BETALOC ZOK 25 MG RETARD TABLETTA

Felnőttek:

• Hypertensio: a vérnyomás csökkentése, illetve a cardiovascularis és coronaria eredetű mortalitás (beleértve a hirtelen halált is) és morbiditás kockázatának csökkentése.

• Angina pectoris.

• Stabil, szimptómás, enyhe‑súlyos krónikus szívelégtelenség kiegészítő terápiája egyéb, a szívelégtelenség kezelésére alkalmazott terápiához: túlélés esélyének növelése, hospitalizáció csökkentése, balkamra‑funkció javítása, a New York Heart Association (NYHA) funkcionális osztályba sorolás és az életminőség javítása.

• Szívritmuszavarok, főleg supraventricularis tachycardia.

• Szívinfarktus utáni állapotban fenntartó kezelésre, a szívhalál és a reinfarctus megelőzésére.

• Palpitatióval járó funkcionalis szívpanaszok.

• Migrén profilaxisa.

6év feletti gyermekek és serdülők:

• Hypertensio kezelése.

A készítményt étkezéssel vagy attól függetlenül, naponta egyszer, leginkább reggel, folyadékkal kell bevenni.

A Betaloc ZOK 25mg retard tabletta felezhető, ha kisebb egyszeri adag alkalmazása szükséges.

A tablettákat vagy a fél tablettákat nem szabad szétrágni vagy összetörni.

Dozírozás individuálisan, a bradycardia elkerülését figyelembe véve.

Hypertensio:

Enyhe és középsúlyos hypertensióban 50mg naponta egyszer.

Azoknak a betegeknek, akik az 50mg-os dózisra nem reagálnak megfelelően, a napi adagot 100‑200mg‑ra lehet emelni, vagy a kezelés egyéb antihypertensiv gyógyszerekkel egészíthető ki (diuretikum, dihidropiridin‑típusú kalcium‑antagonista).

A metoprolollal, napi 100-200mg adagban végzett hosszú távú antihypertensiv terápia, a hypertensiós betegekben az összmortalitás csökkenését eredményezte, beleértve a cardiovascularis hirtelen halált, a stroke-ot és a coronaria‑történéseket is.

Angina pectoris:

100‑200mg naponta egyszer. Szükség esetén egyéb antianginás hatású szerekkel kombinálható.

Krónikus szívelégtelenség:

Egyéb kezeléssel stabilizált krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek (6héten át akut szívelégtelenség nem lépett fel és legalább 2hétig nem változtatott alapkezelés mellett) BetalocZOK retard tabletta adagját egyénileg kell megállapítani.

A NYHA II. osztályba sorolt betegeknél a kezelés első két hetében az ajánlott kezdő adag 25mg, naponta egyszer. Két hét elteltével a dózis napi egyszeri 50mg‑ra emelhető, azt követően minden második héten megduplázható az adag, egészen a napi 200mg (illetve a legmagasabb tolerálható) BetalocZOK céldózis eléréséig.

A NYHA funkcionális osztályozás szerinti III-IV. besorolású betegeknél az első két hétben naponta egyszer 12,5mg a kezdő adag. Két hét elteltével a dózis napi egyszeri 25mg-ra emelhető, azt követően minden második héten megduplázható az adag, egészen a napi 200mg (illetve a legmagasabb tolerálható) BetalocZOK céldózis eléréséig.

A hosszú távú kezelés idején a napi egyszeri 200mg (illetve a legmagasabb tolerálható) BetalocZOK adag elérése a cél.

A betegek állapotát a tolerabilitás tekintetében minden egyes dózisszinten körültekintően kell értékelni.

Hypotensio és/vagy bradycardia felléptekor, az egyidejűleg adott gyógyszerek illetve a BetalocZOK retard tabletta adagjának csökkentése válhat szükségessé. Kezdeti hypotensio, vagy a szívelégtelenség tüneteinek átmeneti rosszabbodása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adag a krónikus kezelés során nem tolerálható, de a beteget az alacsonyabb dózison kell tartani, amíg állapota nem stabilizálódik, a vesefunkciók szoros ellenőrzése mellett. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a dózis csökkentése vagy a kezelés felfüggesztése válik szükségessé.

Szívritmuszavarok:

100‑200mg napi egy alkalommal.

Szívinfarctus utáni állapot, fenntartó kezelés:

A hosszú távon alkalmazott metoprolol‑kezelés, napi egyszeri 200mg-os dózisban csökkentette a halál (beleértve a hirtelen halált is) és a reinfarctus kockázatát (diabetes mellitusban szenvedő betegekben is).

Palpitatióval járó funkcionális szívpanaszok:

100mg naponta egyszer. Szükség esetén a dózis napi 200mg-ra növelhető.

Migrén profilaxisa:

100-200mg naponta egy alkalommal.

Vesekárosodás:

Nem szükséges dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás:

Általában nem szükséges az adagot módosítani a májcirrhosisban szenvedő betegeknél, mivel a metoprolol fehérjekötődése alacsony (5‑10%). Súlyos májelégtelenség fennállásakor (pl. shunt-operált betegekben) a dózis csökkentése válhat szükségessé.

Idősek:

Nem szükséges adagmódosítás idős betegeknél.

Gyermekek ésserdülők:

Az ajánlott kezdő adag 6év feletti hypertensiós betegek számára naponta egyszer 0,5mg/kg BetalocZOK (0,48mg/kg metoprolol-szukcinát). Az alkalmazott, milligrammban kifejezett végső adag a mg/kg-ban számított dózishoz legjobban kell közelítsen. Azoknak a betegeknek, akik a 0,5mg/kg-os dózisra nem reagálnak megfelelően, a napi adagot 1,0mg/kg-ra (0,95mg/kg metoprolol‑szukcinát) lehet emelni, nem meghaladva az 50mg-ot (47,5mg metoprolol-szukcinát). Azoknak a betegeknek, akik az 1,0mg/kg-os dózisra nem reagálnak megfelelően, a maximális napi adagot 2,0mg/kg-ra (1,9mg/kg metoprolol-szukcinát) lehet emelni. A napi egyszeri 200mg-os dózisnál magasabb adagokat nem vizsgálták gyermekek és serdülők körében.

A biztonságosságot és a hatásosságot 6évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem vizsgálták. Ezért, a BetalocZOK alkalmazása nem javasolt ebben a korcsoportban.

• A készítmény hatóanyagával (metoprolol, illetve származékai), valamint a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb béta‑blokkolókkal szembeni túlérzékenység.

• Másod- vagy harmadfokú atrioventricularis block.

• Dekompenzált szívelégtelenség (pulmonalis oedema, hypoperfusio vagy hypotensio) és béta‑receptor agonizmuson keresztül megvalósuló folyamatos vagy intermittáló inotrop‑kezelés.

• Klinikailag jelentős mértékű sinus bradycardia vagy hypotensio.

• Sick-sinus szindróma (kivéve, ha állandó pacemaker került beültetésre).

• Cardiogen shock.

• Súlyos perifériás artériás keringési zavar, ami gangraena kialakulásával fenyeget.

• A metoprolol akut myocardialis infarctus gyanúja esetén nem adható, amíg a pulzusszám kisebb 45/percnél, a PQ‑idő hosszabb mint 0,24másodperc, valamint, ha a szisztolés vérnyomás értéke alacsonyabb 100Hgmm-nél.

Béta‑blokkolóval kezelt betegeknek verapamil‑típusú kalcium‑antagonista intravénásan nem adható.

Amennyiben a metoprololt asthma bronchialéban szenvedő betegnél kell alkalmazni, béta2‑agonista alkalmazása (tabletta és/vagy aeroszol) vagy a már korábban szedett béta2‑stimuláns gyógyszerek dózisának módosítása (emelése) válhat szükségessé.

Annak az esélye, hogy a BetalocZOK retard tabletta a béta2‑receptorokkal interferáljon kisebb, mint a szelektív béta1‑blokkolók hagyományos tablettaformája esetén.

Valószínű, hogy a metoprolol‑kezelés kevésbé befolyásolja a szénhidrát‑anyagcserét, és kevésbé fedi el a hypoglycaemia tüneteit, mint a hagyományos tabletta formában adagolt β1‑blokkolók, és még kevésbé, mint egyéb nem‑szelektív béta‑blokkolók alkalmazása.

Nagyon ritkán a fennálló enyhe AV‑vezetési zavar súlyosbodhat, AV‑block alakulhat ki.

Ha fokozódó bradycardia észlelhető, a BetalocZOK retard tabletta alacsonyabb dózisban adandó, vagy fokozatosan elhagyandó.

A metoprolol, a perifériás artériás keringési zavarok tüneteit fokozhatja.

Phaechromocytomában szenvedő beteg kezelése során csak alfa‑blokkolóval együtt adható.

Sebészi beavatkozás előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg metoprolol‑kezelés alatt áll. Nem ajánlott a műtét előtt álló beteg béta‑blokkoló‑kezelését felfüggeszteni. Ha mégis szükséges, akkor ez a műtét előtt legalább 48órával történjen meg, kivéve az olyan speciális állapotokat, mint a thyreotoxicosis és a phaeochromocytoma.

A nagy dózisú metoprolol‑terápia akut beállítása az általános sebészi beavatkozás előtt álló betegek esetében kerülendő, mivel bradycardiát, alacsony vérnyomást és végzetes kimenetelű agyvérzést okozhat azoknál a betegeknél, akiknél nagy a szív‑ és érrendszeri megbetegedések kockázata.

Nem szabad a gyógyszeres kezelést hirtelen megszakítani, főleg a veszélyeztetett betegek esetében. A metoprololt csak fokozatosan, egyre csökkenő dózisok alkalmazásával vonjuk el, mintegy két héten keresztül. Minden egyes lépésben felére csökkentjük az adagot egészen az utolsó lépésig, amikor a teljes 25mg‑os adagot 12,5mg‑ra csökkentjük.

A sorban a legkisebb adagot legalább négy nappal a kezelés teljes felfüggesztése előtt alkalmazzuk. Tünetek jelentkezése esetén lassabb ütemben hagyjuk el a gyógyszerezést. A béta‑blokád hirtelen megvonása a krónikus szívelégtelenség súlyosbodásához vezethet, illetve fokozhatja a myocardialis infarctus és a hirtelen halál bekövetkeztének kockázatát.

Metoprolol‑terápiában részesülő betegek esetén az anaphylaxiás shock súlyosabb formában jelentkezhet. Normál dózisú adrenalin‑kezelés nem mindig váltja ki az elvárt terápiás hatást.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz retard tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A metoprolol a citokrómP450 CYP2D6izoenzim metabolikus szubsztrátja. Enzimindukáló és enzimgátló hatást kifejtő anyagok hatással lehetnek a metoprolol plazmaszintjére. A metoprolol plazmakoncentrációja megemelkedhet a CYP2D6izoenzim által metabolizált szerek, például egyes antiarrhythmiás szerek (amiodaron, kinidin), antihisztaminok (difenhidramin), cimetidin, antidepresszánsok (klomipramin, szelektív szerotonin‑reuptake‑gátlók pl. paroxetin, fluoxetin, szertralin), antipszichotikumok (haloperidol), gombaellenes szerek (pl. terbinafin) és COX‑2‑inhibitorok (pl. celekoxib) együttes alkalmazása során. A rifampicin és a barbiturátok csökkenthetik, az alkohol és hidralazin pedig növelheti a metoprolol plazmakoncentrációját.

Gondos megfigyelés alatt kell tartani azokat a betegeket, akik egyidejűleg szimpatikus ganglion‑blokkoló, egyéb béta‑blokkoló (pl. szemcsepp) vagy monoaminooxidáz (MAO)‑gátló szereket kapnak.

Amennyiben az egyidejű klonidin‑terápiát fel kell függeszteni, a béta‑blokkoló adását a klonidin‑terápia felfüggesztése előtt jó néhány nappal abba kell hagyni.

A verapamil- vagy diltiazem‑típusú kalcium‑antagonisták egyidejű alkalmazásakor a lehetséges negatív inotrop és kronotrop hatás veszélye miatt elővigyázatosság szükséges (additív hatás). A béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél nem szabad verapamil‑típusú kalcium‑antagonistát intravénásan alkalmazni.

A béta‑blokkolók felerősíthetik az (amiodaron vagy kinidin‑típusú) antiarrhythmiás szerek negatív inotrop és negatív dromotrop hatását (hypotensio, bradycardia, AV‑block veszélye). Az interakció legjobban dizopiramiddal dokumentált. A propafenon okozta interakció hasonló a kinidinhez, a citokrómP4502D6 enzimen keresztül gátolja a metoprolol metabolizmusát. Így ezen kombináció alkalmazásakor, nehéz a propafenon béta‑receptor‑blokkoló hatását kivédeni.

A digitálisz‑glikozidok és a béta‑blokkolók együttadása növelheti az atrioventricularis vezetési időt és bradycardiát idézhet elő.

A béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél az inhalációs anesztetikumok fokozzák a cardiodepressiv hatást.

Indometacin, vagy más prosztaglandinszintézist gátló gyógyszer egyidejű adása csökkentheti a béta‑blokkolók antihypertensiv hatását. Bizonyos körülmények között, amikor a béta‑blokkolók mellett adrenalint kap a beteg, a cardioselectiv béta‑blokkolók kisebb mértékben befolyásolják a vérnyomást, mint a nem‑szelektív béta‑blokkolók.

Adrenalint, illetve nagy dózisú fenilpropanolamint szedő betegeknél egyidejű metoprolol adásával paradox hypertensiv reakció jelentkezhet.

Az orális antidiabetikum dózismódosítása válhat szükségessé béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél.

Hasonlóan a legtöbb gyógyszerhez, a BetalocZOK retard tabletta alkalmazása sem javasolt a terhesség és a szoptatás ideje alatt, kivéve, ha alkalmazása kellő megfontolás után is egyértelműen szükségszerű. Általánosságban, a béta‑blokkolók csökkentik a placenta perfúzióját, amelyhez a magzati növekedés visszamaradása, méhen belüli elhalálozás, vetélés és koraszülés társul. Ezért, metoprolol-kezelésben részesülő terhes nőknél megfelelő materno‑foetalis monitorozás javasolt. Mint más vérnyomáscsökkentő szerek, a béta‑blokkolók is okozhatnak mellékhatásokat (pl. bradycardia) a magzatban, az újszülöttben és az anyatejjel táplált csecsemőben egyaránt.

A csecsemőre gyakorolt béta‑blokkoló hatást tekintve, az anyatejjel a csecsemő szervezetébe jutó metoprolol mennyisége elhanyagolhatónak mondható, ha az anya a szokásos terápiás mennyiségben kapja a metoprololt.

A metoprolol‑kezelés alkalmanként szédülést, fáradtságot okozhat, ezért befolyásolhatja a gépjárművezetéshez szükséges képességet és a baleseti veszéllyel járó munka végzését. Ennek megfelelően, egyénileg kell meghatározni, hogy a gyógyszer milyen mennyisége mellett szabad járművet vezetni és/vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni.

A BetalocZOK retard tabletta jól tolerálható készítmény, mellékhatásai általában enyhék és átmenetiek.

A következő mellékhatásokat a klinikai vizsgálatok vagy a mindennapos alkalmazás során észlelték, elsősorban a hagyományos metoprolol (metoprolol‑tartarát) kezelések során. Számos esetben a mellékhatások előfordulása és a metoprolol‑kezelés között nem állapítottak meg összefüggést.

A következő meghatározások az alábbi előfordulási gyakoriságot jelentik:

Nagyon gyakori: ≥1/10

Gyakori: ≥1/100 ‑ <1/10

Nem gyakori: ≥1/1000 ‑ <1/100

Ritka: ≥1/10000 ‑ <1/1000

Nagyon ritka: <1/10000

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Gyakori: bradycardia, posturalis hypotensio (esetenként syncopéval), hideg végtagok és palpitatio.

Nem gyakori: szívelégtelenség tüneteinek rosszabbodása, cardiogen shock az akut myocardialis infarctusban szenvedő betegeknél*, I. fokú AV‑block, oedema, gyomortáji/mellkasi fájdalom.

Ritka: ingerületvezetési zavarok, arrhythmiák.

Nagyon ritka: korábban fennálló súlyos perifériás keringési zavarok esetén gangraena.

* Egy 46000 fős, akut myocardialis infarctusban szenvedő, alacsony sokk kockázatú betegcsoporton végzett vizsgálatban, placebóval történt összehasonlításban, 0,4% frekvenciatöbblet jelentkezett. A metoprololt szedő csoportban a cardiogen shock aránya 2,3%, míg a placebo‑csoportban ez az érték 1,9% volt. A shock rizikó indexet a shock kialakulásának abszolút kockázata alapján egyénenként állapították meg az életkor, a nem, az eltelt idő, a Killip klasszifikáció, a vérnyomás, a szívfrekvencia, az EKG‑eltérések és korábbi magas vérnyomás‑betegség meglétéből. Az alacsony shock rizikó index csoportba tartozó betegeknél akut myocardialis infarctus esetén ajánlott a metoprolol használata.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: fáradtság.

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Nem gyakori: paraesthesia és izomgörcsök.

Nagyon ritka: az ízérzés zavarai.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés.

Nem gyakori: hányás.

Ritka: szájszárazság.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: thrombocytopenia.

Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek:

Ritka: májfunkció‑eltérések.

Nagyon ritka: hepatitis.

Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem gyakori: testtömeg-növekedés.

A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nagyon ritka: arthralgia.

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: depresszió, a koncentrálóképesség csökkenése, somnolentia vagy insomnia, rémálmok.

Ritka: idegesség, szorongás, impotencia/szexuális diszfunkció.

Nagyon ritka: amnesia/memóriazavarok, confusio, hallucinatio.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori: effort dyspnoe.

Nem gyakori: bronchospasmus.

Ritka: rhinitis.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: látászavarok, szemszárazság és/vagy a szem irritációja, conjunctivitis.

A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nagyon ritka: tinnitus.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: bőrkiütés (psoriasiform urticaria és dystrophiás bőrlaesiók formájában), fokozott izzadás.

Ritka: hajhullás.

Nagyon ritka: fényérzékenységi reakciók, psoriasis súlyosbodása.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A túladagolás tüneteihez tartozhat a hypotensio, a szívelégtelenség, a bradycardia és a bradyarrhythmia, a szív ingerületvezetési zavarai és a bronchospasmus.

Kezelés

Az ellátást megfelelő támogató kezelésre, megfigyelésre és ellenőrzésre alkalmas létesítményben kell biztosítani.

Ha kellően megalapozott, gyomormosás és/vagy orvosi szén alkalmazható.

A bradycardia és az ingerületvezetési zavarok kezelésére atropin, szimpatomimetikumok adhatók vagy pacemaker alkalmazható.

A hypotensiót, az akut szívelégtelenséget és a shock‑ot a plazmatérfogat megfelelő növelésével, glukagon injekcióval (ha szükséges, ezt követően iv. glukagon infúzióval), iv. szimpatomimetikumok, mint pl. dobutamin adásával, vasodilatatio fennállásakor alfa1‑receptor‑agonista szerekkel kiegészítve kell kezelni. Kalcium intravénás alkalmazása szintén megfontolható.

A bronchospasmus bronchodilatatorokkal általában oldható.