BILERGIN 20 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - BILERGIN 20 MG
Allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.
A Bilergin felnőttek és legalább 12 éves gyermekek és serdülők számára javallott.
Adagolás
Felnőttek és legalább 12 éves gyermekek és serdülők
20mg bilasztin (1db tabletta) naponta egyszer.
Gyermekek
A magas hatóanyagtartalom miatt ez a készítmény 12évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható.
A bilasztin biztonságosságát és hatékonyságát 2éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2˗5éves gyermekek esetében, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.
A kezelés időtartama
Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergén expozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisnél a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perenniális allergiás rhinitis esetén folyamatos kezelés ajánlott a betegnek az allergén expozíciónak kitett időszakban. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.
Különlegesbetegcsoportok
Idősek
Nincs szükség az adagolás módosítására idős betegeknél (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Vesekárosodás
Felnőttek speciális kockázati csoportjában (vesekárosodásban szenvedő betegeknél) végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a bilasztin dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Nincsenek klinikai tapasztalatok a készítmény májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél történő alkalmazásáról. Azonban mivel a bilasztin nem metabolizálódik, és változatlan formában a vizelettel és a széklettel ürül, nem várható, hogy a májkárosodás a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót felnőtt betegeknél. Ezért nincs szükség az adagolás módosítására májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél (lásd 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.
A tablettát étkezés vagy gyümölcslé ivása előtt egy órával, vagy két órával azt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Elektrokardiogram QT-/QTc-szakasz megnyúlás
Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT-/QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.
Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT-/QTc- szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT-szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT-/QTc-megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.
Vesekárosodás
Közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztinnak P-glikoprotein-gátlókkal, így pl. ketokonazollal, eritromicinnel, ciklosporinnal, ritonavirrel vagy diltiazemmel való együttadásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, és ezért fokozódhat a bilasztin okozta mellékhatások kialakulásának kockázata. Ezért a bilasztin P-glikoprotein-gátlókkal történő együttadása kerülendő közepesen súlyos vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.
Segédanyag
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.
Táplálékkal való kölcsönhatás:
A táplálékbevitel jelentős mértékben, 30%-kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.
Grépfrútlével és az OATP1A2 egyéb szubsztrátjaival vagy gátlóival való kölcsönhatás:
A 20mg-os bilasztin-tabletta és a grépfrútlé egyidejű bevitele 30%-kal csökkentette a bilasztin orális biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a gyümölcs típusától és a termék gyártójától függően. Az interakció mechanizmusa egy felvevő transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin egy szubsztrátja (lásd 5.2pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkezhetnek a bilasztin plazmakoncentrációját csökkentő potenciállal.
Ketokonazollal vagy eritromicinnel és a P-gp egyéb szubsztrátjaival vagy inhibitoraival való kölcsönhatás:
Napi egyszer 20mg bilasztin és napi egyszer 400mg ketokonazol vagy napi háromszor 500mg eritromicin egyidejű bevitelekor a bilasztin AUC-je 2-szeresére, a Cmax értéke pedig 2-3-szorosára emelkedett. Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel való kölcsönhatással magyarázhatók, mivel a bilasztin a P-gp szubsztrátja, és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P-gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, szintén képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.
Diltiazemmal való kölcsönhatás:
Napi egyszer 20mg bilasztin és napi egyszer 60mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin Cmax értéke 50%-kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) való kölcsönhatással magyarázható, és valószínűleg nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.
Alkohollal való kölcsönhatás:
A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.
Lorazepámmal való kölcsönhatás:
8napos, napi egyszer 20mg bilasztinnal és napi egyszer 3mg lorazepámmal történő egyidejű kezelés nem fokozta a lorazepám központi idegrendszeri depressziót okozó hatásait.
Terhesség
Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre bilasztin alkalmazására vonatkozóan terhes nők esetén. Az állatkísérletes vizsgálatok során nem mutattak ki közvetlen vagy közvetett reproduktív toxicitást, a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre kifejtett kedvezőtlen hatásokat (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból azonban kerülendő a Bilergin alkalmazása terhesség idején.
Szoptatás
A bilasztin humán anyatejbe történő kiválasztódását nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során kapott farmakokinetikai adatok a bilasztin kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). A szoptatás abbahagyására/felfüggesztésére vagy a Bilergin alkalmazásának abbahagyására /felfüggesztésére vonatkozó döntéséhez figyelembe kell venni a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a bilasztin-terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.
A patkányokkal végzett vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen negatív hatást a termékenységre vonatkozóan (lásd 5.3 pont).
Egy felnőttekkel végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban a 20mg-os bilasztin-tablettával történő kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál saját szervezetük a bilasztinra.
A biztonságossági profil összefoglalása felnőtt és serdülőkorú betegeknél
A klinikai vizsgálatok során a 20mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtt és serdülőkorú betegeknél a nemkívánatos hatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeken (12,7%, illetve 12,8%).
A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőtt vagy serdülőkorú beteget kezeltek a bilasztin különböző adagjaival, akik közül 1697 beteg kapott 20mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebokezelést. A 20mg bilasztinnal kezelt allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegeknél észlelt leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtságérzet. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtt és serdülőkorú betegeknél
Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20mg bilasztinnal kezelt betegek (n=1697) több mint 0,1%-ánál jelentettek.
MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:
Nagyon gyakori (≥1/10)
Gyakori (≥1/100–<1/10)
Nem gyakori (≥1/1000–<1/100)
Ritka (≥1/10000–<1/1000)
Nagyon ritka (<1/10000)
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és a nem ismert gyakorisággal előforduló mellékhatásokat:
| MedDRA szervrendszeri kategória | 20mg bilasztinn=1697 |
Az összesbilasztindózis n=2525 |
Placebon=1362 | |||
| Gyakoriság | Mellékhatás | |||||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | ||||||
| Nem gyakori | Orális herpes fertőzés | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Fokozott étvágy | 10 (0,59%) | 11 (0,44%) | 7 (0,51%) | ||
| Pszichiátriai kórképek | ||||||
| Nem gyakori | Szorongás | 6 (0,35%) | 8 (0,32%) | 0 (0,0%) | ||
| Álmatlanság | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Gyakori | Álmosság | 52 (3,06%) | 82 (3,25%) | 39 (2,86%) | ||
| Fejfájás | 68 (4,01%) | 90 (3,56%) | 46 (3,38%) | |||
| Nem gyakori | Szédülés | 14 (0,83%) | 23 (0,91%) | 8 (0,59%) | ||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | ||||||
| Nem gyakori | Tinnitus | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Vertigo | 3 (0,18%) | 3 (0,12%) | 0 (0,0%) | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Jobb Tawara-szárblokk | 4 (0,24%) | 5 (0,20%) | 3 (0,22%) | ||
| Sinus arrhythmia | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 1 (0,07%) | |||
| QT-megnyúlás az EKG-n* | 9 (0,53%) | 10 (0,40%) | 5 (0,37%) | |||
| Egyéb EKG eltérések | 7 (0,41%) | 11 (0,44%) | 2 (0,15%) | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Dyspnoe | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | ||
| Orrtáji diszkomfort érzés | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | |||
| Orrnyálkahártya szárazsága | 3 (0,18%) | 6 (0,24%) | 4 (0,29%) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||||||
| Nem gyakori | Gyomortáji fájdalom | 11 (0,65%) | 14 (0,55%) | 6 (0,44%) | ||
| Hasi fájdalom | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 4 (0,29%) | |||
| Hányinger, émelygés | 7 (0,41%) | 10 (0,40%) | 14 (1,03%) | |||
| Hasi diszkomfort érzés | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| Hasmenés | 4 (0,24%) | 6 (0,24%) | 3 (0,22%) | |||
| Szájszárazság | 2 (0,12%) | 6 (0,24%) | 5 (0,37%) | |||
| Dyspepsia | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 4 (0,29%) | |||
| Gastritis | 4 (0,24%) | 4 (0,16%) | 0 (0,0%) | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | ||||||
| Nem gyakori | Pruritus | 2 (0,12%) | 4 (0,16%) | 2 (0,15%) | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ||||||
| Nem gyakori | Fáradtságérzet | 14 (0,83%) | 19 (0,75%) | 18 (1,32%) | ||
| Szomjúság | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 1 (0,07%) | |||
| A korábbi állapot javulása | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 1 (0,07%) | |||
| Láz | 2 (0,12%) | 3 (0,12%) | 1 (0,07%) | |||
| Asthenia | 3 (0,18%) | 4 (0,16%) | 5 (0,37%) | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | ||||||
| Nem gyakori | Gamma-glutamiltranszferáz (Gamma-GT) szintjének emelkedése | 7 (0,41%) | 8 (0,32%) | 2 (0,15%) | ||
| Glutamát-piruvát-transzamináz(GPT/ALAT) szintjének emelkedése | 5 (0,30%) | 5 (0,20%) | 3 (0,22%) | |||
| Glutamát-oxálacetát-transzamináz(GOT/ASAT) szintjének emelkedése | 3 (0,18%) | 3 (0,12%) | 3 (0,22%) | |||
| Szérum kreatininszintjének emelkedése | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 0 (0,0%) | |||
| Trigliceridek szérumszintjének emelkedése | 2 (0,12%) | 2 (0,08%) | 3 (0,22%) | |||
| Testtömeg-növekedés | 8 (0,47%) | 12 (0,48%) | 2 (0,15%) | |||
* A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n.
Gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált ödéma/helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülését követő időszakban.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és serdülőknél
Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságérzetet egyaránt észleltek a 20mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. A gyakoriság az álmosságra vonatkozóan: 3,06%, illetve 2,86%, a fejfájásra vonatkozóan: 4,01%, illetve 3,38%; a szédülésre: 0,83%, illetve 0,59%, és a fáradtságérzetre: 0,83%, illetve 1,32% volt.
A posztmarketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.
A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél
A klinikai fejlesztés során a (12-17éves) gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága a felnőtteknél tapasztaltakkal azonos volt. Az ebben a betegcsoportban (gyermekeknél és serdülőknél) a posztmarketing mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok megállapításait.
Azoknak az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10mg bilasztinnal kezelt, 12 hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban résztvevő (2-11éves) gyermekeknek az aránya, akiknél mellékhatást jelentettek, hasonló volt a placebót kapó betegekéhez (68,5%, illetve 67,5%). A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tablettával) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291# (2-11éves) gyermek által jelentett mellékhatások a fejfájás, allergiás conjunctivitis, rhinitis és abdominalis fájdalom voltak (#ebből 260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos események hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a posztmarketing mellékhatás megfigyelésből származnak.
A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11-szeresét (220mg egyszeri dózisban, illetve 7napig 200mg/nap dózisban) alkalmazva a kezelést igénylő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakoribb mellékhatások a szédülés, fejfájás és hányinger, émelygés voltak. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc intervallum szignifikáns megnyúlását.
A posztmarketing mellékhatás megfigyelésből származó információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.
A bilasztin ismételt adagjainak (4napon át 100mg) a ventriculáris repolarizációra kifejtett hatását egy 30 egészséges felnőtt önkéntessel végzett “mélyreható QT/QTc keresztezett elrendezésű klinikai vizsgálat” elemzésének elbírálásakor nem volt kimutatható a QTc intervallum szignifikáns megnyúlása.
Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekeknél.
Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.
A bilasztinnak nincs specifikus antidotuma.
Farmakológiai tulajdonságok - BILERGIN 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, Egyéb szisztémás antihisztaminok, ATC-kód: R06AX29
Hatásmechanizmus
A bilasztin egy nem szedatív, tartós hatású hisztaminantagonista, amely szelektív perifériás H1receptor-antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarinreceptorok iránt.
A bilasztin egyszeri dózisai 24 órán át gátolták a hisztamin által kiváltott “wheal and flare” bőrreakciót.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A szezonális és perenniális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőknél végzett klinikai vizsgálatok során a 14-28napon át naponta egyszer adagolt 20mg bilasztin hatékonynak bizonyult az alábbi tünetek enyhítésében: tüsszögés, orrfolyás, nyálkahártya-irritáció, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és a szem vörössége. A bilasztin 24órán át kedvezően befolyásolta a tüneteket.
Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek körében végeztek, a 28napon át 20mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását és a bőrkiütések számát és méretét, valamint a betegek urticariának tulajdonítható rossz közérzetét. A betegek jobban tudtak aludni, és életminőségük is javult.
A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikailag szignifikáns QTc intervallum megnyúlást, sem egyéb cardiovasculáris hatást; még 9 betegnek 7 napig napi 200mg‑ot (a terápiás dózis 10-szeresét) alkalmazva sem, vagy akkor sem, ha egyidejűleg adták P-gp-inhibitorokkal, pl. ketokonazollal (24 személynek) és eritromicinnel (24 személynek). A 30 egészséges önkéntes bevonásával végzett mélyreható QT vizsgálatok is negatív eredménnyel jártak.
A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20mg adag mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebohoz hasonló volt, és az álmosság előfordulása statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A bilasztin naponta egyszer, maximálisan 40mg adagban alkalmazva a klinikai vizsgálatok során nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszten vizsgálva nem befolyásolta a gépjárművezetési képességet.
A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont idős betegeknél (≥65éves) nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatal után végzett vizsgálatban 146 idős beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeket és serdülőket (12-17éves) vontak be a klinikai fejlesztés folyamatába. A klinikai vizsgálatok során 128 serdülő kapott bilasztint (81 serdülő allergiás rhinoconjunctivitisben végzett kettős vak vizsgálatban). További 116 serdülőt véletlenszerűen választottak be az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportokba. Nem találtak különbséget a felnőttek és serdülők között hatékonyság és biztonságosság tekintetében.
A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatékonyságát extrapolálni lehet gyermekekre is, bizonyítva, hogy a 6-11éves, legalább 20kilogramm testtömegű gyermekek esetén a szisztémásan alkalmazott 10mg bilasztin expozíciója ekvivalens felnőttek 20mg bilasztin expozíciójával (lásd 5.2 pont). A felnőtteknél és serdülőknél nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető erre a készítményre, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.
Egy 12 hetes, 2-11éves gyermekeknél végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (összesen 509 gyermek bevonásával, 260fő 10mg bilasztinnal kezelt: ebből 58fő 2 és <6év közötti, 105fő 6 és <9év közötti, és 97fő 9 és <12év közötti, valamint 249 placebóval kezelt: ebből 58fő 2 és <6év közötti, 95fő 6 és <9év közötti és 96fő 9 és <12év közötti), az ajánlott gyermekgyógyászati adag 10mg naponta egyszer történő alkalmazása mellett, a bilasztin biztonságossági profilja (n=260) hasonló volt a placebóval (n=249) kezelt csoportéhoz: gyógyszer-mellékhatást a 10mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%-ánál és a placebót kapók 8,0%-ánál jelentettek. Mind a 10mg bilasztin-, mind a placebocsoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszámok kismértékű csökkenést mutattak a Gyermekgyógyászati Alvás Kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt, a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2-11éves gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10mg bilasztint kapó csoportban a placebóhoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség Kérdőív (Quality of Life) általános pontszám növekedést mutatott 12héten át: nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin- és a placebokar között. A vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. 260 gyermek kapott bilasztint, ebből 252 fő (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 8 fő (3,1%) krónikus urticariára. 249 gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitisre és 22 (8,8%) krónikus urticariára.
Az Európai Gyógyszerügynökség a 2éves kor alatti gyermekpopuláció minden alcsoportjánál eltekint a bilasztin tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati információk).
Felszívódás
A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.
Eloszlás
In vitro és invivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P-gp szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások ketokonazollal, eritromicinnel és diltiazemmel), valamint az OATP szubsztrátja (lásd a 4.5 pontot: kölcsönhatások grépfrútlével). A bilasztin nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renális OCT2, OAT1 és OAT3 transzportereknek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P-gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P-gp-re, az OATP2B1-re és az OCT1-re, becsült IC50≥300μM mellett, mely sokkal magasabb, mint a számolt klinikai plazma Cmax, és ezért ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P-gp-re kifejtett gátló hatását nem lehet kizárni.
Terápiás adagok esetén a bilasztin 84-90%-ban kötődik a plazma proteinekhez.
Biotranszformáció
A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta, és nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.
Elimináció
Egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömeg egyensúly (“mass balance”) vizsgálatban 20mg 14C-jelzett bilasztin egyszeri adagolását követően, a bevitt dózis csaknem 95%-a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin embernél nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkéntesek esetén a számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5óra volt.
Linearitás
A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózishatárokon belül (5-220mg), alacsony egyéni szórással.
Vesekárosodás
Egy vesekárosodásban szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban az átlagos (SD) AUC0‑∞ az egészséges veseműködésű (GFR: >80ml/perc/1,73 m2) betegek 737,4 (±260,8)ng×óra/ml értékéhez viszonyítva az enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő (GFR: 50-80ml/perc/1,73 m2) betegeknél 967,4 (±140,2)ng×óra/ml-re, a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedőknél (GFR: 30-<50ml/perc/1,73 m2) 1384,2 (±263,23)ng×óra/ml-re, és a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedőknél (GFR: <30ml/perc/1,73 m2) 1708,5 (±699,0)ng×óra/ml-re emelkedett. A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3óra (±2,8) volt az egészséges veseműködésű betegeknél, 15,1óra (±7,7) az enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél, 10,5óra (±2,3) a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, és 18,4óra (±11,4) a súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
A vizelettel történő kiválasztódás 48-72órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazmaszintjei a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos bilasztin szinteken belül maradnak.
Májkárosodás
Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok májkárosodásban szenvedő betegeknél. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a renális eliminációnak döntő szerepe van a bilasztin kiválasztásában, a bilasztin eliminációjában az epével történő kiválasztás várhatóan csak csekély jelentőségű. A májfunkcióban bekövetkező változásoknak feltehetően nincs klinikailag releváns hatása a bilasztin farmakokinetikájára.
Idősek
Csak korlátozott számú farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65éven felüli betegek esetén. Nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában a 65év feletti időseknél a 18-35éves felnőtt populációhoz viszonyítva.
Gyermekek és serdülők
Gyermekekre és serdülőkre (12-17évesek) vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, mivel erre a készítményre a felnőtt adatokból történő extrapolációt megfelelőnek ítélték.
A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II. fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelybe 31 fő 4-11éves, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermeket vontak be, akik naponta egyszer 10mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta formájában. A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai modellezése azt mutatta, hogy a gyermekgyógyászati adag, a naponta egyszeri 10mg bilasztin azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mint a 20mg-os dózis felnőtteknél és serdülőknél, mivel az átlagos AUC érték 1014ng×óra/ml volt 6 és 11év közötti gyermekeknél. Ezek az eredmények nagymértékben a biztonságossági határ alatt vannak, amely felnőtteknél a napi egyszeri 80mg-os dózis alkalmazásával nyert adatokon alapul, a gyógyszer biztonságossági profiljával összhangban. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10mg bilasztin megfelelő terápiás dózis választás a 6 és 11év közötti, legalább 20kg-os testtömegű gyermekpopuláció számára.
Gyógyszerészeti jellemzők - BILERGIN 20 MG
mikrokristályos cellulóz (Emcocel 90M)
karboxilkeményítő-nátrium (A típusú)
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát (növényi eredetű)
OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás esetén 3 év.
PVDC/PE/PVC//Al buborékcsomagolás esetén 2 év.
A 20mg bilasztint tartalmazó készítmény OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban vagy PVDC/PE/PVC//Al buborékcsomagolásban, a betegtájékoztatóval együtt kerül a dobozba.
10 db vagy 30 db tabletta dobozonként.