CARVEDILOL HEXAL 6,25 MG TABLETTA

Esszenciális magas vérnyomás

Krónikus stabil angina pectoris

Középsúlyos és súlyos stabil állapotú szívelégtelenség adjuváns kezelése.

Adagolás

A Carvedilol Hexal 3 hatáserősségben áll rendelkezésre: 6,25mg, 12,5mg, 25mg.

Esszenciális magas vérnyomás

Magas vérnyomás kezelésére a karvedilol önmagában, vagy egyéb vérnyomáscsökkentőkkel, elsősorban tiazid‑típusú vizelethajtókkal kombinálva alkalmazható.

Napi egyszeri adagolás ajánlott, a maximális egyszeri dózis 25mg. Nem kielégítő hatás esetén a dózis a maximális 50mg/nap adagig növelhető, melyet napi két részre osztva kell adagolni.

Felnőttek: Az ajánlott bevezető adag naponta egyszer 12,5mg, két napon keresztül. Ezután a kezelést napi 25mg adaggal kell folytatni. Ha szükséges az adag a továbbiakban kéthetenként, vagy még ritkábban fokozatosan növelhető. Az ajánlott maximális napi adag 50mg, két adagra osztva.

Idősek: magas vérnyomás kezelésére az ajánlott bevezető adag naponta egyszer 12,5mg, ami a kezelés folytatása során is elegendő lehet. Ha a terápiás válasz ennek az adagnak a hatására nem kielégítő, az adag a továbbiakban két hetes időközökben, vagy még ritkábban fokozatosan növelhető a az ajánlott maximum 50mg/nap adagig.

Krónikus stabil angina pectoris

Felnőttek: Az ajánlott bevezető adag naponta kétszer 12,5mg, két napon keresztül. Ezután a kezelést naponta kétszer 25mg‑mal kell folytatni. Ha szükséges, az adag a továbbiakban két hetes időközökben, vagy még ritkábban fokozatosan növelhető. Az ajánlott maximális napi adag 100mg, két részre osztott adagban.

Idősek: Az ajánlott kezdő adag naponta kétszer 12,5mg, 2napig. Ezután a kezelést naponta kétszer 25mg‑mal kell folytatni. Az ajánlott maximális napi adag 50mg/nap.

Középsúlyos és súlyos stabil állapotú szívelégtelenség

A karvedilol a konvencionális farmakoterápia szerint diuretikumokkal, ACE‑gátlókkal, digitálisszal és/vagy vazodilatátorokkal alkalmazható. Ezeknek a szereknek az adagolása, illetve a betegnél alkalmazott bázisterápiának stabilnak kell lennie.

A Carvedilol Hexal‑kezelés beállítása klinikailag stabil állapotot igényel (nem változik a beteg NYHA besorolása, nem történik hospitalizáció a szívelégtelenség következtében és legalább 4héttel a kezelést megelőzően stabil a bázisterápia). Ezen kívül a beteg szívfrekvenciájának több mint 50/perc‑nek, a szisztolés vérnyomásának pedig több mint 85Hgmm–nek kell lennie (lásd 4.3pont).

A szükséges dózist minden betegnél egyénileg kell megállapítani. A bevezető adag naponta kétszer 3,125mg, két hétig. Ha a beteg ezt az adagot jól tolerálja, a karvedilol adagját két hetes időközökben, vagy még ritkábban lehet növelni, először naponta kétszer 6,25mg-, majd naponta kétszer 12,5mg-, majd naponta kétszer 25mg-ra. Ajánlott a dózist a beteg által tolerált legnagyobb adagig növelni.

Az ajánlott maximális adag naponta kétszer 25mg a 85ttkg alatti, és naponta kétszer 50mg a 85ttkg feletti betegeknél, nem súlyos szívelégtelenségben. A napi kétszer 50mg-ra történő emelést óvatosan, szoros orvosi ellenőrzés mellett kell végrehajtani.

A kezelés kezdetén vagy dózisemeléskor előfordulhat a szívbetegség tüneteinek átmeneti rosszabbodása, különösen súlyos szívelégtelenségben szenvedő és/vagy nagy dózisú diuretikumot szedő betegeknél. Ilyenkor a kezelést általában nem szükséges abbahagyni, de a dózist nem szabad növelni. Az adag növelésekor a kezelőorvosnak minden esetben vizsgálnia kell a szívbetegség tüneteinek lehetséges rosszabbodását, vagy a túlzott vasodilatatio tüneteit (renális funkció, testsúly, vérnyomás, szívfrekvencia, szívritmus).

A szívbetegség, vagy a folyadékretenció rosszabbodásának kezelésére a diuretikum adagját növelni kell, és nem szabad a beteg állapotának stabilizálódásáig a karvedilol adagját növelni. Ha bradycardia alakul ki vagy az AV‑átvezetési idő megnyúlik, először a digoxin szintjét kell ellenőrizni. Néha szükség lehet a karvedilol adagjának csökkentésére, vagy a kezelés átmeneti felfüggesztésére. Még ilyen esetben is sokszor sikerrel lehet folytatni a karvedilol adagjának titrálását.

Ha a karvedilol‑kezelést több mint két hétig abbahagyják a terápiát naponta kétszer 3,125mg adaggal kell újraindítani és fokozatosan kell növelni a fenti javaslatok szerint.

Veseelégtelenség: Az adagolást egyénileg kell beállítani, bár a farmakokinetikai adatok alapján nincs szükség dózismódosításra.

Közepes fokú májműködési zavar: Dóziscsökkentésre lehet szükség.

Gyermekek és serdülők:

A Carvedilol Hexal nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Idősek

Idős betegek érzékenyebbek lehetnek a karvedilol hatására, ezért fokozottabban kell monitorozni őket.

A karvedilol elvonását, különösen coronaria‑betegség esetén, fokozatosan kell végrehajtani (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja.

A tablettát nem szükséges étkezéssel együtt bevenni. A felszívódás lassítása és az orthostaticus hypotensio csökkentése céljából azonban ajánlott szívbetegeknek a karvedilolt étellel együtt adagolni.

1. A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

2. Súlyos májkárosodás.

A többi béta-blokkolóhoz hasonlóan a karvedilol nem alkalmazható az alábbi esetekben:

3. olyan betegeknél, akiknek bronchospasmus vagy asthma bronchiale szerepel az anamnézisében;

4. II. és III. fokú atrioventricularis blokk (AV‑blokk) (kivéve pacemakeres betegek);

5. súlyos bradycardia (<50ütés/perc);

6. cardiogen sokk;

7. sick sinus szindróma (beleértve a sinoatrialis blokkot);

8. súlyos hypotensio (szisztolés vérnyomás 85Hgmm alatt);

9. metabolikus acidosis;

10. phaeochromocytoma (kivéve ha alfa-blokkolóval kezelik);

11. pozitív inotróp szerek és/vagy diuretikumok intravénás adását igénylő, instabil, dekompenzált szívelégtelenség, pulmonalis hypertensio, cor pulonale;

12. verapamil- és diltiazem-típusú kalciumcsatorna-blokkolók egyidejű iv. adása.

Krónikus congestiv szívelégtelenség

Congestiv szívelégtelenségben a karvedilol‑kezelés alatt, a dózistitrálás során a szívelégtelenség tüneteinek romlása vagy folyadékretenció léphet fel. Ha ezek a tünetek jelentkeznek, a diuretikum adagját növelni kell, a karvedilolt pedig addig nem szabad emelni, míg a klinikailag stabil állapot be nem következik. Néha a karvedilol dózisának csökkentésére vagy a kezelés átmeneti megszakítására is szükség lehet. Ez nem zárja ki az ezután következő sikeres dózistitrálást.

Szívelégtelenségben a terápia megkezdésekor és a kezelés alatt kielégítő kompenzáltsági állapotnak kell lennie.

Olyan hypertensiós betegek esetében, akiknek krónikus szívelégtelenségük van, melynek kezelésére digoxint, diuretikumot és/vagy ACE-gátlót kapnak, a karvedilolt óvatosan kell adni, mert mind a digoxin, mind a karvedilol lassíthatja az AV-vezetést (lásd 4.5 pont).

Vesefunkciók congestiv szívelégtelenségben

A vesefunkciók reverzibilis romlását észlelték karvedilol‑kezelés alatt álló alacsony vérnyomású (szisztolés érték <100Hgmm), ischaemiás szívbetegséggel és diffúz vascularis betegséggel és/vagy meglévő vesekárosodással kísért krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Az ilyen betegeknél a karvedilol-kezelés dózisemelő szakaszában a vesefunkciót ellenőrizni kell és a gyógyszer szedését abba kell hagyni vagy a dózist csökkenteni kell, amennyiben a veseműködés romlik.

Akut myocardialis infractust követő balkamra‑diszfunkció

A karvedilol‑kezelés megkezdése előtt a betegnek klinikailag stabil állapotban kell lennie és ACE‑gátló kezelést kell kapnia legalább 48órán keresztül, amin belül legalább az utolsó 24órában az ACE‑gátló adagja stabil kell, hogy legyen (lásd 4.2 pont).

Krónikus obstructiv tüdőbetegség

Krónikus obstructiv tüdőbetegségben (COPD) szenvedő, bronchospasticus reakcióra hajlamos betegeknél, amennyiben nem részesülnek orális vagy inhalációs gyógyszeres kezelésben, a karvedilol fokozott óvatossággal és csak akkor alkalmazható, ha a várható előny nagyobb, mint a felmerülő kockázat.

Bronchospasmusra hajlamos betegeken respiratoricus distress léphet fel a légúti ellenállás növekedésének eredményeképpen. Ha ilyen betegek kapnak karvedilolt, a betegeket gondosan ellenőrizni kell a kezelés kezdetekor és az adag titrálásakor. A karvedilol adagot csökkenteni kell, ha a betegnél a kezelés alatt a bronchialis obstructio tünetei jelentkeznek.

Diabetes

Hasonlóan a többi béta-blokkolóhoz, a karvedilol esetenként ronthatja a glikémiás kontrollt, vagy elfedheti az akut hypoglykaemia korai jeleit diabeteses betegek esetében, ezért adáskor óvatosság, pl. gyakori vércukorszint-ellenőrzés szükséges. Egyéb béta-blokkolókhoz hasonlóan lehetséges, hogy a látens diabetes manifesztálódik, illetve a manifeszt diabetes súlyosbodik a karvedilol-kezelés során (lásd 4.5 pont). Általában a béta-blokkolók növelhetik az inzulinrezisztenciát és elfedhetik a hypoglykaemia tüneteit. Számos tanulmány megállapította azonban, hogy az értágító béta-blokkolók, például a karvedilol, kedvezőbb hatással vannak a glükóz- és lipidprofilokra.

Kimutatták, hogy a karvedilol szerény inzulinérzékenyítő tulajdonságokkal rendelkezik, és enyhítheti a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulásait.

Phaeochromocytoma

Phaeochromocytomában szenvedő betegeknél kizárólag bevezető alfa‑blokkoló‑terápiát követően lehet bármilyen béta‑blokkoló‑kezelést elindítani. Habár a karvedilol alfa- és béta‑blokkoló hatással is rendelkezik, nem áll rendelkezésre elég adat az ilyen körülmények közt történő alkalmazására vonatkozóan, ezért ezeknél a betegeknél fokozott elővigyázatosság ajánlott a karvedilollal történő kezelés során.

Prinzmetal-típusú angina

A nem szelektív béta‑blokkoló aktivitású szerek mellkasi fájdalmat okozhatnak a Prinzmetal-típusú anginában szenvedő betegeknél. Noha a karvedilol alfa‑blokkoló aktivitása gátolhatja az ilyen tünetek kialakulását, nincs klinikai tapasztalat a karvedilol alkalmazásáról ezen betegeknél, ezért körültekintően kell eljárni a karvedilol ilyen betegeknél történő alkalmazásakor.

Perifériás vascularis betegség és Raynaud-szindróma

Elővigyázatosan kell eljárni perifériás vascularis betegség esetén (pl. Raynaud-szindróma), mert a tiszta béta‑blokkolók artériás elégtelenséget válthatnak ki, vagy ennek tüneteit súlyosbíthatják. A karvedilolnak alfa‑blokkoló hatása is van, ez ellensúlyozhatja a fenti hatást.

Thyrotoxicosis

Mint a többi béta-blokkoló, a karvedilol elfedheti a thyrotoxicosis tüneteit.

Bradycardia

A karvedilol bradycardiát okozhat. Ha a pulzusszám 55ütés/perc alá csökken, a karvedilol adagját csökkenteni kell.

Túlérzékenységi reakciók

Óvatosan kell alkalmazni a karvedilolt azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében súlyos túlérzékenységi reakciók szerepelnek, valamint a hiposzenzitizáló kezelés alatt álló betegnél a béta-blokkolók fokozhatják az allergének iránti érzékenységet és a túlérzékenységi reakció súlyosságát.

Anaphylaxiásreakció kockázata

Béta-blokkolók szedésének ideje alatt azok a betegek, akiknek a kórtörténetében különféle allergénekkel szembeni súlyos anaphylaxiás reakció szerepel, hevesebben reagálhatnak az ilyen allergéneknek való ismételt kitettség esetén, legyen az véletlen, diagnosztikai vagy terápiás kitettség. Előfordulhat, hogy ezek a betegek nem reagálnak az allergiás reakció kezelésére alkalmazott adrenalin szokásos dózisaira.

Súlyos bőrreakciók

Nagyon ritkán súlyos bőrreakciókat, mint toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és Steven–Johnson-szindrómát (SJS) jelentettek a karvedilol alkalmazása során (lásd 4.8 pont). A karvedilol-kezelést véglegesen abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél a súlyos bőrreakció valószínűsíthetően a karvedilol alkalmazásának tulajdonítható.

Psoriasis

Psoriasisban szenvedő betegeknek, vagy ha a családi anamnézisében szerepel psoriasis, karvedilol csak a terápiás előny/kockázat körültekintő mérlegelése alapján adható.

Interakciók más gyógyszerekkel

Számos jelentős farmakokinetikai és farmakodinámiás gyógyszerkölcsönhatás áll fenn más gyógyszerekkel (pl. digoxin, ciklosporin, rifampicin, anesztetikumok, antiarrhythmiás szerek) történő egyidejű alkalmazáskor (lásd 4.5 pont).

Kontaktlencse

Fel kell hívni a kontaktlencsét viselők figyelmét arra, hogy a kezelés alatt csökkenhet a könnyképződés.

Megvonási tünetek

A terápia befejezése (különösen ischaemiás szívbetegségben és szívelégtelenségben) óvatosan, 1-2 hét alatt történjen (rebound-effektus elkerülésére).

Klonidin

A klonidinnal történő kombinációs kezelés befejezése esetén, a klonidin adásának befejezése előtt néhány nappal a karvedilol adását fokozatosan le kell állítani.

Idősek

Idős, magas vérnyomásban szenvedő betegekkel végzett vizsgálat kimutatta, hogy a mellékhatások profiljában nincs különbség a fiatalabb betegekhez viszonyítva. Egy másik vizsgálat, amelyben koszorúér-betegségben szenvedő idősek vettek részt, nem mutatott különbséget a jelentett mellékhatások tekintetében a fiatalabb betegek által jelentett mellékhatásokhoz képest. Ezért idős betegeknél a kezdő dózis módosítása nem szükséges (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

A karvedilollal végzett tartós kezelés során a vese autoregulációs vérellátása megmarad és a glomeruláris szűrés változatlan marad. Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a karvedilol adagolási ajánlásainak módosítása nem indokolt (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás

A karvedilol ellenjavallt klinikailag manifeszt májműködési zavarban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).

Segédanyagok

A készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Farmakokinetikai kölcsönhatások

A karvedilol farmakokinetikai hatása más gyógyszerekre

A karvedilol szubsztrátja és inhibitora is a P‑glikoproteinnek. Ezért a P‑glikoprotein által szállított gyógyszerek biohasznosulása növekedhet a karvedilollal történő együttadáskor. Továbbá a karvedilol biohasznosulása módosulhat a P‑glikoprotein induktorok vagy inhibitorok hatására.

Digoxin

Néhány, egészséges önkénteseken és szívelégtelenségben szenvedő betegek körében végzett vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a digoxin-expozíció 20%-al emelkedik. Jelentősen nagyobb hatás jelentkezett férfi betegeken, a női betegekhez képest. Ezért a digoxinszint ellenőrzése szükséges a karvedilol-kezelés megkezdésekor, az adagolás módosításakor és a kezelés abbahagyásakor (lásd 4.4 pont). A karvedilolnak nem volt hatása az intravénásan adagolt digoxinra.

Ciklosporin és takrolimusz

Vese- és szívátültetéses, ciklosporinnal orálisan kezelt betegeken végzett két vizsgálat azt mutatta, hogy a ciklosporin plazmakoncentrációja megnövekedett a karvedilol‑kezelés megkezdése után. A karvedilol valószínűleg 10-20%-al növeli az orális ciklosporin expozícióját. A betegek kb. 30%-ánál kellett csökkenteni a ciklosporin adagját ahhoz, hogy a ciklosporin‑koncentráció a terápiás tartományon belül maradjon, a többi betegnél nem volt szükség az adagolás módosítására. A dózismódosításra szoruló betegeknél átlagosan 20%‑kal kellett csökkenteni a ciklosporin dózisát. Az interakció mechanizmusa nem ismert, de a karvedilol által előidézett, P-glikoprotein-aktivitás gátlása a bélben részese lehet a folyamatnak. A szükséges dóziscsökkentés mértékére vonatkozó nagy egyéni változatosság miatt a ciklosporin‑vérszintet a karvedilol‑kezelés megkezdése után szigorúan ellenőrizni kell és az adagot ennek megfelelően kell módosítani. A ciklosporin intravénás adagolása esetén nem várható interakció a karvedilollal. Továbbá bizonyított, hogy a CYP3A4 részt vesz a karvedilol metabolizmusában. Mivel a takrolimusz a P-glikoprotein és a CYP3A4 szubsztrátja, farmakokinetikáját a karvedilol is befolyásolhatja ezen interakciós mechanizmusok révén.

Más gyógyszerek farmakokinetikai hatása a karvedilolra

A CYP2D6 és CYP2C9 inhibitorai és induktorai sztereoszelektíven módosíthatják a karvedilol szisztémás és/vagy preszisztémás metabolizmusát, ezáltal magasabb vagy alacsonyabb R- és S‑karvedilol plazmakoncentrációt létrehozva (lásd 5.2pont). Egészséges önkénteseken vagy betegeken megfigyelt néhány példát az alábbi felsorolás tartalmaz, de a lista nem teljes.

Amiodaron

Egy in vitro vizsgálat, amelyet emberi máj mikroszómákon végeztek, azt mutatta, hogy az amiodaron és a dezetil-amiodaron gátolta az R- és S-karvedilol oxidációját. Az R- és S-karvedilol minimális koncentrációja 2,2-szeresére növekedett a karvedilolt és amiodaront is kapó szívelégtelenségben szenvedő betegek körében, összehasonlítva az önmagában csak karvedilolt kapó betegekkel. Az S-karvedilolra gyakorolt hatás a dezetil-amiodaronnak – az amiodaron metabolitjának – tulajdonítható, mely erős gátlója a CYP2C9 enzimnek. A béta-blokkoló-aktivitás nyomonkövetése javasolt karvedilol és amiodaron kombinációval kezelt betegeknél.

Rifampicin

Egy, 12 egészséges önkéntesen végzett vizsgálatban, egyidejű adagoláskor a rifampicin hozzávetőlegesen 60%-kal csökkentette a karvedilol expozícióját és a karvedilol szisztolés vérnyomásra gyakorolt hatásának csökkenését figyelték meg. A hatásmechanizmus nem ismert, de lehetséges, hogy a bélben található (intestinalis) P-glikoprotein rifampicin általi indukciója miatt alakul ki. A béta-blokád-aktivitás fokozott felügyelete szükséges azoknál a betegeknél, ahol a rifampicint és karvedilolt együttesen adagolják.

Fluoxetin és paroxetin

Egy randomizált, keresztezett vizsgálatban 10 szívelégtelenségben szenvedő betegnél azt tapasztalták, hogy a fluoxetin (egy erős CYP2D6‑gátló) egyidejű adása a karvedilol metabolizmusának sztereoszelektív gátlását eredményezte, aminek következtében az R(+) enantiomer átlagos AUC‑értéke 77%-kal megnőtt, az S(-) enantiomer AUC-értéke pedig statisztikailag nem jelentős mértékben, 35%-al növekedett összehasonlítva a placebocsoporttal. A nemkívánatos eseményekben, vérnyomásban vagy pulzusban azonban nem tapasztaltak különbséget az egyes kezelési csoportok között. Az erős CYP2D6 inhibitor hatással rendelkező paroxetin egyszeri dózisának a karvedilol farmakokinetikájára gyakorolt hatását 12 egészséges önkéntesen tanulmányozták egyetlen adag szájon át történő adagolása után. Az R- és S‑karvedilol‑expozíció jelentős emelkedése ellenére, semmilyen klinikai hatást nem figyeltek meg ezeknél az egészséges alanyoknál.

Alkohol

Az alkohol egyidejű fogyasztása befolyásolhatja a karvedilol vérnyomáscsökkentő hatását és különböző mellékhatásokat okozhat. Kimutatták, hogy az alkoholfogyasztásnak akut hipotenzív hatása van, ami fokozhatja a karvedilol által okozott vérnyomáscsökkenést. Mivel a karvedilol csak kevéssé oldódik vízben, de oldódik etanolban, az alkohol jelenléte az oldhatóság növelésével befolyásolhatja a karvedilol bélben történő felszívódásának sebességét és/vagy mértékét. Ezen kívül kimutatták, hogy a karvedilolt részben metabolizálja a CYP2E1, egy enzim, amelyet ismerten egyaránt indukál és gátol az alkohol.

Grépfrútlé

Kimutatták, hogy egyszeri 300ml grépfrútlé fogyasztása a karvedilol AUC-értékének 1,2-szeres növekedését eredményezi a vízhez képest. Bár ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem világos, ajánlatos, hogy a betegek kerüljék a grépfrútlé egyidejű fogyasztását, legalábbis addig, amíg stabil dózis-válasz kapcsolat létre nem jön.

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Inzulin vagy orális hypoglykaemiás szerek

A béta‑blokkolók fokozhatják az inzulin és az orális antidiabetikumok vércukorszint‑csökkentő hatását. A hypoglykaemia jeleit (különösen a tachycardiát) a karvedilol elfedheti, vagy csökkentheti. Az ezekkel a gyógyszerekkel kezelt betegeknél a vércukorszintet rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.4pont).

Katekolamin-depletáló szerek

Azokat a betegeket, akik béta‑blokkolókat és katekolaminokat depletáló gyógyszereket (pl. reszerpin és monoaminooxidáz‑gátlók) szednek egyidejűleg, gondos megfigyelés alatt kell tartani, mert vérnyomáscsökkenés és/vagy súlyos bradycardia léphet fel.

Digoxin

A béta‑blokkolók és a digoxin egyidejű adása tovább lassíthatja az AV‑vezetést.

Nem dihidropiridin-típusú kalciumcsatorna-blokkolók, amiodaron, vagy egyéb antiarrhythmiás gyógyszerek

A karvedilol verapamillal, diltiazemmel vagy egyéb antiarrhythmiás gyógyszerrel kombinálva fokozhatja az AV‑vezetési zavar kialakulásának kockázatát (lásd 4.4pont). Elszórt esetekben vezetési zavar (ritkán hemodinamikai zavarral) fordult elő, ha a karvedilolt diltiazemmel adták együtt. A többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan, ha a karvedilolt per os együtt adják nem dihidropiridin-, verapamil- vagy diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑blokkolókkal, amiodaronnal vagy egyéb antiarrhythmiás szerrel, az EKG-t és a vérnyomást ellenőrizni kell.

Klonidin

A klonidin béta‑blokkolókkal együtt adva potenciálhatja a vérnyomáscsökkentő és szívfrekvenciát csökkentő hatást. Ha a két szer együttadását befejezik, először a béta‑blokkoló adását kell abbahagyni. A klonidin adását ezután néhány ezután néhány nap múlva, az adagot fokozatosan csökkentve kell abbahagyni.

Egyéb antihypertensivumok

Mint egyéb béta‑blokkolók is, a karvedilol potencírozhatja más együtt adott antihypertensivumok (mint pl. alfa1‑receptor antagonisták) és antihypertensiv mellékhatással rendelkező gyógyszerek hatását.

Anaestheticumok

Anaesthesia során az életjeleket gondosan monitorozni kell, mivel az általános érzéstelenítők és a karvedilol között a negatív inotróp és hypotensiv hatás vonatkozásában szinergizmus áll fenn.

Nem‑szteroid gyulladásgátlók

A nem‑szteroid gyulladásgátlók és béta‑blokkolók együttadása vérnyomás‑emelkedést okozhat és ronthatja a vérnyomás szabályozhatóságát.

Béta‑agonista bronchodilatatorok

A nem kardioszelektív béta‑blokkolók antagonizálhatják a béta-agonista bronchodilatatorok hatását. A betegek gondos megfigyelése javasolt (lásd 4.4pont).

Terhesség

Az állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberekre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert.

A béta‑blokkolók csökkentik a placenta-perfúziót, melynek eredménye intrauterin magzathalál, és éretlen újszülött vagy koraszülött világrajövetele is lehet. Fokozott a szív-és tüdőkomplikációk fellépésének kockázata az újszülöttben a postnatalis periódusban.

Nincsenek megfelelő klinikai adatok a karvedilol terhes nőkön történő alkalmazására.

Terhesség esetén csak akkor adható, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatot.

Szoptatás

Állatkísérletekben kimutatták, hogy a karvedilol és/vagy metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe. Nem ismert, hogy a karvedilol bekerül-e a humán anyatejbe. A béta‑blokkolók többsége azonban – különösen a lipofil vegyületek – átjut az emberi anyatejbe, jóllehet különböző mértékben. A szoptatás ezért nem javasolt a karvedilol szedése alatt.

Nincsenek vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy a karvedilol milyen mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Az egyénileg változó reakciók (pl. szédülés, fáradékonyság) miatt a gépjárművezetéshez, a gépek kezeléséhez vagy munkavégzéshez szükséges képességek csökkenhetnek.

Minthogy változást okoz a vérnyomásban, a Carvedilol Hexal-t szedő betegek ne vezessenek, illetve ne kezeljenek gépeket, ha szédülnek és egyéb szédüléssel kapcsolatos tüneteket észlelnek. Ez különösen a terápia kezdetén, dózisemelést követően, gyógyszerváltáskor és alkohollal való együttes alkalmazáskor léphet fel.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A mellékhatások MedDRA szervrendszer, illetve gyakorisági kategória szerint kerülnek felsorolásra. A gyakoriság osztályozására a következő kategóriákat használták:

nagyon gyakori (≥1/10),

gyakori (≥1/100 - <1/10),

nem gyakori (≥1/1000 - <1/100),

ritka (≥1/10000 - <1/1000),

nagyon ritka (<1/10000).

Az 1. táblázat a karvedilollal összefüggő mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket pivotális klinikai vizsgálatokban jelentettek a következő indikációkban: krónikus szívelégtelenség, akut myocardialis infarctust követő balkamra-diszfunkció, hypertensio és koszorúér eredetű szívbetegség hosszú távú kezelése.

1. táblázat: Mellékhatások a klinikai vizsgálatokban

Kiválasztott mellékhatások leírása

A mellékhatások gyakorisága nem függött az alkalmazott dózistól, kivéve a szédülést, a látászavart és a bradycardiát. Az enyhe és leginkább a kezelés elején megjelenő mellékhatások a szédülés, syncope, fejfájás és asthenia.

Congestiv szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a karvedilol adag titrálásakor a szívelégtelenség rosszabbodása és folyadékretenció jelentkezhet (lásd 4.4pont).

A szívelégtelenség egy gyakran jelentett mellékhatás mind a placebót kapó, mind a karvedilollal kezelt betegeknél (14,5% és 15,4% volt szívinfarktust követő balkamra‑diszfunkcióban szenvedő betegekben).

Alacsony vérnyomású krónikus szívelégtelenségben, ischaemiás szívbetegségben és diffúz vascularis betegségben és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél a vesefunkciók reverzibilis rosszabbodását figyelték meg karvedilol‑kezelés alatt (lásd 4.4pont).

Forgalomba hozatalt követő tapasztalatok

A következő mellékhatásokat azonosították a karvedilol forgalomba hozatalát követően. Mivel az eseményeket nem meghatározható nagyságú populációból jelentették, ezért nem mindig lehetséges megbízhatóan megbecsülni a gyakoriságot és/vagy a gyógyszerrel való ok-okozati kapcsolatot azonosítani.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Egyéb béta-blokkolókhoz hasonlóan lehetséges, hogy a látens diabetes manifesztálódik, illetve a manifeszt diabetes súlyosbodik a karvedilol-kezelés során.

A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei

Alopecia.

A bőrt érintő, súlyos mellékhatások (pl. Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermalis necrolysis).

Hiperhidrózis.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

A karvedilol vizelettartási zavarokat okozhat nőknél, ami a kezelés abbahagyásakor megszűnik.

Pszichiátriai kórképek

Hallucináció.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Az arra hajlamos betegeknél (pl. idős betegeknél vagy már fennálló bradycardia, sinus csomó diszfunkció vagy atrioventrikuláris blokk esetén) előfordulhat sinus leállás.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei és jelei

A túladagolás súlyos hypotensiót, bradycardiát, szívelégtelenséget, cardiogén sokkot, sinus leállást és szívmegállást okozhat. Előfordulhat légzési zavar, bronchospasmus, hányás, zavart tudatállapot és generalizált görcsrohamok.

A túladagolás kezelése

A betegeknél figyelni kell a fenti jelekre és tünetekre, és a kezelőorvos, legjobb belátása szerint, a béta‑blokkoló‑túladagolás szokásos ellátásának megfelelő kezelésben kell részesítse őket (pl. atropin, vénán keresztüli pacemaker‑beültetés, glükagon, foszfodiészteráz-gátló, így pl. amrinon vagy milrinon, béta-szimpatikomimetikumok).

Fontos megjegyzés

Súlyos sokkos intoxikáció esetén a támogató kezelést megfelelően hosszú ideig kell alkalmazni, mivel a karvedilol eliminációs felezési idejének megnyúlása és a mélyebb kompartmentekből történő redisztribúciója várható. A támogató/antidotum‑kezelés időtartama a túladagolás súlyosságától függ. Ezért a támogató kezelést a beteg állapotának stabilizálódásáig folytatni kell.