BILUTAMID 50 MG FILMTABLETTA

Előrehaladott prosztatakarcinóma LHRH-analóggal vagy sebészi kasztrációval kombinált kezelése.

Adagolás

Felnőtt férfiak esetén (beleértve az időseket is): napi adagja 1×50mg.

A kezelést az LHRH‑analóg‑kezelés megkezdése előtt legalább 3 nappal, ill. a sebészi kasztrációval egyidejűleg kell elkezdeni.

Gyermekek

A készítmény adása gyermekek és serdülők részére ellenjavallt.

Vesekárosodás

Adagmódosításra nincs szükség vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.

Májkárosodás

Adagmódosításra nincs szükség enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetében. Akkumuláció előfordulhat közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

A Bilutamid 50mg filmtablettát szétrágás nélkül, folyadékkal kell bevenni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A bikalutamid nők és gyermekek esetében történő alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.6pont).

A bikalutamid együttadása terfenadinnal, asztemizollal és cizapriddal ellenjavallt (lásd 4.5pont).

A kezelést szakorvos felügyelete mellett kell megkezdeni.

A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. Az adatok szerint a gyógyszer eliminációja súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben nagymértékben lassulhat, amelynek következtében akkumulálódhat. Ezért a készítmény megfelelő körültekintéssel alkalmazandó közepesen súlyos, illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegekben.

A kezelés során a májfunkció rendszeres ellenőrzése javasolt, mivel a máj működésében változások következhetnek be. A változások elsősorban a terápia első 6 hónapjában jelentkezhetnek.

A bikalutamid alkalmazásakor ritkán a májműködés súlyos zavarát észlelték; fatális kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd 4.8pont).

A bikalutamid-terápiát fel kell függeszteni, ha az elváltozások súlyosak!

A bikalutamid gátolja a citokróm P450 (CYP3A4) enzimrendszert, ezért óvatosság szükséges, amikor a készítményt olyan gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amelyeket főként a CYP3A4 metabolizál (lásd 4.3 és 4.5pontok).

Az androgén‑megvonásos terápia a QT-szakasz megnyúlását okozhatja.

Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében szerepel a QT-szakasz megnyúlása vagy annak kockázati tényezői és a betegek egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek a QT-szakasz megnyúlását okozhatják (lásd 4.5pont), a Bilutamid‑kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak értékelnie kell a haszon-kockázat arányát, beleértve egy esetleges torsade de pointes fellépését is.

Az LHRH‑agonistákat szedő férfiaknál a glükóztolerancia csökkenését figyelték meg. Ez diabetes megjelenésében, illetve a már diabeteses betegeknél a glükózkontroll felborulásában nyilvánulhat meg. Ezért a bikalutamidot LHRH‑agonistával együtt alkalmazó betegeknél ajánlott a vércukorszint monitorozása.

Segédanyagok

Laktóz-monohidrát

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nincs bizonyíték arra, hogy bárminemű farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció fennállna a bikalutamid és az LHRH-analógok között.

In vitro az R-bikalutamid gátolja a citokróm P450 (CYP3A4) enzimet, így olyan gyógyszerekkel történő együttadása, amelyek főként a CYP3A4 rendszeren metabolizálódnak, fokozott figyelmet igényel. Kevésbé fejt ki gátló hatást a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 enzimekre.

Bár a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint használtak a citókrom P450 (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszerkölcsönhatást bikalutamiddal, a midazolámmal 28napig történő együttadását követően a midazolám‑expozíció középértéke (AUC) 80%-kal emelkedett. A szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazás ellenjavallt (lásd 4.3pont), valamint ciklosporinnal, és kalciumcsatorna-blokkolókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a mellékhatások bizonyítottan fokozódnak. Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációk és a klinikai hatások gondos monitorozása javasolt a bikalutamid-terápia megkezdésekor és befejezésekor.

A bikalutamid oxidációját gátló készítményekkel – mint pl. cimetidin, ketokonazol – együttadva fokozott óvatosság szükséges. Elméletileg ez a bikalutamid plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti, amely a mellékhatások fokozódásához vezethet.

In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin‑típusú antikoagulánsokat (warfarin) a plazmafehérje‑kötődési helyekről. Ezért a protrombinidő szigorú monitorozása ajánlott a bikalutamid‑kezelést kezdő és már kumarin‑típusú antikoaguláns kezelésben részesülő betegek esetében.

Mivel az androgén-megvonásos kezelés nyújthatja a QT-szakaszt, a Bilutamid 50mg filmtabletta együttes alkalmazását körültekintően kell értékelni olyan gyógyszerekkel, melyekről ismert, hogy QT‑szakasz‑megnyúlást okoznak vagy olyanokkal, melyek torsade de pointes-t indukálhatnak, úgymint az antiaritmiás szerek IA. osztálya (pl. kinidin, dizopiramid) vagy III. osztálya (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid), a metadon, a moxifloxacin, az antipszichotikumok stb. (lásd 4.4pont).

A bikalutamid nőkben történő alkalmazása ellenjavallt és tilos terhes nőnek vagy szoptatós anyának adni.

Nem valószínű, hogy a Bilutamid alkalmazása hátrányosan befolyásolná a gépjárművezetést, illetve a baleseti veszéllyel járó munkavégzést, azonban esetenként szédülést, aluszékonyságot okozhat.

Ezen tünetek jelentkezése esetén ilyen tevékenységet végezni tilos!

A vizsgálatok résztvevőinek többsége jól tolerálja a bikalutamid‑tartalmú tablettát, melynek szedését csupán néhányan hagyták abba mellékhatás jelentkezése miatt.

A klinikai szempontból jelentős nemkívánatos hatások az egyes szervrendszerekre vonatkoztatva és az alábbi gyakoriság szerint vannak feltüntetve: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat A mellékhatások előfordulási gyakorisága

^a Egyidejű kasztrációval mérsékelhető.

^b A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak, és gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával vagy a terápia befejeztével.

^c Mellékhatásként szerepel a posztmarketinges adatok összefoglalójában. A gyakoriságot a 150mg EPC vizsgálatok randomizált kezelési időtartamában jelentett interstitialis pneumonia előfordulásából határozták meg.

^d Mellékhatásként szerepel a posztmarketinges adatok összefoglalójában. A gyakoriságot a jelentett májelégtelenség előfordulásából határozták meg a 150mg EPC vizsgálatok nyílt-karú bikalutamid‑kezelést kapó betegeknél.

^e A prosztatakarcinóma kezelésére alkalmazott antiandrogének és LHRH‑agonisták farmako‑epidemiológiai vizsgálatában észlelték. A kockázat úgy tűnt, hogy növekszik, ha 50mg bikalutamidot LHRH‑agonistával együtt alkalmaztak, de nyilvánvalóan nem volt növekedés a kockázat tekintetében, ha a prosztatakarcinóma kezelésére 150mg bikalutamidot monoterápiában alkalmaztak.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. A dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje‑kötődése miatt, valamint nem jelenik meg, változatlan formában, a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.