BISOPROLOL SANDOZ 2,5 MG FILMTABLETTA

A stabil, krónikus, csökkent balkamrai szisztolés funkcióval járó szívelégtelenség kezelése ACE‑gátlókkal és vízhajtókkal, esetlegesen szívglikozidokkal kombinációban (további adatok lásd 5.1pontban).

Adagolás

Adagolás stabil krónikus szívelégtelenség kezelésében

A szívelégtelenség standard kezelése egy ACE-gátló (vagy az ACE-gátlókkal szembeni intolerancia esetén egy angiotenzin-receptor-gátló), egy béta-blokkoló gyógyszer, vízhajtó és szükség esetén szívglikozidok adásából áll. A betegek állapota stabil kell legyen (akut szívelégtelenség nélkül) a bizoprolol-kezelés megkezdésekor.

Ajánlatos, hogy a kezelőorvos gyakorlattal rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében.

Dózisemelés időszaka

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal való kezelése dózisemeléssel járó időszakot (titrációs fázist) igényel.

A bizoprolol-kezelést fokozatos dózisemeléssel kell kezdeni a következő lépések szerint:

• 1,25 mg naponta egyszer egy héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 2,5 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 3,75 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 7,5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 10 mg naponta egyszer, fenntartó terápiaként.

Az ajánlott legnagyobb adag 10 mg naponta egyszer.

A szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia jelentkezhet a dózisemelés időszaka alatt és később.

Az élettani paraméterek (pulzusszám, vérnyomás) és a szívelégtelenség rosszabbodását jelző tünetek gondos követése ajánlott a dózisemelés időszaka alatt. A tünetek már a kezelés megkezdését követő első napon előfordulhatnak.

A kezelés módosítása

Ha a legnagyobb ajánlott adagot nem tolerálja jól a beteg, az adag fokozatos csökkentését mérlegelni lehet.

Szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio, vagy bradycardia esetén ajánlott az egyéb egyidejűleg szedett gyógyszerek adagjainak újragondolása. Átmenetileg szükséges lehet a bizoprolol adagjának csökkentése, esetleg a kezelés abbahagyásának a mérlegelése is.

Az újbóli bevezetés és/vagy dózisemelés mindig meggondolandó, amint a beteg állapota ismételten stabillá válik.

Kezelés időtartama

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelése általában hosszú távú kezelést jelent.

A bizoprolollal végzett kezelést tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében tilos a kezelést hirtelen abbahagyni. A napi adag fokozatos csökkentése javasolt.

Vese- vagy májkárosodás

Nincs adat a bizoprolol farmakokinetikájára vonatkozóan krónikus szívelégtelenségben szenvedő és csökkent vese- vagy májműködésű beteg esetében. Az adagemelést ilyen betegeknél ezért különös óvatossággal kell végezni.

Idősek

Nincs szükség az adag módosítására.

Gyermekek és serdülők

A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtabletta nem javasolt gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtablettákat reggel kell bevenni és étkezés közben is be lehet venni őket.

Folyadékkal kell lenyelni és nem szabad elrágni.

A bizoprolol a következő esetekben ellenjavallott:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut szívelégtelenségben vagy a szívelégtelenség akut dekompenzálódásának időszakai alatt, ha iv. inotróp gyógyszerrel való kezelésre van szükség;

• cardiogén shock;

• másod- vagy harmadfokú AV-blokk;

• sick sinus szindróma;

• sinoatrialis blokk;

• tüneteket okozó bradycardia;

• tüneteket okozó hypotensio;

• súlyos asthma bronchiale vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség;

• a perifériás érszűkülettel járó állapotokban és Raynaud szindróma súlyos esetei;

• kezeletlen phaeochoromocytoma (lásd a 4.4 pont);

• metabolikus acidózis.

Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelést speciális adagemelési fázissal kell kezdeni (lásd 4.2 pont).

Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol-kezelést tilos hirtelen megszakítani, kivéve, ha az egyértelműen indokolt, mivel az a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont).

Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelés elkezdése és megszüntetése rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolást és az alkalmazás módját lásd a 4.2 pontban.

A bizoprololt óvatosan kell alkalmazni a következő esetekben:

• Bronchospasmus (asthma bronchiale, krónikus obstruktív tüdőbetegség [COPD]).

Bár a kardioszelektív (béta-1-szelektív) béta-blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta-blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a bizoprolol csak óvatossággal alkalmazható. Obstruktív tüdőbetegségekben szenvedő betegek esetén a bizoprolol‑kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni és a beteg rendszeres monitorozása szükséges, az esetleg előforduló új tünetek miatt (mint például nehézlégzés, terhelési intolerancia vagy köhögés). Asthma bronchiale vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor-kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta-2-agonista gyógyszer dózisának emelése válhat szükségessé.

• A vércukorszint jelentős ingadozásával járó diabetes mellitus. A gyógyszer elfedheti a hypoglykaemia tüneteit (pl. a tachycardiát, szívdobogás-érzést vagy verejtékezést).

• Szigorú koplalás

• Folyamatban lévő deszenzitizációs kezelés. Hasonlóan más béta-blokkolókhoz, a bizoprolol is növelheti az allergének iránti érzékenységet és fokozhatja az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az adrenalin-kezelés nem mindig biztosítja a várt terápiás hatást.

• Első fokú AV-blokk

• Prinzmetal angina. Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta-1-szelektivitás ellenére sem.

• A perifériás verőér-szűkület (a tünetek súlyosbodása következhet be, különösen a kezelés elején)

• Általános anesztézia

• Az általános anesztéziában részesülő betegeknél a béta-blokád csökkenti az arrhythmiák előfordulási gyakoriságát és a myocardialis ischaemiát az anesztézia bevezetése és az intubálás idején, valamint a posztoperatív időszakban. A jelenlegi ajánlás szerint a béta-blokkoló-kezelést fenn kell tartani a perioperatív időszakban. Az aneszteziológusnak tudnia kell arról, hogy a beteg béta-blokkolót kap a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt, amelyek bradyarrhythmiákat, a reflex tachycardia csökkenését és a vérveszteség reflexes kompenzációs mechanizmusainak gyengülését eredményezhetik. Ha úgy ítélik meg, hogy szükséges a műtét előtt a béta-blokkoló elhagyása, ezt fokozatosan kell megtenni és az elhagyás az altatás előtt körülbelül 48órával teljes kell hogy legyen.

Azoknak a betegeknek, akik psoriasisban szenvednek, vagy akiknek az anamnézisében psoriasis szerepel, csak a várható előny és kockázat gondos mérlegelése után szabad adni béta-blokkolót, (például bizoprololt).

Phaeochromocytomában szenvedőknek a bizoprololt tilos adni addig, amíg nem alakítottak ki alfa‑receptor-blokádot.

A bizoprolollal történő kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalcium-antagonisták, I. osztályba tartozó antiaritmiás gyógyszerek és centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek bizoprolollal történő együttadása általánosságban nem ajánlott (lásd 4.5pont).

Nincs a bizoprolollal terápiás tapasztalat szívelégtelenségben olyan betegeknél, akiknél az alábbi betegségek és állapotok állnak fenn:

• inzulinfüggő diabetes mellitus (I. típusú);

• súlyosan károsodott veseműködés;

• súlyosan károsodott májműködés;

• restrictiv cardiomyopathia;

• congenitalis szívbetegség;

• hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű-betegség;

• a megelőző 3 hónapban bekövetkezett szívinfarktus.

A Bisoprolol Sandoz 2,5 mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nem ajánlott kombinációk:

A verapamil-típusú és kisebb mértékben a diltiazem-típusú kalcium-antagonisták: A kontraktilitást és az atrioventricularis átvezetést negatívan befolyásolják. Verapamil intravénás adása béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegnél súlyos hypotensiót és pitvar-kamrai blokkot eredményezhet.

I. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon). A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet és a negatív inotróp hatás fokozódhat.

A centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek, pl. klonidin és egyebek (metildopa, moxonodin, rilmenidin): A centrálisan ható vérnyomáscsökkentők egyidejű alkalmazása ronthatja a szívelégtelenséget a centrális szimpatikus tónus csökkentésével (pulzusszám és szívteljesítmény csökkenése, vazodilatáció). Ezek hirtelen elhagyása, különösen a béta-blokkoló elhagyását megelőzően, a „rebound hypertensio” fokozott veszélyével jár.

Óvatosan alkalmazandó kombinációk:

A dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták, pl. a felodipin és az amlodipin: Az együttes alkalmazás fokozhatja a hypotensio veszélyét, továbbá fokozza annak a veszélyét, hogy tovább romlik a kamrai pumpafunkció azoknál a betegeknél, akiknél nem zárható ki a szívelégtelenség.

III. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. amiodaron): A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.

Helyileg alkalmazott béta-blokkoló gyógyszerek (pl. glaucoma kezelésére alkalmazott szemcsepp) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz.

Paraszimpatomimetikus gyógyszerek: az egyidejű alkalmazás növelheti a pitvar-kamrai átvezetési időt és a bradycardia veszélyét.

Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszint-csökkentő hatás erősödik. A béta-adrenerg receptorok blokkolása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit.

Anesztetikumok: A reflex tachycardia csökken és a hypotensio veszélye nő (az anesztéziával kapcsolatos további információkat lásd a 4.4 pontban).

Digitálisz glikozidok: A szívfrekvencia csökkenése, a pitvar-kamrai átvezetési idő megnyúlása.

Nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok): a NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Béta szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): A bizoprolollal való együttadás mindkét gyógyszer hatását csökkenheti.

Az alfa- és a béta-receptorokat egyaránt serkentő szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): A bizoprolollal való együttadás felfedheti ezeknek a gyógyszereknek az alfa-adrenerg receptorok közvetítette vazokonstriktor hatásait, ami a vérnyomás emelkedéséhez és a claudicatio intermittens exacerbációjához vezethet. Az ilyen kölcsönhatásokat valószínűbbnek tekintik nem szelektív béta‑blokkolók együttadása esetén.

Vérnyomáscsökkentőkkel és egyéb, potenciálisan a vérnyomást csökkentő gyógyszerekkel (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együtt adva nőhet a hypotensio veszélye.

Meggondolandó kombinációk:

Meflokin: bradycardia fokozott veszélye

Monoaminooxidáz-bénítók (kivéve MAO-B-inhibitorok): A béta-blokkoló gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatása kifejezettebb, de a hypertensiv krízis veszélye is fennáll.

Rifampicin: A bizoprolol felezési idejének mérsékelt csökkenése a májban a gyógyszermetabolizáló enzimek indukciója miatt. Normálisan az adag módosítása nem szükséges.

Ergotamin-származékok: perifériás keringési zavarok exacerbációja.

Terhesség

A bizoprololnak vannak olyan farmakológiai hatásai, melyek károsak lehetnek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre. Általában a béta-adrenerg receptor-blokkolók csökkentik a méhlepény keringését, amit kapcsolatba hoztak a növekedésbeli visszamaradással, intrauterin elhalással, abortusszal vagy koraszüléssel. Nem kívánt hatások (pl. hypoglykaemia és bradycardia) fordulhatnak elő a magzatban vagy az újszülöttben. Amennyiben szükséges a béta-adrenerg receptor-blokkolóval történő kezelés, a szelektív béta-1-receptor-blokkoló gyógyszereket kell előnyben részesíteni.

A bizoprolol terhesség alatt nem javasolt, csak ha szedése egyértelműen szükséges. Ha a bizoprolol‑kezelést szükségesnek ítélik, az uteroplacentaris keringést és a magzat növekedését javasolt ellenőrizni. A magzatra vagy a terhességre gyakorolt ártalmas hatások esetén javasolt mérlegelni az egyéb kezelési lehetőségeket. Az újszülöttet szorosan ellenőrizni kell. A hypoglykaemia és bradycardia tünetei általában az első 3 napban várhatóak.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a szoptatás nem javasolt a bizoprolol-kezelés ideje alatt.

Egy, koszorúér-betegségben szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálat során a bizoprolol nem befolyásolta negatívan a gépjárművezetési teljesítményt. Az adott beteg terápiás válaszától függően a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességek csökkenhetnek. Ez különösen a kezelés kezdetekor, a gyógyszerelés megváltozásakor vagy alkoholfogyasztás mellett kell mérlegelni.

A gyakorisági fogalmakat az alábbiak szerint határozták meg:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – ≤1/100), ritka ≥1/10000 – ≤1/1000), nagyon ritka (≤1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg).

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: alvászavarok, depresszió

Ritka: rémálmok, hallucinációk.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Ritka: syncope

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: csökkent könnytermelés (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel)

Nagyon ritka: conjunctivitis.

A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei:

Ritka: hallászavarok

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon gyakori: bradycardia krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Gyakori: a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Nem gyakori: pitvar-kamrai átvezetési zavarok

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: hidegérzés vagy zsibbadás a végtagokban, alacsony vérnyomás (különösen szívelégtelenségben szenvedő betegeknél)

Nem gyakori: orthostaticus hypotonia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetei:

Nem gyakori: bronchospasmus asthma bronchialéban szenvedőknél vagy azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében obstruktív légúti betegség szerepel

Ritka: allergiás rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetei:

Gyakori: emésztőrendszeri panaszok, pl. émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Ritka: hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: túlérzékenységi reakció (viszketés, kipirulás, kiütés, angiooedema).

Nagyon ritka: a béta-blokkolók a psoriasist kiválthatják vagy ronthatják, vagy psoriasis-szerű bőrkiütést, hajhullást okozhatnak.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség és izomgörcsök.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Ritka: erectilis dysfunctio.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: gyengeség, fáradtság

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:

Ritka: trigliceridek szintjének emelkedése, májenzimek (GPT, GOT) szintjének emelkedése.

Feltételezettmellékhatásokbejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Túladagoláskor (pl. 15mg naponta 7,5mg helyett) harmadfokú AV-blokkot, bradycardiát és szédülést jelentettek. Általánosságban, béta-blokkoló túladagolásakor várható leggyakoribb tünetek a bradycardia, hypotensio, bronchospasmus, akut szívelégtelenség és hypoglykaemia. Mostanáig bizoprolol-túladagolásról (legfeljebb 2000mg) csak néhány esetben számoltak be, magas vérnyomásban és/vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél, minden esetben rendeződött az állapot. A bizoprolol egyetlen nagy adagjával szembeni érzékenység nagyfokú egyéni eltérést mutat, a szívelégtelenségben szenvedők valószínűleg nagyon érzékenyek. Ezért ezeknek a betegeknek a kezelését kötelező az adag fokozatos feltitrálásával kezdeni a 4.2pontban szereplő adagolási séma szerint.

Kezelés

Általánosságban, ha túladagolás következik be, a bizoprolol-kezelést abba kell hagyni, támogató és tüneti kezelést kell biztosítani. A rendelkezésre álló kevés adat szerint a bizoprolol kevéssé dializálható. Ha klinikailag szükséges, a várt farmakológiai hatások és egyéb béta-blokkolókra vonatkozó ajánlások alapján a következő általános intézkedéseket kell mérlegelni:

Bradycardia: Atropin adandó intravénásan. Ha a válasz nem megfelelő, izoprenalin vagy egyéb, pozitív kronotróp gyógyszer adható óvatosan. Bizonyos esetekben vénán keresztüli pacemaker-behelyezés lehet szükséges.

Hypotensio: Intravénásan folyadék és vazopresszorok adandók. Glükagon intravénásan hasznos lehet.

AV-blokk (másod- vagy harmadfokú): A betegeket gondosan ellenőrizni kell és izoprenalin infúzióval vagy vénán át pacemaker behelyezésével kell kezelni.

Szívelégtelenség akut rosszabbodása: iv. diuretikumok, inotróp gyógyszerek, értágítók adandók.

Bronchospasmus: hörgőtágító-kezelés, pl. izoprenalin, béta-2 szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin adandók.

Hypoglykaemia: iv. glükóz adandó.