CABAZITAXEL MSN 60 MG KONCENTRÁTUM ÉS OLDÓSZER OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CABAZITAXEL 60 MG
A Cabazitaxel MSN prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban olyan kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostatacarcinomában szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik korábban docetaxelt tartalmazó kezelésben részesültek (lásd 5.1pont).
A Cabazitaxel MSN alkalmazása kizárólag a citotoxikus szerek adására specializálódott részlegeken, daganatellenes kemoterápiában jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető. A súlyos túlérzékenységi reakciók, mint a hypotensio és bronchospasmus kezeléséhez szükséges felszereléseknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk (lásd 4.4pont).
Premedikáció
A javasolt premedikáció a kabazitaxel minden egyes alkalmazása előtt legalább 30perccel végzendő az alábbi intravénás készítményekkel a túlérzékenységi reakciók kockázatának és súlyosságának csökkentésére:
-
antihisztamin (5mg dexklórfeniramin vagy 25mg difenhidramin vagy ezzel egyenértékű más gyógyszer),
-
kortikoszteroid (8mg dexametazon vagy ezzel egyenértékű más gyógyszer) és
-
H2-antagonista (lásd 4.4pont).
Antiemetikus profilaxis javasolt, amely szükség szerint peros vagy intravénás formában adható.
A kezelés során bizonyos szövődmények, pl. a veseelégtelenség megelőzése érdekében biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.
Adagolás
A kabazitaxel ajánlott dózisa 25mg/testfelületm2 1óra alatt beadott intravénás infúzió formájában háromhetente, kiegészítve napi 10mg peros prednizon vagy prednizolon adásával a kezelés teljes időtartama alatt.
A dózis módosítása
A dózist módosítani kell a következő mellékhatások fellépése esetén (A súlyossági fokozat a nemkívánatos események kritériumaira vonatkozó általános terminológia [Common Terminology Criteria for adverse Events, CTCAE 4.0]) szerint kerül meghatározásra):
1.táblázat – A mellékhatások függvényében ajánlott dózismódosítások kabazitaxellel kezelt betegnél
| Mellékhatások | Dózismódosítás |
| ≥3 súlyossági fokozatú, tartósan (több mint egy hétig) fennálló neutropenia, a megfelelő kezelés ellenére, beleértve a granulocyta-kolónia-stimuláló faktor-kezelést (G-CSF) is. | A kezelés késleltetése addig, amíg a neutrophilszám >1500sejt/mm3, majd a kabazitaxel dózisának csökkentése 25mg/m2-ről 20mg/m2-re. |
| Lázas neutropenia vagy neutropeniás fertőzés | A kezelés késleltetése az állapot javulásáig vagy megszűnéséig, és amíg a neutrophilszám >1500sejt/mm3, majd a kabazitaxel dózisának csökkentése 25mg/m2-ről 20mg/m2-re. |
| ≥3 súlyossági fokozatú diarrhoea vagy tartósan fennálló diarrhoea a megfelelő kezelés ellenére, beleértve a folyadék- és elektrolitpótlást is. | A kezelés késleltetése az állapot javulásáig vagy megszűnéséig, majd a kabazitaxel dózisának csökkentése 25mg/m2-ről 20mg/m2-re. |
| >2 súlyossági fokozatú perifériás neuropathia | A kezelés késleltetése az állapot javulásáig, majd a kabazitaxel dózisának csökkentése 25mg/m2-ről 20mg/m2-re. |
Amennyiben a betegeknél 20mg/m2 dózis mellett ezen reakciók bármelyike továbbra is fennáll, akkor megfontolható a dózis további, 15mg/m2-re történő csökkentése vagy a kabazitaxel-kezelés leállítása. A 20mg/m2-nél kisebb dózissal kezelt betegek esetén korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A kabazitaxel nagymértékben metabolizálódik a májban. Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (az összbilirubin >1–≤1,5-szerese vagy a glutamát-oxálacetát-transzamináz [GOT], más néven aszpartát-aminotranszferáz [ASAT] >1,5-szerese a normálérték felső határának [upper limit of normal, ULN]) a kabazitaxel dózisát 20mg/m2-re kell csökkenteni. Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén a kabazitaxel körültekintően, a biztonságosság szoros ellenőrzése mellett alkalmazható.
A kabazitaxel nem adható közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknek (összbilirubin>1,5×ULN) (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont).
Vesekárosodás
A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül. Hemodialízist nem igénylő, vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. A végstádiumú vesebetegségben (kreatinin-clearance [CLCR] <15ml/perc/1,73m2) szenvedő betegeket a betegségük és a korlátozott mennyiségű rendelkezésre álló adat miatt körültekintően kell kezelni, és a kezelés során gondos monitorozásra van szükség (lásd 4.4 és 5.2pont).
Idősek
A kabazitaxel időseknél történő alkalmazásakor nincs szükség specifikus dózismódosításra (lásd még 4.4, 4.8 és 5.2pont).
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása
A CYP3A-t erősen indukáló vagy erősen gátló gyógyszerek egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ha azonban a betegeknél egy erős CYP3A-inhibitor együttes alkalmazására van szükség, megfontolandó a kabazitaxel dózisának 25%-os csökkentése (lásd 4.4 és 4.5pont).
Gyermekek és serdülők
A kabazitaxelnek gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása.
A kabazitaxel biztonságosságát és hatásosságát 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 5.1pont).
Az alkalmazás módja
A kabazitaxel intravénásan alkalmazandó.
A készítmény elkészítésére és alkalmazására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
PVC infúziós tartályok és poliuretán infúziós szerelékek nem alkalmazhatók.
A kabazitaxel kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
-
Kabazitaxellel, egyéb taxánokkal, poliszorbát 80-nal, vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
1500/mm3 alatti neutrophilszám.
-
Közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodás (összbilirubin >1,5×ULN).
-
Sárgaláz elleni védőoltás egyidejű alkalmazása (lásd 4.5pont).
Túlérzékenységi reakciók
A kabazitaxel infúziós kezelés megkezdése előtt minden beteget premedikációban kell részesíteni (lásd 4.2pont).
A túlérzékenységi reakciók fellépése miatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, különösen az első és második infúzió alatt. A túlérzékenységi reakciók a kabazitaxel infúzió elkezdését követően néhány percen belül felléphetnek, ezért a hypotensio és a bronchospasmus kezeléséhez szükséges feltételeknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk. Súlyos reakciók léphetnek fel, köztük generalizált bőrkiütések/erythema, hypotensio és bronchospasmus. Súlyos túlérzékenységi reakciók fellépése esetén a kabazitaxel-kezelés azonnali leállítása és megfelelő terápia alkalmazása szükséges. A kabazitaxel-kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél túlérzékenységi reakciók jelentkeznek (lásd 4.3pont).
Csontvelő-szuppresszió
Neutropenia, anaemia, thrombocytopenia vagy pancytopenia formájában megnyilvánuló csontvelő-szuppresszió előfordulhat (lásd alább a 4.4pontban „A neutropenia kockázata” és „Anaemia”).
A neutropenia kockázata
A kabazitaxellel kezelt betegek az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (American Society of Clinical Oncology, ASCO) irányelveinek és/vagy az érvényben lévő intézményi irányelveknek megfelelően, a neutropenia kockázatának csökkentése vagy a neutropeniás szövődmények kezelése (lázas neutropenia, elhúzódó neutropenia vagy neutropeniás fertőzés) érdekében G-CSF profilaxisban részesülhetnek. Elsődleges G-CSF profilaxis megfontolandó azoknál a betegeknél, akik nagy kockázatú klinikai jellemzőkkel rendelkeznek (65éven felüli életkor, gyenge teljesítménystátusz, lázas neutropenia korábbi előfordulásai, korábbi extenzív sugárkezelés, alultápláltság vagy egyéb súlyos társbetegségek), amely állapotok az elhúzódó neutropenia következtében súlyos szövődmények kialakulására hajlamosítanak. Kimutatták, hogy a G-CSF profilaxis alkalmazása csökkentette a neutropenia incidenciáját és súlyosságát.
A kabazitaxel alkalmazásának leggyakoribb mellékhatása a neutropenia (lásd 4.8pont). A teljes vérkép heti rendszerességgel történő monitorozása elengedhetetlen az első ciklus alatt, azt követően pedig minden kezelési ciklus előtt, így a dózis módosítható, amennyiben szükséges.
Lázas neutropenia vagy elhúzódó neutropenia esetén a megfelelő terápia alkalmazásának ellenére is csökkenteni kell a kabazitaxel-dózist (lásd 4.2pont).
A kezelést csak akkor lehet újrakezdeni, ha a neutrophilszám ismét eléri a ≥1500/mm3 szintet (lásd 4.3pont).
Emésztőrendszeri zavarok
Egyes tünetek, mint a hasi fájdalom és nyomásérzékenység, láz, tartós székrekedés, hasmenés, neutropeniával vagy anélkül, súlyos emésztőrendszeri toxicitás korai manifesztációi lehetnek, amelyeket azonnal értékelni és kezelni kell. A kabazitaxel-kezelés elhalasztása vagy leállítása válhat szükségessé.
Hányinger, hányás, hasmenés és dehidráció kockázata
Amennyiben a betegek a kabazitaxel-kezelést követően hasmenést tapasztalnak, az általánosan alkalmazott hasmenés elleni készítményekkel kezelhetők. Megfelelő intézkedéseket kell tenni a betegek rehidrálása érdekében. Hasmenés gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akik előzőleg hasi-kismedencei besugárzásban részesültek. A dehidráció gyakoribb 65éves vagy annál idősebb betegeknél. A betegek rehidrálása, valamint a szérumelektrolit-szintek, különösen a káliumszint ellenőrzése és korrigálása érdekében meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. A kezelés késleltetése vagy a dózis csökkentése válhat szükségessé ≥3 súlyossági fokozatú hasmenés esetén (lásd 4.2pont). Ha a betegek hányingert vagy hányást tapasztalnak, az általánosan alkalmazott antiemetikumokkal kezelhetők.
Súlyos emésztőrendszeri reakciók kockázata
Gastrointestinalis vérzést és perforációt, ileust, colitist, ideértve a halálos kimenetelű reakciókat is, jelentettek kabazitaxellel kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Körültekintően kell eljárni azon betegek kezelésekor, akiknél az emésztőrendszeri szövődmények kialakulásának kockázata a legnagyobb: neutropeniás betegek, idősek, egyidejűleg NSAID-, thrombocyta-aggregációt gátló- vagy véralvadásgátló-kezelésben részesülő betegek, illetve olyan betegek, akiknél az anamnézisben már szerepel kismedencei sugárkezelés vagy gastrointestinalis megbetegedés, például fekély vagy gastrointestinalis vérzés.
Perifériás neuropathia
Kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél perifériás neuropathia, perifériás szenzoros neuropathia (pl. paraesthesia, dysaesthesia) és perifériás motoros neuropathia eseteit figyelték meg. A kabazitaxel-kezelés alatt álló betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy még a kezelés folytatása előtt tájékoztassák kezelőorvosukat, amennyiben neuropathiás tünetek, pl. fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség jelentkeznek. A kezelőorvosnak minden egyes kezelés előtt fel kell mérnie a neuropathia esetleges jelenlétét vagy rosszabbodását. A kezelést a tünetek javulásáig késleltetni kell. A kabazitaxel dózisát 25mg/m2-ről 20mg/m2-re kell csökkenteni ≥2 súlyossági fokozatú perifériás neuropathia tartós fennállása esetén (lásd 4.2pont).
Anaemia
Kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél anaemiát figyeltek meg (lásd 4.8pont). A kabazitaxel-kezelés megkezdése előtt, és ha a betegek vérszegénység vagy vérveszteség jeleit vagy tüneteit mutatják, ellenőrizni kell a hemoglobinszintet és a hematokritértéket. Elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknél a hemoglobinszint 10g/dl-nél alacsonyabb, és amennyiben klinikailag indokolt, megfelelő intézkedések megtétele szükséges.
Veseelégtelenség kockázata
Szepszissel, obstructiv uropathiával, továbbá hasmenés és hányás következtében kialakuló súlyos dehidrációval összefüggő vesebetegségekről számoltak be. Halálos kimenetelű esetekkel is járó veseelégtelenséget figyeltek meg. Amennyiben ez előfordul, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket a kiváltó ok azonosítására, és a betegeket intenzíven kezelni kell.
A kabazitaxel-kezelés ideje alatt biztosítani kell a megfelelő hidrálást. A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal jelentse, ha bármilyen jelentős változás jelentkezik a napi vizeletmennyiségben. A szérumkreatinin-szintet meg kell mérni a terápia megkezdése előtt, minden vérképvizsgálat során és minden esetben, ha a beteg a vizeletmennyiség változásáról számol be. A vesefunkció bármilyen, a CTCAE 4.0 (nemkívánatos események kritériumaira vonatkozó általános terminológia) szerinti 3-as súlyossági fokozatú vagy annál súlyosabb veseelégtelenséghez vezető romlása esetén a kabazitaxel-kezelést le kell állítani.
Légzőrendszeri rendellenességek
Interstitialis pneumoniáról/pneumonitisről és interstitialis tüdőbetegségről számoltak be, melyek halálos kimenetellel is járhatnak (lásd 4.8pont).
Amennyiben új vagy súlyosbodó pulmonalis tünetek jelentkeznek, a betegeket szorosan ellenőrizni kell, azonnal ki kell őket vizsgálni, és megfelelően kezelni. A diagnózis felállításáig a kabazitaxel-kezelés megszakítása javasolt. A szupportív kezelés korai alkalmazása segíthet a beteg állapotának javításában. A kabazitaxel-kezelés újraindításának előnyeit gondosan mérlegelni kell.
A szívritmuszavarok kockázata
Szívritmuszavarokat jelentettek, leggyakrabban tachycardiát és pitvarfibrillációt (lásd 4.8pont).
Idősek
Az idősek (≥65év) nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak bizonyos mellékhatásokat, beleértve a neutropeniát és a lázas neutropeniát is (lásd 4.8pont).
Májkárosodás
A kabazitaxel-kezelés ellenjavallt közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében (összbilirubin>1,5×ULN) (lásd 4.3 és 5.2pont).
Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin >1–≤1,5×ULN vagy GOT [ASAT]>1,5×ULN) a dózist módosítani kell (lásd 4.2 és 5.2pont).
Interakciók
A kabazitaxel erős CYP3A-inhibitorokkal történő együttes alkalmazása kerülendő, mivel azok megnövelhetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5pont). Ha egy erős CYP3A-inhibitorral történő együttes alkalmazás nem kerülhető el, meg kell fontolni a toxicitás jeleinek szoros monitorozását és a kabazitaxel dózisának csökkentését (lásd 4.2 és 4.5pont).
A kabazitaxel erős CYP3A-induktorokkal történő együttes alkalmazása kerülendő, mivel azok csökkenthetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5pont).
Segédanyagok:
Az oldószer 573mg alkoholt (etanolt) tartalmaz injekciós üvegenként. A készítmény ezen dózisában található alkoholmennyiség kevesebb mint 11ml sörnek vagy 5ml bornak felel meg. A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz. A nagy kockázatnak kitett betegcsoportoknál, például májbetegségben, epilepsziában vagy alkoholfüggőségben szenvedő betegeknél azonban különleges óvintézkedésre van szükség.
Poliszorbát 80 (E 433)
Ez a gyógyszer 1,56 g poliszorbát 80-at (E 433) tartalmaz 60 mg koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegenként, ami megfelel 1,04 g/ml-nek. A poliszorbátok allergiás reakciót okozhatnak. A poliszorbátoknak cardiovascularis hatásai lehetnek (hypotensio / csökkent szívműködés). A kockázat minimalizálása érdekében megfontolandó az infúzió beadási sebességének csökkentése. Figyelembe kell venni a QT-intervallum megnyúlásának és a torsades de pointes kialakulásának lehetőségét a QT‑/QTc‑intervallumot meghosszabbító gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazás esetén vagy veleszületett hosszú QT szindrómában szenvedő betegeknél.
Fogamzásgátlás
A férfiaknak fogamzásgátló módszereket kell alkalmazniuk a kabazitaxel-kezelés alatt és utána még 4hónapig (lásd 4.6pont).
Invitro vizsgálatok szerint a kabazitaxel főként (80–90%-ban) a CYP3A-rendszer által metabolizálódik (lásd 5.2pont).
CYP3A-inhibitorok
Egy erős CYP3A-inhibitor, a ketokonazol (400mg naponta egyszer) ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance-ének 20%-os csökkenését eredményezte, ami az AUC 25%-os emelkedésének felel meg. Ezért az erős CYP3A-inhibitorokkal (pl. ketokonazol, itrakonazol, klaritromicin, indinavir, nefazodon, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin, vorikonazol) történő együttes alkalmazás kerülendő, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4pont).
Az aprepitanttal, egy közepesen erős CYP3A-inhibitorral történő együttes alkalmazás nem befolyásolta a kabazitaxel clearance-ét.
CYP3A-induktorok
Egy erős CYP3A-induktor, a rifampicin (600mg naponta egyszer) ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance-ének 21%-os emelkedését eredményezte, ami az AUC 17%-os csökkenésének felel meg.
Ezért az erős CYP3A-induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, rifampicin, rifabutin, rifapentin, fenobarbitál) történő együttes alkalmazás kerülendő, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának csökkenése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4pont). Ezen kívül a betegeknek szintén mellőzniük kell a közönséges orbáncfű alkalmazását.
Organikus aniontranszporter peptid 1B1 (OATP1B1)
Invitro a kabazitaxel a szervesanion-transzporter polipeptideket (OATP1B1) is gátolta. Az OATP1B1-szubsztrátokkal (pl. sztatinok, valzartán, repaglinid) való kölcsönhatás lehetséges, nevezetesen az infúziós kezelés ideje alatt (1óra), és annak befejezését követően 20percig. Az infúziós kezelés előtt 12órás, azt követően pedig legalább 3órás intervallum betartása javasolt az OATP1B1-szubsztrát alkalmazása és az infúziós kezelés között.
Védőoltások
Kemoterápiás szerekkel immunkompromittált betegeknél élő vagy élő, attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazása súlyos vagy halálos kimenetelű fertőzéseket okozhat. Kabazitaxel-kezelés alatt álló betegnél kerülni kell az élő, attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazását. Elölt vagy inaktivált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazhatók, azonban az ezekre a védőoltásokra adott immunválasz csökkenhet.
Fogamzásgátlás
A kabazitaxel genotoxikus kockázata miatt (lásd 5.3pont), a férfiaknak hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a kabazitaxel-kezelés alatt és utána még 4hónapig.
Terhesség
A kabazitaxel terhes nőknél történő alkalmazásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Állatkísérletekben maternotoxikus dózisoknál reprodukcióra kifejtett toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont), továbbá kimutatták, hogy a kabazitaxel átjut a placentán (lásd 5.3pont). Más citotoxikus szerekhez hasonlóan a kabazitaxel-expozíció terhes nőknél magzati károsodáshoz vezethet.
A kabazitaxel nőknél nem alkalmazható.
Szoptatás
A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a kabazitaxel és metabolitjainak az anyatejbe történő kiválasztódását igazolták (lásd 5.3pont).
Termékenység
Állatkísérletek azt mutatták, hogy a kabazitaxel úgy gyakorolt hatást a hím patkányok és kutyák reproduktív rendszerére, hogy nem volt funkcionális hatással a termékenységre (lásd 5.3pont). Mindazonáltal, figyelembe véve a taxánok farmakológiai aktivitását, aneugén mechanizmuson keresztüli genotoxikus potenciáljukat, és az ebbe a csoportba tartozó számos vegyület állatkísérletekben tapasztalt, termékenységre gyakorolt hatásait, a férfi termékenységre gyakorolt hatás embernél nem zárható ki.
A kabazitaxellel kezelt férfiak számára javasolt, hogy a kezelés megkezdése előtt tanácsot kérjenek a spermiumok konzerválásának lehetőségéről.
A kabazitaxel közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel fáradtságot és szédülést okozhat. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépeket, ha a kezelés során ezeket a mellékhatásokat észlelik.
A biztonságossági profil összefoglalása
Három, randomizált, nyílt elrendezésű, kontrollos, vizsgálat során (TROPIC, PROSELICA és CARD), a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel biztonságosságát értékelték 1092, kasztrációrezisztens metasztatizáló prostatacarcinomában szenvedő betegnél, akiket háromhetente egyszer 25mg/m2 dózisú kabazitaxellel kezeltek. A betegek 6-7ciklus (mediánérték) kabazitaxel-kezelést kaptak.
A 3vizsgálat összevont elemzéséből származó incidenciák az alábbiakban, valamint a táblázatos felsorolásban kerülnek bemutatásra.
Minden súlyossági fokozatban a leggyakrabban előforduló mellékhatás az anaemia (99,0%), a leukopenia (93,0%), a neutropenia (87,9%), a thrombocytopenia (41,1%), a hasmenés (42,1%), a fáradtság (25,0%) és a gyengeség (15,4%) volt. A leggyakrabban jelentkező ≥3 súlyossági fokozatú mellékhatás, amely a betegek legalább 5%-ánál jelentkezett a neutropenia (73,1%), a leukopenia (59,5%), az anaemia (12%), a lázas neutropenia (8,0%) és a hasmenés (4,7%) volt.
A kabazitaxelt kapó betegeknél mindhárom vizsgálatban hasonló gyakorisággal állították le a kezelést mellékhatások miatt (TROPIC: 18,3%; PROSELICA: 19,5%; CARD: 19,8%). A leggyakoribb (>1,0%) mellékhatások, amelyek a kabazitaxel-kezelés leállításához vezettek, a haematuria, a fáradtság és a neutropenia voltak.
Mellékhatások táblázatos felsorolása
A 2.táblázatban a mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatások súlyossági foka a CTCAE 4.0 szerint kerül meghatározásra (súlyossági fokozat [grade] ≥3 = G≥3). A gyakoriságok minden súlyossági fokozatra vonatkoznak, és az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
2.táblázat: Az összevont elemzésből (n=1092) származó mellékhatások és hematológiai eltérések a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel-kezelés során
| Szervrendszeri kategória | Mellékhatás | Minden (bármely) súlyossági fokozatn (%) | ≥3 súlyossági fokozatn (%) | ||
| Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | |||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Neutropeniás fertőzés/szepszis* | 48 (4,4) | 42 (3,8) | ||
| Szeptikus sokk | 10 (0,9) | 10 (0,9) | |||
| Szepszis | 13 (1,2) | 13 (1,2) | |||
| Cellulitis | 8 (0,7) | 3 (0,3) | |||
| Húgyúti fertőzés | 103 (9,4) | 19 (1,7) | |||
| Influenza | 22 (2,0) | 0 | |||
| Cystitis | 22 (2,0) | 2 (0,2) | |||
| Felső légúti fertőzés | 23 (2,1) | 0 | |||
| Herpes zoster | 14 (1,3) | 0 | |||
| Candidiasis | 11 (1,0) | 1 (<0,1) | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Neutropeniaa* | 950 (87,9) | 790 (73,1) | ||
| Anaemiaa | 1073 (99,0) | 130 (12,0) | |||
| Leukopeniaa | 1008 (93,0) | 645 (59,5) | |||
| Thrombocytopeniaa | 478 (44,1) | 44 (4,1) | |||
| Lázas neutropenia | 87 (8,0) | 87 (8,0) | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység | 7 (0,6) | 0 | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Csökkent étvágy | 192 (17,6) | 11 (1,0) | ||
| Dehidráció | 27 (2,5) | 11 (1,0) | |||
| Hyperglykaemia | 11 (1,0) | 7 (0,6) | |||
| Hypokalaemia | 8 (0,7) | 2 (0,2) | |||
| Pszichiátriai kórképek | Insomnia | 45 (4,1) | 0 | ||
| Szorongás | 13 (1,2) | 0 | |||
| Zavart állapot | 12 (1,1) | 2 (0,2) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Dysgeusia | 64 (5,9) | 0 | ||
| Ízérzési zavar | 56 (5,1) | 0 | |||
| Perifériás neuropathia | 40 (3,7) | 2 (0,2) | |||
| Perifériás szenzoros neuropathia | 89 (8,2) | 6 (0,5) | |||
| Polyneuropathia | 9 (0,8) | 2 (0,2) | |||
| Paraesthesia | 46 (4,2) | 0 | |||
| Hypoaesthesia | 18 (1,6) | 1 (<0,1) | |||
| Szédülés | 63 (5,8) | 0 | |||
| Fejfájás | 56 (5,1) | 1 (<0,1) | |||
| Letargia | 15 (1,4) | 1 (<0,1) | |||
| Ischias | 9 (0,8) | 1 (<0,1) | |||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Conjunctivitis | 11 (1,0) | 0 | ||
| Fokozott könnyelválasztás | 22 (2,0) | 0 | |||
| A fül és az egyen-súly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Fülzúgás | 7 (0,6) | 0 | ||
| Vertigo | 15 (1,4) | 1 (<0,1) | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek* | Pitvarfibrilláció | 14 (1,3) | 5 (0,5) | ||
| Tachycardia | 11 (1,0) | 1 (<0,1) | |||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio | 38 (3,5) | 5 (0,5) | ||
| Mélyvénás thrombosis | 12 (1,1) | 9 (0,8) | |||
| Hypertensio | 29 (2,7) | 12 (1,1) | |||
| Orthostaticus hypotensio | 6 (0,5) | 1 (<0,1) | |||
| Hőhullámok | 23 (2,1) | 1 (<0,1) | |||
| Kipirulás | 9 (0,8) | 0 | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoe | 97 (8,9) | 9 (0,8) | ||
| Köhögés | 79 (7,2) | 0 | |||
| Oropharyngealis fájdalom | 26 (2,4) | 1 (<0,1) | |||
| Pneumonia | 26 (2,4) | 16 (1,5) | |||
| Tüdőembólia | 30 (2,7) | 23 (2,1) | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasmenés | 460 (42,1) | 51 (4,7) | ||
| Hányinger | 347 (31,8) | 14 (1,3) | |||
| Hányás | 207 (19,0) | 14 (1,3) | |||
| Székrekedés | 202 (18,5) | 8 (0,7) | |||
| Hasi fájdalom | 105 (9,6) | 15 (1,4) | |||
| Emésztési zavarok | 53 (4,9) | 0 | |||
| Gyomortáji fájdalom | 46 (4,2) | 1 (<0,1) | |||
| Aranyeres csomók | 22 (2,0) | 0 | |||
| Gastroesophagealis refluxbetegség | 26 (2,4) | 1 (<0,1) | |||
| Rectalis vérzés | 14 (1,3) | 4 (0,4) | |||
| Szájszárazság | 19 (1,7) | 2 (0,2) | |||
| Puffadás | 14 (1,3) | 1 (<0,1) | |||
| Stomatitis | 46 (4,2) | 2 (0,2) | |||
| Ileus* | 7 (0,6) | 5 (0,5) | |||
| Gastritis | 10 (0,9) | ||||
| Colitis* | 10 (0,9) | 5 (0,5) | |||
| Gastrointestinalis perforatio | 3 (0,3) | 1 (<0,1) | |||
| Gastrointestinalis vérzés | 2 (0,2) | 1 (<0,1) | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Alopecia | 80 (7,3) | 0 | ||
| Száraz bőr | 23 (2,1) | 0 | |||
| Erythema | 8 (0,7) | 0 | |||
| Köröm-rendellenesség | 18 (1,6) | 0 | |||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Hátfájás | 166 (15,2) | 24 (2,2) | ||
| Ízületi fájdalom | 88 (8,1) | 9 (0,8) | |||
| Végtagfájdalom | 76 (7,0) | 9 (0,8) | |||
| Izomgörcsök | 51 (4,7) | 0 | |||
| Izomfájdalom | 40 (3,7) | 2 (0,2) | |||
| Vázizom eredetű mellkasi fájdalom | 34 (3,1) | 3 (0,3) | |||
| Izomgyengeség | 31 (2,8) | 1 (0,2) | |||
| A bordaív és a medence közötti hasi-háti régió fájdalma | 17 (1,6) | 5 (0,5) | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Akut veseelégtelenség | 21 (1,9) | 14 (1,3) | ||
| Veseelégtelenség | 8 (0,7) | 6 (0,5) | |||
| Dysuria | 52 (4,8) | 0 | |||
| Vesekólika | 14 (1,3) | 2 (0,2) | |||
| Haematuria | 205 (18,8) | 33 (3,0) | |||
| Pollakisuria | 26 (2,4) | 2 (0,2) | |||
| Hydronephrosis | 25 (2,3) | 13 (1,2) | |||
| Vizeletretenció | 36 (3,3) | 4 (0,4) | |||
| Vizelettartási zavarok | 22 (2,0) | 0 | |||
| Húgyvezeték-elzáródás | 8 (0,7) | 6 (0,5) | |||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Kismedencei fájdalom | 20 (1,8) | 5 (0,5) | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Fáradtság | 333 (30,5) | 42 (3,8) | ||
| Gyengeség | 227 (20,8) | 32 (2,9) | |||
| Láz | 90 (8,2) | 5 (0,5) | |||
| Perifériás oedema | 96 (8,8) | 2 (0,2) | |||
| Nyálkahártya-gyulladás | 23 (2,1) | 1 (<0,1) | |||
| Fájdalom | 36 (3,3) | 7 (0,6) | |||
| Mellkasi fájdalom | 11 (1,0) | 2 (0,2) | |||
| Oedema | 8 (0,7) | 1 (<0,1) | |||
| Hidegrázás | 12 (1,1) | 0 | |||
| Rossz közérzet | 21 (1,9) | 0 | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Testtömegcsökkenés | 81 (7,4) | 0 | ||
| Emelkedett GOT- (ASAT) szint | 13 (1,2) | 1 (<0,1) | |||
| Transzaminázok szintjének emelkedése | 7 (0,6) | 1 (<0,1) | |||
a laboratóriumi értékek alapján
* lásd az alábbiakban részletezve
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Neutropenia és azzal összefüggő klinikai események
A G-CSF profilaxis alkalmazása korlátozta a neutropenia incidenciájának gyakoriságát és súlyosságát (lásd 4.2 és 4.4pont).
A laboratóriumi adatok alapján a ≥3 súlyossági fokozatú neutropenia a G-CSF alkalmazásától függően 44,7% és 76,7% között változott. G-CSF profilaxis alkalmazásakor jelentették a legalacsonyabb incidenciát. A ≥3 súlyossági fokozatú lázas neutropenia incidenciája is ugyanígy, 3,2% és 8.6% között változott.
A neutropenia szövődményeit (ideértve: lázas neutropenia, neutropeniás fertőzés/szepszis és neutropeniás colitis), amelyek bizonyos esetekben halálos kimenetelűek voltak, az elsődleges G-CSF profilaxist kapó betegek 4,0%-ánál, míg a többi beteg 12,8%-ánál jelentették.
Szívbetegségek és arrhythmiák
Az összevont elemzés alapján cardialis eseményt a betegek 5,5%-ánál jelentettek, közülük 1,1%‑nál lépett fel ≥3 súlyossági fokozatú arrhythmia. A tachycardia előfordulása 1,0% volt a kabazitaxellel kezeltek körében, melyből kevesebb mint 0,1% volt ≥3 súlyossági fokú. A pitvarfibrilláció incidenciája 1,3% volt. Szívelégtelenséggel kapcsolatos eseményekről 2betegnél (0,2%) számoltak be, melyből 1eset halálos kimenetelű volt. Egy betegnél (0,3%) halálos kimenetelű kamrafibrillációt és 3betegnél (0,5%) szívmegállást jelentettek. A vizsgálatot végző szerint egyik esemény sem hozható összefüggésbe a kezeléssel.
Haematuria
Az összevont elemzés alapján a haematuria – minden (bármely) súlyossági fokozat – gyakorisága 25mg/m2 dózis alkalmazásakor 18,8% volt (lásd 5.1pont). Az értékelést zavaró okokat (amennyiben ilyet leírtak), például a betegség progressziója, műszerezettség, fertőzés vagy antikoaguláns-/NSAID-/acetilszalicilsav-kezelés, az esetek felében azonosítottak.
Egyéb laboratóriumi eltérések
Az összevont elemzésben, a laboratóriumi eltérések alapján a ≥3 súlyossági fokozatú anaemia incidenciája 12,0%, az emelkedett GOT (ASAT) incidenciája 1,3%, az emelkedett GPT (ALAT) incidenciája 1,0%, az emelkedett bilirubinérték incidenciája 0,5% volt.
Emésztőrendszeri zavarok
Colitis (ideértve az enterocolitist és a neutropeniás colitist) és gastritis előfordulását észlelték. Gastrointestinalis vérzést, gastrointestinalis perforációt és ileust (bélelzáródást) ugyancsak jelentettek (lást 4.4pont).
Légzőrendszeri rendellenességek
Interstitialis pneumonia/pneumonitis és interstitialis tüdőbetegség, olykor halálos kimenetelű eseteit jelentették nem ismert gyakorisággal (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) (lásd 4.4pont).
Vese- és húgyúti betegségek
Nem gyakran cystitisről, közte haemorrhagias cystitisről is beszámoltak, ami korábbi besugárzás következtében kialakuló jelenség (radiation recall phenomenon = irradiációs recall jelenség).
Gyermekek és serdülők
Lásd 4.2pont.
Egyéb különleges betegcsoportok
Idősek
A prosztatarák-vizsgálatokban a 25mg/m2-es kabazitaxel-kezelésben részesülő 1092beteg közül 755beteg volt 65éves vagy annál idősebb, beleértve 238 olyan beteget, akik 75évesnél idősebbek voltak. A 65éves vagy annál idősebb betegeknél a következő, nem hematológiai mellékhatásokat jelentették ≥5%-kal nagyobb gyakorisággal a fiatalabb betegekhez képest: fáradtság (33,5% vs. 23,7%), asthenia (23,7% vs. 14,2%), székrekedés (20,4% vs. 14,2%) és dyspnoe (10,3% vs. 5,6%). A neutropenia (90,9% vs. 81,2%) és a thrombocytopenia (48,8% vs. 36,1%) előfordulása szintén 5%-kal magasabb volt a 65éves vagy annál idősebb betegeknél a fiatalabb betegekhez képest. A ≥3súlyossági fokozatú neutropenia és a lázas neutropenia előfordulási arányában volt a legnagyobb különbség a két korcsoport között (az előbbi 14%-kal, az utóbbi pedig 4%-kal volt magasabb a 65éves vagy idősebb betegeknél, a 65évesnél fiatalabbakhoz képest) (lásd 4.2 és 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A kabazitaxelnek nincs ismert antidotuma. Túladagolás esetén a szövődmények előreláthatóan a mellékhatások – mint a csontvelő-szuppresszió és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek – felerősödéséből származnak.
Túladagolás esetén a beteget specializált részlegen, szoros megfigyelés alatt kell tartani. A túladagolás észlelését követően a betegnek mihamarabb terápiás dózisú G-CSF-kezelést kell kapnia. További megfelelő tüneti kezelés szükséges.
Farmakológiai tulajdonságok - CABAZITAXEL 60 MG
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, taxánok, ATC-kód: L01CD04
Hatásmechanizmus
A kabazitaxel egy daganatellenes szer, amely hatását a sejtek mikrotubuláris hálózatának szétszakítása által fejti ki. A kabazitaxel a tubulinhoz kötődik, és elősegíti a tubulin mikrotubulusokká történő felépülését, illetve egyidejűleg gátolja a szétválásukat. Ez a mikrotubulusok stabilizációjához vezet, amely a mitotikus és interfázisos sejtfunkciók gátlását eredményezi.
Farmakodinámiás hatások
A kabazitaxel daganatellenes hatása széles körben bebizonyosodott egerekbe xenograftként átültetett, előrehaladott humán daganatokkal szemben. A kabazitaxel hatásos a docetaxelre érzékeny daganatokkal szemben. Továbbá, a kabazitaxel aktivitást mutatott a docetaxelt is tartalmazó kemoterápiás kezelésre rezisztens tumormodellek esetén.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A kabazitaxel hatásosságát és biztonságosságát prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban történő alkalmazása esetén egy randomizált, nyílt elrendezésű, nemzetközi, multicentrikus, III.fázisú vizsgálat (EFC6193 vizsgálat) során értékelték kasztrációrezisztens metasztatizáló prosztatarákban szenvedő, korábban docetaxel-tartalmú terápiában részesült betegeknél.
A vizsgálat elsődleges hatásossági végpontja a teljes túlélés (Overall Survival, OS) volt.
A másodlagos végpontok közé tartozott a progressziómentes túlélés (Progression Free Survival, PFS [amely definíció szerint a randomizációtól a tumor progressziójáig, a prosztataspecifikus antigén /PSA/ progressziójáig, a fájdalom progressziójáig vagy a bármilyen okból bekövetkező halálozásig eltelt idő, attól függően, hogy melyik következett be hamarabb]), a tumorválasz aránya (Tumor Response Rate) a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – A válasz értékelésének kritériumai szolid tumorok esetén) kritériumok alapján, a PSA progressziója (amely definíció szerint a PSA-érték ≥25%-os növekedése a terápiára rezisztens, vagy >50%-os növekedése a terápiára reagáló betegek esetén), a PSA-válasz (a szérum PSA-szintjének legalább 50%-kal való csökkenése), a fájdalom progressziója (ezt a McGill–Melzack-féle kérdőív fájdalomskálája [Present Pain Intesity, PPI] és egy fájdalomcsillapító pontrendszer [Analgesic Score, AS] segítségével értékelték) és a fájdalom-válasz (amely definíció szerint 2pontnál nagyobb fájdalomcsökkenés a kiindulási átlagos PPI-hez képest a fájdalomcsillapítók dózisának [AS] emelése nélkül, vagy a fájdalomcsillapítók alkalmazásának ≥50%‑kal való csökkentése a kezdeti átlagos AS-hez képest a fájdalom erősödése nélkül).
Összesen 755beteget randomizáltak napi 10mg peros prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3hetente intravénásan, 25mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel-terápiára, maximum 10cikluson át (n=378), vagy napi 10mg peros prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3hetente intravénásan, 12mg/m2 dózisban alkalmazott mitoxantron-terápiára, maximum 10cikluson át (n=377).
Ebben a vizsgálatban 18évesnél idősebb, kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostatacarcinomában szenvedő betegek vettek részt, akiknél a betegség progressziója vagy a RECIST kritériumok alapján mérhető volt, vagy ezen kritériumok alapján nem volt mérhető, de a PSA-érték emelkedést mutatott, vagy új laesiók jelentek meg, és a Keleti Kooperatív Onkológiai Csoport (Eastern Cooperative Oncology Group, ECOG) szerinti 0–2-es teljesítménystátusszal rendelkeztek. A betegeknek további feltételeknek kellett megfelelni: neutrophylszám >1500/mm3, thrombocytaszám >100000/mm3, hemoglobinszint >10g/dl, kreatininszint <1,5×ULN, összbilirubin <1×ULN, GOT (ASAT) és GPT (ALAT) <1,5×ULN.
Azok a betegek, akiknek a kórelőzményében pangásos szívelégtelenség, vagy az elmúlt 6hónapon belül myocardialis infarctus szerepel, vagy azok, akiknél kezeletlen arrhythmiák, angina pectoris és/vagy magasvérnyomás-betegség állnak fenn, nem vehettek részt a vizsgálatban.
A demográfiai tulajdonságok, beleértve az életkort, a rasszt és az ECOG-teljesítménystátuszt (0–2), kiegyensúlyozottak voltak a két vizsgálati csoportban. A kabazitaxel-csoportban az átlagéletkor 68év volt (46–92 közötti tartományban) és a rasszbeli megoszlás a következő volt: 83,9% fehér bőrű, 6,9% ázsiai/keleti, 5,3% fekete bőrű és 4% egyéb.
A kezelési ciklusok száma 6 volt a kabazitaxel-csoportban és 4 a mitoxantron-csoportban (mediánértékek). Azon betegek aránya, akik a teljes kezelésben részesültek (10ciklus), 29,4% volt a kabazitaxel-csoportban és 13,5% a komparátorcsoportban.
A teljes túlélési idő lényegesen hosszabb volt a kabazitaxel-csoportban, mint a mitoxantron-csoportban (15,1hónap vs. 12,7hónap), a halálozási kockázat 30%-kal csökkent a mitoxantronhoz képest (lásd 3.táblázat és 1.ábra).
Egy 59betegből álló alcsoport előzetesen <225mg/m2 kumulatív docetaxel-dózist kapott (29beteg a kabazitaxel-karon, 30beteg a mitoxantron-karon). Ebben a betegcsoportban nem volt lényeges különbség a teljes túlélés tekintetében (relatív hazárd [HR] [95%-os CI] 0,96 [0,49–1,86]).
3.táblázat – A kabazitaxel hatásossága az EFC6193 vizsgálatban kasztrációrezisztens metasztatizáló prostatacarcinomában szenvedő betegek kezelése esetén
| Kabazitaxel + prednizonn=378 | Mitoxantron + prednizonn=377 | |
| Teljes túlélés | ||
| Elhalálozott betegek száma (%) | 234 (61,9%) | 279 (74%) |
| Túlélés (mediánérték) (hónap) (95%-os CI) | 15,1 (14,1‒16,3) | 12,7 (11,6‒13,7) |
| Relatív hazárd (HR)1 (95%-os CI) | 0,70 (0,59‒0,83) | |
| p-érték | <0,0001 | |
1A Cox-modell segítségével becsült HR; a kevesebb mint 1 értékű relatív hazárd a kabazitaxel előnyét mutatja.
1.ábra: Kaplan–Meier-féle teljes túlélési görbék (EFC6193)
A kabazitaxel-karon a mitoxantron-karhoz képest javult a progressziómentes túlélés, 2,8 (2,4–3,0) hónap vs. 1,4 (1,4–1,7) hónap, HR (95%-os CI) 0,74 (0,64–0,86), p<0,0001.
A kabazitaxel-karon a 14,4%-os (95%-os CI: 9,6–19,3) tumorválasz aránya lényegesen magasabb volt a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 4,4%-kal összehasonlítva (95%-os CI: 1,6–7,2),
p=0,0005.
A PSA másodlagos végpontok pozitívak voltak a kabazitaxel vizsgálati karon. A kabazitaxel-karon 6,4hónap alatt (95%-os CI: 5,1–7,3) (mediánérték) figyeltek meg PSA-progressziót, míg ez a mitoxantron-karon 3,1hónap alatt (95%-os CI: 2,2–4,4) következett be, HR 0,75hónap (95%-os CI: 0,63–0,90), p=0,0010. A kabazitaxel-karon 39,2%-os volt a PSA-válasz (95%-os CI: 33,9–44,5), a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 17,8%-os válasszal szemben (95%-os CI: 13,7–22,0), p=0,0002.
A fájdalom progressziója és a fájdalom-válasz tekintetében nem volt statisztikai különbség a két kezelési kar között.
Egy noninferioritási, multicentrikus, multinacionális, randomizált, nyílt elrendezésű, III. fázisú vizsgálatban (EFC11785 vizsgálat) 1200, kasztrációrezisztens metasztatizáló prostatacarcinomában szenvedő, korábban docetaxelt tartalmazó kezelésben részesült beteget randomizáltak 25mg/m2 (n=602) vagy 20mg/m2 kabazitaxel-dózisra (n=598). A teljes túlélés (OS) volt az elsődleges hatásossági végpont.
A vizsgálat elérte az elsődleges célját, annak bizonyítását, hogy a 20mg/m2es kabazitaxellel végzett kezelés noniferior a 25mg/m2 kabazitaxellel végzett kezeléshez képest (lásd 4.táblázat).
A betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb százalékánál (p<0,001) volt észlelhető PSA-válasz a 25mg/m2 kabazitaxel-csoportban (42,9%) a 20mg/m2 kabazitaxel-csoporthoz képest (29,5%). A PSA-progresszió statisztikailag szignifikánsan magasabb kockázatát figyelték meg a 20mg/m2-es dózissal kezelteknél, mint a 25mg/m2-es dózissal kezelteknél (HR 1,195; 95%-os CI: 1,25–1,393).
Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az egyéb másodlagos végpontok (PFS, tumor- és fájdalom-válasz, a tumor és a fájdalom progressziója, és a FACT-P [Functional Assessment of Carcinoma Therapy-Prostate)] 4alkategóriája) tekintetében.
4.táblázat - Teljes túlélés az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon
(Beválasztás szerinti analízis) – Hatásossági elsődleges végpont
| CBZ20+PRED | CBZ25+PRED | |
| n=598 | n=602 | |
| Teljes túlélés | ||
| Halálesetek száma, n (%) | 497 (83,1%) | 501 (83,2%) |
| Túlélés (mediánérték) (95%-os CI) (hónapok) | 13,4 (12,19–14,88) | 14,5 (13,47–15,28) |
| Relatív hazárda | ||
| CBZ25+PRED-hez képest | 1,024 | - |
| 1-oldalú 98,89%-os UCI | 1,184 | - |
| 1-oldalú 95%-os LCI | 0,922 | - |
CBZ20=kabazitaxel 20mg/m2, CBZ25=kabazitaxel 25mg/m2, PRED=Prednizon/Prednizolon CI=konfidenciaintervallum, LCI=konfidenciaintervallum alsó hatérértéke, UCI=konfidenciaintervallum felső hatérértéke
aRelatív hazárd becslése a Cox-féle arányos hazárd regressziós modell alapján történik. Az 1-nél kisebb relatív hazárd azt jelenti, hogy a 20mg/m2 kabazitaxelnek – a 25mg/m2 kabazitaxelhez viszonyítva – kisebb a kockázata.
A 25mg/m2 kabazitaxel EFC11785 klinikai vizsgálatban észlelt biztonságossági profilja minőségileg és mennyiségileg hasonló volt ahhoz, mint amit az EFC6193 vizsgálatban megfigyeltek. Az EFC11785 klinikai vizsgálat a kabazitaxel 20mg/m2-es dózisának kedvezőbb biztonságossági profilját mutatta.
5.táblázat – A biztonságossági adatok összefoglalása az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20mg/m2 kabazitaxelt alkalmazó karon
| CBZ20+PRED n=580 | CBZ25+PRED n=595 | ||
| Kezelési ciklusok száma (mediánérték) / a kezelések időtartama (mediánérték) | 6/18hét | 7/21hét | |
| Csökkentett dózist kapó betegek száma n (%) | 20-ról 15mg/m2-re: 58(10,0%) 15-ről 12mg/m2-re: 9(1,6%) | 25-ről 20mg/m2-re: 128(21,5%) 20-ról 15mg/m2-re: 19(3,2%) 15-ről 12mg/m2-re: 1(0,2%) | |
| Minden (bármely) súlyossági fokozatot tartalmazó mellékhatásoka(%) | |||
| Hasmenés | 30,7 | 39,8 | |
| Hányinger | 24,5 | 32,1 | |
| Fáradtság | 24,7 | 27,1 | |
| Haematuria | 14,1 | 20,8 | |
| Asthenia | 15,3 | 19,7 | |
| Étvágycsökkenés | 13,1 | 18,5 | |
| Hányás | 14,5 | 18,2 | |
| Székrekedés | 17,6 | 18,0 | |
| Hátfájás | 11,0 | 13,9 | |
| Klinikai neutropenia | 3,1 | 10,9 | |
| Húgyúti fertőzés | 6,9 | 10,8 | |
| Perifériás szenzoros neuropathia | 6,6 | 10,6 | |
| Dysgeusia | 7,1 | 10,6 | |
| ≥3-assúlyossági fokú mellékhatásokb(%) | |||
| Klinikai neutropenia | 2,4 | 9,6 | |
| Lázas neutropenia | 2,1 | 9,2 | |
| Hematológiai eltérésekc(%) | |||
| ≥3-assúlyossági fokú neutropenia | 41,8 | 73,3 | |
| ≥3-assúlyossági fokú anaemia | 9,9 | 13,7 | |
| ≥3-assúlyossági fokú thrombocytopenia | 2,6 | 4,2 | |
CBZ20=kabazitaxel 20mg/m2, CBZ25=kabazitaxel 25mg/m2, PRED=Prednizon/Prednizolon
a A 10%-nál nagyobb gyakorisággal előforduló, minden (bármely) súlyossági fokozatot tartalmazó mellékhatások
b 5%-nál nagyobb gyakoriságú, ≥ 3súlyossági fokú mellékhatások
c Laboratóriumi értékek alapján
Egy prospektív, nemzetközi, randomizált, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű, IV. fázisú vizsgálatba (LPS14201/CARD study) 255, metasztatizáló kasztrációrezisztens prostatacarcinomában szenvedő olyan beteget randomizáltak, akik korábban bármilyen, docetaxelt tartalmazó kezelési protokollt és androgénreceptort célzó kezelést (abirateron vagy enzalutamid, és a betegség progrediált a kezelés megkezdését követő 12hónapon belül) kaptak. A randomizált betegek vagy 25mg/m2 kabazitaxelt kaptak 3hetente, napi egyszeri 10mg prednizonnal/prednizolonnal kombinálva (n=129), vagy pedig androgén receptort célzó kezelést (1000mg abirateron naponta egyszer + 5mg prednizon/prednizolon naponta kétszer, vagy 160mg enzalutamid naponta egyszer) (n=126). Az elsődleges végpont a 2.prosztatarák munkacsoport (Prostate Cancer WorkingGroup-2, PCWG2) definíciója szerinti radiológiai progressziómentes túlélés (radiographic progression free-survival, rPFS) volt.
A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés, a progressziómentes túlélés, a PSA-válasz és a tumorválasz.
A demográfiai adatok és a betegségjellemzők hasonlóak voltak a kezelési karok között. Kiinduláskor a medián életkor 70év, a betegek 95%-ának ECOG-teljesítménystátusza 0-1, a medián Gleason-pontszáma pedig 8 volt. A betegek 61%-a kapott előzőleg androgénreceptort célzó kezelést a korábbi docetaxel-kezelés után.
A vizsgálatban teljesült az elsődleges végpont: a radiológiai progressziómentes túlélés szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel esetében az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (8hónap vs. 3,7hónap), a radiológiai progresszió kockázata pedig 46%-kal csökkent az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (lásd 6.táblázat és 2.ábra).
6.táblázat - A kabazitaxel hatásossága a CARD vizsgálatban, metasztatizáló kasztrációrezisztens prostatacarcinomában szenvedő betegek kezelésében (beválasztás szerinti [intent-to-treat] elemzés) – radiológiai progressziómentes túlélés (rPFS)
| Kabazitaxel + prednizon/prednizolon + G-CSF n=129 | Androgénreceptort célzó kezelés: abirateron + prednizon/prednizolon vagy enzalutamid n=126 | |
| Az események száma az adatzárás (cut-off) időpontjában (%) | 95 (73,6%) | 101 (80,2%) |
| Medián rPFS (hónap) (95%-os CI) | 8,0 (5,7–9,2) | 3,7 (2,8–5,1) |
| Relatív hazárd (HR) (95%-os CI) | 0,54 (0,40–0,73) | |
| p-érték1 | <0,0001 | |
1stratifikált log-rank próba, szignifikanciaküszöb=0,05
2.ábra – Elsődleges végpont: A radiológiai progressziómentes túlélés Kaplan-Meier-görbével ábrázolva (ITT-populáció)
A „+” jelek a cenzorált adatokat jelölik
A randomizációkor használt stratifikációs tényezőkön alapuló, tervezett alcsoport elemzések relatív hazárdja az rPSF esetében 0,61 (95%-os CI: 0,39–0,96) volt a docetaxel-kezelés előtt androgén-receptort célzó kezelésben részesült betegeknél, és 0,48 (95%-os CI: 0,32–0,70) volt a docetaxel-kezelés után androgénreceptort célzó kezelésben részesült betegeknél.
A kabazitaxel statisztikailag szuperiornak bizonyult az androgénreceptort célzó komparátoroknál mindegyik alfa-védett, fő másodlagos végpontot illetően, ideértve a teljes túlélést (13,6hónap a kabazitaxel-karon vs. 11,0hónap az androgénreceptort célzó kezelési karon, HR: 0,64, 95%-os CI: 0,46–0,89; p=0,008), a progressziómentes túlélést (4,4hónap a kabazitaxel-karon vs. 2,7hónap az androgénreceptort célzó kezelési karon, HR: 0,52; 95%-os CI: 0,40–0,68), a megerősített PSA-választ (36,3% a kabazitaxel-karon vs. 14,3% az androgénreceptort célzó kezelési karon, p=0,0003) és a legjobb tumorválaszt (36,5% a kabazitaxel-karon vs. 11,5% az androgénreceptort célzó kezelési karon, p=0,004).
A 25mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel CARD vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilja összességében hasonló volt a TROPIC és a PROSELICA vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilhoz (lásd 4.8pont). A ≥3 súlyossági fokozatú nemkívánatos események incidenciája 53,2% volt a kabazitaxel-karon és 46,0% az androgénreceptort célzó kezelési karon. A ≥3 súlyossági fokozatú súlyos nemkívánatos események incidenciája 31,7% volt a kabazitaxel-karon és 37,1% az androgén-receptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegek nemkívánatos események miatt végleg abbahagyták a kezelést 19,8% volt a kabazitaxel-karon és 8,1% az androgénreceptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegeknél halálos kimenetelű nemkívánatos esemény jelentkezett 5,6% volt a kabazitaxel-karon és 10,5% az androgénreceptort célzó kezelési karon.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a kabazitaxel vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől prostatacarcinoma indikációjában (lásd 4.2pont, gyermekekre és serdülőkre vonatkozó információk).
A kabazitaxel-kezelést egy nyílt elrendezésű, multicentrikus, I/II. fázisú vizsgálatban összesen 39gyermeknél és serdülőnél értékelték (4–18évesek a vizsgálat I. fázisában, és 3–16évesek a vizsgálat II. fázisában). A II. fázis nem bizonyította a monoterápiában, 30mg/m2 dózisban alkalmazott kabazitaxel hatásosságát rekurrens vagy refrakter, diffúz, intrinsic ponticus gliomában (DIPG) és highgrade gliomában (HGG) szenvedő gyermekeknél és serülőknél.
Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 170beteg körében, köztük előrehaladott szolid tumoros (n=69), metasztatizáló emlőcarcinomás (n=34) és metasztatizáló prostatacarcinomás (n=67) betegekkel. Ezek a betegek hetente vagy 3hetente 10–30mg/m2 dózisban részesültek kabazitaxel-kezelésben.
Felszívódás
25mg/m2 kabazitaxel 1órás intravénás adását követően metasztatizáló prostatacarcinomás betegeknél (n=67) a Cmax 226ng/ml volt (variációs együttható [CV]: 107%), és ezt az értéket az 1órás infúzió végére érték el (tmax). Az átlagos AUC 991ng×óra/ml volt (CV 34%).
Nem mutatkozott nagymértékű eltérés a dózisarányosságban 10–30mg/m2 dózisokkal kezelt, előrehaladott szolid tumoros betegeknél (n=126).
Eloszlás
Az eloszlási térfogat (Vss) dinamikus egyensúlyi állapotban 4870l volt (2640 l/m2 egy 1,84m2 medián kiindulási testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén).
Invitro, a kabazitaxel humán szérumfehérjékhez való kötődése 89–92% volt, és 50000ng/ml-ig nem volt telíthető, amely megegyezik a klinikai vizsgálatok során megfigyelt maximális koncentrációval. A kabazitaxel főként a humán szérumalbuminhoz (82,0%) és lipoproteinekhez (87,9% HDL, 69,8% LDL és 55,8% VLDL esetén) kötődik. Az invitro vér/plazma koncentráció arány emberi vérben 0,90–0,99 között volt, ami arra utal, hogy a kabazitaxel egyenlő mértékben oszlott el a vér és a plazma között.
Biotranszformáció
A kabazitaxel nagymértékben metabolizálódik a májban (>95%), főként a CYP3A izoenzim által (80‑90%-ban). A kabazitaxel a fő keringő vegyület a humán plazmában. Hét metabolitot azonosítottak a plazmában (köztük az O-demetiláció során képződő 3aktív metabolitot) az anyavegyület expozíciójának 5%-áért felelős fő metabolittal együtt. A kabazitaxel kb. 20 metabolitja választódik ki a humán vizeletbe és székletbe.
Invitro vizsgálatok alapján, a klinikailag releváns koncentrációban alkalmazott kabazitaxel esetén fennáll azon gyógyszerek gátlásának potenciális kockázata, amelyek főként a CYP3A szubsztrátjai. Egy klinikai vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a kabazitaxel (25mg/m2 egyszeri, 1órás infúzióban alkalmazva) nem módosította a midazolám, egy kontroll CYP3A-szubsztrát plazmaszintjét. Ezért terápiás dózisok esetén, a CYP3A-szubsztrátok kabazitaxellel történő együttes alkalmazásának várhatóan semmilyen klinikai következménye nincs.
Olyan gyógyszerek esetében, amelyek egyéb CYP enzimek szubsztrátjai (1A2, 2B6, 2C9, 2C8, 2C19, 2E1 és 2D6) nem áll fenn ennek a gátlásnak a potenciális kockázata, valamint nem áll fenn olyan gyógyszerek kabazitaxel általi indukciójának kockázata sem, amelyek a CYP1A, CYP2C9 és CYP3A szubsztrátjai. A kabazitaxel invitro nem gátolta a warfarin CYP2C9 által mediált, 7-hidroxi-warfarinná történő átalakulásának fő biotranszformációs útját. Ezért invivo nem várható farmakokinetikai interakció a kabazitaxel és a warfarin között.
A kabazitaxel invitro nem gátolta a multidrog-rezisztencia fehérjéket (MRP): MRP1, MRP2 vagy a szerveskation-transzportereket (OCT1). A kabazitaxel, a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk legalább 15-szörösénél gátolta a P-glikoprotein (PgP) (digoxin, vinblasztin), az emlőrákrezisztencia-fehérje (BCRP) (metotrexát) és a szervesanion-transzporter polipeptid OATP1B3 (CCK8) transzportját, míg az OATP1B1(ösztradiol-17-béta-glükuronid) transzportját a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk csupán 5-szörösénél gátolta. Következésképpen 25mg/m2 dózisnál az MRP, OCT1, PgP, BRCP és OATP1B3 szubsztrátokkal való kölcsönhatás kockázata invivo nem valószínű. Az OATP1B1-transzporterekkel való kölcsönhatás kockázata fennállhat, nevezetesen az infúziós kezelés ideje alatt (1óra) és annak befejezését követően 20percig (lásd 4.5pont).
Elimináció
A 14C-izotóppal jelölt kabazitaxel 25mg/m2 dózisának 1órás intravénás infúzióban történő alkalmazását követően az alkalmazott dózis mintegy 80%-a 2héten belül kiválasztódott. A kabazitaxel főként a széklettel választódik ki nagyszámú metabolit formájában (az alkalmazott dózis 76%-a), míg a kabazitaxel és metabolitjainak a vesén át történő kiválasztódása az alkalmazott dózisnak kevesebb mint 4%-át teszi ki (2,3% változatlan formában a vizelettel ürül).
A kabazitaxel magas plazmaclearance-t, 48,5l/órát (26,4l/óra/m2 egy 1,84m2 medián kiindulási testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén) és 95órás, hosszú terminális felezési időt mutatott.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A populációs farmakokinetikai analízis során 65éves és annál idősebb 70betegnél (57beteg 65–75év között és 13beteg 75év felett) az életkor nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját.
Gyermekek és serdülők
A kabazitaxel biztonságosságát és hatásosságát 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Májkárosodás
A kabazitaxel elsősorban hepaticus metabolizmus útján eliminálódik.
Egy 43, kizárólag májkárosodásban szenvedő carcinomás beteggel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az enyhe (összbilirubin >1–≤1,5×ULN vagy GOT>1,5×ULN) vagy közepesen súlyos fokú májkárosodás (összbilirubin >1,5–≤3,0×ULN) nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját. A kabazitaxel még tolerálható maximális dózisa 20mg/m2, illetve 15mg/m2 volt.
Három, súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegnél (összbilirubin >3×ULN), 39%-os clearance-csökkenést figyeltek meg az enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel összehasonlítva, amely arra utal, hogy a súlyos fokú májkárosodás hatással van a kabazitaxel farmakokinetikájára. A kabazitaxel még tolerálható maximális dózisát nem határozták meg súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél.
A biztonságossági és tolerálhatósági adatok alapján a kabazitaxel dózisát csökkenteni kell enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.4pont). A kabazitaxel ellenjavallt közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.3pont).
Vesekárosodás
A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül (a dózis 2,3%-a). A populációs farmakokinetikai analízis során, amelyet 170beteg körében végeztek, akik közül 14 közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 30–50ml/perc) és 59 enyhe fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance: 50–80ml/perc) szenvedett, az enyhe és közepesen súlyos fokú vesekárosodás nem befolyásolta jelentős mértékben a kabazitaxel farmakokinetikáját. Ezt megerősítette egy normál veseműködésű (8beteg), közepesen súlyos (8beteg) és súlyos fokú (9beteg) vesekárosodásban szenvedő szolid tumoros betegekkel végzett összehasonlító farmakokinetikai vizsgálat, amelyben a betegek több ciklusban kaptak legfeljebb 25mg/m2 kabazitaxelt egyszeri intravénás infúzióban.
Gyógyszerészeti jellemzők - CABAZITAXEL 60 MG
Koncentrátum
poliszorbát 80, amely nyomokban citromsavat tartalmaz pH beállításhoz, legfeljebb pH 3,5 szintig (5%-os vizes oldatban)
Oldószer
96%-os etanol
injekcióhoz való víz
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Az oldatos infúzió elkészítéséhez és alkalmazásához nem alkalmazhatók PVC infúziós tartályok, vagy poliuretán infúziós szerelékek.
Bontatlan injekciós üvegek
Koncentrátum: 3év
Oldószer: 3év
A koncentrátum oldószerrel történő kezdeti hígítását követően
A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása környezeti hőmérsékleten (15ºC–30°C) 1órán át igazolt. Mikrobiológiai szempontból az elkészített koncentrátum-oldószer keveréket azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Az infúziós zsákban/üvegben történő végső hígítást követően
Az oldatos infúzió kémiai és fizikai stabilitása környezeti hőmérsékleten tárolva 8órán át (beleértve az infúzió beadásának 1órás időtartamát is), hűtőszekrényben tárolva pedig 48órán át (beleértve az infúzió beadásának 1órás időtartamát is) igazolt.
Mikrobiológiai szempontból az infúziós oldatot azonnal fel kell használni.
Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A gyógyszer első felbontás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
A csomagolás 1db koncentrátumot tartalmazó injekciós üveget és 1db oldószert tartalmazó injekciós üveget tartalmaz:
-
Koncentrátum: 1,5ml koncentrátum 15ml-es színtelen, (I-es típusú) injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható, műanyag védőlappal ellátott, alumíniumkupakkal lezárva.
-
Oldószer: 4,5ml oldószer 15ml-es színtelen, (I-es típusú) injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható, műanyag védőlappal ellátott alumíniumkupakkal lezárva.
A kabazitaxel elkészítése és alkalmazása kizárólag citotoxikus szerek kezelésére képzett személyzet által végezhető. Terhes nők nem kezelhetik a készítményt. A többi daganatellenes szerhez hasonlóan a kabazitaxel oldat kezelése és elkészítése során elővigyázatosságra van szükség, beleértve a biztonsági eszközök, személyes védőfelszerelések (pl. kesztyű) használatát és az elkészítési eljárásokat. Amennyiben a kabazitaxel az elkészítés bármely fázisa során érintkezésbe kerül a bőrrel, akkor azt szappannal és vízzel azonnal alaposan le kell mosni. Ha a nyálkahártyával kerül érintkezésbe, akkor azt bő vízzel azonnal alaposan le kell mosni.
Az oldatos infúzióhoz való koncentrátumot mindig az oldószeres injekciós üveg teljes tartalmával kell hígítani az infúziós oldathoz történő hozzáadás előtt.
A keverés és hígítás előtt figyelmesen olvassa el ezt az EGÉSZ bekezdést. A kabazitaxelt beadás előtt KÉTSZER kell hígítani. Kövesse az elkészítésre vonatkozó alábbi utasításokat.
Az oldatos infúzió elkészítésekor a következő kétlépéses hígítási folyamatot aszeptikus módon kell elvégezni.
| 1.lépés: Az oldatos infúzióhoz való koncentrátum kezdeti hígítása a mellékelt oldószerrel. | |
| 1.1lépés | |
| Ellenőrizze a koncentrátumot tartalmazó injekciós üveget és a mellékelt oldószert. A koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegben lévő oldatnak és az oldószernek tisztának és részecskéktől mentesnek kell lennie. | |
| Koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg (60mg – 1,5ml) Oldószert tartalmazó injekciós üveg | |
| 1.2lépés | |
| Tűvel ellátott fecskendőt használva aszeptikus módon szívja fel a mellékelt oldószer teljes tartalmát az injekciós üveget részben felfordítva. | |
| Oldószert tartalmazó injekciós üveg | |
| 1.3lépés | |
| A fecskendő teljes tartalmát fecskendezze a koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegbe. A habképződés lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében az oldószer befecskendezésekor irányítsa a tűt a koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg belső falára, és lassan fecskendezze be. | |
| Feloldás után a kapott oldat 10mg/ml kabazitaxelt tartalmaz. | Koncentrátum-oldószer keverék 10mg/ml Oldószert tartalmazó injekciós üveg |
| 1.4lépés | |
| Távolítsa el a fecskendőt és a tűt, és manuálisan, az injekciós üveget többször felfordítva óvatosan keverje össze mindaddig, amíg egy tiszta, homogén oldatot nem kap. Ez körülbelül 45másodpercet vehet igénybe. | |
| Koncentrátum-oldószer keverék 10mg/ml | |
| 1.5lépés | |
| Hagyja ezt az oldatot körülbelül 5percig állni, majd ellenőrizze, hogy az oldat homogén, tiszta és részecskéktől mentes-e. Az normális, ha az oldatban a hab még ekkor is megmarad. | |
| Koncentrátum-oldószer keverék 10mg/ml | |
| Az így kapott koncentrátum-oldószer keverék 10mg/ml kabazitaxelt tartalmaz (legalább 6ml beadható térfogatú oldat). A második hígítást azonnal (1órán belül) el kell végezni, a 2.lépésben részletezettek szerint. Az előírt dózis beadásához egynél több koncentrátum-oldószer keverékre is szükség lehet. | |
| 2.lépés: Oldatos infúzióvá történő második (végső) hígítás | |
| 2.1lépés | |
| Aszeptikus módon szívja fel a koncentrátum-oldószer-keverékből (10mg/ml kabazitaxel) a szükséges mennyiséget egy beosztással ellátott és tűvel felszerelt fecskendővel. Példaként, egy 45mg-os kabazitaxel-dózishoz például az 1.lépés során elkészített koncentrátum-oldószer keverékből 45ml-re lenne szükség. | |
| Mivel az oldatot tartalmazó üveg falán hab lehet, az 1.lépésben leírt elkészítést követően, az oldat felszívásakor célszerű a tűt a középpont felé irányítani. | Koncentrátum-oldószer keverék 10mg/ml |
| 2.2lépés | |
| Fecskendezze az oldatot egy 5%-os glükóz oldatos infúziót vagy 9mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos infúziót tartalmazó PVC-mentes infúziós tartályba. Az elkészített infúziós oldat koncentrációjának 0,10mg/ml és 0,26mg/ml között kell lennie. | |
| A szükséges mennyiségű koncentrátum-oldószer keverék 5%-os glükózoldat vagy 9mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldat | |
| 2.3lépés | |
| Távolítsa el a fecskendőt, és manuálisan, ringató mozdulatokkal keverje össze az infúziós zsák vagy tartály tartalmát. | |
| 2.4lépés | |
| Mint minden parenteralis készítményt, az elkészített infúziós oldatot az alkalmazás előtt szabad szemmel ellenőrizni kell. Mivel az infúziós oldat túltelített, idővel kikristályosodhat. Ebben az esetben az infúziós oldat nem használható fel, és meg kell semmisíteni. | |
Az infúziós oldatot azonnal fel kell használni. A felhasználhatósági idő azonban a 6.3pontban leírt különleges tárolási körülmények között hosszabb lehet.
Az infúzió alkalmazásakor egy 0,22mikrométer névleges pórusméretű (0,2mikrométeresként is ismert), az infúziós szerelékbe épített szűrő alkalmazása ajánlott.
A kabazitaxel elkészítésekor és alkalmazásakor tilos PVC infúziós tartályokat vagy poliuretán infúziós szereléket használni.
Ez a gyógyszer kizárólag az itt felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás:II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).