AMLODIPIN VITABALANS 5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AMLODIPIN 5 MG
Adagolás
Felnőttek
Mind hypertonia, mind angina esetében szokásos kezdő adag naponta egyszer 5 mg amlodipin, amit maximum 10 mg-ra lehet emelni, a beteg egyedi reakciójától függően.
Magas vérnyomásban szenvedő betegeknél az amlodipint egy tiazid diuretikummal, alfa-blokkolóval, béta-blokkolóval, vagy egy angiotenzin-konvertáló enzim-inhibitorral kombinálva alkalmazzák. Angina esetében az amlodipin monoterápiában alkalmazható, vagy más angina-ellenes szerekkel kombinálva, nitrátokra és/vagy megfelelő adagban alkalmazott béta‑blokkolókra refrakter esetekben is.
Az amlodipin dózisát nem kell megváltoztatni tiazid-diuretikumok, béta-blokkolók vagy angiotenzin-kovertáló enzim gátlók egyidejű alkalmazása mellett.
Speciális populációk
Idősek
Hasonló dózisok alkalmazása esetében az amlodipint egyformán jól tolerálták az idős és a fiatal betegek. Időseknél a szokásos dózistartományok ajánlottak, de a dózist óvatosan kell emelni (lásd 4.4és 5.2 pontok).
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem határoztak meg dózis ajánlásokat; ezért óvatosan kell megválasztani a dózisokat, és a legalacsonyabb dózistartományban kell kezdeni a kezelést (lásd 4.4 és 5.2 pontok). Az amlodipin farmakokinetikáját nem tanulmányozták súlyos májkárosodás esetében. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin kezelést a legkisebb dózissal kell kezdeni, és lassan kell titrálni a mennyiségét.
Vesekárosodás
Az amlodipin a szokásos dózisokban alkalmazható. Nincs összefüggés a vesekárosodás mértéke és az amlodipin plazmaszint változásai között. Az amlodipin nem dializálható.
Gyermekek és serdülők
6-17 éves, hipertóniás gyermekek és serdülők
6-17 éves gyermeknél és serdülőknél az ajánlott antihypertenzív per os dózis 2,5 mg naponta egyszer (kezdő dózis), amit naponta egyszer 5 mg-ra lehet emelni, ha 4 hét elteltével sem sikerül elérni a kitűzött célvérnyomást. Az 5 mg-nál nagyobb napi dózisokat nem vizsgálták gyermeknél és serdülőknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).
6 éves kor alatti gyermekek
Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az amlodipin ellenjavallt a következő betegeknél:
-
a készítmény hatóanyagával, dihidropirin származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység
-
súlyos hypotonia
-
sokk (beleértve a cardiogen sokkot)
-
a bal pitvar kiáramlási traktusának elzáródása (azaz például nagyfokú aorta-szűkület)
-
hemodinamikailag instabil szívelégtelenség akut myocardialis infarctus után.
Az amlodipin biztonságosságát és hatékonyságát hypertoniás krízisben nem állapították meg.
Szívelégtelenségbenszenvedő betegek
Szívelégtelenségben szenvedő betegeket óvatosan kell kezelni. NYHA III és IV-es stádiumú, súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek egy hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatában a tüdőödéma előfordulási gyakorisága magasabb volt az amlodipinnel kezelt csoportban, mint a placebocsoportban (lásd 5.1 pont). A kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint is, óvatosan kell alkalmazni pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel növelheti a jövőbeni kardiovaszkuláris események és a mortalitás kockázatát.
Alkalmazás májkárosodásbanszenvedő betegeknél
Károsodott májműködés esetén az amlodipin felezési ideje hosszabb és AUC-értéke nagyobb; az erre vonatkozó adagolási ajánlásokat még nem határoztak meg. Ezért az amlodipin-kezelést ezeknél a betegeknél a legkisebb dózissal kell kezdeni, és óvatosság szükséges, mind a kezelés megkezdésekor, mind a dózis emelésekor. Lassú dózis-titrálásra és gondos ellenőrzésre lehet szükség súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.
Alkalmazás idősbetegeknél
Időseknél a dózis emelését óvatosan kell végrehajtani (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Alkalmazás vesekárosodásbanszenvedő betegeknél
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az amlodipin normál dózisokban alkalmazható. Az amlodipin plazmaszintjének változása nem függ a vesekárosodás mértékétől. Az amlodipin nem dializálható.
Más gyógyszerek hatása az amlodipinre
CYP3A4 inhibitorok: Az amlodipin erős vagy közepes CYP3A4 inhibitorokkal (proteáz inhibitorok, azol gombaellenes szerek, makrolidok, mint például eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő együttes alkalmazása az amlodipin expozíció szignifikáns növekedését eredményezheti. Ezeknek a PK variációknak a klinikai jelentősége nagyobb lehet idős betegeknél. Ezért klinikai monitorozásra és dózis-beállításra lehet szükség.
CYP3A4 induktorok: Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, orbáncfű - Hypericum perforatum) használata esetén.
Az amlodipin grapefruittal vagy grapefruitlével való együttes szedése nem ajánlott, mivel néhány betegnél megnőhet a biológiai hasznosulás, és ez a vérnyomáscsökkentő hatás erősödését eredményezheti.
Dantrolen (infúzió): Állatokban verapamil és dantrolen intravénás beadása után hyperkalaemiával társult letális kamrai fibrillációt és kardiovaszkuláris kollapszust figyeltek meg. A hyperkalaemia kockázata miatt ajánlott, hogy kalciumcsatorna-blokkolók, azaz például amlodipin együttes alkalmazását el kell kerülni olyan betegeknél, akik hajlamosak malignus hypertermiára, és a malignus hypertermia kezelése alatt.
Az amlodipin hatásai más gyógyszerekre
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatásai hozzáadódnak más antihypertenzív tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatásaihoz.
Takrolimusz: Fennáll a veszélye, hogy megnő a takrolimusz vérszintje, ha amlodipinnel együtt alkalmazzák, de ennek a kölcsönhatásnak a farmakokinetikai mechanizmusát még nem teljesen értik. Abból a célból, hogy elkerüljük a takrolimusz toxicitását, az amlodipin alkalmazása takrolimusszal kezelt betegben megköveteli a takrolimusz vérszintjének megfigyelését, és ha szükséges, akkor a takrolimusz dózisának megváltoztatását.
Ciklosporin: Nem végeztek gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatokat ciklosporinnal és amlodipinnel egészséges önkéntesekben, vagy más populációkban, kivéve a veseátültetésen átesett betegeket, ahol a ciklosporin változó koncentráció-növekedését figyelték meg (átlagosan 0-40%). Meg kell fontolni, hogy amlodipint kapó betegeknél folyamatosan ellenőrizni kell a ciklosporin-szinteket, és ha szükséges, akkor a ciklosporin dózisát csökkenteni kell.
A klinikai kölcsönhatási vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, a digoxin, vagy a warfarin farmakokinetikai tulajdonságait.
Szimvasztatin: 10 mg amlodipin 80 mg szimvasztatinnal történő, ismételt együttes beadása a szimvasztatin expozíció 77%-os növekedését eredményezi, összehasonlítva a szimvasztatin egyedüli alkalmazásával. A szimvasztatin dózisát amlodipint szedő betegeknél napi 20 mg-ra kell csökkenteni.
Terhesség
Humán terhességben nem határozták meg az amlodipin biztonságosságát.
Állatkísérletekben magas dózisoknál reproduktív toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont). Terhességben való alkalmazása csak akkor ajánlott, ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.
Szoptatás
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek. A döntést, hogy folytatják/megszakítják a szoptatást, illetve folytatják /megszakítják az amlodipin kezelést, annak figyelembevételével kell meghozni, hogy mik az előnyei az anyatejjel való táplálásnak a gyermek számára, illetve mik az amlodipin terápia előnyei az anya számára.
Termékenység
Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásokat írtak le a spermiumok feji végében. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatására vonatkozó klinikai adatok nem elegendőek. Egy patkányokon végzett vizsgálatban a hímek termékenységére gyakorolt káros hatást írtak le (lásd 5.3 pont).
Az Amlodipin Vitabalans kismértékben, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő beteg szédül, fáj a feje, fáradt, vagy hányingere van, a reakcióképessége romolhat. Óvatosság ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor.
A biztonságossági profil összefoglalása
A kezelés során leggyakrabban leírt mellékhatások a következők: álmosság, szédülés, fejfájás, palpitációk, kivörösödés, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, oedema és fáradtság.
A mellékhatások táblázatba foglalt listája
Az amlodipinnel végzett kezelés során az alábbi mellékhatásokat figyelték meg és jelentették, az alábbi gyakoriságokkal: Nagyon gyakori (≥1/10); Gyakori (≥1/100 – <1/10); Nemgyakori (≥1/1000 – <1/100); Ritka (≥1/10.000 – <1/1000); Nagyon ritka (<1/10000).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek tünetek | Nagyon ritka | Leukocytopenia, thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon ritka | Allergiás reakciók |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nagyon ritka | Hyperglykaemia |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori | Álmatlanság, hangulatváltozás (beleértve a szorongást), depresszió |
| Ritka | Zavartság | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Aluszékonyság, szédülés, fejfájás (leginkább a kezelés kezdetén) |
| Nem gyakori | Tremor, ízérzékelési problémák, ájulás, hypoaesthesia, paraesthesia | |
| Nagyon ritka | Hypertonia, perifériális neuropathia | |
| Szembetegségek és szemészeti betegségek és tünetek | Nem gyakori | Látászavarok (beleértve a kettőslátást) |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Nem gyakori | Fülzúgás |
| Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos betegségek és tünetek | Gyakori | Palpitatio |
| Nagyon ritka | Myocardialis infarctus, arrhytmia (beleértve a bradycardiát, kamrai tachycardiát és pitvarfibrillációt) | |
| Érrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Az arc kivörösödése |
| Nem gyakori | Hypotenzio | |
| Nagyon ritka | Vasculitis | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nem gyakori | Dyspnoe, rhinitis |
| Nagyon ritka | Köhögés | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Hasi fájdalom, hányinger |
| Nem gyakori | Hányás, dyspepsia, megváltozott bélműködés (beleértve a hasmenést és székrekedést), szájszárazság | |
| Nagyon ritka | Pancreatitis, gastritis, gingiva hyperplasia | |
| Máj-, epebetegségek, illetve tünetek | Nagyon ritka | Hepatitis, sárgaság, emelkedett májenzimszintek* |
| A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei | Nem gyakori | Alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, fokozott izzadás, viszketés, kiütés, exanthema |
| Nagyon ritka | Angiooedema, erythema multiforme, csalánkiütés, hámló dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, Quincke oedema, fényérzékenység | |
| Nem ismert | Toxikus epidermalis necrolysis | |
| A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei | Gyakori | Bokaduzzanat |
| Nem gyakori | Arthralgia, myalgia, izomgörcsök, hátfájás | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori | Vizeletürítési zavar, éjjeli vizelési kényszer, megnőtt vizelési gyakoriság |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nem gyakori | Impotencia, gynecomastia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Oedema, fáradtság |
| Nem gyakori | Mellkasi fájdalom, aszténia, fájdalom, rosszullét | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Nem gyakori | Testsúlynövekedés, testsúlycsökkenés |
* az esetek többségében cholestasissal
Leírták az extrapiramidális szindróma kivételes eseteit.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Embernél a szándékos túladagolással kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.
Tünetek
A rendelkezésre álló adatok szerint a nagymértékű túladagolás nagyfokú perifériális értágulatot, esetleg reflex tachikardiát eredményezhet. Leírtak kifejezett és valószínűleg tartós szisztémás hypotenziót, beleértve halálos végkimenetelű sokkot.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés
Az amlodipin túladagolása okozta klinikailag jelentős hypotonia aktív szív-, és keringés-támogatást igényel, beleértve a keringés- és légzésfunkciók monitorozását, az alsó végtagok megemelését valamint a keringő folyadékmennyiség és a diuresis ellenőrzését.
Hasznos lehet vasocontrictor szer alkalmazása a vaszkuláris tónus és a vérnyomás helyreállítására, ha alkalmazásának nincs ellenjavallata. Az intravénás kalcium-glükonát előnyös lehet a kalciumcsatorna blokád hatásainak visszafordításában.
Néhány esetben a gyomormosás hasznos lehet. Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy 10 mg amlodipin bevételét követően maximum két órán belül az amlodipin felszívódását aktív szén beadása jelentősen csökkenti.
Mivel az amlodipin erősen kötődik a fehérjékhez, a dialízis alkalmazása nem jár kedvező hatással.
Farmakológiai tulajdonságok - AMLODIPIN 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Kalciumcsatorna-blokkolók, Szelektív kalciumcsatorna-blokkolók főleg érhatásokkal
ATC kód: C08CA01
Az amlodipin egy, a dihidropiridin csoportba tartozó (lassú csatorna-blokkoló vagy kalciumion-antagonista), kalciumion-beáramlást gátló vegyület, és gátolja a kalciumion transzmembrán beáramlását a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe.
Az amlodipin anti-hypertoniás hatásának mechanizmusa az erek simaizomzatára gyakorolt közvetlen relaxáló hatásán alapul. Az amlodipin anginát enyhítő hatásának pontos mechanizmusát még nem határozták meg, de az amlodipin a következő két lépésben csökkenti a teljes ischaemiás terhelést:
1) Az amlodipin tágítja a perifériás arteriolákat, ezáltal csökkenti a szív munkájával szembeni teljes perifériás rezisztenciát (afterload, utóterhelés). Mivel a pulzusszám nem változik, a szív ezen tehermentesítése csökkenti a szívizom energiafelhasználását és oxigénigényét.
2) Az amlodipin valószínűleg tágítja a fő coronaria-ereket és a coronaria-arteriolákat az egészséges és az ischaemiás területeken egyaránt. Az erek tágulása növeli a szívizom oxigénellátását a coronariák-spasmusa esetén (Prinzmetal, vagy variáns angina).
Hypertoniás betegeknél a napi egyszeri adagolás klinikailag szignifikáns mértékben csökkenti a vérnyomást fekvő és álló testhelyzetben 24 órán keresztül. Mivel a hatás lassan alakul ki, akut hypertonia esetén az amlodipin-kezelés nem alkalmazható.
Anginás betegeknél az amlodipin napi egyszeri alkalmazása növeli a terhelhetőség teljes idejét, az angina fellépéséig eltelt időt, valamint megnöveli az 1 mm-es ST szegmens depresszióhoz szükséges idő hosszát és csökkenti mind az anginás rohamok gyakoriságát, mind a nitroglicerin tabletta szükségletet.
Az amlodipint nem hozták kapcsolatba semmilyen káros metabolikus hatással vagy a plazmalipidek változásával, és alkalmas asztmában, diabéteszben és köszvényben szenvedő betegek kezelésére.
Alkalmazás szív koszorúér betegségben (CAD)szenvedő betegeknél
Az amlodipin hatékonyságát a klinikai események megelőzésében szív koszorúér megbetegedésben (CAD) szenvedő betegeknél egy 1997 beteget magában foglaló, független, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték ki: Amlodipin és enalapril összehasonlítása a trombózis előfordulási gyakoriságának korlátozásában (Comparison of Amlodipine vs Enalapril to Limit Occurrences of Thrombosis, CAMELOT). Ezek közül a betegek közül 2 éven át 663-at kezeltek amlodipinnel (5-10 mg), 673 beteget kezeltek enalaprillel (10-20 mg), és 665 beteget kezeltek placebóval, a standard, sztatinokat, béta-blokkolókat, diuretikumokat és acetilszalicilsavat tartalmazó terápia mellett. A kulcsfontosságú hatékonysági eredményeket az 1. táblázatban mutatjuk be. Az eredmények azt mutatják, hogy CAD betegeknél amlodipin–kezelés mellett csökkent az angina illetve a revaszkularizációs folyamatok miatti kórházi kezelések száma.
1. Táblázat. A CAMELOT szignifikáns klinikai végkimeneteleinek előfordulási gyakorisága
| A kardiovaszkuláris események gyakorisága, No, (%) | Amlodipin vs. Placebo | ||||
| Végkimenetelek | Amlodipin | Placebo | Enalapril | A veszély aránya (95% CI) | P érték |
| Elsődleges végpont Nemkívánt kardiovaszkuláris események | 110 (16.6) | 151 (23.1) | 136 (20.2) | 0.69 (0.54-0.88) | .003 |
| Egyedi komponensek | |||||
| Koszorúér reveszkularizáció | 78 (11.8) | 103 (15.7) | 95 (14.1) | 0.73 (0.54-0.98) | .03 |
| Kórházi kezelés angina miatt | 51 (7.7) | 84 (12.8) | 86 (12.8) | 0.58 (0.41-0.82) | .002 |
| Nem-fatális MI | 14 (2.1) | 19 (2.9) | 11 (1.6) | 0.73 (0.37-1.46) | .37 |
| Sztrók vagy TIA | 6 (0.9) | 12 (1.8) | 8 (1.2) | 0.50 (0.19-1.32) | .15 |
| Kardiovaszkuláris halálozás | 5 (0.8) | 2 (0.3) | 5 (0.7) | 2.46 (0.48-12.7) | .27 |
| Kórházi kezelés CHF miatt | 3 (0.5) | 5 (0.8) | 4 (0.6) | 0.59 (0.14-2.47) | .46 |
| Újraélesztett szívleállás | 0 | 4 (0.6) | 1 (0.1) | NA | .04 |
| Újonnan fellépő perifériális vaszkuláris betegség | 5 (0.8) | 2 (0.3) | 8 (1.2) | 2.6 (0.50-13.4) | .24 |
Rövidítések: CHF: krónikus szívelégtelenség; CI: konfidencia intervallum; MI: szívinfarktus; TIA: átmeneti agyi keringési zavar
Alkalmazás szívelégtelenségbenszenvedő betegeknél
Hemodinamikai valamint terheléssel végzett kontrollos klinikai vizsgálatok NYHA II-IV. osztályba tartozó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél azt mutatták, hogy az amlodipin nem vezetett a klinikai állapot romlásához a terhelhetőség, a bal kamrai ejekciós frakció, és a klinikai tünetek alapján megítélve.
Egy placebo-kontrollos vizsgálatban (PRAISE), amelyet NYHA III-IV. osztályba tartozó szívelégtelenségben szenvedő, digoxinnal, diuretikumokkal és angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) inhibitorokkal kezelt betegek bevonásával terveztek, kimutatták, hogy az amlodipin nem vezetett a mortalitás, vagy a mortalitás és a morbiditás kombinált kockázatának növekedéséhez szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.
Az amlodipin egy követő, hosszú távú, placebokontrollos klinikai vizsgálatában (PRAISE-2), NYHA III. és IV. osztályba tartozó szívelégtelenségben szenvedő, klinikai tünetek vagy az iszkémiás alapbetegségre utaló objektív megfigyelések nélküli betegekben, akik ACE inhibitorok, digitálisz és diuretikumok stabil dózisait kapták, az amlodipinnek nincs hatása a teljes kardiovaszkuláris mortalitásra. Ugyanebben a betegpopulációban az amlodipinnel összefüggésben a pulmonalis oedemáról szóló jelentések száma növekedett.
„Antihypertensiv és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében” elnevezésű vizsgálat (Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial – ALLHAT)
Egy randomizált, kettős vak, morbiditási-mortalitási vizsgálatot, melynek neve „Antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében vizsgálat” (ALLHAT) végeztek az új gyógyszeres terápiák összehasonlítására: amlodipint 2,5-10 mg/nap (kalciumcsatorna-blokkoló) vagy lisinoprilt 10-40 mg/nap (ACE inhibitor) mint első-vonalbeli terápiákat hasonlítottak össze tiazid‑diuretikummal, klórtalidonnal 12,5-25 mg/nap végzett terápiákkal, enyhe-közepes hypertoniában.
Összesen 33.357, 55 éves, vagy annál idősebb hypertoniás beteget randomizáltak és követtek átlagosan 4,9 évig. A betegeknek legalább még egy CHD kockázati faktoruk volt, beleértve a következőket: korábbi szívinfarktus vagy stroke (> 6 hónappal a vizsgálatba való bevonásuk előtt), vagy más diagnosztizált atheroszklerotikus CVD (összesen 51,5%), 2-es típusú diabétesz (36,1%), HDL-C <35mg/dL (11,6%), elektrokardiográfiával vagy echokardiográfiával diagnosztizált balkamrai hypertrófia (20,9%), dohányzás a felvétel időpontjában (21,9%).
Az elsődleges végpont fatális CHD-ból, vagy nem-fatális szívinfarktusból tevődött össze. Nem volt szignifikáns különbség a primer végpontban az amlodipin terápia és a klórtalidon terápia között: RR 0.98 95% CI (0.90-1.07) p=0.65. A szekunder végpontok közül a szívelégtelenség előfordulása (amely az összetett kombinált kardiovaszkuláris végpont része) szignifikánsan magasabb volt az amlodipin csoportban, mint a klórtalidon csoportban (10,2% vs. 7,7%, RR 1.38, 95% CI [1.25‑1.52] p<0.001). Azonban az összes ok által okozott mortalitásban nem volt szignifikáns különbség az amlodipin terápia és a klórtalidon terápia között. RR 0.96 95% CI [0.89‑1.02] p=0.20.
Alkalmazás gyermekekben (6 évesnél idősebb)
Egy vizsgálatban, amelybe 268, 6-17 éves, főleg szekunder hypertoniában szenvedő gyermeket vontak be, 2,5 mg-os és 5,0 mg-os amlodipin dózis placebóval való összehasonlítása azt mutatta, hogy mindkét dózis szignifikánsan jobban csökkentette a szisztolés vérnyomást, mint a placebo. A két dózis közötti különbség nem volt szignifikáns.
Az amlodipinnek a növekedésre, pubertásra és az általános fejlődésre gyakorolt hosszútávú hatását nem vizsgálták. Emellett nem bizonyított az amlodipin hosszútávú hatékonysága a felnőttkori kardiovaszkuláris morbiditás és a mortalitás csökkentésében gyermekkorban történt kezelés esetén.
Felszívódás
A terápiás dózisok szájon át történő alkalmazása után az amlodipin jól felszívódik, a vérkoncentráció csúcsértékét a beadás után 6-12 órán belül éri el. Megállapították, hogy az abszolút biológiai hasznosulás 64-80%.
Az amlodipin biológiai hasznosulását nem befolyásolja az étkezés.
Eloszlás
A megoszlási térfogat körülbelül 21 l/kg. Az in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a keringésben levő amlodipinnek körülbelül 97,5%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az amlodipint a máj nagymértékben metabolizálja inaktív metabolitokká.
Elimináció
A kiindulási vegyület 10%-a, és a metabolitok 60%-a a vizelettel ürül ki.
A terminális plazma felezési idő körülbelül 35-50 óra, és lehetővé teszi a napi egyszeri bevételt.
Alkalmazás májkárosodásbanszenvedőbetegeknél
Amlodipin májkárosodásban szenvedő betegeknél való alkalmazásával kapcsolatban nagyon korlátozott az elérhető klinikai adatok mennyisége. Májelégtelenségben szenvedő betegben csökken az amlodipin clearance értéke, ami hosszabb felezési időt és körülbelül 40-60%-kal megnőtt AUC-értéket eredményez.
Alkalmazás időseknél
Az amlodipin plazmában mért csúcskoncentrációjának eléréséhez szükséges idő hasonló az idős betegekben és a fiatal betegekben. Idős betegekben az amlodipin clearance-e csökkenhet, ami a hatóanyag AUC-értékének és eliminációs felezési idejének növekedését eredményezi. Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében leírták az AUC és a felezési idő növekedését, amely ekvivalens azokkal az eredményekkel, melyek várhatók a vizsgált betegcsoportnál.
Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél
Egy populáció PK vizsgálatot végeztek 74, 1-17 éves hypertoniás gyermek bevonásával (34 beteg életkora 6-12 év volt, 28 beteg életkora 13-17 év volt), akik 1,25-20 mg amlodipint kaptak, naponta egyszer vagy kétszer. A 6-12 éves gyermekeknél és a 13-17 éves serdülőknél a tipikus orális clearance (CL/F) 22,5 illetve 27,4 l/óra volt a fiúknál, és 16,4 illetve 21,3 l/óra volt a lányoknál. Az egyes egyének között az expozícióban nagy különbségek mutatkoztak. A 6 évnél fiatalabb gyermekekre csak korlátozottan állnak adatok rendelkezésre.
Gyógyszerészeti jellemzők - AMLODIPIN 5 MG
Mikrokristályos cellulóz,
vízmentes, kolloid szilícium-dioxid,
magnézium-sztearát,
A típusú karboximetil-keményítő-nátrium.
30, 60, 90 vagy 100 tabletta PVC/PVdC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül forgalomba.