BREXIN 20 MG TABLETTA

A piroxikám az osteoarthrosis, rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoetica tüneteinek enyhítésére javallt nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer (NSAID).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer rendelése esetén, a piroxikám – biztonságossági profilja miatt (lásd 4.2, 4.3 és 4.4pont) – nem elsőként választandó szer. A piroxikám felírására vonatkozó döntésnek az adott beteg általános veszélyeztetettségének felmérésén kell alapulnia (lásd 4.3 és 4.4pont).

A Brexin felnőttek számára javallott.

Adagolás

A piroxikám felírását a gyulladásos és degeneratív rheumás betegségekben szenvedő betegek diagnosztikus vizsgálatában és kezelésében jártas orvosnak kell elkezdeni.

Ajánlott adagolás: naponta 1tabletta.

A napi maximális javasolt adag 20mg.

A nemkívánatos hatások előfordulása a legkisebb hatékony adag lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával minimálisra csökkenthető. A kezelés hasznát és a tolerálhatóságát 14napon belül felül kell vizsgálni. Ha a kezelés folytatását szükségesnek ítélik, akkor azt gyakori ellenőrzésnek kell kísérnie.

A piroxikámról kimutatták, hogy alkalmazása a gastrointestinalis szövődmények fokozott kockázatával jár, ezért gyomorvédő szerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) való együttes alkalmazása gondosan mérlegelendő, különösen idős betegeknél.

Gyermekek és serdülők

A piroxikám-betadex biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. A Brexin ellenjavallt 12 éven aluli gyermekeknél.

Idősek

Idős betegek a mellékhatásokat kevésbé tolerálhatják, és gyakrabban szenvednek vese-, máj-, vagy cardiovascularis megbetegedésben, így náluk az adagolást fokozott körültekintéssel kell meghatározni, és mérlegelni kell a feltüntetett adagok esetleges csökkentését.

Az alkalmazás módja

A Brexin‑t naponta egyszer kell szedni. Étkezés közben vagy után, lehetőleg minden nap azonos időben célszerű bevenni.

A tabletta felezhető: vágott felszínével felfelé, sima felületen, enyhén megnyomva két egyenlő részre

törik.

• Az anamnézisben szereplő gastrointestinalis fekélyképződés, vérzés vagy perforáció.

• Az anamnézisben szereplő olyan gastrointestinalis megbetegedések, amelyek vérzésre hajlamosítanak, mint például colitis ulcerosa, Crohn-betegség, gastrointestinalis daganat vagy diverticulitis.

• Aktív pepticus fekélyben, gastrointestinalis gyulladásos kórképben vagy gastrointestinalis vérzésben szenvedő beteg.

• Egyéb NSAID-ok, köztük szelektív COX-2 gátlók és fájdalomcsillapító adagokban adott acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása.

• Antikoagulánsok egyidejű alkalmazása.

• Az anamnézisben szereplő, bármilyen típusú, súlyos allergiás gyógyszerreakció, különösen a bőrreakciók, mint például az erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis.

• A gyógyszer hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, korábbi bőrreakció (tekintet nélkül annak súlyosságára) piroxikámra, egyéb NSAID-ra vagy más gyógyszerekre.

• Az anamnézisben szereplő asthma, orrpolip, angioedema vagy urticaria, melyek kialakulása acetilszalicilsav vagy egyéb NSAID szedésével összefüggésbe volt hozható.

• Mérsékelt vagy súlyos szívelégtelenség.

• Hypertonia.

• Súlyos májelégtelenség.

• Súlyos veseelégtelenség.

• Súlyos hematológiai megbetegedés vagy haemorrhagiás diathesis.

• Terhesség vagy annak gyanúja, szoptatás (lásd 4.6 pont).

• 12 év alatti életkor.

A nemkívánatos hatások előfordulása a legkisebb hatékony adag lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával minimálisra csökkenthető.

A klinikai előnyt és a tolerabilitást időnként ismételten értékelni kell, és a kezelést a bőrreakciók vagy a jelentős gastrointestinalis események első jelentkezésekor azonnal félbe kell szakítani.

Gastrointestinalis hatások, a gastrointestinalis fekélyképződés, vérzés és perforáció kockázata

A nem-szteroid gyulladásgátlók, köztük a piroxikám súlyos gastrointestinalis eseményeket, köztük a gyomor, a vékonybél vagy a vastagbél vérzését, kifekélyesedését és a perforációját okozhatja, ami végzetes is lehet. Ezek a kezelés ideje alatt bármikor, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül is jelentkezhetnek.

A nem-szteroid gyulladásgátlók esetében mind a rövid, mind pedig a hosszú expozíció fokozott kockázatot jelent a súlyos gastrointestinalis események tekintetében. A megfigyeléseken alapuló vizsgálatok alapján a súlyos gastrointestinalis toxicitásra vonatkozóan a piroxikám a többi NSAID‑hoz képest nagyobb kockázattal bír.

A súlyos gastrointestinalis események tekintetében jelentős kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően szabad piroxikámmal kezelni (lásd a 4.3pontot és a továbbiakat). Gyomorvédő szerekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) történő együttes alkalmazását körültekintően kell mérlegelni (lásd 4.2pont).

Súlyos gastrointestinalis szövődmények, fokozott kockázatnak kitett személyek

A gastrointestinalis szövődmények kialakulásának veszélye a kor előrehaladtával növekszik. Hetven év feletti korban a szövődmények kockázata magas. Alkalmazását 80évnél idősebb betegeknél kerülni kell.

Azok a betegek, akik egyidejűleg orális kortikoszteroidokat, szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat (SSRI-k) vagy thrombocyta-aggregáció gátló szereket, pl. kis dózisú acetilszalicilsavat szednek, súlyos gastrointestinalis szövődmények fokozott kockázatának vannak kitéve (lásd alább és a 4.5pontot). A többi nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz hasonlóan a piroxikám gyomorvédő szerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes alkalmazását ezeknél a kockázatnak kitett betegeknél meg kell fontolni.

Mind a betegeknek, mind pedig az orvosoknak a piroxikám-kezelés alatt folyamatosan figyelemmel kell lennie a gastrointestinalis fekélyképződést és/vagy vérzést kísérő jelekre és tünetekre. A betegeket meg kell kérni, hogy a kezelés során jelentsenek bármiféle új vagy szokatlan hasi tünetet. Ha a kezelés alatt felmerül egy gastrointestinalis szövődmény gyanúja, a piroxikám alkalmazását azonnal abba kell hagyni, és mérlegelni kell további klinikai kivizsgálás és kezelés szükségességét.

Cardiovascularis és cerebrovascularis rendellenességek

Hypertonia és/vagy pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel a NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és oedema.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok, hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A piroxikám-betadex tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a piroxikám‑betadex-kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó olyan betegek kezelése, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Veseműködési zavar

A karbamid-N- és a kreatinin-szintek reverzibilis emelkedését figyelték meg.

NSAID-ok alkalmazásával összefüggésben ritkán megfigyelték interstitialis nephritis, glomerulonephritis, papillaris necrosis és nephrosis előfordulását. A NSAID-ok gátolják a vese eredetű prosztaglandin szintézisét, ami a vese megfelelő véráramlásának fenntartását segíti elő olyan betegeknél, akiknél csökkent vértérfogat vagy a vese csökkent véráramlása figyelhető meg. Az ilyen betegeknél NSAID-ok alkalmazása veseelégtelenség kialakulásához vezethet, ami a NSAID-kezelés felfüggesztése után helyreáll. Ebből a szempontból fokozott kockázatnak vannak kitéve a pangásos szívelégtelenségben, májzsugorban, nephrosis szindrómában és veseműködési zavarban szenvedő betegek. Az ilyen betegeket NSAID-kezelés során fokozott megfigyelés alatt kell tartani.

A piroxikám-betadex fokozott óvatossággal adható kiszáradással veszélyeztetett betegek esetében.

A piroxikám-betadex fokozott óvatossággal adható beszűkült veseműködésű betegek esetében.

Bőrreakciók

Életveszélyes bőrreakciókat [eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN)] jelentettek a piroxikám alkalmazásával kapcsolatban.

A betegeket megfelelően ellenőrizni és tájékoztatni kell a bőrreakciókra vonatkozó jeleket, tüneteket illetően. SJS és TEN legnagyobb valószínűséggel a kezelés első heteiben alakul ki.

A piroxikám alkalmazását azonnal abba kell hagyni, ha a SJS vagy a TEN tünetei vagy jelei kialakulnak (pl. progrediáló bőrkiütések, amelyek gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-léziókkal együtt jelentkeznek).

A SJS és a TEN megfelelő kezeléséhez korai diagnózis és az érintett gyógyszer alkalmazásának azonnali felfüggesztése szükséges. A mielőbbi gyógyszerelhagyás kedvezőbb prognózist eredményez.

Soha nem szabad újra piroxikámmal kezelni olyan beteget, akinél piroxikám-kezeléssel összefüggésben SJS vagy TEN alakult ki.

Fix gyógyszerkiütés eseteit jelentették a piroxikám alkalmazásával összefüggésben.

A piroxikám alkalmazása nem kezdhető újra olyan betegeknél, akiknél korábban a

piroxikámmal összefüggő fix gyógyszerkiütést tapasztaltak. Előfordulhat keresztreakció más

oxikámokkal.

Súlyos bőrreakciókat, melyek közül néhány halálos kimenetelű volt, köztük exfoliativ dermatitist, Stevens–Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem-szteroid gyulladásgátlókkal kapcsolatban (lásd 4.8 pont). A megfigyeléseken alapuló vizsgálatok adatai arra engednek következtetni, hogy a piroxikám alkalmazása a súlyos bőrreakciókat tekintve nagyobb kockázattal jár, mint a többi, nem „oxikám” típusú nem-szteroid gyulladáscsökkentőé. Úgy tűnik, hogy a betegek ezeknek a kockázatnak a kezelés elején vannak leginkább kitéve.

Egyéb

A Brexin és az arachidonsav metabolizmusa között interakció léphet fel, ezért asthmás, illetve asthmára hajlamos egyénekben bronchospasmus, sokk vagy egyéb allergiás reakció léphet fel.

A piroxikám, más NSAID-hoz hasonlóan, csökkenti a thrombocyta aggregációt és megnyújtja a vérzési időt. Ezt a hatást figyelembe kell venni vérvétel esetén, illetve ha a beteg egyidejűleg thrombocyta-aggregáció gátló gyógyszert is kap.

Mivel néhány szemészeti elváltozást megfigyeltek nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása során, hosszantartó kezelés esetén rendszeres szemészeti ellenőrzés ajánlott.

Diabéteszes betegek vércukorszintjének, illetve dikumarol származékokkal kezelt betegek prothrombin idejének rendszeres ellenőrzése javasolt.

Különleges figyelemmel kezelendők a beszűkült májfunkciójú betegek. Ezekben az esetekben, különösen hosszan tartó kezelés során, rendszeres orvosi ellenőrzés, laborkontroll javasolt.

Más prosztaglandin és ciklooxigenáz-szintézis gátlókhoz hasonlóan a piroxikám alkalmazása sem javasolt terhességet tervező nők számára.

A piroxikám alkalmazását le kell állítani fogamzási problémákkal küzdő nőknél vagy fogamzóképességi teszt elvégzésekor.

A Brexin 20 mg tabletta kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A Brexin 20 mg tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A többi NSAID-hoz hasonlóan, a piroxikám együttes alkalmazását acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentővel, beleértve a piroxikám egyéb gyógyszerformáit is, el kell kerülni, tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő adat annak bizonyítására, hogy az ilyen kombinációkkal nagyobb javulás érhető el, mint önmagában a piroxikámmal. Mi több, ezekben az esetekben a mellékhatások kialakulásának lehetősége fokozott (lásd 4.4pont). A piroxikám és az acetilszalicilsav együttes alkalmazása a szokásos érték 80%-ára csökkenti a piroxikám plazmakoncentrációját (lásd 4.3pont).

Kortikoszteroidok: a gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4pont).

Antikoagulánsok: NSAID-ok, köztük a piroxikám fokozhatják az antikoagulánsok, pl. a warfarin hatásait. Éppen ezért a piroxikám és az antikoagulánsok együttes alkalmazását el kell kerülni (lásd 4.3pont).

Thrombocyta-aggregáció gátlók és szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k): a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4pont).

Plazmafehérjéhez nagymértékben kötődő gyógyszerek: A piroxikám nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, így az egyéb fehérjekötődésű gyógyszereket a plazma-kötőhelyekről leszoríthatja. Nagy fehérjekötődésű gyógyszereket szedő betegek esetében a piroxikám alkalmazásakor az orvosnak gondosan ellenőriznie kell a beteget az esetleges dózismódosítás szükségessége miatt.

Lítium: Az együttadás a lítium plazmaszintjét növeli. Emiatt a piroxikám-betadex kezelés megkezdésekor, módosításakor és elhagyásakor a lítium plazmaszintjét ellenőrizni kell.

Savkötők: Az egyidejű alkalmazás nem befolyásolja a piroxikám plazmaszintjét.

Szívglikozidok (digoxin vagy digitoxin): NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomerulus filtrációs rátát (GFR) és növelhetik a szívglikozidok plazmaszintjét. Piroxikám-betadex és digoxin vagy digitoxin egyidejű alkalmazása nem befolyásolta egyik gyógyszer plazmaszintjét sem.

Cimetidin: Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy cimetidinnel történő együttadás esetén a piroxikám felszívódása kismértékben, de egyértelműen fokozódik, ugyanakkor a kiválasztódás és a féléletidő vonatkozásában nincsen szignifikáns változás. Csekély annak a valószínűsége, hogy a felszívódás ilyen kismértékű fokozódása klinikai jelentőséggel bírna.

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin II antagonisták: A nem-szteroid gyulladásgátlók csökkenthetik a diuretikumok és más antihipertenzív szerek hatását. Csökkent vesefunkciójú betegekben (dehidrált betegek vagy beszűkült vesefunkciójú idős betegek) az ACE gátlók vagy angiotenzin II antagonisták együttes adása olyan szerekkel, melyek gátolják a ciklooxigenázt, tovább ronthatják a vesefunkciót, akut veseelégtelenséget is előidézhetnek, mely rendszerint reverzibilis. Ezekre az interakciókra gondolni kell olyan betegeknél, akik NSAID-ot és ACE gátlót vagy angiotenzin II antagonistát szednek egyidejűleg. Ezért ezt a kombinációt óvatosan szabad csak alkalmazni, különösen időskorban. A betegeket megfelelően kell hidrálni és a kombinált kezelés megkezdése után, majd azt követően időszakosan a vesefunkció monitorozása szükséges.

A NSAID-ok nátrium-, kálium- és vízretenciót okozhatnak, és befolyásolhatják a vízhajtók natriuretikus hatását; ezeket figyelembe kell venni szívelégtelenség vagy magas vérnyomás miatt veszélyeztetett betegek piroxikámmal történő kezelésekor, hogy ezen állapotok rosszabbodása elkerülhető legyen.

Ciklosporin és takrolimusz: NSAID-ok és ciklosporin vagy takrolimusz egyidejű alkalmazásakor fennállhat a vesekárosodás kialakulásának fokozott veszélye.

A piroxikám csökkentheti a diuretikumok és más antihipertenzív szerek hatását. Kálium-tartalmú gyógyszerek vagy kálium-visszatartó diuretikumok egyidejű szedése esetén fokozott lesz a szérum káliumkoncentráció megemelkedésének (hyperkalaemia) kockázata.

Piroxikám kezelés során az alkohol fogyasztása kerülendő.

Nem-szteroid gyulladásgátlók együttadása kinolonnal nem javasolt.

A piroxikám csökkentheti az intrauterin fogamzásgátló eszközök hatékonyságát.

Termékenység

A piroxikám-betadex ronthatja a nők termékenységét, így alkalmazása nem javasolt terhességet tervező nők számára. A piroxikám alkalmazásának leállítása javasolt fogamzási problémákkal küzdő vagy fogamzóképességi teszt elvégzése előtt álló nőknél.

Terhesség

Állatkísérletek során a piroxikám-betadex nem mutatott teratogén hatást. Ugyanakkor terhesség vagy szoptatás idején történő alkalmazásának biztonságossága nem kellőképpen megalapozott.

A piroxikám – más NSAID-hoz hasonlóan – a ciklooxigenáz reverzibilis gátlásán keresztül gátolja a prosztaglandin szintézisét és felszabadulását. Ennek a hatásnak köszönhető, hogy a terhesség késői szakaszában alkalmazott piroxikám a kísérleti állatokban elhúzódó és késleltetett szülést eredményezett.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a piroxikám-betadex alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ennek megfelelően általánosságban kerülendő a NSAID-ok használata a terhesség első két trimeszterében és a szülés alatt, kivéve, ha az anya számára várható klinikai előny meghaladja a magzatnak okozott esetleges károsodás kockázatát.

Tekintettel a NSAID-ok magzati szív- érrendszerre kifejtett ismert hatására (a ductus arteriosus szűkületének/ korai elzáródásának veszélye és a pulmonalis hypertensio), valamint a vesekárosodás (lásd fent), a piroxikám alkalmazása a terhesség alatt ellenjavallt.

A prosztaglandin szintézis gátlása negatívan befolyásolhatja a terhességet. Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy prosztaglandinszintézis-gátlók koraterhességben történt alkalmazását követően megemelkedhet a spontán abortusz kockázata. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása beágyazódás előtti és utáni veszteséget eredményezett.

A Brexin ellenjavallt a terhesség időtartama alatt.

Szoptatás

Adatok arra utalnak, hogy az anyatejben a piroxikám koncentrációja az anyai plazmakoncentráció körülbelül 1‑3%-a. Akár 52 napig tartó kezelés alatt sem figyeltek meg piroxikám-felhalmozódást az anyatejben a plazmában lévő koncentrációhoz viszonyítva. Mivel a klinikai biztonságosság újszülöttek esetében még nem lett megállapítva, a piroxikám-betadex nem alkalmazható a szoptatás időszakában.

A készítmény olyan mértékben csökkentheti az éberséget, ami zavarhatja a gépjárművezetéshez vagy a gyors reflexeket igénylő tevékenységek végzéséhez szükséges képességeket.

Mivel piroxikám kezeléssel összefüggésben jelentettek már szem körüli duzzanatot, homályos látást, szemirritációt, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy gépjárművezetés vagy gépek kezelése során fokozott óvatossággal járjanak el; még ha rutin szemészeti és réslámpás vizsgálatok nem is mutattak egyértelmű szemkárosodásokat, e tünetek jelentkezésekor szemészeti vizsgálatok elvégzése indokolt.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságának leírása az alábbi osztályozást követi: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥ 1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget jelentettek NSAID-okkal történő kezelés kapcsán.

Emiatt idős betegek, valamint szívbetegség szempontjából veszélyeztetett betegek esetében a szívelégtelenség előidézésének kockázatát szem előtt kell tartani.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok, hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4pont).

A Brexin gastrointestinalis szinten feltehetőleg jobban tolerálható, mint a hagyományos piroxikám; tekintettel arra, hogy a hatóanyag kevesebb időt tölt a gastrointestinalis traktusban, csökken a közvetlen érintkezés miatti irritáció kockázata.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás legjelentősebb tünetei a fejfájás, aluszékonyság, szédülés és az ájulás. Szupportív és tüneti kezelés javasolt; az aktív szén csökkentheti a piroxikám-betadex felszívódását.

Bár vizsgálatokkal nem támasztható alá, hemodialízissel valószínűleg nem gyorsítható a piroxikám kiválasztása, mivel a szer nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.