BISOPROLOL-RATIOPHARM 5 MG TABLETTA

• Hypertonia.

• Krónikus stabil angina pectoris.

• Stabil krónikus szívelégtelenség közepesen súlyos és súlyos formái csökkent szisztolés kamrafunkcióval (echokardiogáfiával mért kamrai ejekciós frakció ≤35%):

ACE-gátló és diuretikum, valamint opcionális szívglikozid-kezelés kiegészítéseként (további információ lásd 5.1pont).

Adagolás

Hypertonia és krónikus stabil angina pectoris kezelése

A dózist egyénre szabottan kell beállítani. Az adagolást a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni. Egyes betegeknél az 5mg-os napi dózis elegendő lehet. A szokásos dózis naponta egyszer 10mg. A legmagasabb ajánlott dózis 20mg naponta egyszer.

Különleges betegcsoportok

Vese- vagy májkárosodás

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance <20ml/perc) vagy súlyos májfunkció-zavarban a napi dózis nem haladhatja meg a 10mg bizoprolol-fumarátot. Ez a dózis szükség esetén két részre osztható.

Időskorú betegek

A dózis módosítása általában nem szükséges. A legkisebb lehetséges kezdő dózis javasolt.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazására vonatkozóan, ezért alkalmazása nem javasolt gyermekek számára.

A kezelés megszakítása A kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni (lásd 4.4pont). A dózist fokozatosan, hetente felezve kell csökkenteni.

Stabil krónikus szívelégtelenség közepesen súlyos és súlyos formáinak kezelése

A bizoprolol olyan stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél alkalmazható, akiknél minimum 6hétre visszamenőleg akut szívelégtelenség nem alakult ki, valamint 2hétre visszamenőleg túlnyomórészt változatlan bázisterápiában részesültek. A betegeket optimális dózisú ACE-gátlóval (vagy ACE-gátló intolerancia esetén egyéb vasodilatatorral) és diuretikummal, valamint opcionális szívglikozidokkal kell kezelni a bizoprolol adását megelőzően.

Javasolt, hogy a kezelőorvos rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében való jártassággal.

Titrálási fázis

A krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelésekor a dózis beállítására van szükség az alábbiak szerint.

A titrálás Bisoprolol-ratiopharm tablettával nem végezhető el maradéktalanul, mivel a Bisoprolol-ratiopharm 5mg tabletta csak felezhető, ezért 1,25mg-os és 3,75mg-os hatáserősségű tabletta nem áll rendelkezésre.

A bizoprolol-kezelést fokozatos dózisemeléssel kell kezdeni, az alábbi lépések szerint:

• naponta egyszer 1,25mg 1hétig (ehhez a dózishoz nem áll rendelkezésre megfelelő hatáserősségű tabletta). Amennyiben a beteg jól tolerálja, ezt a dózist emelni kell,

• naponta egyszer 2,5mg-ra (½db Bisoprolol-ratiopharm 5mg tabletta) további 1hétig. Amennyiben a beteg jól tolerálja, ezt a dózist emelni kell,

• naponta egyszer 3,75mg-ra további 1hétig (ehhez a dózishoz nem áll rendelkezésre megfelelő hatáserősségű tabletta). Amennyiben a beteg jól tolerálja, ezt a dózist emelni kell,

• naponta egyszer 5mg-ra (1db Bisoprolol-ratiopharm 5mg tabletta vagy ½db Bisoprolol-ratiopharm 10mg tabletta) a következő 4hétre. Amennyiben a beteg jól tolerálja, ezt a dózist emelni kell,

• naponta egyszer 7,5mg-ra (1½db Bisoprolol-ratiopharm 5mg tabletta) a következő 4hétre. Amennyiben a beteg jól tolerálja, ezt a dózist emelni kell,

• naponta egyszer 10mg-ra (1db Bisoprolol-ratiopharm 10mg tabletta), ez a fenntartó terápia dózisa.

Az 1,25mg-os kezdő dózist követően a betegeket kb. 4órán át megfigyelés alatt kell tartani (különös tekintettel a vérnyomásra, pulzusszámra, ingerületvezetési zavarokra és a szívelégtelenség súlyosbodásának jeleire).

A legmagasabb ajánlott dózis 10mg naponta egyszer.

Nemkívánatos események előfordulása minden beteget megakadályozhat abban, hogy a javasolt maximális dózissal történő kezelésben részesüljön. Amennyiben szükséges, az elért adag lépcsőzetesen csökkenthető. A kezelés szükség esetén megszakítható, és a beteg állapotának megfelelően újrakezdhető. A titrációs fázis alatt – amennyiben a szívelégtelenség súlyosbodik, vagy a beteg nem tolerálja a dózist – először a bizoprolol adagját ajánlott csökkenteni vagy a kezelést azonnal megszakítani, ha feltétlenül szükséges (súlyos hypertonia, a szívelégtelenség súlyosbodása akut tüdőödémával kísérve, kardiogén sokk, szimptómás bradycardia vagy AV-blokk eseteiben).

A stabil krónikus szívelégtelenségben alkalmazott bizoprolol-kezelés általában hosszú távú terápiát jelent.

Nem ajánlott a bizoprolol-kezelést hirtelen megszakítani, mivel az a szívelégtelenség átmeneti súlyosbodásához vezethet. Ha a megszakítás mégis szükséges, azt fokozatosan, a dózis hetente felére való csökkentésével kell végrehajtani.

Különleges betegcsoportok

Vese- vagy májkárosodás

Nincs információ a bizoprolol farmakokinetikájáról krónikus szívelégtelenségben és károsodott máj- vagy veseműködésben szenvedő betegek esetében. A dózis titrálása ezért ezeknél a betegeknél fokozott óvatosságot igényel.

Időskorú betegek

Nincs szükség dózismódosításra.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazására vonatkozóan, ezért alkalmazása nem javasolt gyermekek számára.

Az alkalmazás módja

A Bisoprolol-ratiopharm tabletta per os alkalmazandó.

A Bisoprolol-ratiopharm tablettát reggel, étkezés közben kell bevenni. A tablettát szétrágás nélkül, folyadékkal kell lenyelni.

A bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő betegségekben és állapotokban:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált epizódjai, amikor iv. inotrop szerrel történő kezelés szükséges,

• kardiogén sokk,

• másod- vagy harmadfokú AV-blokk (pacemaker nélkül),

• sick sinus szindróma,

• sinoatrialis blokk,

• tünetekkel járó bradycardia: a kezelés megkezdése előtt 60ütés/percnél alacsonyabb szívfrekvencia,

• tünetekkel járó hypotonia (100Hgmm-nél alacsonyabb szisztolés vérnyomás),

• súlyos asthma bronchiale, vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség,

• súlyos perifériás artériás érszűkület, vagy Raynaud-szindróma súlyos formái,

• metabolikus acidózis,

• kezeletlen pheochromocytoma (lásd 4.4pont),

• floktafeninnel és szultopriddel való kombináció (lásd még 4.5pont).

A bizoprololt körültekintően kell alkalmazni a következő betegségekben és állapotokban:

• a vércukorszint szélsőséges ingadozásaival járó diabetes mellitus: a kezelés elfedheti a hypoglykaemia tüneteit. A vércukor értékeket a bizoprolol-kezelés alatt monitorozni kell.

• szigorú diéta/böjt.

• folyamatban lévő deszenzitizáló kezelés: egyéb béta-blokkoló szerekhez hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az ezek elhárítása érdekében adott epinefrin-kezelés nem mindig hozza meg a várt terápiás hatást.

• I. fokú AV-blokk.

• Prinzmetal-angina.

• okkluzív perifériás arterialis érbetegségek: a tünetek súlyosbodhatnak, ez különösen a kezelés kezdeti szakaszában fordulhat elő.

A bizoprolol-kezelés kezdetén rendszeres monitorozás szükséges, különösen idős betegek kezelése esetén. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen felfüggeszteni, kivéve az egyértelműen indokolt esetekben, mert ez a szívbetegség átmeneti súlyosbodását idézheti elő. További információkért lásd 4.2pont.

Régebb óta fennálló vagy újonnan diagnosztizált psoriasisban csak az előny-kockázat arány gondos mérlegelése után adhatók béta-blokkolók (pl. bizoprolol).

Hyperthyreosisban a bizoprolol-kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Phaeochromocytomában a bizoprolol csak alfa-receptor blokkoló adása után alkalmazható.

Általános érzéstelenítésben részesülő betegeknél az aneszteziológust előre tájékoztatni kell a béta-blokád tényéről. Ha a béta-blokkolóval történő kezelés megszüntetése szükséges a sebészeti beavatkozás előtt, azt fokozatosan kell végrehajtani, és körülbelül 48órával a műtéti érzéstelenítést megelőzően be kell fejezni.

Asthma bronchialéban vagy más, tünetekkel járó krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek esetében egyidejű bronchodilatator kezelés javasolt. Asthmás betegeknél ritkán előfordulhat a légúti ellenállás fokozódása, emiatt szükség lehet a béta2-agonisták dózisának megemelésére.

Stabil krónikus szívelégtelenség

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelését egy speciális titrálási fázissal kell elkezdeni.

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelésének elkezdése és befejezése alatt a beteg állapotának rendszeres megfigyelése szükséges.

Nincs terápiás tapasztalat a szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelésére vonatkozóan a következő betegségek esetében:

• inzulindependens diabetes mellitus (I. típus),

• súlyosan károsodott vesefunkció,

• súlyosan károsodott májfunkció,

• restriktív cardiomyopathia,

• veleszületett szívbetegségek,

• haemodinamikailag jelentős organikus szívbillentyű-betegség,

• 3hónapnál nem régebben lezajlott myocardialis infarctus az anamnézisben.

Ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami doppingvizsgálat során pozitív eredményt ad.

Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz, ezért ritkán előforduló örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ellenjavallt kombinációk

Floktafenin: a béta-blokkolók megakadályozhatják a floktafeninnel kiváltható hipotenzióval és sokk állapottal társuló kompenzációs cardiovascularis reakciókat.

Szultoprid: a bizoprolol nem adható egyidejűleg a szultopriddel, mivel fennáll a kamrai ritmuszavarok fokozott kockázata.

Nem javasolt kombinációk

A verapamil-típusú, és kisebb mértékben a diltiazem-típusú kalciumantagonisták negatív hatással vannak a kontraktilitásra és az atrioventricularis átvezetésre. A verapamil béta-blokkolóval kezelt betegeknek történő intravénás adása súlyos hypotonia és atrioventricularis blokk kialakulásához vezethet.

Központilag ható antihypertensiv gyógyszerek: A központilag ható antihypertensiv gyógyszerek egyidejű alkalmazása a szívfrekvencia és a perctérfogat csökkenését, továbbá vasodilatatiót okozhat. A kezelés hirtelen megszakítása növeli a „rebound” hypertonia kialakulásának a kockázatát.

Monoaminooxidáz gátlók (kivéve a MAO-B inhibitorokat): fokozzák a béta-blokkolók hipotenzív hatását, de a hipertenzív krízis kockázatát is növelik.

Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk

III.osztályú antiarrhythmiás szerek: az atrioventricularis átvezetési időre kifejtett hatás felerősödhet.

Dihidropiridin-típusú kalciumantagonisták: az egyidejű alkalmazás növelheti a hypotonia kockázatát, és nem zárható ki annak veszélye, hogy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél további romlik a kamrai pumpafunkció.

Paraszimpatomimetikumok: az egyidejű alkalmazás megnyújthatja az atrioventricularis vezetési időt és/vagy fokozhatja a bradycardia kockázatát (lásd még 4.4pont).

A lokálisan alkalmazott béta-blokkolók (pl. glaucoma kezelésére használt szemcseppek) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz.

Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszint csökkentő hatás fokozódik. A béta-adrenoreceptorok blokkolása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit.

Digitálisz glikozidok: csökken a szívfrekvencia, nő az atrioventricularis vezetési idő.

Anesztetikumok: a bizoprolol gyengíti a reflex tachycardiát, és fokozza a hypotonia kockázatát (az anesztetikumokkal kapcsolatos további információkat lásd 4.4pont).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Ergotamin származékok: a perifériás keringési zavarok súlyosbodnak.

Béta-szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal történő kombináció csökkentheti mindkét szer hatását.

Alfa- és béta-adrenoceptorokra is ható szimpatomimetikumok: A bizoprolollal való kombináció vérnyomás emelkedést idézhet elő.

Egyéb antihypertensiv szerek, valamint más vérnyomáscsökkentő potenciállal rendelkező gyógyszerek (triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok): nő a hypotonia kialakulásának kockázata.

Baklofén: fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás.

Amifosztin: fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás.

Jódtartalmú kontrasztanyagok: a béta-blokkolók megakadályozhatják a jódtartalmú kontrasztanyagok által kiváltott – hipotenzióval vagy sokkal társuló – kompenzációs cardiovascularis reakciókat.

Megfontolandó kombinációk

Meflokin: a bradycardia kockázata fokozódik.

Kortikoszteroidok: a víz- és nátrium visszatartás miatt az antihipertenzív hatás csökken.

Hypertonia és angina pectoris

Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk

I. osztályba tartozó antiarrhythmiás gyógyszerek: Az atrioventricularis átvezetési időre kifejtett hatást ezek a szerek potenciálhatják, és a negatív inotrop hatás fokozódhat.

Stabil krónikus szívelégtelenség

Ellenjavallt kombinációk

I. osztályba tartozó antiarrhythmiás gyógyszerek: Az atrioventricularis átvezetési időre kifejtett hatást ezek a szerek potencirozhatják, és a negatív inotrop hatás fokozódhat.

Terhesség A bizoprololnak vannak olyan farmakológiai hatásai, amelyek károsak lehetnek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre. Általánosságban, a béta-adrenoreceptor blokkolók csökkentik a placenta vérátáramlását, ami növekedési retardációt, intrauterin elhalást, abortuszt vagy koraszülést okozhat. Nemkívánatos hatások (pl. hypoglykaemia, bradycardia) fordulhatnak elő a magzatnál vagy újszülött csecsemőnél. Ha béta-adrenoreceptor-blokkoló kezelés szükséges, béta1-adrenoreceptor blokkolót kell választani. A bizoprololt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak nagyon indokolt esetben. Ha a bizoprolol-kezelést szükségesnek ítélik meg, monitorozni kell az uteroplacentaris vérátáramlást és a magzat növekedését. A terhességre vagy a magzatra kifejtett káros hatás esetén alternatív kezelési módot kell választani. Az újszülött szoros monitorozása szükséges. A hypoglykaemia és a bradycardia tünetei általában az első három napon várhatók.

Szoptatás Nem ismeretes, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért szoptatás ideje alatt a bizoprolol alkalmazása nem javasolt.

Egy coronaria szívbetegségben szenvedő betegeken végzett vizsgálat során a bizoprolol nem befolyásolta a gépjárművezetéshez szükséges képességet. Azonban a gyógyszerekre adott egyéni reakciók miatt a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képesség károsodhat.

Erre különösen a kezelés kezdetén és gyógyszerváltásnál, valamint egyidejű alkoholfogyasztás esetén kell gondolni.

A jelentett mellékhatások általában a béta-blokkoló szerek farmakológiai tulajdonságainak tulajdoníthatók.

Az alábbi nemkívánatos hatásokat tapasztalták a bizoprolol-kezelés során, melyek gyakorisága a következő:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Ritka: trigliceridszint emelkedése, májenzimek (ALAT, ASAT) aktivitásának az emelkedése, hypoglykaemia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés*, fejfájás*.

Ritka: ájulás.

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: hideg- vagy zsibbadásérzet a végtagokban, hypotonia, különösen szívelégtelenségben szenvedő betegekben.

Nem gyakori: ortosztatikus hypotonia.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: gastrointestinalis panaszok, mint például émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés.

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: depresszió, alvászavarok.

Ritka: rémálmok, hallucinációk.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: bronchospasmus asthma bronchialeban szenvedő betegeknél vagy a kórtörténetben szereplő obstruktív légúti megbetegedés esetén.

Ritka: allergiás rhinitis.

A csont- és izomrendszer, valamint akötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: hallászavarok.

A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei

Ritka: túlérzékenységi reakciók (viszketés, bőrpír, kiütések).

Nagyon ritka: alopecia, a béta-blokkoló szerek kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriasist, vagy psoriasis-szerű bőrelváltozást indukálhatnak.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: csökkent könnyelválasztás (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel)

Nagyon ritka: conjunctivitis.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Ritka: hepatitis.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatosbetegségek és tünetek

Ritka: nemi teljesítőképesség zavara.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtság*.

*Leginkább a kezelés első időszakában előforduló tünetek, melyek legtöbbször enyhék, és általában 1‑2héten belül megszűnnek.

Hypertonia és angina pectoris

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: AV-átvezetési zavarok, a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása, bradycardia.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: kimerültség.

Stabil krónikus szívelégtelenség

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nagyon gyakori: bradycardia,

Gyakori: a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: kimerültség.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A béta-blokkolóval történt túladagoláskor várható leggyakoribb tünetek a bradycardia, hypotonia, bronchospasmus, akut szívelégtelenség és hypoglykaemia. Az egyéni érzékenység egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére igen nagy szórást mutat; a szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira.

Kezelés

Általában a szerrel való túladagoláskor a terápia megszakítása és a megfelelő támogató és tüneti terápia alkalmazása javasolt.

Meg kell akadályozni a bizoprolol felszívódását a gastrointestinalis rendszerből; gyomormosás, vagy adszorbensek adása (pl. aktív szén), és hashajtók (pl. nátrium-szulfát) használhatók. A légzést monitorozni kell, és szükség esetén mesterséges lélegeztetést kell kezdeni. Bronchospasmus esetén bronchodilatator-kezelés, például izoprenalin vagy béta2-szimpatomimetikus szer adása szükséges. A cardiovascularis szövődményeket tünetileg kell kezelni: AV-blokk (másod- vagy harmadfokú) esetén szoros monitorozás, izoprenalin infúzió adása, vagy ideiglenes transvenosus pacemaker bevezetése szükséges. A bradycardiát intravénás atropinnal (vagy N-metil atropinnal) kell kezelni. Vérnyomásesés vagy sokk esetén volumenpótlás és vasopressor adása szükséges.

A hypoglykaemia iv. adott glükózzal kezelhető.

Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható.