inzulin dózisának csökkentését az étkezés előtti vércukorszint szerint kell végezni.
Ugyanezt a protokollt kell megismételni minden héten, amíg el nem éri az inzulinindependenciát. Amint az inzulin elhagyható, az AMGLIDIA dózisa a kapillárisvérből mért vércukorszintnek megfelelően állítandó be.
Ha egy 5 vagy 6 hetes időszak végén nincs igazolt válaszreakció a kezdeti inzulin-dózispkhoz hasonló inzulin-dózisok mellett, megkísérelhető egy hétig napi 2 mg/ttkg mennyiség alkalmazása (ritka esetekben 4 hónapra volt szükség az inzulin teljes elhagyásához).
Amennyiben a napi 2 mg/ttkg-os dózis mellett az inzulinszükséglet egyértelműen csökken (az inzulinszükséglet legalább az AMGLIDIA adása előtti szint 60%-ára csökken), akkor kiválasztott esetekben érdemes hosszabb időtartamon keresztül magasabb AMGLIDIA dózissal folytatni a kezelést.
Dózismódosítások és hosszú távú kezelés
A szakirodalom és az AMIGLIDIA-val végzett klinikai tanulmányok alapján az átlagos napi dózis várható értéke napi 0,2 és 0,5 mg/ttkg körül van neonatalis diabetesben szenvedő betegek esetén. Esetenként magasabb dózisokat is megfigyeltek, a szakirodalom szerint akár 2,8 mg/ttkg-os dózisok is adhatóak voltak mellékhatások nélkül. Az alacsonyabb dózisokra adott részleges válasz esetén, ahogyan azt a csökkent inzulinszükséglet mutatja, kiválasztott esetekben további dózisemeléssel lehet próbálkozni, legfeljebb napi 2,8 mg/ttkg-ig.
Egyes gyermekeknél jobban elérhető a glikémiás kontroll, amikor a glibenklamid napi háromszor vagy négyszer kerül beadásra.
Ha nem észlelhető javulás (változatlan az inzulin-dózis, hasonló a glykaemiás kontroll és nincs javulás a neurológiában), az AMGLIDIA alkalmazását abba kell hagyni.
A titrálási fázis alatt a betegek kapillárisvérből mért vércukorszintjét továbbra is napi négy alkalommal és lefekvéskor ellenőrizni kell, mivel az inzulinszükséglet tovább csökkenhet, vagy az AMGLIDIA dózisának titrálására lehet szükség. Az állandó állapot elérése után a kapillárisvérből mért vércukorszint napi monitorozására nincs szükség, kivéve olyan klinikai állapotokat, ahol fennáll a metabolikus egyensúly felborulásának az esélye (lásd alább). A HbA1c szint monitorozását háromhavonta minden esetben el kell végezni.
A vércukorszint gyakran akkor is esik, ha a beteg állandó adag AMIGLIDIA-t kap. Ezért, a hypoglykaemia elkerülése érdekében, meg kell fontolni az AMGLIDIA dózisának csökkentését vagy a kezelés leállítását.
Mindenképp az AMGLIDIA dózis csökkentésére kell számítania a kezelőorvosnak akkor, ha a vércukorszintek 4 mmol/l (72 mg/dl) alá esnek.
Intercurrens fertőzések, trauma, sokk vagy anaesthesia esetén szükség lehet az AMGLIDIA belsőleges szuszpenzió adagolásának módosítására:
o nagyobb műtéteknél, az AMGLIDIA belsőleges szuszpenziót inzulinterápiára kell cserélni;
o a máj- vagy vesedysfunctio a dózis csökkentését teheti szükségessé;
o kivételes stresszes esetekben (pl. trauma, operáció, lázas fertőzések) a vércukorszabályozás romolhat, és a jó metabolikus kontroll fenntartása érdekében ideiglenesen szükség lehet inzulin alkalmazására váltani.
A betegeknek esetenként nagyon magas, 20 mmol/l feletti (360 mg/dl feletti) vércukorszint értékei lehetnek. Bizonyos esetekben ezek a magas vércukorszint értékek rendeződni látszanak a normál AMGLIDIA dózis mellett. Ennek ellenére minden esetben szükséges a vércukorszint szoros monitorozása (kérjük, olvassa el az alábbiakban „A dózis kihagyása” cím alatt található javaslatokat is), és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a normál vércukorszint visszaállításához (pl. egy napi harmadik AMGLIDIA vagy inzulin adag alkalmazása).
Tablettákkal való bioekvivalencia
Az AMGLIDIA nem bioekvivalens az azonos mennyiségű glibenkamidot tartalmazó (összetört) tablettákkal. Az erre vonatkozó adatokat lásd az 5.2 pontban.
Az adag kihagyása
Egy adag kihagyása esetén hyperglykaemia kockázata áll fenn. A vércukorszintet azonnal ellenőrizni kell, és amilyen hamar csak lehet, be kell venni az AMGLIDIA-t. Ha a vércukorszint meghaladja a 16,5 mmol/l-t, ellenőrizni kell a ketonuria, illetve a ketonaemia jelenlétét is. Ketontestek jelenléte esetén gyorsan inzulininjekciót kell beadni a metabolikus helyzet visszaállítása érdekében.
Ezt követően fel kell venni a kapcsolatot a kezelő szakorvossal.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Enyhe/közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítására van szükség. Ezeknél a betegeknél a kezelést a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni, és a hypoglykaemiás reakciók elkerülése érdekében szigorúan be kell tartani az adagolási szinteket (lásd 4.4 pont). Súlyos vesekárosodás esetén lásd 4.3 pont.
Májkárosodás
Enyhe/közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítására van szükség. Ezeknél a betegeknél a kezelést a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni, és a hypoglykaemiás reakciók elkerülése érdekében szigorúan be kell tartani az adagolási szinteket (lásd 4.4 pont). Súlyos májkárosodás esetén lásd 4.3 pont.
Idősek
Az AMGLIDIA biztonságossága és hatásossága nem megállapított az idősebb betegeknél, mivel a termék a gyermekpopuláció számára javallott.
Veszélyeztetett betegek
Az alultáplált betegeknél vagy azoknál, akiknek az általános állapota észrevehető változást mutat, akiknek szabálytalan a kalóriabevitele, vagy vese vagy májkárosodásban szenvednek, a kezelést a legalacsonyabb dózissal kell megkezdeni, és a hypoglykaemiás reakciók elkerülése érdekében szigorúan be kell tartani az adagolási szinteket (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
A gyógyszert, mint alkalmazásra kész belsőleges szuszpenziót, szájon át, egy adagolási jelzéssel ellátott szájfecskendő segítségével, közvetlenül a gyermek szájába kell beadni. Beadás előtt nem szükséges felrázni a palackot.
Mivel nem végeztek a glibenklamid és a tej vonatkozásában kölcsönhatás vizsgálatot, és annak ellenére, hogy az étel nincs hatással a glibenklamid felszívódására, javasolt a gyermek tejjel való etetése előtt 15 perccel beadni a szuszpenziót.
Kizárólag a külső dobozban található szájfecskendő használható.
A szájon át beadandó mennyiségtől függően kétféle szájfecskendő van, 1 ml-ig vagy 5 ml-ig terjedő beosztással. A fecskendők az adott kiszerelésben vannak mellékelve. Az adott AMGLIDIA kiszerelésben mellékelt, megfelelő fecskendőt (1 ml vagy 5 ml) az orvos az egyes dózisokban beadandó mennyiség alapján fogja felírni.
A két fecskendő ennek megfelelően az egyes hatáserősségekhez két különböző csomagolásban található, és egyértelműen megkülönböztethető: az 1 ml-es szájfecskendő keskeny és kicsi, míg az 5 ml-es szájfecskendő vastag és hosszú.
A beadandó mennyiséget a dugattyúnak a gyermek számára meghatározott mennyiségnek megfelelő jelölésig való visszahúzásával lehet elérni. Pontosan kövesse az orvosi utasítást az adagonkénti, dózisnak megfelelő, ml-ben megadott értékek és a napi adagok számát illetően.
Az etető csövön keresztüli beadást kerülni kell.
A gyógyszer alkalmazás előtti előkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Ez a gyógyszer a következő esetekben ellenjavallott:
-
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, vagy egyéb szulfanilureákkal vagy szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység;
-
ketoacidosisban szenvedő betegeknél, a folyamatos intravénás inzulininjekció és intravénás fiziológiás nátrium-klorid-oldat marad az alapkezelés;
-
porphyriás betegeknél;
-
boszentánt szedő betegeknél (lásd 4.5 pont);
-
súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél,
-
súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.
A dózis kiszámításánál különös elővigyázatossággal kell eljárni. Az egyes beadások előtt ellenőrizni kell, hogy a megfelelő hatáserősséget és fecskendőt használják-e (lásd 4.2 pont).
A glibenklamid nem alkalmazható inzulin-dependens 1-es típusú diabetes mellitusban a béta sejtek bizonyított auto-immun pusztulása esetén.
G6PD-enzimelégtelenségben szenvedő betegek
A G6PD-enzimelégtelenséget hordozó betegeknél akut haemolyticus anaemiát jelentettek glibenklamid alkalmazása esetén. Ennélfogva az ilyen betegek számára a glibenklamid nem írható fel, és fokozottan javasolt egy alternatív kezelés alkalmazása, ha van ilyen. Amennyiben nincs alternatíva, az egyes betegeknél meghozott döntésnek figyelembe kell vennie a haemolysis veszélyét és a kezeléstől várt lehetséges előnyt. Ha a gyógyszer felírása szükséges, szűrést kell végezni a haemolysis jelenlétére vonatkozóan.
Ketoacidosis
A neonatalis diabetes életveszélyes, krónikusan súlyos állapot, amely hyperglykaemiával jár; ennek tünetei a szomjúság, a gyakori vizeletürítés és a dehydratio. Súlyos esetekben ehhez ketoacidosis társul, amely halálos kimenetelű is lehet. A glibenklamid nem alkalmazható ennek az életveszélyes állapotnak a kezelésére. A folyamatos intravénás inzulininjekció és intravénás fiziológiás nátrium- klorid-oldat marad az alapkezelés.
Hypoglykaemia
A hypoglykaemiás szulfonamidokkal végzett kezelés során hypoglykaemia alakulhat ki, amely néha súlyos lehet és elhúzódhat. Ilyenkor szükségesnek bizonyulhat a kórházi elhelyezés, és több napon keresztül cukor adására lehet szükség.
Hasmenés, hányinger és hányás
Egyes betegeknél kezdetben hasmenés jelentkezhet a glibenklamid szuszpenzió adagjának emelésekor, de az megszűnik a dózis fenntartása esetén.
Úgy tűnik, hogy hányinger esetén megmarad a glykaemia, és az inzulint nem szükséges újra bevezetni addig, amíg a beteg képes bevenni a glibenklamid szuszpenziót.
Ha erős hányás jelentkezik, gyors hatású inzulint kell alkalmazni a beteg kezelésére, amíg a hányás meg nem szűnik.
Kisebb hányás esetén hányáscsillapító gyógyszert kell adni, és folytatni lehet az glibenklamid- kezelést.
Biológiai elemzések:
A vércukorszintet a glibenklamid kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell. Ha a vércukor szintje meghaladja a 16,5 mmol/l-t, ellenőrizni kell a ketonuria, illetve a ketonaemia jelenlétét is. Ketontestek jelenléte esetén gyorsan inzulininjekciót kell beadni a metabolikus helyzet visszaállítása érdekében.
A glikolizált hemoglobin szintjét háromhavonta mérni kell a gyermek metabolikus egyensúlyának értékelése érdekében.
Vesekárosodás
A vesekárosodásban szenvedő betegeket a kezelés során rendszeresen monitorozni kell a hypoglykaemia megnövekedett kockázata miatt. Enyhe/közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítására van szükség (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
A májkárosodásban szenvedő betegeket a kezelés során rendszeresen monitorozni kell a hypoglykaemia megnövekedett kockázata miatt. Enyhe/közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítására van szükség (lásd 4.2 pont).
Nátrium
Ez a gyógyszer 2,8 mg nátriumot tartalmaz ml-enként belsőleges szuszpenzióban, ami a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,1%-ának felel meg. Ezt figyelembe kell venni az alacsony nátriumtartalmú diétán lévő betegeknél.
Benzoesav és benzoátok (nátrium-benzoát)
Ez a gyógyszer 5 mg benzoátsót tartalmaz ml-ként belsőleges szuszpenzióban. A bilirubin albuminről történő leszorítása következtében fokozódó bilirubinaemia növelheti az újszülöttkori sárgaságot, ami magicterushoz (a nem-konjugált bilirubin lerakódása az agyszövetben) vezethet.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek a két belsőleges glibenklamid szuszpenzióval (0,6 mg/ml és
6 mg/ml).
Más gyógyszerek szedésekor hypoglykaemia jelentkezhet.
Az erős proteinkötésű gyógyszerek, mint például az orális antikoagulánsok, a fenitoin, a szalicilátok és más nem szteroid gyulladáscsökkentő anyagok a glibenklamid plazmaproteinekből való elmozdítása következtében elősegíthetik a glibenklamid hypoglykaemiás működését.
Más gyógyszerek szedése esetén a vércukorszintcsökkentő hatás gyengülhet, és így megnövekedett vércukorszint jelentkezhet.
A sympatholyticus gyógyszerek, pl. a béta-blokkolók, a klonidin, a guanetidin és a rezerpin hatására a hypoglykaemia esetén fellépő adrenerg ellenreguláció jelei gyengülhetnek vagy hiányozhatnak. A hypoglykaemia tünetei enyhébbek lehetnek vagy hiányozhatnak akkor is, ha a hypoglykaemia fokozatosan alakul ki vagy autonóm neuropathia áll fenn.
Nagyon ritka esetekben alkoholintolerancia jelentkezhet. Az akut és a krónikus alkoholbevitel, illetve a túlzott alkoholfogyasztás olyan személyeknél, akik alkalomszerűen isznak, gyengítheti a glibenklamid hypoglykaemiás hatását, vagy veszélyesen elősegítheti azt metabolikus inaktiválásának késleltetésével. Nagyon ritkán diszulfiram-szerű reakciók jelentkeztek az alkohol és a glibenklamid együttes alkalmazását követően.
A glibenklamid megnövelheti a ciklosporin plazma koncentrációját és annak megnövekedett toxicitásához vezethet. Ezért a két gyógyszer egyidejű alkalmazása esetén monitorozás és a ciklosporin adagolás beállítása javasolt.
A koleszevelám a glibenklamidhoz kötődik és csökkenti a glibenklamid felszívódását a gastrointestinalis traktusban. Nem figyeltek meg kölcsönhatást, amikor a glibenklamidot legalább 4 órával a koleszevelám előtt vették be. Ezért a glibenklamidot legalább 4 órával a koleszevelám előtt kell beadni.
Kölcsönhatások összefoglalása
A fentiekben részletezett és a további kölcsönhatások összefoglalása az alábbi táblázatban található.
-
táblázat: Kölcsönhatások összefoglalása
Hatóanyag Interakció hatása Lehetséges kockázat ACE-gátlók A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Acetazolamid A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Adrenalin (epinefrin) és más sympathomimeticus anyagok A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Alkohol A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Gyengítheti a glibenklamid hypoglykaemiás hatását, vagy veszélyesen elősegítheti aztmetabolikus inaktiválásának késleltetésével A plazmaglükóz-szint helytelen kontrollja Anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Barbiturátok A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Hatóanyag Interakció hatása Lehetséges kockázat Béta-receptor blokkolók A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Az adrenerg ellenreguláció csökkenhet vagy hiányozhat A plazmaglükóz helytelen kontrollja Biguanidok A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Boszentán Májenzimek szintjének növelése A plazmaglükóz helytelen kontrollja Kalciumcsatorna blokkolók A vércukorszinthatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Klóramfenikol A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Ciklosporin A ciklosporin plazmakoncentrációjának növelése A ciklosporin megnövekedett toxicitása Cimetidin A vércukorszinthatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Klaritromicin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Klonidin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia A vércukorszinthatás erősítése vagy gyengítése A plazmaglükóz helytelen kontrollja Az adrenerg ellenreguláció jelei gyengülhetnek vagy hiányozhatnak A plazmaglükóz helytelen kontrollja A vércukorszinthatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Koleszevelám A glibenklamid gastrointestinális traktusból való felszívódásának csökkentése A plazmaglükóz helytelen kontrollja Kortikoszteroidok A vércukorszinthatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Kumarin származékok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia A kumarin származékok hatásának erősödése vagy gyengülése A beadott kumarin származékok helytelen adagolása Ciklofoszfamidok A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Diazoxid A vércukorszinthatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Dizopiramid A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Vizelethajtó gyógyszerek A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Fenfluramin A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Feniramidol A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Fibrátok A vércukorszinthatás erősítése Hypoglykaemia Fluoxetin A vércukorszintcsökkentő -atás erősítése Hypoglykaemia Glukagon A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Guanetidin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Az adrenerg ellenreguláció csökkenhet vagy hiányozhat A plazmaglükóz-szint helytelen kontrollja H2-receptor gátlók A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése vagy gyengítése A plazmaglükóz-szint helytelen kontrollja Heparin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Ifoszfamid A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Hatóanyag Interakció hatása Lehetséges kockázat Inzulin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Izoniazid A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Nagy adag hashajtószerek A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Tartós hatású szulfonamidok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia MAO gátlók A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Mikonazol A vércukorszintcsökkentő -atás erősítése Hypoglykaemia Nikotinsav (nagy dózisban) A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Ösztrogének A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Egyéb orális antidiabetikumok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Pentoxifillin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Oxifenbutazon A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Fenotiazin származékok A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Fenitoin A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Foszfamidek A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Probenecid A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Progesztogének A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Kinolon antibiotikumok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Rezerpin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése vagy gyengítése A plazmaglükóz helytelen kontrollja Az adrenerg ellenreguláció jelei gyengülhetnek vagy hiányozhatnak A plazmaglükóz helytelen kontrollja Rifampicin A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Pajzsmirigyhormonok A vércukorszintcsökkentő-hatás gyengítése Megnövekedett vércukorszint Szalicilátok A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Szulfametoxazol trimetropimmal (Co- trimoxazol) A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Tetraciklin összetevők A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia Tritokalin A vércukorszintcsökkentő-hatás erősítése Hypoglykaemia
Általános aspektusok
Az AMGLIDIA neonatalis diabetes kezelésére javallott, újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél.
Fogamzóképes nők
A terhességet tervező fogamzóképes nőknek a szájon át alkalmazandó glibenklamidról át kell váltaniuk inzulinra. Terhesség alatt a glibenklamid nem adható.
Terhesség
A korlátozott számú, publikált adatok alapján a glibenklamid 1. trimeszter alatti alkalmazása úgy tűnik, hogy nem fokozza a veleszületett fejlődési rendellenességek kialakulását. A 2. és a 3. trimeszter tekintetében a publikált adatok nem igazolnak fetotoxikus hatásokat.
Az állatkísérletek nem mutatnak teratogén potenciált.
A glibenklamid többnyire kis mennyiségben jut át a placentán; a placentán való átjutása ugyanakkor a betegek között nagy változatosságot mutat.
Terhes nők számára inzulin javasolt a vércukorszint kontrollálására. Szoptatás
11 glibenklamiddal kezelt nővel kapcsolatban publikált adatok azt mutatják, hogy a glibenklamid nem választódik ki az anyatejbe, és nem jelentettek hypoglykaemiát a szoptatott újszülötteknél. A szoptatás kompatibilisnek tűnik, de óvintézkedésként javasolt a kizárólag anyatejjel táplált újszülöttek vércukorszintjének megfigyelése.
Termékenység
Nincs elérhető klinikai adat.
Az AMGLIDIA közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel a glibenklamid növelheti a hypoglykaemia kockázatát. Ez a célpopuláció szempontjából nem releváns. Az éberségi szint csökkenése azonban további kockázatot jelenthet a közúti forgalomban való részvétel (pl. kerékpározás) vagy játék (pl. gördeszkázás) során.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakoribb mellékhatások a hypoglykaemia, az átmeneti hasmenés és a hasi fájdalom. A legsúlyosabb mellékhatás a hypoglykaemia (lásd 4.4 pont).
A glibenklamid biztonságossági profilja összességében megfelel más szulfanilureák biztonságossági profiljának.
A mellékhatások táblázatos listája
A glibenklamid (belsőleges szuszpenzió vagy tört tabletta) alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások gyermekeknél, a neonatalis diabetes kezelés keretein belül, az alábbi felsorolásban találhatók szervrendszerek szerinti csoportosításban, gyakoriság szerint. A gyakoriság meghatározása: Nagyon gyakori (≥ 1/10);
Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);
Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000);
Nagyon ritka (< 1/10 000);
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint szerepelnek.
-
táblázat: Mellékhatások
| MedDRA-szerinti szervrendszeri kategória | |||
| Mellékhatások | Nagyon gyakori | Gyakori | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeribetegségek és tünetek | Neutropenia | ||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Homályos látás | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Hypoglykaemia | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Átmeneti hasmenés Hasi fájdalom HányásDyspepsia | Fogak elszíneződése | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Transzaminázok átmeneti megemelkedése | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Bőrkiütés | ||
Néhány kiválasztott mellékhatás leírása
A következő mellékhatásokat figyelték meg egy klinikai vizsgálatban (Neogli vizsgálat) és annak kiterjesztési fázisában. Ez egy II. fázisú, egyközpontú, prospektív, nyílt elrendezésű, nem randomizált vizsgálat volt. A felvétel után a betegek 1 hónapig tovább szedték a szokásos glibenklamid tabletta adagjukat. Tíz beteget átállítottak glibenklamid belsőleges szuszpenzióra és a belsőleges szuszpenzióval történő kezelés 3 hónapig folytatódott.
Hypoglykaemia
Két esetben figyeltek meg súlyos fokú hypoglykaemiát, amelyet a gyógyszernek tulajdonítottak. Tüneti kezelést alkalmaztak, és a helyzet mindkét esetben megoldódott.
Átmeneti hasmenés, hányás és hasi fájdalom és dyspepsia
Két gyermeknél fordult elő hasi fájdalom (az egyiknek átmeneti hasmenéssel és hányással ugyanazon epizód során), amelyet a gyógyszernek tulajdonítottak. Tüneti kezelést alkalmaztak, folytatták a gyógyszerrel végzett kezelést, és a helyzet mindkét esetben megoldódott.
Egy gyermeknél jelentkezett dyspepsia, amelyet a gyógyszernek tulajdonítottak. Tüneti kezelést alkalmaztak, és a helyzet megoldódott.
Neutropenia és a transzaminázok szintjének átmeneti megemelkedése
Egy gyermeknek a leukocytaszintje alacsony volt, de a normális tartományhoz közel (neutrofilek száma 1,3×103/mikroliter volt, miközben a normál érték alsó határa 1,5×103/mikroliter).
Ugyanennél a gyermeknél volt átmeneti és minimális ASAT 73 NE/l, és ALAT 42 NE/l növekedés (a normál tartomány 60, illetve 40 alatt). Ezek később rendeződtek.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Egy gyermeknél izolált bőrkiütés fordult elő.
Az alábbi egyéb mellékhatásokat a forgalomba hozatal után gyűjtötték.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Egy gyermeknél fátyolos látás fordult elő: a látászavarokat a magas vércukorszint miatt a szembe beáramló, illetve onnan kiáramló folyadék okozhatja.
Az alábbi mellékhatásokat olyan felnőtt betegeknél észlelték, akiket glibenklamidot tartalmazó más készítményekkel kezeltek. Ezeket a mellékhatásokat nem észlelték az AMGLIDIA-val, de előfordulhatnak.
Szembetegségek
Átmeneti látászavarokról (homályos látás vagy alkalmazkodási zavar) számoltak be, különösen a kezelés korai szakaszában, glykaemiás variáció nélkül.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei
Izolált esetekben fényérzékenység jelentkezhet.
Bőrpír, pruritus, urticaria, allergiás bőrreakció, hólyagos bőrkiütések, dermatitis exfoliativa és erythema multiforme jelentkezett alkalmanként felnőtteknél.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Anaphylacticus reakciókról számoltak be, beleértve a dyspnoeát, a hypotensiót és a sokkot is.
Vérképzés zavarai
Vérképzési zavarokról számoltak be, amelyek a kezelés leállításával általában visszafordíthatók. Hypereosinophiliáról, leucopeniáról, enyhe vagy súlyos thrombocytopeniáról számoltak be,
ami purpurához vezethet. Ritka esetekben agranulocytosisról, haemolyticus anaemiáról, csontvelő aplasiáról és pancytopeniáról is beszámoltak.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szulfonamidok túladagolása hypoglykaemiát okozhat.
A mérsékelt fokú hypoglykaemia tünetei, eszméletvesztés és neurológiai jelek nélkül, teljesen korrigálhatók cukorbevitellel, a dózis beállításával és/vagy az étkezési szokások megváltoztatásával. A vércukorszint szigorú megfigyelését a beteg családjának folytatnia kell mindaddig, amíg a család és az orvos, ha szólni kellett neki, meg nem bizonyosodik arról, hogy a beteg már nincs veszélyben.
Jelentkezhetnek súlyos hypoglykaemiás reakciók kómával, konvulziókkal vagy más neurológiai tünetekkel, amelyek orvosi vészhelyzetnek minősülnek és az okok diagnózisát vagy feltételezését követően azonnali kórházi kezelést igényelnek.
Ha hypoglykaemiás kómát diagnosztizálnak vagy gyanítanak, a betegnek gyorsan koncentrált glükózoldatot tartalmazó intravénás injekciót kell kapnia (0,5 g/ttkg, 30%-os glükózoldat formájában). Ezt egy hígabb glükózoldattal (10%) végzett folyamatos infúzióval kell folytatni olyan arányban, hogy a vércukorszintet 100 mg/dl (100 mg/dl = 5,5 mmol/l) fölött tartsa. A betegeket legalább 48 órán keresztül szoros megfigyelés alatt kell tartani, majd a beteg akkori állapotától függően az orvos dönt arról, hogy szükséges-e további megfigyelés.
A glibenklamid plazma clearance májkárosodásban szenvedő betegeknél hosszabb lehet. A glibenklamid proteinekhez való erős kötödése miatt a dialízis nem segít a betegen.
Farmakológiai tulajdonságok - AMGLIDIA 6 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Antidiabetikus terápia, szulfanilureák, ATC kód: A10BB01 Hatásmechanizmus
A szulfanilureák a hasnyálmirigy béta sejtjeiben gátolják az ATP-érzékeny kálium csatornákat. Az ilyen hatáshoz javasolt hatásmechanizmusok közé tartozik az inzulinkibocsátás stimulálása a hasnyálmirigy béta sejtjei által.
A hatáshoz minimálisan javasolt aktív koncentráció 30-50 ng/ml glibenklamid. Farmakodinámiás hatások
A glibenklamid, mint második generációs, rövid felezési idejű szulfanilurea, egy hypoglykaemiás gyógyszer, amely csökkenti a vércukorszintet azzal, hogy stimulálja a hasnyálmirigy inzulin kibocsátását; ez a hatás az aktív béta sejtek jelenlététől vagy a glibenklamid által aktivált béta sejtektől függ a hasnyálmirigy szigetekben, a neonatalis diabetes bizonyos eseteiben.
Az inzulinkiválasztás glibenklamid általi stimulálása étkezés hatására kiemelkedő fontosságú. Egy cukorbeteg számára a beadott glibenklamid javítja a postprandiális inzulinotrop választ. Az inzulin és a peptid-C kiválasztással járó postprandiális válaszok tovább javulnak legalább 6 hónap kezelést követően, de akár évek múlva is káliumcsatorna betegségek miatti neonatalis diabetes esetén.
A glibenklamid hatékonynak bizonyult a β-sejt ATP-érzékeny kálium csatornákat kódoló génmutációt és a 6q24-gyel összefüggő kromoszómamutációt hordozó, transiens neonatalis diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Káliumcsatorna betegségekkel összefüggő neonatalis diabetes esetén a szulfanilureákkal végzett kezelést publikált vizsgálatok támasztják alá, amelyek mérhető javulást mutatnak a glykaemiás kontroll területén, és neuro-pszichomotorikus és neuro-pszichológiai betegségeket jeleznek, amelyek kiterjedtebbek a fiatalabb betegeknél.
Az irodalmi adatok alapján a szulfanilureával történő kezelés a K-ATP csatorna mutációval járó neonatalis diabetes mellitusban szenvedő betegek körülbelül 90%-nál sikeres. A szakirodalomban (klinikai vizsgálatokban és esettanulmányokban) leírt átlagos dózis körülbelül napi 0,5 mg/ttkg. Csak a klinikai vizsgálatokat vagy prospektív adatgyűjtést figyelembe véve az átlagos dózis napi 0,2–
0,3 mg/ttkg-ra csökken. Esetenként magasabb dózisokat, akár napi 2,8 mg/ttkg-ot is leírtak a szakirodalomban mellékhatások nélkül, teljesen átállva az inzulinról.
Egy II. fázisú, egyközpontú, prospektív, nyílt elrendezésű, nem randomizált vizsgálatban a szétzúzott tablettáról AMGLIDIA szuszpenzióra való átállás elfogadhatóságát, hatékonyságát és tűréshatárát értékelték. Tíz, KCNJ11 mutációt mutató, 2,7 év életkorú (medián érték) (0,3–16,2 közötti) beteget kezeltek (7 fiú/3 lány), akiknél a glibenklamid terápia medián időtartama 2,3 év (6 nap és 11,3 év között) volt.
A napi dózis 0,1 és 0,8 mg/ttkg között volt a glibenklamid tabletták esetében (a dózis medián értéke: 0,3 mg/ttkg), illetve 0,1 és 0,6 mg/ttkg között a belsőleges szuszpenziónál (medián érték: napi 0,1– 0,2 mg/ttkg a vizsgálati időszakban), napi 2-4 beadással.
A glibenklamid tablettákról AMGLIDIA szuszpenzióra való átváltás után, nem volt szignifikáns eltérés a glykaemiás kontrollban, ahogyan azt a hasonló szérum HbA1c (6,5 vs 6,1% az M0. és az M4. viziteknél, ennek megfelelően; p = 0,076) és fruktozamin (283,4 vs 271,2 µmol/l az M0. és az M4. viziteknél, ennek megfelelően; p = 0,55) átlagos koncentrációk bizonyították.
Egyik beteg sem tapasztalt hanyatlást a glykaemiás kontrollban, amit a HbA1c > 0,5%-os emelkedése mutat, és meghaladja az 5,6%-ot a HbA1c ≤ 5,6%-os kiindulási értékkel rendelkező betegeknél, vagy a HbA1c > 0,5%-os növekedése a HbA1c > 5,6%-os kiindulási értékkel rendelkező betegeknél.
A KCNJ11 mutációk következtében kialakult neonatalis diabetes kezelésére vonatkozóan folyik egy nagy, nemzetközi, hosszú távú vizsgálat, amelyből a 90 alkalmas beteg közül 81 beteg esetében érhetők el eredmények; az utánkövetési időtartam medián értéke [interkvartilis terjedelem]: 10,2 év [9,3 és 10,8 év között] volt. A szulfanilureára történő váltás gyermekkorban 4,8 éves korban [IQR] (medián érték) (1,7 - 11,4 éves kor között) történt. Hetvenöt beteg (93%) csak szulfanilureán maradt a legutóbbi utánkövetéskor, 6/81 (7%) volt szulfanilureán és napi inzulinon. A csak szulfanilureát kapó betegeknél a vércukorszint-szabályozás javult a szulfenilureára történő átállás után, a medián (IQR) HbA1c 5,9% [5,4-6,5%] volt 1 évnél, az átállás előtt 8,0% (7,2-9,2) (p< 0,0001), és 10 év elteltével is jól kontrollált maradt, a medián [IQR] HbA1c ekkor 6,4% [5,9-7,2%] volt.
A medián [IQR] szulfanilurea dózis esett az utánkövetési időszak alatt, a medián [IQR] 1-éves dózis napi 0,3 mg/ttkg [napi 0,14-0,53 mg/ttkg], a 10-éves dózis napi 0,23 mg/ttkg [napi 0,12- 0,41 mg/ttkg/] (p = 0,03). Nem jelentettek súlyos hypoglykaemiás epizódot. Mellékhatásokat (hasmenés/hányinger/csökkent étvágy/hasi fájdalom) 10/81 (12%) betegnél jelentettek; ezek átmenetiek voltak, és egy beteg sem hagyta abba a szulfanilureát ennek következtében.
Microvascularis komplikációkat jelentettek 7/81 (9%) betegnél; macrovascularis komplikációk nem jelentkeztek. A betegek, akiknél a komplikációk jelentkeztek idősebb korban álltak át a szulfanilureára mint azok, akiknél nem jelentkezett komplikáció (átlagos átállási kor 20,5 a 4,1 évhez képest, p = 0,0005). Az orális glükóz-toleranciateszt és az intravénás glükóz-toleranciateszt jó inzulinválaszt fedett fel glükózra és fenntartotta az inkretin hatást tíz év után.
Bizonyítékok állnak rendelkezésre, arra vonatkozólag, hogy a glibenklamid alkalmazása az inzulinkiválasztástól független mechanizmus révén javíthatja a KCNJ11 vagy ABCC8 mutációk következtében újszülöttkorban kialakult diabetesben szenvedő betegek néhány neurológiai eltéréseiket, például az epilepsziát, a motoros funkciókat és a hypotoniát. A kezelés korábbi megkezdése nagyobb előnyökkel járhat.
Felszívódás
A szájon át történő beadást követően a glibenklamid gyorsan felszívódik és 2,5 órán belül fejti ki hatását akár 15 órás időtartamig is, bár a kiürülési felezési idő 5 és 10 óra között van. Az étel hatását a glibenklamid belsőleges szuszpenzió felszívódási sebességére nem vizsgálták. A biohasznosulási vizsgálatok azt mutatták, hogy a nem mikronizált tabletták olyan mértékű glibenklamid szérumkoncentrációkat eredményeznek, amelyek biológiailag nem egyenértékűek a mikronizált tabletták által kiváltottakkal.
A glibenklamid szuszpenzió és a mikronizált tabletták alkalmazását követően nem érhetők el összehasonlító farmakokinetikai adatok. Nem állapították meg a mikronizált tabletták és a szuszpenzió közötti átváltási arányt.
A kétféle glibenklamid belsőleges szuszpenzió (0,6 mg/ml és 6 mg/ml) és a szétzúzott glibenklamid tabletták (Daonil 5 mg) közötti relatív biohasznosulási összehasonlító vizsgálat azt mutatta, hogy amikor belsőleges glibenklamid szuszpenziót adtak be, a glibenklamid csúcs plazma koncentrációit 0,5 órával hamarabb érték el, mint a szétzúzott Daonil tabletta esetében (középérték a beadás után 2,5 óra a 3 órához képest). A maximum plazmakoncentráció értékei (Cmax) a két szuszpenzió esetén hasonlóak voltak (201,71 ± 71,43 ng/ml a 6 mg/ml-es szuszpenziónál és 206,93 ± 67,33 ng/ml a
0,6 mg/ml-es szuszpenziónál). Ezek az értékek nagyjából 40%-kal magasabbak voltak, mint a szétzúzott tablettánál kapott értékek (148,34 ± 46,74 ng/ml).
Az expozíció nagyjából hasonló volt a két glibenklamid belsőleges szuszpenzió esetében, és nagyobb, mint a szétzúzott Daonil tabletta beadásánál. A relatív biohasznosulás 121,6% volt a 0,6 mg/ml-es szuszpenzió és 114,1% a 6 mg/ml-es szuszpenzió esetén a szétzúzott Daonil tablettához képest.
A populáció farmakokinetikai megközelítését használták az állandó állapot koncentráció összehasonlítására a napi kétszeri 0,9 mg 10 és 31 kg közötti testtömegű gyermekeknél való alkalmazása, és a napi kétszeri 1,25 mg felnőtteknél való alkalmazása esetén. A glibenklamid szintje a plazmában a szimulált gyermekpopulációban nagyjából 30%-60%-kal alacsonyabb volt, mint a felnőtteknél. Kisebb testtömegnél a koncentráció megnőtt, de csak minimális mértékben haladta meg a felnőtt plazmaszinteket a rossz anyagcseréjűeknél.
Eloszlás
A glibenklamid erősen kötődik a plazma albuminhoz (99%), ami okozhat bizonyos gyógyszerkölcsönhatásokat, de nem könnyen választható szét savas gyógyszerekkel.
Biotranszformáció és elimináció
A glibenklamidot a máj teljesen metabolizálja 3 inaktív anyagcseretermékké az epébe (60%) és a vizeletbe (40%) kiválasztva; a kiürülés 45-72 óra elteltével teljes. A klinikai vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a CYP2C9 jelentősen hozzájárul a glibenklamid anyagcseréhez in vivo.
A májelégtelenség csökkenti a glibenklamid anyagcseréjét, ezért jelentősen lelassítja annak kiürülését. Az anyagcseretermékek epe általi kiválasztása megnő veseelégtelenség esetén, a vesefunkciók elváltozásával arányos mértékben. A veseelégtelenség nincs hatással a kiürülésre, amíg a kreatinin clearance 30 ml/perc felett marad.
A kiürülési felezési idő hasonló volt a két szuszpenzió esetén (majdnem 8 óra) és egy kicsivel rövidebb, mint a szétzúzott Daonil tablettáknál megfigyelt idő.
Gyógyszerészeti jellemzők - AMGLIDIA 6 MG/ML
hidroxietil-cellulóz tejsav
tisztított víz
nátrium-benzoát (E211) nátrium-citrát xantángumi
A gyógyszert tartsa a dobozában a fénytől való védelem érdekében.
A gyógyszer első felnyitása utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Barna üveg palack (III. típus) gyermekbiztos zárókupakkal (polipropilén csavaros kupak, polietilén kapszula belsővel) karton dobozban, amely a felírt kiszereléstől függően egy 1 ml-es vagy 5 ml-es, beosztással ellátott LDPE és polipropilén szájfecskendőt és egy fecskendőadaptert (LDPE) tartalmaz, amely kinyitás után felhelyezhető a palackra.
Az 1 ml-es szájfecskendő keskeny és kicsi, beosztása 0,05 ml-es léptékű, míg az 5 ml-es fecskendő vastag és hosszú, beosztása pedig 1 ml-es léptékű.
Kiszerelési egységek
Egy palack 30 ml-es szuszpenzió, egy 1 ml-es szájfecskendő külön zacskóba csomagolva és egy fecskendőadapter.
Egy palack 30 ml-es szuszpenzió, egy 5 ml-es szájfecskendő külön zacskóba csomagolva és egy fecskendőadapter.
és egyéb, a készítmény
kezelésével kapcsolatos információk
Az első használatkor a palackot a gyermekbiztos zárókupak lenyomásával és ezzel egyidejű lecsavarásával kell kinyitni. Az adaptert szorosan a palackba kell nyomni, a palackot megfelelően felfelé tartva. A csavaros kupakot ezután le kell cserélni a palackon az adapterre és azt nem szabad levenni a 30 napos használat alatt. A csavaros kupakot újra meg kell húzni annak érdekében, hogy az adapter megfelelően belenyomódjon a palackba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.