AWIQLI 700 EGYSÉG/ML OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - AWIQLI 700
Adagolás
Ez a gyógyszer bázisinzulin, amit subcutan kell alkalmazni hetente egyszer. Ajánlott a hét ugyanazon napján beadni.
Az inzulin-analógok, így az ikodek inzulin hatáserősségét is egységekben fejezik ki. Egy (1) egység ikodek inzulin 1 egység (100 egység/ml) glargin inzulinnak, 1 egység detemir inzulinnak, 1 egység degludek inzulinnak vagy 1 nemzetközi egység humán inzulinnak felel meg.
Az Awiqli egy hatáserősségben (700 egység/ml) kerül forgalomba. A szükséges adagot egységekben lehet beállítani. 10–700 egység közötti, 10 egységnyi lépésenként beállítható adag adható be.
-
es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél ezt a gyógyszert bólusinzulinnal kombinációban kell alkalmazni az étkezések idején fellépő inzulinigény fedezésére.
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésekor ez a gyógyszer alkalmazható önmagában vagy orális antidiabetikumokkal, GLP-1-receptor-agonistákkal, illetve bólusinzulinnal alkotott bármilyen kombinációban. Amikor a szulfonilurea-terápiához ikodek inzulint adnak,
mérlegelni kell a szulfonilurea adagjának csökkentését vagy a szulfonilurea-terápia leállítását. Lásd
4.5 és 5.1 pont.
Az Awiqli injekciót az egyes betegek egyéni inzulin-igényének megfelelően kell adagolni. A glikémiás kontrollt javasolt az éhomi vércukorszint alapján történő adagbeállítással optimalizálni.
Az ikodek inzulin hosszú felezési ideje miatt nem javasolt az adagot módosítani akut betegség esetén, sem abban az esetben, ha a beteg fizikai aktivitása vagy szokásos étrendje rövid időre megváltozik.
Ilyen helyzetekben a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a gondozásukat végző egészségügyi szakemberhez kell fordulniuk annak érdekében, hogy további útmutatást kapjanak a glikémiás kontroll rendezésének egyéb lehetőségéről, mint például a glükózbevitel vagy átállás más egyéb vércukorszint-csökkentő gyógyszerre.
Az Awiqli injekcióval végzett kezelés megkezdése
-
es típusú diabetes mellitusban szenvedő (inzulinnal korábban még nem kezelt) betegek
A javasolt heti kezdő adag 70 egység, majd egyénileg kell beállítani az adagolást hetente egyszer.
Újonnan diagnosztizált 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek
Az Awiqli biztonságosságát és hatásosságát újonnan diagnosztizált, inzulinnal korábban még nem
kezelt, 1-es típusú cukorbetegeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Lásd
4.4 pont.
Átállítás a napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulin-gyógyszerről az Awiqli injekcióra 2-es típusú és
-
es típusú cukorbetegségben
Az Awiqli első heti egyszeri adagját a napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulin utolsó adagját követő napon kell beadni.
Amikor a betegeket napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulinról állítják át, az Awiqli javasolt heti egyszeri adagja a teljes napi bázisinzulin-adag 7-szerese. Ha 2-es típusú cukorbetegeknél a glikémiás kontroll gyorsabb elérése a cél, akkor kizárólag az első injekcióhoz (1. heti adag) az Awiqli egy egyszeri 50%-os kiegészítő adagja javasolt. 1-es típusú cukorbetegeknél ez az adag (kizárólag az első injekcióhoz) minden esetben javasolt. Ha az Awiqli egyszeri 50%-os kiegészítő adagját alkalmazzák, akkor az 1. heti adagot úgy kapják meg, hogy a teljes napi bázisinzulin-adagot 7-tel megszorozzák, majd az eredményt még megszorozzák 1,5-del, és a legközelebbi 10 egységre kerekítik (lásd az
-
táblázatot).
Az egyszeri kiegészítő adagot tilos hozzáadni a második injekciótól kezdve (lásd 4.4 pont). Az Awiqli második heti, egyszeri adagja a teljes napi bázisinzulin-adag 7-szerese.
A harmadik és az azt követő heti egyszeri adagnak a beteg anyagcsere-szükségletein, a vércukorszint-monitorozási eredményeken és a glikémiás kontroll célértéken kell alapulnia, amíg a kívánt éhomi vércukorszintet el nem érik. A titrálás napján és az azt megelőző két napon a beteg által mért éhomi vércukorszint értékek alapján kell az adagot módosítani.
Az átállítás ideje alatt és az azt követő hetekben a vércukorszint szoros monitorozása ajánlott. Szükségessé válhat az egyidejűleg adott bolusinzulin-készítmények vagy egyéb kiegészítő antidiabetikus kezelés adagjának és időzítésének módosítása.
-
táblázat Az Awiqli injekció adagja a napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulinról átállításkor 2-es típusú és 1-es típusú cukorbetegeknél, abban az esetben,
ha a kezelés megkezdésekor (1. hét) egy egyszeri kiegészítő adagot alkalmaznak
A napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulin korábbi teljes napiadagja (egység) Az Awiqli javasolt heti egyszeri adagjaa 1. hétb 2. hétc 10 110 70 11 120 80 12 130 80 13 140 90 14 150 100 15 160 110 16 170 110 17 180 120 18 190 130 19 200 130 20 210 140 21 220 150 22 230 150 23 240 160 24 250 170 25 260 180 26 270 180 27 280 190 28 290 200 29 300 200 30 320 210 40 420 280 50 530 350 100 1050d 700 a Mindegyik adag a legközelebbi 10 egységre lett kerekítve.
b A korábbi teljes napi bázisinzulin-adag 1,5-szerese szorozva 7-tel. Ha 2-es típusú cukorbetegeknél a glikémiás kontroll gyorsabb elérése a cél, akkor az 1. héten egy egyszeri kiegészítő adag javasolt. 1-es típusú cukorbetegeknél ez az adag minden esetben javasolt.
c A korábbi teljes napi bázisinzulin-adag szorozva 7-tel.
d Ha a szükséges adag nagyobb, mint az előretöltött injekciós tollal beadható maximális adag (700 egység), szükség lehet az adag két injekcióra történő szétosztására.
Kihagyott adag
Ha egy adag kimarad, ajánlatos azt a lehető leghamarabb beadni.
1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek
Az 1-es típusú cukorbetegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy heti egyszeri beadással kell folytatni az adagolást. A heti egyszeri beadás napja ekkor a hét azon napjára módosul, amelyiken a kimaradt adagot beadták.
A plazma éhomi vércukorszintjét monitorozni kell.
Ha a heti egyszeri adagolás eredeti napját meg kell tartani, a következő adagok közötti idő egymás
után meghosszabbítható, hogy végül ugyanazt a beadási napot kapjuk. 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek
Ha a kihagyott adagot követő 3 napon belül pótolták a kimaradt adagot, akkor a 2-es típusú cukorbetegek következő alkalommal a készítmény beadását ismét folytathatják az eredeti heti egyszeri adagolási napon. Az éhomi vércukorszintet monitorozni kell.
Ha több mint 3 nap telt el, a kimaradt adagot akkor is a lehető leghamarabb be kell adni. A heti egyszeri beadás napja ekkor a hét azon napjára módosul, amelyiken a kimaradt adagot beadták. Ha a heti egyszeri beadás eredeti napját meg kell tartani, akkor az egymást követő adagok között eltelelő időt úgy lehet egymás után megnyújtani, hogy végül a beadás napja, a hét ugyanazon napjára essen.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.8 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a vércukorszint gyakoribb monitorozása javasolt (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a vércukorszint gyakoribb monitorozása javasolt (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Awiqli biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Kizárólag subcutan alkalmazásra.
Az Awiqli injekciót tilos intravénásan beadni, mert ez súlyos hypoglykaemiát eredményezhet. Ezt a gyógyszert tilos intramuscularisan beadni, mert ez megváltoztathatja a felszívódását.
Ezt a gyógyszert tilos inzulin-infúziós pumpában alkalmazni.
Az Awiqli injekciót subcutan injekció formájában kell beadni a combba, a felkarba vagy a hasfalba. A lipodystrophia és a cutan amyloidosis (lásd 4.4 pont) kockázatának csökkentése érdekében az injekció beadási helyét mindig váltogatni kell ugyanazon a régión belül.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindig új tűt alkalmazzanak. Az előretöltött injekciós tollhoz való tű ismételt használata növeli a tű elzáródásának a veszélyét, ami aluldozírozást vagy túladagolást okozhat. Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztatóval együtt kapott használati utasításban leírt utasításokat kell követnie.
Az Awiqli előretöltött injekciós tollban kerül forgalomba. Az adagjelző ablak az ikodek inzulin beadandó egységeinek számát mutatja. Nincs szükség az adag újraszámítására. Az előretöltött injekciós tollal 10–700 egység közötti, 10 egységnyi lépésenként beállított adag adható be.
Az Awiqli injekciót tilos az előretöltött injekciós toll patronjából fecskendőbe szívni (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás előtti további információkat lásd a 6.6 pontban.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Hypoglykaemia
Hypoglykaemia jelentkezhet, ha az inzulinszükséglethez viszonyítva az inzulin-adag túl nagy (lásd a 4.5, 4.8 és 4.9 pontot).
Az étkezés kihagyása, vagy a szokásostól eltérő, fokozott testmozgás hypoglykaemiához vezethet.
A súlyos hypoglykaemia eszméletvesztéshez és/vagy görcsökhöz vezethet, ami átmeneti vagy tartós agykárosodást vagy akár halált is okozhat. A hypoglykaemia tünetei általában hirtelen jelentkeznek. Ezek a következők lehetnek: hideg verejtékezés, hűvös és sápadt bőr, kimerültség, idegesség vagy remegés, szorongás, szokatlan fáradtság vagy gyengeség, zavartság, koncentrálási nehézség, álmosság, rendkívül erős éhség, látászavarok, fejfájás, hányinger és szívdobogásérzés.
Azok a betegek, akiknél jelentősen javult a glikémiás kontroll (például intenzív inzulin-kezelés következtében) a hypoglykaemiára figyelmeztető szokásos tüneteik megváltozását tapasztalhatják, és ennek megfelelően kell őket tanáccsal ellátni. Régóta fennálló diabetes esetén a szokásos figyelmeztető tünetek megszűnhetnek. A többi bázisinzulin készítményhez hasonlóan számolni kell visszatérő, fel nem ismert (elsősorban az éjszakai) hypoglykaemiás epizódok lehetőségével. Az ismételten visszatérő, fel nem ismert (különösen éjszakai) hypoglykaemiás epizódok fellépésének a lehetőségét mérlegelni kell.
A hypoglykaemia kockázatának csökkentéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a beteg betartsa az adagolási rendet és a diétát, helyesen adja be az inzulint és felismerje a hypoglykaemia figyelmeztető tüneteit. A hypoglykaemiára való hajlamot fokozó tényezők különösen szoros monitorozást igényelnek. Ezek köze tartozik:
-
az injekció beadási területének változtatása;
-
az inzulinérzékenység javulása (például stresszt kiváltó tényezők megszűnése);
-
szokatlan, fokozott vagy hosszú ideig tartó fizikai aktivitás;
-
egyidejű betegségek (pl. hányás, hasmenés, láz);
-
a kelleténél kevesebb étel fogyasztása és kihagyott étkezések;
-
alkoholfogyasztás;
-
bizonyos rendezetlen endokrin zavarok (például hypothyreosis, hypophysis elülső lebeny vagy mellékvesekéreg-elégtelenség);
-
bizonyos más gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelés (lásd 4.5 pont).
Az Awiqli hosszú hatástartama késleltetheti a hypoglykaemia megszűnését. Hypoglykaemiás epizód fellépésekor ajánlott, hogy a hypoglykaemia rendeződéséig a beteg gyakran mérje a vércukorszintjét.
-
es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek
Az ikodek inzulinnal kezelt 1-es típusú cukorbetegeknél magasabb volt a hypoglykaemia kockázata a degludek inzulinnal kezeltekhez viszonyítva (lásd 4.8 és 5.1 pont). 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget csak abban az esetben szabad ikodek inzulinnal kezelni, ha a heti egyszeri adagolási rendtől egyértelmű előny várható.
Az ikodek inzulin biztonságosságát és hatásosságát újonnan diagnosztizált, inzulinnal korábban még nem kezelt, 1-es típusú cukorbetegek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Hyperglykaemia
Súlyos hyperglykaemia esetén javasolt gyors hatású inzulin alkalmazása. A nem megfelelő adagolás, és/vagy a kezelés megszakítása olyan betegeknél, akiknek szükségük van inzulinra, hyperglykaemiához és potenciálisan diabeteses ketoacidosishoz vezethet. Továbbá egyidejű betegségek, különösen a fertőzések, hyperglykaemiához vezethetnek, és így megnövelhetik az inzulinszükségletet.
A hyperglykaemia első tünetei rendszerint fokozatosan, órák, illetve napok alatt alakulnak ki. Ezek a következők lehetnek: szomjúságérzés, gyakori vizeletürítés, hányinger, hányás, álmosság, kipirult és száraz bőr, szájszárazság, étvágytalanság, valamint acetonos lehelet. A kezeletlen hyperglykaemiás események végül diabeteses ketoacidosishoz vezethetnek, ami potenciálisan halálos.
Átállítás más inzulinról ikodek inzulinra és viszont
A beteg másik inzulin-gyógyszerről ikodek inzulinra vagy ikodek inzulinról másik inzulin-gyógyszerre való átállítását szakorvosi ellenőrzés mellett kell végezni, és szükségessé válhat az adagolás módosítása (lásd 4.2 pont).
A napi adagolású bázisinzulinról a heti adagolású ikodek inzulinra való átállás során gyógyszerelési hibák léphetnek fel, például túladagolás, adagolási hibák vagy az ajánlott egyszeri kiegészítő adag elhagyásának elmulasztása az első injekció beadását követően. Ezek a hibák hypoglykaemiát, hyperglykaemiát és/vagy egyéb klinikai következményeket eredményezhetnek. Emiatt kell a betegeket úgy oktatni, hogy ellenőrizzék a megfelelő adagot adják-e be, különösen az első és a második injekciónál (lásd 4.2 és 4.9 pont).
A betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy ha bizonytalanok a helyes adaggal kapcsolatban, további útmutatásért kezelőorvosukhoz kell fordulniuk.
Lipodystrophia és cutan amyloidosis
A betegeket meg kell tanítani arra, hogy folyamatosan váltogassák az injekció beadási helyét a lipodystrophia és a cutan amyloidosis kockázatának csökkentése érdekében. Ha ilyen reakciókat mutató helyekre adják be az inzulin-injekciókat, fennáll az inzulin késleltetett felszívódásának kockázata, ami ronthatja a glykaemiás kontrollt. Beszámoltak arról, hogy hypoglykaemiához vezetett, amikor a beteg hirtelen olyan injekciózási helyre váltott, amely nem volt érintett ilyen elváltozás által. Az injekciózási hely egy ilyen elváltozás által érintett területről egy nem érintett területre történő váltása után a vércukorszint monitorozása javasolt, és mérlegelhető az antidiabetikus gyógyszerek adagjának módosítása is.
Szembetegség
Az inzulin-kezelés intenzifikálása következtében hirtelen javuló glikémiás kontroll a diabeteses retinopathia átmeneti rosszabbodásával társulhat, míg a hosszú távon jó glikémiás kontroll csökkenti a diabeteses retinopathia súlyosbodásának kockázatát.
Gyógyszerelési hibák elkerülése
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy minden egyes injekció beadása előtt ellenőrizzék az inzulin-adagoló injekciós toll címkéjét, nehogy véletlenül összetévesszék a hetente egyszer adott ikodek inzulint más inzulin-készítményekkel. Fokozott figyelemmel kell eljárniuk azoknak a betegeknek, akik más hetente egyszer injekcióban alkalmazott antidabetikus kezelésben részesültek vagy jelenleg ilyen kezelésben részesülnek, mivel az Awiqli előírt dózisának a beállítása különbözik a többi hetente egyszer injekcióban alkalmazott antidiabetikumétől. A betegeknek az előretöltött injekciós toll adagszámlálóján vizuálisan ellenőrizniük kell a beállított egységek számát és sohasem szabad a legnagyobb egyszeri dózist (700 E) beállítaniuk, kivéve, ha ez a felírt dózisuk. A vak vagy gyengén látó betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy mindig kérjenek segítséget egy jól látó és az előretöltött injekciós toll használatára kiképzett személytől.
Az adagolási hibák és a potenciális túladagolás elkerülése érdekében a betegeknek és az egészségügyi szakembereknek sohasem szabad egy fecskendő segítségével kiszívni a gyógyszert az előretöltött injekciós tollban lévő patronból.
Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztatóval együtt kapott használati utasításban leírt utasításokat kell követnie.
Immunogenitás
Az inzulin alkalmazása az inzulin elleni antitestek képződését okozhatja. Ritka esetekben ilyen inzulin elleni antitestek jelenléte az inzulin adagjának módosítását teheti szükségessé a hyper- vagy hypoglykaemiás hajlam korrekciója érdekében (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Pioglitazon és inzulingyógyszerek kombinációja
Pioglitazon és inzulin egyidejű alkalmazása során néhány esetben szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be, különösen olyan betegekkel kapcsolatban, akiknél már fennálltak a pangásos szívelégtelenségre hajlamosító kockázati tényezők. A pioglitazon és ikodek inzulin egyidejű alkalmazásának mérlegelése során ennek lehetőségére mindig gondolni kell. A kombinációs alkalmazás esetén a betegnél figyelni kell a pangásos szívelégtelenségre utaló jeleket és tüneteket, a testtömeg-gyarapodást és az oedemát. A pioglitazon-kezelést fel kell függeszteni, ha a szívbetegség tüneteiben bármilyen rosszabbodás tapasztalható.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Számos gyógyszerről ismert, hogy befolyásolja a glükóz metabolizmusát. A következő gyógyszerek csökkenthetik az inzulinigényt:
Orális antidiabetikus gyógyszerek, GLP-1-receptor-agonisták, szulfonilureák, monoaminoxidáz-gátlók (MAO-gátlók), béta-blokkolók, angiotenzin-konvertáló-enzim- (ACE-) gátlók, szalicilátok, anabolikus szteroidok és szulfonamidok.
A következő anyagok növelhetik az inzulinigényt:
Orális fogamzásgátlók, tiazidok, glükokortikoidok, pajzsmirigyhormonok, szimpatomimetikumok, növekedési hormon és danazol.
Az oktreotid/lanreotid növelheti is, de csökkentheti is az inzulinigényt.
Az alkohol fokozhatja is, de csökkentheti is az inzulin hypoglykaemiás hatását. A béta-blokkolók elfedhetik a hypoglykaemia tüneteit.
Terhesség
Nincs klinikai tapasztalat az ikodek inzulin várandósoknál történő alkalmazására vonatkozólag.
Állatoknál, az ikodek inzulinnal végzett szaporodási vizsgálatok nem mutattak ki embriotoxikus vagy teratogén hatást.
A várandósság alatti tapasztalatok hiánya miatt fogamzóképes nőknek azt kell tanácsolni, hogy hagyják abba az Awiqli alkalmazását, ha gyermeket várnak vagy ezt tervezik.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az ikodek inzulin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, patkányokkal végzett vizsgálatok során nyert farmakodinámiás/toxikológiai adatok az ikodek inzulin kiválasztódását igazolták a laktáló állatok tejébe. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
Az ikodek inzulin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik-e fel, vagy a kezelést szakítják-e meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Állatoknál, az ikodek inzulinnal végzett szaporodási vizsgálatok nem mutattak ki káros hatásokat a termékenység tekintetében.
Az Awiqli nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A beteg koncentrálási és reakcióképessége romolhat hypoglykaemia vagy hyperglykaemia, illetve például látászavar következtében. Ez kockázatot jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (például gépjárművezetés vagy gépkezelés).
A betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy tegyenek óvintézkedéseket a vezetés közben jelentkező hypoglykaemia elkerülésére. Ez különösen azok esetében fontos, akiknél csökkent vagy hiányzik a hypoglykaemia figyelmeztető jelei iránti érzékenység, valamint akiknek gyakran vannak hypoglykaemiás epizódjai. A gépjárművezetésre vonatkozó ajánlást ezen körülmények között kell meghatározni.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az ikodek inzulinnal végzett klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatás a hypoglykaemia (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az ikodek inzulin általános biztonságossági profilja hat III. fázisú (ONWARDS 1–6) klinikai vizsgálaton alapul, amelyben összesen 2170 beteg kapott ikodek inzulint, közölük 1880 beteg 2-es típusú diabetesben és 290 beteg 1-es típusú diabetesben szenvedett.
Az alábbiakban felsorolt mellékhatások klinikai vizsgálatokból származnak, és MedDRA szervrendszeri kategória szerint lettek osztályozva. A gyakorisági kategóriákat az alábbi konvenció alapján határozták meg: Nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);
nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
-
táblázat A mellékhatások táblázatos felsorolása
MedDRA szervrendszeri kategória Nagyongyakori Gyakori Nem gyakori Ritka Immunrendszeribetegségek és tünetek Túlérzékenység*** Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Hypoglykaemia* Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Az injekció beadásának helyén fellépő reakcióPerifériás oedema** A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Lipodystrophia * A hypoglykaemia meghatározása alább található.
** Összefoglaló név, amelybe a perifériás oedemával kapcsolatos nemkívánatos események tartoznak bele.
*** Összefoglaló név, amelybe a túlérzékenységgel kapcsolatos nemkívánatos események tartoznak bele.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Hypoglykaemia
A hypoglykaemia a leggyakrabban megfigyelt gyógyszermellékhatás az ikodek inzulint alkalmazó
betegeknél (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Az ikodek inzulinnal végzett III. fázisú klinikai vizsgálatokban a súlyos hypoglykaemiát súlyos kognitív zavarral járó, a rendeződéshez külső segítséget igénylő hypoglykaemiaként, a klinikailag szignifikáns hypoglykaemiát pedig 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti plazma vércukorértékként definiálták.
-
es típusú diabetes mellitus
A súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya az ikodek inzulin vs. napi bázisinzulin esetén, az inzulinnal korábban még nem kezelt 2-es típusú cukorbetegeknél 9%–12% vs. 6%–11% volt (ONWARDS 1, 3 és 5), a korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegeknél 14% vs. 7% volt (ONWARDS 2), és a korábban bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegeknél 51% vs. 56% volt (ONWARDS 4).
A súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódok expozíciós betegévenkénti gyakorisága az ikodek inzulin vs. napi bázisinzulin esetén a következő volt: ONWARDS 1: 0,30 vs. 0,16; ONWARDS 3: 0,31 vs. 0,15; ONWARDS 5: 0,19 vs. 0,14 (inzulinnal korábban még nem kezelt 2-es
típusú cukorbetegek); ONWARDS 2: 0,73 vs. 0,27 (korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegek);és ONWARDS 4: 5,64 vs. 5,62 (korábban bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek).
Az ONWARDS 1 klinikai vizsgálat fő fázisát egy 26 hetes kiterjesztési fázis követte a hosszú távú biztonságosság vizsgálata érdekében. A teljes klinikai vizsgálatban, a súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya az ikodek inzulin vs. 100 egység/ml glargin inzulin esetén 12% vs. 14% volt, és a gyakoriság 0,30 vs. 0,16 epizód volt expozíciós betegévenként.
Az egyes klinikai vizsgálatokban alkalmazott napi bázisinzulin komparátorokkal kapcsolatos információkat lásd az 5.1 pontban.
-
es típusú diabetes mellitus
A súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya az ikodek inzulin vs. degludek inzulin esetén, korábban bázisinzulinnal kezelt 1-es típusú cukorbetegeknél 85% vs. 76% volt. A súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódok expozíciós betegévenkénti gyakorisága az ikodek inzulinnál a degludek inzulinhoz viszonyítva 19,93 vs. 10,37 volt.
Az ONWARDS 6 klinikai vizsgálatot egy 26 hetes kiterjesztési fázis követte a hosszú távú biztonságosság vizsgálata érdekében. A teljes klinikai vizsgálatban, a súlyos vagy klinikailag jelentős hypoglykaemiás epizódokról beszámoló betegek aránya az ikodek inzulin vs. degludek inzulin esetén 91% vs. 86% volt, és a gyakoriság 17,00 vs. 9,16 epizód volt expozíciós betegévenként.
Lásd még 5.1 pont.
AZ ONWARDS klinikai vizsgálatokban a legtöbb hypoglykaemiás epizódot a heti adagolást követő 2–4. napon figyelték meg.
Túlérzékenység
Más inzulinokhoz hasonlóan az ikodek inzulinnál is előfordulhatnak allergiás reakciók. Az inzulinra magára vagy a segédanyagokra kialakuló azonnali típusú allergiás reakciók potenciálisan életveszélyesek lehetnek.
Az ikodek inzulinnal végzett IIIa. fázisú, programban túlérzékenységi reakciókról (például urticariáról, ajakduzzanatról és arcduzzanatról) számoltak be. Túlérzékenységi reakciókról az ikodek inzulinnal kezelt betegek 0,4%-ánál számoltak be, szemben a napi bázisinzulinnal kezelt betegek 0,6%-ával. Az ikodek inzulinnal kezelt betegek által jelentett 10 esemény közül 2 intenzitásban erős volt (urticaria), és ezek közül egyet súlyosnak is jelentettek.
Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban az injekció beadásának helyén fellépő reakciókról az ikodek inzulinnal kezelt betegek 1,6%-ánál számoltak be, szemben a napi bázisinzulinnal kezelt betegek 1,4%-ával. Az ikodek inzulinnal kezelt betegeknél az injekció beadásának helyén fellépő reakciók többségét (75%) a kettős vak, kétszeresen maszkolt, aktív-kontrollos vizsgálatban jelentették (ONWARDS 3). A napi bázisinzulinnal kezelt betegeknél az injekció beadásának helyén fellépő reakciók 21%-át az ONWARDS 3 vizsgálatban jelentették.
Összességében, a III. fázisú klinikai vizsgálatokban az injekció beadásának helyén fellépő reakciók leggyakoribb jele és tünete az erythema és a pruritus volt. Az ikodek inzulinnal kezelt betegeknél az injekció beadásának helyén fellépő reakciók maximális intenzitása enyhe (94%) vagy mérsékelt (6%) volt. Az injekció beadásának helyén fellépő reakciók egyike sem volt súlyos.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Lipodystrophia (beleértve a lipohypertrophiát és a lipoatrophiát is) és cutan amyloidosis alakulhat ki az injekció helyén, késleltetve az inzulin helyi felszívódását. Az injekció beadási helyének folyamatos
változtatása a megadott területen belül csökkentheti vagy megelőzheti ezeket a reakciókat (lásd 4.4 pont).
Más különleges betegcsoportok
Az idősek és a vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetén megfigyelt mellékhatások gyakorisága, típusa és intenzitása az ikodek inzulinnal végzett klinikai vizsgálatok adatai alapján, általánosságban, nem mutatott különbséget az ikodek inzulinnal kezelt általános populációban szerzett szélesebb tapasztalatokhoz viszonyítva.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
-
Az inzulin esetében a túladagolásnak nincs konkrét meghatározása, azonban egymást követő stádiumokban hypoglykaemia alakulhat ki, ha egy beteg a szükségesnél több inzulint kap:
-
Az enyhe hypoglykaemiás epizódokat glükóz vagy egyéb cukortartalmú élelmiszer szájon át történő adásával lehet kezelni. Ajánlatos ezért, hogy a beteg állandóan hordjon magánál cukortartalmú élelmiszert.
-
A súlyos hypoglykaemiás rosszullétek, amikor a beteg nem tudja önmagát kezelni, erre kiképzett személy által intramuscularisan, subcutan vagy intranasalisan beadott glükagonnal, vagy egészségügyi személyzet által intravénásan alkalmazott glükózzal kezelhetők. Intravénásan glükózt kell adni, ha a beteg 10–15 percen belül nem reagál a glükagonra. Miután a beteg visszanyerte az eszméletét, a visszaesés megelőzése érdekében ajánlatos a szájon át történő szénhidrátbevitel.
Túladagolási események fordulhatnak elő a napi egyszeri vagy kétszeri bázisinzulinról az ikodek inzulinra való átállás során, különösen akkor, ha az egyszeri kiegészítő adagot az előírtakkal ellentétben az első injekció után továbbra is alkalmazzák (lásd 4.4 pont).
Farmakológiai tulajdonságok - AWIQLI 700
Farmakoterápiás csoport: Diabetesben alkalmazott gyógyszerek, injekcióként történő beadásra való hosszú hatástartamú inzulinok és analógjaik, ATC-kód: A10AE07.
Hatásmechanizmus
Az ikodek inzulin lassú és állandó vércukorszint-csökkentő hatását az albuminhoz kötődés, az inzulinreceptorhoz való csökkent kötődés és clearance határozza meg. Az ikodek inzulin jóval hosszabb felezési ideje annak a keringésben és a szövetközi térben lévő depónak köszönhető, amelyből az ikodek inzulin lassan és folyamatosan szabadul fel, és specifikusan kötődik az inzulinreceptorhoz. Amikor az ikodek inzulin a humán inzulinreceptorhoz kötődik, ugyanolyan farmakológiai hatásokat fejt ki, mint a humán inzulin.
Az inzulin – beleértve az ikodek inzulint is – elsődleges hatása a glükózmetabolizmus szabályozása. Az inzulin és analógjai specifikus inzulinreceptorok aktiválásával csökkentik a vércukorszintet, főként a vázizomzatban és zsírszövetben a perifériás glükózfelvétel stimulálása révén, valamint a máj
glükóztermelésének gátlása által. Az inzulin továbbá gátolja a lipolízist és a proteolízist, valamint fokozza a fehérjeszintézist.
Farmakodinámiás hatások
Glükóz-infúziós ráta
(mg/kg/perc)
Az ikodek inzulin dinamikus egyensúlyi farmakodinámiás tulajdonságait egy 2-es típusú cukorbetegekkel végzett klinikai vizsgálattal tanulmányozták. Az ikodek inzulin részleges farmakodinámiás tulajdonságait 3 euglykaemiás clamp eljárással (6,7 mmol/l) mérték dinamikus egyensúlyi állapotban, a 7 napos adagolási intervallumból 3,5 napot lefedve. A glükóz infúziós ráta (GIR) profiljai mindhárom clamp esetében a modellből származó adatokkal együtt jelennek meg, ami egy teljes hétre kiterjedő glükózcsökkentő hatás időtartamát jelzi (1. ábra).
Idő (nap)
Megjegyzések: Az árnyékolt területek az egyes glükóz-infúziós ráta- (GIR-) profilok átlagának standard hibái (három dinamikus egyensúlyi állapotú hétre összesítve). A vonal az egyedi modell által előrejelzett GIR-profilok átlaga (egy dinamikus egyensúlyi állapotú hétre).
Az ikodek inzulin 20:00 órakor (a 0. napnak megfelelően) beadott injekciójának adatai alapján.
-
ábra Az ikodek inzulin egész heti glükóz-infúziós-ráta profilja dinamikus egyensúlyi állapotban, 2-es típusú diabetesben
A klinikai szempontból a dinamikus egyensúlyi állapotot 2–4 hét után érték el, amikor az ikodek inzulinnal a kezelést az egyszeri kiegészítő adag nélkül kezdték el, és 2–3 hét után, amikor az ikodek inzulinnal a kezelést az első injekcióval együtt alkalmazott egyszeri 50%-os kiegészítő adaggal indították el.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az ikodek inzulin biztonságosságát és hatásosságát öt, 26 vagy 52 hétig tartó, több országban végzett, randomizált, aktív kontrollos, nyílt vagy vak, párhuzamos csoportos III. fázisú klinikai vizsgálattal értékelték (ONWARDS 1–4 és 6). A vizsgálatok során 1628 beteget kezeltek ikodek inzulinnal (1338 2-es típusú diabetes mellitusban és 290 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteget). A klinikai vizsgálatoknál célértékre történő kezelést alkalmaztak. A glykaemiás cél a beteg által a reggeli előtt mért 4,4–7,2 mmol/l éhomi plazma glükóz érték (Self-Measured Plasma Glucose – SMPG) volt. Az utolsó 3 reggeli előtti SMPG érték alapján az ikodek inzulin dózisát vagy ugyanazon a szinten tartották, vagy a klinikai vizsgálati ütemterv szerint (hetente vagy kéthetente) felfelé vagy lefelé módosították.
Az ikodek inzulin biztonságosságát és hatásosságát korábban inzulinnal még nem kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél (ONWARDS 1 és 3), korábban bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél (ONWARDS 2), korábban bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél (ONWARDS 4), és 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél (ONWARDS 6) értékelték. A III. fázisú klinikai vizsgálatok
elsődleges célkitűzése a heti egyszeri ikodek inzulin glykaemiás kontrollra gyakorolt hatásának igazolása volt a napi bázisinzulinhoz (degludek inzulin vagy glargin inzulin) képest az adott vizsgált cukorbeteg-populációjában. Ez magában foglalta a HbA1c-ben a kiindulástól a kezelés végéig bekövetkezett változás összehasonlítását a komparátorkészítménnyel a non-inferioritás igazolása érdekében. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeket (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m2) kizárták az ONWARDS 1–4 és 6 vizsgálatból.
-
es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek
Egy 52 hetes nyílt klinikai vizsgálatban, amely egy 26 hetes kiterjesztési fázist is tartalmazott (ONWARDS 1), 984 inzulinnal korábban még nem kezelt 2-es típusú cukorbeteget randomizáltak ikodek inzulinra vagy (100 egység/ml) glargin inzulinra. Kiinduláskor a diabetes fennállásának átlagos időtartama 11,5 év, az átlagos HbA1c 69 mmol/mol (8,5%), az átlagos éhomi plazmaglükóz (Fasting Plasma Glucose – FPG) 10,3 mmol/l és az átlagos testtömegindex (Body Mass Index – BMI)
30,1 kg/m2 volt (3. táblázat).
Egy 26 hetes kettős vak klinikai vizsgálatban (ONWARDS 3) 588 inzulinnal korábban még nem kezelt 2-es típusú cukorbeteget randomizáltak ikodek inzulinra vagy (100 egység/ml) degludek inzulinra. Kiinduláskor a diabetes fennállásának átlagos időtartama 11,3 év volt, az átlagos HbA1c 69 mmol/mol (8,5%), az átlagos FPG 10,1 mmol/l és az átlagos BMI 29,6 kg/m2 volt. A klinikai vizsgálat résztvevőit régió és szulfonilurea- vagy glinid-kezelés szerint csoportosították (3. táblázat).
Egy 26 hetes nyílt klinikai vizsgálatban (ONWARDS 2) 526, bázisinzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbeteget randomizáltak ikodek inzulinra vagy (100 egység/ml) degludek inzulinra. Kiinduláskor a diabetes fennállásának átlagos időtartama 16,7 év, az átlagos HbA1c 65 mmol/mol (8,1%), az átlagos FPG 8,4 mmol/l és az átlagos BMI 29,3 kg/m2 volt (4. táblázat).
Egy 26 hetes nyílt klinikai vizsgálatban (ONWARDS 4) 582 bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt 2-es típusú cukorbeteget randomizáltak ikodek inzulinra vagy (100 egység/ml) glargin inzulinra.
Kiinduláskor a diabetes fennállásának átlagos időtartama 17,1 év, az átlagos HbA1c 67 mmol/mol (8,3%), az átlagos FPG 9,4 mmol/l és az átlagos BMI 30,3 kg/m2 volt (5. táblázat).
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban lehetővé tették az addig alkalmazott nem inzulinnal végzett antidiabetikus kezelés ugyanazon dózisszinten történő fenntartását, a glinid- vagy a szulfonilurea-kezelés kivételével. A hypoglykaemia kockázatának lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében a gliniddel vagy szulfonilureával végzett kezelést le kellett állítani (ONWARDS 1–2 és 4) vagy körülbelül 50%-kal csökkenteni kellett a randomizáláskor (ONWARDS 3).
-
táblázat Kettős vak (26 hetes) és nyílt (52 hetes) klinikai vizsgálatok eredményei 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő (inzulinnal korábban még nem kezelt) felnőtteknél – ONWARDS 3 és ONWARDS 1
26 hetes kezelés – ONWARDS 3 52 hetes kezelés – ONWARDS 1 ikodek inzulin degludek inzulin ikodek inzulin 100 egység/ml glargin inzulin N(Teljes elemzési halmaz) 294 294 492 492 HbA1c (mmol/mol) Kiindulás 69,96 69,23 69,44 68,79 Vizsgálat vége* 52,42 54,71 52,21 54,34 Változás a kiinduláshoz képest* −17,18 −14,88 −16,91 −14,78 Becsült különbség −2,30 [−3,73; −0,87]a −2,13 [−3,93; −0,32]a 26 hetes kezelés – ONWARDS 3 52 hetes kezelés – ONWARDS 1 ikodek inzulin degludek inzulin ikodek inzulin 100 egység/ml glargin inzulin HbA1c (%) Kiindulás 8,55 8,48 8,50 8,44 Vizsgálat vége* 6,95 7,16 6,93 7,12 Változás a kiinduláshoz képest* −1,57 −1,36 −1,55 −1,35 Becsült különbség −0,21 [−0,34; 0,08]a −0,19 [−0,36; −0,03]a A HbA1c-eredményt elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2-es vagy 3-as szintű hypoglykaemianélkül* 52,13 39,86 52,56 42,58 Becsült esélyhányados 1,64 [1,16; 2,33]b,c 1,49 [1,15; 1,94]b,c Éhomi plazma glükóz (mmol/l) Kiindulás 10,37 9,78 10,28 10,31 Vizsgálat vége* 7,06 7,08 6,95 6,96 Változás a kiinduláshoz képest* −3,01 −2,99 −3,35 −3,33 Becsült különbség −0,02 [−0,34; 0,29]b −0,01 [−0,27; 0,24]b A (3,9–10,0 mmol/l) tartományban eltöltött idő (%) 48–52. hét N/A 71,94 66,90 Becsült különbség N/A 4,27 [1,92; 6,62]; p< 0,001a,d A hypoglykaemia aránya EBÉ szerint (a betegek százaléka) 2. szint 0,31 (8,9) 0,13 (5,8) 0,29 (9,8) 0,15 (10,0) Becsült arányhányados 2,09 [0,99; 4,41]b 1,67 [0,99; 2,84]b 3. szint 0 (0) 0,01 (0,7) 0,01 (0,2) < 0,01 (0,6) 2. vagy 3. szint 0,31 (8,9) 0,15 (6,1) 0,30 (9,8) 0,16 (10.6) Becsült arányhányados 1,82 [0,87; 3,80]b 1,64 [0,98; 2,75]b EBÉ = expozíciós betegév
A 95%-os konfidencia-intervallumok szögletes zárójellel „[]” vannak jelölve.
-
Legkisebb négyzetek (Least Squares – LS) átlaga.
a A szuperioritáshoz p< 0,05, multiplicitással korrigálva.
b Nincs korrekció a multiplicitásra.
c Magasabb esély a HbA1c-cél elérésére 3. vagy 2. szintű hypoglykaemia nélkül a megelőző 12 hétben ikodek inzulinnal kezelt betegeknél.
d A 4,27% körülbelül naponta 61 perccel több tartományon belül eltöltött időnek felel meg.
-
-
táblázat. A (korábban kizárólag bázisinzulinnal kezelt) 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegeken végzett nyílt klinikai vizsgálat eredményei – ONWARDS 2
26 hetes kezelés ikodek inzulin degludek inzulin N (Teljes elemzési halmaz) 263 263 HbA1c (mmol/mol) Kiindulás 65,76 65,02 Vizsgálat vége* 55,19 57,64 26 hetes kezelés ikodek inzulin degludek inzulin Változás a kiinduláshoz képest* −10,20 −7,75 Becsült különbség −2,45 [−4,05; −0,84]a HbA1c (%) Kiindulás 8,17 8,10 Vizsgálat vége* 7,20 7,42 Változás a kiinduláshoz képest* −0,93 −0,71 Becsült különbség −0,22 [−0,37; −0,08]a A HbA1c-eredményt elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2-es vagy 3-as szintű hypoglykaemia nélkül* 36,73 26,79 Becsült esélyhányados 1,59 [1,07; 2,36]b,c Éhomi plazma glükóz (mmol/l) Kiindulás 8,45 8,36 Vizsgálat vége* 6,83 6,79 Változás a kiinduláshoz képest* −1,58 −1,62 Becsült különbség 0,04 [−0,28; 0,36]b A (3,9-10,0 mmol/l) tartományban eltöltött idő (%) 22–26. hét 63,13 59,50 Becsült különbség 2,41 [−0,84; 5,65] b,d A hypoglykaemia aránya EBÉ szerint (a betegek százaléka) 2. szint 0,73 (14,1) 0,27 (7.2) Becsült arányhányados 1,98 [0,95; 4,12]b 3. szint 0 (0) < 0,01 (0,4) 2. vagy 3. szint 0,73 (14,1) 0,27 (7,2) Becsült arányhányados 1,93 [0,93; 4,02]b EBÉ = expozíciós betegév
A 95%-os konfidencia-intervallumok szögletes zárójellel „[]” vannak jelölve.
-
Legkisebb négyzetek (LS) átlaga.
a A szuperioritáshoz p < 0,05, multiplicitással korrigálva.
b Nincs korrekció a multiplicitásra.
c Magasabb esély a HbA1c-cél elérésére 3. vagy 2. szintű hypoglykaemia nélkül a megelőző 12 hétben ikodek inzulinnal kezelt betegeknél.
d A 2,41% körülbelül 35 perccel több, tartományon belül eltöltött időnek felel meg.
-
-
táblázat. A (korábban bázis-bólus inzulin-adagolási renddel kezelt) 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegeken végzett nyílt klinikai vizsgálatok eredményei – ONWARDS 4
26 hetes kezelés ikodek inzulin 100 egység/ml glargin inzulin N (Teljes elemzési halmaz) 291 291 HbA1c (mmol/mol) Kiindulás 67,11 67,35 Vizsgálat vége* 54,58 54,35 Változás a kiinduláshoz képest* −12,65 −12,88 26 hetes kezelés ikodek inzulin 100 egység/ml glargin inzulin Becsült különbség 0,22 [−1,20; 1,65]a HbA1c (%) Kiindulás 8,29 8,31 Vizsgálat vége* 7,14 7,12 Változás a kiinduláshoz képest* −1,16 −1,18 Becsült különbség 0,02 [−0,11; 0,15]a A HbA1c-eredményt elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2. vagy 3. szintűhypoglykaemiás epizód nélkül* 26,48 25,24 Becsült esélyhányados 1,07 [0,73; 1,55]b Éhomi plazma glükóz (mmol/l) Kiindulás 9,24 9,60 Vizsgálat vége* 7,67 7,81 Változás a kiinduláshoz képest* −1,75 −1,61 Becsült különbség −0,14 [−0,59; 0,31]b A (3,9–10,0 mmol/l) tartományban eltöltött idő (%) 22–26. hét 66,88 66,44 Becsült különbség 0,29 [−2,52; 3,09]b,c A hypoglykaemia aránya EBÉ szerint (a betegek százaléka) 2. szint 5,60 (50,9) 5,61 (55,0) Becsült arányhányados 0,99 [0,73; 1,34]b 3. szint 0,04 (1,4) 0,02 (0,7) Becsült arányhányados 2,19 [0,20; 24,44]b 2. vagy 3. szint 5,64 (51,5) 5,62 (55,7) Becsült arányhányados 0,99 [0,73; 1,33]b EBÉ = expozíciós betegév
A 95%-os konfidencia-intervallumok szögletes zárójellel „[]” vannak jelölve.
-
Legkisebb négyzetek (LS) átlaga.
a A non-inferioritáshoz p< 0,05, multiplicitással korrigálva. Ehhez a végponthoz 0,3%-os non-inferioritási határt választottak.
b Nincs korrekció a multiplicitásra.
c A 0,29% körülbelül naponta 4 perccel több tartományon belül eltöltött időnek felel meg.
1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek
Egy 26 hetes nyílt klinikai vizsgálatban, amely egy 26 hetes kiterjesztési fázist tartalmazott (ONWARDS 6), 582 bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt 1-es típusú diabetesben szenvedő beteget, randomizáltak ikodek inzulinra vagy (100 egység/ml) degludek inzulinra. Kiinduláskor a diabetes fennállásának átlagos időtartama 19,5 év volt, az átlagos HbA1c 60 mmol/mol (7,6%), az átlagos FPG 9,8 mmol/l és az átlagos BMI 26,5 kg/m2 volt. A betegeket a vizsgálat előtti bázisinzulin-kezelés (vagy naponta kétszer/glargin inzulin 300 egység/ml vagy naponta egyszer) és a beválogatáskor mért HbA1c (vagy < 8% vagy ≥ 8%) szerint osztották csoportokba (6. táblázat).
-
-
táblázat. 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegeken végzett nyílt klinikai
vizsgálat eredményei – ONWARDS 6
26 hetes kezelés ikodek inzulin degludek inzulin N (Teljes elemzési halmaz) 290 292 HbA1c (mmol/mol) Kiindulás 59,46 59,95 Vizsgálat vége* 54,62 54,09 Változás a kiinduláshoz képest* −5,08 −5,61 Becsült különbség 0,53 [−1,46; 2,51]a HbA1c (%) Kiindulás 7,59 7,63 Vizsgálat vége* 7,15 7,10 Változás a kiinduláshoz képest* −0,47 −0,51 Becsült különbség 0,05 [−0,13; 0,23]a A HbA1c-eredményt elérő betegek (%-os) aránya < 7% 2. vagy 3. szintűhypoglykaemiás epizódok nélkül* 9,55 16,74 Becsült esélyhányados 0,52 [0,33; 0,85]b,c Éhomi plazma glükóz (mmol/l) Kiindulás 9,94 9,56 Vizsgálat vége* 8,91 7,88 Változás a kiinduláshoz képest* −0,84 −1,87 Becsült különbség 1,03 [0,48; 1,59]b A (3,9–10,0 mmol/l) tartományban eltöltött idő (%)** 22–26. hét 59,10 60,85 Becsült különbség −2,00 [−4,38; 0,38]b,d A hypoglykaemia aránya EBÉ szerint (a betegek százaléka) 2. szint 19,60 (84,8) 10,26 (76,4) Becsült arányhányados 1,88 [1,53; 2,32]b 3. szint 0,33 (3,1) 0,12 (3,1) Becsült arányhányados 2,08 [0,39; 10,96]b 2. vagy 3. szint 19,93 (85,2) 10,37 (76,4) Becsült arányhányados 1,89 [1,54; 2,33]b EBÉ = expozíciós betegév
A 95%-os konfidencia-intervallumok szögletes zárójellel „[]” vannak jelölve.
-
Legkisebb négyzetek (LS) átlaga.
-
** A folyamatos szöveti glükóz-monitorozásból származó (Continuous Glucose Monitoring – CGM) adatokat – kódfeltörést követően – egy 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeken végzett vizsgálatból gyűjtötték. a A non-inferioritáshoz p< 0,05, multiplicitással korrigálva. Ehhez a végponthoz 0,3%-os non-inferioritási határt
választottak.
b Nincs korrekció a multiplicitásra.
c Magasabb esély a HbA1c-cél elérésére 3. vagy 2. szintű hypoglykaemia nélkül a megelőző 12 hétben a degludek inzulinnal kezelt betegeknél.
d A −2,00% körülbelül 29 perccel kevesebb tartományon belül eltöltött időnek felel meg.
Az ONWARDS 6 kiterjesztési fázisának adatai
A randomizálás óta eltelt idő (hét)
ikodek inzulin
degludek inzulin
A HbA1c változása (%)
A HbA1c változása (mmol/mol)
A teljes ONWARS 6 klinikai vizsgálatban, beleértve a 26 hetes kiterjesztési fázist is, 1-es típusú cukorbetegeknél a HbA1c-csökkenése a kiindulási értékről az ikodek inzulin vs. a degludek inzulin esetében −0,37% vs. −0,54% volt (legkisebb négyzetek (LS) átlaga; becsült kezelési különbség 0,17 [0,02;0,31]).
Megjegyzések: A megfigyelt adatok, azokat az adatokat is tartalmazzák, amiket a kezelés idő előtti megszakítása után gyűjtöttek. Teljes elemzési halmaz. Jelmagyarázat: Átlag (szimbólum) ± standard hiba az átlaghoz viszonyítva (hibasáv). -
-
ábra A HbA1c a kezelési hetek függvényében, az ONWARDS 6 klinikai vizsgálatban –
Változás a kiindulási értékről az 52. hétre
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők (0–18 évesek) esetén minden korosztálynál eltekint az Awiqli vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől mind az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus esetén (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Immunogenitás
-
es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél az ikodek inzulinnal végzett kezelés gyógyszerellenes antitestek (Anti-Drug Antibodies – ADA) kialakulását indukálta inzulinnal korábban még nem kezelt betegek 77%–82%-ánál (ONWARDS 3 és 4383 számú klinikai vizsgálat), korábban napi bázisinzulinnal kezelt betegek 54%-ánál (ONWARDS 2), és korábban napi bázis-bólus inzulin-terápiával kezelt betegek 41%-ánál (ONWARDS 4). 1-es típusú cukorbeteg-populációban (ONWARDS 6) az ikodek inzulinnal végzett kezelés 33%-ban indukálta gyógyszerellenes antitestek (ADA) kialakulását. A klinikai vizsgálat megkezdésekor ADA-pozitív 1-es típusú cukorbetegek 37%-ánál megemelkedett az ADA-titer. Mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbeteg-populációban az ikodek inzulinnal szemben antitestpozitív betegek a humán inzulinnal szemben is keresztreakciót mutattak. Összességében az ikodek inzulinnal szembeni antitestek titere nem befolyásolta a mért klinikai hatásosságot vagy a gyógyszerbiztonsági paramétereket. Lásd még 4.4 és 5.2 pont.
Különleges betegcsoportok
A HbA1c javulását nem befolyásolta a nem, az etnikai hovatartozás, az életkor, a diabetes fennállásának időtartama (< 10 év vagy ≥ 10 év), a kiindulási HbA1c-érték (< 8% vagy ≥ 8%) vagy a kiindulási testtömegindex (BMI).
-
Összességében a farmakokinetikai (PK) tulajdonságok hasonlóak voltak a megerősítő klinikai vizsgálatokban populációs farmakokinetikai elemzéssel felmért csoportok között, magasabb expozíció mellett magasabb gyógyszerellenes antitest (ADA) titert mutató tendenciával. A hatás nem tekinthető klinikailag relevánsnak, mivel a relatív expozíció (Cátl ) az ADA-negatív betegekkel összehasonlítva a 0,8–1,25 intervallumon belül volt. Az összesített ADA-prevalencia 70%–82% között volt. Lásd
5.1 pont.
Felszívódás
Az ikodek inzulin bázisinzulin, amely reverzibilisen kötődik az albuminhoz, ami az ikodek inzulin lassú felszabadulását eredményezi a keringésben és a szövetközi térben lévő lényegében inaktív depóból.
Subcutan injekcióként történő beadását követően klinikai szempontból a dinamikus egyensúlyi állapotot 2–4 hét után érték el, amikor az ikodek inzulinnal a kezelést az egyszeri kiegészítő adag nélkül kezdték el, és 2–3 hét után, amikor az ikodek inzulinnal a kezelést az első injekcióval együtt alkalmazott egyszeri 50%-os kiegészítő adaggal indították el.
Az ikodek inzulin subcutan beadását követően a teljes expozíció ugyanannál a személynél hétről hétre vizsgált variabilitása alacsonynak tekinthető (az ikodek inzulin variációs koefficiense dinamikus egyensúlyi állapotban 5,90% volt a 2-es típusú cukorbetegeknél).
Eloszlás
Az ikodek inzulin affinitása a szérumalbuminhoz humán plazmában > 99%-os fehérjekötődésnek felel meg. Az ikodek inzulin farmakokinetikai tulajdonságait tekintve nincs klinikailag releváns különbség különböző szérumalbuminszintek esetén.
Az in vitro fehérjekötési vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy nincs klinikailag releváns kölcsönhatás az ikodek inzulin és a zsírsavak, illetve más, fehérjéhez kötött gyógyszerek között.
Biotranszformáció
Az ikodek inzulin lebomlása hasonló a humán inzulinéhoz. Mindegyik metabolit inaktív. Elimináció
Subcutan alkalmazás után a felezési idő dózistól függetlenül körülbelül egy hét. Linearitás
Subcutan alkalmazást követően az alkalmazott adaggal arányos teljes expozíciót tapasztaltak a terápiás dózistartományban.
Nem, idősek, vese- és májkárosodás
Összességében az ikodek inzulin farmakokinetikai tulajdonságai megtartottak, és nem volt klinikailag releváns különbség a nők és a férfiak, az idősek és a fiatal felnőttek (a vizsgált életkortartomány 18–86 év volt), illetve az egészségesek, valamint a vese- vagy májkárosodásban szenvedők között az expozíció tekintetében.
Gyógyszerészeti jellemzők - AWIQLI 700
glicerin metakrezol fenol
cink-acetát nátrium klorid
sósav (a pH beállításához)
nátrium-hidroxid (a pH beállításához) injekcióhoz való víz
Ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. Az Awiqli injekciót tilos infúziós folyadékokhoz adni.
3 év.
Felhasználhatósági időtartam az injekciós toll első felbontása után
Az első felbontás után vagy ha a beteg tartalékként magával hordja, a gyógyszer legfeljebb 12 hétig tartható el. Legfeljebb 30°C-on tárolandó. Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolható. A fénytől való védelem érdekében a kupakot tartsa az injekciós tollon.
Az első használat előtt
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.
Nem fagyasztható! Bármilyen hűtést biztosító (fagyos) alkatrésztől vagy tárgytól távol tartandó. A fénytől való védelem érdekében a kupakot tartsa az injekciós tollon.
Az első felbontás után, vagy ha tartalékként hordják
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Előretöltött, többadagos, eldobható, polipropilénből, polioximetilénből, polikarbonátból és akril-nitril-butadién-sztirénből készült injekciós toll, amely egy (halobutil) dugattyúval és (halobutil/poliizoprén) laminált gumilemezzel lezárt, 1, 1,5 vagy 3 ml oldatot tartalmazó (I-es típusú üvegből készült) patront tartalmaz. A 3 ml-t (2100 egységnyi oldatot) tartalmazó hosszabb patron jellegzetessége, hogy a kupakon egy fül található, ami a kupak tartására szolgál.
Az előretöltött injekciós tollat legfeljebb 8 mm hosszúságú, egyszer használatos (eldobható) injekciós tűkkel történő használatra tervezték.
A toll teste zöld, míg a toll címkéje sötétebb zöld, amelyen egy sárga négyszög emeli ki a készítmény hatáserősségét. A külső csomagolás zöld színű, melyen a készítmény hatáserőssége sárga színű négyszögben van feltüntetve.
Kiszerelések
1 ml oldatban 700 egység ikodek inzulint tartalmazó Awiqli előretöltött injekciós toll.
-
1 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és 9 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
-
1 db előretöltött injekciós toll és 14 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
1,5 ml oldatban 1050 egység ikodek inzulint tartalmazó Awiqli előretöltött injekciós toll.
-
1 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és13 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
-
1 db előretöltött injekciós toll és 14 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
-
2 db (2 doboz, dobozonként 1 db) előretöltött injekciós tollat és 26 db (2 doboz, dobozonként 13 db) egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tűt tartalmazó gyűjtőcsomagolás.
-
2 db (2 doboz, dobozonként 1 db) előretöltött injekciós tollat és 28 db (2 doboz, dobozonként 14 db) egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tűt tartalmazó gyűjtőcsomagolás.
3 ml oldatban 2100 egység ikodek inzulint tartalmazó Awiqli előretöltött injekciós toll.
-
1 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
2 db előretöltött injekciós toll (tű nélkül).
-
1 db előretöltött injekciós toll és 13 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
-
1 db előretöltött injekciós toll és 14 db egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tű.
-
2 db (2 doboz, dobozonként 1 db) előretöltött injekciós tollat és 26 db (2 doboz, dobozonként 13 db) egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tűt tartalmazó gyűjtőcsomagolás.
-
2 db (2 doboz, dobozonként 1 db) előretöltött injekciós tollat és 28 db (2 doboz, dobozonként, 14 db) egyszer használatos (eldobható) NovoFine Plus tűt tartalmazó gyűjtőcsomagolás.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Ez a gyógyszer kizárólag egyetlen személy által történő használatra való.
Az Awiqli injekciót tilos felhasználni, ha az oldat nem tiszta vagy nem színtelen. Azt az Awiqli injekciót, amelyik megfagyott, tilos felhasználni.
Minden egyes injekcióbeadás előtt új injekciós tűt kell felhelyezni. A tűket tilos többször használni! A tűket használat után azonnal ki kell dobni.
Tűelzáródás esetén a betegnek a betegtájékoztatóval együtt kapott használati utasításban leírt utasításokat kell követnie.
A részletes használati útmutatót lásd a betegtájékoztatóban.
Bármilyen hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.