CICLESONID SANDOZ 160 MIKROGRAMM TÚLNYOMÁSOS INHALÁCIÓS OLDAT
- ciclesonide
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CICLESONID 160 MIKROGRAMM
A Ciclesonid Sandoz perzisztáló asztma kezelése, kontrollálása felnőtt és serdülőkorú (12éves és idősebb) betegek számára javallott.
Adagolás
Adagolási ajánlás felnőttek és serdülők számára:
A Ciclesonid Sandoz ajánlott dózisa napi egyszer 160mikrogramm, amellyel a betegek többségénél biztosítható az asztmakontroll. Súlyos asztmában szenvedő betegeknél és az orális kortikoszteroidok adagjának csökkentésekor, illetve elhagyásakor nagyobb, legfeljebb 640mikrogramm/nap adag (naponta kétszer 320mikrogramm) is alkalmazható (lásd 5.1pont). A betegeknek a betegségük súlyosságának megfelelő dózisú inhalációs Ciclesonid Sandoz‑t kell kapniuk. A tünetek a Ciclesonid Sandoz‑kezelést követően 24órán belül kezdenek javulni. A kontroll elérésekor a Ciclesonid Sandoz dózisát egyénre szabottan kell meghatározni és a megfelelő asztmakontroll biztosításához szükséges minimális adagra kell beállítani. A napi egyszer 80mikrogrammra csökkentett dózis a betegek egy részénél hatásos fenntartó dózis lehet.
A Ciclesonid Sandoz‑t lehetőség szerint este kell alkalmazni, bár a Ciclesonid Sandoz reggel történő alkalmazása is hatásosnak bizonyult. Az esti vagy reggeli adagolás megválasztása végső soron a kezelőorvos megítélésén múlik.
Súlyos asztmában szenvedő betegeknél fennáll az akut rohamok veszélye, ezért náluk az asztmakontroll rendszeres felülvizsgálata szükséges, többek között tüdőfunkciós tesztekkel. Az asztmakontroll gyengülését jelzi, ha az asztma tüneteinek enyhítésére gyakrabban kell alkalmazni rövid hatású brochodilatátorokat. A beteg mindenképpen forduljon orvoshoz, ha úgy érzi, hogy a rövid hatású rohamoldó bronchodilatátor‑kezelés hatásossága csökken, vagy a megszokottnál több inhalációra van szüksége. Ilyen esetben a beteg állapotát újból fel kell mérni és meg kell fontolni a gyulladásgátló terápia fokozott alkalmazásának szükségességét (pl. nagyobb dózisú Ciclesonid Sandoz adását egy rövid időre [lásd 5.1pont] vagy per os kortikoszteroid‑kúrát). A súlyos asztmás rohamokat a szokásos módon kell kezelni.
A betegek egyéni igényeinek biztosítása érdekében, például, amikor a betegnek nehézséget okoz az inhalátor megnyomásával egyidejű belégzés, a Ciclesonid Sandoz az AeroChamber Plus Flow‑VU spacerrel együtt is alkalmazható.
Idősek és vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek
Nem szükséges a dózis módosítása idős, valamint máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Gyermekek és serdülők
A ciklezonid biztonságosságát és hatásosságát 12évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok.
Az alkalmazás módja
A gyógyszer kezelése, illetve alkalmazása előtti elővigyázatossági intézkedések
A beteget tájékoztatni kell az inhalátor megfelelő használatáról.
Ha az inhalátor új, illetve egy hétig vagy annál hosszabb ideig nem használták, használat előtt három adagot a levegőbe kell fújni. Mivel a készítmény aeroszol oldat, nem szükséges azt felrázni. Az inhaláció alatt a beteg lehetőleg ülő vagy álló helyzetben legyen és az inhalátort tartsa függőlegesen úgy, hogy a hüvelykujját az aljára, a szájfeltét alá helyezi. A betegnek el kell magyarázni, hogy távolítsa el a szájfeltét védőkupakját, helyezze az inhalátort a szájába, ajkait zárja szorosan a szájfeltét köré, majd lassan és mélyen lélegezzen be. Mialatt szájon át belélegzik, az inhalátor tetejét nyomja le. Ezután a beteg vegye ki szájából az inhalátort, és tartsa vissza a lélegzetét mintegy 10másodpercig, vagy olyan hosszan, ami még nem kellemetlen. A beteg ne az inhalátorba lélegezzen ki. Végül a beteg lélegezzen lassan ki és helyezze vissza a szájfeltétre a védőkupakot.
A szájfeltétet hetente száraz kendővel vagy törlőruhával meg kell tisztítani. Az inhalátort nem szabad vízzel elmosni, vagy vízbe tenni.
A Ciclesonid Sandoz kizárólag inhalációs alkalmazásra való.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
A Ciclesonid Sandoz‑t, mint minden inhalációs kortikoszteroidot, óvatosan kell alkalmazni aktív vagy lappangó tüdőtuberkulózisban, gomba-, vírus- vagy bakteriális fertőzésben, és csak akkor, ha ezeket a betegeket megfelelő kezelésben részesítik.
A Ciclesonid Sandoz – és semmilyen más inhalációs kortikoszteroid - nem javallott status asthmaticus, illetve egyéb intenzív kezelést igénylő akut asztmás roham kezelésére.
A Ciclesonid Sandoz – és semmilyen más inhalációs kortikoszteroid - nem alkalmas olyan akut asztmatünetek enyhítésére, amelyek rövid hatású inhalációs bronchodilatátort igényelnek. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy mindig tartsanak maguknál ilyen sürgősségi gyógyszert.
Szisztémás hatások előfordulhatnak az inhalációs kortikoszteroidoknál, különösen, ha nagy dózisokat rendelnek hosszú időtartamra. Ezen hatások előfordulása sokkal kevésbé valószínű, mint az orális kortikoszteroidok esetében. A lehetséges szisztémás hatások közé tartozik, többek között a Cushing szindróma, cushingoid vonások, mellékvese‑szuppresszió, növekedés-visszamaradás gyermekeknél és serdülőknél, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, a cataracta és glaucoma, valamint ritkábban, egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél). Ezért fontos az inhalációs kortikoszteroid adagját az asztma hatékony kontrollját biztosító legkisebb dózisra beállítani.
Gyermekek és serdülők
Azoknál a gyerekeknél és serdülőknél, akik hosszabb időn át részesülnek inhalációs kortikoszteroid‑kezelésben, a testmagasság rendszeres ellenőrzése ajánlott. Ha a növekedés lassul, a terápiát felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az inhalációs kortikoszteroid dózisát – amennyiben lehetséges – arra a legkisebb adagra lehessen csökkenteni, amely mellett még fenntartható a hatékony asztmakontroll. Fontolóra kell venni továbbá a beteg gyermek-tüdőgyógyász szakorvoshoz történő beutalását is.
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél megemelkedett expozíció várható, ezért az ilyen betegeknél monitorozni kell a potenciális szisztémás hatásokat.
Mellékvese-károsodás
Az inhalációs ciklezonid előnyös hatásainak minimálisra kell csökkenteniük az orális szteroidok szükségességét. Az orális szteroidokról átállított betegek esetében azonban az inhalációs ciklezonidra való átállás után huzamos ideig fennmarad a mellékvese csökkent működéséből származó kockázat. Az ezzel összefüggő tünetek jelentkezésének lehetősége bizonyos ideig fennmaradhat.
Ezeknél a betegeknél elektív műtéti beavatkozás előtt szükséges lehet a mellékvese‑károsodás fokának szakvizsgálattal történő megállapítása. Sürgősségi (nem‑sebészeti vagy sebészeti) ellátás során, valamint olyan különleges esetekben, melyek stresszt válthatnak ki, mindig figyelembe kell venni a visszamaradt mellékvese‑elégtelenség lehetőségét, és meg kell fontolni a megfelelő kortikoszteroid‑kezelést.
Per os kortikoszteroiddal kezelt betegek átállítása:
A felépülés a hosszú szisztémás szteroid‑terápia által kiváltott mellékvesekéreg‑működés elégtelenségből sokáig tarthat. Ezért a per os szteroid-függő betegek átállítása az inhalációs ciklezonidra, valamint további kezelésük különleges figyelmet igényel.
A hosszú ideig tartó vagy nagy dózisú szisztémás szteroid‑kezelésben részesülő betegeknél mellékvesekéreg‑szuppresszió alakulhat ki. Az ilyen betegek esetében a mellékvesekéreg‑működést rendszeresen ellenőrizni kell, és a szisztémás szteroid dózisát ennek megfelelően, óvatosan kell csökkenteni.
Körülbelül egy hét után megkezdhető a szisztémás szteroid fokozatos elvonása, a dózis 1mg prednizolon/hét, vagy ekvivalens mennyiséggel történő csökkentésével. Napi 10mg-ot meghaladó prednizolon fenntartó dózis esetén nagyobb léptékű, óvatos – heti intervallumokban történő – csökkentés is megengedett lehet.
Egyes betegeknél az elvonási fázis során rossz közérzet lép fel annak ellenére, hogy légzésfunkciójuk nem romlik, vagy éppen javul. Ezeket a betegeket az inhalációs ciklezonid további használatára és a szisztémás szteroid elvonás folytatására kell biztatni, kivéve, ha a mellékvese‑elégtelenség objektív tünetei lépnek fel.
Azok a per os szteroidokról átállított betegek, akiknek a mellékvesekéreg‑funkciója továbbra is csökkent, hordjanak maguknál szteroid figyelmeztető kártyát, ami jelzi, hogy stressz esetén (pl. súlyosbodó asztmás rohamok, mellkasi fertőzések, komoly társult betegség, műtét, trauma stb.) kiegészítő szisztémás szteroidra van szükségük.
A szisztémás szteroid‑kezelésről inhalációs terápiára történő átállás során bizonyos esetekben felszínre kerülhetnek a szisztémás gyógyszer által addig elnyomott allergiák, pl. allergiás rhinitis vagy eczema.
Ha az adagolást követően a nehézlégzés azonnali fokozódásával járó paradox bronchospasmus, illetve a bronchoconstrictio egyéb tünetei lépnek fel, inhalációs rövid hatású bronchodilatátort kell alkalmazni, mely általában a tünetek gyors enyhülését eredményezi. A beteg állapotának ismételt felmérése után a Ciclesonid Sandoz‑terápiát csak akkor szabad folytatni, ha a gondos mérlegelés a kezelés várt előnyeit nagyobbnak mutatja a lehetséges kockázatoknál. Szem előtt kell tartani az asztma súlyossága és az akut bronchialis reakcióra való általános érzékenység közti korrelációt (lásd 4.8pont).
Rendszeresen ellenőrizni kell a betegek inhalációs technikáját, és meg kell bizonyosodni arról, hogy az inhalátor működtetése és a belégzés szinkronban vannak, ami szükséges a szer optimális tüdőbe juttatásához.
Ketokonazollal vagy egyéb hatékony CYP3A4 gátlószerekkel, többek között kobicisztát‑tartalmú gyógyszerekkel történő együttes kezelés várhatóan növeli a szisztémás mellékhatások kockázatát.
Ez a kombináció kerülendő, kivéve, ha az előny meghaladja a kortikoszteroidok szisztémás mellékhatásainak megnövekedett kockázatát, amely esetekben a betegeknél monitorozni kell a szisztámás kortikoszteroid‑mellékhatások megjelenését (lásd 4.5pont).
A Ciclesonid Sandoz etanolt tartalmaz
Ez a gyógyszer kimért dózisonként 4,7mg alkoholt (etanol) tartalmaz, ami kevesebb, mint 1ml sörnek vagy bornak felel meg. A gyógyszerben található kis mennyiségű alkoholnak várhatóan nincs észrevehető hatása.
Az in vitro adatok arra utalnak, hogy emberben a CYP3A4 a legjelentősebb enzim, amely a ciklezonid M1 aktív metabolitjának anyagcseréjében részt vesz.
Egy gyógyszer-gyógyszer interakciós vizsgálatban, amely során a ciklezonidot és az erős CYP3A4‑inhibitor ketokonazolt együttesen alkalmazták, dinamikus egyensúlyi állapotban, az M1 aktív metabolit‑expozíció mintegy 3,5‑szeresére növekedett, míg a ciklezonid‑expozíció nem változott. Ezért a CYP3A4 erős inhibitoraival (pl. ketokonazol, itrakonazol, kobicisztát‑tartalmú gyógyszerek és ritonavir vagy nelfinavir) történő együttes alkalmazását el kell kerülni, hacsak az előny meg nem haladja a kortikoszteroidok szisztémás mellékhatásainak megnövekedett kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell a szisztémás kortikoszteroid‑mellékhatások tekintetében.
Termékenység és terhesség
Terhes nők esetében nem állnak rendelkezésre adekvát és megfelelően ellenőrzött vizsgálatok.
Állatkísérletekben kimutatták, hogy a glükokortikoszteroidok fejlődési rendellenességeket indukálnak (lásd 5.3pont). Ez azonban humán vonatkozásban valószínűleg nem releváns a javasolt inhalációs dózisok alkalmazása mellett.
Más glükokortikoidokhoz hasonlóan, a ciklezonidot terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha a kezelésnek az anyára gyakorolt várható előnyös hatása indokolja a magzatot érintő potenciális kockázatot. Azt a legalacsonyabb ciklezonid dózist kell alkalmazni, ami szükséges a megfelelő asztmakontroll fenntartásához.
A terhesség alatt kortikoszteroid‑kezelésben részesült anyák csecsemőit gondos megfigyelés alatt kell tartani a hypoadrenalismus szempontjából.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az inhalációs ciklezonid kiválasztódik‑e az anyatejbe. Szoptató nőknél a ciklezonid alkalmazása csak akkor mérlegelhető, ha a várható előny az anyára nézve nagyobb, mint a csecsemőt érintő lehetséges kockázat.
A Ciclesonid Sandoz nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A klinikai vizsgálatok során a napi 40‑1280mikrogramm ciklezonidot kapó betegek mintegy 5%‑a tapasztalt mellékhatásokat. Az esetek nagy részében a mellékhatások enyhék voltak és nem tették szükségessé ciklezonid‑kezelés megszakítását.
| Gyakoriság Szervrendszer | Nem gyakori (³1/1000 – <1/100) | Ritka (≥1/10000 – <1/1000) | Nem ismert |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio** | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányinger, hányás* rossz szájíz | hasi fájdalom* emésztési zavar* | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | az alkalmazás helyén fellépő reakciók, szárazságérzet az alkalmazás helyén | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | angiooedema, túlérzékenységi reakciók | ||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | szájüregi gombás fertőzések* | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás* | ||
| Pszichiátriai kórképek | pszichomotoros hiperaktivitás, alvászavarok, szorongás, depresszió, agresszió, magatartás‑változások (túlnyomóan gyermekkorban) | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | dysphonia, köhögés az inhalációt követően* paradox bronchospasmus* | ||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | eczema és bőrkiütések | ||
| Érbetegségek és tünetek | hypertonia |
* A placebóhoz hasonló vagy alacsonyabb incidencia.
** Klinikai vizsgálatok során palpitatiót leggyakrabban az ismert cardialis hatásokkal rendelkező gyógyszeres (pl. teofillinnel vagy szalbutamollal végzett) kezelések egyidejű alkalmazásakor figyeltek meg.
Paradox bronchospasmus bekövetkezhet közvetlenül az alkalmazás után, ami egy, az inhalációs gyógyszerekre adott nem‑specifikus, akut reakció, melyet kiválthat a hatóanyag, a segédanyag, vagy a kimért dózist kibocsátó inhalátorok esetében a párolgás okozta hűtőhatás. Súlyos esetekben mérlegelni kell a Ciclesonid Sandoz‑kezelés leállítását.
Szisztémás hatások előfordulhatnak az inhalációs kortikoszteroidoknál, különösen, ha nagy dózisokat rendelnek hosszú időtartamra. A lehetséges szisztémás hatások közé tartozik, többek között a Cushing‑szindróma, cushingoid vonások, mellékvese‑szuppresszió, a gyermekeknél és serdülőknél a növekedés visszamaradása, a csont ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta és glaucoma (lásd még 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Akut
Egészséges önkéntesek a ciklezonid egyszeri 2880mikrogrammnyi dózisának belélegzését jól tolerálták. Az inhalációs ciklezonid túladagolásából eredő akut toxikus hatások esélye alacsony. Akut túladagolást követően nincs szükség különleges kezelésre.
Krónikus
1280mikrogramm ciklezonid huzamos ideig történő adagolása után sem volt klinikailag észlelhető mellékvese‑szuppresszió. A javasoltnál magasabb dózis huzamos ideig történő adagolása esetén azonban nem zárható ki bizonyos fokú mellékvese‑szuppresszió fellépése. Szükséges lehet a mellékvese‑funkciók ellenőrzése.
Farmakológiai tulajdonságok - CICLESONID 160 MIKROGRAMM
Farmakoterápiás csoport: Egyéb, obstruktív légúti betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek, inhalációs szerek, glükokortikoidok, ATC kód: R03BA08
Hatásmechanizmus
A ciklezonid alacsony kötődési affinitást mutat a glükokortikoid‑receptorhoz. Szájon át történő inhalációt követően a ciklezonid a tüdőben enzimatikusan átalakul elsődleges metabolitjává (C21‑dezmetil‑propionil‑ciklezoniddá), ami kifejezett gyulladásgátló aktivitásánál fogva az aktív metabolitnak tekinthető.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Négy klinikai vizsgálatban a 640mikrogramm dózisú ciklezonid maximális hatással csökkentette a légutak adenozin‑monofoszfáttal szembeni fokozott érzékenységét a hiperreaktív betegeknél. Egy másik vizsgálat során a ciklezoniddal végzett, hét napos előkezelés jelentősen csillapította az allergén belégzését követő korai és késői fázisú reakciókat. Az inhalációs ciklezonid‑kezelésről kimutatták továbbá, hogy mérsékli a gyulladásos folyamatban szerepet játszó sejtek (teljes eozinofilszám) számának növekedését és a gyulladásos mediátorok felszaporodását a nyálban.
Egy kontrollos vizsgálat a 24órás plazma kortizol AUC‑t hasonlította össze 26 felnőtt, asztmás betegnél ,7napos kezelést követően. A placebóval összehasonlítva a 320mikrogramm/nap, a 640mikrogramm/nap és a 1280mikrogramm/nap dózisú ciklezonid‑kezelés mellett nem voltak statisztikailag szignifikánsan alacsonyabbak a 24órás plazma kortizol (AUC(0-24)/24óra) átlagok, és nem lehetett észlelni dózisdependens hatást sem.
Egy, 164felnőtt férfi és női asztmás beteggel végzett, klinikai vizsgálat során a ciklezonidot 12héten keresztül napi 320 vagy 640mikrogrammos dózisban adták. A plazma kortizolszintek nem mutattak jelentős változást a placebóhoz viszonyítva 1, illetve 250mikrogrammos kozintropin‑stimulációt követően.
Felnőttek és serdülők bevonásával végzett 12hetes, kettős‑vak, placebokontrollos vizsgálatok kimutatták, hogy a ciklezonid‑kezelés a légzésfunkció javulását eredményezte, amit a forszírozott exspirációs volumen (FEV1) értékek, a maximális kilégzési sebesség, az asztmás tünetek javulása, valamint az inhalációs béta‑2‑agonisták iránti csökkent igény jeleztek.
Egy 680, súlyos asztmás beteggel végzett, 12hetes klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy az előzőleg napi 500–1000mikrogramm flutikazon-propionáttal vagy ekvivalens szerrel kezelt betegek sorrendben 87,3%‑a, illetve 93,3%‑a exacerbatio‑mentes maradt a napi 160 vagy 640mikrogrammos dózissal végzett ciklezonid‑kezelés idején. A 12hetes vizsgálat végén az eredmények statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak a 160mikrogramm/nap és a 640mikrogramm/nap ciklezonid dózisok között, a vizsgálat első napja utáni exacerbatio előfordulása tekintetében: 43beteg/339 (=12,7%) a 160mikrogramm/nap ciklezoniddal kezelt betegcsoportban és 23beteg/341 (6,7%) a 640mikrogramm/nap ciklezoniddal kezelt betegcsoportban (relatív hazárd=0,526; p=0,0134). A 12hét alatt mindkét ciklezonid dózis hasonló FEV1‑értékeket eredményezett. Kezeléssel összefüggő mellékhatások a napi 160 vagy 640mikrogramm ciklezoniddal kezelt betegek sorrendben 3,8%‑ánál, illetve 5%‑ánál fordultak elő.
Egy további, 52hetes, 367fős vizsgálat, amelyet enyhe és közepesen súlyos asztmás betegek körében végeztek nem tudott szignifikáns különbséget igazolni a nagyobb dózisú ciklezonid (napi 320vagy 640mikrogramm) asztmakontrollra gyakorolt hatását illetően, az alacsonyabb dózissal (napi 160mikrogramm) összehasonlítva.
A ciklezonid a HFA‑134a hajtóanyag és etanol keverékében aeroszol oldat formájában kerül forgalomba, amely ebben a formában lineáris összefüggés mutat a különböző adagok, a kifújt hatáserősség, és a szisztémás expozíció között.
Felszívódás
Orálisan, illetve intravénásan adagolt, izotóppal jelölt ciklezoniddal végzett vizsgálatok nem teljes (24,5%‑os) orális abszorpciót mutattak. Mind a ciklezonidnak, mind az aktív metabolitjának per os biohasznosulása elhanyagolható (<0,5% a ciklezonid, <1% a metabolit esetén). Egy γ‑szcintigráfiás vizsgálat eredménye szerint egészséges egyének esetében a tüdőbeni depozíció mértéke 52%. Ezt az eredményt támasztja alá az is, hogy a kimért dózist biztosító ciklezonid‑inhalátort használva, az aktív metabolit biohasznosulása>50% volt. Mivel az aktív metabolit per os biohasznosulása <1%, az inhalációs ciklezonid lenyelt része nem járul hozzá a szisztémás abszorpcióhoz.
Eloszlás
Intravénás beadást követően, egészséges egyéneknél a ciklezonid kezdeti eloszlása gyorsan beállt és összhangban volt erős lipofil jellegével. Az átlagos eloszlási térfogat 2,9l/ttkg volt. A ciklezonid plazma‑clearance értéke magas (átlag 2,0l/óra/ttkg), ami magas máj‑extrakciós értékre utal. A humán plazmafehérjékhez kötött ciklezonid aránya átlagosan 99% volt, az aktív metabolit esetében pedig 98‑99%, ami arra utal, hogy a keringésben lévő ciklezonid/aktív metabolitja szinte teljes mértékben plazmaproteinekhez kötődik.
Biotranszformáció
A ciklezonidot elsősorban a tüdőben található észteráz enzimek hidrolizálják biológiailag aktív metabolittá. A további metabolizmus enzimológiájának humán májmikroszómákkal folytatott vizsgálata azt mutatta ki, hogy ez a vegyület CYP3A4 általi katalízis során, hidroxilált inaktív metabolitokká alakul át.
Továbbá a tüdőben kimutatták az aktív metabolit reverzíbilis lipofil zsírsavészter-konjugátumait.
Elimináció
A ciklezonid per os és intravénás beadást követően elsődlegesen a széklettel (67%) választódik ki, ami arra utal, hogy az elimináció fő útvonala az epével történő kiválasztás.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések:
Asztmás betegek
Enyhe asztmában szenvedő betegeknél a ciklezonid nem mutat farmakokinetikai eltéréseket az egészséges egyénekhez viszonyítva.
Idősek
A populációs farmakokinetika szerint az életkornak nincs befolyása az aktív metabolit szisztémás expozíciójára.
Vese- vagy májkárosodás
A csökkent májfunkció hatással lehet a kortikoszteroidok eliminációjára. Egy, májcirrhosis miatt májkárosodott betegek bevonásával végzett vizsgálatban az aktív metabolitra nézve magasabb szisztémás expozíciót észleltek.
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat, mivel az aktív metabolit a vesén keresztül nem választódik ki.
Gyógyszerészeti jellemzők - CICLESONID 160 MIKROGRAMM
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A tartályban nyomás alatt lévő folyadék van.
Ne tegye ki a tartályt 50°C-ot meghaladó hőmérsékletnek.
A tartályt nem szabad kilyukasztani, felnyitni vagy elégetni még akkor sem, ha üres.
Az inhalátor egy adagolószeleppel ellátott, túlnyomásos alumínium tartályból, azt lezáró szájfeltétből és védőkupakból áll.
A Ciclesonid Sandoz 160mikrogramm túlnyomásos inhalációs oldat inhalátora lila védőkupakkal van ellátva.
Kiszerelés
120 kimért adag
A betegeket alaposan tájékoztatni kell az inhalátor megfelelő használatáról (lásd betegtájékoztató).
A legtöbb túlnyomásos tartályban levő inhalációs gyógyszerhez hasonlóan, ennek a gyógyszernek is csökkenhet a terápiás hatása, amikor a tartály hideg. A Ciclesonid Sandoz azonban -10oC és +40oC között állandó dózisleadást biztosít.
Ha az inhalátor nagyon lehűl, használat előtt a tartályt vegye ki a műanyag házból és melegítse a kezében pár percig. Soha ne használjon más módszert a felmelegítéshez.
A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható