ATARAX 25 MG FILMTABLETTA

Az Atarax javallatai:

• a szorongás tüneti kezelése felnőtteknél 18 éves kortól,

• a pruritus tüneti kezelése felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél 6 éves kortól.

Adagolás

Az Ataraxot a legkisebb hatásos dózisban és a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Felnőttek

• Szorongás tüneti kezelésére felnőtteknél 18 éves kortól:

50mg/nap 3részre elosztva (12,5mg, 12,5mg és 25mg). A kezelőorvos döntése alapján a nagyobb dózis alkalmazható este. Súlyosabb esetekben a dózis legfeljebb 100mg/nap értékig emelhető. A maximális napi adag 100mg/nap.

• Pruritus tüneti kezelésére felnőtteknél 18 éves kortól:

A kezdő dózis 25mg este, legfeljebb 1 órával lefekvés előtt; ez szükség esetén emelhető legfeljebb napi 3‑4‑szer 25mg‑ig. Felnőtteknél a maximális napi adag 100mg/nap.

Műtéti előkészítésre:

50‑100mg/nap 1alkalommal vagy 2‑szer 50mg/nap: egyszeri alkalmazás 1órával a műtét előtt, amit megelőzhet a műtét előtti este egy hasonló dózis adása.

Felnőtteknél a maximális egyszeri adag, illetve a maximális napi adag nem haladhatja meg a 100mg‑ot.

Különleges betegcsoportok

Az Atarax adagját az ajánlott dózistartományon belül a betegnek a kezelésre adott válaszreakciója szerint egyénileg kell meghatározni.

Idősek:

Idős korban a hidroxizin alkalmazása nem ajánlott. Ha mégis szükség van erre, akkor a gyógyszer hosszan tartó hatása miatt a szokásos adag felével ajánlott kezdeni a kezelést. Időseknél a legkisebb lehetséges dózist kell alkalmazni.

Időseknél a maximális napi adag 50mg/nap (lásd 4.4pont).

Májkárosodás:

Májkárosodásban a szokásos napi dózis 33%‑kal való csökkentése ajánlott.

Vesekárosodás:

Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban ajánlott a dózis csökkentése, a cetirizin metabolit csökkent kiválasztása miatt.

A dózist az alábbi táblázatnak megfelelően kell módosítani.

Az alkalmazott dózis módosítása vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél

Gyermekek és serdülők

Az Atarax filmtabletta nem ajánlott 6 éves kor alatti gyermekeknek, mivel ők még nem tudják lenyelni a tablettát.

Pruritus tüneti kezelésére:

6éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: 1mg/ttkg/nap és 2mg/ttkg/nap közötti dózisban, több részre elosztva.

40kg‑os vagy annál kisebb testtömegű gyermekeknél a maximális napi adag 2mg/ttkg/nap.

40kg‑nál nagyobb testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a maximális napi adag 100mg/nap.

Műtéti előkészítésre:

Egyszeri 1mg/ttkg adag alkalmazása 1órával a műtét előtt, amit megelőzhet a műtét előtti este egy 1mg/ttkg-os adag alkalmazása.

A 24óra alatt alkalmazott adag összességében nem haladhatja meg a 2mg/ttkg/nap értéket.

Az alkalmazás módja

A tablettákat étkezés előtt kevés alkoholmentes folyadékkal kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával, vagy cetirizinnel, egyéb piperazin-származékokkal, aminofillinnel, etilén-diaminnal, antihisztaminokkal szembeni túlérzékenység,

• porphyria,

• Ismert, szerzett vagy veleszületett QT‑intervallum-megnyúlásban szenvedő betegek.

• Azok a betegek, akiknél QT‑intervallum-megnyúlásra hajlamosító, ismert kockázati tényező áll fenn, beleértve a következőket: ismert szív-és érrendszeri betegség, az elektrolitegyensúly jelentős zavara (hypokalaemia, hypomagnesaemia), hirtelen szívhalál a családi kórtörténetben, jelentős bradycardia, egyidejű alkalmazás olyan más gyógyszerekkel, amelyek ismert módon QT‑intervallum-megnyúlást és/vagy torsades de pointes-et okoznak (lásd 4.4 és 4.5pont).

• súlyos máj- vagy veseelégtelenség,

• zárt zugú glaucoma,

• alkohol- és altatószer-mérgezés,

• vizeletretencióval kísért prostata adenoma

• MAO‑gátlókkal történő együttes alkalmazás,

• terhesség és szoptatás (lásd 4.6pont).

Fokozott görcskészségű betegeknél a hidroxizin alkalmazását fokozott óvatossággal kell végezni.

Fiatal gyermekeknél gyakrabban léphetnek fel központi idegrendszeri mellékhatások (lásd 4.8pont). Gyermekeknél gyakrabban észleltek görcsrohamokat, mint felnőttek esetében.

A hidroxizin potenciális antikolinerg hatásai miatt fokozott óvatosság ajánlott glaucomában, hólyagürítési zavarokban, jelentősen csökkent gyomor-bélrendszeri motilitásban, myasthenia gravisban, valamint dementiában szenvedő betegeknél.

A dózis megfelelő módosítása szükséges egyéb központi idegrendszeri gátló hatású gyógyszerekkel vagy antikolinerg hatású szerekkel való egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.5pont).

A hidroxizin alkalmazásának idején az alkohol fogyasztását kerülni kell (lásd 4.5pont).

QT‑intervallum-megnyúlás

A hidroxizint kapcsolatba hozták a QT‑intervallum megnyúlásával az elektrokardiogramon. A forgalomba hozatalt követő megfigyelések során QT‑intervallum-megnyúlással és torsades de pointes‑tel kapcsolatos eseteket észleltek hidroxizint szedő betegeknél. E betegek többségénél egyéb kockázati tényezők, az elektrolit-egyensúly zavarai és olyan egyidejű kezelések is fennálltak, amelyek hozzájárulhattak ehhez (lásd 4.8pont).

A hidroxizint a legkisebb hatásos dózisban és a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

A hidroxizin-kezelést abba kell hagyni, ha olyan jelek vagy tünetek lépnek fel, amelyek cardialis arrhythmiára utalnak, és a betegeknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal jelentsenek minden szívpanaszt.

Idősek

A hidroxizin nem ajánlott idős betegeknél, mert ebben a populációban csökkent mértékű a hidroxizin kiválasztása a felnőttekéhez képest, és nagyobb a mellékhatások (pl. az antikolinerg hatások) kockázata. A gyógyszer hosszan tartó hatása miatt a szokásos adag felével ajánlott kezdeni a kezelést (lásd 4.2 és 4.8 pont).

Máj- és vesekárosodás

Májműködési zavarban vagy közepes, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő egyéneknél a dózist csökkenteni kell (lásd 4.2pont).

A filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glukóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Egyidejű alkalmazás esetén a hidroxizin felerősítheti a központi idegrendszeri gátló hatású, illetve az antikolinerg szerek hatását, ezért az adagolást egyénileg kell megállapítani.

A hidroxizin hatását az alkohol felerősíti.

A hidroxizin antagonizálja a betahisztin, valamint a kolinészteráz-gátló szerek hatását.

A kezelést allergia-teszt, illetve metakolinnal végzett bronchusvizsgálat előtt legalább 5nappal abba kell hagyni, a tesztek eredményét befolyásoló hatás elkerülése érdekében.

Kerülni kell a hidroxizin egyidejű alkalmazását monoamin-oxidáz gátló szerekkel.

A hidroxizin gátolja az adrenalin presszor hatását.

Patkányokban a hidroxizin antagonizálta a fenitoin görcsgátló hatását.

Kimutatták, hogy naponta 2‑szer 600mg dózisú cimetidin 36%‑kal növeli a hidroxizin szérumkoncentrációját, a cetirizin metabolit csúcskoncentrációját pedig 20%‑kal csökkenti.

A hidroxizin a citokróm P450 2D6 enzim inhibitora (Ki: 3,9mikromol; 1,7mikrogramm/ml), és nagy dózisokban gyógyszerkölcsönhatásokat válthat ki CYP2D6 szubsztrátokkal.

A hidroxizin 100mikromol mennyiségben nem gátolja az UDP‑glükuronil-transzferáz 1A1 és 1A6 izo‑enzimeket humán máj mikroszómákban. A plazma csúcskoncentrációknál jóval magasabb koncentrációkban (IC50: 103‑140mikromol; 46‑52mikrogramm/ml) gátolja a citokróm P450 2C9/C10, 2C19 és 3A4 izoenzimeket. Nem valószínű tehát, hogy a hidroxizin gátolná azon gyógyszerek metabolizmusát, amelyek a fenti enzimek szubsztrátjai. A cetirizin metabolit 100mikromol koncentrációban nem gátolja a humán máj citokróm P450 izoenzimeket (1A2, 2A6, 2C9/C10, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4), valamint az UDP‑glükuronil-transzferáz izoenzimeket.

Ellenjavallt együttes alkalmazások

A hidroxizin egyidejű alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek ismert módon megnyújtják a QT‑intervallumot és/vagy torsades de pointes‑et okoznak – mint például az IAosztályba (pl. kinidin, dizopiramid) és a III.osztályba tartozó (pl. amiodaron. szotalol) antiarrhythmiás szerek, egyes antihisztaminok, néhány antipszichotikum (pl. haloperidol), bizonyos antidepresszánsok (pl. citaloprám, eszcitaloprám), néhány antimaláriás gyógyszer (pl. meflokin és hidroxiklorokin), egyes antibiotikumok (pl. eritromicin, levofloxacin, moxifloxacin), bizonyos gombaellenes gyógyszerek (pl. pentamidin), a gyomor-bélrendszerre ható egyes gyógyszerek (pl. prukaloprid), néhány, a rák kezelésére alkalmazott szer (pl. toremifén, vandetanib), metadon –, fokozzák a cardialis arrhythmia kockázatát. Emiatt az egyidejű alkalmazás ellenjavallt ezekkel a gyógyszerekkel (lásd. 4.3pont).

Óvatosságot igénylő együttes alkalmazások

Bradycardia esetén és hypokalaemiát okozó gyógyszerek alkalmazásakor ajánlatos az óvatosság.

A hidroxizint az alkohol-dehidrogenáz és a CYP3A4/5 metabolizálja, ezért a hidroxizin vérszintjeinek emelkedése várható abban az esetben, ha olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák a hidroxizint, amelyek a fenti enzimek ismert, erős inhibitorai. Ellenben abban az esetben, ha csak az egyik metabolikus út gátolódik, a másik részben kompenzálhatja annak kiesését.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Terhesség

A hidroxizin átjut a placentán, és koncentrációja a magzati vérben magasabb, mint az anyaiban.

Jelenleg nem állnak rendelkezésre jelentős epidemiológiai adatok a hidroxizin humán terhesség alatt való alkalmazását illetően.

Ezért a hidroxizin a terhesség ideje alatt ellenjavallt.

Szülés

Amennyiben az anya a terhesség késői szakaszában és/vagy a szülés alatt hidroxizint kapott, az alábbi tüneteket figyelték meg az újszülötteknél a születés után azonnal vagy néhány órán belül: csökkent izomtónus, mozgási rendellenességek – beleértve extrapyramidalis tüneteket is, klónusos mozgások, központi idegrendszeri gátlás, újszülöttkori hypoxiás tünetek, illetve vizeletretenció.

Szoptatás

A cetirizin, a hidroxizin fő metabolitja kiválasztódik az anyatejbe.

Bár a hidroxizin anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem végeztek vizsgálatokat, hidroxizinnel kezelt szoptató anyák újszülöttjei/csecsemői esetében súlyos mellékhatásokat mutattak ki. A hidroxizin alkalmazása tehát szoptatás idején ellenjavallt. Amennyiben hidroxizin-kezelés szükséges, a szoptatást abba kell hagyni.

Termékenység

Mivel reprodukciós vizsgálatokban állatkísérletek során toxikus hatást figyeltek meg, ezért a hidroxizin-kezelés ideje alatt megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a fogamzóképes korú nőknek és férfiaknak egyaránt a terhesség megelőzése érdekében.

Nem végeztek olyan vizsgálatokat, amelyek a hidroxizin gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását vizsgálták. A hidroxizin fáradtságot, szédülést, látászavart okozhat, és így különösen nagyobb dózisokban és/vagy alkohollal vagy nyugtató hatású gyógyszerekkel együtt adva mérsékelten vagy erősen ronthatja a koncentrációs és reakciókészséget. Abetegeket figyelmeztetni kell a gépjárművezetés, illetve gépek használata során fennálló, ezzel kapcsolatos kockázatra. A hidroxizin alkohollal vagy egyéb szedatívumokkal való együttes alkalmazását kerülni kell, mivel a hidroxizin felerősíti ezek hatását.

Klinikai vizsgálatok

Összefoglalás

A mellékhatások többsége a központi idegrendszeri gátló, illetve paradox stimulációs hatással, az antikolinerg aktivitással és a túlérzékenységi reakciókkal kapcsolatos.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Szájon át alkalmazott hidroxizin: Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a hidroxizinnel kezeltek legalább 1%‑ánál jelentettek placebokontrollos klinikai vizsgálatokban, amelyekben 735vizsgálati alany kapott napi 50mg hidroxizint, 630vizsgálati alany pedig placebót.

Az egyes mellékhatások leírása

Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg cetirizinnel, a hidroxizin fő metabolitjával kapcsolatban: thrombocytopenia, agresszivitás, depresszió, tic, dystonia, paraesthesia, oculogyriás krízis, hasmenés, dysuria, enuresis, asthenia, oedema, testtömeg-növekedés. Ezek a mellékhatások a hidroxizin esetében is előfordulhatnak.

Forgalomba hozatal utáni tapasztalatok

Az alábbi táblázat szervrendszerenként és gyakorisági kategóriánként sorolja fel a mellékhatásokat a gyógyszer forgalomba hozatalát követő tapasztalatok alapján. Az előfordulási gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori: (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10000–<1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: túlérzékenység

Nagyon ritka: anaphylaxiás sokk

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: nyugtalanság, zavartság

Ritka: dezorientáció, hallucináció

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szedatív hatás

Nem gyakori: szédülés, álmatlanság, tremor

Ritka: görcsök, dyskinesia

Nem ismert: átmeneti eszméletvesztés (syncope)

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: akkomodációs zavar, látászavar

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: tachycardia

Nem ismert: kamrai arrhythmiák (pl. torsades de pointes), QT‑intervallum-megnyúlás (lásd 4.4pont).

Érbetegségek és tünetek:

Ritka: hypotensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: bronchospasmus

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: émelygés

Ritka: székrekedés, hányás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Ritka: a májfunkciós vizsgálatok kóros eredménye

Nem ismert: hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: pruritus, erythema, maculo-papulosus bőrkiütés, urticaria, dermatitis

Nagyon ritka: angioneurotikus oedema, fokozott mértékű verejtékezés, fix gyógyszerexanthema, akut generalizált exanthemás pustulosis, erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, pemphigoid

Nem ismert: hólyagos bőrkiütések

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Ritka: vizeletretenció

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nem gyakori: rossz közérzet, láz

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Nem ismert: testtömeg-növekedés

Gyermekek és serdülők

Gyermekekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A jelentős mértékű túladagolás esetén megfigyelhető tünetek a nagyfokú antikolinerg terheléssel, a központi idegrendszeri gátló, illetve paradox stimulációs hatással állnak összefüggésben. A leggyakoribb tünetek a következők: émelygés, hányás, tachycardia, láz, aluszékonyság, csökkent pupillareflex, tremor, zavartság, hallucináció. Ezt a tudat éberségi szintjének csökkenése, légzésdepresszió, görcsök, hypotonia, cardialis arrhythmia, ideértve a bradycardiát, fellépése követheti. Előfordulhat egyre mélyülő coma és cardiorespiratoricus kollapszus is.

A túladagolás kezelése

Súlyos túladagolás esetén a légutakat, a légzés és a keringés állapotát folyamatos EKG ellenőrzés mellett gondosan monitorizálni kell, és biztosítani kell a megfelelő oxigénellátást. A cardialis- és vérnyomás-ellenőrzés fenntartását 24órás tünetmentesség után lehet megszüntetni. A megváltozott mentalis státuszú betegeknél azt is ellenőrizni kell, nem történt‑e egyidejűleg egyéb gyógyszer- vagy alkoholfogyasztás is, és szükség esetén oxigént, naloxont, glükózt, valamint tiamint kell adni nekik.

Amennyiben vazopresszor hatású szerre van szükség, noradrenalin vagy metaraminol adandó. Adrenalin adását kerülni kell.

Hánytatás nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknek tüneteik vannak, valamint olyanoknál, akiknél az éberségi szint gyorsan csökken, coma vagy convulsio lép fel, mivel ezek az állapotok aspirációs pneumoniához vezethetnek.

Klinikailag jelentős mértékű túladagolás esetén gyomormosás végezhető, endotrachealis intubációt követően. Aktív szén maradhat a gyomorban, de hatásosságát csak kevés adat támasztja alá.

A hemodialízis, illetve a hemoperfúzió eredményessége igen kétséges.

A szernek nincs specifikus antidotuma.

Szakirodalmi adatok szerint súlyos, életveszélyes, egyéb szerekre rezisztens, kezelhetetlen antikolinerg tünetek fennállása esetén eredményes lehet a fizosztigmin terápiás dózisának alkalmazása. A fizosztigmin nem használható csupán a beteg ébrentartására. Ha egyidejűleg ciklikus antidepresszánsokat is bevett a beteg, a fizosztigmin görcsrohamokat és kezelhetetlen szívmegállást okozhat. Kerülendő a fizosztigmin alkalmazása a szív ingervezetési zavaraiban szenvedő betegeknél is.

Gyermekek és serdülők

Gyermekekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.