ATOSIBAN SUN 37,5 MG/5 ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ATOSIBAN 37,5 MG/5 ML
Az atozibán felnőtt terhes nők esetében fenyegető koraszülés megakadályozására javallott az alábbi
esetekben:
-
Szabályos, legalább 30 másodperces méhösszehúzódások 30 percenként ≥ 4-szer.
-
A méhszáj tágulása 1–3 cm (nulliparák esetében 0–3 cm), és a méhszáj legalább 50%-ban kifejtődött.
-
Gesztációs kor: betöltött 24. héttől a 33. hétig.
-
Normál magzati szívfrekvencia.
Adagolás
Az atozibán-kezelést kizárólag a koraszülés kezelésében jártas orvos végezheti, kizárólag szülészeti
osztályon.
Az atozibánt intravénásan, három egymást követő szakaszban kell adni: a kezelést az atozibán
6,75 mg/0,9 ml injekciós oldattal végezve bólusinjekcióval (6,75 mg) kell kezdeni, ezt azonnal követnie kell egy folyamatos, nagy dózisú infúziónak (telítőinfúzió 300 mikrogramm/perc), amelyet az atozibán 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készült infúzió formájában három órán át kell adni, majd ezt követnie kell egy atozibán 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készült alacsonyabb dózisú infúziónak, (követőinfúzió 100 mikrogramm/perc), legfeljebb 45 órás időtartamig. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 48 órát. Az egész terápia alatt adott atozibándózis lehetőleg ne haladja meg a 330,75 mg atozibánmennyiséget.
Az intravénás kezelést az atozibán 6,75 mg/0,9 ml oldatos injekció kezdő bólusinjekciójának beadásával a koraszülés megállapítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni (lásd a gyógyszer alkalmazási előírását). A bólusinjekció beadása után a kezelést infúzióval kell folytatni. Ha az atozibán-kezelés alatt a méhkontrakciók továbbra is jelentkeznek, alternatív kezelést kell mérlegelni.
A táblázat tartalmazza a bólusinjekcióval kezdett és infúzióval folytatott kezelés teljes adagolási
rendjét:
| Kezelési szakasz | Kezelési forma | Az injekció/infúzió beadási sebessége | Atozibándózis |
| 1 | 0,9 ml intravénás bólus injekcióbeadása 1 perc alatt | Nem értelmezhető | 6,75 mg |
| 2 | 3 órás intravénás telítőinfúzió | 24 ml/óra (300 µg/perc) | 54 mg |
| 3 | Legfeljebb 45 órán át tartóintravénás követőinfúzió | 8 ml/óra (100 µg/perc) | Legfeljebb 270 mg |
Ismételt kezelés
Ha ismételten atozibán-kezelésre van szükség, azt szintén a bólusban adott atozibán 6,75 mg/0,9 ml oldatos injekcióval kell kezdeni és az atozibán 37,5 mg/5 ml koncentrátumból készített infúzióval kell folytatni.
Speciális populációk
Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek
Károsodott máj- vagy veseműködésű betegek esetében nincs tapasztalat az atozibán-kezeléssel kapcsolatban. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletbe. Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni.
Gyermekek
Az atozibán biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb terhes nők esetében nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra
A gyógyszer alkalmazás előtti elkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Az atozibánt a következő állapotokban tilos használni:
-
Befejezett 24 hét alatti vagy befejezett 33 hét feletti gesztációs kor
-
Korai burokrepedés 30 hétnél idősebb terhesség esetén
-
Rendellenes magzati szívfrekvencia
-
Azonnali szülést igénylő méhvérzés
-
A szülés megindítását szükségessé tevő eclampsia vagy súlyos preeclampsia
-
Méhen belüli magzatelhalás
-
Intrauterin fertőzés gyanúja
-
Placenta praevia
-
Korai lepényleválás
-
Bármely olyan anyai vagy a magzati állapot, amely esetében a terhesség fenntartása veszélyessé
válik
-
A készítmény hatóanyagá(ai)val vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.
Ha az atozibánt olyan páciensek esetében alkalmazzák, akiknél az idő előtti burokrepedést nem lehet kizárni, a késleltetett szülés előnyeit mérlegelni kell a chorioamnionitis potenciális kockázatával szemben.
Károsodott máj- vagy veseműködésű betegek esetében nincs tapasztalat az atozibán-kezeléssel kapcsolatban. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletbe. Májkárosodásban szenvedő betegek körében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Többszörös terhesség és 24–27. hetes terhességi kor esetén a kezelt páciensek alacsony száma miatt korlátozott klinikai tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ezen csoportokban az atozibán-kezelés előnye nem bizonyított.
Az atozibánnal történő kezelést lehet ismételni, de a többszörös – legfeljebb 3 – ismételt kezeléssel kapcsolatban csak kevés a klinikai tapasztalat (lásd 4.2 pont).
Méhen belüli növekedési retardáció esetén az atozibán folytatódó vagy ismételt adagolásáról a magzati
érettség értékelésének függvényében kell dönteni.
A méhkontrakciók és a magzati szívfrekvencia monitorozását az atozibán alkalmazása és az ismétlődő méhkontrakciók esetén mérlegelni kell.
Mint az oxitocin antagonistája, az atozibán elméletileg elősegítheti a méh elernyedését, illetve a szülés utáni vérzést, ezért a vérveszteséget a szülés után ellenőrizni kell. Mindazonáltal szülés utáni elégtelen méhkontrakciót a klinikai vizsgálatok során nem tapasztaltak.
A többes terhességről és a tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszerek, mint a kalciumcsatorna- blokkolók és a béta-mimetikumok alkalmazásáról ismert, hogy a tüdő-oedema fokozott kockázatával járnak. Ezért az atozibánt óvatosan kell alkalmazni többes terhesség és/vagy egyéb tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén. (lásd 4.8 pont).
Nem valószínű, hogy az atozibán részt vesz a citokróm P450 által közvetített gyógyszer- interakciókban, mivel az in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy az atozibán a citokróm P450 rendszernek nem szubsztrátja, és nem gátolja a gyógyszer-metabolizáló citokróm P450 enzimeket.
Interakciós vizsgálatokat végeztek egészséges női önkéntesek részvételével labetalollal és betametazonnal. Nem figyeltek meg klinikailag jelentős interakciót az atozibán és a betametazon, valamint a labetalol között.
Terhesség
Az atozibánt csak koraszülés veszélye esetén lehet alkalmazni a terhesség betöltött 24. hete és 33. hete között.
Szoptatás
Ha terhesség alatt a nő még egy korábbi gyermekét szoptatja, akkor a szoptatást az atozibán-kezelés alatt abba kell hagyni, mert a szoptatás alatt felszabaduló oxitocin fokozhatja a méh kontraktilitását, és semlegesítheti a tokolítikus kezelés hatását.
Az atozibánnal végzett klinikai vizsgálatokban szoptatásra gyakorolt hatást nem figyeltek meg. Szoptató anyáknál megfigyelték, hogy az atozibán kis mennyisége a plazmából átjut az anyatejbe.
Termékenység
Embrio-, és magzati toxicitási vizsgálatok nem mutattak toxikus hatást az atozibán esetében. Nem végeztek klinikai vizsgálatokat, amelyek kiterjedtek a fertilitásra és a korai embrionális fejlődésre (lásd 5.3 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Az atozibánnal végzett klinikai vizsgálatokban az atozibánnal kapcsolatban anyákra gyakorolt lehetséges mellékhatásokat írtak le. A klinikai vizsgálatokban összességében a kezelt betegek 48%-án figyeltek meg mellékhatásokat. A megfigyelt mellékhatások általában enyhék voltak. Az anyán leggyakrabban jelentkező mellékhatás a hányinger volt (14%).
Az újszülöttekkel kapcsolatban a klinikai vizsgálatok során specifikus atozibán-mellékhatásokat nem figyeltek meg. A csecsemőkön megfigyelt mellékhatások a normál variációk tartományában voltak és mind a placebo, mind pedig a béta-mimetikum csoportban megfigyelt incidenciával összevethető mértékűek voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alább felsorolt mellékhatások gyakorisága a következő megállapodás szerint kerül megadásra:
Nagyon gyakori (> 1/10); gyakori (> 1/100 – < 1/10); nem gyakori (> 1/1000 – < 1/100), ritka (> 1/10 000 – < 1/1000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| MedDRA szervrendszerikategóriák | Nagyongyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka |
| Immunrendszeri betegségek éstünetek | Allergiás reakció | |||
| Anyagcsere- és táplálkozásibetegségek és tünetek | Hyperglykaemia | |||
| Pszichiátriai kórképek | Álmatlanság | |||
| Idegrendszeri betegségek éstünetek | Fejfájás, szédülés | |||
| Szívbetegségek és a szívvelkapcsolatos tünetek | Tachycardia | |||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio,hőhullámok | |||
| Emésztőrendszeri betegségekés tünetek | Hányinger | Hányás | ||
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | Viszketés,bőrkiütés | |||
| A nemi szervekkel és azemlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek | Méhvérzés, méhatónia | |||
| Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók | Reakció az injekcióbeadásának helyén | Láz |
A forgalomba hozatal utáni tapasztalatok
A forgalomba hozatalt követően beszámoltak légzőrendszeri eseményekről, például dyspnoéról és tüdő-oedemáról, különösen egyéb tokolítikus aktivitással rendelkező gyógyszerek, mint kalciumcsatorna-blokkolók és béta-mimetikumok egyidejű alkalmazása és/vagy olyan nőknél történő alkalmazáskor, akiknél többes terhesség áll fenn.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - ATOSIBAN 37,5 MG/5 ML
Farmakoterápiás csoport: Egyéb nőgyógyászati készítmények, ATC kód: G02CX01
Az Atosiban SUN atozibánt (INN), egy szintetikus peptidet ([Mpa1, D-Tyr(Et)2, Thr4,Orn8]-oxitocin) tartalmaz, amely receptorszinten a humán oxitocin kompetitív antagonistája. Patkányokkal és tengerimalacokkal végzett vizsgálatokban megállapították, hogy az atozibán az oxitocinreceptorokhoz kötődik, csökkentve a méhizomzat kontrakciójának frekvenciáját és a méhizomzat tónusát, amelynek eredménye a méhkontrakciók gátlása. Az atozibánról kimutatták, hogy kötődik a vazopresszinreceptorokhoz is, így gátolva a vazopresszin hatását. Állatkísérletekben az atozibán nem fejtett ki szív- és érrendszeri hatásokat.
Emberben, koraszülés esetén az atozibán az ajánlott dózisban gátolja a méh kontrakcióját és elősegíti a méh nyugalomba kerülését. Atozibán hatására a méhizomzat gyorsan elernyed, a kontrakciók
10 percen belül jelentős mértékben csökkennek, és 12 órás időtartamra stabil nyugalmi állapot (≤ 4 kontrakció/óra) alakul ki.
A III-as fázisú klinikai vizsgálatok (CAP-001) 742 nő adatait tartalmazzák, akiknél a fenyegető koraszülést diagnosztizálták a terhesség 23–33. hete között, és akiket egy atozibánt (a jelen alkalmazási előírás szerint), illetve egy béta-agonistát (dózistitrálással) kapó csoportba randomizáltak.
Elsődleges végpont: az elsődleges hatásossági végpont azon nők hányada volt, akik a kezelés megkezdése után 7 nappal nem szültek meg és nem igényeltek alternatív tokolítikus kezelést. Az adatok azt mutatták, hogy az atozibán csoportba sorolt nők 59,6%-a (n = 201), míg a β-agonista csoportba sorolt nők 47,7%-a (n = 163) (p = 0,0004) nem szült meg és nem igényelt alternatív tokolízist a kezelés megkezdése utáni 7 napon belül. A CAP-001 vizsgálatban a legtöbb eredménytelen kezelés a rossz tolerálhatóságból adódott. A nem megfelelő hatékonyságból adódó eredménytelen kezelés szignifikánsan gyakrabban (p = 0,0003) fordult elő az atozibán csoportban (n = 48: 14,2%), mint a ß-agonista csoportban (n = 20; 5,8%).
A CAP-001 vizsgálatban a 24–28. hetes terhességi korban lévő nők esetében annak a valószínűsége, hogy a páciens a kezelés után 7 napon belül nem szül meg, illetve nem igényel alternatív tokolítikus terápiát, azonos volt az atozibánnal és a β-agonistával kezelt csoportban. Ez a megfigyelés azonban egy kisszámú mintán alapul (n = 129).
Másodlagos végpont: a hatásosság másodlagos eredménye azon nők aránya, akik a kezelés megkezdése utáni 48 órában nem szültek meg. Ezt a vizsgálati paramétert tekintve nem volt különbség az atozibán és a β-agonista csoport között.
A szüléskor megállapított átlagos gesztációs idő a két csoportban azonos volt: 35,6 (3,9) hét az atozibán és 35,3 (4,2) hét a β-agonista csoportban (p = 0,37). Az újszülött intenzív osztályra (NICU) való kerülés valószínűsége mindkét kezelési csoportban hasonló volt (kb. 30%) csakúgy, mint az ott- tartózkodás hossza és a lélegeztetési terápia is. Az átlagos születési súly 2491 (813) gramm volt az atozibán és 2461 (831) gramm a β-agonista csoportban (p = 0,58).
A magzati és anyai kimenetelek nem különböztek nyilvánvalóan az atozibán és a β-agonista csoportban, de a vizsgálatok statisztikai ereje nem volt elégséges a különbségek kizárására.
A III-as fázisú vizsgálatokban 361 atozibánnal kezelt nő közül 73 legalább egy ismételt kezelést,
8 legalább 2 ismételt kezelést, és ketten 3 ismételt kezelést kaptak (lásd 4.4 pont).
Mivel az atozibán biztonságosságát és hatékonyságát 24 hónapnál fiatalabb terhességi korban levő nőknél kontrollos randomizált vizsgálatokban nem igazolták, ezért ezen betegcsoport kezelése atozibánnal nem javasolt (lásd 4.3 pont).
Egy placebokontrollos vizsgálatban a magzati/csecsemőhalálozás aránya 5/295 (1,7%) volt a placebo csoportban és 15/288 (5,2%) az atozibán csoportban, utóbbiak közül kettő öt, illetve nyolc hónapos korban következett be. Az atozibánnal kezelt csoportban 15 halálozásból tizenegy esetben a terhesség a 20–24 hetes korban volt, bár ebben az alcsoportban a betegek megoszlása egyenlőtlen volt (19 nő került az atozibánnal és 4 a placebóval kezelt csoportba). A 24 hétnél idősebb terhességi korban levő nők között a mortalitás aránya nem mutatott különbséget (1,7% a placebóval és 1,5% az atozibánnal kezelt csoportban).
Egészséges, nem terhes nők esetében atozibáninfúzió adása után (10–300 mikrogramm/perc 12 órán
át) az egyensúlyi állapot plazmakoncentrációja a dózissal arányosan nő. A clearance, az eloszlási térfogat és a felezési idő a dózistól független. Felszívódás
Fenyegető koraszülés esetén az atozibáninfúzió adása után (300 mikrogramm/perc 6–12 órán át) az egyensúlyi állapot plazmakoncentrációja a kezelés megkezdése után egy órával alakul ki (átlagértéke 442±73 ng/ml, tartomány: 298–533 ng/ml).
Az infúzió beadását követően a plazmakoncentráció gyorsan csökkenni kezdett az alábbi (tα) kezdeti és (tβ) végső felezési idővel; 0,21±0,01 és 1,7±0,3 óra. A clearance átlagértéke 41,8±8,2 liter/óra.
Eloszlás
Az átlagos megoszlási térfogat 18,3±6,8 liter.
Terhes nőkben az atozibán kötődése a plazmafehérjékhez 46–48%. Nem ismert, hogy a szabad frakció az anyai és magzati eloszlási térben lényegesen különbözik-e. Az atozibán a vörösvérsejtekben nem oszlik meg.
Az atozibán átjut a placentán. Egészséges terhes nőknek adott 300 mikrogramm/perc infúzió után a magzati/anyai koncentráció hányadosa 0,12.
Biotranszformáció
A plazmában, illetve a vizeletben két metabolitot azonosítottak. Az M1 főmetabolit (des-(Orn8, Gly- NH2 9) -29)-[Mpa1, D-Tyr(Et)2, Thr4]-oxitocin) plazmakoncentrációs aránya az atozibánhoz képest 1,4 és 2,8 a második órában, illetve az infúzió beadása után. Nem ismeretes, hogy az M1 felhalmozódik-e a szövetekben.
Elimináció
Az atozibán csak kis mennyiségben található meg a vizeletben, ahol koncentrációja kb. 50-szer alacsonyabb az M1 metabolit koncentrációjánál. A székletben kiválasztódott atozibán aránya nem ismert. Az M1 főmetabolit in vitro vizsgálatokban az atozibánnál megközelítőleg tízszer kisebb mértékben gátolja az oxitocin indukálta méhkontrakciót. Az M1 főmetabolit kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).
Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Károsodott máj- vagy veseműködésű betegek esetében nincs tapasztalat az atozibán-kezeléssel kapcsolatban. A vesekárosodás valószínűleg nem indokolja a dózis módosítását, mivel az atozibánnak csak kis mennyisége választódik ki a vizeletbe. Májkárosodásban szenvedő betegek körében az atozibánt körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Nem valószínű, hogy az atozibán emberben gátolja a máj citokróm P450-t (lásd 4.5 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - ATOSIBAN 37,5 MG/5 ML
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt
gyógyszerekkel keverhető.
2 év.
Az injekciós üveg felnyitását követően az oldatot azonnal fel kell hígítani.
Az intravénás beadás céljára készített felhígított oldatot az elkészítéstől számított 24 órán belül fel kell
használni.
Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A gyógyszer első felbontás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Egy oldatos infúzióhoz való koncentrátum injekciós üvege 5 ml oldatot tartalmaz, amely 37,5 mg atozibánnak felel meg.
Színtelen, hosszúkás üveg injekciós üveg(I. típus) szürke, karimás brómbutil gumidugóval és lila színű, lepattintható alumíniumkupakkal lezárva.
Az injekciós üvegeket beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e szilárd
részecskéket, vagy nem színeződött-e el.
Intravénás infúzió elkészítése:
A bólusinjekciót követő intravénás infúzióhoz az atozibán 37,5 mg/5 ml koncentrátumot oldatos infúzióhoz a következő oldatok valamelyikével kell hígítani:
-
nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9%) oldatos injekció
-
Ringer laktát oldat
-
5 m/v %-os cukoroldat.
Vegyen ki 10 ml oldatot a 100 ml-es infúziós zsákból, majd dobja ki. Ezt 10 ml atozibán 37,5 mg/5 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátummal kell pótolni, amit két 5 ml-es injekciós üvegből kell felszívni, így a végső koncentráció 75 mg atozibán/100 ml lesz.
Az elkészített termék tiszta, színtelen szilárd részecskéktől mentes oldat.
A telítőinfúziót a fent leírt módon elkészített oldatból 24 ml/óra sebességgel (megfelel 18 mg/órának) infundáljuk 3 órán keresztül, megfelelő orvosi felügyelet mellett, szülészeti osztályon. Három óra múlva az infúzió sebességét csökkenteni kell 8 ml/órára.
Az infúzió folytatásához az előzőekben leírt módon egy újabb 100 ml-es infúziós tasakot kell előkészíteni.
Ha az infúziós zsák térfogata eltérő, az oldatot a térfogat arányában kell elkészíteni.
A pontos adagolás eléréséhez szabályozható infúziós szerelék használata javasolt, amivel a cseppszám (csepp/perc) beállítható. Intravénás csepegtetőtartály alkalmazásával az ajánlott dózisszinten belül be lehet állítani a megfelelő sebességű atozibán infúziót.
Ha egyidejűleg más iv. készítményt is kell adni, az iv. kanült meg lehet osztani, vagy másik iv. beadási helyet kell keresni. Ez lehetővé teszi az infúzió sebességének folyamatos ellenőrzését.