BISOCARD 5 MG FILMTABLETTA

Hypertonia, coronaria-betegség (angina pectoris).

Felnőttek: mindkét indikációban naponta egyszer 5mg bizoprolol.

Szükség esetén az adagot napi egyszeri 10mg bizoprololra lehet emelni. További dózisemelés (legfeljebb 20mg-ig) csak kivételes esetekben indokolt.

Speciális betegpopulációk

Vese- és májkárosodás:

Enyhe vagy közepesen súlyos máj- vagy vesekárosodás esetén általában nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance < 20ml/min) vagy súlyos májfunkciózavarban a napi adag nem haladhatja meg a 10mg bizoprololt.

Művesekezelésben részesülő betegeknél a bizoprolol alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat; mindazonáltal nincs arra vonatkozóan adat, hogy az adagoláson változtatni kell.

Idősek

Nem szükséges dózismódosítás.

Gyermekek

Gyermekek esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazásásra vonatkozóan, ezért a Bisocard filmtabletta nem javasolt gyermekek számára.

Adagolás

A gyógyszert naponta 1× kell bevenni, étkezés közben vagy étkezés előtt, mindig azonos időpontban.

A gyógyszer adagolását nem szabad hirtelen abbahagyni (lásd 4.4 pont). A dózist fokozatosan – hetente a felére – csökkentve kell befejezni a kezelést.

A bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő állapotokban:

1. a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

2. akut szívelégtelenség, vagy krónikus cardialis decompensatio olyan esetei, ahol intravénás inotrop szer adására van szükség;

3. kardiogén sokk;

4. II. vagy III. fokú AV-blokk (kivéve, ha a betegnek pacemakere van);

5. sinoatrialis blokk;

6. bradycardia (szívfrekvencia < 50/perc);

7. sick-sinus-szindróma;

8. hypotonia (szisztoles vérnyomás < 100 Hgmm);

9. súlyos asthma bronchiale, vagy obstructív tüdőbetegség előrehaladott stádiuma;

10. perifériás érszűkület késői stádiuma, Raynaud-szindróma;

11. kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont);

12. metabolikus acidosis.

Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a bizoprolol-kezelést – a kivételesen indokolt eseteket leszámítva – tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont).

A bizoprololt különös óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a magas vérnyomáshoz vagy az angina pectorishoz szívelégtelenség társul.

Bizoprolol csak különös óvatossággal adható a következő esetekben:

• nagy vércukorszint-ingadozásokkal kísért diabetes mellitus (a hypoglykaemia tüneteit [pl. tachycardia, szívdobogásérzés vagy verejtékezés] a kezelés elfedheti),

• szigorú koplalás/diéta,

• egyidejűleg folyamatban lévő deszenzibilizációs terápia. A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anafilaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt hatást.

• I. fokú AV-blokk,

• Prinzmetal-angina,

• perifériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor).

Azoknak a betegeknek, akiknek psoriasisa van, vagy anamnézisükben psoriasis szerepel, béta-blokkolókat (pl. a bizoprololt) csak az előny/kockázat gondos mérlegelését követően szabad adni.

Bizoprolol-kezelés a thyreotoxicosis tüneteit elfedheti.

Phaeochromocytomában bizoprolol nem adható az alfa-receptor blokád eléréséig.

Általános anesztézia esetén a béta-adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta-adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta-adrenerg receptor blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet. Ennek eredményeként bradyarrythmia, reflex tachycardia csökkenése, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex csökkenése lép fel. Amennyiben indokolt a béta-blokkoló kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és a dózismegvonás mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be.

Asthma bronchiale, vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor-kezelést kell alkalmazni. Asthmás betegekben alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta-2-stimuláns szer dózisának emelése válhat szükségessé.

Laktóz

Bisocard 5mg filmtabletta:

120mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

Bisocard 10mg filmtabletta:

115mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A bizoprolol együttadása nem ajánlott az alábbi készítményekkel:

1. verapamil- és diltiazem-típusú kalcium-antagonisták: kontraktilitás és vérnyomás csökkenhet, AV-átvezetés megnyúlhat;

2. klonidin: “rebound hypertensio” kockázata fokozódik, a pulzusszám drasztikusan csökken, az ingerületvezetés lassul;

3. MAO-gátlók (kivéve MAO-B-gátlók): vérnyomáscsökkentő hatás felerősödhet, hypertoniás krízis veszélye fokozódhat.

Fokozott óvatosság szükséges a következő szerekkel való együttadáskor:

1. I. osztályba tartozó antiarrhythmikumok (pl. dizopiramid, kinidin): pitvari vezetési idő megnyúlik, negatív inotrop hatás fokozódik;

2. III. osztályba tartozó antiarrhythmikumok (pl. amiodaron): pitvari vezetésre kifejtett hatás fokozódhat;

3. Paraszimpatomimetikumok (takrin is): AV átvezetési idő megnyúlhat;

4. Egyéb, béta-blokkolót tartalmazó szerek (beleértve a szemcseppeket is): additív hatás;

5. Dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták (pl. nifedipin): hypotonia alakulhat ki, szívelégtelenség manifesztálódhat;

6. Inzulin és orális antidiabetikumok: vércukorszintet csökkentő hatás fokozódhat, a hypoglykaemia tüneteit a beta-adrenerg gátlás elfedheti;

7. Anesztetikumok: reflexes tachycardia gyengülhet, hypotensio kockázata fokozódhat. A narcosis bevezetése és az intubatio során csökken a ritmuszavar kialakulásának veszélye (további információt az általános érzéstelenítésről lásd a 4.4 pontban);

8. Szívglikozidok: szívfrekvencia csökken, AV vezetési idő megnyúlik;

9. Prosztaglandin-szintetáz gátlók: vérnyomáscsökkentő hatás gyengülhet;

10. Ergotamin származékok: a perifériás keringési zavarok fokozódhatnak;

11. Szimpatomimetikumok: mindkét szer hatása csökkenhet. Allergiás reakciók kezelése nagyobb epinefrin-adagokat tehet szükségessé;

12. Triciklusos antidepresszívumok, barbiturátok, fenotiazinok és egyéb vérnyomáscsökkentő szerek: a vérnyomáscsökkentő hatás fokozódhat;

13. Rifampicin: a bizoprolol felezési ideje csökkenhet, feltehetően a máj metabolikus enzimrendszerének aktiválása miatt. Általában nem tesz szükségessé dózismódosítást;

14. Baklofén: a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatása fokozódhat.

Együttadása megfontolandó a következőkkel:

• Meflokin: fokozott a bradycardia kockázata.

• Monoamino-oxidáz gátlók (kivéve MAO-B-gátlók): a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hipertóniás krízis kockázata is fokozódik.

Terhesség

A bizoprolol farmakológiai hatása károsan befolyásolhatja a terhességet, és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta-adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a placentáris perfúziót, ami kapcsolatban van a foetus fejlődésbeni elmaradásával, az intrauterin halálozással, a spontán abortusszal és a koraszüléssel. Nemkívánatos mellékhatások (pl. hypoglykaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatban vagy az újszülöttben. Ha béta-adrenerg receptor blokkoló alkalmazása szükséges, béta-1-szelektív szer választandó.

A bizoprolol terhességben csak kivételesen indokolt esetben adható. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentáris véráramlást és a magzat fejlődését szorosan monitorozni kell. Alternatív terápia alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen – a terhességre vagy a magzatra – káros hatás jelentkezik. Az újszülött állapotát gondosan monitorozni kell. Rendszerint az újszülött életének első 3 napjában várható a hypoglykaemia és bradycardia előfordulása.

Szoptatás

Nincs arról információ, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe, illetve, hogy a bizoprolol-expozíció veszélyt jelent-e a gyermekek számára.

Ennélfogva a bizoprolol alkalmazása a szoptatás ideje alatt nem ajánlott.

A bizoprolol – különösen a kezelés kezdetén, gyógyszerváltás időszakában, valamint alkohol egyidejű fogyasztásakor – ronthatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az orvosnak ezért egyedileg kell eldöntenie, hogy alkalmazásának és a pszichomotoros teljesítményt befolyásoló hatásának időtartama alatt szabad-e gépjárművet vezetni, balesetveszélyes gépeket kezelni, illetve balesetveszéllyel járó munkát végezni.

Nagyon gyakori ≥ 1/10

Gyakori ≥ 1/100 – 1/10

Nem gyakori ≥ 1/1 000 – 1/100

Ritka ≥ 1/10000 – 1/1 000

Nagyon ritka < 1/10000

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Ritka: emelkedett triglicerid-szint

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: depresszió

Ritka: rémálmok, hallucinációk

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés*, fejfájás*

Nem gyakori: alvászavarok

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: csökkent könnytermelődés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel)

Nagyon ritka: conjunctivitis

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: hallászavarok

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: bradycardia

Nem gyakori: AV-átvezetési zavarok, a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: végtagi hidegérzés vagy zsibbadás

Nem gyakori: hipotónia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: asthma bronchiale vagy az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospasmus

Ritka: allergiás rhinitis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: gastrointestinalis panaszok, mint például émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: májenzimek (ALAT, ASAT) aktivitásának a fokozódása, hepatitis

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: túlérzékenységi reakciók, mint például viszketés, kipirulás (flush), bőrkiütés

Nagyon ritka: alopecia. Béta-blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriásist, vagy psoriásis-szerű bőrelváltozást okozhatnak.

A csont-és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: izomgyengeség és görcsök

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: nemi teljesítőképesség zavara

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság*, kimerültség*

• * leginkább a kezelés első időszakában előforduló tünetek, melyek legtöbbször enyhék, és általában 1-2 héten belül megszűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek:

Az ilyenkor leginkább várható jelek a béta-blokkolókra általánosan jellemző túladagolási tünetek: bradycardia, hipotónia, bronchospasmus, akut szívelégtelenség, hypoglykaemia. Mindezidáig csak néhány bizoprolol-túladagolási esetről tudunk hipertóniás és/vagy ischaemiás szívbetegekben: ezekben az esetekben bradycardia és/vagy hipotónia volt tapasztalható - minden esetben csak átmenetileg.

Az egyéni érzékenység és válaszreakció egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére igen nagy szórást mutat, a szívelégtelenségben szenvedő betegek nyilvánvalóan érzékenyebbek a bizoprolol hatásaira.

Általában a szerrel való túladagoláskor a terápia megszakítása és a megfelelő támogató és tüneti terápia alkalmazása javasolt.

Kezelés:

A szerrel való túladagoláskor a terápiát meg kell szakítani és a megfelelő szupportív és tüneti terápiát kell alkalmazni. Néhány arra utaló adat szerint a bizoprolol csak elenyésző mértékben dializálható.

A béta-blokkolókra jellemző várható hatások és ajánlások alapján a következő általános intézkedések tehetők, amennyiben ez klinikailag indokolt:

Bradycardia: i.v. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában óvatosan izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer adható. Bizonyos körülmények között pacemaker beültetése válhat szükségessé.

Hipotónia: i.v. folyadékpótlás és vazopresszor hatású szerek. Glukagon i.v. alkalmazása hasznos lehet.

AV-blokk (II. vagy III. fokú): gondos monitorozást igényel izoprenalin-infúzió adása vagy pacemaker beültetése mellett.

Szívelégtelenség akut rosszabbodása: i.v. diuretikumok, pozitív inotróp szerek, vasodilatator-hatású szerek.

Bronchospasmus: bronchodilatátor-terápia: izoprenalin, béta-2-agonisták és/vagy aminofillin.

Hypoglykaemia: i.v. glükóz.

A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat szerint a bizoprolol csak elenyésző mértékben dializálható.