BONEACT 35 MG FILMTABLETTA

Postmenopausalis osteoporosis kezelése a csigolyatörések kockázatának csökkentése céljából.

Igazolt postmenopausalis osteoporosis kezelése a csípőtörések kockázatának csökkentése céljából (lásd 5.1pont).

Magas töréskockázattal rendelkező férfiak osteoporosisának kezelése (lásd 5.1 pont).

Adagolás

Az ajánlott adag felnőtteknek hetente egyszer 35mg per os. A filmtablettát mindig a hétnek ugyanazon a napján kell bevenni.

A rizedronát-nátrium felszívódását befolyásolja az étkezés, ezért a megfelelő felszívódás biztosításához a Boneact 35mg filmtablettát:

• reggeli előtt: legalább 30perccel a napi első étel, egyéb gyógyszer vagy ital (a tiszta víz kivételével) előtt kell bevenni.

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha egy adagot elfelejtettek bevenni, még azon a napon be kell venniük egy filmtablettát, amikor észreveszik az adag kimaradását. Ezután a betegeknek vissza kell térniük az eredeti adagolási rendhez, és a heti egyszeri adagot azon a napon kell bevenniük, amelyiken egyébként szokták. Sohasem szabad két adagot bevenni egy napon.

Az alkalmazás módja

A filmtablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad elszopogatni vagy szétrágni. A Boneact 35mg filmtabletta gyomorba jutásának elősegítéséhez a filmtablettát álló helyzetben kell bevenni egy pohár vízzel (≥120ml). A filmtabletta bevételét követően a betegek 30percig nem fekhetnek le (lásd 4.4pont).

A kalcium- és a D-vitamin-pótlást mérlegelni kell, ha a napi felvétel nem elégséges.

A biszfoszfonát‑kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a Boneact 35mg filmtabletta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.

Időskor

Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a készítmény biohasznosulása, eloszlása és kiürülése idős (60éven felüli) egyénekben hasonló volt a fiatalabbakéhoz. Ezt nagyon idős, 75éven felüli egyénekben és menopauza utáni populációban is kimutatták.

Vesekárosodás

Enyhe, illetve mérsékelt vesekárosodás esetén nem szükséges az adagolás módosítása. A készítmény alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodás (kreatinin clearance <30 ml/perc) esetén (lásd 4.3 és 5.2pont).

Gyermekek és serdülők

A rizedronát-nátrium 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők kezelésére nem javallt, mivel nincsenek megfelelő, a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok (lásd 5.1 pont).

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hypocalcaemia (lásd 4.4pont).

• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc).

• Terhesség, szoptatás.

Ételek, italok (a tiszta víz kivételével) és olyan gyógyszerek, amelyek polivalens kationokat tartalmaznak (mint a kalcium, magnézium, vas és alumínium) a biszfoszfonátok felszívódását befolyásolják, ezért nem szabad a rizedronát-nátriummal együtt bevenni (lásd 4.5pont). A célzott hatásosság elérése érdekében a javasolt adagolási előírások szigorú betartása szükséges (lásd 4.2pont).

A biszfoszfonátok hatásossága az osteoporosis kezelésében összefüggést mutat az alacsony csontdenzitással és/vagy a korábban bekövetkezett töréssel.

Az időskor vagy a törésekre vonatkozó klinikai kockázati tényezők megléte önmagában nem elegendő az osteoporosis biszfoszfonáttal történő kezelésének megkezdésére.

Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a biszfoszfonátok hatásosságára igen idősek (80évesnél idősebbek) esetén (lásd 5.1pont).

A biszfoszfonátok oesophagitist, gastritist, oesophagealis ulceratiót és gastroduodenalis ulceratiót okozhatnak. Ezért óvatosságra van szükség:

• Azon betegek esetében, akiknek a kórelőzményében olyan oesophagealis rendellenesség fordult elő, amely lassíthatja a táplálék nyelőcsövön történő áthaladását, ill. a nyelőcső kiürülését, pl. strictura vagy achalasia;

• Azon betegek esetében, akik nem képesek 30percig álló helyzetben maradni a filmtabletta bevételét követően;

• Amennyiben olyan betegeknek adják a rizendronát-nátriumot, akiknek aktív vagy a közelmúltban lezajlott nyelőcső-, ill. felső emésztőrendszeri rendellenességei vannak/voltak (ideértve az ismert Barrett oesophagus-t is).

A kezelőorvosnak külön fel kell hívnia a betegek figyelmét az adagolási utasítások betartásának fontosságára, valamint arra, hogy figyeljenek az esetlegesen a nyelőcsövet érintő reakciók tüneteire. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy időben forduljanak orvoshoz, amennyiben az oesophagealis irritáció jeleit pl. dysphagia, nyelési fájdalom, retrosternalis fájdalom, ill. újonnan jelentkező vagy súlyosbodó gyomorégést észlelnek.

A hypocalcaemia kezelését a rizedronát-nátrium terápia előtt, az egyéb csont- és ásványi anyagcserezavarok (pl. mellékpajzsmirigy rendellenesség, D-hypovitaminosis) kezelését pedig a rizedronát-nátrium terápiával egyidejűleg kell megkezdeni.

Foghúzáshoz és/vagy helyi gyulladáshoz csatlakozó állkapocs-osteonecrosis eseteit (beleértve az osteomyelitist) jelentették olyan daganatos betegekben, akik elsősorban intravénásan alkalmazott biszfoszfonát-kezelésben részesültek. Sok beteg közülük kemoterápiás és kortikoszteroid-kezelésben is részesült. Szintén állkapocs-osteoporosis eseteit jelentették per os biszfoszfonát-kezelésben részesülő osteoporosisban szenvedő betegek esetén is.

Megfontolandó társult rizikófaktorok (pl. daganat, kemoterápia, sugárterápia, kortikoszteroidok, elhanyagolt szájhigiéné) fennállása esetén a betegeket fogászati ellenőrző vizsgálatban és megfelelő megelőző fogászati kezelésben részesíteni a biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt.

Amennyiben lehetséges, a kezelés ideje alatt ezek a betegek kerüljék az invazív fogászati beavatkozásokat. Azon betegek esetén, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, fogsebészeti beavatkozás ronthatja a kialakult állapotot. Nem áll rendelkezésre adat abban a vonatkozásban, hogy a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztése csökkenti-e az állkapocs-osteonecrosis veszélyét fogászati beavatkozás előtt álló betegek esetén.

A kezelőorvos döntéshozatala során a kezelési tervet minden egyes beteg esetében az előny/kockázat egyedi értékelése alapján kell meghatározni.

A külső hallójárat osteonecrosisa

Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.

A femur atípusos törései

A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát‑kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb‑ vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis‑törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femur‑törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát‑kezelés felfüggesztését.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát‑kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb‑, csípő‑ vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur‑törés fennáll‑e.

Segédanyag(ok)

Laktóz

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nem végeztek külön interakciós vizsgálatokat, de a klinikai vizsgálatok során nem észleltek klinikai szempontból jelentős gyógyszerkölcsönhatást.

Szükség esetén a rizedronát-nátrium-kezelés során ösztrogénpótlás is alkalmazható (kizárólag nőbetegek esetén).

Polivalens kationokat (pl. kalcium, magnézium, vas és alumínium) tartalmazó gyógyszerek egyidejű szedése befolyásolhatja a rizedronát-nátrium felszívódását (lásd 4.4pont).

A rizedronát-nátrium szisztémásan nem metabolizálódik, nem fokozza a citokróm P 450 enzimrendszer aktivitását, és kis mértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

A napi egyszeri rizedronát-nátriummal osteoporosisos betegeken végzett III. fázisú vizsgálatokban, a betegek 33%-a szedett acetilszalicilsavat, 45%-a nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A heti egyszeri adagolású III. fázisú vizsgálatban a postmenopausalis nőbetegek 57%-a, ill. 40%-a szedett acetilszalicilsavat, ill. nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A rendszeresen (hetente 3 vagy több napon) acetilszalicilsavat vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőt szedők között a gyomor-bélrendszer felső szakaszában kialakuló nemkívánatos események előfordulásának gyakorisága hasonló volt a rizedronát-nátriummal kezelt, ill. a kontrollcsoportban.

Nincsenek megfelelő adatok a rizedronát-nátrium terhesség során történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletekben reprodukciós toxicitást észleltek (lásd 5.3pont). A készítmény humán kockázata nem ismert. Állatkísérletes eredmények arra utalnak, hogy a rizedronát-nátrium kis mennyiségben átjut az anyatejbe. Terhesség és szoptatás idején a rizedronát-nátrium nem alkalmazható.

A rizedronát-nátrium nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A rizedronát-nátriumot III. fázisú vizsgálat keretében több mint 15000 betegben vizsgálták. A klinikai vizsgálatok során megfigyelt nemkívánatos hatások többsége enyhe vagy mérsékelt volt, és rendszerint nem igényelte a terápia felfüggesztését.

Az alábbiakban a III. fázisú klinikai vizsgálatok során maximum 36hónapig 5mg/nap dózisban rizedronát-nátriummal (n=5020) vagy placebóval (n=5048) kezelt postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél észlelt olyan mellékhatásokat soroljuk fel, amelyek a rizedronát-nátrium szedésének lehetséges vagy valószínű következményei lehettek.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a következő szokás szerint adjuk meg (zárójelben az előfordulási gyakoriság a placebóhoz viszonyítva szerepel):

nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000).

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fejfájás (1,8% vs. 1,4%).

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: szivárványhártya gyulladás*.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: székrekedés (5,0% vs. 4,8%), emésztési zavar (4,5% vs. 4,1%), émelygés (4,3% vs. 4,0%), hasi fájdalom (3,5% vs. 3,3%), hasmenés (3,0% vs. 2,7%).

Nem gyakori: gyomornyálkahártya-gyulladás (0,9% vs. 0,7%), nyelőcsőgyulladás (0,9%, vs. 0,9%), nyelési nehézség (0,4% vs. 0,2%), nyombélgyulladás (0,2% vs. 0,1%), nyelőcső fekély (0,2% vs. 0,2%)

Ritka: nyelvgyulladás (<0,1% vs. 0,1%), nyelőcső szűkület (<0,1% vs. 0,0%).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Gyakori: csont- és izomfájdalom (2,1% vs. 1,9%).

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: kóros májfunkciós tesztek*.

* Erre vonatkozó előfordulási gyakoriság a III. fázisú osteoporosis vizsgálatok alapján nem ismert. A gyakorisági adatok a nemkívánatos eseményeken/laboratóriumi eredményeken/újraadással kapcsolatos korábban szerzett klinikai vizsgálati adatokon alapulnak.

Egy egyéves, kettősvak, multicentrikus vizsgálatban, a naponta egyszer alkalmazott rizedronát-nátrium 5mg (n=480) és a hetente egyszer alkalmazott rizedronát-nátrium 35mg (n=485) készítmények általános biztonságossági és tolerabilitási jellemzői hasonlóak voltak a vizsgálatban résztvevő csontritkulásban szenvedő, postmenopausában lévő nőbetegekben. A vizsgálók szerint a rizedronát-nátriummal valószínű vagy lehetséges összefüggésbe hozható egyéb nemkívánatos hatások a következők voltak (az előfordulási gyakoriság magasabb volt a 35mg-os rizedronát-nátrium, mint az 5mg-os rizedronát-nátrium csoportban): emésztőrendszeri betegségek (1,6% vs. 1,0%) és fájdalom (1,2% vs. 0,8%).

Egy kétéves vizsgálatban, osteoporosisban szenvedő férfiak esetén a tapasztalt biztonságossági és tolerabilitási jellemzők a kezelt és a placebo csoportok között hasonlóak voltak. Az észlelt nemkívánatos események megfeleltek a korábban nőkkel lefolytatott klinikai vizsgálatokban tapasztaltakkal.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Néhány betegnél korai, átmeneti, tünetmentes és enyhe szérum kalcium- és -foszfátszint csökkenést észleltek.

A következő mellékhatásokat jelentették még a forgalomba hozatalt követően (nem ismert gyakoriság: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: szivárványhártya-gyulladás, uveitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: Túlérzékenységi és bőrreakciók, az angiooedemát, generalizált bőrkiütést, csalánkiütést és bullózus bőrelváltozást is beleértve, melyek esetenként súlyosak voltak, egyedi esetekben Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis és leukocitoklasztikus vaszkulitis eseteit is jelentették.

Nem ismert: hajhullás.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anafilaxiás reakciók.

Máj-és epebetegségek illetve tünetek:

Nem ismert: súlyos májbetegségek. A jelentett esetek legtöbbjénél a betegek egyéb, ismerten májbetegséget okozó gyógyszert is szedtek.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Ritka: atípusos subtrochanter és diaphysealis femur‑törések (biszfoszfonát csoport‑mellékhatás).

Nagyon ritka: a külső hallójárat osteonecrosisa (biszfoszfonát csoport‑mellékhatás)

Nem ismert: állkapocs-osteonecrosis.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nincs speciális információ a rizedronát-nátrium túladagolás kezelésére vonatkozóan.

Jelentős túladagolást követően a szérum kalciumszint csökkenése várható. Néhány esetben a hypocalcaemia jelei és tünetei szintén előfordulhatnak.

Magnéziumot, kalciumot vagy alumíniumot tartalmazó antacidumot, vagy tejet kell adni a rizedronát‑nátrium megkötésére és felszívódásának csökkentésére. Jelentős túladagolás esetén gyomormosás végezhető a fel nem szívódott rizedronát-nátrium mennyiség eltávolítására.