CAPRO 50 MG FILMTABLETTA

Előrehaladott prosztata karcinóma kezelése luteinizáló hormon-releasing hormon (LHRH) analóggal vagy sebészi kasztrációval kombinálva.

Adagolás

Felnőtt férfiak, beleérve az időseket is: naponta egyszer egy filmtabletta (50 mg).

A bikalutamid kezelést legalább 3 nappal az LHRH analóg kezelés megkezdése előtt, vagy a sebészi kasztrációval egyidőben kell elkezdeni.

Vesekárosodás: nincs szükség adagmódosításra vesekárosodásban szenvedő betegek esetén.

Májkárosodás: nincs szükség adagmódosításra enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén előfordulhat a gyógyszer akkumulációja (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők:

A Capro 50 mg filmtabletta gyermekek és serdülők kezelésére ellenjavallt. (lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell lenyelni étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül.

• a bikalutamid nők (lásd 4.6 pont) gyermekek és serdülők kezelésére ellenjavallt.

• a gyógyszer hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

• a bikalutamid együttadása terfenadinnal, asztemizollal vagy cizapriddal ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.

A bikalutamid túlnyomórészt a májban metabolizálódik. A vizsgálati eredmények szerint a gyógyszer eliminációja lassulhat a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, amelynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat. Ezért a készímény csak óvatosan adható közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek.

A lehetséges májműködési zavarok miatt megfontolandó a rendszeres májfunkciós vizsgálatok végzése. Az esetek többsége várhatóan a bikalutamid kezelés első 6 hónapjában fordul elő.

A bikalutamid alkalmazásakor ritkán súlyos hepaticus elváltozásokat és májműködési zavarokat figyeltek meg és halálos kimenetelű eseteket is jelentettek (lásd 4.8 pont). A bikalutamid terápiát fel kell függeszteni, amennyiben ezen zavarok súlyossá válnak.

A bikalutamid terápia megszakítása megfontolandó azoknál a betegeknél, akiknél a betegség kimutatható romlása és az emelkedett PSA-szint együtt jelentkezik.

A glükóztolerancia csökkenését figyelték meg LHRH-agonistákkal kezelt férfiaknál. Ez diabetes kialakulásában, illetve a már diabeteses betegeknél a glükózkontroll felborulásában nyilvánulhat meg. Az egyidejű bikalutamidot LHRH-agonistával együtt alkalmazó betegeknél ajánlott a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

A bikalutamid gátolja a citokróm P450 (CYP 3A4) enzimet, így olyan gyógyszerekkel történő együttadása, amelyek főként a CYP 3A4 rendszeren metabolizálódnak, fokozott elővigyázatosságot igényel (lásd 4.3 és 4.5pont).

Androgén-szupressziós kezelés hatására meghosszabbodhat a QT-intervallum.

Olyan betegek esetében, akiknek a kórtörténetében QT intervallum megnyúlás vagy a QT szakasz megnyúlását előidéző kockázati tény szerepel, továbbá azoknál, akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetlegesen megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5pont), a kezelőorvosnak a bikalutamid‑kezelés elindítása előtt fel kell mérnie az előny-kockázat arányt, beleértve ebbe a torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.

Az antiandrogén terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid terápia során és azt követően 130 napig.

A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombin idő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A Capro 50 mg filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A bikalutamid és az LHRH-analógok között nem igazoltak farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakciót.

In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy az (R)-bikalutamid a CYP 3A4 inhibitora, és gyengébb gátló hatást fejt ki a CYP2C9, a 2C19 és a 2D6 enzimekre.

Bár azok a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint (fenazont) használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitás méréséhez, nem igazoltak potenciális gyógyszer-interakciót bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően a midazolám expozíció középértéke (AUC) 80%-ra emelkedett. A szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazás ellenjavallt (lásd a 4.3 pont), valamint, ciclosporinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a mellékhatások bizonyítottan fokozódnak. Ciklosporin esetében a plazma koncentrációk és a klinikai hatások gondos monitorozása javasolt a bikalutamid terápia megkezdésekor és befejezésekor.

A bikalutamid oxidációját gátló készítményekkel, mint pl. cimetidin, ketokonazol együttadva fokozott óvatosság szükséges. Elméletileg ez a bikalutamid plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti, amely a mellékhatások fokozódásához vezethet.

Az in vitro vizsgálatok szerint a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoaguláns warfarint a fehérje-kötőhelyeiről. Beszámoltak a warfarin és más kumarin típusú antikoagulánsok hatásának fokozódásáról, a bikalutamiddal egyidejű alkalmazás esetén. Ezért, ha a bikalutamidot olyen betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Mivel az androgen-megvonásos kezelés megnyúthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT –szakaszt igazoltan megnyújtó vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint IA osztályba (például kinidin, disopiramid) vagy III.osztályba (például amiodaron, sotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiarrhythmiás gyógyszerek, továbbá metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Kölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat csak felnőttek esetében végeztek.

Terhesség

A bikalutamid alkalmazása nőknél ellenjavallt, tilos terhes nőknek adni.

Szoptatás

A bikalutamid alkalmazása szoptató nőknél ellenjavallt.

Termékenység

Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.

Nem valószínű, hogy a Capro 50mg filmtabletta befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban meg kell jegyezni, hogy alkalmanként szédülés és álmosság jelentkezhet. Az érintett betegeknek óvatosnak kell lenniük.

Ebben a pontban a mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra: Nagyon gyakori ((≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1.táblázat: Mellékhatásokok előfordulási gyakorisága

1. A májfunkció változások csak ritkán voltak súlyosak, gyakran átmenetiek voltak, megszűntek vagy enyhültek a terápia folytatásával vagy a terápia befejeztével.

2. A forgalomba hozatalt követő adatok átvizsgálása nyomán került felsorolásra a mellékhatások között. A gyakoriságot az EPC vizsgálat 150mg-os nyílt, bikalutamid karjában jelentett májelégtelenség előfordulása alapján határozták meg.

3. Az egyidejűleg elvégzett kasztráció után mérséklődhet.

4. A prostatacarcinoma kezelésére használt LHRH-agonisták és antiandrogének farmako-epidemiologiai vizsgálata során megfigyelt mellékhatás. A kockázat csak a bikalutamid 50mg és az LHRH-agonista kombinációjánál jelentkezett, míg a 150mg-os bikalutamid monoterápia esetén a kockázat nem emelkedett meg.

5. A forgalomba hozatalt követő adatok átvizsgálása nyomán került felsorolásra a mellékhatások között. A gyakoriságát a 150mg-mal végzett EPC vizsgálatok randomizált kezelési ideje alatt előforduló interstitialis pneumonia előfordulása alapján számították ki.

Emelkedett PT/INR érték: Forgalomba hozatal utáni vizsgálatok során feljegyezték, hogy a kumarin típusú antikoagulánsok kölcsönhatásba lépnek a bikalutamiddal (lásd 4.4. és 4.5. pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat.

Nincs specifikus antidotuma, a kezelés tüneti. A dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, valamint a vizeletben sem jelenik meg változatlan formában. Általános támogató kezelés javasolt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.