BELSANOR 10 MG FILMTABLETTA

Hiperaktívhólyag-szindrómában előforduló késztetéses inkontinencia és/vagy gyakori vizelés és sürgető vizelési inger panaszainak tüneti kezelésére.

Adagolás

Felnőttek, beleértve az időskorúakat is

Az ajánlott napi dózis 5mg szolifenacin-szukcinát egyszeri alkalommal. Szükség esetén a dózis napi egyszeri 10mg-ra emelhető.

Gyermekek

A szolifenacin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében még nem igazolták, ezért a Belsanor számukra nem adható.

Vesekárosodás

Az enyhétől középsúlyosig terjedő (kreatinin-clearance >30ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegek nem igényelnek dózismódosítást. A súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance ≤30ml/perc) szenvedő betegeket csak kellő elővigyázatossággal lehet kezelni, és az alkalmazott dózis nem haladhatja meg a napi egyszeri 5mg-ot (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe májkárosodás esetén nincs szükség dózismódosításra. Középsúlyos májkárosodásban (Child–Pugh pontrendszerben 7 és 9 közötti érték) szenvedő betegeket csak kellő óvatossággal lehet kezelni, és az alkalmazott dózis nem haladhatja meg a napi egyszeri 5mg-ot (lásd 5.2 pont).

A citokróm-P450 3A4 erős inhibitorai

Amennyiben a Belsanor együtt kerül alkalmazásra ketokonazollal vagy a CYP3A4 más, erős inhibitorával, pl. ritonavirral, nelfinavirral, itrakonazollal (lásd 4.5 pont), az alkalmazott napi dózis nem haladhatja meg az egyszeri 5mg-ot.

Az alkalmazás módja

A Belsanort szájon át, egészben, kevés folyadékkal kell bevenni. A Belsanort étkezés közben vagy attól függetlenül is be lehet venni.

A szolifenacin ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél vizeletretenció, súlyos gastrointestinalis megbetegedés (beleértve a toxicus megacolon állapotát), myasthenia gravis vagy szűkzugú glaucoma áll fenn, és hemodialízis-kezelés alatt álló betegeknél (lásd 5.2 pont), vagy akiknél az alábbiak kockázata áll fenn:

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

• Súlyos májkárosodás esetén (lásd 5.2 pont).

• Súlyos vesekárosodás vagy középsúlyos májkárosodás esetén azoknál, akiket egyidejűleg erős CYP3A4-inhibitorral (pl. ketokonazol) kezelnek (lásd 4.5 pont).

A más okból (szívelégtelenség, vesebetegség) kialakuló gyakori vizelés a Belsanor alkalmazása előtt tisztázandó. Megfelelő antibakteriális terápiát kell kezdeni húgyúti fertőzés fennállásakor.

A következő állapotokban kellő elővigyázatossággal kell alkalmazni a Belsanort:

• vizeletretenció kockázatával járó, klinikailag jelentős hólyagobstrukció;

• gastrointestinalis elzáródás;

• a gastrointestinalis motilitás csökkenésének kockázata;

• súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance ≤30ml/perc, lásd 4.2 és 5.2 pontot) esetén; a napi dózis nem haladhatja meg az 5mg-ot.

• középsúlyos májkárosodás (Child–Pugh pontrendszerben 7 és 9 közötti érték, lásd 4.2 és 5.2 pont) esetén; a napi dózis nem haladhatja meg az 5mg-ot;

• a CYP3A4 erős inhibitorának egyidejű alkalmazása – pl. ketokonazol (lásd 4.2 és 4.5 pont) – esetén;

• rekeszizomsérv/gastro-oesophagealis refluxbetegség esetén, és/vagy azon betegeknél, akik egyidejűleg olyan más gyógyszereket szednek (pl. biszfoszfonátokat), amelyek előidézhetik vagy súlyosbíthatják a nyelőcső gyulladásos megbetegedését;

• autonom neuropathia.

A QT-szakasz megnyúlását és torsades de pointes eseteit jelentették olyan rizikófaktorú betegek esetében, akiknél előzetesen fennállt a QT-megnyúlás és a hypokalaemia.

A gyógyszer hatékony és biztonságos alkalmazása neurogén eredetű detrusor túlműködés esetén még nem megalapozott.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Néhány, szolifenacin-szukcináttal kezelt beteg esetében légúti obstrukcióval járó angioödémát jelentettek. Ha angioödéma lép fel, a szolifenacin-szukcinát adását fel kell függeszteni, és a beteget a megfelelő kezelésben kell részesíteni, illetve meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Néhány, szolifenacin-szukcináttal kezelt beteg esetében anaphylaxiás reakciót jelentettek. Amennyiben anaphylaxiás reakció lép fel, a szolifenacin-szukcinát adását azonnal félbe kell szakítani, a megfelelő kezelést meg kell kezdeni és/vagy a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.

A Belsanor maximális hatása leghamarabb a kezelés megkezdését követő negyedik hét után állapítható meg.

Farmakológiai kölcsönhatások

Más, antikolinerg hatással rendelkező gyógyszer egyidejű alkalmazása kifejezettebb terápiás hatást és nemkívánatos hatásokat eredményezhet. Új, antikolinerg hatású terápiát a Belsanor-kezelés felfüggesztése után kb. 1 héttel lehet indítani. Kolinergreceptor-agonisták egyidejű alkalmazásával a szolifenacin terápiás hatása csökkenhet.

A szolifenacin csökkentheti azon gyógyszerek hatását, amelyek a gastrointestinalis traktus motilitását fokozzák (pl. metoklopramid, cizaprid).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

In vitro vizsgálatok szerint a terápiás koncentrációjú szolifenacin nem gátolja az emberi máj mikroszomális eredetű enzimjeit: CYP1A1/2, 2C9, 2C19, 2D6, 3A4. Ezért a szolifenacin nagy valószínűséggel nem változtatja meg ezen CYP enzimeken metabolizálódó gyógyszerek clearance-ét.

Más gyógyszerek hatása a szolifenacin farmakokinetikájára

A szolifenacint a CYP3A4 enzim metabolizálja. A ketokonazol (200mg/nap) – egy erős CYP3A4-inhibitor – egyidejű alkalmazása során a szolifenacin AUC értéke a kétszeresére nőtt, míg 400mg/nap ketokonazol hatására a szolifenacin AUC értéke megháromszorozódott. Ezért a Belsanor maximális dózisa 5mg minden olyan esetben, ha egyidejűleg ketokonazol vagy egy másik erős CYP3A4-inhibitor terápiás dózisban kerül alkalmazásra (pl. ritonavir, nelfinavir, itrakonazol) (lásd 4.2 pont).

A szolifenacin és erős CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása súlyos vesekárosodás vagy középsúlyos májkárosodás esetén ellenjavallt.

Az enzimindukció hatását a szolifenacin és metabolitjainak farmakokinetikájára, valamint más, nagyobb affinitású CYP3A4-szubsztrátok hatását a szolifenacin expozíciójára nem vizsgálták. Mivel a szolifenacin a CYP3A4-en keresztül metabolizálódik, ezért más, nagyobb affinitású CYP3A4-szubsztrátokkal (pl. verapamil, diltiazem) és CYP3A4-induktorokkal (pl. rifampicin, fenitoin, karbamazepin) létrejöhet farmakokinetikai interakció.

A szolifenacin hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Orális fogamzásgátlók

A szolifenacin szedése nem mutatott hatást a kombinált orális fogamzásgátlók (etinilösztradiol/levonorgesztrel) farmakokinetikájára.

Warfarin

A szolifenacin szedése nem változtatta meg sem az R-warfarin, sem az S-warfarin farmakokinetikáját, sem azok protrombinidőre kifejtett hatását.

Digoxin

A szolifenacin szedése nem változtatta meg a digoxin farmakokinetikáját.

Terhesség

Szolifenacin-kezelés ideje alatt bekövetkező terhességről nincsen klinikai adat. Az állatkísérletek nem utalnak a fertilitásra, az embrionális/foetalis fejlődésre, valamint a szülésre gyakorolt közvetlen káros hatásra (lásd 5.3 pont). A humán alkalmazáskor várható esetleges kockázat nem ismert. Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető.

Szoptatás

A szolifenacin anyatejbe történő kiválasztódásáról nincsen adat. Egerekben a szolifenacin és/vagy metabolitjai kiválasztódnak a tejbe, és dózisfüggően elmaradó súlygyarapodást eredményeznek az újszülött egerekben (lásd 5.3 pont), ezért a Belsanor szedése szoptatás alatt kerülendő.

Termékenység

Termékenységre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

Mivel a szolifenacin más antikolinerg vegyületekhez hasonlóan homályos látást, és nem gyakori előfordulással aluszékonyságot és fáradtságot okozhat (lásd 4.8 pont), ezért a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket negatívan befolyásolhatja.

A biztonságossági profil összefoglalása

A szolifenacin farmakológiai hatásai következtében a Belsanor nemkívánatos antikolinerg hatásokat okozhat (általában) enyhétől a mérsékelten súlyosig. A nemkívánatos antikolinerg hatások gyakorisága dózisfüggő.

A szájszárazság volt a leggyakrabban jelentkező mellékhatás, mely a szolifenacin-kezelés kapcsán jelentkezett. A napi 5mg-mal kezelt betegek 11%-ában, a 10mg-mal kezeltek 22%-ában, míg a placebóval kezelt betegek 4%-ában fordult elő. A szájszárazság súlyossága rendszerint enyhe volt, és csak ritkán vezetett a terápia felfüggesztéséhez. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszer-compliance nagyon magas volt (megközelítően 99%), és a szolifenacinnal kezelt betegek körülbelül 90%-a fejezte be a teljes 12 hetes vizsgálati időszakot.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

* A forgalomba hozatalt követően észlelt reakciók

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A szolifenacin-szukcinát túladagolása súlyos antikolinerg hatásokat okozhat. Egyetlen betegnek 5óra leforgása alatt véletlen túladagolás következtében adott legmagasabb szolifenacin-szukcinát dózis 280mg volt, ami a mentális státusz megváltozásához vezetett, azonban hospitalizációra nem volt szükség.

Kezelés

Szolifenacin-szukcinát túladagolása esetén a beteget aktív szénnel kell kezelni. A gyomormosás hasznos lehet, ha a túladagolást követően egy órán belül történik, a hánytatást azonban kerüljük.

Más antikolinerg gyógyszerekhez hasonlóan az alábbi tüneti kezeléseket lehet alkalmazni:

• Súlyos centrális antikolinerg hatások, mint a hallucinációk és kifejezett izgatottság kezelése fizosztigminnel vagy karbakollal.

• Convulsiok vagy kifejezett izgatottság kezelésére: benzodiazepinek.

• Légzési elégtelenség kezelésére: mesterséges lélegeztetés.

• Tachycardia kezelésére: béta-blokkolók.

• Vizeletretenció kezelésére: katéter.

• Mydriasis kezelésére: pilokarpin-tartalmú szemcsepp és/vagy a beteg elhelyezése sötétített szobában.

Mint a többi antimuszkarin hatású gyógyszer túladagolásánál, itt is különös figyelmet kell fordítani azon betegekre, akik ismerten a QT-megnyúlás rizikócsoportba tartoznak (pl. hypokalaemia, bradycardia és olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, amelyek QT-megnyúlást okoznak) és releváns, már korábban fennálló kardiológiai megbetegedésben szenvednek (pl. myocardialis ischaemia, arrhythmia, pangásos szívelégtelenség).