BLOCALCIN 60 MG RETARD TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - BLOCALCIN 60 MG
-
Instabil angina pectoris (coronariaspasmus által előidézett, vagy myocardialis infarctust követően)
-
coronariaspasmus következtében kialakult angina pectoris kezelése;
-
a diltiazem hatásosnak bizonyult a Prinzmetal anginaként jelentkező spontán coronariaspasmus kezelésében (ST-elevációval járó nyugalmi angina).
-
Krónikus stabil angina (klasszikus, effort)
-
a diltiazem javasolt olyan krónikus stabil anginában szenvedő betegek kezelésére, akik nem tolerálják a béta-blokkolókkal és/vagy nitrátokkal való kezelést vagy tünetet mutatnak ezen ágensek megfelelő dózisaival való kezelést követően is.
-
Hypertonia
Hypertonia kezelésében alkalmazható monoterápiában vagy egyéb, magas vérnyomás elleni szerekkel kombinálva (pl. diuretikumokkal).
A diltiazem-hidroklorid tartós kezelésre alkalmazható.
Ischaemiás szívbetegség (atheroscleroticus coronaria-betegség következtében kialakuló, terhelést követő angina pectoris, vagy nyugalmi állapotban, coronariaspasmus miatt kialakuló angina pectoris)
A kezdő dózis naponta 2-szer 90mg vagy 2-szer 120mg étkezés előtt, illetve lefekvés előtt. A dózist 1‑2naponta fokozatosan kell emelni (napi 2‑4alkalommal, egyenlően elosztott adaggal) az optimális válasz eléréséig. Az optimális dózistartomány többnyire 180‑360mg/nap. Bizonyos esetekben szükséges lehet a dózist napi 480mg-ig emelni.
Hypertonia
A szükséges dózist minden esetben egyénileg kell meghatározni.
A kezdő dózis napi 120‑240mg/nap egyenlően elosztott adagokban étkezések előtt, illetve lefekvés előtt. A maximális vérnyomáscsökkentő hatás tartós kezelés esetén általában 2hét után jelentkezik, ezért a dózismódosítást ennek megfelelően kell tervezni. A szokásos dózistartomány napi 240‑360mg. Amennyiben a terápia során a diltiazem mellett egyéb vérnyomáscsökkentő szereket is alkalmaznak, azok additív hatásával számolni kell. A szükséges napi dózist az additív hatás figyelembevételével kell megállapítani.
Együttes alkalmazás egyéb cardiovascularis szerekkel:
Nitroglicerin-terápia – sublingualis nitroglicerin adása szükséges lehet diltiazem-terápia mellett az akut anginás rohamok kezelésére.
Profilaktikus nitrát-terápia – a diltiazem együtt adható rövid, illetve nyújtott hatású nitrátokkal, bár kontrollos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre a kombináció hatásosságára vonatkozóan.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Az adagolásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Amennyiben diltiazem-terápia válik szükségessé, a titrálás során körültekintően kell eljárni.
Májkárosodás
Az adagolásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Amennyiben diltiazem-terápia válik szükségessé, a titrálás során körültekintően kell eljárni.
Gyermekekés serdülők
A biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A retard tablettákat bő folyadékkal, egészben, szétrágás nélkül kell bevenni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
sick sinus szindróma (sinuscsomó-betegség), kivéve működő kamrai pacemaker jelenlétében;
-
II. vagy III. fokú AV-blokk, kivéve működő kamrai pacemaker jelenlétében;
-
hypotonia (a szisztolés vérnyomás 90Hgmm alatt);
-
akut myocardialis infarctus;
-
balkamra-elégtelenség röntgenfelvétellel dokumentált pulmonalis congestióval;
-
súlyos bradycardia (nyugalmi pulzus 40/perc alatt);
-
manifesztálódott szívelégtelenség;
-
dantrolén infúzió egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont);
-
ivabradin egyidejű alkalmazása (lásd 4.5pont);
-
lomitapid egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont);
-
terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).
Szorosan ellenőrizni kell azokat a betegeket, akiknél csökkent balkamra-funkció, bradycardia (a kiújulás kockázata) vagy az elektrokardiogrammon észlelt I. fokú AV-blokk (kiújulás és ritkán komplett blokk kockázata) áll fenn.
Csökkent renalis perfusio okozta szekunder akut veseelégtelenség eseteit jelentették olyan betegeknél, akiknél szívbetegség, különösen csökkent balkamra-funkció, súlyos bradycardia vagy súlyos hypotensio állt fenn. Ajánlott a vesefunkció szoros monitorozása.
Cardialis ingerületvezetés
A diltiazem megnöveli az AV-csomó refrakter periódusának hosszát, míg a sinuscsomó regenerációs idejét nem hosszabbítja meg szignifikánsan. Ez alól kivételt képeznek a sinuscsomó-betegségben szenvedő betegek. Ez a hatás ritkán rendellenesen lassú szívverést (elsősorban sinuscsomó‑betegségben szenvedő betegek esetében) vagy II. ill. III. fokú AV-blokkot okozhat. A diltiazem egyidejű alkalmazása béta-blokkolókkal vagy szívglikozidokkal a szív ingervezetésére kifejtett additív hatást eredményezhet (lásd 4.5 pont).
Pangásos szívelégtelenség
Bár a diltiazem negatív inotróp hatású izolált állati szövetpreparátumokban, normális kamrafunkciójú embereknél végzett hemodinamikai vizsgálatok nem mutatták ki sem a szívindex (Cardiac Index, CI) csökkenését, sem a kontraktilitásra (dt/dp) kifejtett következetes negatív hatást. Károsodott kamrafunkciójú betegeknél a diltiazem önmagában, vagy béta-blokkolókkal történő egyidejű alkalmazásáról igen korlátozottak a tapasztalatok. A gyógyszer ilyen betegeknél megfelelő körültekintéssel alkalmazható.
Hypotensio
A terápia kapcsán jelentkező vérnyomáscsökkenés ritkán tünetekkel járó hypotoniát eredményezhet.
Általános anesztézia
Általános anesztéziát megelőzően az aneszteziológust tájékoztatni kell a folyamatban lévő diltiazem‑kezelésről. A kalciumcsatorna-blokkolók fokozhatják az anesztetikumokkal összefüggő csökkent cardialis kontraktilitást, ingerületvezetést és automáciát, valamint értágulatot.
Akut májkárosodás
Ritka esetekben az alkalikus-foszfatáz, LDH, SGOT, SGPT enzimek szignifikáns emelkedését, és egyéb, az akut májkárosodással összefüggésben lévő jelenségeket figyeltek meg. Ezek a reakciók reverzibilisek voltak a gyógyszer adásának felfüggesztésekor.
Ellenőrző laborvizsgálatok
A diltiazem-hidroklorid nagymértékben metabolizálódik a májban, és a vesén keresztül, illetve az epével választódik ki. Egyéb, tartósan alkalmazott gyógyszerekhez hasonlóan a laborértékeket rendszeres időközönként ellenőrizni kell.
Általános
A bőrelváltozások átmenetiek lehetnek, és a diltiazem-kezelés folytatásának ellenére megszűnhetnek. Azonban ritkán beszámoltak erythema multiforméig és/vagy exfoliativ dermatitisig (epidermalis necrolysisig) progrediáló bőrkiütésekről is. Tartós bőrelváltozások esetén a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni (lásd 4.8 pont).
Időseknél és vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a diltiazem plazmakoncentrációja megemelkedhet. Fokozottan figyelni kell az ellenjavallatokra és óvintézkedésekre, valamint a kezelés kezdetén szoros ellenőrzés, különösen a szívfrekvencia szoros ellenőrzése szükséges.
A kalciumcsatorna-blokkoló szerek, mint a diltiazem, hangulati változásokkal társulhatnak, beleértve a depressziót is.
Mint egyéb kalcium-antagonisták, a diltiazem is gátló hatást fejt ki az intestinalis motilitásra. Ezért körültekintéssel kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél fennáll az intestinalis obstrukció kialakulásának kockázata.
A készítmény 109mg laktózt is tartalmaz tablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Egyidejű alkalmazásuk kontraindikált:
Dantrolén (infúzió): Állatoknál halált okozó kamrafibrilláció gyakran megfigyelhető a verapamil és dantrolén egyidejű intravénás alkalmazásakor. Ezért kalcium-antagonista és dantrolén kombinációja potenciálisan veszélyes (lásd 4.3pont).
Ivabradin: Ivabradinnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt a további szívfrekvencia‑csökkentő hatás miatt (lásd 4.3pont).
Lomitapid: A (közepesen erős CYP3A4-inhibitor) diltiazem a CYP3A4 gátlása által növelheti a lomitapid plazmaszintjét, ami fokozza a májenzimszintek emelkedésének kockázatát (lásd 4.3 pont).
Egyidejű alkalmazásuk óvatosságot igényel
Lítium: a lítium-indukált neurotoxicitás fokozódásának kockázata miatt.
Nitrát-származékok: fokozott hipotenzív hatás és gyengeségérzés vagy ájulás (additív értágító hatás): minden kalcium-antagonistával kezelt betegeknél a nitrát-származékok felírásakor a dózist fokozatosan kell emelni.
Teofillin: a keringő teofillin szintjének emelkedése.
Alfa-antagonisták: fokozott antihipertenzív hatás: alfa-antagonistákkal történő egyidejű kezelés hypotensiót okozhat vagy súlyosbíthatja azt. A diltiazem alfa-antagonistával történő kombinációja csak a vérnyomás szoros ellenőrzése mellett mérlegelhető.
Amiodaron, digoxin: bradycardia fokozott kockázata: ezen gyógyszerek diltiazemmel történő kombinációja körültekintést igényel, különösen időskorú betegeknél és nagy dózisok alkalmazásakor.
Béta-blokkolók: ritmuszavarok (súlyos bradycardia, sinus-leállás), sinoatrialis és atrioventricularis ingerületvezetési zavarok és szívelégtelenség (szinergista hatás) kialakulásának lehetősége. Ez a kombináció csak szoros klinikai és EKG ellenőrzés mellett alkalmazható, különösen a kezelés kezdetén.
A béta-blokkolók egyidejű alkalmazása esetén a depresszió fokozott kockázatát jelentették
Egyéb antiaritmiás szerek: A diltiazem antiaritmiás tulajdonságai miatt, annak egyidejű alkalmazása egyéb antiaritmiás szerekkel nem javasolt (fokozott cardialis mellékhatások additív kockázata). Ez a kombináció csak szoros klinikai és EKG ellenőrzés mellett alkalmazható.
Karbamazepin: a keringő karmabazepin szintjének emelkedése. A karbamazepin plazmakoncentrációjának meghatározása és szükség esetén a dózis módosítása javasolt.
Rifampicin: a rifampicin-kezelés megkezdését követően nő a diltiazem plazmaszint-csökkenésének kockázata. A beteget szorosan ellenőrizni kell a rifampicin-kezelés megkezdésekor és felfüggesztésekor.
H2-antagonisták (cimetidin, ranitidin): a diltiazem plazmakoncentrációjának emelkedése. A diltiazem‑kezelésben részesülő betegeket szorosan monitorozni kell a H2-antagonista-kezelés megkezdésekor és felfüggesztésekor. Szükséges lehet a diltiazem napi dózisának módosítása.
Ciklosporin: a keringő ciklosporin szintjének emelkedése. Kombinált kezelés alatt és annak abbahagyása után a ciklosporin dózisának csökkentése, a vesefunkció ellenőrzése, a keringő ciklosporin szintjének meghatározása és dózismódosítás javasolt.
Általános információk, melyeket figyelembe kell venni a kezelés során
Az additív hatások lehetősége miatt óvatosság és körültekintő dózistitrálás szükséges, ha a beteg egyidejűleg egyéb, a cardialis kontraktilitást és/vagy az ingerületvezetést befolyásoló gyógyszeres kezelésben részesül.
A diltiazemet a CYP3A4 metabolizálja. Erősebb CYP3A4-inhibitorral történő egyidejű alkalmazás eseteiben a diltiazem plazmakoncentrációjának közepes mértékű (kevesebb, mint 2-szeres) emelkedését jelentették. A diltiazem is a CYP3A4 izoforma egyik inhibitora.
Egyéb CYP3A4‑szubsztrátokkal történő egyidejű alkalmazás bármely, egyidejűleg adott gyógyszer plazmakoncentrációjának a növekedését eredményezheti. A diltiazem CYP3A4-induktorral történő egyidejű alkalmazása a diltiazem plazmakoncentrációjának csökkenését okozhatja.
Benzodiazepinek (midazolám, triazolám): A diltiazem szignifikánsan megemeli a midazolám és triazolám plazmakoncentrációit és megnyújtja ezek féléletidejét. Diltiazemet szedő betegeknél fokozott óvatosság szükséges a rövid hatástartamú, CYP3A4 úton metabolizálódó benzodiazepinek felírásakor.
Kortikoszteroidok (metilprednizolon): A metilprednizolon metabolizmusának gátlása (CYP3A4) és a P-glikoprotein gátlása. A metilprednizolon-kezelés elkezdésekor a beteget ellenőrizni kell. Szükség lehet a metilprednizolon dózisának módosítására.
Sztatinok: A diltiazem a CYP3A4-inhibitora és szignifikánsan emeli néhány sztatin AUC-értékét. Mivel a sztatinok a CYP3A4-en metabolizálódnak, a diltiazem egyidejű alkalmazásával fokozódhat a myopathia és rhabdomyolysis kockázata. Amikor lehetséges, a diltiazemmel együtt olyan sztatinokat kell alkalmazni, melyek nem a CYP3A4-en metabolizálódnak. Ha ez nem lehetséges, a potenciális sztatin-toxicitás jeleit és tüneteit szorosan ellenőrizni kell.
mTOR-inhibitorok („Mammalian Target of Rapamycin”): A szirolimusz (CYP3A4-szubsztrát) Cmax-értéke 1,4-szeresére, AUC-értéke 1,6-szeresére emelkedett 18 egészséges önkéntesnél az orálisan adott 10mg szirolimusz és 120mg diltiazem belsőleges oldat egyidejű alkalmazását követően. A diltiazem növelheti az everolimusz vérkoncentrációját, azáltal, hogy csökkenti az everolimusz CYP3A4 enzimen keresztüli lebontását vagy az intestinalis sejtekből történő effluxát a P-glikoproteinen keresztül. Az mTOR-inhibitorok, mint a szirolimusz, temszirolimusz és everolimusz, dózisának csökkentésére lehet szükség a diltiazemmel történő együttes alkalmazás esetén.
Terhesség
A diltiazem terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozó adatok száma igen korlátozott. A diltiazem reproduktív toxicitást mutatott bizonyos állatfajokban (patkány, egér, nyúl) (lásd 5.3 pont). Ezért a diltiazem ellenjavallt a terhesség alatt és azoknál a fogamzóképes korú nőknél, akik nem alkalmaznak hatásos fogamzásgátlást.
Szoptatás
A diltiazem alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe. A gyógyszer szedése alatt ellenjavallt a szoptatás. Ha a diltiazem alkalmazása orvosilag mindenképpen indokolt, alternatív csecsemőtáplálási módszert kell kezdeni.
A jelentett mellékhatások, mint szédülés (gyakori), rossz közérzet (gyakori) alapján a Blocalcin befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, bár vizsgálatokat nem végeztek.
A mellékhatások leírásánál a következő MedDRA szerinti gyakorisági kategóriákat alkalmaztuk: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-<1/10); nem gyakori (≥1/1000-≤1/100); ritka (≥1/10000-≤1/1000); nagyon ritka (≤1/10000); nem ismert (gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A gyakorisági kategóriákban a nem kívánatos események csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek feltüntetésre.
| Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Thrombocytopenia | ||||
| Pszichiátriai kórképek | Ingerlékenység, álmatlanság | Hangulatváltozás (beleértve a depressziót) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás, szédülés | Extrapyramidalis szindróma, myoclonus | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Atrioventricularis blokk (I. fokú, II. fokú vagy III.fokú AV‑blokk; szárblokk jelentkezhet), palpitáció | Bradycardia | Sinoatrialis blokk, pangásos szívelégtelenség | ||
| Érbetegségek és tünetek | Kipirulás | Orthostaticus hypotensio | Vasculitis (beleértve a leukocytoclasticus vasculitist) | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Székrekedés, dyspepsia, gyomorfájdalom, hányinger | Hányás, hasmenés | Szájszárazság | Gingivalis hyperplasia | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Emelkedett májenzim-értékek (ASAT-, ALAT-, LDH-, ALP-emelkedés) | Hepatitis | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Erythema | Urticaria | Fotoszenzibilitás (beleértve a napfénynek kitett bőrterületeken jelentkező lichenoid keratosist), angioneuroticus oedema, kiütés, erythema multiforme (beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist), izzadás, exfoliativ dermatitis, akut generalizált exanthematosus pustulosis, alkalmanként desquamativ erythema lázzal vagy anélkül, lupus-szerű szindróma | ||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Gynecomastia | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Perifériás ödéma | Rossz közérzet |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Per os diltiazemmel történő túladagolással kapcsolatban korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Egészséges önkéntesek egyszeri 300mg-os adagot jól toleráltak.
Az akut túladagolás klinikai hatásai közé tartozhatnak a súlyos hypotensio, mely ájuláshoz és akut vesekárosodáshoz vezethet, a sinus bradycardia izoritmusos disszociációval vagy anélkül és az atrioventricularis ingerületvezetési zavarok.
A túladagolás vagy fokozott terápiás válasz kórházi kezelése magába foglalja a gyomormosást és/vagy ozmotikus diurézist, valamint a szupportív kezelést.
A következő intézkedések megfontolandók:
Bradycardia: 0,60‑1,0mg atropin, és ha nincs válasz a vagus-blokádra, óvatosan izoproterenol adandó.
Magas fokú AV-blokk: a bradycardiához hasonlóan kezelendő, tartós magas fokú AV-blokk esetén pacemaker-kezelés.
Szívelégtelenség: inotróp gyógyszerek (izoproterenol, dopamin vagy dobutamin) és diuretikumok alkalmazandók.
Hypotensio: vazopresszor gyógyszerek (dopamin, levarterenol-bitartarát) alkalmazandók.
Glükagon és kalcium-glükonát infúzió.
Az aktuális kezelés és adagolás a klinikai helyzet súlyosságától függ.
Farmakológiai tulajdonságok - BLOCALCIN 60 MG
Farmakoterápiás csoport: szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, közvetlen szívhatásokkal
ATC: C08DB01
A diltiazem terápiás előnyei feltehetően a kalciumion beáramlásának a szívizomzat és az érfali simaizomzat membrán-depolarizációjakor történő gátlásával függnek össze.
Hatásmechanizmus
Bár az antianginás hatás pontos mechanizmusát még vizsgálják, a diltiazem valószínűleg a következő módon hat:
Coronariaspasmus okozta angina: a diltiazemről kimutatták, hogy hatékony dilatátora mind az epicardialis, mind a subendocardialis artériáknak. Gátolja a spontán és ergonovin indukálta coronariaspasmust.
Effort angina: a diltiazemről igazolták, hogy javítja a terhelési tűrőképességet, valószínűleg a szívizom oxigénigényének csökkentése révén. Ezt a szívfrekvencia és a szisztémás vérnyomás csökkentése révén éri el szubmaximális és maximális terhelés esetén.
Hypertonia: a diltiazem antihipertenzív hatását elsősorban az erek simaizomzatának relaxációja és a következményes perifériás érellenállás csökkenése útján fejti ki. A vérnyomáscsökkenés mértéke a hypertensio fokától függ, így magas vérnyomásos betegek antihipertenzív hatást észlelnek, míg normális vérnyomású betegek csak mérsékelt vérnyomásesést tapasztalnak.
Állatmodellekben a diltiazem interferál az ingerlékeny szövetek lassú (depolarizáló) ionáramával. Excitációs-kontrakciós szétcsatolást okoz különböző szívizomszövetekben anélkül, hogy az akciós potenciál konfigurációját megváltoztatná. A diltiazem relaxálja a coronariák simaizomzatát és tágítja mind a nagy, mind a kis coronaria artériákat olyan dózisszinteknél, ahol negatív inotróp hatása nincs, vagy kismértékű. A következményes fokozott coronaria-átáramlás (epicardialis és subendocardialis) létrejön ischaemiás és nem ischaemiás modellekben is, és dózisfüggő szisztémás vérnyomáscsökkenéssel és a perifériás rezisztencia csökkenésével társul.
Hemodinámiás és elektrofiziológiai hatás
Egyéb kalcium-antagonistákhoz hasonlóan a diltiazem csökkenti a sinoatrialis és atrioventricularis ingervezetést izolált szövetekben, és az izolált preparátumokban negatív inotróp hatása van. Intakt állatban az AH-intervallum megnyúlása látható nagyobb dózisoknál.
Emberben a diltiazem meggátolja a spontán és az ergonovinnal indukált coronaria spasmust. Perifériás érellenállás-csökkenést és mérsékelt vérnyomáscsökkenést okoz, és terhelési tolerancia vizsgálatokban az ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a diltiazem csökkentette a bármilyen fokú terhelés hatására létrejött szívritmus-/vérnyomás-emelkedést. Az eddig végzett vizsgálatok, elsősorban a jó kamrafunkciójú betegeknél, nem mutatták ki a diltiazem negatív inotróp hatását; a perctérfogat (Cardiac Output, CO), az ejekciós frakció, a balkamrai végdiasztolés nyomás nem változott. A diltiazem a nyugalmi szívfrekvenciát általában nem vagy csak kismértékben csökkenti.
Intravénásan adott 20mg diltiazem megnyújtja az AH-vezetési időt és az AV-csomó funkcionális és effektív refrakter periódusát kb. 20%-kal. Az AH-intervallum megnyúlása diltiazem alkalmazása mellett nem kifejezettebb I.fokú AV-blokk fennállása esetén. Sick sinus szindrómában szenvedő betegeknél a diltiazem jelentősen megnyújtja a sinusritmus tartamát (egyes esetekben akár 50%-kal).
Legfeljebb 360mg/nap adagok tartós per os alkalmazása a PR-szakasz kismértékű növekedését eredményezte, de általában nem okozott rendellenes megnyúlást.
A diltiazem antihipertenzív hatást fejt ki mind fekvő, mind álló helyzetben. Hirtelen felálláskor posturalis hypotoniát ritkán észleltek. A krónikus antihipertenzív hatáshoz reflexes tachycardia nem társul. A diltiazem csökkenti az érellenállást, növeli a perctérfogatot (a pulzustérfogat növelése révén) és kismértékben csökkenti, vagy nem változtatja meg a szívfrekvenciát. Dinamikus terhelés alatt a diasztolés vérnyomás emelkedése gátolt, míg a maximálisan elérhető szisztolés vérnyomás általában csökkent. Maximális terhelésnél sem változik, vagy csak enyhén csökken a szívfrekvencia. Tartós kezelés nem módosítja, vagy növeli a plazma katekolaminszinteket. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásának fokozódását nem észlelték.
Felszívódás
A diltiazem kiterjedt first-pass effektuson megy keresztül, ami (az iv. adagolással szemben) kb. 40%‑os abszolút biohasznosulást eredményez. Egyszeri 30‑120mg-os adag 30‑60percen belül mérhető plazmaszintet eredményez és a gyógyszer beadása után 2‑3 órával eléri maximális plazmakoncentrációját. 60mg-os adag alkalmazása fölött a dózis-hatás összefüggés már nem lineáris, 120mg-os dózis a 60mg-os adag plazmaszintjének 3-szorosát eredményezi.
Eloszlás
In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a diltiazem plazmafehérjéhez kötődése 70‑80%-os. Leszorításos ligandkötési vizsgálatok kimutatták, hogy terápiás dózisú digoxin, hidroklorotiazid, fenilbutazon, propranolol, szalicilsav vagy warfarin a kötődést nem módosította. A diltiazem terápiás plazmaszintje kb. 50‑200ng/ml.
Biotranszformáció
A diltiazem kiterjedt hepatikus metabolizmuson megy keresztül, a vizeletben csak 2‑4% változatlan formájú hatóanyag van jelen. Súlyos májkárosodás esetén késleltetett biotranszformáció várható. A dezacetil-diltiazem az eredeti diltiazem plazmaszintjének 10‑20%-ában van jelen, és a coronaria dilatációs hatása a diltiazem hatásának 25‑50%-át éri el.
Elimináció
A diltiazem és metabolitjainak közel 70%-a vizelettel, a maradék pedig a széklettel választódik ki. Egyszeri és ismételt adagolás után a plazmaeliminációs felezési idő kb. 3,5óra.
Hosszan tartó alkalmazás során egy adott betegnél a diltiazem plazmakoncentrációja állandó marad.
A diltiazem és metabolitjai rosszul dializálhatók.
Különleges betegcsoportok
Idős betegek és vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek átlagos plazmakoncentrációja magasabb, mint a fiatal betegeké.
Gyógyszerészeti jellemzők - BLOCALCIN 60 MG
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid,
talkum,
B-típusú metakrilsav-metil-metakrilát-kopolimer (1:2)
magnézium-sztearát,
ammónium-metakrilát-kopolimer,
laktóz-monohidrát (109mg tablettánként),
kalcium‑hidrogén‑foszfát-dihidrát.
Megjegyzés: X (egy kereszt)
Osztályozhatóság: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.