BETALOC 50 MG TABLETTA

• Hypertonia kezelése, monoterápiaként vagy szükség esetén egyéb antihipertenzív gyógyszerrel kombinálva.

• Angina pectoris. Alkalmazható monoterápiaként vagy egyéb antianginás gyógyszerekkel kombinálva.

• Szívinfarktus utáni állapotban – szekunder prevenció céljából – fenntartó kezelésre.

• Szívritmuszavarok (sinus tachycardia, supraventricularis tachycardia, kamrai extrasystolia).

• Hyperthyreosis (a szívfrekvencia csökkentése céljából).

• Migrén profilaxis.

• Palpitációval járó funkcionális szívpanaszok.

Adagolás

Az adagolást egyénileg és fokozatosan kell beállítani a túlzott bradycardia elkerülése érdekében.

Az ajánlott adagok a következők:

Hypertonia:

Kezdő adagja enyhe és középsúlyos hypertoniában naponta 2-szer 25‑50mg (reggel és este). Szükség esetén a napi adagot fokozatosan 2-szer 100mg-ra lehet emelni vagy egyéb antihipertenzív gyógyszerekkel lehet kombinálni. Maximális dózis 200mg naponta, több részre osztva.

Angina pectoris:

Kezdő adagja naponta 2‑3-szor 25‑50mg, amit a beteg válaszreakciója alapján fokozatosan legfeljebb napi 200mg-ig lehet emelni vagy egyéb antianginás gyógyszerekkel lehet kombinálni.

Szívinfarktus utáni állapot, fenntartó kezelés:

Az ajánlott adag naponta 2-szer 50‑100mg (reggel és este).

Szívritmuszavarok:

Kezdő adagja naponta 2‑3-szor 25‑50mg. Szükség esetén az adagot fokozatosan napi 200mg-ig lehet emelni vagy egyéb antiaritmiás gyógyszerrel kombinálni.

Hyperthyreosis:

Az ajánlott adag naponta 150‑200mg, 3‑4 részletre osztva.

Palpitációval járó funkcionális szívpanaszok:

Az ajánlott adag naponta 2-szer 50mg (reggel és este), ami szükség esetén 2-szer 100mg-ig emelhető.

Migrén profilaxis:

Az ajánlott adag naponta 2-szer 50mg (reggel és este), ami szükség esetén 2-szer 100mg-ig emelhető.

Különleges betegcsoportok:

Vesekárosodás:

Dóziscsökkentés nem szükséges.

Májkárosodás:

Általában nem szükséges dózismódosítás, mert a metoprolol kismértékben (5‑10 %) kötődik a plazmafehérjékhez. Súlyos májkárosodás (pl. shunt-műtét utáni állapot) esetén szükségessé válhat a metoprolol dózisának csökkentése.

Idősek:

Dóziscsökkentés nem szükséges.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. A készítmény étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető. Ha szükséges, a tabletták egyenlő adagokra oszthatók.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával. valamint más béta-blokkolókkal szembeni túlérzékenység.

• Másod- vagy harmadfokú atrioventrikuláris blokk.

• Klinikailag jelentős mértékű sinus bradycardia.

• Sick-sinus szindróma.

• (Cardiogen) sokk.

• Súlyos perifériás artériás keringési zavar.

• Dekompenzált szívelégtelenség (tüdőödémával, hypoperfúzióval vagy hypotoniával).

• A kisszámú rendelkezésre álló tapasztalat miatt metoprolol nem adható akut szívinfarktusban, ha a szívfrekvencia kisebb 45/percnél, a P-Q idő hosszabb, mint 0,240 ezred másodperc, a szisztolés vérnyomás értéke alacsonyabb 100Hgmm-nél.

• Folyamatos vagy intermittáló – béta-agonista – inotrop terápiára szoruló betegek.

Metoprolol-terápiában részesülő betegeknél az anafilaxiás sokk súlyosabb formában jelentkezhet.

Nagyon ritkán a fennálló enyhe atrioventrikuláris ingerületvezetési zavar súlyosbodhat és AV-blokk alakulhat ki.

Ha fokozódó bradycardia alakul ki, alacsonyabb dózisban kell, adni vagy el kell hagyni a gyógyszert.

A metoprolol a perifériás artériás keringési zavar tüneteit fokozhatja.

A Betaloc hirtelen elhagyása kerülendő. A gyógyszert fokozatosan, egyre csökkenő dózisok alkalmazásával vonjuk el, mintegy 14napon keresztül, elérve a végső napi 25mg-os adagot. Ellenkező esetben az anginás tünetek súlyosbodhatnak, nagyobb a kockázata coronaria események előfordulásának. Coronaria-betegek kezelése esetén a terápia megszüntetése fokozott ellenőrzést igényel.

Jóllehet a kardioszelektív béta-blokkolók kevésbé befolyásolják a légzésfunkciót, mint a nem szelektív béta-blokkolók, mindazonáltal használatukat lehetőség szerint kerülni kell obstruktív légúti betegségben szenvedő betegek esetében. Amennyiben a metoprololt asthma bronchiale-ban szenvedő betegnek kell alkalmazni, béta-2-agonista használata (tabletta és/vagy aeroszol) vagy a már korábban szedett béta-2-stimuláns gyógyszerek dózisának módosítása válhat szükségessé.

Habár a szelektív béta-blokkolók esetén kisebb a valószínűsége annak, hogy a szénhidrát anyagcserét befolyásolják vagy a hypoglykaemia bizonyos tüneteit elfedik, diabetes mellitusban szenvedő betegeknél alkalmazva a Betaloc-ot, a szénhidrát anyagcserét gyakrabban kell ellenőrizni, szükség esetén az inzulin, ill. orális antidiabetikumok adagját módosítani kell (lásd 4.5 pont).

Phaeochromocytomában szenvedő betegek kezelése során csak alfa-blokkolóval együtt adható.

Sebészi beavatkozás előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell a metoprolol alkalmazásáról, a Betaloc-terápia leállítása azonban nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Laktóz

Mivel a Betaloc 10mg-os tabletta 82,85 mg, az 50mg-os 16,6mg, a 100mg-os 33,3mg laktózt tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz‑hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A Betaloc 50mg és 100mg tabletta kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A metoprololnak és egyéb antihipertenzív gyógyszereknek a magas vérnyomásra kifejtett hatása általában additív, ezért – a hypotonia elkerülése céljából – körültekintéssel kell kombinációban alkalmazni. Mindazonáltal az antihipertenzívumok hatásainak additív jellege szükség esetén eredményesebb vérnyomáskontrollt eredményez.

Metoprolol valamint verapamil-, ill. diltiazem-típusú kalciumantagonisták együttes adásakor fokozott negatív inotrop és chronotrop hatás léphet fel. Béta-blokkoló-kezelés alatt álló betegeknek nem adható iv. verapamil-típusú kalciumantagonista gyógyszer.

Óvatosan adható:

• Per os antiaritmikumokkal (kinidin-típusúakkal és amiodaronnal) valamint paraszimpatomimetikumokkal (hypotonia, bradycardia, AV-blokk veszélye).

• Digitálisz glikozidokkal (bradycardia, ingerület-vezetési zavar veszélye; a digitálisz pozitív inotrop hatását nem befolyásolja).

• Egyéb antihipertenzív gyógyszerekkel /főleg guanetidin, rezerpin, alfa-metildopa, klonidin, guanfacin típusúak/ (hypotonia és/vagy bradycardia veszélye).

• Klonidin és metoprolol együttes alkalmazása során a terápia leépítésének sorrendje az alábbi kell, hogy legyen: először a metoprololt kell elhagyni, majd néhány nap után lehet a klonidint is felfüggeszteni. Ha a klonidint hagyja el előbb a beteg, hypertoniás krízis léphet fel.

• Bizonyos központi idegrendszerre ható szerekkel /pl. hypnotikumok, trankvillánsok, tri- és tetraciklusos antidepresszívumok, neuroleptikumok/ és alkohollal (hypotonia veszélye).

• Narkotikumokkal (kardiodepresszív hatás).

• Alfa- és béta-mimetikus hatással rendelkező szimpatomimetikumokkal (hypertonia, kifejezett bradycardia, esetleges szívmegállás veszélye). Amikor adrenalint szükséges adni egy betegnek, a kardioszelektív béta-blokkolók sokkal kevésbé befolyásolják a vérnyomást, mint a nem szelektív béta‑blokkolók.

• Ergotaminnal (érszűkítő hatás fokozódása).

• Béta-2-szimpatomimetikumokkal (kölcsönös hatásgyengülés).

• Nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (pl. indometacin), ill. egyéb prosztaglandinszintetáz-gátlókkal – (az antihipertenzív hatás csökkenhet).

• Ösztrogénnel (metoprolol antihipertenzív hatása gyengülhet).

• Orális antidiabetikumokkal, inzulinnal (hypoglykaemiás hatásukat fokozhatja, továbbá a hypoglykaemia tüneteit elfedheti).

• Kuráre-típusú izomrelaxánsokkal (neuromuscularis blokád fokozódása).

• A citokróm P450 CYP2D6 izoenzim (a metoprolol is ezen izoenzim révén metabolizálódik) gátlókkal (pl.: cimetidin, egyes antihisztaminok /pl. difenhidramin/ egyes antiaritmiás szerek /pl. amiodaron, kinidin, propafenon/, egyes antipszichotikumok /pl. tioridazin/, egyes COX-2-gátlók /pl. celekoxib/, alkohol, hidralazin, egyes SSRI-k /pl. paroxetin, fluoxetin, szertralin, eszcitaloprám/) – a metoprolol hatása fokozódhat a magasabb plazmaszint miatt.

• A citokróm P450CYP2D6 izoenzim-induktorokkal (pl.: rifampicin, barbiturátok) – a metoprolol hatása csökkenhet a hepatikus metabolizáció fokozódása miatt.

• Szimpatikus ganglionbénítókkal, egyéb béta-blokkolóval (pl. szemcsepp) vagy MAO-bénítóval való egyidejű kezelés csak fokozott ellenőrzés mellett végezhető.

Terhesség

Állatkísérletek

Káros hatásra utaló bizonyítékot nem találtak.

Humán adatok

Terhességben és szoptatásban csak az előny/kockázat szigorú mérlegelése után adható. Ha elkerülhetetlen adása terhességben, a magzatot, ill. a szülést követő néhány napig (48‑72óráig) az újszülöttet igen gondosan kell megfigyelni, mivel az uteroplacentaris keringés csökkenése befolyásolhatja a magzat fejlődését, a magzat keringésébe jutva pedig bradycardiát, légzésdepressziót, hypotoniát, hypoglykaemiát válthat ki.

Szoptatás

Bár terápiás adagok szedése kapcsán az anyatejjel kiválasztódó gyógyszernek nincs szignifikáns béta‑blokkoló hatása az újszülöttre nézve – mivel csak igen kis mennyiségben jut be az anyatejbe – mégis a csecsemőt folyamatosan ellenőrizni kell (bradycardia léphet fel).

A járművezető képességet és a baleseti veszéllyel járó munka végzését – különösen a kezelés elején, ill. alkohol egyidejű fogyasztásakor – hátrányosan befolyásolhatja (esetenként szédülés, fáradtság léphet fel), ezért egyénileg kell meghatározni, hogy a gyógyszer milyen mennyisége mellett szabad járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni.

A metoprolol-kezelést a betegek általában jól tolerálják, a jelentkező mellékhatások többnyire enyhék és reverzibilisek. Az alábbi mellékhatások klinikai vizsgálatok és a metoprolol rutinszerű alkalmazása során jelentkeztek. Sok esetben a gyógyszerszedés és a mellékhatás jelentkezése közötti összefüggés nem volt bizonyítható.

A metoprolol-kezelés során előforduló mellékhatások gyakoriságát (nagyon gyakori (³ 1/10), gyakori (³1/100‑<1/10), nem gyakori (³1/1000‑<1/100), ritka (³1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) szervrendszerek szerint megadva az alábbiakban soroljuk fel:

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: thrombocytopenia.

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem gyakori: testtömeg-növekedés.

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: depresszió, figyelemzavar, aluszékonyság vagy álmatlanság, rémálmok;

Ritka: idegesség, szorongás, impotencia/szexuális zavarok;

Nagyon ritka: amnézia, memóriazavar, konfúzió, hallucináció.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: fáradtság;

Gyakori: szédülés, fejfájás;

Nem gyakori: paraesthesia, izomgörcsök;

Nagyon ritka: ízérzés-zavarok.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: látászavarok, szemszárazság és/vagy szem-irritáció, kötőhártya-gyulladás.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nagyon ritka: fülzúgás, ízérzés-zavarok.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Gyakori: bradycardia, palpitáció;

Nem gyakori: szívelégtelenség tüneteinek rosszabbodása, cardiogen sokk acut myocardialis infarctusban,* I. fokú AV blokk, oedema, szívtáji fájdalom;

Ritka: szívritmuszavarok, ingerületvezetési zavarok.

*Egy 46000 heveny myocardialis infarctusban szenvedő beteget magába foglaló vizsgálat során az alacsony sokk indexű alcsoportban a metoprololt szedők között 0,4%-kal magasabb (2,3%) volt a cardiogen sokk előfordulásának gyakorisága, mint a placebocsoportban (1,9%). A sokk index az egyes betegek életkorából, neméből, a kezelés megkezdésének esetleges késedelméből, Killip‑besorolásából, vérnyomásából, szívfrekvenciából, EKG-eltérésekből és az anamnézisben előforduló hypertoniából individuálisan számolt abszolút sokk-rizikót jelentette. Az alacsony sokk indexű alcsoport megfelel azon betegeknek, akiknek a metoprolol javasolt acut myocardialis infarctusban.

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: posturalis hypotonia /nagyon ritkán syncopéval/, hideg végtagok;

Nagyon ritka: korábban fennálló perifériás keringési zavarok esetén gangraena.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori: effort dyspnoe;

Nem gyakori: bronchospasmus /ismert obstruktív tüdőbetegség nélkül is!/;

Ritka: rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés;

Nem gyakori: hányás;

Ritka: szájszárazság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Ritka: májfunkció-eltérések;

Nagyon ritka: hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: bőrkiütés (urticariform, psoriasiform és dystrophiás bőrléziók), fokozott verejtékezés;

Ritka: hajhullás;

Nagyon ritka: fényérzékenység, psoriasis rosszabbodása.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nagyon ritka: arthralgia.

A Betaloc szedését abba kell hagyni, amennyiben a fenti tünetek bármelyike klinikailag jelentős mértékben fennáll, és annak oka nem tisztázható egyértelműen.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei: hypotonia, sinus bradycardia, atrioventricularis blokk, szívelégtelenség, cardiogen sokk, szívmegállás, émelygés, hányás, bronchospasmus, cyanosis, hypoglykaemia, eszméletvesztés, coma.

Alkohol, antihipertenzívumok, kinidin, ill. barbiturátok együttes alkalmazása esetén a felsorolt tünetek fokozódhatnak.

A túladagolás első tünetei a bevételt követően 20perc‑2óra elteltével jelentkeznek.

A kezelésnek – többek között – magába kell foglalnia a beteg intenzív észlelését (keringési, légzési paraméterek, vesefunkció, vércukor és szérum elektrolitok).

A további felszívódás megelőzése céljából, amennyiben a bevétel óta nem telt el hosszú idő, gyomormosás /annak kivitelezhetetlensége esetén - öntudatánál lévő betegnél megfelelően képzett személy által végzett – hánytatás/ végzendő, valamint aktivált szén adagolása javasolt. Súlyos hypotonia, bradycardia, valamint fenyegető szívelégtelenség esetén béta-1-stimuláns adása szükséges iv.2‑5perces intervallumokban vagy folyamatos infúzió formájában a kívánt hatás eléréséig. Amennyiben szelektív béta-1-agonista nem áll rendelkezésre, úgy iv. dopamin vagy iv. atropin adható. Nem kellő terápiás hatás esetén más szimpatomimetikum (dobutamin vagy norepinefrin) adása mérlegelendő, glükagon 1‑10mg-os adagban szintén hatásos lehet a nagyfokú béta-blokád hatásainak visszafordítása révén. Gyógyszeres terápiára refrakter, súlyos bradycardia esetén pacemaker bevezetése válhat szükségessé. A bronchospasmust iv. béta-2-stimulánssal (pl.: terbutalin) lehet megszüntetni. Az antidotumok a szokásos terápiás adagjuknál nagyobb dózisban lehetnek szükségesek.

A metoprololt haemodialízissel nem lehet hatékonyan eltávolítani.