BITINEX 40 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - BITINEX 40 MG
Az atomoxetin 6éves vagy idősebb gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél hyperkinetikus zavarok „figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar”; (Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder – ADHD) kezelésére szolgál az átfogó kezelési program részeként. A kezelést az ADHD kezelésében tapasztalattal rendelkező szakorvos, pl. gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter vagy pszichiáter kezdheti meg. A diagnózist az aktuális DSM kritériumok vagy ICD irányelvek alapján kell felállítani.
Felnőttek esetében meg kell győződni arról, hogy az ADHD tünetei, amelyek gyermekkorban fennálltak, továbbra is jelen vannak-e. Kívánatos ennek egy harmadik fél által történő alátámasztása. Az atomoxetin-kezelést nem szabad elkezdeni, ha a gyermekkori ADHD-tünetek igazolása bizonytalan. A diagnózist nem szabad kizárólag az ADHD egy vagy több tünetének megléte alapján felállítani. A klinikai értékelés szerint a betegnek legalább közepesen súlyos ADHD-ban kell szenvednie, amelyet a funkcióképesség két vagy több területen (pl. szociális, tanulmányi és/vagy munkavégzési funkciók) legalább közepesen súlyos károsodása jellemez, számos szempontból befolyásolva a beteg életét.
További információ a gyógyszer biztonságos alkalmazásához
Az átfogó kezelési program általában pszichológiai, nevelési és szociális intézkedéseket tartalmaz, célja azon betegek állapotának stabilizálása, akik olyan viselkedészavarban szenvednek, amelynek tünetei közé a krónikusan fennálló, rövid ideig fenntartott, illetve könnyen elterelődő figyelem, érzelmi labilitás, meggondolatlan cselekedetek, mérsékelt, illetve súlyos fokú hyperaktivitás, enyhébb neurológiai jelek és kóros EEG tartozhatnak. A tanulási képesség változatlan vagy csökkent lehet.
Gyógyszeres kezelés nem javasolt minden, ebben a szindrómában szenvedő beteg esetében, a gyógyszer alkalmazásáról a tünetek súlyosságának és a károsodásnak nagyon alapos megítélését követően kell dönteni, figyelembe véve az életkort és a tünetek tartósságát.
Adagolás
Az atomoxetin naponta egyszer, reggel alkalmazható.
Azoknál a betegeknél, akiknél az atomoxetin napi egyszeri adagolása során nem kielégítő a klinikai válasz [a tolerálhatóság (pl. hányinger vagy aluszékonyság) vagy hatásosság], előnyös lehet, ha az atomoxetint naponta kétszer egyenlően elosztott formában adagolják, reggel és késő délután vagy kora este.
Gyermekek és serdülők
Adagolás 70kg testtömeg alatti gyermekeknél és serdülőknél
Az atomoxetin adagolását megközelítőleg 0,5mg/ttkg napi összdózissal kell elkezdeni. A kezdő dózist legalább 7napig kell alkalmazni, a dózis klinikai választól és toleranciától függő, fokozatos emelése előtt. Az ajánlott fenntartó adag körülbelül 1,2mg/ttkg/nap (a beteg testtömegétől és az atomoxetin rendelkezésre álló hatáserősségétől függően). A naponta 1,2mg/ttkg adagnál magasabb dózisok esetében nem mutattak ki további előnyöket. Az 1,8mg/ttkg/nap feletti egyszeri adagok és az 1,8mg/ttkg-os napi összdózisok biztonságosságát szisztematikusan nem vizsgálták. Néhány esetben indokolt lehet a kezelés felnőttkorban történő folytatása.
A gyógyszer adagolása 70kg testtömeg feletti gyermekeknél és serdülőknél
Az atomoxetin-kezelést napi 40mg összdózissal kell elkezdeni. A kezdő dózist legalább 7napig kell alkalmazni, a dózis klinikai választól és a toleranciától függő, fokozatos emelése előtt. Az ajánlott fenntartó adag 80mg. A 80mg-nál magasabb dózisok esetében nem mutattak ki további előnyöket. Az ajánlott maximális napi összdózis 100mg. A 120mg feletti egyszeri adagok és a 150mg napi összdózisok biztonságosságát szisztematikusan nem vizsgálták.
Felnőttek
Az atomoxetin-kezelést napi 40mg összdózissal kell elkezdeni. A kezdő dózist legalább 7napig kell alkalmazni, a dózis klinikai választól és a toleranciától függő, fokozatos emelése előtt. Az ajánlott fenntartó adag napi 80–100mg. Az ajánlott napi maximális dózis 100mg. A 120mg feletti egyszeri adagok és a 150mg napi összdózisok biztonságosságát szisztematikusan nem vizsgálták.
További információ a gyógyszer biztonságos alkalmazásához
Kezelés előtti vizsgálat
A gyógyszer felírása előtt körültekintő anamnézist kell felvenni és értékelni kell a beteg kiindulási cardiovascularis státuszát, beleértve a vérnyomást és a szívfrekvenciát (lásd 4.3 és 4.4 pontok).
Folyamatos ellenőrzés
A cardiovascularis státuszt − a vérnyomás és a pulzus rögzítésével − rendszeresen ellenőrizni kell minden egyes dózismódosítást követően, majd ezután legalább 6havonta. Gyermekeknél és serdülőknél percentilis grafikon használata ajánlott. Felnőtteknél a hypertoniára vonatkozó érvényes irányelveket kell követni (lásd 4.4 pont).
A kezelés abbahagyása
A vizsgálati programban nem írtak le határozott gyógyszermegvonási tüneteket. Jelentős mellékhatások esetén az atomoxetin-kezelést azonnal abba lehet hagyni; más esetben a terápiát megfelelő idő alatt, fokozatosan lehet leépíteni.
Az atomoxetin-kezelést nem szükséges korlátlan ideig alkalmazni. Egy éven túl a terápia folytatásának szükségességét felül kell vizsgálni, különösen akkor, ha a beteg stabil és kielégítő állapotot ért el.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az atomoxetin 65év feletti betegeknél történő alkalmazását szisztematikusan nem vizsgálták.
Májkárosodás
Mérsékelt májkárosodásban (Child-Pugh B stádium) szenvedő betegeknél a kezdeti és a céldózist a szokásos adagolás 50%-ára kell csökkenteni. Súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium) szenvedő betegeknél a kezdeti és a céldózist a szokásos adag 25%-ára kell csökkenteni (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az atomoxetin szisztémás expozíciója magasabb volt, mint az egészséges személyeknél (körülbelül 65%-os növekedés), azonban a mg/ttkg adagra korrigált expozíció esetén nem volt eltérés. Az atomoxetin ezért az ajánlott alkalmazási séma szerint adható végstádiumú veseelégtelenségben vagy ennél kisebb fokú vesekárosodásban szenvedő figyelemhiányos és hiperaktív (ADHD) betegeknél. Végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az atomoxetin súlyosbíthatja a hipertóniát (lásd 5.2 pont).
A kaukázusi populáció kb. 7%-a nem funkcionális CYP2D6 enzimnek megfelelő genotípussal rendelkezik (CYP2D6-on gyengén metabolizálók). Ebbe a genotípusba tartozó betegeknél az atomoxetin-expozíció többszöröse a működő enzimmel rendelkező betegekének. Ezért a gyengén metabolizálóknál magasabb a nemkívánatos események kockázata (lásd 4.8 és 5.2 pont). Azoknál a betegeknél, akik ismerten gyengén metabolizáló genotípusúak, megfontolandó az alacsonyabb kezdő dózis adása, és az adagolás lassúbb emelése.
Gyermekek hatéves kor alatt
6 éves kor alatti gyermekeknél az atomoxetin biztonságosságát és hatásosságát nem mutatták ki, ezért az atomoxetin 6év alatti gyermekeknél nem alkalmazható (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Bitinex bevehető étkezés közben vagy attól függetlenül.
A kapszulákat nem szabad kinyitni, és azok tartalmát nem szabad eltávolítani és más módon bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Az atomoxetin nem alkalmazható monoaminooxidáz-inhibitorokkal (MAOI) kombinációban.
Atomoxetin MAOI-okkal történő kezelés abbahagyását követő legkevesebb 2 héten belül nem alkalmazható. MAOI-kezelés nem kezdhető az atomoxetin-kezelés abbahagyását követő 2héten belül.
Az atomoxetin adása ellenjavallt szűk zugú glaukómában szenvedő betegeknél, mivel a klinikai vizsgálatok során az atomoxetin alkalmazása mydriasis fokozott incidenciájával társult.
Az atomoxetin nem alkalmazható súlyos cardiovascularis vagy cerebrovascularis kórképekben szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont – Cardiovascularis hatások). A súlyos cardiovascularis betegségek közé tartozhat a súlyos hypertonia, a szívelégtelenség, az artériás occlusiv betegség, az angina, a hemodinamikailag jelentős congenitalis szívbetegség, a cardiomyopathiák, a myocardialis infarctus, a potenciálisan életet veszélyeztető szívritmuszavarok és channelopathiák (az ioncsatornák diszfunkciója által okozott zavarok). A súlyos cerebrovascularis kórképek közé tartozhat az agyi aneurysma vagy a stroke.
Atomoxetin nem alkalmazható phaeochromocytoma vagy az anamnézisben szereplő phaeochromocytoma esetén (lásd 4.4 pont – Cardiovascularis hatások).
Szuicid viselkedés
Atomoxetinnel kezelt betegeknél jelentettek szuicid (öngyilkos) viselkedést (öngyilkossági kísérleteket és gondolatokat). Kettős vak klinikai vizsgálatok során a szuicid viselkedés nem volt gyakori, azonban gyakrabban észlelték atomoxetinnel kezelt gyermekek és serdülők között, szemben a placebóval kezeltekkel, akiknél ilyen események nem fordultak elő. Felnőttek körében végzett kettős vak klinikai vizsgálatok során nem volt különbség a szuicid viselkedés gyakoriságában az atomoxetin és a placebo között. Gondosan ellenőrizni kell az ADHD-kezelésben részesülő betegeket a szuicid viselkedés megjelenésének vagy romlásának észlelésére.
Hirtelen halál és előzetesen fennálló cardialis rendellenességek
Jelentettek hirtelen halált olyan, szívfejlődési rendellenességben szenvedő betegeknél, akik a javasolt adagban szedték az atomoxetint. Bár némely súlyos szívfejlődési rendellenesség önmagában is a hirtelen halál fokozott kockázatával jár, az atomoxetint csak óvatosan, és kardiológus szakorvossal történt konzíliumot követően szabad alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél ismert súlyos szívfejlődési rendellenesség áll fenn.
Cardiovascularis hatások
Az atomoxetin befolyásolhatja a szívfrekvenciát és a vérnyomást.
A legtöbb atomoxetint szedő beteg tapasztal mérsékelt szívfrekvencia-emelkedést (átlagosan <10ütés/perc) és/vagy vérnyomásemelkedést (átlagosan <5Hgmm) (lásd 4.8 pont).
Mindazonáltal, az ADHD kontrollos és nem kontrollos klinikai vizsgálatok összesített adatai azt mutatják, hogy a gyermekek és serdülők kb. 8-12%-a, valamint a felnőttek 6-10%-a kifejezettebb változásokat tapasztal a szívfrekvenciában (20ütés/perc vagy több) és vérnyomásban (15-20Hgmm vagy több). Ezen klinikai vizsgálati adatok elemzése azt mutatta, hogy az atomoxetin-kezelés során klinikailag lényeges vérnyomás- és szívfrekvencia-változást észlelő gyermekek és serdülők kb. 15-26%-ánál, valamint a felnőttek 27-32%-ánál volt az emelkedés hosszan tartó vagy progresszív. A vérnyomás hosszan tartó, folyamatos eltéréseinek esetleg klinikai következményei lehetnek, mint a szívizom-hypertrophia.
Ezen leletek eredményeként, azoknál a betegeknél, akiknél megfontolandó az atomoxetin-kezelés, gondos anamnézis és fizikális vizsgálat szükséges a szívbetegség előfordulásának megállapítására, és további kardiológiai szakorvosi vizsgálatra kell őket irányítani, ha a kezdeti leletek ilyen jellegű anamnézisre vagy betegségre utalnak.
Javasolt a vérnyomás és a szívfrekvencia mérése és rögzítése a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során minden egyes dózismódosítást követően, majd ezután legalább 6havonta, az esetleges klinikailag jelentős emelkedés észlelése céljából. Gyermekeknél és serdülőknél percentilis grafikon használata ajánlott. Felnőtteknél a hypertoniára vonatkozó érvényes irányelveket kell követni.
Az atomoxetin nem alkalmazható súlyos cardiovascularis vagy cerebrovascularis kórképekben szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont – Súlyos cardiovascularis és cerebrovascularis kórképek).
Az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél az alapbetegségek súlyosbodhatnak vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedés esetén, úgymint hypertoniás, tachycardiás vagy cardiovascularis, illetve cerebrovascularis kórképben szenvedő betegeknél.
Azoknál a betegeknél, akiknél az atomoxetin-kezelés alatt olyan tünetek alakulnak ki, mint palpitáció, fizikai megerőltetésre kialakuló mellkasi fájdalom, tisztázatlan eredetű eszméletvesztés (syncope), dyspnoe vagy egyéb szívbetegségre utaló tünetek, azonnal kardiológiai szakorvosi értékelés szükséges.
Ezen felül az atomoxetin alkalmazásakor óvatosság szükséges veleszületett vagy szerzett, illetve a családi anamnézisben szereplő QT-megnyúlás esetén (lásd 4.5 és 4.8 pontok).
Mivel orthostaticus hypotensiót is jelentettek, az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni bármely olyan állapot esetében, ami a betegeket hypotoniára hajlamosíthatja, illetve amelyek hirtelen szívfrekvencia- vagy vérnyomásváltozással társulnak.
Cerebrovascularis hatások
Azokat a betegeket, akiknél cerebrovascularis betegségek további kockázati tényezői állnak fenn (mint pl. cardiovascularis betegség az anamnézisben, vérnyomásemelő gyógyszerek egyidejű szedése), az atomoxetin-kezelés elkezdését követően minden vizit alkalmával meg kell vizsgálni neurológiai jelek és tünetek észlelése céljából.
Hepaticus hatások
Nagyon ritkán, spontán jelentettek májkárosodást, ami májenzimszint-emelkedésben és sárgasággal járó bilirubinszint-emelkedésben nyilvánult meg. Szintén nagyon ritkán jelentettek súlyos májkárosodást, beleértve az akut májelégtelenséget. Sárgaság vagy májkárosodásra utaló laboratóriumi értékek esetén az atomoxetin-kezelést le kell állítani és nem szabad újra elkezdeni.
Pszichotikus vagy mániás tünetek
Az atomoxetin szokásos adagjai okozhatnak a kezelés által kiváltott pszichotikus vagy mániás tüneteket, pl. hallucinációkat, téveseszmés gondolkodást, mániát vagy izgatottságot olyan betegeknél, akiknél az anamnézisben nem szerepel pszichotikus betegség vagy mánia. Amennyiben ilyen tünetek előfordulnak, megfontolandó az atomoxetin lehetséges oki szerepe és mérlegelni kell a kezelés leállítását. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy az atomoxetin az előzetesen fennálló pszichotikus vagy mániás tünetek exacerbációját fogja kiváltani.
Agresszív viselkedés, ellenségesség vagy emocionális labilitás
Ellenséges viselkedés (elsősorban agresszió, ellenkezés és düh) gyakrabban fordult elő a klinikai vizsgálatokba bevont, atomoxetinnel kezelt gyermekek, serdülők és felnőttek között, mint a placebóval kezeltek között. Emocionális labilitás gyakrabban fordult elő a klinikai vizsgálatokba bevont, atomoxetinnel kezelt gyermekek, mint a placebóval kezeltek között. A betegeket szorosan monitorozni kell az agresszív viselkedés, ellenségesség vagy emocionális labilitás megjelenésének vagy romlásának észlelése céljából.
Gyermekeknél és serdülőknél súlyos eseteket jelentettek fizikai bántalmazásról, fenyegető magatartásról és mások bántalmazására irányuló gondolatokról. Az atomoxetinnel kezelt gyermek és serdülő betegek családtagjainak és gondozóinak figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal értesítsék a kezelőorvost, ha a hangulat vagy a viselkedésminták jelentős változását észlelik, különösen a kezelés megkezdése vagy a dózis módosítása után. Az orvosoknak mérlegelniük kell a dózismódosítás vagy a kezelés abbahagyásának szükségességét azoknál a betegeknél, akiknél viselkedésbeli változások jelentkeznek.
Lehetséges allergiás reakciók
Az atomoxetint szedő betegeknél nem gyakran ugyan, de beszámoltak allergiás reakciókról, beleértve az anafilaxiás reakciókat, a bőrkiütést, angioneurotikus oedemát és az urticariát.
Szemirritáció
A kapszulákat nem szabad kinyitni. Az atomoxetin a szemet irritáló gyógyszer. Ha a kapszula tartalma a szembe kerül, az érintett szemet azonnal ki kell öblíteni vízzel és orvosi tanácsot kell kérni. A kezet vagy más potenciálisan szennyezett felületet a lehető leghamarabb le kell mosni.
Görcsrohamok
Atomoxetin alkalmazása esetén előfordulhat görcsroham. Amennyiben az anamnézisben szerepel görcsroham, az atomoxetin-kezelést óvatosan kell elkezdeni. Görcsroham jelentkezése vagy a rohamok gyakoriságának növekedése esetén megfontolandó az atomoxetin-kezelés leállítása, amennyiben nem állapítható meg egyéb kiváltó tényező.
Szerotonin-szindróma:
Szerotonin-szindróma kialakulásáról számoltak be az atomoxetin más szerotonerg gyógyszerekkel (például szerotonin–noradrenalin-visszavétel-gátlók [SNRI-k], szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók [SSRI-k], egyéb SNRI-k, triptánok, opioidok, valamint triciklusos és tetraciklusos antidepresszánsok) történő egyidejű alkalmazását követően. Ha az atomoxetin szerotonerg gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása indokolt, fontos a szerotonin-szindróma tüneteinek azonnali felismerése. Ezek közé a tünetek közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív instabilitás, a neuromuscularis rendellenességek és/vagy a gastrointestinalis tünetek.
Ha a szerotonin-szindróma gyanúja felmerül, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
Növekedés és fejlődés
Az atomoxetinnel történő kezelés alatt gyermekeknél és serdülőknél a növekedést és fejlődést ellenőrizni kell. A tartós kezelést igénylő gyermekeket és serdülőket ellenőrizni kell, és mérlegelendő az adagolás csökkentése vagy a kezelés leállítása, ha nem kielégítő a növekedés vagy a testtömeg-gyarapodás.
A klinikai adatok nem utalnak az atomoxetin kognitív funkciókra vagy szexuális érésre gyakorolt káros hatására, mindazonáltal a rendelkezésre álló hosszú távú adatok mennyisége korlátozott. Ezért a hosszan tartó kezelést igénylő betegeket gondosan monitorozni kell.
Komorbid depresszió, szorongás és tikkek kialakulása vagy romlása
Egy kontrollos vizsgálatban, amelybe olyan gyermekkorú, ADHD-ben szenvedő betegeket vontak be, akiknél egyidejűleg krónikus motoros tikkek vagy Tourette-betegség állt fenn, az atomoxetinnel kezelt betegeknél nem észlelték a tikkek romlását a placebóval kezelt betegekhez képest. Egy kontrollos vizsgálatban, amelybe olyan serdülőkorú, ADHD-ben szenvedő betegeket vontak be, akiknél egyidejűleg major depresszív zavar állt fenn, az atomoxetinnel kezelt betegeknél nem észlelték a depresszió romlását a placebóval kezelt betegekhez képest. Két placebokontrollos vizsgálatban, amelybe ADHD-ben és egyidejű szorongásos zavarban szenvedő betegeket vontak be (az egyikbe gyermekeket és serdülőket, a másikba felnőtteket), az atomoxetinnel kezelt betegek nem észlelték a szorongás fokozódását a placebóval kezelt betegekhez képest.
A forgalomba hozatalt követően jelentettek ritkán szorongást és depressziót, illetve nyomott hangulatot, és jelentették nagyon ritkán tikkek előfordulását az atomoxetint szedő betegeknél (lásd 4.8 pont).
Atomoxetinnel kezelt ADHD-ben szenvedő betegeknél figyelni kell a szorongásos tünetek, nyomott hangulat és depresszió vagy tikkek megjelenésére vagy romlására.
Gyermekek hat éves kor alatt
Az atomoxetin nem alkalmazható hat év alatti gyermekeknél, mivel a biztonságosságot és hatásosságot nem mutatták ki ebben a korcsoportban.
Egyéb terápiás alkalmazások
Az atomoxetin nem javasolt major depresszív epizódok és/vagy szorongás kezelésére, mivel a felnőtteknél végzett klinikai vizsgálatok eredményei ezekben az állapotokban (ahol az ADHD nem volt jelen) nem mutattak hatást a placebóhoz képest (lásd 5.1 pont).
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz kemény kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Más gyógyszerek hatásai az atomoxetinre
MAO-gátlók
Az atomoxetin nem alkalmazható monoaminooxidáz-gátlókkal (MAOI) kombinációban (lásd 4.3 pont).
CYP2D6-gátlók (SSRI-k /pl. fluoxetin, paroxetin/, kinidin, terbinafin)
Azoknál a betegeknél, akik ilyen gyógyszereket szednek, az atomoxetin expozíciója 6-8-szorosra nőhet és a Css max-értékek (a maximális egyensúlyi plazmakoncentráció) 3-4-szer magasabbak lehetnek, mivel az atomoxetin a CYP2D6 révén metabolizálódik. Azon betegeknél, akik már szednek CYP2D6-gátló szereket, szükségessé válhat az atomoxetin dózisának lassúbb emelése és alacsonyabb végső dózis beállítása. Amennyiben egy betegnél a megfelelő atomoxetin-dózis beállítását követően CYP2D6-gátló-kezelést kezdenek el vagy függesztenek fel, újra kell értékelni a klinikai választ és a tolerálhatóságot, a dózismódosítás szükségességének eldöntése érdekében.
Óvatosság szükséges, ha a CYP2D6-on gyengén metabolizáló betegeknél az atomoxetint a CYP2D6-on kívüli egyéb citokróm P450 enzimek hatékony gátlóival együttesen alkalmazzák, mivel az in vivo atomoxetin-expozíció klinikailag jelentős emelkedésének kockázata nem ismeretes.
Szalbutamol(vagy egyéb béta2-agonisták)
Az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik nagy dózisú porlasztott vagy szisztémásan adagolt szalbutamol- (vagy más béta2‑agonista) kezelésben részesülnek, mert a cardiovascularis hatások erősödhetnek.
Ellentmondó eredményeket találtak ezzel az interakcióval kapcsolatban. Szisztémásan adagolt szalbutamol (600mikrogramm iv., 2órán keresztül) és atomoxetin (60mg naponta kétszer, 5napon át) együttes adása a szívfrekvencia és a vérnyomás emelkedését váltotta ki. Ez a hatás a szalbutamol és atomoxetin együttes alkalmazásának kezdetén volt a legkifejezettebb, azonban a 8. óra végére az értékek visszatértek a kiindulási szint környékére. Mindazonáltal, egy külön vizsgálatban (amit egészséges, atomoxetint erősen metabolizáló ázsiai felnőttek bevonásával végeztek), a szalbutamol szokásosan belélegzett adagjának (200mikrogramm) a vérnyomásra és szívfrekvenciára gyakorolt hatása nem emelkedett az atomoxetin (napi egyszeri 80mg, 5 napon keresztül) rövid távú együttes alkalmazásakor. Hasonlóan, a szalbutamol (800mikrogramm) többszöri belélegzését követően a szívfrekvencia nem változott atomoxetin együttadásakor, vagy a nélkül.
Figyelmesen ellenőrizni kell a szívfrekvenciát és a vérnyomást, és indokolt lehet akár az atomoxetin, akár a szalbutamol (vagy egyéb béta2-agonisták) adagolásának módosítása, ha a szívfrekvencia és a vérnyomás szignifikáns mértékben nő ezen gyógyszerek együttes alkalmazásakor.
Amennyiben az atomoxetint egyéb olyan gyógyszerrel együttesen alkalmazzák, amelyek QT-intervallum-megnyúlást okoznak (mint a neuroleptikumok, IA és III osztályba tartozó arrhythmia kezelésére szolgáló gyógyszerek, moxifloxacin, eritromicin, metadon, meflokin, triciklusos antidepresszánsok, lítium vagy ciszaprid) vagy amelyek az elektrolit-háztartás kiegyensúlyozatlanságához vezetnek (mint a tiazid diuretikumok), illetve amelyek CYP2D6-gátlók, fennáll a QT-idő megnyúlás fokozott kockázata.
Atomoxetin alkalmazása esetén előfordulhat görcsroham. A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel (mint pl. triciklusos antidepresszánsok vagy SSRI-k, neuroleptikumok, fenotiazinok vagy butirofenon, meflokin, klorokin, buproprion vagy tramadol) való együttes alkalmazás esetén óvatosság szükséges (lásd 4.4 pont). Ezen felül óvatosság javasolt az egyidejű benzodiazepin-kezelés leállításakor, az esetleges gyógyszerelvonási görcsrohamok miatt.
Szerotonerg gyógyszerek
Az atomoxetin csak kellő körültekintéssel alkalmazható együtt szerotonerg gyógyszerekkel, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k), szerotonin–noradrenalin-visszavétel-gátlókkal (SNRI-k), opioidokkal, mint például a tramadol, illetve tetraciklusos vagy triciklusos antidepresszánsokkal, mivel megnő a szerotonin-szindróma – egy potenciálisan életveszélyes állapot – kialakulásának kockázata (lásd 4.4 pont).
Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek
Az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel együtt. A lehetséges vérnyomás-emelkedés miatt az atomoxetin csökkentheti a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásosságát. Figyelmet kell fordítani a vérnyomás ellenőrzésére, és jelentős vérnyomásváltozások esetén indokolt lehet az atomoxetinnel vagy a vérnyomáscsökkentőkkel történő kezelés felülvizsgálata.
Vasoconstrictor hatású szerek vagy vérnyomásemelő gyógyszerek
A lehetséges vérnyomásemelő hatás miatt az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni vasoconstrictor hatású szerekkel vagy olyan gyógyszerekkel, amelyek növelhetik a vérnyomást (mint a szalbutamol). Figyelmet kell fordítani a vérnyomás ellenőrzésére és jelentős vérnyomásváltozások esetében indokolt lehet az atomoxetinnel vagy a vasoconstrictor hatású szerekkel történő kezelés felülvizsgálata.
A noradrenalinszintet befolyásoló gyógyszerek
A noradrenalinszintet befolyásoló gyógyszereket csak kellő óvatossággal szabad együtt alkalmazni atomoxetinnel a lehetséges additív vagy szinergista farmakológiai hatások miatt. Ilyenek például az antidepresszánsok, mint az imipramin, venlafaxin és mirtazapin vagy a pszeudoefedrin-, ill. a fenilefrintartalmú orrcseppek.
A gyomor pH-t befolyásoló gyógyszerek
A gyomor pH-t növelő gyógyszerek (magnézium-hidroxid vagy alumínium-hidroxid, omeprazol) nincsenek hatással az atomoxetin biohasznosulására.
A plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő gyógyszerek
In vitro gyógyszerleszorítási vizsgálatokat végeztek terápiás koncentrációjú atomoxetinnel és plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő más gyógyszerekkel. A warfarin, acetilszalicilsav, fenitoin, illetve diazepám nem befolyásolta az atomoxetin humán albuminhoz történő kötődését. Hasonlóképpen az atomoxetin sem befolyásolta ezen anyagok humán albuminhoz történő kötődését.
Terhesség
Állatkísérletek általában nem utalnak direkt káros hatásokra a terhesség, az embrionalis/foetalis fejlődés, a szülés vagy a postnatalis fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). Az atomoxetin terhesség alatti expozíciójára vonatkozóan korlátozott számú klinikai adat áll rendelkezésre. Ezek az adatok nem elegendőek az atomoxetin, illetve terhesség és/vagy szoptatás kedvezőtlen kimenetele közötti kapcsolat meglétének vagy annak hiányának igazolására. Az atomoxetin nem alkalmazható terhesség alatt, hacsak ennek lehetséges előnye nem múlja felül a magzatra gyakorolt esetleges kockázatot.
Szoptatás
Az atomoxetin és/vagy metabolitjai kiválasztódtak a patkányok anyatejébe. Nem ismeretes, hogy az atomoxetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Az adatok hiánya miatt szoptatás ideje alatt az atomoxetin-kezelés kerülendő.
Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokról. Az atomoxetin kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gyermekek, serdülők és felnőttek esetén gyakrabban fordult elő fáradtság, aluszékonyság és szédülés, mint a placebóval.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy gépjárművezetés vagy veszélyes gépek kezelése esetén óvatosság szükséges mindaddig, amíg nem biztosak benne, hogy az atomoxetin nem befolyásolja ezeket a képességeiket.
Gyermekek és serdülők
A biztonságossági profil összefoglalása
Gyermekeknél végzett placebokontrollos vizsgálatokban az atomoxetinnel leggyakrabban társuló mellékhatások a fejfájás, a hasi fájdalom1 és az étvágycsökkenés, ezek sorrendben a betegek 19%-ánál, 18%-ánál, illetve 16%-ánál fordultak elő, de csak ritkán vezettek a kezelés leállításához (fejfájás miatt történő kezelés-megszakítás a betegek 0,1%-ánál, hasi fájdalom miatt a betegek 0,2%-ánál, és étvágycsökkenés miatt a betegek 0%-ánál fordult elő). A hasi fájdalom és az étvágycsökkenés általában átmeneti jellegű.
Az étvágycsökkenéshez társulva néhány beteg lassúbb növekedést észlelt a kezelés korai szakaszában mind a testtömeg, mind a testmagasság tekintetében. Az atomoxetinnel kezelt betegeknél a testtömeg- és testmagasság-növekedés kezdeti csökkenését követően a hosszú távú kezelés során a növekedés általában helyreállt a csoport kiindulási adatai alapján számított mértékre.
Hányinger, hányás és aluszékonyság2 a betegek 10−11%-ánál fordulhat elő, főként a terápia első hónapjában. Ezek a tünetek azonban enyhe vagy mérsékelt fokúak és átmenetiek voltak, nem vezettek jelentős számban a kezelés megszakításához (kezelés-megszakítások gyakorisága ≤0,5%).
Mind a gyermekek és serdülők, mind a felnőttek körében végzett placebokontrollos vizsgálatok során az atomoxetint szedő betegeknél a szívfrekvencia emelkedését, valamint a szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedését tapasztalták (lásd 4.4 pont).
A noradrenerg rendszerre kifejtett hatása miatt előfordult ortosztatikus hipotenzió (0,2%) valamint ájulás (0,8%) az atomoxetint szedő betegeknél. Az atomoxetint óvatosan kell alkalmazni minden olyan állapotban, amely hypotensio kialakulására hajlamosít.
A következő nemkívánatos hatásokat tartalmazó táblázat a gyermekek és serdülők bevonásával készült klinikai vizsgálatok során észlelt és a forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos eseményeken, illetve a laboratóriumi eredményeken alapul.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Becsült gyakoriság: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | étvágy-csökkenés | anorexia (étvágytalanság) | |||
| Pszichiátriai kórképek | ingerlékenység, hangulatváltozások, insomnia3, izgatottság*, szorongás, depresszió és nyomott hangulat*, tikkek* | szuicid események, agresszivitás, ellenségesség, érzelmi labilitás*, pszichosis (beleértve a hallucinációkat)* | bruxismus | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás, aluszékonyság2 | szédülés | syncope, tremor, migrén, paraesthesia*, hypaesthesia*, görcsroham** | ||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | mydriasis | homályos látás | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatiók, sinus tachycardia, QT-intervallum megnyúlása** | ||||
| Érbetegségek és tünetek | Raynaud-jelenség | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | dyspnoe (lásd 4.4 pont) | ||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom1, hányás, hányinger | obstipatio, emésztési zavar | |||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum-bilirubinszint* | kóros/emelkedett májfunkciós értékek, sárgaság, hepatitis, májkárosodás, akut májelégtelenség* | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | dermatitis, viszketés, bőrkiütés | fokozott verejtékezés, allergiás reakciók | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | akadozó vizelés, vizeletretenció | ||||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | priapismus, a férfi genitáliák fájdalma | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | kimerültség, levertség, mellkasi fájdalom (lásd 4.4 pont) | asthenia | |||
| Laboratóriumi vizsgálatok eredményei | vérnyomás-emelkedés4, szívfrekvencia-emelkedés4 | Testtömegcsökkenés |
1Beleértve a gyomortáji fájdalmat, gyomortáji panaszt, hasi panaszt és epigastriális panaszt is.
2Beleértve a szedációt is.
3Beleértve az elalvás zavarát, az éjszakai felriadást és a terminális insomniát (korai ébredést) is.
4A szívfrekvencia és vérnyomás észlelések a mért vitalis jeleken alapulnak.
*Lásd 4.4 pont.
CYP2D6-on gyengén metabolizálók (poor metabolisers, PM)
A következő mellékhatások a CYP2D6-on gyengén metabolizáló (poor metaboliser, PM) betegek legalább 2%-ánál fordultak elő, és előfordulásuk statisztikailag szignifikánsan gyakoribb volt PM betegeknél a CYP2D6-on erősen metabolizáló (extensive metabolizer, EM) betegekkel összehasonlítva: étvágycsökkenés (PM: 24,1%, EM: 17,0%); kevert típusú álmatlanság (beleértve az álmatlanságot, az éjszakai felriadást és az elalvás zavarát, PM: 14,9%, EM: 9,7%); kevert típusú depresszió (beleértve a depressziót, a major depressziót, a depresszív tüneteket, a nyomott hangulatot és diszfóriát, PM: 6,5%, EM: 4,1%); testtömegcsökkenés (PM: 7,3%, EM: 4,4%); obstipatio (PM: 6,8%, EM: 4,3%); tremor (PM: 4,5%, EM: 0,9%); sedatio (PM: 3,9%, EM: 2,1%); excoriatio (PM: 3,9%, EM: 1,7%); enuresis (PM: 3,0%, EM: 1,2%); conjunctivitis (PM: 2,5%, EM: 1,2%); syncope (PM: 2,5%, EM: 0,7%); korai ébredés (PM: 2,3%, EM: 0,8%); mydriasis (PM: 2,0%, EM: 0,6%).
A következő mellékhatás nem érte el a fent leírt határértékeket, de említésre méltó: generalizált szorongás (PM: 0,8%, EM: 0,1%). Ezen felül, 10hétnél tovább tartó klinikai vizsgálatok során a testtömegcsökkenés kifejezettebb volt PM betegeknél (átlagosan 0,6ttkg EM betegeknél és 1,1ttkg PM betegeknél).
Felnőttek
A biztonságossági profil összefoglalása
Felnőtteknél ADHD klinikai vizsgálatok során az alábbi szervrendszereknél fordult elő leggyakrabban mellékhatás az atomoxetin-kezelés során: emésztőrendszer, idegrendszer és pszichiátriai kórképek. A leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥5%) az étvágycsökkenés (14,9%), álmatlanság (11,3%) fejfájás (16,3%), szájszárazság (18,4%) és a hányinger (26,7%) volt. Ezen események többsége a súlyosságát tekintve enyhe vagy közepesen súlyos volt, és a súlyosként leggyakrabban jelentett események a hányinger, az álmatlanság, a fáradtság és a fejfájás voltak. A vizeletretenció vagy nehezen induló vizelés panaszait felnőtteknél az atomoxetin-kezeléssel potenciálian kapcsolatba hozhatóknak kell tekinteni.
A következő nemkívánatos hatásokat tartalmazó táblázat a felnőttek bevonásával készült klinikai vizsgálatok során észlelt és a forgalomba hozatalt követően jelentett nemkívánatos eseményeken, illetve a laboratóriumi eredményeken alapul.
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Becsült gyakoriság: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | étvágycsökkenés | |||
| Pszichiátriai kórképek | insomnia2 | izgatottság*, a libido csökkenése, alvászavar, depresszió és nyomott hangulat*, szorongás | szuicid események*, agresszivitás, ellenségesség és érzelmi labilitás*, nyugtalanság, tikkek* | pszichosis (beleértve a hallucinációkat)* |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | szédülés, az ízérzés zavara, paraesthesia, aluszékonyság (beleértve a szedációt), tremor | syncope, migrén, hypaesthesia* | görcsroham** |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | homályos látás | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio, tachycardia | QT-intervallum megnyúlása** | ||
| Érbetegségek és tünetek | kipirulás, hőhullámok | perifériás végtaghűvösség | Raynaud-jelenség | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | dyspnoe (lásd 4.4 pont) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | szájszárazság, hányinger | hasi fájdalom1, obstipatio, emésztési zavar, flatulencia, hányás | ||
| Máj-és epebetegségek, illetve tünetek | kóros/emelkedett májfunkciós értékek, sárgaság, hepatitis, májkárosodás, acut májelégtelenség, emelkedett szérum-bilirubinszint* | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | dermatitis, fokozott verejtékezés, bőrkiütés | allergiás reakciók4, viszketés, csalánkiütés | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | izomgörcsök | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | vizeletürítési nehézség, pollakisuria, nehezen induló vizelet, vizeletretenció | sürgető vizelési inger | ||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségeik és tünetek | dysmenorrhoea, ejakulációs zavar, erektilis diszfunkció, prostatitis, a férfi genitáliák fájdalma | az ejaculatio hiánya, szabálytalan menstruáció, rendellenes orgazmus | priapismus | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | gyengeség, fáradtság, levertség, hidegrázás, idegesség, ingerlékenység, szomjúság | hidegérzet, mellkasi fájdalom (lásd 4.4 pont) | ||
| Laboratóriumi vizsgálatok eredményei | Vérnyomás-emelkedés3, szívfrekvencia-emelkedés3 | Testtömegcsökkenés |
1Beleértve a gyomortáji fájdalmat, a gyomortáji panaszt, a hasi panaszt és az epigastriális panaszt is.
2Beleértve az elalvás zavarát és az éjszakai felriadást és a terminális insomniát (korai ébredést) is.
3A szívfrekvencia és vérnyomás észlelések a mért vitalis jeleken alapulnak.
4Beleértve az anafilaxiás reakciókat és az angioneurotikus oedemát.
*Lásd 4.4 pont.
CYP2D6-on gyengén metabolizálók (poor metabolisers, PM)
A következő mellékhatások a CYP2D6-on gyengén metabolizáló (poor metaboliser, PM) betegek legalább 2%-ánál fordultak elő, és előfordulásuk statisztikailag szignifikánsan gyakoribb volt PM betegeknél a CYP2D6-on erősen metabolizáló (extensive metabolizer, EM) betegekkel összehasonlítva: homályos látás (PM: 3,9%, EM: 1,3%); szájszárazság (PM: 34,5%, EM: 17,4%); obstipatio (PM: 11,3%, EM: 6,7%); idegesség (PM: 4,9%, EM: 1,9%); étvágycsökkenés (PM: 23,2%, EM: 14,7%); tremor (PM: 5,4%, EM: 1,2%); álmatlanság (PM: 19,2%, EM: 11,3%); alvászavar (PM:6,9%, EM: 3,4%); éjszakai felriadás (PM:5,4%, EM: 2,7%); korai ébredés (PM:3%, EM: 0,9%); vizeletretenció (PM:5,9%, EM: 1,2%); erektilis diszfunkció (PM:20,9%, EM: 8,9%); az ejaculatio zavara (PM:6,1%, EM: 2,2%); fokozott verejtékezés (PM:14,8%, EM: 6,8%); perifériás végtaghűvösség (PM:3%, EM: 0,5%);
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Jelek és tünetek
Forgalomba hozatalt követően beszámoltak atomoxetin-monoterápia akut és krónikus túladagolásáról, amelyek nem voltak halálos kimenetelűek. Az akut és krónikus atomoxetin-túladagoláshoz társuló, leggyakrabban tapasztalt tünetek gastrointestinalis tünetek, aluszékonyság, szédülés, remegés és kóros viselkedés voltak. Jelentettek hyperaktivitást és izgatottságot is. Enyhétől közepes fokú szimpatikus idegrendszeri aktivációt jelző jeleket és tüneteket (pl. tachycardia, vérnyomás-emelkedés. mydriasis, szájszárazság) szintén megfigyeltek, és érkeztek jelentések viszketésről és bőrkiütésekről. A legtöbb eset enyhe vagy közepes fokú tünetekkel járt. Néhány atomoxetin-túladagolás esetében beszámoltak görcsrohamról és nagyon ritkán a QT-idő megnyúlásáról, valamint szerotonin-szindróma kialakulásáról. Jelentettek halálos kimenetelű akut túladagolásokat is, atomoxetin és legalább még egy másik gyógyszer együttes bevétele esetén.
Az atomoxetin-túladagolásra vonatkozóan korlátozottak a klinikai vizsgálati tapasztalatok.
Kezelés
Biztosítani kell a szabad légutakat. Az aktivált szén hasznos lehet a felszívódás mérséklésére a bevételt követő 1órán belül. Javasolt a cardialis és vitális paraméterek monitorozása a megfelelő tüneti és szupportív kezelés mellett. A beteget legalább 6órán keresztül kell megfigyelés alatt tartani. Mivel az atomoxetin nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, a dialízis feltehetően nem hatásos a túladagolás kezelésében.
Farmakológiai tulajdonságok - BITINEX 40 MG
Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, centrális hatású szimpatomimetikumok,
ATC kód: N06BA09
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
Az atomoxetin a preszinaptikus noradrenalin transzporter nagymértékben szelektív és hatásos inhibitora, amely egyben feltételezett hatásmechanizmusa is, anélkül, hogy közvetlen hatással lenne a szerotonin- vagy a dopamin-transzporterekre. Az atomoxetin csak minimálisan kötődik más noradrenalin-receptorokhoz vagy más neurotranszmitter-transzporterekhez, illetve -receptorokhoz. Az atomoxetinnek két fő oxidatív metabolitja van: a 4-hidroxiatomoxetin és az N-demetilatomoxetin. A 4-hidroxiatomoxetin azonos erősségű a noradrenalin-transzport gátlását illetően, mint az atomoxetin, de az atomoxetinnel ellentétben ez a metabolit a szerotonin-transzporterre is kifejt némi gátló hatást. Mindazonáltal erre a transzporterre kifejtett hatása valószínűleg minimális, mivel a 4-hidroxiatomoxetin tovább metabolizálódik, és a plazmában sokkal alacsonyabb a koncentrációja (erősen metabolizáló betegekben az atomoxetin-koncentráció 1%-a, gyengén metabolizáló betegekben az atomoxetin-koncentráció 0,1%-a). Az N-dezmetilatomoxetin lényegesen kisebb farmakológiai hatással bír, mint az atomoxetin. Egyensúlyi állapotban az erősen metabolizálók plazmájában alacsonyabb a koncentrációja, a gyengén metabolizálók plazmájában pedig hasonló koncentrációjú, mint az eredeti vegyület.
Az atomoxetin nem pszichostimuláns és nem amfetaminszármazék. Egy felnőtteknél végzett randomizált, kettős vak, placebokontrollos, hozzászokás esélyét vizsgáló vizsgálatban, amelyben az atomoxetin hatását placebóval vetették össze, az atomoxetinnél tapasztalt hatások nem utaltak stimuláló vagy euforizáló tulajdonságra.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Gyermekek és serdülők
Az atomoxetinnel több mint 5000 ADHD-ben szenvedő gyermek és serdülő bevonásával végeztek vizsgálatokat. Az atomoxetin rövid távú hatásosságát az ADHD-ben szenvedők kezelésében kezdetben hat, randomizált, kettős vak, placebokontrollos 6‑9hetes vizsgálat során állapították meg. A kiindulási állapottól a vizsgálat befejezéséig vizsgálták az ADHD jeleit és tüneteit az atomoxetinnel és a placebóval kezelt betegek csoportjában. Az atomoxetin mind a hat vizsgálatban statisztikailag szignifikánsan jobban csökkentette az ADHD jeleit és tüneteit, mint a placebo.
Ezen felül az atomoxetin hatásosságát a kezelésre adott válasz fenntartásában egy több mint 400 gyermek és serdülő bevonásával, nagyrészt Európában végzett, egy évig tartó, placebokontrollos vizsgálat mutatta ki (megközelítőleg 3 hónapos nyílt akut kezelést 9 hónapos kettős vak, placebokontrollos fenntartó kezelés követett). Az egy év során visszaesett betegek aránya 18,7% volt atomoxetin, és 31,4% volt placebo esetén. Egyéves atomoxetin-kezelést követően azok a betegek, akiknél az atomoxetin adását további 6 hónapig folytatták, kisebb valószínűséggel estek vissza, illetve a tünetek részleges visszatérését kisebb arányban tapasztalták, mint azok a betegek, akiknél az aktív kezelést abbahagyták és placebóra tértek át (2%, ill. 12%). Gyermekeknél és serdülőknél hosszú távú kezelés során időszakosan értékelni kell a terápia hatásosságát.
Az atomoxetin hatásos volt naponta egyszeri adagban és osztott dózisban adva naponta kétszer, reggel és késő délután/kora este. A naponta egyszer alkalmazott atomoxetin a tanárok és a szülők megítélése szerint statisztikailag szignifikánsan jobban csökkentette az ADHD tüneteinek súlyosságát, mint a placebo.
Aktív komparátor vizsgálatok
Egy randomizált, kettős vak, parallelcsoportú, 6 hét időtartamú, gyermekkorú betegeket bevonó vizsgálatban, amely az atomoxetin non-inferior hatását vizsgálta a standard elhúzódó felszabadulású metilfenidát komparátorral összehasonlítva, a komparátorhoz jobb válaszarányok társultak, mint az atomoxetinhez. A válaszadóként jellemzett betegek aránya 23,5% (placebo), 44,6% (atomoxetin) és 56,4% (metilfenidát) volt. Mind az atomoxetin, mind a komparátor statisztikailag jobb volt a placebóval összehasonlítva, és a metilfenidát statisztikailag jobb volt az atomoxetinnel összehasonlítva (p=0,016). Mindazonáltal, ebből a vizsgálatból kizárták azokat a betegeket, akik nem reagáltak stimulánsra.
Felnőttek
Az atomoxetint klinikai vizsgálatok során több mint 4800 olyan felnőtt betegen értékelték, akik megfeleltek az ADHD DSM-IV diagnosztikai kritériumainak. Az atomoxetin akut hatásosságát hat, tíz-tizenhat hétig tartó randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálattal igazolták. Az ADHD jeleit és tüneteit értékelték az atomoxetinnel kezelt és a placebóval kezelt betegek kiindulástól a végpontig történő átlagos változásának összehasonlításával. Az atomoxetin mind a hat vizsgálatban szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette az ADHD jeleit és tüneteit, mint a placebo (X. táblázat). Az atomoxetinnel kezelt betegeknél a vizsgálati végpontban mind a 6 akut vizsgálatban statisztikailag szignifikánsan jobban javult a betegség súlyosságára vonatkozó klinikai összbenyomás (CGI-S), mint a placebóval kezelt betegeknél, és statisztikailag szignifikáns módon jobban javult az ADHD-hez kapcsolódó funkcióképességük mind a 3 olyan vizsgálatban, amelyben ezt értékelték (X. táblázat). A hosszú távú hatásosság megerősítésre került 2, hat hónapig tartó placebokontrollos vizsgálatban, de egy harmadikban nem igazolódott (X. táblázat).
X. táblázat: A placebokontrollos vizsgálatok hatásossági mutatóinak átlagos változásai
| A kiindulási és az ezt követő legalább egy mért érték közti változás(LOCF) | ||||||||
| CAARS-Inv:SV vagy AISRSa | CGI-S | AAQoL | ||||||
| Vizsgálat | Kezelés | n | Átlagos változás | p-érték | Átlagos változás | p-érték | Átlagos változás | p-érték |
| Akut vizsgálatok | ||||||||
| LYAA | ATX PBO | 133 134 | -9.5 -6.0 | 0,006 | -0,8 -0,4 | 0,011 | - | - |
| LYAO | ATX PBO | 124 124 | -10,5 -6,7 | 0,002 | -0,9 -0,5 | 0,002 | - | - |
| LYBY | ATX PBO | 72 75 | -13,6 -8,3 | 0,007 | -1,0 -0,7 | 0,048 | - | - |
| LYDQ | ATX PBO | 171 158 | -8,7 -5,6 | <0,001 | -0,8 -0,6 | 0,022 | 14,9 11,1 | 0,030 |
| LYDZ | ATX PBO | 192 198 | -10,7 -7,2 | <0,001 | -1,1 -0,7 | <0,001 | 15,8 11,0 | 0,005 |
| LYEE | ATX PBO | 191 195 | -14,3 -8,8 | <0,001 | -1,3 -0,8 | <0,001 | 12,83 8,20 | <0,001 |
| Hosszú távú vizsgálatok | ||||||||
| LYBV | ATX PBO | 185 109 | -11,6 -11,5 | 0,412 | -1,0 -0,9 | 0,173 | 13,90 11,18 | 0,045 |
| LYCU | ATX PBO | 214 216 | -13,2 -10,2 | 0,005 | -1,2 -0,9 | 0,001 | 13,14 8,62 | 0,004 |
| LYCW | ATX PBO | 113 120 | -14,3 -8,3 | <0,001 | -1,2 -0,7 | <0,001 | - | - |
Rövidítések: AAQoL=Adult ADHD Quality of Life Total Score (felnőtt ADHD életminőség összértéke); AISRS=Adult ADHD Investigator Symptom Rating Scale Total Score (felnőtt ADHD vizsgálói tünetértékelő skála összpontszám); ATX=atomoxetin; CAARS‑Inv:SV=Conners Adult ADHD Rating Scale, Investigator Rated, screening version Total ADHD Symptom Score (Conners−féle felnőtt ADHD pontozó skála, vizsgáló által értékelt, szűrő verzió, teljes ADHD tünetérték; CGI-S=Clinical Global Impression of Severity (a betegség súlyosságára vonatkozó klinikai összbenyomás); LOCF=last observation carried forward (utolsó megfigyelésre alapozott értékelés); PBO=placebo.
aADHD tüneti skálák; a LYBY vizsgálat eredményeit AISRS alapján mutatják be, az összes többi vizsgálat eredményeit a CAARS-Inv:SV alapján.
Az érzékenységvizsgálat során, amelyben a kiinduláskor megfigyelt értéket vették alapul minden olyan betegnél, akinél nem volt ezt követő mért érték (azaz az összes beteg elemzésekor), az eredmények összhangban voltak az X. táblázatban szereplő értékekkel.
A hat akut és mindkét sikeres hosszú távú vizsgálat során, különböző előzetesen és utólagosan meghatározott definíciók alapján, a klinikai szempontból jelentős válaszokban az atomoxetinnel kezelt betegeknél konzekvens módon statisztikailag szignifikánsan magasabb válaszarányt mutattak ki, mint a placebóval kezelt betegeknél (Y. táblázat).
Y. táblázat: A válaszkritériumoknak megfelelő betegek száma (n) és százalékos aránya az összevont placebokontrollos vizsgálatokban
| A CGI-S legalább 1 pontos javulásával definiált válasz | A végponton a CAARS-Inv:SV 40%-os javulásával definiált válasz | ||||||
| Csoport/kezelés | n | n (%) | p-érték | n | n (%) | p-érték | |
| Összevont akut vizsgálatoka | |||||||
| ATX PBO | 640 652 | 401 (62,7%) 283 (43,4%) | <0,001 | 841 851 | 347 (41,3%) 215 (25,3%) | <0,001 | |
| Összevont hosszú távú vizsgálatoka | |||||||
| ATX PBO | 758 611 | 482 (63,6%) 301 (49,3%) | <0,001 | 663 557 | 292 (44,0%) 175 (31,4%) | <0,001 | |
aAz X. táblázat minden vizsgálatát tartalmazza, kivéve a következőket: az akut CGI-S válasz értékelésében nem szerepel két, egyidejű betegségben szenvedő betegekkel végzett vizsgálat (LYBY, LYDQ); az akut CAARS válasz értékelésében nem szerepel egy vizsgálat, amelynek során a CAARS értéket nem rögzítették (LYBY).
Az akut vizsgálatok közül kettő során az ADHD mellett alkoholizmusban vagy szociális szorongásos zavarban is szenvedő betegeket vizsgáltak; mindkét vizsgálat során javultak az ADHD tünetei. Az egyidejű alkoholbetegségben szenvedőknél az alkoholfogyasztással kapcsolatos attitűd tekintetében nem volt különbség az atomoxetinnel és a placebóval kezelt betegek közt. Az egyidejű szorongásos zavart is vizsgáló tanulmányban az egyidejű szorongásos állapot az atomoxetin-kezelés során nem romlott.
Az atomoxetin hatásosságát a kezelésre adott válasz fenntartásában a következő vizsgálat során igazolták. Egy 24 hétig tartó kezdeti aktív kezelési szakasz után a klinikailag számottevő választ adó (mind a CAARS‑Inv: SV, mind a CGI-S értékében javulást mutató) betegeket további hat hónapos, atomoxetinre vagy placebóra randomizált kettős vak vizsgálatba vonták be. Hat hónap után a klinikailag számottevő válasz kritériumainak az atomoxetinnel kezelt betegnek a placebóval kezeltekhez képest nagyobb hányada felelt meg (64,3% vs. 50%; p=0,001). Az atomoxetinnel kezelt betegeknél statisztikailag szignifikánsan jobban fennmaradt a funkcióképesség mint a placebóval kezeltek betegeknél, amit a felnőtt ADHD életminőség (Adult ADHD Quality of Life, AAQoL) összpontszámának kisebb átlagos változása mutatott 3hónap (p=0,003), illetve 6hónap (p=0,002) után.
QT/QTc-vizsgálat
Egy részletes QT/QTc-vizsgálat (amit CYP2D6-on gyengén metabolizáló (PM) egészséges felnőtt egyének bevonásával végeztek napi kétszer legfeljebb 60mg atomoxetinnel) kimutatta, hogy a maximális elvárt koncentrációk esetén az atomoxetin hatása a QTc-intervallumra nem különbözött szignifikáns mértékben a placebo hatásától. A QTc-intervallum némileg megnyúlt magasabb atomoxetin-koncentráció esetén.
Gyermekeknél és serdülőknél az atomoxetin farmakokinetikája hasonló a felnőttekéhez. 6 év alatti gyermekeknél az atomoxetin farmakokinetikai tulajdonságait nem vizsgálták.
Felszívódás
Per os alkalmazást követően az atomoxetin gyorsan és csaknem teljes mértékben felszívódik, és alkalmazását követően megközelítőleg 1-2 órán belül éri el az átlagos maximális plazmakoncentrációját (Cmax). Az atomoxetin abszolút biohasznosulása per os alkalmazást követően 63-94%, az egyénenként eltérő mérsékelt „first pass” metabolizmus mértékétől függően.
Az atomoxetin étkezés során, vagy attól függetlenül is alkalmazható.
Eloszlás
Az atomoxetin nagymértékben eloszlik a szervezetben és nagymértékben kötődik (98%) a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz.
Biotranszformáció
Az atomoxetin elsősorban a citokróm P450 2D6 (CYP2D6) enzimatikus útvonalon biotranszformálódik. A kaukázusi populáció kb. 7%-ánál ennek az enzimatikus útnak csökkent az aktivitása (gyengén metabolizálók) és náluk az atomoxetin plazmakoncentrációi magasabbak, mint azoknál, akiknél az enzimatikus út normál aktivitású (erősen metabolizálók). A gyengén metabolizálóknál az atomoxetin AUC-értéke kb. 10-szer, és a Css. max kb. 5-ször nagyobb, mint az erősen metabolizálóknál. A keletkező fő oxidatív metabolitja a 4-hidroxiatomoxetin, ami gyorsan glükuronidálódik. A 4-hidroxiatomoxetin ugyanolyan hatásos, mint az atomoxetin, de a plazmában alacsonyabb koncentrációjú. Bár a 4‑hidroxiatomoxetin elsősorban a CYP2D6 révén keletkezik, azoknál a betegeknél, akiknél a CYP2D6 aktivitás hiányzik, a 4-hidroxiatomoxetin számos más citokróm P450-es enzim révén is keletkezhet, azonban kisebb sebességgel. Az atomoxetin terápiás dózistartományban nem gátolja és nem is serkenti a CYP2D6 enzimet.
Citokróm P450 enzimek: Az atomoxetin nem okozta a citokróm P450 enzimek klinikailag jelentős gátlását vagy indukcióját, beleértve a CYP1A2, CYP3A, CYP2D6 és a CYP2C9 enzimeket.
Kiválasztás
Az atomoxetin átlagos eliminációs felezési ideje per os alkalmazást követően erősen metabolizálóknál 3,6 óra, gyengén metabolizálók esetében 21 óra. Az atomoxetin főként 4-hidroxiatomoxetin-o-glükuronid formában választódik ki, elsősorban a vizelettel.
Linearitás/nem linearitás
Az atomoxetin farmakokinetikája a vizsgált dózistartományokban mind az erősen, mind a gyengén metabolizálóknál lineáris.
Különleges betegcsoportok
A májkárosodás az atomoxetin-clearance csökkenésével, az atomoxetin-expozíció emelkedésével (közepesen súlyos májkárosodásnál 2-szeresre, súlyos májkárosodásnál 4-szeresre nőtt az AUC-érték), és az anyavegyület felezési idejének növekedésével jár azokhoz az egészséges kontrollszemélyekhez képest, akik a CYP2D6-on ugyanolyan erősen metabolizáló genotípusúak. Közepesen súlyos, illetve súlyos májkárosodás (Child-Pugh B és C stádium) esetében a kezdő- és a céldózisokat megfelelően módosítani kell (lásd 4.2 pont).
Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél az atomoxetin átlagos plazmakoncentrációi általában magasabbak voltak, mint az egészséges kontrollszemélyeknél, amit a Cmax-érték (7%-os) és az AUC0‑∞‑érték (kb. 65%‑os) emelkedései mutattak. A testtömeg-korrekciót követően a két csoport közötti különbség minimális. Az atomoxetin és metabolitjainak farmakokinetikája végstádiumú vesebetegségben szenvedőknél arra utal, hogy dózismódosításra nincs szükség (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - BITINEX 40 MG
A kapszula tartalma
hidegen duzzadó kukoricakeményítő
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
dimetikon (350)
Kapszulahéj
Bitinex 10mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
tisztított víz
Bitinex 18mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
sárga vas-oxid (E172)
tisztított víz
Bitinex 25mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
indigókármin (E132)
tisztított víz
Bitinex 40mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
indigókármin (E132)
tisztított víz
Bitinex 60mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
indigókármin (E132)
sárga vas-oxid (E172)
tisztított víz
Bitinex 80mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
vörös vas-oxid (E172)
sárga vas-oxid (E172)
tisztított víz
Bitinex 100mg kemény kapszula
zselatin
nátrium-lauril-szulfát (E487)
titán-dioxid (E171)
vörös vas-oxid (E172)
sárga vas-oxid (E172)
tisztított víz
Jelölőfesték (fekete)
45%-os sellak glaze etanolban (20%-ban észterezett)
fekete vas-oxid (E172)
propilénglikol
Kemény kapszulák átlátszó PVC/PE/PCTFE//Al buborékcsomagolásban vagy PA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
7db, 14db, 28db vagy 56db kemény kapszulát tartalmazó kiszerelésekben kapható.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes), erős hatású szer
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható