AMPRILAN 10 MG TABLETTA

Hypertonia kezelésére:

Cardiovascularis prevenció: a cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentésére olyan betegek esetén, akiknél:

• manifeszt atherothromboticus cardiovascularis betegség (korábbi szívkoszorúér-betegség, stroke vagy perifériás érrendszeri megbetegedés szerepel), vagy

• a diabetes legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral együtt jelentkezik (lásd 5.1 pont).

Vesebetegség kezelésére:

• Mikroalbuminuriával jelentkező, kezdődő, diabeteses glomerularis nephropathia

• Makroproteinuriával jelentkező, manifeszt diabeteses glomerularis nephropathia legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező betegek esetén (lásd 5.1 pont),

• ≥3 g/nap makroproteinuriával jelentkező, manifeszt nem-diabeteses glomerularis nephropathia (lásd 5.1 pont)

Tünetekkel járó szívelégtelenség kezelésére.

Másodlagos prevencióként acut myocardialis infarctust követően: klinikai tünetekkel járó szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a mortalitás csökkentésére a myocardialis infarctus akut fázisától kezdve, ha a kezelés az acut myocardialis infarctust követően 48óra múlva elkezdődik.

Adagolás

Felnőttek

Diuretikum-kezelés alatt álló betegek

Az Amprilan-kezelés megkezdését követően hypotonia jelentkezhet ennek előfordulása valószínűbb az egyidejű diuretikum kezelésben részesülő betegeknél. Óvatosság ajánlott, mivel ezeknél a betegeknél folyadék- vagy sóhiány következhet be.

Amennyiben lehetséges, a diuretikummal történő kezelést 2-3 nappal az Amprilan-kezelés megkezdése előtt fel kell függeszteni (lásd 4.4 pont).

Azoknál a hypertoniás betegeknél, akiknél a diuretikum-kezelést nem függesztik fel, az Amprilan‑kezelést 1,25mg-os adaggal kell kezdeni. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet ellenőrizni kell. Az Amprilan további adagjának meghatározását a célvérnyomás értéknek megfelelően kell beállítani.

Hypertonia

Az adagolást egyénileg kell meghatározni a beteg jellemzői alapján (lásd 4.4 pont) és az elérendő vérnyomásnak megfelelően.

Az Amprilan alkalmazható monoterápiaként vagy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyéb csoportjaival kombinációban (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1pont).

Kezdő adag

Az Amprilan-kezelést fokozatosan kell elkezdeni, a javasolt kezdő adag 2,5mg naponta.

Az erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegeknél jelentős vérnyomásesés tapasztalható az első adag bevétele után. Ezeknél a betegeknél 1,25mg-os kezdő adag javasolt és a kezelést orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Titrálás és fenntartó adagolás

Az adag 2-4 hetenként duplázható a célvérnyomás értékek fokozatos elérése érdekében az Amprilan megengedett maximális napi adagja 10 mg. Az adagot általában naponta egyszeri alkalommal kell bevenni.

Cardiovascularis prevenció

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 2,5mg Amprilan naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adagot fokozatosan kell emelni. 1‑2hetes kezelést követően javasolt az adag duplázása, majd további 2-3 hét után emelhető az Amprilan adag a célzott, 10 mg-os napi egyszeri fenntartó adagig.

Diuretikummal kezelt betegek esetén az ajánlott adagolást lásd fent.

Vesebetegség kezelése

Diabeteses és mikroalbuminuriás betegek kezelése

Kezdő adag:

A javasolt kezdő adag 1,25mg Amprilan naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 2 hét után javasolt a napi egyszeri adag duplázása, majd további 2 hét után emelhető az 5 mg-os napi egyszeri adagig.

Diabeteses és legalább egy cardiovascularis rizikófaktorral rendelkező betegek

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 2,5mg Amprilan naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 1-2 hét után javasolt az adag duplázása 5 mg-ra, majd az Amprilan adagja további 2-3 hét után emelhető 10mg-ra. A célzott napi egyszeri adag 10 mg.

≥3g/nap makroproteinuriával jelentkező, nem-diabeteses nephropathia

Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 1,25 mg Amprilan naponta egyszer.

Titrálás és fenntartó adagolás

A betegnek a hatóanyagra adott válaszreakciójától függően az adag tovább emelhető. 2 hét után javasolt az adag duplázása 2,5mg-ra, majd további 2 hét után emelhető az adag 5mg-ra.

Tünetekkel járó szívelégtelenség

Kezdő adag

Diuretikum-kezeléssel stabilizált betegeknél a javasolt kezdő adag 1,25mg naponta.

Titrálás és fenntartó adagolás

Az adag 1-2 hetenként történő duplázásával kell a maximális napi 10mg-os adagot elérni. Ajánlott a napi kétszeri adagolás.

Másodlagos prevenció acut myocardialis infarctust követő szívelégtelenség esetén

Kezdő adag

Klinikailag és hemodinamikailag stabil betegeknél a myocardialis infarctust követően 48 órával a kezdő adag napi kétszer 2,5mg 3 napon keresztül. Ha a beteg a 2,5mg-os adagot nem tolerálja, akkor 2napon keresztül napi kétszeri 1,25mg-ot kell alkalmazni, az adag napi kétszer 2,5 mg-ra majd kétszer 5mg-ra történő emelése előtt. Ha az adag nem emelhető napi kétszer 2,5mg-ra, a kezelést abba kell hagyni. Diuretikummal kezelt betegek esetén az ajánlott adagolást lásd fent.

Titrálás és fenntartó adagolás

A napi adagot - az adag 1-3 naponta történő megduplázásával - fokozatosan kell emelni a napi kétszeri 5mg-os célzott fenntartó adag eléréséig.

Amennyiben lehetséges, a fenntartó adagot két adagra osztva javasolt bevenni.

Ha az adag nem emelhető a napi kétszeri 2,5 mg-ra, a kezelést abba kell hagyni.

Nincs elegendő tapasztalat a súlyos (NYHA IV) szívelégtelenségben szenvedő betegek myocardialis infarctusát követő kezeléssel kapcsolatban. Amennyiben ilyen beteg kezeléséről születik döntés, a kezelést napi egyszeri 1,25mg-os adaggal javasolt kezdeni és fokozott óvatosság szükséges minden adagemelés esetén.

Speciális betegcsoportok

Károsodott veseműködésű betegek

Károsodott veseműködésű betegeknél a napi adagot a kreatinin-clearance alapján kell meghatározni (lásd 5.2 pont):

• ha a kreatinin-clearance ≥ 60ml/perc, nem szükséges a kezdő adag (2,5mg/nap) módosítása a maximális napi adag 10mg,

• ha a kreatinin-clearance 30-60ml/ perc, nem szükséges a kezdő adag (2,5mg/nap) módosítása a maximális napi adag 5mg.

• ha a kreatinin-clearance 10-30ml/ perc, a javasolt kezdő adag 1,25mg és a maximális napi adag 5mg.

• hemodializált, hypertoniás betegek: a ramipril kismértékben dializálható a javasolt kezdő adag napi 1,25mg és a maximális napi adag 5mg a gyógyszert néhány órával a dialízis után kell bevenni.

Károsodott májműködésű betegek (lásd 5.2 pont)

Ezen betegek Amprilan-kezelését csak szoros orvosi felügyelet mellett szabad elkezdeni, és a maximális napi adag 2,5mg Amprilan.

Idős betegek

Alacsonyabb kezdő adagokat és lassabb adagemelést kell alkalmazni, mivel a mellékhatások elfordulásának az esélye nagyobb, különösen a nagyon idős és esendő betegeknél. 1,25 mg-os csökkentett adag alkalmazása mérlegelendő.

Gyermekek és serdülők

A ramipril biztonságosságát és hatékonyságát gyermekekben még nem igazolták. Az Amprilanra vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló adatokat lásd a 4.8, 5.1, 5.2, és 5.3 pontban, ezek alapján azonban nem lehet speciális adagolási javaslatot megállapítani gyermekgyógyászati alkalmazásban.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az Amprilant naponta egyszer, minden nap ugyanabban az időpontban javasolt bevenni.

Az Amprilan bevehető étkezés előtt, alatt vagy után is, mivel az ételek nem befolyásolják a gyógyszer biohasznosulását (lásd 5.2pont).

Az Amprilant folyadékkal kell bevenni. Nem szabad szétrágni vagy összetörni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy bármely más ACE (angiotenzin konvertáló enzim) gátlóval szembeni túlérzékenység.

• Korábbi angiooedema (örökletes, idiopathiás, illetve korábbi ACE-gátlók vagy angiotenzin-II receptor antagonisták -AIIRA- hatására kialakult angioedema).

• Extrakorporális kezelések esetén, ha a vér negatív töltésű membránokkal érintkezik (lásd 4.5pont).

• Jelentős kétoldali arteria renalis stenosisban vagy vese arteria stenosisban egy működő vese esetén (lásd 4.5pont).

• Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

• A ramiprilt nem szabad alkalmazni hypotonias vagy hemodinamikailag instabil beteg esetén.

• Az Amprilan tabletta egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m²) (lásd 4.5 és 5.1pont).

• Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. Az Amprilan szedését legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még a 4.4 és 4.5 pontokban).

Speciális betegcsoportok

Terhesség

ACE-gátlóval, mint pl. ramiprillel, vagy angiotenzin II receptor antagonistákkal (AIIRA-kkal) történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló /AIIRA szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelést kell elkezdeni. (lásd 4.3 és 4.6pont).

Hypotonia veszélyénekkitett betegek

• Erősen aktiváltrenin-angiotenzin-aldoszteronrendszerrel rendelkező betegek

Az erősen aktivált renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerrel rendelkező betegek az ACE-gátlás következtében hirtelen jelentkező, jelentős vérnyomásesés és vesefunkció károsodás kockázatának vannak kitéve, különösen az ACE-gátló vagy az együttadott diuretikum első adagjának alkalmazásakor vagy az adag első emelésekor.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer jelentős aktiválódására lehet számítani és orvosi felügyelet, beleértve a vérnyomás ellenőrzését is, szükséges a következő esetekben:

• súlyos hypertoniában szenvedő betegek

• dekompenzált pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek

• hemodinamikailag jelentős balkamra beáramlási vagy kiáramlási nehezítettségben (pl. az aorta vagy mitrális billentyű stenosis) szenvedő betegek

• működő második vese esetén egyoldali arteria renalis stenosisban szenvedő betegeknél

• fennálló vagy potenciális folyadék- és sóhiányban szenvedő betegeknél (a diuretikumokkal kezelteket is ideértve)

• májcirrhosisos és/vagy asciteses betegek

• nagy sebészeti beavatkozások vagy az altatás során hypotoniát kiváltó gyógyszerek alkalmazása esetén.

Általában ajánlatos a dehidrációt, a hypovolaemiát vagy a sóhiányt a kezelés megkezdése előtt korrigálni (szívelégtelenségben szenvedő betegek esetén a korrektív kezelést azonban alaposan mérlegelni kell a volumenterhelés kockázatával szemben).

• A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén egyidejű

alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés kockázatát (beleértve az akut veseelégtelenséget is), ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros monitorozása mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél.

• Myocardialis infarctust követő átmeneti vagy tartós szívelégtelenség

• Akut vérnyomásesés következtében kialakuló cardialis vagy cerebralis ischaemia veszélyének kitett betegek

A kezelés kezdetén különleges orvosi ellenőrzés szükséges.

Idős betegek

Lásd 4.2pont.

Sebészeti beavatkozások

Javasolt az angiotenzin konvertáló enzim-gátló, így a ramipril kezelést is, ahol lehetséges, a beavatkozás előtt egy nappal megszakítani.

Veseműködés ellenőrzése

A kezelés megkezdése előtt és alatt, főként a kezelés első heteiben a veseműködést ellenőrizni kell, és az adagot igazítani kell. Különösen óvatos ellenőrzés szükséges vesekárosodásban szenvedő betegek (lásd 4.2pont) esetén. A veseműködési zavar kockázata különösen szívelégtelenségben vagy veseátültetésen átesett betegeknél áll fenn.

Angiooedema

ACE-gátlókkal – beleértve a ramiprilt is – kezelt betegeknél angiooedemát (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) jelentettek (lásd 4.8pont).

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartán-nal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán kezelést legkorábban 36 órával a ramipril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A ramipril szedését legkorábban 36 órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása racekadotrillal, mTOR (mammalian target of rapamycin) gátlókkal (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vagy vildagliptinnel az angiooedema (például a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.5 pont).

A racekadotril-, mTOR-gátlók (például szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Angiooedema esetén az Amprilan-kezelést meg kell szakítani.

Azonnal sürgősségi ellátást kell kezdeni. A beteget legalább 12-24órán át meg kell figyelni, és csak a tünetek teljes megszűnése után bocsátható el.

Intestinalis angiooedemát jelentettek ACE-gátlókkal – beleértve az Amprilannal– kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Ezeknél a betegeknél hasi fájdalom (hányingerrel vagy hányással, vagy anélkül) jelentkezett.

Deszenzibiláló kezelés során kialakuló anafilaxiás reakciók

Az anafilaxiás és anafilactoid reakciók valószínűsége és súlyossága fokozott a rovarmérgekkel és más allergénekkel szembeni deszenzibiláló kezelés és ACE-gátlás során. Megfontolandó az Amprilan‑kezelés átmeneti felfüggesztése a deszenzibiláló kezelés megkezdése előtt.

Elektrolit-monitorozás: hyperkalaemia

Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia kialakulásának kockázata veseelégtelenségben, időseknél (≥ 70 év), kezeletlen diabetes mellitusban szenvedőknél, a káliumsókat, káliummegtakarító diuretikumokat és egyéb szérum káliumszintet emelő hatóanyagokat (például heparint, trimetoprimet vagy ko-trimoxazolt, más néven trimetoprim/szulfametoxazolt, továbbá főként aldoszteron-antagonistákat vagy angiotenzinreceptor-blokkolókat) szedőknél, vagy olyan állapotokban, mint a dehidráció, akut cardialis dekompenzáció, metabolikus acidózis jelentkezik.

Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók valamint a fent említett szerek alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni, továbbá a szérum káliumszint és a vesefunkció monitorozása szükséges. (lásd 4.5 pont).

Elektrolit-monitorozás: hyponatraemia

Egyes, ramiprillel kezelt betegeknél nem megfelelő antidiuretikus hormonelválasztás szindrómát (SIADH) figyeltek meg. Az időskorú és más, hyponatraemia kockázatának kitett betegek szérum

nátrium szintjét ajánlatos rendszeresen ellenőrizni.

Neutropenia/agranulocytosis

Ritkán tapasztalható neutropenia/agranulocytosis valamint thrombocytopenia és anaemia, emellett beszámoltak csontvelő depresszióról is. Javasolt a fehérvérsejtszám ellenőrzése a lehetséges leukopenia felismerésére. Gyakoribb ellenőrzés szükséges a kezelés kezdeti időszakában, károsodott veseműködés esetén, egyidejű kollagén betegségben (pl. lupus erythematosus, scleroderma) szenvedő betegeknél és mindazoknál, akik a vérképet esetlegesen befolyásoló egyéb gyógyszert szednek (lásd 4.5 és 4.8pontok).

Etnikai különbségek

Az ACE-gátlók nagyobb gyakorisággal okoznak angiooedemát a fekete bőrszínű betegekben, mint a nem-fekete bőrszínű betegekben.

Más ACE-gátlókhoz hasonlóan előfordulhat, hogy a ramipril kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást a fekete bőrszínű betegeknél, mint a nem-fekete betegeknél, feltehetően azért, mert a fekete bőrszínű hypertoniás populációban gyakrabban fordul elő az alacsony renin-szinttel jelentkező magas vérnyomás.

Köhögés

Jelentettek köhögést az ACE-gátlók szedésekor. A köhögés jellemzően nem produktív, hosszantartó és a kezelés megszakítását követően megszűnik. Az ACE-gátlók által kiváltott köhögést a köhögés differenciál diagnózisakor figyelembe kell venni.

Az Amprilan laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint csupán egyféle RAAS-ra ható gyógyszer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Ellenjavallt kombinációk

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartánnal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Extrakorporális kezelések, melyek során a vér negatív töltésű felületekkel érintkezik, mint például nagy átáramlású dializáló vagy hemolfitrációs membránok (pl. poliakrilonitril membránok) és dextrán-szulfáttal történő alacsony denzitású lipoprotein apheresis, a súlyos anafilaktoid reakciók fokozott veszélye miatt (lásd 4.3pont). Amennyiben ilyen kezelés szükséges, megfontolandó más típusú dializáló membrán vagy egy másik csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer alkalmazása.

Elővigyázatosan alkalmazandó

Káliumsók, heparin, káliummegtakarító diuretikumok, ésegyéb szérum káliumszintet emelő hatóanyagok(beleértve azangiotenzin-II receptor antagonistákat, takrolimuszt, ciklosporint): Bár a szérum káliumszintje általában a normáltartományon belül marad, egyes ramiprillel kezelt betegeknél hyperkalaemia fordulhat elő. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését válthatják ki. Elővigyázatosság szükséges a ramipril egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a ramipril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Ciklosporin

Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

Heparin

Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

Vérnyomáscsökkentők (pl. diuretikumok) és egyéb hatóanyagok, melyek csökkentik a vérnyomást (pl. nitrátok, triciklusos antidepresszánsok, érzéstelenítők, akut alkoholfogyasztás, baklofén, alfuzozin, doxazozin, prazozin, tamszulozin, terazozin): a hypotensio veszélyének fokozódását figyelembe kell venni (lásd 4.2pont Diuretikumok).

Vazopresszor szimpatomimetikumok és egyéb hatóanyagok (pl.izoproterenol, dobutamin, dopamin,epinefrin)melyek csökkenthetik az Amprilan vérnyomáscsökkentő hatását: ajánlott a vérnyomás ellenőrzése.

Allopurinol, immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok, prokainamid, citosztatikumokés egyéb olyan anyagok,amelyek a vérsejtszámot változtathatják: a hematológiai reakciók valószínűsége fokozott (lásd 4.4 pont).

Lítium sók: az ACE-gátlók csökkentik a lítium kiválasztását és ez növelheti a lítium toxicitását. A lítium-szintet ellenőrizni kell.

Antidiabetikumok, ideértve az inzulint is: előfordulhatnak hypoglycaemiás reakciók. Ajánlott a vércukorszint ellenőrzése.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők és az acetilszalicilsav: figyelembe kell venni az Amprilan vérnyomáscsökkentő hatásának csökkenését. Ezen felül az ACE-gátlók és a nem-szteroid gyulladásgátlók együttadása növeli a vesefunkció károsodásának veszélyét és a kalaemia fokozódását.

Racekadotril, mTOR-gátlók (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) vagy DPP-IV inhibitorok: Az angioedema kockázata fokozott lehet egyidejűleg racekadotrilt, mTOR-gátlókat (pl. temszirolimusz, everolimusz, szirolimusz), vagy a DPP-IV inhibitor vildagliptint is szedő betegeknél (lásd 4.4 pont). A kezelés megkezdésekor körültekintően kell eljárni.

Terhesség

Az Amprilan alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt (lásd 4.4 pont),

a második és harmadik trimeszterben ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kis mértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy az ACE-gátlók/ angiotenzin II receptor antagonisták (AIIRA) második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második illetve harmadik trimeszterében történt, a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt.

Az ACE-gátlót szedő anyák újszülöttjeit fokozottan meg kell figyelni hypotonia, oliguria és hyperkalaemia kialakulása szempontjából. (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre elegendő adat a szoptatás alatt alkalmazott ramiprillel kapcsolatosan (lásd 5.2pont), az Amprilan-kezelés nem javasolt. Szoptatás alatt olyan készítményt kell előnyben részesíteni, melynek biztonságossági profilja jobban alátámasztott, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.

Egyes mellékhatások (pl. a vérnyomás csökkenés tünetei, mint pl. a szédülés) miatt romolhat a koncentráló-, és a reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. autóvezetés vagy gépek kezelése).

Ez jellemzően a terápia kezdeti szakaszában, vagy más készítményről való átálláskor fordulhat elő. Azelső adag bevételét követően, illetve az adagok emelésekor néhány órán át nem javasolt az autóvezetés vagy a gépek kezelése.

A biztonságossági jellemzők összefoglalása

A ramipril biztonságossági profiljába a tartós, száraz köhögés és a hypotonia okozta tünetek tartoznak. A súlyos mellékhatások közé az angiooedema, hyperkalaemia, vese- vagy májkárosodás, pancreatitis, súlyos bőrreakciók és a neutropenia/agranulocytosis tartoznak.

A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100, <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000, <1/100)

• Ritka (≥1/10000, <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10000)

• Nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Gyermekgyógyászat

A ramipril biztonságosságát 2 klinikai vizsgálat során monitorozták 325, 2-16év közötti gyermek és serdülő bevonásával. A mellékhatások természetüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, az alábbi mellékhatások gyakorisága azonban magasabb volt gyermekek esetében:

• Tachycardia, orrdugulás, rhinithis “gyakori” (azaz ≥ 1/100 - < 1/10) a gyermekeknél, míg a felnőtteknél “nem gyakori” (azaz ≥ 1/1000 - < 1/100).

• Conjunctivitis „gyakori” (azaz ≥ 1/100 - < 1/10) a gyermekeknél, ugyanakkor a felnőtteknél „ritka” (azaz ≥ 1/10000 - < 1/1000).

• Remegés, urticaria “nem gyakori” (azaz ≥ 1/1000 - < 1/100) a gyermekeknél, a felnőtteknél viszont “ritka” (azaz ≥ 1/10000 - < 1/1000).

A ramipril általános biztonságossági profilja gyermekekben nem tér el jelentős mértékben a felnőtteknél megállapított biztonságossági profiltól.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az ACE-gátlókkal történő túladagolással összefüggő tünetek közé tartozhatnak a túlzott mértékű perifériás vasodilatatio (jellemzően hypotoniaval, shockkal), bradycardia, elektrolitzavarok, és veseelégtelenség.

Kezelés

A beteg szoros orvosi ellenőrzése szükséges, valamint tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni. A javasolt beavatkozások közé tartozik az elsődleges detoxikálás (gyomormosás, adszorbensek adása), valamint a haemodinamikai stabilitás helyreállítását célzó kezelések, ideértve azalfa‑1‑adrenerg agonisták vagy angiotenzin-II (angiotenzinamid) alkalmazását is. A ramiprilát, a ramipril aktív metabolitja kevéssé távolítható el hemodialízissel a keringésből.