ASPREVIN 100 MG GYOMORNEDV-ELLENÁLLÓ BEVONT TABLETTA

Az acetilszalicilsav alkalmazása a következő cardiovascularis indikációkban javallt:

• akut szívinfarktus adjuváns kezelése

• az újabb infarktusok megelőzése

• ismétlődő transiens ischaemiás attack (TIA) megelőzésére

• iszkémiás cerebrális infarktus (iszkémiás sztrók) megelőzése

• stabil és instabil angina pectoris

• artériás érsebészeti beavatkozások vagy koszorúér tágítás után a reperfúzió elősegítése

• szívinfarktus kockázatának csökkentése szív-érrendszeri rizikófaktorokkal rendelkező 45‑79év közötti férfi és 55‑79év közötti nőbetegek esetében, amikor a terápiás előny felülmúlja a vérzékenység (pl. gyomor-bélrendszeri vérzés) fokozott kockázatából eredő veszélyt.

Az Asprevin felnőttek számára javallott

Adagolás

Akut myocardialis infarctus: myocardialis infarctus gyanúja esetén azonnal100‑300mg kezdő adag bevétele javasolt. Az első tablettát a gyors felszívódás érdekében szét kell rágni. A fenntartó adag, az infarctust követően 30napon át, napi100‑300mg acetilszalicilsav. 30napután a szívinfarktus megelőzésére további kezelés megfontolása javasolt.

• Reinfarctus profilaxis: 100mg/nap acetilszalicilsav.

• Transiens ischaemiás attack (TIA) és cerebralis infarctus megelőzésére: napi100mg acetilszalicilsav

• Stabil és instabil angina pectoris esetén, illetve artériás érsebészeti beavatkozások után: napi100mg acetilszalicilsav.

• Myocardialis infarctus kockázatának csökkentésére cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében az ajánlott dózis naponta100mg vagy kétnaponta300mg acetilszalicilsav.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

Az Asprevin alkalmazása nem javasolt 18 év alatti serdülőknek illetve gyerekeknek.

Idősek

A rendelkezésre álló szakirodalom kizárólag a 300mg‑1,2g acetilszalicilsav adását követő farmakokinetikai adatokra korlátozódik. Általánosságban elmondható, hogy az acetilszalicilsav/szalicilsav és egyéb szalicilátok farmakokinetikai profiljára vonatkozó vizsgálatok csak csekély eltérést mutattak a fiatalabb és az idősebb egyének tekintetében, az acetilszalicilsav per os bevételét követően. Feltételezik, hogy az acetilszalicilsav 300mg‑nál kisebb dózisainál nem jelentkeznek jelentős, az életkorral összefüggő változások. Így elmondható, hogy nincs szükség dózismódosításra időskorú betegek esetében.

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodás esetén az Asprevin ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az Asprevin különös óvatossággal alkalmazandó, mivel az acetilszalicilsav tovább növelheti a vesekárosodás és az akut veseelégtelenség kockázatát (lásd 4.4és 4.8pont).

Májkárosodás

Az Asprevin ellenjavallt súlyos májkárosodás fennállása esetén (lásd 4.3pont).

Májkárosodás esetén az acetilszalicilsav csak fokozott óvatossággal adható (lásd 4.4 és 4.8pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát lehetőség szerint étkezés előtt kell bevenni, bő folyadékkal. A bevétel az esti órákban javasolt.

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve egyéb szalicilátokkal szembeni túlérzékenység,

• a kórtörténetben szereplő, szalicilátok vagy egyéb NSAID készítmények által kiváltott asthma,

• akut gastrointestinalis fekély,

• fokozott vérzékenység,

• súlyos vesekárosodás,

• súlyos májkárosodás,

• súlyos szívelégtelenség,

• 15mg/hét vagy nagyobb dózisban alkalmazott metotrexát-kezelés (lásd4.5pont),

• terhesség utolsó trimesztere.

A bélben oldódó Asprevin gyomornedv‑ellenálló bevont tabletta a következő esetekben csak az előny/kockázat körültekintő mérlegelése után, fokozott elővigyázatossággal adható:

• gyulladáscsökkentőkkel, antireumatikumokkal, vagy más allergénekkel szembeni túlérzékenység,

• gastrointestinalis fekélyek a kórtörténetben (beleértve a krónikus és visszatérő fekélyeket is, valamint a kórtörténetben szereplő gastrointestinalis vérzést,

• antikoaguláns készítményekkel történő egyidejű kezelés (lásd 4.5pont),

• vesekárosodásban vagy szív-és érrendszeri károsodásban szenvedő betegeknek (pl.renalis vascularis megbetegedés, congestiv szívelégtelenség, volumen depletio, nagy sebészeti beavatkozás, sepsis vagy nagy haemorrhagiás esemény esetén), mivel az acetilszalicilsav tovább növelheti a vesekárosodás és az akut veseelégtelenség kockázatát (súlyos vesekárosodás és szívelégtelenség esetén kontraindikált – lásd 4.3pont),

• súlyos glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz (G6PD) hiányban szenvedő betegeknek, mivel ebben az esetben az acetilszalicilsav haemolysist vagy haemolyticus anaemiát indukálhat. A következő tényezők növelhetik a haemolysis kockázatát: pl.magas dózis, láz, akut infectio.

• májkárosodás (súlyos májkárosodás esetén kontraindikált – lásd 4.3pont),

• együttadáskor az ibuprofén gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregatiót gátló hatását. Azoknak a betegeknek, akik rendszeresen szednek acetilszalicilsavat és fájdalomcsillapításra ibuprofént alkalmaznak, konzultálniuk kell az orvosukkal,

• az acetilszalicilsav kiválthat bronchospasmust és asthmás rohamot vagy egyéb túlérzékenységi reakciót. Rizikófaktornak számít a kórtörténetben szereplő asthma bronchiale, szénanátha, orrpolip, valamint a krónikus obstruktív légúti megbetegedés, valamint egyéb gyógyszerek által kiváltott allergiás reakciók, pl.bőrkiütések, viszketés, urticaria),

• a vérlemezke‑aggregációra gyakorolt gátló hatása miatt (amely a bevételt követően napokig fennáll) az acetilszalicilsav növeli a vérzés veszélyét, mértékét a sebészeti beavatkozások alatt és után (beleértve a kisebb beavatkozásokat, pl. foghúzást is),

• az acetilszalicilsav és intravénás sztreptokináz együttadva növeli a stroke kockázatát, ezért együttes alkalmazásuk kerülendő.

• alacsony dózisban alkalmazva, az acetilszalicilsav csökkenti a húgysav kiválasztását. Ez a köszvényre hajlamos betegeknél köszvényes rohamot válthat ki.

• amennyiben az Asprevin készítményt tartósan alkalmazzák, a kezelés időtartamát a kezelőorvos határozza meg.

• Az Asprevin100mg-os tabletta a hatóanyag‑tartalom mennyisége miatt nem alkalmas hatékony fájdalomcsillapításra.

Gyermekek és serdülők

Az Asprevin alkalmazása nem javasolt 18 év alatti serdülőknek illetve gyerekeknek.

Gyermekek és serdülők lázzal járó, vagy láz nélküli vírusfertőzéseinek kezelésére az Asprevin nem javallott. A fenti indikációkban acetilszalicilsavat tartalmazó gyógyszer nem adható a kezelőorvossal történő konzultáció nélkül. Bizonyos vírusfertőzések esetén (pl. influenzaA‑ vagy B‑ és varicella‑fertőzések) fennáll a Reye‑szindróma kialakulásának kockázata, amely egy nagyon ritka, de esetlegesen az életet veszélyeztető állapot, ami azonnali orvosi ellátást igényel. Az egyidejűleg adott acetilszalicilsav emelheti a kockázatot, azonban az alkalmi összefüggés nem bizonyított. Amennyiben ezek a betegségek tartós hányással járnak, az a Reye‑szindrómára utaló jel lehet.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Az alábbi gyógyszerrel nem szabad együtt alkalmazni az acetilszalicilsavat:

15mg/hét vagy magasabb dózisú metotrexát-kezelés:

A metotrexát által okozott hematológiai toxicitás kockázata nőhet (mert a szalicilátok a metotrexátot leszorítják a plazmafehérje-kötőhelyéről és ezáltal csökkentik a renalis metotrexát-clearance-t).

Az alábbi gyógyszerekkel csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható együtt az acetilszalicilsav:

15mg/hét dózisnál alacsonyabb metotrexát-kezelés:

Nőhet a metotrexát által okozott hematológiai toxicitás kockázata (mert a szalicilátok a metotrexátot leszorítják a plazmafehérje-kötőhelyéről és ezáltal csökkentik a renalis metotrexát-clearance-t.

Metamizol:

A metamizol csökkentheti az acetilszalicilsavnak a vérlemezke-aggregációra gyakorolt hatását, ha egyidejűleg veszik be. Ezért ezt a gyógyszert óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik kardioprotektív céllal kis dózisban acetilszalicilsavat szednek.

Antikoagulánsok, thrombolyticumok, egyéb vérlemezke-aggregációt, haemostasist gátló szerek:

Nő a vérzés fellépésének a kockázata.

Egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentők és magasabb dózisú szalicilátok együttes alkalmazása

A szinergia miatt nő a fekélyek kialakulásának és a gastrointestinalis vérzéseknek a kockázata.

Szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI):

Nő a felső-gastrointestinalis vérzések kockázata, a lehetséges szinergia miatt.

Digoxin:

A vese‑kiválasztásának csökkenése következtében megnőhet a digoxin plazmakoncentrációja.

Lítium és barbiturátok:

Nőhet a lítium és barbiturátok koncentrációja.

Antidiabetikumok, pl. inzulin, szulfonilureák:

Magas dózisú acetilszalicilsav-kezelés következtében nőhet a hypoglycaemiát okozó hatás (az acetilszalicilsav hypoglycaemiát okoz a szulfonilurea plazmafehérje-kötőhelyéről történő leszorítása miatt).

Magas dózisú acetilszalicilsav-kezeléssel egyidejűleg alkalmazott diuretikumok:

Csökken a glomeruláris filtráció a csökkent prosztaglandin-termelés következtében.

Szisztémiás glükokortikoidok (kivéve az Addison-kórban hormonpótlásként alkalmazott hidrokortizont):

Kortikoszteroid-kezelés alatt csökkenhet a vér szalicilát-szintje; a kortikoszteroid‑kezelés befejezését követően nő az esélye a szalicilát‑túladagolásnak.

Magas dózisú acetilszalicilsav-kezeléssel egyidejűleg alkalmazottangiotenzin-konvertáló enzim gátlók (ACE-inhibitorok):

A vazodilatátor prosztaglandinok gátlása következtében csökkenhet a glomeruláris filtráció, továbbá csökkenhet a vérnyomáscsökkentő hatás.

Valproinsav:

Nőhet a valproinsav toxicitása a fehérje-kötőhelyekről történő leszorítás miatt.

Alkohol:

Nőhet a gastrointestinalis mucosára gyakorolt káros hatás és hosszabb vérzési idő alakulhat ki az acetilszalicilsav és az alkohol additív hatása miatt.

Húgysavürítő szerek, pl.benzbromaron, probenicid:

Csökkent húgysavürítő hatás léphet fel a renalis tubuláris húgysav-kiválasztás kompetíciója miatt.

Ibuprofén

Vizsgálati adatok alapján feltételezik, hogy együttadáskor az ibuprofén gátolhatja a kis dózisú acetilszalicilsav thrombocyta-aggregatiót gátló hatását. Azonban ezen adatok korlátai és az ex vivo adatok klinikai körülményekre történő bizonytalan extrapolálhatóságának köszönhetően nem lehet határozott következtetéseket levonni rendszeres ibuprofén használat esetére, klinikailag releváns hatás pedig nem valószínűsíthető alkalomszerű alkalmazás esetén (lásd5.1pont).

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása negatívan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryonalis/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és/vagy malformációk kockázatának növekedését jelzik korai terhesség során alkalmazott prosztaglandin‑szintézist gátló szer alkalmazását követően. A kockázat valószínűleg nő a dózis és a kezelés hosszának növekedésével. A rendelkezésre álló adatok nem jeleznek összefüggést az acetilszalicilsav bevétele és a vetélés megnövekedett kockázata között. A malformációkra vonatkozó, az acetilszalicilsavval kapcsolatos epidemiológiai adatok nem egyértelműek, de nem zárható ki a nyitott hasfal előfordulásának fokozott kockázata. Egy prospektív vizsgálat, amely korai terhességeket vizsgált (1‑4hónap) kb.14800anya-gyermek pároson, nem mutatott ki összefüggést a malformációk megnövekedett arányával.

Állatokon végzett vizsgálatokban reproduktív toxicitást mutattak ki (lásd5.3pont).

A terhesség első és második trimesztere alatt csak alapos előny/kockázat mérlegelést követően adható acetilszalicilsav-tartalmú gyógyszer. Amennyiben acetilszalicilsav alkalmazására kerül sor olyan nőnél, aki teherbe kíván esni, vagy a terhessége első vagy második trimeszterét tölti, a dózist és a kezelés időtartamát olyan alacsonyan kell tartani, amennyire csak lehetséges.

A terhesség harmadik trimesztere alatt a prosztaglandinszintézis‑gátlók növelhetik az alábbiak kockázatát a magzatnál:

• cardiopulmonaris toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti záródása és pulmonalis hypertensio),

• vesekárosodás, amely oligohydroamniosissal járó veseelégtelenséghez vezethet,

az anyánál és a magzatnál a terhesség végén:

• a vérzési idő lehetséges megnövekedése, antiaggregációs hatás, amely nagyon alacsony dózisok alkalmazását követően is előfordulhat,

• az intrauterin kontrakciók gátlása, amely elhúzódó vajúdást eredményezhet.

Ennek megfelelően, az acetilszalicilsav kontraindikált a terhesség harmadik trimeszterében.

Szoptatás

A szalicilátok kis mennyiségben átjutnak az anyatejbe.

Mivel a gyógyszer alkalmankénti szedése esetén az újszülötteknél eddig nem figyeltek meg mellékhatásokat, a szoptatás megszakítása általában nem szükséges. Amennyiben a gyógyszer rendszeres vagy nagyobb (napi300mg) adagokban történő alkalmazása szükséges, a szoptatást abba kell hagyni.

Az Asprevin tabletta alkalmazása nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A felsorolt mellékhatások az összes acetilszalicilsav tartalmú készítmény spontán, forgalomba hozatalt követő jelentésein alapulnak, beleértve a rövid és hosszú távú kezelést, ezért a táblázatban szereplő adatok nagyobb részére a nem ismertgyakoriságú mellékhatás kategória vonatkozik.

Egyedi esetekben jelentettek vesefunkciós zavart, fejfájást, látási zavarokat, hosszú távú vagy krónikus alkalmazás esetén somnolentiát, a sav‑bázis‑háztartás zavarait, nátrium- és vízretenciót (oedema), vérnyomásesést (shock is előfordulhat), thrombocytopeniát, agranulocytosist, pancytopaeniát, aplasticus anaemiát.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Felnőtteknél 10g‑nál nagyobb adag, gyermekeknél 4g‑nál nagyobb adag halálos lehet.

A halál általában légzési elégtelenség miatt áll be. 300‑350µg szalicilsav/ml plazmakoncentráció toxikus tüneteket okozhat, 400‑500µg szalicilsav/ml comahoz, vagy halálhoz vezethet.

A szalicilát-túladagolást (>100mg/ttkg/nap 2napon keresztül szedve túladagoláshoz vezethet) okozhatja krónikus, terápiából adódó túladagolás és akut, lehetségesen életveszélyes túladagolás, amely a gyermekek általi véletlen bevételtől a mérgezésig terjednek.

A krónikus szalicilát-túladagolást nehéz észrevenni, mert a tünetei nem specifikusak. Az enyhe krónikus szalicilát-túladagolás (szalicilizmus) általában csak nagy dózisok ismételt bevételét követően alakul ki. Ennek tünetei közé tartozik a szédülés, vertigo, fülcsengés, süketség, verejtékezés, hányinger, hányás, fejfájás, confusio, amelyeket a dózis csökkentése enyhít. A fülcsengés 150‑300mikrogramm/ml plazmakoncentrációnál jelentkezik. Súlyosabb mellékhatások 300mikrogramm/ml feletti koncentrációknál jelentkeznek.

Az akut túladagolás fő jellemzője a sav‑bázis‑egyensúly súlyos eltolódása, amely a kornak és a túladagolás mértékének megfelelően változhat. A leggyakoribb megjelenési forma gyermekeknél a metabolikus acidosis. A mérgezés mértékét nem lehet egyedül a plazmakoncentrációból megállapítani. Az acetilszalicilsav abszorpcióját késleltetheti a csökkent gyomorürülés, kőképződés a gyomor‑bélrendszerben vagy a készítményen alkalmazott bevonat. Az acetilszalicilsav‑túladagolás kezelését a túladagolás mértéke, fokozata és klinikai tünetei határozzák meg. A kezelést a standard előírásoknak megfelelően kell elvégezni: a legfontosabb lépések a gyógyszer gyorsított kiürülésének biztosítása, az elektrolit-háztartás és a sav‑bázis‑egyensúly helyreállítása.

A szalicilát-túladagolás komplex patofiziológiás hatásai és a tünetek az alábbiak lehetnek: