ARIXTRA 1,5 MG/0,3 ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ARIXTRA 1,5 MG/0,3 ML
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése alsó végtagon végzett nagy ortopédsebészeti műtéteken mint csípőtáji törés, nagy térdműtét vagy csípőízületi endoprotézis műtét, átesett felnőtteknél.
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése hasi sebészeti műtéten átesett, a thromboemboliás szövődmények szempontjából nagy kockázatúnak ítélt felnőtteknél, úgymint hasi tumorműtéten átesett betegek esetén (lásd 5.1 pont).
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése olyan - VTE szempontjából magas rizikójú - orvosi kezelés alatt álló felnőtteknél, akik akut betegség, mint például szívelégtelenség és/vagy akut légzési elégtelenség és/vagy akut fertőzés vagy gyulladás miatt mozgásképtelenek.
Az alsó végtagok akut, szimptómás, spontán felületes vénás thrombosisában szenvedő felnőttek kezelése, amennyiben egyidejűleg mélyvénás thrombosis nem áll fenn (lásd 4.2 és 5.1 pont).
Adagolás
Nagy ortopéd- vagy hasi sebészeti műtéten átesett betegek esetén
A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg subcutan injekcióban naponta egy alkalommal, műtét után alkalmazva.
Az első adagot 6 órával a műtéti seb zárása után kell beadni, miután meggyőződtünk arról, hogy a haemostasis helyreállt.
A kezelést a vénás thromboembolia-kockázatának megszűnéséig, rendszerint a beteg ambuláns kezelhetőségének megkezdéséig, a műtét után legalább 5-9 napon keresztül folytatni kell. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csípőtáji törés miatt műtött beteg VTE kockázata a műtét utáni
9. nap után is fennáll. Ezeknél a betegeknél megfontolásra érdemes a prolongált fondaparinux profilaxist további 24 napig (lásd 5.1 pont).
Az egyéni kockázat értékelés alapján a thromboemboliás szövődmények kialakulása szempontjából magas rizikójú belgyógyászati betegek esetén
A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg naponta egy alkalommal, subcutan injekcióban beadva. Belgyógyászati kezelés alatt álló betegek esetén a klinikailag vizsgált kezelési időtartam 6-14 nap volt (lásd 5.1 pont).
Felületes vénás thrombosis kezelése
A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg naponta egyszer, subcutan injekcióban adva. Az a beteg alkalmas a 2,5 mg fondaparinuxszal végzett kezelésre, akinek legalább 5 cm hosszú, és ultrahangvizsgálattal vagy más, objektív módszerrel kimutatott alsó végtagi akut, szimptómás, izolált, spontán felületes vénás thrombosisa van. A kezelést a diagnózist követően, az egyidejű mélyvénás thrombosis vagy a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosis kizárása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A kezelést a thromboemboliás szövődmények kialakulása szempontjából nagykockázatú betegeknél legalább 30 napig, de legfeljebb 45 napig kell folytatni (lásd 4.4 és 5.1 pont). Javasolható a betegeknek, hogy saját maguknak adják be az injekciót, ha készek és képesek erre. Az orvosnak világos utasításokat kell adnia az öninjekciózás elvégzéséhez.
-
Műtét vagy más, invazív beavatkozás előtt álló betegek
Műtétre vagy más, invazív beavatkozásra váró felületes vénás thrombosisos betegeknél a műtétet megelőző 24 órában lehetőség szerint kerülni kell a fondaparinux adását. A fondaparinux adása a műtét után legalább 6 órával indítható újra, feltéve, hogy a haemostasis megtörtént.
Különleges betegcsoportok
Műtéti beavatkozáson átesett betegek esetén az első fondaparinux injekció beadásának idejét szigorúan be kell tartani a ≥ 75 éves betegeknél és/vagy < 50 kg testtömeg esetén és/vagy vesekárosodás esetén, ha a kreatinin clearance 20-50 ml/perc között van.
Az első fondaparinux injekciót nem szabad a műtéti sebzárást követő 6 órán belül beadni. Az injekciót csak a haemostasis helyreállása után szabad alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
-
VTE megelőzése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance-e
< 20 ml/perc lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance-e 20-50 ml/perc közötti tartományban van (lásd 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra.
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance-e < 20 ml/perc (lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance értéke 20-50 ml/perc között van (lásd 4.4 és
5.2 pont). Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Az 1,5 mg-os adag biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták (lásd 4.4. pont).
Májkárosodás
-
VTE megelőzése - Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges dózismódosítás. A fondaparinux alkalmazása fokozott óvatosságot igényel súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel ezzel a betegcsoporttal nem végeztek vizsgálatokat (lásd 4.4 és 5.2 pont).
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, ezért a fondaparinux alkalmazása az ilyen betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők - A fondaparinux nem javasolt 18 életév alatti gyermekek számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
Alacsony testtömeg
-
VTE megelőzése - Az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél fokozott a vérzések kockázata. A testtömeg csökkenésével együtt a fondaparinux eliminációja is csökken. Ezeknél a betegeknél a fondaparinuxot óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát
50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél nem vizsgálták, ezért a fondaparinux alkalmazása az ilyen betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
A fondaparinuxot mély subcutan injekció formájában kell beadni a fekvő helyzetben lévő betegnek. A beadás helyét váltogatni kell a jobb-és bal oldali anterolateralis és a jobb és bal oldali posterolateralis hasfal között. A hatóanyagvesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítani a beadás előtt. Az injekciós tűt annak teljes hosszában a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen kell beszúrni; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell.
A készítmény felhasználására, kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó további információkat lásd a 6.6 pontban.
-
a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
aktív, klinikailag jelentős vérzés;
-
akut bakteriális endocarditis;
-
a kreatinin-clearance (< 20 ml/perc) alapján súlyos vesekárosodás.
A fondaparinux csak subcutan adható. Intramuscularisan nem szabad alkalmazni.
Vérzések
A fondaparinux óvatosan alkalmazható olyan betegekben, akiknél a vérzés fokozott rizikója áll fenn, mint veleszületett vagy szerzett vérzési zavarok (pl. thrombocytaszám < 50 000/mm3), aktív ulceratív gastrointestinalis betegség és friss intracranialis vérzés esetén, vagy közvetlenül agy-, gerinc- vagy szemműtétet követően és az alább leírt speciális betegcsoportokban.
-
VTE megelőzése esetén - A vérzési kockázatot esetleg növelő készítmények nem adhatók együtt fondaparinuxszal. Ilyen készítmények a dezirudin, fibrinolytikumok, GP IIb/IIIa-receptor-antagonisták, heparin, heparinoidok vagy alacsony molekulatömegű heparinkészítmények (LMWH). Szükség esetén K-vitamin-antagonistákkal a 4.5 pontban leírtaknak megfelelően kell együtt alkalmazni. Más thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszereket (acetilszalicilsav, dipiridamol, szulfinpirazon, tiklopidin vagy klopidogrel) és nem-szteroid gyulladásgátlókat (NSAID) óvatosan kell alkalmazni. Amennyiben az együttadás elkerülhetetlen, rendszeres ellenőrzés szükséges.
-
Felületes vénás thrombosis kezelése esetén - A fondaparinuxot óvatosan kell alkalmazni, ha a beteg egyidejűleg más, olyan gyógyszereket is kap, amelyek növelik a vérzés kockázatát.
Felületes vénás thrombosisban szenvedő betegek
A fondaparinux-kezelés megkezdése előtt a sapheno-femoralis junkciótól 3 cm-nél távolabb levő felületes vénás thrombosist igazolni kell, és az egyidejű mélyvénás thrombosist kompressziós ultrahanggal vagy más objektív módszerrel ki kell zárni. Nincsenek adatok 2,5 mg fondaparinux alkalmazásával kapcsolatban a egyidejűleg mélyvénás thrombosisban is szenvedő felületes vénás
thrombosisos betegek, vagy olyan betegek körében, akiknek a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosisuk van (lásd 4.2 és 5.1 pont).
A 2,5 mg fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát a következő betegcsoportokban nem vizsgálták: szkleroterápiát követően vagy branül szövődményeként kialakult felületes vénás thrombosisban szenvedő betegek, olyan betegek, akinek az elmúlt 3 hónapon belül volt felületes vénás thrombosisuk, olyan betegek, akinél az elmúlt 6 hónapon belül vénás thromboemboliás betegség fordult elő, vagy akiknek aktív carcinomájuk van (lásd 4.2 és 5.1 pont).
Spinalis / Epiduralis anaesthesia
Nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegek esetén a fondaparinux adagolása során végzett spinalis és epiduralis anesztézia vagy lumbal punctio alkalmazásakor nem zárható ki spinalis vagy epidurális hematóma, mely hosszantartó vagy maradandó paralízist okozhat. Ezen ritka események kockázata nőhet a műtétet követő epiduralis katéter vagy más, a hemosztázist befolyásoló gyógyszerkészítmények alkalmazása esetén.
Idősek
Időskorban a vérzések kockázata fokozódik. Miután a korral általában a veseműködés csökken, idős betegekben a fondaparinux kiválasztása csökkenhet, és így a fondaparinux expozíciója növekszik. (lásd 5.2 pont). A fondaparinux óvatossággal alkalmazható idős betegekben (lásd 4.2 pont).
Alacsony testtömeg
-
VTE megelőzése - Kevesebb mint 50 kg testtömegű betegekben a vérzések kockázata fokozódik. A testtömeg csökkenésével együtt a fondaparinux eliminációja is csökken. A fondaparinux óvatossággal alkalmazható ezekben a betegekben (lásd 4.2 pont).
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - Nincsenek a fondaparinux alkalmazására vonatkozó, az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegek felületes vénás thrombosisának kezelésével kapcsolatos klinikai adatok. Ezért ilyen betegeknél a felületes vénás thrombosis kezelésére a fondaparinux nem javasolt (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás
-
VTE megelőzése - Ismert, hogy a fondaparinux főleg a vesén keresztül választódik ki. Kevesebb mint 50 ml/perc kreatinin-clearance-értékű betegek esetén a vérzés és a VTE fokozott kockázata áll fenn, ezek a betegek fokozott elővigyázatossággal kezelendők (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont). Korlátozott mennyiségű klinikai adat áll rendelkezésre az olyan betegekről, akiknek a kreatinin-clearance-e kevesebb mint 30 ml/perc.
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance értéke <20 ml/perc (lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance értéke 20-50 ml/perc között van (lásd 4.2 és 5.2 pont). Az 1,5 mg-os adag biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták.
Súlyos májkárosodás
-
VTE megelőzése - A fondaparinux adagjának módosítása nem szükséges, ugyanakkor alaposan mérlegelni kell a fondaparinux használatát súlyosan májkárosodott betegekben, mivel az alvadási faktorok hiánya miatt megnőhet a vérzések kockázata (lásd 4.2 pont).
-
Felületes vénás thrombosis kezelése - Nincsenek a fondaparinux alkalmazására vonatkozó, a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek felületes vénás thrombosisának kezelésével kapcsolatos klinikai adatok. Ezért ilyen betegeknél a felületes vénás thrombosis kezelésére a fondaparinux nem javasolt (lásd 4.2 pont).
Heparin indukálta thrombocytopeniában szenvedő betegek
A fondaprinuxot óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél már előfordult HIT. A fondaparinux hatékonyságát és biztonságosságát hivatalosan nem vizsgálták II-es típusú HIT betegek körében. A fondaprinux nem kötődik a thrombocyta-faktor 4-hez, és általában nem ad keresztreakciót
a II-es típusú heparin indukálta thrombocytopeniában (HIT) szenvedő betegek szérumával. Azonban ritkán előfordultak spontán bejentések HIT-ről fondaprinuxszal kezelt betegeknél.
Latex allergia
Az előretöltött fecskendő tűvédője szárított természetes latex gumit tartalmaz, amely a latexre érzékeny egyéneknél esetleg allergiás reakciót okozhat.
A vérzés kockázata nő a fondaparinux és olyan készítmények együttes alkalmazása esetén, melyek növelhetik a vérzési rizikót (lásd 4.4 pont).
Oralis antikoagulánsok (warfarin), thrombocytaaggregáció-gátlók (acetilszalicilsav), nem-szteroid gyulladáscsökkentők (piroxikám) és a digoxin nem befolyásolták a fondaparinux farmakokinetikáját. Az interakciós vizsgálatokban a fondaparinux dózisa (10 mg) nagyobb volt, mint amekkora a jelenlegi indikációk szerint javasolt. A fondaparinux az egyensúlyi koncentrációt elérve sem a warfarin INR-re kiváltott hatását, sem az acetilszalicilsav vagy piroxikám kezelések alatti vérzési időt, sem a digoxin farmakokinetikáját nem befolyásolta.
Utókezelés más antikoaguláns készítménnyel
Amennyiben az utókezelést heparinnal vagy alacsony molekulatömegű heparinkészítménnyel (LMWH) indítják, általános szabály, hogy az első injekciót az utolsó fondaparinux injekció beadása után egy nappal kell alkalmazni.
Amennyiben az utókezelés K-vitamin-antagonistával szükséges, a fondaparinux-kezelést a cél INR érték eléréséig kell folytatni.
Terhesség
A fondaparinux terhes nőkön történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. A limitált expozíció miatt az állatkísérletekből származó információ nem elegendő a terhességre, az embrio/foetalis fejlődésre, a szülésre és a posztnatális fejlődésre kifejtett hatás felméréséhez. A fondaparinux terhességben nem alkalmazható, kivéve ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
A fondaparinux kiválasztódik a patkány anyatejbe, de nem ismert, hogy kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Fondaparinux kezelés alatt a szoptatás nem javasolt, bár nem valószínű, hogy a szoptatott gyermekben orálisan felszívódik.
Termékenység
Nincs adat a fondaparinux humán fertilitásra gyakorolt hatását illetően. Állatkísérletek semmilyen, a termékenységre gyakorolt hatást nem mutatnak.
Nem végeztek vizsgálatokat a gépjárművezetéshez, és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre vonatkozóan.
A fondaparinuxszal leggyakrabban jelentett mellékhatások a vérzéses szövődmények (különböző helyeken, beleértve az intracranialis/intracerebralis és retroperitonealis vérzések ritka eseteit) és az anaemia. A fondaparinux óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akiknél fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).
A fondaparinux biztonságosságát vizsgálták:
-
9 napig kezelt, 3595 alsóvégtagi nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegen (Arixtra 1,5 mg/0,3 ml és Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
327, 1 hetes profilaktikus kezelésben, majd a csípőtáji törést helyreállító műtét után további 3 hetes kezelésben részesülő betegen (Arixtra 1,5 mg/0,3 ml és Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
1407, hasi sebészeti műtéten átesett és legfeljebb 9 napig kezelt betegen (Arixtra 1,5 mg/0,3 ml és Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
425, orvosi kezelés alatt álló, thromboemboliás szövődmény szempontjából fokozott kockázatú, legfeljebb 14 napig kezelt betegen (Arixtra 1,5 mg/0,3 ml és Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
10 057 betegen, akik UA vagy NSTEMI ACS kezelésben részesültek (Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
6036, STEMI ACS kezelésen átesett betegen (Arixtra 2,5 mg/0,5 ml)
-
2517, vénás thromboembolia miatt kezelt és fondaparinux-szal átlagosan 7 napig kezelt betegen (Arixtra 5 mg/0,4 ml, Arixtra 7,5 mg/0,6 ml és Arixtra 10 mg/0,8 ml).
Ezeket a nemkívánatos hatásokat a műtéti és orvosi körülmények figyelembevételével kell értékelni. Az ACS programban megfigyelt mellékhatásprofil megfelel a VTE megelőzés során meghatározott mellékhatásoknak.
A mellékhatások felsorolása az alábbiakban található szervrendszer és gyakoriság szerinti csoportosításban történik. A gyakoriságokat a következő kategóriák szerint határozzuk meg: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 és < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 és < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 és
< 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000).
Szervrendszer MedDRA gyakori(≥ 1/100, < 1/10) nem gyakori(≥ 1/1000, < 1/100) ritka(≥ 1/10 000, < 1/1000) Fertőző betegségekés parazitafertőzések postoperativ sebfertőzés Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek anaemia, postoperativ haemorrhagia, utero-vaginális vérzés*, haemoptysis, haematuria, haematoma, fogínyvérzés, purpura, epitaxis, gastrointestinalis vérzés, hemarthrosis*, szemvérzés*,bevérzés* thrombocytopenia, thrombocythaemia, vérlemezke rendellenesség, coagulatiós zavar retroperitonealis vérzés*, hepatikus, intracranialis/intra–cerebralis vérzés* Immunrendszeri betegségek és tünetek allergiás reakció (többek között nagyon ritkán angiooedemáról, anaphylactoid/ anaphylaxiás reakciórólszámoltak be) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek hypokalaemia, emelkedett nem fehérje eredetűnitrogénszint1* (Npn – non-protein-nitrogen) Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás szorongás, confusio, szédülés, aluszékonyság,vertigo Érbetegségek és tünetek hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalisbetegségek és tünetek dyspnoea köhögés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger, hányás hasi fájdalom, dyspepsia, gastritis, székrekedés,hasmenés Szervrendszer MedDRA gyakori(≥ 1/100, < 1/10) nem gyakori(≥ 1/1000, < 1/100) ritka(≥ 1/10 000, < 1/1000) Máj- és epebetegségek illetvetünetek rendellenes májműködés,emelkedett májenzimek bilirubinaemia A bőr és a bőr alattiszövet betegségei és tünetei bőrkiütés, viszketés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók oedema, perifériás oedema, fájdalom, láz, mellkasi fájdalom, sebváladékozás reakció az injekció beadási helyén, lábfájás, fáradtság, kipirulás,syncope, hőhullám, genitalis oedema (1) Az Npn a nem fehérje eredetű nitrogént jelöli, úgymint karbamid, húgysav, aminosavak stb.
* A mellékhatások nagyobb dózisok, 5 mg/0,4 ml, 7,5 mg/0,6 ml és 10 mg/0,8 ml mellett jelentkeztek.
Feltételezett mellékhatások jelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül
A fondaparinux alkalmazása az ajánlott dózis felett a vérzés kockázatának növekedéséhez vezethet. A fondaparinuxnak nincs ismert antidotuma.
A túladagolással kapcsolatos vérzéses komplikációk esetén a kezelés felfüggesztése és a vérzés elsődleges okának megállapítása szükséges. A megfelelő kezelés elkezdése, mint a sebészeti haemostasis, vérpótlás, friss plazmatranszfúzió, plazmaferézis megfontolandó.
Farmakológiai tulajdonságok - ARIXTRA 1,5 MG/0,3 ML
Farmakoterápiás csoport: antithrombotikus szerek. ATC kód: B01AX05
Farmakodinámiás hatások
A fondaparinux szintetikus, szelektív inhibitora az aktivált X-Faktornak (Xa). A fondaparinux antitrombotikus hatása a Xa-Faktornak az antitrombin III (ATIII) által mediált szelektív gátlásán alapszik. Az ATIII-hoz történő szelektív kötődéssel a fondaparinux (mintegy 300-szorosára) fokozza az ATIII meglévő Xa-Faktort neutralizáló képességét. A Xa-Faktor neutralizációja megszakítja a véralvadási kaszkádot, és megakadályozza a trombinképződést és a thrombusképződést. Fondaparinux nem inaktiválja a trombint (aktivált II Faktor), és nincs hatással a thrombocytákra.
2,5 mg-os dózisban a fondaparinux nem befolyásolja a rutin koagulációs teszteket, mint az aktivált parciális thromboplastin időt (aPTT), az aktivált alvadási időt (ACT) vagy a protrombinidőt (PT)/ Nemzetközi Normalizált Arány (International Normalised Ratio - INR) tesztet a plazmában, sem a vérzési időt vagy a fibrinolitikus aktivitást. Ugyanakkor ritkán előfordultak spontán bejelentések az aPTT megnyúlásáról.
A fondaparinux általában nem lép keresztreakcióba a heparin indukálta thrombocytopeniás (HIT) betegek szérumával. Ugyanakkor spontán jelentések érkeztek fondaparinuxszal kezelt betegeknél fellépett HIT ritka eseteiről.
Klinikai vizsgálatok
Vénás thromboemboliás esemény (VTE) megelőzése a 9 napon át kezelt, alsó végtagon végzett nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegeknél
A fondaparinuxszal végzett klinikai vizsgálatokat a fondaparinux hatékonyságának kimutatására tervezték a vénás thromboemboliás események (VTE) prevenciójában, pl. proximalis és distalis mélyvénás thrombosis (deep vein thrombosis, DVT) és pulmonalis embolia (PE), alsó végtagi nagy ortopédsebészeti műtétre kerülő betegekben, mint csípőtáji törés, nagy térdműtét, vagy csípőprotézis műtét. Több mint 8000 beteget (csípőtáji törés – 1711, csípőprotézis – 5829, nagy térdműtét – 1367) vizsgáltak a kontrollált II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban. A naponta 1-szer a műtétet követően 6-8 óra elteltével alkalmazott 2,5 mg fondaparinuxot hasonlították össze 40 mg enoxaparin kezeléssel
naponta 1-szer 12 órával a műtétet megelőzően alkalmazva, vagy naponta 2-szer 30 mg enoxaparinnal, a műtét befejezését követően 12-24 órával kezdve a kezelést.
Ezeknek a klinikai vizsgálatoknak az összesített értékelése alapján a posztoperatív 11. napig a kiértékelés szerint a fondaparinux az ajánlott dózisban alkalmazva a műtét típusától függetlenül, szignifikáns mértékben csökkentette a VTE rátát (54% [95%-os CI, 44%; 63%]) az enoxaparinnal szemben. A vizsgálati végpontok többségét előretervezett venográfiával állapították meg, ezek többsége distalis DVT volt, de a proximalis DVT-ok incidenciája is szignifikánsan csökkent. A szimptómás VTE (a PE-t is tartalmazza) incidenciájában nem volt szignifikáns különbség a két kezelési csoport között.
Azokban a klinikai vizsgálatokban, ahol a műtét előtt 12 órával naponta 1-szer adott, és 40 mg enoxaparint hasonlították össze az ajánlott dózisú fondaparinux-kezeléssel, a fondaparinuxszal kezelt betegek 2,8%-ban, az enoxaparinnal kezelt betegek 2,6%-ban észleltek súlyos vérzéses szövődményt.
Vénás thromboemboliás esemény (VTE) megelőzése a kezdeti 1 hetes profilaxis után, legfeljebb 24 napon át kezelt, csípőtörés miatti műtéten átesett betegeknél
Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban csípőtöréses ortopédsebészeti műtét után, 737 beteg részesült 7 +/- 1 napig, naponta 1-szer alkalmazott 2,5 mg fondaparinux kezelésben. E periódus végén 656 beteget randomizáltak a további 21 +/- 2 napig tartó, naponta 1-szer alkalmazott 2,5 mg fondaparinux kezelés vagy placebocsoportba. A placeboval összehasonlítva, a fondaparinux szignifikáns csökkenést eredményezett a VTE összarányában [fondaparinux csoport: 3 beteg (1,4%) vs. placebocsoport: 77 beteg (35%)]. A regisztrált VTE események többsége (70/80) venográfiával igazolt aszimptómás DVT volt. A placebocsoportban jelentett két halálos PE-át is figyelembe véve, a fondaparinux szignifikáns csökkenést eredményezett a szimptómás VTE arányában is (DVT, és/vagy PE) [fondaparinux csoport: 1 beteg (0,3%) vs. placebocsoport: 9 (2,7%) beteg]. A 2,5 mg
fondaparinux csoportban 8 betegnél (2,4%), a placebocsoportban 2 betegnél (0,6%) figyeltek meg minden esetben a műtét helyén jelentkező, és nem halálos súlyos vérzést.
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése hasi sebészeti műtéten átesett, a thromboemboliás szövődmények szempontjából nagy kockázatúnak ítélt betegek, úgy mint hasi tumorműtéten átesett betegek esetén
Egy kettős vak klinikai vizsgálatban 2927 beteg randomizáció alapján kapott 2,5 mg fondaparinuxot naponta egyszer, vagy 5000 NE dalteparint naponta egyszer – 2500 NE-et műtét előtt és első injekcióként 2500 NE-et műtét után – 7 + 2 napig. A sebészeti beavatkozások főként vastagbél/rectalis, gyomor-, májműtétek, cholecystectomia vagy egyéb epeúti műtétek voltak. A betegek hatvankilenc százaléka rák miatt került műtétre. Urológiai (de nem vesét érintő) vagy nőgyógyászati műtéten, laparoszkópiás beavatkozáson vagy érsebészeti műtéten átesett betegeket nem vontak be a vizsgálatba.
Ebben a vizsgálatban a teljes VTE (total VTE) előfordulása a fondaparinux csoportban 4,6% (47/1027), míg a dalteparin csoportban 6,1% (62/1021) volt: esélyhányados (odds ratio) csökkenés [95%-os CI] = -28,5% [-49,7%, 9,5%]. A teljes VTE aránya a két kezelési csoportban főleg az aszimptómás distalis DVT csökkenése miatt különbözött, azonban ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A szimptómás DVT előfordulása hasonló volt a kezelt csoportokban: 6 beteg (0,4%)
a fondaparinux csoportban vs 5 beteg (0,3%) a dalteparin csoportban. A tumorműtéten átesett betegek nagy alcsoportjában (a teljes betegpopuláció 69%-a) a VTE aránya a fondaparinux csoportban 4,7% volt, ellentétben a dalteparin csoport 7,7%-ával.
Súlyosabb vérzést a fondaparinux csoport betegeinek 3,4%-ánál, és a dalteparin csoport betegeinek 2,4%-ánál észleltek.
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése orvosi kezelés alatt álló, akut betegség következtében csökkent mozgásképességű és így thromboemboliás szövődmények szempontjából nagy kockázatú betegek esetén
Egy kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban 839 beteg 6-14 napon keresztül részesült naponta 1-szer 2,5 mg fondaparinux vagy placebo kezelésben. A vizsgálatban olyan, akut betegségben szenvedő, orvosi kezelés alatt álló, 60 év fölötti betegek vettek részt, akik a NYHA szerinti III/IV-es súlyossági fokú pangásos szívelégtelenség és/vagy akut légzési elégtelenség és/vagy akut fertőzéses vagy gyulladásos betegség miatt kerültek kórházba és akiket betegségük legalább 4 napon keresztül ágyhoz kötött. A fondaparinux szignifikánsan csökkentette a VTE teljes előfordulási gyakoriságát a
placebóval összehasonlítva [18 beteg (5,6%) vs 34 beteg (10,5%)]. A legnagyobb arányban előforduló esemény az aszimptomatikus, distalis DVT volt. A fondaparinux az igazolt, halálos PE előfordulási gyakoriságát [0 beteg (0,0%) vs 5 beteg (1,2%)] is szignifikánsan csökkentette. Súlyos vérzéses szövődményt mindegyik csoportban 1 betegnél (0,2%) tapasztaltak.
Olyan akut, szimptómás, spontán felületes vénás thrombosisban szenvedő betegek kezelése, akiknek nincs egyidejűleg mélyvénás thrombosisuk (DVT)
Egy randomizált kettős vak klinikai vizsgálatban (CALISTO) 3002 beteg vett részt, akiknek legalább 5 cm hosszú, kompressziós ultrahangvizsgálattal igazolt alsó végtagi akut, szimptómás, izolált, spontán felületes vénás thrombosisa volt. Egyidejűleg DVT-ben is szenvedő, vagy a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosisos betegeket nem vontak be a vizsgálatba. A súlyos májkárosodás, súlyos vesekárosodás, (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), az alacsony testtömeg (< 50 kg), az aktív carcinoma, a szimptomás PE vagy a közelmúltban lezajlott DVT/PE (< 6 hónap) vagy felületes vénás thrombosis (< 90 nap), a szkleroterápiát követően vagy intravénás branül szövődményeként kialakult felületes vénás thrombosis, vagy a vérzés fokozott kockázata kizáró ok volt.
A betegek véletlen besorolást követően kaptak 2,5 mg fondaparinuxot vagy placebót naponta egyszer 45 napig, a gumiharisnya, fájdalomcsillapítók és/vagy lokális nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés mellé. A betegeket 77 napig követték. A vizsgálati populáció 64%-a nő, átlagéletkoruk 58 év volt, 4,4%-uknál a kreatinin-clearance <50 ml/perc volt.
Az elsődleges hatásossági végpont - szimptómás PE, szimptómás DVT, szimptómás felületes vénás thrombosis expanziója, szimptómás felületes vénás trombózis kiújulása vagy halál összesített előfordulása a 47. napig - szignifikánsan csökkent, a placebocsoportban mért 5,9%-ról 0,9%-ra a 2,5 mg fondaparinuxot kapó csoportban (relatív kockázatcsökkenés: 85,2%; 95%-os CI, 73,7% - 91,7% [p < 0,001]). Az elsődleges összetett végpont egyes thromboemboliás komponenseinek incidenciája szintén szignifikánsan csökkent a fondaparinux-csoportban a következők szerint: szimptómás PE [0 (0%) vs 5 (0,3%) (p = 0,031)], szimptómás DVT [3 (0,2%) vs 18 (1,2%); relatív
kockázatcsökkenés 83,4% (p < 0,001)], szimptómás felületes vénás thrombosis expanziója [4 (0,3%)
vs 51 (3,4%); relatív kockázatcsökkenés 92,2% (p < 0,001)], szimptómás felületes vénás thrombosis
kiújulása [5 (0,3%) vs 24 (1,6%); relatív kockázatcsökkenés 79,2% (p < 0,001)].
A halálozási arány alacsony volt, és hasonló volt a két csoportban: 2 haláleset (0,1%) volt a fondaparinux-, míg 1 haláleset (0,1%) volt a placebocsoportban.
A hatásosság a 77. napig fennmaradt, és konzisztensen fennállt valamennyi előre meghatározott alcsoportban, beleértve a visszeres betegeket és a térd alatt kialakult felületes vénás thrombosisos betegeket is.
A kezelés alatt súlyos vérzés 1 betegnél (0,1%) fordult elő a fondaparinux-csoportban és 1 betegnél (0,1%) a placebocsoportban. Klinikailag releváns, nem súlyos vérzés 5 fondaparinuxszal kezelt betegnél (0,3%) és 8 placebót kapó betegnél (0,5%) fordult elő.
Felszívódás
Subcutan alkalmazás után a fondaparinux teljesen és gyorsan felszívódik (abszolút biohasznosulás 100%). A fondaparinux 2,5 mg subcutan injekció egyszeri beadása után egészséges fiatal önkéntesekben a plazma csúcskoncentráció (átlagos Cmax = 0,34 mg/l) 2 óra múlva alakul ki. Az átlagos Cmax érték felét a plazmakoncentráció a beadást követően 25 perc múlva érte el.
Idős, egészséges egyénekben, 28 mg subcutan dózisban adva a fondaparinux lineáris farmakokinetikát mutat. Napi egyszeri alkalmazást követően 3-4 nap múlva alakulnak ki az egyensúlyi plazmakoncentrációk, miközben a Cmax és AUC 1,3-szorosára emelkedik.
A becsült átlagos (CV%) egyensúlyi farmakokinetikai paraméterek 2,5 mg fondaparinux napi 1-szeri alkalmazása során csípőprotézis műtéten átesett betegben: Cmax (mg/l) - 0,39 (31%), Tmax (óra) - 2,8 (18%) és Cmin (mg/l) - 0,14 (56%). Csípőtáji töréses betegekben előrehaladott életkorukból kifolyólag, a fondaparinux egyensúlyi plazmakoncentrációi a következők: Cmax (mg/l) - 0,50 (32%) és Cmin (mg/l)
- 0,19 (58%).
Eloszlás
A fondaparinux megoszlási térfogata kicsi (7-11 liter). In vitro, a fondaparinux nagymértékben és specifikusan, a plazma koncentráció szintjétől függő mértékben kötődik az antithrombin fehérjéhez (0,5-2 mg/l koncentráció esetén 98,6% - 97%-ban). A fondaparinux nem kötődik szignifikáns mértékben más plazmafehérjékhez, ideértve a 4-es thrombocytafaktort (PF4) is.
Mivel a fondaparinux nem kötődik szignifikáns mértékben az ATIII kívül más plazmafehérjékhez, nem várható a fehérjekötés leszorításából adódó más gyógyszerkészítménnyel történő interakció.
Biotranszformáció
Bár nincs teljes körűen kivizsgálva, jelenleg nincs bizonyíték a fondaparinux metabolizmusára, és főként nincs bizonyíték az aktív metabolitok képződésére.
In vitro, a fondaparinux nem gátolja a CYP450 enzimeket (CYP1A2, CYP2A6 , CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP3A4). In vivo, ezért nem várható a fondaparinux interakciója más gyógyszerkészítményekkel a CYP-mediálta metabolizmus gátlásán keresztül.
Elimináció
Az eliminációs felezési idő (t1/2) megközelítőleg 17 óra fiatal egészséges önkéntesekben és megközelítőleg 21 óra egészséges idős egyénekben. A vese 64-77%-ban változatlan formában választja ki a fondaparinuxot.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők - Ebben a populációban nem vizsgálták a fondaparinuxot a VTE megelőzésével vagy a felületes vénás thrombosis kezelésével kapcsolatban.
Idősek - A vesefunkció csökkenhet az életkorral, így időskorban csökkenhet a fondaparinux kiválasztása. 75 évesnél idősebb, ortopédsebészeti beavatkozásban részesülő betegekben a becsült plazma clearance 1,2-1,4-szer kevesebb, mint a < 65 éves betegekben.
Vesekárosodás - Enyhe vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 50 és 80 ml/perc között) a plazma-clearance 1,2-1,4-szer kevesebb a nem károsodott vesefunkciójú betegekhez hasonlítva (kreatinin-clearance > 80 ml/perc), és átlagban 2-szer alacsonyabb közepes vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc). Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) a
plazma-clearance megközelítőleg 5-ször alacsonyabb, mint nem károsodott veseműködés esetén. A terminális felezési idő értéke 29 óra volt közepes és 72 óra súlyos vesekárosodás esetén.
Nemek - Nemek tekintetében nem volt különbség a testtömeghez illesztett adagolás alkalmazása esetén.
Rasszok – Az emberi rasszok közötti farmakokinetikai különbséget prospektív módon nem vizsgálták. Ugyanakkor az ázsiai (japán) egészséges önkéntesekben nem tapasztaltak eltérést a farmakokinetikai paraméterekben az egészséges kaukázusi egyénekhez viszonyítva. Hasonlóan, nem volt különbség a plazma clearance tekintetében az ortopédiai műtéten átesett fekete bőrű és kaukázusi betegek között.
Testtömeg – A testtömeggel emelkedik a fondaparinux plazma clearance-e (9%-os növekedés 10 kg-onként).
Májkárosodás - Egyetlen fondaparinux adag subcutan beadását követően, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél (Child-Pugh B stádium) az összes (kötött és nem kötött) fondaparinux Cmax-értéke 22%-kal és AUC-értéke 39%-kal csökkent, összehasonlítva a normális májfunkciójú egyénekkel. Az alacsonyabb fondaparinux plazmakoncentrációkat az ATIII-hoz való csökkent kötődéssel hozták összefüggésbe, ami májkárosodásban szenvedő betegeknél az alacsonyabb ATIII plazmakoncentráció következménye, és ennek eredményeként a fondaparinux renális clearance fokozódik. Következésképpen, a nem kötött fondaparinux koncentrációja várhatóan nem változik enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél, ezért farmakokinetikai alapon dózismódosításra nincs szükség.
A fondaparinux farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - ARIXTRA 1,5 MG/0,3 ML
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
27-es, 12,7 mm hosszú tűvel és brómbutil vagy klórbutil elastomer dugattyúval ellátott I. típusú (1 ml) üveghenger.
Az Arixtra-t 2, 7, 10 és 20 db előretöltött fecskendőt tartalmazó csomagolásban forgalmazzák. A fecskendőnek két típusa van:
-
sárga dugattyúval és automata biztonsági rendszerrel ellátott fecskendő.
-
sárga dugattyúval és kézi biztonsági rendszerrel ellátott fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Az előretöltött fecskendőben lévő subcutan injekciót a hagyományos fecskendőhöz hasonlóan kell alkalmazni.
Az oldat esetleges elszíneződéséről, mint a parenterális oldatok esetében, mindig felhasználásuk előtt vizuális módon meg kell győződni.
Az öninjekciózást illetően a Betegtájékoztató ad felvilágosítást.
Az Arixtra előretöltött fecskendők tűvédő rendszerét biztonsági rendszerrel látták el az injekciózás utáni, tű által okozott sérülések elkerülése érdekében.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.