AQUMELDI 0,25 MG SZÁJBAN DISZPERGÁLÓDÓ TABLETTA

Az AQUMELDI szívelégtelenség kezelésére javallott gyermekeknél és serdülőknél, a születéstől

kezdve betöltött 18 éves korig.

Az AQUMELDI-kezelést a szívelégtelenségben szenvedő gyermekek és serdülők kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie.

Adagolás

Kezdő/tesztdózis

0,01–0,04 mg/ttkg (max. 2 mg) egyszeri kezdő dózisban.

• A tesztdózis beadása előtt ellenőrizni kell a vérnyomást és a vesefunkciót. Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilis alatt van, vagy a kreatininszint az életkornak megfelelő normál határérték felett van, akkor nem szabad enalaprilt alkalmazni.

• A tesztdózisnak a kevésbé stabil állapotú betegek és a 30 naposnál fiatalabb csecsemők esetében a

  tartomány alsó határához közel kell lennie.

• A vérnyomást a kezdő dózis beadását követően 1–2 órán keresztül időnként ellenőrizni kell. Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilis alatt van, az enalapril-kezelést abba kell hagyni, és megfelelő klinikai ellátást kell biztosítani.

  Céldózis/fenntartó dózis

  0,15–0,3 mg/ttkg (max. 20 mg) naponta, egy vagy két adagra elosztva, 8 órával a tesztdózis után. A dózist a vérnyomásban, a szérum kreatininszintjében és a káliumszintben tapasztalt válasznak megfelelően, egyénileg kell beállítani.

• Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilisnél magasabb vagy azzal egyenlő, és a szérum kreatininszintje nem haladja meg a kiindulási érték 1,5-szeresét, fontolóra kell venni az enalapril dózisának fokozatos növelését.

• Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilis alatt van, és a szérum kreatininszintje a kiindulási érték több mint 2-szerese, az enalapril-kezelést le kell állítani.

• Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilis alatt van, és a szérum kreatininszintje a kiindulási érték 1,5-szerese és 2-szerese között van, az enalapril dózisát fokozatosan csökkenteni kell.

• Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilisnél magasabb vagy azzal egyenlő, és a szérum kreatininszintje a kiindulási érték több mint 2-szerese, az enalapril dózisát fokozatosan csökkenteni kell.

• Ha a szisztolés vérnyomás az 5. percentilisnél magasabb vagy azzal egyenlő, és a szérum kreatininszintje a kiindulási érték 1,5–2-szerese közé esik, az enalapril-kezelést ugyanazzal a dózissal kell folytatni.

  Bármely szakaszban, ha a kálium szintje ≥ 5,5 mmol/l, szüneteltesse az enalapril-kezelést. Miután a hyperkalaemia rendeződött, kezdje újra az enalapril-kezelést ugyanazon vagy alacsonyabb dózisszinten. A hyperkalaemia kiújulása esetén ismételje meg a fentieket, és kezdje újra alacsonyabb dózisszinten. Ha a kálium szintje többször dóziscsökkentés ellenére ismételten meghaladja az

  5,5 mmol/l értéket, az enalapril-kezelést abba kell hagyni.

  Ha egy adag AQUMELDI kimarad, a következő adagot a szokásos módon kell beadni. Ne adjon be

  kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.

  Különleges betegcsoportok

  Vesekárosodás

  Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a következő különleges óvintézkedéseket kell betartani (lásd

  4.3 és 4.4 pont):

• Az enalapril ellenjavallt olyan gyermekeknél és serdülőknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) <30 ml/min/1,73 m² (lásd 4.3 pont).

• GFR ≥50 ml/min/1,73 m² esetén: nincs szükség dózismódosításra.

• GFR ≥30 és GFR <50 ml/min/1,73 m²: kezdje az egyszeri dózis 50%-ával, és 12 óránként adagolja.

• Dialízis esetén: a szokásos egyszeri dózis 25%-ával kezdje, és 12 óránként adagolja.

  A dózist a hatástól függően, a lehető legnagyobb, tolerált dózisra kell növelni. A beteg klinikai állapotától függően a kreatinin- és káliumkoncentrációt a kezelés megkezdését követő két héten belül, majd legalább évente egyszer ellenőrizni kell.

  Májkárosodás

  Nem állnak rendelkezésre adatok a májkárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők kezelésére vonatkozóan. Nem szükséges a dózis módosítása, azonban az ilyen gyermekek enalaprillel való kezelése csak szigorú ellenőrzés mellett megengedett. Az 1 hónaposnál fiatalabb, májkárosodásban szenvedő gyermekek kezelése nem javasolt (lásd 4.4 pont).

  30 naposnál fiatalabb gyermekek

  A 30 naposnál fiatalabb csecsemők kezelését csak szigorú monitorozás mellett szabad végezni,

  beleértve a vérnyomásnak, a szérum káliumszintjének és a vesefunkciónak az ellenőrzését.

  Az alkalmazás módja

  Kizárólag szájon át történő alkalmazásra. Helyezze a nyelvre vagy a szájüregbe, és hagyja feloldódni. Az AQUMELDI étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.

  A 0,25 mg-nál kisebb kezdő dózisok és tápszondán keresztüli alkalmazás esetére vonatkozó

  utasításokat lásd a 6.6 pontban.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy bármely más angiotenzinkonvertáló-enzim-gátlóval (ACE-gátló) szembeni túlérzékenység.

• Korábbi ACE-gátló-terápiával összefüggő angioedema.

• Örökletes vagy idiopátiás angioedema.

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

• Az AQUMELDI és az aliszkirént tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazása diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban (GFR <60 ml/p/1,73 m²) szenvedő betegeknél ellenjavallt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

• Szakubitril/valzartánnal (egy neprilizin-gátlót tartalmazó gyógyszerrel) való együttes alkalmazás az angioedema fokozott kockázata miatt. Az AQUMELDI nem alkalmazható a szakubitril/valzartán-kezelés megkezdése előtti 36 órán belül, és a szakubitril/valzartán-kezelés leállítását követő 36 órán belül (lásd 4.4 és 4.5 pont).

• Súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők (GFR <30 ml/p/1,73 m²) (lásd 4.2 pont).

Tünetekkel járó hypotensio

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél – akár egyidejűleg fennálló veseelégtelenséggel vagy anélkül – tüneteket okozó hypotoniát figyeltek meg. Ez leginkább a súlyosabb szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fordul elő, amint azt a kacsdiuretikumok nagy dózisainak alkalmazása, a hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás is mutatja. Ezeknél a betegeknél a kezelést orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni, és a betegek állapotát szoros megfigyelés alatt kell tartani minden alkalommal, amikor az AQUMELDI és/vagy a diuretikum dózisát módosítják. Hasonló megfontolások vonatkozhatnak az ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegekre, akiknél a vérnyomás nagymértékű csökkenése myocardialis infarktushoz vagy cerebrovascularis történéshez vezethet.

Egyes, szívelégtelenségben szenvedő, normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél az AQUMELDI alkalmazásakor a szisztémás vérnyomás tovább csökkenhet. Ez a hatás várható, és általában nem indokolja a kezelés leállítását. Amennyiben a hypotensio tünetei jelentkeznek, szükségessé válhat a diuretikum és/vagy az AQUMELDI dózisának csökkentése és/vagy a kezelés leállítása.

Hypotensio kialakulása esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekciót kell beadni intravénás infúzióban. Átmeneti hypotensio nem zárja ki a készítmény további alkalmazását; a kezelés a volumenexpanziót követő vérnyomás-emelkedés után általában minden nehézség nélkül folytatható.

Aorta vagy mitrális billentyű szűkülete/hyperthrophiás cardiomyopathia

Mint minden vazodilatátor esetében, az ACE-gátlókat is körültekintően kell alkalmazni balkamrai valvularis és kiáramlási pálya obstructióban szenvedő betegeknél, és alkalmazásukat kerülni kell kardiogén sokk és haemodinamikai szempontból jelentős elzáródás esetén.

Vesekárosodás

Az enalapril-kezeléssel kapcsolatosan veseelégtelenségről számoltak be, amelyet főként súlyos szívelégtelenségben vagy alapbetegségként vesebetegségben (beleértve a veseartéria szűkületét is) szenvedő betegeknél figyeltek meg. Ha azonnal felismerik és megfelelően kezelik, az enalapril- terápiához társuló veseelégtelenség általában reverzibilis (lásd 4.8 pont).

Egyes hypertoniás betegeknél, akiknél látszólag nem áll fenn korábbi vesebetegség, a vér karbamid- és kreatininszintjének emelkedése alakult ki, amikor az enalaprilt diuretikummal együtt alkalmazták.

Szükség lehet az enalapril dózisának csökkentésére és/vagy a diuretikus kezelés leállítására (lásd 4.2 pont). Ebben az esetben fel kell merüljön a veseartéria-szűkület, mint lehetséges alapbetegség gyanúja (lásd alább a renovascularis hypertoniát).

Renovascularis hypertonia

A hypotensio és a veseelégtelenség fokozott kockázata áll fenn, ha kétoldali veseartéria-szűkületben vagy az egyetlen működő vese artériájának szűkületében szenvedő betegeket ACE-gátlókkal kezelnek. A vesefunkció csökkenése a szérum kreatininszintjének csak enyhe változásai mellett is előfordulhat. Ezeknél a betegeknél a terápiát szoros orvosi felügyelet mellett, kis dózisokkal, körültekintő titrálással és a vesefunkció monitorozása mellett kell megkezdeni.

Veseátültetés

Veseátültetésen frissen átesett betegeknél nincs tapasztalat az AQUMELDI alkalmazásával kapcsolatban. Az AQUMELDI-vel történő kezelés ezért nem ajánlott.

Májelégtelenség

Ritkán az ACE-gátlókat összefüggésbe hozták egy olyan szindrómával, amely cholestaticus sárgasággal vagy hepatitisszel kezdődik, fulmináns májnecrosissá progrediál, és (esetenként) halált okoz. Ennek a tünetegyüttesnek a pathomechanizmusa nem ismert. Azoknak az ACE-gátlókat szedő betegeknek, akiknél sárgaság vagy a májenzimek szintjének jelentős emelkedése alakul ki, abba kell hagyniuk az ACE-gátló alkalmazását, és megfelelő orvosi utánkövetésben kell részesülniük.

Neutropaenia/agranulocytosis

ACE-gátlókat kapó betegeknél neutropaeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopaeniáról és anaemiáról számoltak be. Normális vesefunkciójú és más komplikáló tényezővel nem jellemezhető betegeknél neutropaenia ritkán fordul elő. Az enalaprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén-érbetegség, immunszuppresszív kezelés, allopurinollal vagy prokainamiddal végzett kezelés esetén vagy olyan betegeknél, akiknél ezen komplikáló tényezők kombinációja áll fenn, különösen akkor, ha már eleve vesekárosodásban szenvednek. Ezen betegek közül néhánynál súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek néhány esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-terápiára. Amennyiben ilyen betegeknél enalaprilt alkalmaznak, javasolt a fehérvérsejtszám rendszeres ellenőrzése, és a betegeket utasítani kell arra, hogy a fertőzés bármilyen jelét jelentsék.

Túlérzékenység/angioedema

Az ACE-gátlókkal, köztük az enalaprillel kezelt betegeknél az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a glottis és/vagy a gége angioedemájáról számoltak be. Ez a kezelés során bármikor előfordulhat. Ilyen esetekben az AQUMELDI-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő monitorozást kell alkalmazni

a tünetek teljes megszűnésének ellenőrzése érdekében, mielőtt a beteget elbocsátják az egészségügyi intézményből. Még azokban az esetekben is, amikor csak a nyelv duzzanata jelentkezik, légzési nehézség nélkül, a betegek hosszan tartó megfigyelést igényelhetnek, mivel az antihisztaminokkal vagy kortikoszteroidokkal végzett kezelés nem feltétlenül elégséges.

Nagyon ritkán haláleseteket is jelentettek a gége vagy a nyelv ödémájával járó angioedema miatt. Azon betegeknél, akiknél a nyelv, a glottis vagy a gége érintett, valószínű, hogy a légutak elzáródása lép fel, különösen azok esetében, akiknél korábban légúti műtétet végeztek. A nyelv, a glottis vagy a gége érintettsége esetén, ami valószínűleg a légutak elzáródását okozhatja, azonnal megfelelő kezelést kell alkalmazni, amely magában foglalhatja az 1:1 000 hígítási arányú subcutan adrenalin-oldat alkalmazását és/vagy a légútbiztosításra szolgáló intézkedéseket.

Az ACE-gátlókat kapó, fekete bőrű betegeknél nagyobb arányban fordult elő angioedema, mint a nem fekete bőrű betegek esetében.

Azon betegek esetében, akiknek a kórelőzményében ACE-gátló-terápiához nem kapcsolódó angioedema szerepel, az ACE-gátló alkalmazása során az angioedema fokozott kockázata állhat fenn (lásd 4.3 pont).

Racekadotril, mTOR-gátlók (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptin alkalmazásának megkezdésekor óvatosan kell eljárni olyan betegek esetén, akik már ACE-gátlót szednek.

Az egyidejűleg ACE-gátló és neprilizin-gátló terápiában (pl. szakubitril, racekadotril) részesülő betegeknél fokozott lehet az angioedema kockázata (lásd 4.5 pont). Az enalapril és a szakubitril/valzartán kombinációja ellenjavallt az angioedema fokozott kockázata miatt (lásd 4.3 pont). A szakubitril/valzartán alkalmazása nem kezdhető meg az enalapril-kezelés utolsó dózisának bevételét követő 36 órán belül. Amennyiben a szakubitril/valzartán-kezelést leállítják, az enalapril-kezelést a szakubitril/valzartán utolsó dózisát követő 36 órán belül nem szabad megkezdeni (lásd 4.3 és

Az AQUMELDI-vel nem végeztek interakciós vizsgálatokat felnőtteknél vagy gyermekeknél és

serdülőknél. Az enalaprillel interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlása

Klinikai vizsgálati adatok alapján a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős blokádja esetén – ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával – nagyobb a nemkívánatos események, például a hypotonia, a hyperkalaemia és a csökkent vesefunkció (beleértve az akut veseelégtelenséget is) gyakorisága, mint egyetlen RAAS-ra ható szer alkalmazása esetén (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, illetve más olyan gyógyszerek, amelyek növelhetik a szérum káliumszintjét

Az ACE-gátlók mérséklik a diuretikumok által okozott káliumveszteséget. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, eplerenon, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók, a káliumtartalmú sópótlók és más olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek növelhetik a szérum káliumszintjét (pl. heparin vagy trimetoprim-tartalmú gyógyszerek, például ko-trimoxazol) a szérum káliumszintjének jelentős növekedéséhez vezethet. Ha az enalapril és a fent említett gyógyszerek bármelyikének egyidejű alkalmazása megfelelőnek tekinthető, akkor ezeket elővigyázatossággal, a szérum káliumszintjének gyakori ellenőrzése mellett kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Diuretikumok (tiazidok vagy kacsdiuretikumok)

A nagy dózisú diuretikumokkal végzett korábbi kezelés volumencsökkenést és a hypotensio kockázatát okozhatja az enalapril-kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 pont). A hypotensiv hatások

csökkenthetők a diuretikum-kezelés megszakításával, a volumen vagy a sóbevitel növelésével, vagy az enalapril-kezelés kis dózissal történő megkezdésével.

Vérnyomáscsökkentők

Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása fokozhatja az enalapril vérnyomáscsökkentő hatását. A nitroglicerinnel és más nitrátokkal, illetve más vazodilatátorokkal történő egyidejű alkalmazás tovább csökkentheti a vérnyomást.

Lítium

A lítium ACE-gátlókkal történő egyidejű alkalmazása során a lítium szérumkoncentrációjának és toxicitásának reverzibilis emelkedéséről számoltak be. Tiazid diuretikumok egyidejű alkalmazása tovább növelheti a lítium szintjét, és növelheti a lítium toxicitásának kockázatát ACE-gátlók alkalmazása esetén. Az enalapril lítiummal való együttes alkalmazása nem ajánlott, de ha a kombinált kezelés szükségesnek bizonyul, gondosan monitorozni kell a szérum lítiumszintjét (lásd 4.4 pont).

Triciklusos antidepresszánsok/antipszichotikumok/anesztetikumok/kábító fájdalomcsillapítók

Bizonyos anesztetikumok, triciklusos antidepresszánsok és antipszichotikumok ACE-gátlókkal való

egyidejű alkalmazása a vérnyomás csökkenését eredményezheti (lásd 4.4 pont).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ek), beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 (COX-2)-gátlókat

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ek), beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2- gátlókat (COX-2-gátlók) csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását. Ezért az angiotenzin II-receptor-antagonisták vagy ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását gyengíthetik az NSAID-ek, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (beleértve a COX-2-gátlókat) és az angiotenzin II-receptor- antagonisták vagy az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása additív hatást gyakorol a szérum káliumszintjének emelkedésére, és a vesefunkció romlásához vezethet. Ezek a hatások általában visszafordíthatók. Ritkán előfordulhat akut veseelégtelenség, különösen a vesekárosodásban szenvedő betegeknél (például az időseknél vagy a volumenhiányos betegeknél, beleértve a diuretikus terápiában részesülő betegeket is). Ezért a kombinációt óvatosan kell alkalmazni vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. A betegeknek megfelelően hidratáltnak kell lenniük, és figyelmet kell fordítani a vesefunkció ellenőrzésére az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve rendszeres időközönként azt követően.

Arany

Ritkán nitritoid reakciókról (melyek tünetei közé tartozik az arc kipirulása, a hányinger, a hányás és az hypotensio) számoltak be az injekcióban alkalmazható arannyal (nátrium-aurotiomalát) és az azzal egyidejűleg alkalmazott ACE-gátló-terápiával (beleértve az enalaprilt is) kezelt betegeknél.

mTOR (mammalian target of rapamycin)-gátlók

Az egyidejűleg mTOR-gátlóval (pl. temszirolimusz, szirolimusz, everolimusz) kezelt betegeknél fokozott lehet az angioedema kockázata (lásd 4.4 pont).

Neprilizin-gátlók

Az egyidejűleg ACE-gátló és neprilizin-gátló kezelést (pl. szakubitril, racekadotril) kapó betegeknél fokozott lehet az angioedema kockázata (lásd 4.4 pont). Az enalapril és a szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása ellenjavallt, mivel a neprilizin és az ACE egyidejű gátlása növelheti az angioedema kockázatát. A szakubitril/valzartán alkalmazása az enalapril-kezelés utolsó adagjának

bevétele után 36 órán belül nem kezdhető meg. Az enalapril-kezelést a szakubitril/valzartán utolsó

adagját követő 36 órán belül nem szabad megkezdeni (lásd 4.3 és 4.4 pont). Szimpatomimetikumok

A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását.

Antidiabetikus szerek

Epidemiológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy az ACE-gátlók és az antidiabetikumok (inzulinok, per os alkalmazott hypoglykaemiás szerek) egyidejű alkalmazása fokozott vércukorszint-csökkentő hatáshoz vezethet, a hypoglykaemia kockázatával. Úgy tűnik, ez a jelenség nagyobb valószínűséggel fordul elő a kombinált kezelés első hetei alatt, illetve vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 és 4.8 pont). Az egyidejűleg vildagliptin-kezelésben részesülő betegeknél fokozott lehet az angioedema kockázata (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Az alkohol fokozza az ACE-gátlók vérnyomáscsökkentő hatását. Acetilszalicilsav, trombolitikumok és β-blokkolók

Az enalapril biztonságosan alkalmazható egyidejűleg acetilszalicilsavval (kardiológiai dózisokban), trombolitikumokkal és β-blokkolókkal.

Ciklosporin

Az ACE-gátlók és a ciklosporin egyidejű alkalmazása során hyperkalaemia alakulhat ki. A szérum káliumszintjének rendszeres ellenőrzése javasolt.

Heparin

Az ACE-gátlók és a heparin egyidejű alkalmazása során hyperkalaemia alakulhat ki. A szérum káliumszintjének rendszeres ellenőrzése javasolt.

Terhesség

Humán tapasztalatok alapján az ACE-gátlók, köztük az enalapril veleszületett rendellenességeket (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, koponyacsontosodási retardatio, végtagi zsugorodás, craniofacialis deformatiók és hypoplasticus tüdőfejlődés), valamint újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotensio, hyperkalaemia) okoznak terhesség alatt történő alkalmazás esetén.

Az AQUMELDI a terhesség második és harmadik trimeszterében ellenjavallt, és az első trimeszterben

nem javasolt (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és azt követően

legalább 1 hétig.

Előfordult oligohydramnion, amely feltehetően csökkent magzati vesefunkcióra utal, és végtagi zsugorodást, craniofacialis deformatiókat és hypoplasticus tüdőfejlődést okozhat. Amennyiben az ACE-gátló-expozícióra a terhesség második trimeszterében vagy azután került sor, a vesefunkció és a koponya ultrahangos ellenőrzése javasolt. Azokat a csecsemőket, akiknek az édesanyja ACE-gátlókat szedett, szoros megfigyelés alatt kell tartani a hypotensio észlelése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Szoptatás

Az AQUMELDI és metabolitjai olyan mértékben választódnak ki a humán anyatejbe, hogy nem

zárhatók ki az anyatejjel táplált újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatások (lásd 5.2 pont).

Az AQUMELDI alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Az enalapril termékenységre gyakorolt hatásáról nem áll rendelkezésre humán adat. Patkányoknál az enalapril-kezelés nem befolyásolta a párzást, illetve a termékenységet (lásd 5.3 pont).

Az AQUMELDI kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Szédülés vagy kimerültség léphet fel, ami befolyásolhatja a koncentrációt és a koordinációt. Ez megváltoztathatja ezeket a képességeket igénylő feladatok elvégzését, például a járművezetést, a kerékpározást vagy a gépek kezelését.

A biztonságossági profil összefoglalása

Gyermekek esetén a gyógyszerrel kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a köhögés (5,7%), a hányás (3,1%), a microalbuminuria (3,1%), a hyperkalaemia (2,9%), a hypotensio (1,4%) és a posturalis szédülés (1,2%) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Gyermekek

Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatások gyakorisága a szívelégtelenség miatt AQUMELDI-t kapó gyermekek bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményein alapul. Ezekben a vizsgálatokban összesen 86 gyermek legfeljebb egy évig kapott enalaprilt, így az adatok korlátozottak.

A mellékhatások felsorolását az alábbi táblázat szervrendszer és gyakoriság szerinti bontásban tartalmazza, a leggyakoribb mellékhatásokkal az első helyen, a következő egyezménynek megfelelően: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.

1. táblázat A szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél jelentkező mellékhatások felsorolása

   Mellékhatások	Gyakoriság
   Idegrendszeri betegségek és tünetek
   Posturalis szédülés	Gyakori
   Érbetegségek és tünetek
   Hypotensio	Gyakori
   Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek éstünetek
   Köhögés	Gyakori
   Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
   Hányás	Gyakori
   Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
   Hyperkalaemia	Gyakori

   Mellékhatások	Gyakoriság
   Microalbuminuria	Gyakori

   Felnőttek

   Az enalapril tabletta biztonságosságát több mint 10 000 felnőtt betegnél értékelték kontrollos klinikai vizsgálatokban, amelyekben 2314 hypertoniás beteg és 363 pangásos szívelégtelenségben szenvedő beteg vett részt. A felnőtt populációban észlelt mellékhatásokat és azok gyakoriságát a 2. táblázat sorolja fel.

2. táblázat A felnőtt populációban jelentkező mellékhatások felsorolása

   Mellékhatások	Gyakoriság
   Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
   Aplasticus anaemia	Nem gyakori
   Haemolyticus anaemia	Nem gyakori
   Anaemia	Nem gyakori
   Csontvelő-depresszió	Ritka
   Neutropaenia	Ritka
   Agranulocytosis	Ritka
   Pancytopaenia	Ritka
   Thrombocytopenia	Ritka
   Lymphadenopathia	Ritka
   Csökkent haemoglobinszint	Ritka
   Csökkent haematocritérték	Ritka
   Immunrendszeri betegségek és tünetek
   Angioedema	Gyakori
   Autoimmun betegségek	Ritka
   Endokrin betegségek és tünetek
   Nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH)	Nem ismert
   Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
   Hypoglykaemia	Nem gyakori
   Pszichiátriai kórképek
   Depresszió	Gyakori
   Zavartság	Nem gyakori
   Idegesség	Nem gyakori
   Insomnia	Nem gyakori
   Kóros álmok	Ritka
   Alvászavarok	Ritka
   Idegrendszeri betegségek és tünetek
   Szédülés	Nagyon gyakori
   Fejfájás	Gyakori
   Syncope	Gyakori
   Az ízérzékelés megváltozása	Gyakori
   Paraesthesia	Nem gyakori
   Somnolentia	Nem gyakori
   Vertigo	Nem gyakori
   Szembetegségek és szemészeti tünetek
   Homályos látás	Nagyon gyakori
   A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
   Tinnitus	Nem gyakori
   Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
   Mellkasi fájdalom	Gyakori
   Ritmuszavarok	Gyakori
   Angina pectoris	Gyakori

   Mellékhatások	Gyakoriság
   Tachycardia	Gyakori
   Myocardialis infarctus	Nem gyakori
   Cerebrovascularis történés	Nem gyakori
   Palpitatio	Nem gyakori
   Érbetegségek és tünetek
   Hypotensio	Gyakori
   Orthostaticus hypotensio	Nem gyakori
   Kipirulás	Nem gyakori
   Raynaud-jelenség	Ritka
   Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek éstünetek
   Köhögés	Nagyon gyakori
   Dyspnoe	Gyakori
   Asztma	Nem gyakori
   Bronchospasmus	Nem gyakori
   Torokfájás	Nem gyakori
   Rhinorrhoea	Nem gyakori
   Rekedtség	Nem gyakori
   Pulmonalis infiltrátumok	Ritka
   Allergiás alveolitis	Ritka
   Eosinophil pneumonia	Ritka
   Rhinitis	Ritka
   Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
   Hányinger	Nagyon gyakori
   Hasmenés	Gyakori
   Hasi fájdalom	Gyakori
   Hányás	Gyakori
   Ileus	Nem gyakori
   Pancreatitis	Nem gyakori
   Peptikus fekély	Nem gyakori
   Székrekedés	Nem gyakori
   Anorexia	Nem gyakori
   Gyomorirritáció	Nem gyakori
   Dyspepsia	Nem gyakori
   Szájszárazság	Nem gyakori
   Stomatitis	Ritka
   Aftás fekélyképződés	Ritka
   Glossitis	Ritka
   Emésztőrendszeri angioedema	Nagyon ritka
   Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
   Májelégtelenség	Ritka
   Cholestasis	Ritka
   Hepatitis	Ritka
   A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
   Kiütés	Gyakori
   Pruritis	Nem gyakori
   Verejtékezés	Nem gyakori
   Alopecia	Nem gyakori
   Erythema multiforme	Ritka
   Stevens–Johnson-szindróma	Ritka
   Exfoliatív dermatitis	Ritka
   Toxicus epidermalis necrolysis	Ritka
   Pemphigus	Ritka
   Erythroderma	Ritka

   Mellékhatások	Gyakoriság
   Súlyos bőrreakciók*	Nem ismert
   Túlérzékenységi reakciók	Nem ismert
   A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei
   Izomgörcsök	Nem gyakori
   Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
   Veseelégtelenség	Nem gyakori
   Veseműködési zavar	Nem gyakori
   Proteinuria	Nem gyakori
   Oliguria	Ritka
   A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségekés tünetek
   Impotencia	Nem gyakori
   Gynaecomastia	Ritka
   Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
   Aesthenia	Nagyon gyakori
   Fáradtság	Gyakori
   Láz	Nem gyakori
   Rossz közérzet	Nem gyakori
   Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
   Hyperkalaemia	Gyakori
   Microalbuminuria	Gyakori
   Emelkedett szérum kreatininszint	Gyakori
   Emelkedett karbamidszint a vérben	Nem gyakori
   Hyponatraemia	Nem gyakori
   Emelkedett májenzimszintek	Ritka
   Emelkedett szérum bilirubinszint	Ritka

   * Egy tünetegyüttesről számoltak be, amely a következők közül néhányat vagy ezek mindegyiket magában foglalhatja: láz, serositis, vasculitis, myalgia/myositis, arthralgia/arthritis, ANA-pozitivitás, emelkedett ESR, eosinophilia, illetve leukocytosis. Bőrkiütés, fényérzékenység vagy más, a bőrt érintő manifesztációk fordulhatnak elő.

   Gyermekek és serdülők

   Vérnyomás és szívfrekvencia

   Az AQUMELDI első bevételét követően a 8 órás megfigyelési időszak alatt nem számoltak be a vérnyomás vagy a szívfrekvencia változásáról ACE-gátlókkal korábban nem kezelt vagy kezelt, szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél. A kezelés első 8 hetében a vérnyomás átlagértékei az idő múlásával nem változtak. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a szívfrekvencia esetében is. A szisztolés és diasztolés vérnyomáson alapuló artériás középnyomás (MAP) minden korcsoportban nőtt az ezt követő, 10 hónapos vizsgálati időszak alatt, kivéve a 6–12 hónapos gyermekeket, ahol kisebb csökkenést mutatott.

   Renális biztonságossági paraméterek

   A 12 hónapos vizsgálati időszak alatt a szérum kreatininszintje, a vér karbamid-nitrogén szintje (BUN), a GFR és a kálium szintje általában a normál tartományon belül volt és állandónak bizonyult a szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél. Az egyetlen különbség a legfeljebb

   3 hónapos korú gyermekeknél volt, ahol a karbamidszintek szignifikánsan magasabbak voltak a vizsgálat végén, mint a kiinduláskor, az átlagérték (± szórás (SD) 4,4 (± 1,8) volt a 2,8 (± 1,4) értékkel szemben, p=0,0001). Szívelégtelenségben szenvedő gyermekeknél és serdülőknél csak egy, dilatatív cardiomyopathiában szenvedő betegnél számoltak be folyamatosan microalbuminuriáról, az első vizsgálati vizittől kezdve. Mivel ez a beteg idő előtt kilépett a vizsgálatból, és így nem vett részt az utánkövetésben, csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre. A mikroalbuminuriáról három másik esetben számoltak be, más viziteken azonban a mikroalbumin értéke a normál tartományon belül volt.

   A többi beteg esetében az értékek minden korcsoportban hasonlók voltak a vizsgálat teljes időtartama

   során.

   Feltételezett mellékhatások bejelentése

   A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az enalapril túladagolására vonatkozóan korlátozott adatok állnak rendelkezésre felnőtteknél, gyermekekre vonatkozóan pedig nem állnak rendelkezésre specifikus adatok. A túladagolással kapcsolatban eddig jelentett legfontosabb tünetek a súlyos hypotensio, amely körülbelül hat órával a tabletták bevétele után kezdődik, a renin-angiotenzin rendszer gátlása mellett, valamint a stupor. Az ACE-gátlók túladagolásával összefüggő tünetek közé tartozhat a keringési sokk, az elektrolitzavarok, a veseelégtelenség, a hyperventillatio, a tachycardia, a palpitatio, a bradycardia, a szédülés, a szorongás és a köhögés. 300 mg enalapril bevételét követően az enalapril szérumszintjének a terápiás dózisok beadása után általában megfigyelt szintjénél 100-szor magasabb, illetve 440 mg bevételét követően 200-szor magasabb értékéről számoltak be.

A túladagolás esetén javasolt kezelés 9 mg/ml-es (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekció intravénás infúziója. Hypotensio esetén a beteget antisokk-helyzetbe kell helyezni. Amennyiben rendelkezésre áll, mérlegelhető angiotenzin II-infúzióval és/vagy intravénásan, katekolaminokkal történő kezelés is. Ha a gyógyszer bevétele a közelmúltban történt, az enalapril-maleát eltávolítását célzó intézkedéseket kell tenni (pl. hánytatás, gyomormosás, abszorbensek és nátrium-szulfát alkalmazása). Az enalapril haemodialysissel lehetséges, hogy eltávolítható az általános keringésből (lásd 4.4 pont).

Terápiarezisztens bradycardia esetén pacemaker terápiát kell alkalmazni. Az életjeleket, a szérum elektrolitszintjeit és a kreatininkoncentrációt folyamatosan monitorozni kell.