APADEX 1,5 MG RETARD FILMTABLETTA

Az Apadex 1,5mg retard filmtabletta essentialis hypertonia kezelésére javallott felnőtteknél.

Adagolás

Adagja 24óránként 1tabletta, lehetőleg reggel, egészben, összerágás nélkül, vízzel bevéve.

Nagyobb dózisoknál az indapamid antihipertenzív hatása nem fokozódik, de a szaluretikus hatás megnövekszik.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont)

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance kevesebb mint 30ml/perc) a kezelés ellenjavallt.

A tiazid és rokon diuretikumok akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális, vagy csak minimálisan károsodott.

Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont)

Súlyos májkárosodásban a kezelés ellenjavallt.

Idősek (lásd 4.4pont)

Idősek esetében a plazma kreatinin-értékeket a kor, testsúly és a nem függvényében korrigálni kell.

Idős betegek akkor kezelhetők Apadex 1,5mg retard filmtablettával, ha a vesefunkció normális, vagy csak minimálisan károsodott.

Gyermekek és serdülők

Az Apadex 1,5mg retard filmtabletta hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

- A készítmény hatóanyagával, más szulfonamidokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Súlyos vesekárosodás.

- Hepaticus encephalopathia vagy súlyos májkárosodás.

- Hypokalaemia.

Különleges figyelmeztetések

Májkárosodás esetén a tiazidok csoportjába tartozó diuretikumok akár májkómáig progrediáló hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-háztartás zavara esetén. Amennyiben ez jelentkezik, a diuretikum alkalmazását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység

A tiazidok és rokon diuretikumok adásával kapcsolatban eseti beszámolók szólnak fényérzékenyég kialakulásáról (lásd 4.8pont). Amennyiben a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, a kezelés felfüggesztése javasolt. Ha a diuretikum újbóli adása szükségesnek bizonyul, a napfénynek, illetve a mesterséges UVA-sugárzásnak kitett területek védelme javasolt.

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Víz- és elektrolit-egyensúly

• Plazma nátriumszintje

A plazma nátriumszintjét a kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően rendszeresen meg kell mérni kell. A plazma nátriumszintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvetően szükséges. Idős, vagy májcirrózisban szenvedő beteg esetében még gyakrabban kell ellenőrizni a plazma nátriumszintjét (lásd 4.8 és 4.9pontok). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotoniához vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist eredményezhet, ennek incidenciája és mértéke csekély.

• Plazma káliumszintje

A káliumszint csökkenése és a hypokalaema a tiazid és rokon diuretikumok fő kockázata. A hypokalaemia izomproblémákat okozhat. Rhabdomyolysis esetekről számoltak be, főként súlyos hypokalaemiaval összefüggésben. A hypokalaemia (≤3,4mmol/l) kialakulását meg kell előzni bizonyos magas rizikójú betegcsoportok esetében, mint például: idősek, alultápláltak és/vagy több gyógyszert szedők, májcirrózisos betegek ascitesszel és ödémával, koszorúér-betegek és szívelégtelenségben szenvedők. Ezekben az esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz-készítmények kardiotoxicitását és az arrhythmiák előfordulásának a kockázatát.

Megnyúlt QT-intervallummal rendelkező egyének szintén hajlamosak arrhythmiára, akár congenitalis, akár iatrogen eredetről van szó. A hypokalaemia is, a bradycardia is prediszponáló tényező a súlyos arrhythmiákra, különösen a potenciálisan fatális torsade de pointes arrhythmia kialakulására.

Valamennyi fenti esetben a plazma káliumszintjének gyakoribb ellenőrzése szükséges a kezelés alatt.

A plazma káliumszintjét először a kezelés elkezdése utáni első hét során kell ellenőrizni.

A hypokalaemia észlelésekor annak korrekciója szükséges. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

Plazma magnéziumszintje

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8pont).

• Plazma kalciumszintje

Tiazid és rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, emiatt a plazma kalciumszintje enyhén és átmenetileg emelkedhet. Jelentős hypercalcaemia a korábban fel nem ismert hyperparathyreosis következménye lehet. A kezelést a mellékpajzsmirigy‑funkció vizsgálata előtt fel kell függeszteni.

Vércukorszint

Diabeteses betegek esetében, különösen hypokalaemia jelenlétében, fontos a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Húgysav

Hyperuricaemiás betegek esetében fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam.

Vesefunkció és diuretikumok

A tiazid és rokon diuretikumok akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális, vagy csak minimálisan károsodott (ha a plazma kreatininszintje felnőttnél 25mg/l, azaz 220mikromol/l alatti). Idősek esetében a plazma kreatininértékeit a kor, a testsúly és a nem függvényében korrigálni kell.

A diuretikus kezelés elkezdése víz- és nátriumvesztést okoz, ami másodlagos hypovolaemiához vezet és ez a glomerulus filtráció csökkenését idézi elő. Ennek következtében emelkedhet a vér karbamid- és a plazma kreatininszintje. Ez az átmeneti funkciókárosodás normál veseműködésű egyének esetén nem jár következményekkel, de súlyosbíthatja a már korábban fennálló vesekárosodást.

Sportolók

A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami pozitív doppingteszt-eredményt adhat.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma

A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet.

A tünetek közé tartozik a látásélesség-csökkenés vagy a szemfájdalom akut megjelenése, amelyek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon ‑ heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet.

Az elsődleges kezelés a gyógyszer adásának a lehető leggyorsabban történő abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése szükséges lehet, ha az intraocularis nyomás változatlanul magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat az anamnesisben szereplő szulfonamid-‑ vagy penicillinallergia.

Nem javasolt kombinációk

Lítium

Emelkedett plazma lítiumszint alakulhat ki túladagolási jelekkel – mint sómentes diéta esetén – (csökkent a lítium kiválasztása a vizeletben). Ha diuretikum alkalmazása mégis szükséges, akkor gyakran kell a lítium plazmaszintjét ellenőrizni, és az adagot annak megfelelően kell módosítani.

Fokozott óvatosságot igénylő kombinációk

Gyógyszerek, amelyektorsade de pointes-t okozhatnak, mint például, de nem kizárólagosan:

- Ia. csoportú antiaritmiás gyógyszerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);

- III. csoportú antiaritmiás gyógyszerek: (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretilium);

- bizonyos antipszichotikumok:

• fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin);

• benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid);

• butirofenonok (például droperidol, haloperidol);

• egyéb antipszichotikumok (például pimozid);

- egyéb hatóanyagok: (például bepridil, ciszaprid, difemanil, eritromicin iv., halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, vinkamin iv., metadon, asztemizol, terfenadin).

Ezen esetekben fokozott a hajlam ventricularis arrhythmiára, különösen torsade de pointes-ra (a hypokalaemia is ritmuszavarra hajlamosító tényező).

A plazma káliumszintjét ezen kombinációk alkalmazásának elkezdése előtt ellenőrizni, és a hypokalaemiát korrigálni kell. A beteg klinikai ellenőrzése, a plazma elektrolitszintjeinek ellenőrzése és az EKG-monitorozás ajánlott.

Hypokalaemiaesetén olyan gyógyszereket kell adni, amelyek nem okozhatnak torsade de pointes-ot.

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID) (szisztémás alkalmazáskor), ideértve a szelektív COX-2-inhibitorokat, nagy dózisú acetilszalicilsavat (≥3g/nap) is

Az indapamid antihipertenzív hatása csökkenhet.

Dehidrált betegeknél fennáll az akut veseelégtelenség kockázata (csökkent glomerularis filtráció). A kezelés elején a beteg folyadékháztartását normalizálni kell és a kezelés során a vesefunkciók ellenőrzése szükséges.

Angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) -gátlók

Előzetesen fennálló nátriumdepléció esetén az ACE-inhibitor-kezelés megkezdésekor a hirtelen hypotensio és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata fennáll (különösen az arteria renalis stenosisa esetén).

Hypertonia esetén, ha a korábbi diuretikus kezelés nátriumhiányt okozott, a szükséges teendő:

• vagy 3nappal az ACE-inhibitor-kezelés előtt le kell állítani a diuretikum adását, majd ha szükséges, később újra lehet kezdeni egy káliumürítő diuretikum adását,

• vagy kis kezdő dózissal kell indítani az ACE-inhibitor-kezelést, és a dózist fokozatosan szabad emelni.

Congestiv szívelégtelenség esetén igen kis dózisú ACE-inhibitorral kell a kezelést elindítani, lehetőleg a káliumürítő diuretikum dózisának csökkentése után.

Valamennyi esetben az ACE-inhibitor-kezelés első heteiben a vesefunkció (a szérum kreatininszintje) monitorozása szükséges.

Hypokalaemiát okozó egyéb készítmények: amfotericinB (iv.) szisztémásan alkalmazott glüko- és mineralokortikoidok, tetrakozaktid, bélfalizgató hatású laxativumok

Ilyenkor a hypokalaemia fokozott kockázata (additív hatás) áll fenn, ezért a plazma káliumszintjét ellenőrizni, szükség esetén korrigálni kell. Ez különösen fontos, ha egyidejűleg digitálisz-kezelést is alkalmazunk.

Nem bélfalizgató hatású laxatívumok adása javasolt.

Baklofén

Fokozott antihipertenzív hatás jelentkezhet.

A beteg folyadékháztartását normalizálni kell; a vesefunkciót a kezelés megkezdésekor ellenőrizni kell.

Digitálisz készítmények

A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. A plazma kálium- és magnéziumszintjét és az EKG-t ellenőrizni kell, és ha szükséges, a kezelést módosítani kell.

Különleges elővigyázatosságot igénylő kombinációk

Allopurinol

Indapamiddal történő egyidejű kezelés fokozhatja az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakciók előfordulását.

Egyéb megfontolandó kombinációk

Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren)

Jóllehet a racionális kombinációk hasznosak bizonyos betegek esetében, hypokalaemia vagy hyperkalaemia (főleg veseelégtelenségben szenvedő vagy diabeteses betegeknél) mégis előfordulhat. A plazma káliumszintjét és az EKG-t ellenőrizni kell, és ha szükséges, a terápiát felül kell vizsgálni.

Metformin

Diuretikum, elsősorban kacsdiuretikum alkalmazása kapcsán jelentkező funkcionális veseelégtelenség esetén fokozott a metformin-kiváltotta laktátacidózis kockázata. A metformin alkalmazása kerülendő, ha a plazma kreatininszintje meghaladja a 15mg/l-t (135mikromol/l) a férfiaknál és a 12mg/l-t (110mikromol/l) a nőknél.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

Diuretikumok okozta dehidráció esetében fokozott az akut veseelégtelenség kockázata, főleg olyankor, ha nagy dózisú jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmazunk. A jódtartalmú készítmény beadása előtt rehidráció szükséges.

Imipramin típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok

Fokozódik az antihipertenzív hatás és az orthostaticus hypotonia kockázata (additív hatás).

Kalcium (sók)

Csökken a kalcium vizelettel történő kiválasztása, ezért fennáll a hypercalcaemia kockázata.

Ciklosporin, takrolimusz

Még víz-/nátriumdepléció hiányában – a keringő ciklosporinszint változása nélkül – is fennáll a plazma-kreatininszint emelkedésének a kockázata.

Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémásan adagolva)

Csökken az antihipertenzív hatás (fokozott víz-/nátriumretenció a kortikoszteroid hatása következtében).

Terhesség

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb mint 300 terhesség esetében) áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő, és ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).

Elővigyázatosságból az indapamid alkalmazása terhesség során kerülendő.

Szoptatás

Az indapamid, illetve az indapamid metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ.

Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.

Az indapamid alkalmazása szoptatás alatt nem javasolt.

Termékenység

Reproduktív toxicitási vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet nőstény és hím patkányok esetén (lásd 5.3pont). A humán termékenységre gyakorolt hatás nem várható.

Az indapamid nem befolyásolja az éberséget, de a vérnyomás csökkenése miatt egyedi esetekben eltérő reakciók jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdetekor, vagy amikor egyéb antihipertenzív szerrel kombináljuk.

Ezek eredményeképp károsodhatnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, főként bőrgyógyászati jellegű túlérzékenységi reakciók allergiára, asztmatikus reakciókra és maculopapulosus kiütésekre hajlamos személyeknél.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az indapamid-kezelés során az táblázatban feltüntetett mellékhatásokat figyelték meg, az alábbi gyakorisági kategóriák szerint csoportosítva:

Nagyon gyakori (>1/10); gyakori (>1/100−<1/10); nem gyakori (>1/1000−<1/100); ritka (>1/10000−<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Az 1,5mg-os és 2,5mg-os indapamid-dózist összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az indapamid a terápiás dózis 27-szereséig (40mg) nem okozott toxicitást.

Az akut mérgezés tünetei főként a víz- és elektrolit-egyensúly zavarából erednek (hyponatraemia, hypokalaemia). Klinikai tünetként jelentkezhet hányinger, hányás, hypotensio, izomgörcsök, vertigo, álmosság, confusio, polyuria vagy oliguria, ami anuriáig fokozódhat (a hypovolaemia miatt).

Kezelés

Kezdeti teendő a bevett gyógyszer(ek) gyors eliminálása gyomormosással és/vagy aktív szén adásával, amit a víz- és elektrolit-egyensúly helyreállítása követ, megfelelő speciális centrumokban.