AMPICILLIN EBERTH 1 G POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AMPICILLIN 1 G
Az Ampicillin Eberth a következő fertőzések kezelésére javallt felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél (lásd 5.1pont):
-
krónikus bronchitis akut exacerbatiója;
-
pyelonephritis;
-
bakteriális meningitis;
-
területen szerzett pneumonia, amennyiben a benzilpenicillin nem váltotta ki a kívánt hatást, vagy egyéb okokból alkalmatlannak bizonyult;
-
intraabdominalis fertőzések;
-
bármelyik fent felsorolt fertőzéssel bizonyítottan vagy feltehetően összefüggésben kialakuló bacteraemia.
Az Ampicillin Eberth az endocarditis kezelésére és profilaxisára is javallt.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Az ampicillin dózisa a beteg életkorától, testtömegétől és vesefunkciójától, a fertőzés súlyosságától és helyétől, illetve a feltételezett vagy azonosított patogén mikroorganizmustól függ.
Felnőttek, serdülők és (12évesnél idősebb) gyermekek
Intramuscularis injekció: 500mg naponta 4-szer.
Intravénás injekció: 500 mg‑2g 4‑6 alkalommal naponta.
Folyamatos intravénás infúzió: 6‑12g naponta.
Szakaszos intravénás infúzió: 2g 4‑6 alkalommal naponta.
Az endocarditis profilaxisára 2g adható be egyszeri dózisban intravénásan, 30–60perccel az eljárás előtt.
Gyermekek (12éves korig)
Intravénás injekció vagy infúzió
| Életkor | Dózis# |
| <7napos újszülöttek | 30mg/ttkg 12óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető. |
| 7–21napos újszülöttek | 30mg/ttkg 8óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető. |
| 21–28napos újszülöttek | 30mg/ttkg 6óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető. |
| 1hónapos–<12éves gyermekek | 25mg/ttkg (max. 1g) 6óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető 50mg/ttkg-ra (maximum 2g-ig). |
# Minden javallat esetén figyelembe kell venni a hivatalos kezelési irányelveket.
Bakteriális meningitis esetén a gyermekek intravénás dózisa szükség esetén napi 400mg/ttkg-ra emelhető.
Az endocarditis profilaxisára gyermekeknél 50mg/ttkg adható egyszeri dózisban intravénásan, 30–60perccel az eljárás előtt.
Terápiás monitorozás
Hosszú távú (>2–3hét) kezelés esetén monitorozni kell a máj- és vesefunkciót, valamint a kvantitatív vérképet.
Listeria monocytogenes által okozott akut bakteriális meningitis esetén, illetve újszülöttkori bacteraemia esetén az Ampicillin Eberth-et más antibiotikummal kombinálva kell adni.
Intraabdominalis fertőzések esetén az ampicillint más megfelelő antibiotikummal kombinálva kell adni, amennyiben a fertőzés bizonyítottan vagy feltételezhetően anaerob patogénekkel és/vagy Gram-negatív patogénekkel hozható összefüggésbe.
Ha a beteg klinikai állapota javul, a parenterális alkalmazásról a beteg orális ampicillin-kezelésre átállítható.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Nincs szükség dózismódosításra olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance (CrCl) meghaladja a 30ml/perc értéket.
Súlyos vesekárosodás – 30ml/perc vagy kisebb kreatinin-clearance – esetén a dózis csökkentése javasolt, mivel az ampicillin akkumulációja várható:
-
20–30ml/perc kreatinin-clearance esetén a normál dózist ⅔-ára kell csökkenteni,
-
20ml/perc alatti kreatinin-clearance esetén a normál dózist ⅓-ára kell csökkenteni.
Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél általánosságban nem szabad túllépni az 1g ampicillin-dózist 8órán belül.
A kezelés időtartama
A gyógyszer alkalmazásának időtartama a betegség lefolyásától függ. Az ampicillint általánosságban 7–10napig, de a betegség jeleinek megszűnése után még legalább 2–3napig alkalmazzák.
A béta-hemolitikus Streptococcus okozta fertőzések kezelésére biztonsági okokból javasolt a kezelést legalább 10napra meghosszabbítani a késői szövődmények (pl. reumás láz, glomerulonephritis) megelőzése érdekében.
Az alkalmazás módja
Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.
Intramuscularis vagy intravénás injekcióként, vagy szakaszos vagy folyamatos infúzióként történő alkalmazásra.
Intramuscularis alkalmazás esetén be kell tartani az injekció térfogatának szokásos határértékét.
Az Ampicillin Eberth beadható lassú intravénás injekcióban, 5–10perc alatt beadva. A gyors beadás görcsrohamokat okozhat.
Az Ampicillin Eberth beadható intravénás infúzióban, 20–30perc alatt beadva. Folyamatos infúzióhoz lehetőség szerint infúziós pumpát kell használni.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy bármely más penicillinnel szembeni túlérzékenység.
Más béta-laktám szerrel (például cefalosporin, karbapenem vagy monobaktám) szembeni súlyos azonnali túlérzékenységi reakció (pl. anaphylaxia) az anamnézisben (lásd 4.4 és 4.8pont).
Az anamnézisben előforduló, ampicillin miatt kialakuló sárgaság/májkárosodás.
Túlérzékenységi reakciók
Az ampicillin-kezelés megkezdése előtt a beteg alapos kikérdezése szükséges a penicillinekkel, cefalosporinokkal vagy más béta-laktám szerekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciók tekintetében (lásd 4.3 és 4.8pont).
Súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi (anaphylactoid) reakciókat jelentettek penicillin-kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében penicillin-túlérzékenység szerepel, illetve atópiás betegeknél.
A túlérzékenység és a szérumbetegség-szerű reakciók antihisztaminokkal és szükség esetén szisztémás kortikoszteroidokkal kontrollálhatók. Ha ilyen típusú reakciók jelentkeznek, az ampicillin-kezelést abba kell hagyni, kivéve, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a betegség életveszélyes, és csak ampicillinnel kezelhető. A súlyos anaphylaxiás reakciók adrenalinnal, oxigénnel és intravénás szteroidokkal végzett sürgősségi kezelést igényelnek.
A kezelés során figyelembe kell venni a gombás és bakteriális felülfertőződés lehetőségét. Ilyen esetben a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és más megfelelő kezeléssel kell helyettesíteni azt. A hosszan tartó használat néha a rezisztens mikrobák túlszaporodását eredményezheti.
Az ampicillin korlátozott antibakteriális hatásspektrummal rendelkezik. Nem alkalmas önmagában történő alkalmazásra bizonyos típusú fertőzések kezelésére, kivéve, ha a patogén igazoltan és ismerten érzékeny rá, vagy ha nagyon nagy a gyanú, hogy a legvalószínűbb patogén(ek) kezelésére alkalmas az ampicillin. Ez különösen érvényes az endocarditisben szenvedő betegek kezelésének mérlegelésekor. Az ampicillint csak akkor szabad cystitis kezelésére alkalmazni, ha az érzékenység igazolt.
Fertőző mononucleosis, krónikus lymphoid leukaemia (CLL)
Az ampicillin alkalmazását kerülni kell, ha fertőző mononucleosis gyanúja merül fel, vagy ha a beteg citomegalovírus-fertőzésben vagy lymphoid leukaemiában szenved, mivel az ampicillin alkalmazását követően morbilliform kiütések jelenhetnek meg ilyen esetekben. Az ampicillin-kezelés során fertőző mononucleosisban vagy lymphoid leukaemiában szenvedő betegek jelentős részénél (akár 90%) bőrkiütések jelentkeznek. A kiütések általában 7–10nappal az ampicillin-kezelés megkezdése után jelentkeznek, és a kezelés abbahagyása után több napig vagy egy hétig megmaradnak. A legtöbb beteg esetében a bőrkiütés maculopapulosus, viszkető és generalizált. Az ampicillin alkalmazása ezért nem javasolt a mononucleosisban szenvedő betegeknél. Nem ismert, hogy ezek a betegek valójában allergiásak-e az ampicillinre.
Szervrendszeri funkciók vizsgálata
Hosszan tartó kezelés esetén ajánlott időszakosan ellenőrizni a vese, a máj és a vérképzőrendszer működését.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist a vesekárosodás súlyosságának megfelelően kell módosítani (lásd 4.2pont); a kezelés során a vesefunkció monitorozása javasolt.
Prothrombin-idő megnyúlása
Ampicillint kapó betegeknél ritkán beszámoltak a prothrombin-idő megnyúlásáról. Megfelelő monitorozást kell végezni, ha egyidejűleg antikoagulánsokat írnak fel. Az orális antikoagulánsok dózisának módosítására lehet szükség a kívánt véralvadási szint fenntartásához (lásd 4.5 és 4.8pont).
Interferencia a glükóz vizeletbeli jelenlétének vizsgálatakor
Az Ampicillin Eberth-kezelés során minden esetben enzimatikus glükóz-oxidáz módszert kell alkalmazni a glükóz vizeletbeli jelenlétének vizsgálatakor, mert a nem enzimatikus módszerek álpozitív eredményt adhatnak (lásd 4.5pont).
Pseudomembranosus colitis
Antibiotikumokkal összefüggő colitist vagy pseudomembranosus colitist jelentettek szinte minden antibakteriális szerrel, beleértve az ampicillint is, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd 4.8pont). Ezért fontos gondolni erre a diagnózisra is azoknál a betegeknél, akiknél hasmenés jelentkezik bármely antibiotikum alkalmazása alatt vagy után (ilyen esetek kialakulását legfeljebb két hónappal az antibakteriális gyógyszerek alkalmazása után jelentették). Ilyen esetben a kezelést le kell állítani, és specifikus Clostridioides difficile elleni kezelést kell indítani. Ebben az esetben az antiperisztaltikus gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.
Nátriumtartalom
Ampicillin Eberth 500mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 32,9mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,65%-ának felnőtteknél.
Ampicillin Eberth 1g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 65,8mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 3,29%-ának felnőtteknél.
A készítmény maximális napi dózisa a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 39,48%-át tartalmazza.
Az Ampicillin Eberth magas nátriumtartalmúnak tekintendő. Ezt figyelembe kell venni az alacsony nátriumtartalmú étrendet követő betegek esetében.
Bakteriosztatikus antibiotikumok
Antagonisztikus hatás figyelhető meg bakteriosztatikus antibiotikumokkal, mint például a klóramfenikol és a tetraciklin.
Probenecid
A probenecid együttes alkalmazása gátolja az ampicillin tubuláris szekrécióját, és magasabb és hosszabb ideig fennmaradó ampicillin-koncentrációhoz vezet a szérumban és az epében.
Allopurinol
Az allopurinol egyidejű alkalmazása az ampicillinnel végzett kezelés során allergiás bőrreakciók kialakulására hajlamosíthat.
Antikoagulánsok
A kumarin típusú antikoagulánsok egyidejű alkalmazása növelheti a nemzetközi normalizált arány (INR) értékét és ezáltal növelheti a vérzésre való hajlamot.
Digoxin
Az ampicillin-terápia során fokozódhat az együtt adott digoxin felszívódása.
Metotrexát
Az ampicillin gátolhatja a metotrexát kiválasztását, és ezáltal fokozhatja a metotrexát nemkívánatos hatásait. A metotrexát vérszintjét monitorozni kell.
Élő mikroorganizmust tartalmazó typhus elleni orális vakcina
Az élő mikroorganizmust tartalmazó typhus elleni orális vakcina beadása és az antibiotikumokkal (pl. ampicillinnel) végzett kezelés között legalább 3napnak kell eltelnie.
Glükóztesztek
Az ampicillin magas vizeletkoncentrációja esetén a glükóz vizeletbeli jelenlétének rézion-redukciós módszerrel végzett kimutatása álpozitív eredményt adhat. Ezért ajánlott, hogy a glükóztesztek enzimatikus glükóz-oxidáz reakciókon alapuljanak (lásd 4.4pont).
Terhesség
Az ampicillin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Ezek az adatok nem utalnak arra, hogy az ampicillin káros hatással lenne a terhességre vagy a magzat/újszülött egészségére. Egyéb releváns epidemiológiai adatok jelenleg nemállnak rendelkezésre.
Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).
Az ampicillin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő terhesség alatt. A kezelőorvosnak mérlegelnie kell, hogy a terhes nő számára nyújtott előnyök meghaladják-e a magzatot érintő lehetséges kockázatokat.
Szoptatás
Az ampicillin kiválasztódik a humán anyatejbe, és hatásait kimutatták a kezelt anya anyatejjel táplált újszülöttjénél/csecsemőjénél. Emiatt a szoptatott csecsemőknél hasmenés és a mucosa élesztőgombák általi kolonizációja alakulhat ki, amelyek egyes esetekben szükségessé tehetik a szoptatás abbahagyását. Figyelembe kell venni a szenzitizáció lehetőségét. Az ampicillin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjábó.
Termékenység
Állatkísérletekben az ampicillinnek nem volt hatása a termékenységre (lásd 5.3pont).
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Mindazonáltal előfordulhatnak nemkívánatos hatások (például allergiás reakciók, szédülés, görcsrohamok), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások a bőrreakciók (pruritus, bőrkiütés, exanthema, viszketés), hasi fájdalom, meteorismus, lágy széklet, hasmenés, hányinger és hányás. Nagyobb a túlérzékenységi reakciók kockázata azoknál a betegeknél, akik korábban penicillinnel szembeni túlérzékenységet tapasztaltak, valamint akiknek az anamnézisében allergia, asthma, szénanátha vagy csalánkiütés szerepel.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő megfigyelésből származó nemkívánatos hatások MedDRA szervrendszer szerint rendezve az alábbiakban találhatók.
A következő terminológiákat használták a nemkívánatos hatások előfordulásának osztályozására:
nagyon gyakori (≥1/10);
gyakori (≥1/100-<1/10);
nem gyakori (≥1/1000-<1/100);
ritka (≥1/10000-<1/1000);
nagyon ritka (<1/10000);
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).
| Szervrendszer | Nemkívánatos hatások, mellékhatások | |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | ||
| Nem gyakori | Gombák vagy rezisztens baktériumok által okozott fertőzés, különösen hosszan tartó és/vagy ismételt alkalmazás során | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Nem gyakori | Thrombocytopenia, anaemia, agranulocytosis, leukopenia, eosinophilia, thrombocytopeniás purpura, haemolyticus anaemia | |
| Nagyon ritka | Granulocytopenia, pancytopenia, a vérzési és a prothrombin-idő megnyúlása1 | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek2,8 | ||
| Nem gyakori | Súlyos allergiás reakciók, például szérumbetegség, allergiás nephritis | |
| Ritka | Életveszélyes anaphylaxiás sokk6 | |
| Nem ismert | Túlérzékenység (lásd 4.4pont) | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek9 | ||
| Ritka | Szédülés, fejfájás, myoclonus és görcsrohamok (vesekárosodás vagy nagyon nagy intravénás dózisok esetén) | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | ||
| Nem gyakori | Gégeödéma | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Nagyon gyakori | Hasi fájdalom, hányinger, hányás, meteorismus, lágy széklet, hasmenés7. | |
| Nem gyakori | Enterocolitis, stomatitis, glossitis, pseudomembranosus colitis8 (a legtöbb esetben Clostridioides difficile okozza) | |
| Nem ismert | Fekete szőrös nyelv | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||
| Nagyon gyakori | Pruritus, bőrkiütés, exanthema, viszketés3 | |
| Gyakori | Morbilliform kiütések4, exanthema és enanthema az oralis régióban5 | |
| Nem gyakori | Angioneurotikus ödéma, allergiás vasculitis, exfoliatív dermatitis, exudatív erythema multiforme, csalánkiütés, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | ||
| Nem gyakori | Transzaminázszint-emelkedés. | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | ||
| Nem ismert | Arthralgia | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | ||
| Nem gyakori | Crystalluria nagy dózisok intravénás alkalmazásakor, akut interstitialis nephritis | |
| Nagyon ritka | Crystalluriával járó akut veseelégtelenség | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||
| Gyakori | Duzzanat és fájdalom, lokalizált phlebitis | |
| Nem gyakori | Gyógyszerláz | |
| Nem ismert | Láz | |
| 1 Lásd 4.4pont. 2 Lásd 4.3 és 4.4pont. 3 Az azonnali típusú, csalánkiütéssel járó reakció általában valódi penicillin-allergiára utal, és szükségessé teszi a kezelés megszakítását és megfelelő orvosi intézkedések megtételét. A béta-laktám antibiotikumok jövőbeni alkalmazásával kapcsolatban orvosi tanácsot kell kérni. 4 A tipikus, kanyarószerű kiütés a kezelés megkezdése után több (5–11) nappal jelentkezik. 5 Az exanthema előfordulási gyakorisága magasabb a fertőző mononucleosisban vagy lymphoid leukaemiában szenvedő betegeknél. 6 Az allergiás reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő allergiára hajlamos betegeknél. 7 Ezek a nemkívánatos hatások általában enyhék, és gyakran megszűnnek a kezelés alatt vagy a kezelés abbahagyása után. 8 Ha pseudomembranosus colitis vagy súlyos túlérzékenységi reakciók jelei mutatkoznak, a kezelést abba kell hagyni, és orvosi kezelést kell biztosítani (lásd 4.4pont). 9 Ha központi idegrendszeri izgalom, myoclonus vagy görcsrohamok lépnek fel, az ampicillin-kezelést abba kell hagyni, és megfelelő kezelést kell alkalmazni. | ||
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
A penicillin-kezelés során anaemiáról, thrombocytopeniáról, thrombocytopeniás purpuráról, eosinophiliáról, leukopeniáról és agranulocytosisról számoltak be. Ezek a reakciók a kezelés abbahagyása után általában reverzibilisek, és szenzitizációs jelenségnek tekintik őket.
A glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) szérumkoncentrációjának közepes mértékű emelkedését figyelték meg, különösen csecsemőknél; ezeknek a megfigyeléseknek a jelentősége azonban nemismert. A GOT-szint enyhe, átmeneti emelkedését figyelték meg azoknál a betegeknél, akik a szokásosnál nagyobb (kétszeres-négyszeres) dózisban és gyakrabban kaptak intramuscularis injekcióban ampicillint.
Az adatok azt mutatják, hogy a GOT felszabadul az ampicillin-nátrium intramuscularis injekciója beadásának helyén, így ennek az enzimnek a megnövekedett mennyisége a vérben nem feltétlenül a májkárosodás jele.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Nagyobb mennyiségű ampicillin alkalmazását követően jellemző mérgezési jeleket eddig nem figyeltek meg. A hosszú távú terápiát sem hozták összefüggésbe specifikus toxikus mellékhatásokkal. A toxikus reakciók közé tartozik a hányinger, hányás, hasmenés, elektrolitzavarok, tudatzavar, kóma, hemolitikus reakciók és az acidosis.
Nagyobb mennyiségű ampicillin egyszeri alkalmazása nem akutan mérgező (toxikus). Nagyon nagy dózisok alkalmazása oliguriás veseelégtelenséghez vezethet, és hatással lehet az idegsejtekre, például központi idegrendszeri izgalom, izomműködési zavarok és görcsrohamok formájában. Ezeknek a nemkívánatos hatásoknak a kockázata fokozott a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Egyedi esetekben azonban ezeket a hatásokat csak intravénás alkalmazás után figyelték meg.
Kezelés
Túladagolás esetén a kezelést abba kell hagyni.
Túladagolás esetén nincs specifikus antidotum. A kezelés tüneti intézkedésekből áll, különös tekintettel a víz-elektrolit egyensúly fenntartására.
Az ampicillin hemodialízissel eltávolítható a szervezetből, de peritoneális dialízissel nem.
Farmakológiai tulajdonságok - AMPICILLIN 1 G
Farmakoterápiás csoport:
Szisztémás antibakteriális szerek, széles spektrumú penicillinek
ATC kód: J01CA01
Hatásmechanizmus
Az ampicillin hatásmechanizmusa a baktériális sejtfal szintézisének gátlásán alapul (a növekedési fázisban) a penicillin-kötő fehérjék (PBP-k), például a transzpeptidázok blokkolásával. Ez baktericid hatást eredményez.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A hatásosság főként attól függ, hogy az ampicillin szintje mennyi ideig marad a mikroorganizmus minimális gátló koncentrációja (MIC) felett.
Rezisztencia-mechanizmusok
Az ampicillinnel szembeni rezisztenciát a következő mechanizmusok okozhatják:
-
béta-laktamázok általi inaktiválás: az ampicillin béta-laktamáz-stabilitása alacsony, ezért nem aktív a béta-laktamáz-termelő baktériumokkal szemben. Egyes baktériumfajok szinte minden törzse béta-laktamázt termel. Ezek a fajok ezért eredendően rezisztensek az ampicillinre (pl. Enterobacter cloacae, Klebsiella pneumoniae);
-
a PBP-k csökkent affinitása az ampicillin iránt: a Streptococcus pneumoniae és más Streptococcusok szerzett rezisztenciáját a meglévő PBP-k mutáció eredményeként történő módosulása okozza. A meticillin- (oxacillin-) rezisztens Staphylococcusok azonban egy további, az ampicillin iránt csökkent affinitású PBP képződése miatt rezisztensek;
-
az ampicillin elégtelen penetrációja a Gram-negatív baktériumok külső sejtfalán keresztül a PBP-k nem megfelelő gátlásához vezethet;
-
az ampicillin aktívan extrudálható a sejtből efflux pumpákkal.
Az ampicillinnél teljes keresztrezisztencia áll fenn amoxicillinnel, és részleges keresztrezisztencia más penicillinekkel és cefalosporinokkal.
Határértékek
Meghatározások – S: érzékeny, standard expozíció; I: érzékeny, megnövelt expozíció; R: rezisztens
Az ampicillin-érzékenység vizsgálata a szokásos hígítási sorozattal történik. Az érzékeny és a rezisztens mikroorganizmusokra vonatkozóan meghatározott minimális gátló koncentrációk a következők:
EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) határértékek (v. 12.0)
| Mikroorganizmus | S | R |
| Enterobacterales1 | ≤ 8 mg/l | > 8 mg/l |
| Staphylococcus spp. 2 | --- 2 | --- 2 |
| Enterococcus spp. 3 | ≤ 4 mg/l 4 | > 8 mg/l 4 |
| Streptococcus A, B, C, G csoport5 | --- 5 | --- 5 |
| Streptococcus pneumoniae (meningitistől eltérő indikációk) | ≤ 0,5 mg/l | > 1 mg/l |
| Streptococcus pneumoniae (meningitis) | ≤ 0,5 mg/l | > 0,5 mg/l |
| Streptococcus viridans csoport | ≤ 0,5 mg/l | > 2 mg/l |
| Haemophilus influenzae (meningitistől eltérő indikációk) 6 | ≤ 1 mg/l | > 1 mg/l |
| Neisseria gonorrhoeae7 | --- 7 | --- 7 |
| Moraxella catarrhalis8 | --- 8 | --- 8 |
| Neisseria meningitidis (meningitistől eltérő indikációk) 9 | ≤ 0,125 mg/l | > 1 mg/l |
| Listeria monocytogenes (iv.) | ≤ 1 mg/l | > 1 mg/l |
| PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek | ≤ 2 mg/l | > 8 mg/l |
1 Az aminopenicillinek Enterobacterales fajokra vonatkozó határértékei az intravénás alkalmazáson alapulnak. Az egyéb fertőzésekre vonatkozó határértékek felülvizsgálata folyamatban van.
2 A legtöbb S. aureus törzs penicillináz-termelő, némelyikük meticillin-rezisztens. Bármelyik mechanizmus rezisztenssé teszi a Staphylococcusokat a benzilpenicillinnel, fenoximetilpenicillinel, ampicillinnel, amoxicillinnel, piperacillinnel és tikarcillinnel szemben. A benzilpenicillinre vagy cefoxitinre rezisztensnek bizonyuló izolátumok jelenthetőek valamennyi penicillinnel szemben rezisztensként. A benzilpenicillinre rezisztensnek, de cefoxitinra érzékenynek bizonyuló izolátumok érzékenyek a β-laktám/β-laktamáz-inhibitor kombinációkra, az izoxazolilpenicillinekre (oxacillin, kloxacillin, dikloxacillin és flukloxacillin), valamint a nafcillinre. A cefoxitinre rezisztensnek bizonyuló izolátumok valamennyi penicillinnel szemben rezisztensek.
3 Az aminopenicillinek Enterococcus fajokra vonatkozó határértékei az intravénás alkalmazáson alapulnak.
4 Az ampicillinre, amoxicillinre és piperacillinre (béta-laktamáz-inhibitorral és anélkül) való érzékenységre az ampicillin-érzékenység alapján lehet következtetni. Az ampicillinel szembeni rezisztencia nem gyakori E. faecalis esetén (megerősítése MIC-értékkel szükséges), de gyakori E. faecium esetén.
5 A Streptococcus A, B, C és G csoport penicillinekre való érzékenységére a benzilpenicillin-érzékenység alapján lehet következtetni (meningitistől eltérő indikációk esetén), kivéve a fenoximetilpenicillinekre és az izoxazolilpenicillinekre való érzékenységre a Streptococcus B csoport esetében.
6 A béta-laktamáz-pozitív izolátumok jelenthetőek ampicillinnel, amoxicillinnel és piperacillinnel szemben (inibitor nélkül) rezisztensként. A béta-laktamáz kimutatása kromogén cefalosporin alapú vizsgálatokkal lehetséges.
7 A béta-laktamáz vizsgálatát minden esetben el kell végezni (kromogén cefalosporin alapú vizsgálatokkal). A béta-laktamáz-pozitív izolátumok ampicillinnel és amoxicillinnel szemben rezisztensként jelentendőek. A béta-laktamáz-negatív izolátumok esetében meg kell határozni a benzilpenicillin MIC értékét. Az ampicillinre és amoxicillinre való érzékenységre a benzilpenicillin MIC értékéből kell következteni (a benzilpenicillin-érzékenység nem jelentendő).
8 A legtöbb M. catarrhalis törzs béta-laktamázt termel, bár a béta-laktamáz termelése lassú, és invitro tesztekkel gyenge eredményeket adhat. A béta-laktamáz-termelő törzsek inhibitor nélküli penicillinekkel és aminopenicillinekkel szemben rezisztensként jelentendőek.
9 Valamennyi határérték az intravénás alkalmazásra vonatkozik.
A szerzett rezisztencia előfordulási gyakorisága Németországban
A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben változhat. Ezért kívánatos a rezisztenciára vonatkozó helyi információk megszerzése, különösen a súlyos fertőzések megfelelő kezelése érdekében. Ha a helyi rezisztenciahelyzet miatt az ampicillin hatékonysága kérdéses, szakértők terápiás tanácsát kell kérni. Súlyos fertőzések vagy különösen a kezelés sikertelensége esetén mikrobiológiai diagnózist kell felállítani a kórokozó és annak ampicillinnel szembeni érzékenysége igazolásával.
A szerzett rezisztencia németországi prevalenciája az elmúlt 5év országos rezisztenciamonitorozási projektjeiből és vizsgálataiból származó (2022.áprilisi állás szerinti) adatokon alapul:
| ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusokEnterococcus faecalisListeria monocytogenes ° Staphylococcus aureus (penicillin-érzékeny) Streptococcus pneumoniae (beleértve a penicillinre mérsékelten érzékeny törzseket) Streptococcus agalactiaeStreptococcus pyogenesStreptococcus viridans csoport ^ ° Aerob Gram-negatív mikroorganizmusokHelicobacter pylori ° Anaerob mikroorganizmusokFusobacterium nucleatum ° |
| FAJOK, MELYEKNÉL A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMÁT JELENTHET |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusokEnterococcus faecium+Staphylococcus aureus+Staphylococcus epidermidis+Staphylococcus haemolyticus+Staphylococcus hominis+Aerob Gram-negatív mikroorganizmusokCampylobacter coli+Campylobacter jejuni+Escherichia coli+Haemophilus influenzaeMoraxella catarrhalis+Neisseria gonorrhoeaeNeisseria meningitidisProteus mirabilisSalmonella entericaShigella spp. +Anaerob mikroorganizmusokPrevotella spp. |
| EREDENDŐEN REZISZTENS MIKROORGANIZMUSOK |
| Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusokStaphylococcus aureus (penicillin-rezisztens) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusokAcinetobacter spp. Citrobacter freundiiCitrobacter koseriEnterobacter cloacaeKlebsiella spp. Legionella pneumophilaMorganella morganiiProteus vulgarisPseudomonas aeruginosaSerratia marcescensStenotrophomonas maltophiliaYersinia enterocoliticaAnaerob mikroorganizmusokBacteroides spp. Egyéb mikroorganizmusokChlamydia spp. Mycoplasma spp. |
° A táblázat közzétételekor nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenység az elsődleges szakirodalomban, a standard szakkiadványokban és a terápiás ajánlásokban feltételezésen alapul.
+ A rezisztencia aránya legalább egy régióban 50% felett van.
^ A Streptococcus fajok egy heterogén csoportjának gyűjtőneve. A rezisztencia aránya az érintett Streptococcus fajtól függően változhat.
Eloszlás
Az ampicillin nagymértékben eloszlik a szövetekben, átjut a placentabarrieren és bejut az anyatejbe. A plazma ampicillin-koncentrációjának mindössze 5%-a jut be a cerebrospinalis folyadékba (CSF), ép agyhártya esetén. Gyulladt agyhártya esetén a cerebrospinalis folyadék ampicillin-koncentrációja a plazma ampicillin-koncentrációjának 50%-ára emelkedhet.
A szérumfehérje-kötődés 17–20%. A látszólagos eloszlási térfogat körülbelül 15liter.
Az aktív forma magasabb koncentrációja figyelhető meg az epében, mint a szérumban.
Szérumszint
1000mg ampicillin per os alkalmazása után a körülbelül 5mg/l-es plazma-csúcskoncentráció 90–120perc elteltével érhető el. Intramuscularis injekció után a plazma csúcskoncentrációja 30–60perc múlva érhető el.
Biotranszformáció
Az ampicillin részben mikrobiológiailag inaktív penicilloátokká metabolizálódik.
Elimináció
Az ampicillin változatlan formában ürül ki főként a vesén keresztül, de epével és széklettel is. Per os történő alkalmazás után a dózis körülbelül 40%-a változatlan formában jelenik meg a vizeletben. Parenterális alkalmazást követően a beadott dózis körülbelül 73±10%-a ürül változatlan formában a vizelettel az alkalmazást követő 12órában. A dózis legfeljebb 10%-a ürül ki biotranszformációs termékek formájában. Az eliminációs felezési idő körülbelül 50–60perc. Oliguriában a felezési idő 8–20órára meghosszabbodhat. A felezési idő újszülötteknél is meghosszabbodik (2–4óra). Az ampicillin renális clearance-e körülbelül 194ml/perc intravénás beadás után.
Gyógyszerészeti jellemzők - AMPICILLIN 1 G
Az elkészített oldatokat nem szabad olyan anyagokkal keverni, amelyek kompatibilitási ellenőrzése nem történt meg.
Az ampicillin-oldatokat nem szabad aminoglikozidokkal, metronidazollal vagy injekcióban alkalmazható tetraciklin-származékokkal, például oxitetraciklinnel, rolitetraciklinnel és doxiciklinnel keverni. Az inkompatibilitás látható jelei a csapadékképződés, homályosodás és elszíneződés.
36hónap
Az injekciós oldatot feloldás után azonnal fel kell használni. Az elkészített oldat halványsárgás színű lehet. Infúzióval történő beadáshoz az elkészített oldatot azonnal tovább kell hígítani az infúziós zsákhoz való hozzáadással.
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A gyógyszer feloldás/hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
Ampicillin Eberth 500mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
532mg steril por 20ml-es, Ph.Eur. III-as típusú, átlátszó, színtelen injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárva, dobozban.
Ampicillin Eberth 1g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
1063mg steril por 20ml-es, Ph.Eur. III-as típusú, átlátszó, színtelen injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárva, dobozban.
1db, 10db, 50db vagy 100db injekciós üveget tartalmazó kiszerelés.
A végső oldat ozmolaritása a felhasznált Ampicillin Eberth mennyiségétől és a hígításhoz használt oldószertől függ. Az Ampicillin Eberth beadandó mennyiségétől függően injekcióhoz való víz vagy nátrium-klorid-oldat javasolt a hígításhoz (lásd az alábbi táblázatot).
| Az oldat típusa | Útmutató a feloldáshoz |
| Intramuscularis injekciós oldat | 500mg-ot 2ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. 1g-ot 4ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. |
| Intravénás injekciós oldat | 500mg-ot 5ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. 1g-ot 10ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. |
Intramuscularis injekció
Az injekciós oldat elkészítéséhez egy injekciós üveg tartalmát injekcióhoz való vízben kell feloldani (lásd a fenti táblázatot). Alaposan fel kell rázni, amíg az oldat tiszta nem lesz.
Feloldás után az oldatot azonnal fel kell használni, a megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.
Az oldatot mély intramuscularis injekcióként kell beadni.
Intravénás injekció
Az injekciós oldat elkészítéséhez egy injekciós üveg tartalmát injekcióhoz való vízben kell feloldani (lásd a fenti táblázatot). Alaposan fel kell rázni, amíg az oldat tiszta nem lesz.
Intravénás infúzió
A készítményt először az „Intravénás injekció” című pontban leírtak szerint kell feloldani, a 9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval való hígítás előtt.
A hígított oldat koncentrációja nem haladhatja meg a 30mg/ml-t. Az oldatos infúzió elkészítése és az infúzió vége között eltelt időtartam ideális esetben nem haladhatja meg a 45percet.
Az oldatot mindig közvetlenül a felhasználás előtt kell elkészíteni, és ellenőrizni kell annak tisztaságát. Kizárólag tiszta oldat használható fel injekciós vagy infúziós célra. Ne használja fel az oldatot, ha zavarosság vagy csapadékképződés láthatók benne!
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.