CIFLOXIN 250 MG FILMTABLETTA

A Cifloxin 250mg és 500mg filmtabletta a következő fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1pont).

A terápia megkezdése előtt különös figyelmet kell fordítani a ciprofloxacin rezisztenciával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokra.

Felnőttek

• Gram-negatív baktériumok okozta alsó légúti fertőzések

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a bronchitist is beleértve – akut exacerbációja

• cysticus fibrosis vagy bronchiectasia talaján kialakult bronchopulmonalis fertőzések

• pneumonia

• Krónikus suppurativ otitis media

• Krónikus sinusitis akut exacerbációja, különösen, ha Gram-negatív baktériumok okozzák

• Szövődménymentes akut cystitis

• Akut pyelonephritis

• Szövődményes húgyúti fertőzések

• Bakteriális prostatitis

• A genitális traktus fertőzései

• Neisseria gonorrhoeae ciprofloxacinra érzékeny törzsei által okozott gonorrhoeás urethritis és cervicitis.

• epididymo-orchitis, beleértve az érzékeny Neisseria gonorrhoeae okozta eseteket.

• kismedencei gyulladás, beleértve az érzékeny Neisseria gonorrhoeae okozta eseteket.

• Gastrointestinalis fertőzések (pl. utazók hasmenése)

• Intraabdominalis fertőzések

• A bőr- és lágyrészek Gram-negatív baktériumok okozta fertőzései

• Malignus otitis externa

• A csontok és az ízületek fertőzései

• Neisseria meningitidis okozta invazív infekciók profilaxisa

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés)

A ciprofloxacin alkalmazható neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére, amelyet feltételezhetően bakteriális fertőzés okoz.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a krónikus bronchitist is beleértve - akut exacerbációja és szövődménymentes akut cystitis javallatban a Cifloxin 250 mg és 500 mg filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

Gyermekek és serdülők

• Cysticus fibrosisban szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa által okozott bronchopulmonalis fertőzései.

• Szövődményes húgyúti fertőzések és akut pyelonephritis.

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés).

A ciprofloxacin gyermekek és serdülők súlyos fertőzéseinek kezelésére is alkalmazható, amennyiben szükségesnek ítélik.

A kezelést csak olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében (lásd 4.4 és 5.1 pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

A dózist az indikáció, a fertőzés súlyossága és helye, a kórokozó(k) ciprofloxacin érzékenysége, a beteg veseműködése, valamint a gyermekek és serdülők esetében a testtömeg határozza meg.

A kezelés időtartama a kórkép súlyosságától, valamint klinikai és bakteriológiai lefolyásától függ.

Bizonyos baktériumok okozta fertőzések (pl. a Pseudomonas aeruginosa, Acinetobacter vagy Staphylococcusok) kezelésekor magasabb ciprofloxacin-adagra és más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására lehet szükség.

Néhány fertőzés (pl. kismedencei gyulladásos betegség, intraabdominalis fertőzések, neutropeniás betegek fertőzései, valamint csontok és ízületek fertőzései) kezelése esetén szükség lehet más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására, a kiváltó kórokozók függvényében.

Felnőttek

Gyermekek és serdülők

Idősek

Idősek esetében a fertőzés súlyosságától és a beteg kreatinin-clearance-étől függően kell az adagot megválasztani.

Vese- vagy májkárosodás

Károsodott vesefunkciójú betegek számára ajánlott kezdő és fenntartó dózisok:

A dózis módosítása károsodott májfunkció esetén nem szükséges.

A csökkent vese- és/vagy májfunkcióval rendelkező gyermekek kezeléséhez szükséges dózisokat nem vizsgálták.

Az alkalmazás módja

A filmtablettát folyadékkal, szétrágás nélkül kell lenyelni. Étkezési időtől függetlenül szedhető. Éhgyomorra történő bevétel esetén gyorsabb a hatóanyag felszívódása. A ciprofloxacin filmtablettát nem szabad tejtermékekkel (pl. tej, joghurt) vagy hozzáadott ásványi anyagokat tartalmazó gyümölcslevekkel (pl. hozzáadott kalciumot tartalmazó narancslé) bevenni (lásd 4.5 pont).

Súlyos esetekben, vagy ha a beteg képtelen a tablettát bevenni (például enteralisan táplált betegek), a kezelést a ciprofloxacin intravénásan adagolható formájával ajánlott kezdeni, amíg az orális adagolásra való áttérés lehetővé válik.

• A készítmény hatóanyagával, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Ciprofloxacin és tizanidin együttes alkalmazása (lásd 4.5 pont).

A ciprofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ciprofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A ciprofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Súlyos infekciók, valamint Gram-pozitív és anaerob kórokozók által okozott kevert fertőzések

A ciprofloxacin monoterápia nem alkalmas súlyos és olyan fertőzések kezelésére, amelyeket feltételezhetően Gram‑pozitív vagy anaerob baktériumok okozhatnak. Ilyen fertőzések esetén a ciprofloxacint egyéb megfelelő antibakteriális készítménnyel kell együttadni.

Streptococcusok okozta fertőzések (beleértve a Streptococcus pneumoniae-t)

A ciprofloxacin nem ajánlott a Streptococcusok okozta fertőzések kezelésére, nem megfelelő hatékonysága miatt.

A genitális traktus fertőzései

Urethritist és cervicitis gonorrhoicát, epididymo-orchitist és kismedencei gyulladásos betegséget okozhatnak fluorokinolonra rezisztens Neisseria gonorrhoeae-izolátumok.

Ezért a ciprofloxacint csak akkor szabad urethritis és cervicitis gonorrhoica kezelésére alkalmazni, ha kizárható a ciprofloxacinra rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte.

Mellékhere-heregyulladás és kismedencei gyulladás empirikus kezelésére a ciprofloxacin alkalmazása csak egy másik, megfelelő antibiotikummal (pl.cefalosporinnal) kombinációban lehetséges, kivéve, ha kizárható a ciprofloxacin rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte. Amennyiben 3 nap alatt nem tapasztalható klinikai javulás, akkor a terápiát újra kell gondolni.

Húgyúti fertőzések

Az Escherichia coli (a leggyakoribb kórokozó húgyúti fertőzések esetén) fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó az Európai Unióban. A felíró orvosoknak mindig ajánlott figyelembe venni az Escherichia coli fluorokinolonokkal szembeni helyi rezisztencia‑előfordulását.

Az egyszeri adag ciprofloxacinnak, ami menopauza előtti nők szövődménymentes cystitisében használható, várhatóan alacsonyabb a hatásossága, mint egy hosszabb kezelésnek. Ezt mindinkább figyelembe kell venni az Escherichia coli kinolonokkal szembeni növekvő rezisztenciája kapcsán.

Hasüregi fertőzések

Sebészi beavatkozást követő hasüregi fertőzések kezelésével kapcsolatban korlátozott számú adat áll rendelkezésre a ciprofloxacin hatásosságát illetően.

Utazók hasmenése

Ciprofloxacin választásakor figyelembe kell venni a látogatott országokban a jelenlevő kórokozók ciprofloxacin-rezisztenciájáról rendelkezésre álló adatokat.

Csont- és ízületi fertőzések

A ciprofloxacint a mikrobiológiai leletek eredményétől függően más antimikrobás szerekkel kombinációban kell alkalmazni.

Inhalációs anthrax

A humán alkalmazás in vitro érzékenységi teszteken és állatkísérleti adatokon alapul, korlátozott számú humán adatokkal kiegészítve. A kezelőorvosnak az anthrax kezelését illetően helyi és/vagy nemzetközi konszenzuson alapuló dokumentumok szerint kell tájékozódnia.

Gyermekek és serdülők

A ciprofloxacin gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazása esetén követni kell a rendelkezésre álló hivatalos irányelveket. A ciprofloxacin-kezelést kizárólag olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében.

Nem kifejlett állatokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ciprofloxacin arthropathiát okozhat a teherviselő ízületekben. Egy, a ciprofloxacin gyermekek körében történő alkalmazásának értékelésére végzett randomizált, kettős vak vizsgálatból (ciprofloxacin: n=335, átlagos életkor = 6,3 év; összehasonlító készítmények: n=349, átlagos életkor = 6,2 év; életkor-tartomány = 1-17 év) származó biztonságossági adatok azt mutatták, hogy a vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathia (amelyet az ízülettel kapcsolatos klinikai jelek és tünetek alapján észleltek) incidenciája a +42. napon 7,2%, illetve 4,6% volt. Az egy éves utánkövetéskor a gyógyszerrel összefüggő arthropathia incidenciája 9,0%, illetve 5,7% volt. A vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathiás esetek számának növekedésében az időt tekintve a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A kezelést csak az előny/kockázat alapos mérlegelése után szabad megkezdeni az ízületet és/vagy a környező szöveteket érintő nemkívánatos események lehetséges előfordulása miatt (lásd 4.8 pont).

Cysticus fibrosisban előforduló bronchopulmonalis fertőzések

Klinikai vizsgálatok keretében 5–17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak. Még korlátozottabbak az 1 és 5 év közötti gyermekek kezeléséről rendelkezésre álló adatok.

Szövődményes húgyúti fertőzések és pyelonephritis

Húgyúti fertőzés esetén a ciprofloxacin-kezelést akkor kell fontolóra venni, ha más kezelés nem alkalmazható, és a ciprofloxacin alkalmazását a mikrobiológiai eredménynek alá kell támasztania. Klinikai vizsgálatok keretében 1–17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak.

Egyéb specifikus súlyos fertőzések

Egyéb súlyos fertőzések kezelésére a ciprofloxacin a hivatalos irányelveknek megfelelően vagy alapos előny/kockázat elemzést követően akkor adható, ha más kezelés nem alkalmazható, vagy ha a hagyományos kezelés sikertelen, és a mikrobiológiai eredmények alapján indokolható a ciprofloxacin alkalmazása.

Klinikai vizsgálatok során a ciprofloxacin alkalmazását a fent említetteken kívül specifikus súlyos fertőzésekben nem értékelték, és a klinikai tapasztalatok korlátozottak. Következésképpen az ilyen fertőzésekben szenvedő betegek kezelése során elővigyázatosság szükséges.

Túlérzékenység

Túlérzékenység és allergiás reakciók, beleértve az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciókat, egyetlen dózis beadását követően is megjelenhetnek (lásd 4.8 pont) és életveszélyesek lehetnek. Amennyiben ilyen reakció fordul elő, a ciprofloxacin adását fel kell függeszteni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni.

Íngyulladás és ínszakadás

Azon betegek esetében, akiknek anamnézisében kinolon-kezelés következtében létrejövő ínbetegség szerepel, a ciprofloxacin általában nem alkalmazható. Mindemellett nagyon ritka esetekben a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó mikrobiológiai lelet, valamint az előny/kockázat mérlegelése alapján a ciprofloxacin felírható ezen betegeknek bizonyos súlyos fertőzések kezelésére, különösen a standard kezelés hatástalansága vagy a kórokozó rezisztenciája esetén, ha a mikrobiológiai vizsgálat eredménye alátámasztja a ciprofloxacin alkalmazását.

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A ciprofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkamazhatók.

Myasthenia gravis-ban szenvedő betegek

A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mert a tünetek súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).

Fényérzékenység

Kimutatták, hogy a ciprofloxacin fényérzékenységi reakciókat okozhat. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a kezelés alatt kerüljék a túlzott és a közvetlen napfényt, illetve ultraibolya sugárzást (lásd 4.8 pont).

Görcsrohamok

Ismert, hogy a ciprofloxacin, hasonlóan a többi kinolonhoz, görcsrohamokat vált ki, illetve csökkenti a görcsküszöböt. Status epilepticus eseteit jelentették. A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható görcsrohamok kialakulására hajlamosító központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Görcsrohamok jelentkezése esetén a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni (lásd 4.8pont).

Pszichiátriai reakciók

Már a ciprofloxacin első adagjának alkalmazása után pszichiátriai reakciók léphetnek fel. Ritka esetekben a depresszió vagy pszichózis, öngyilkossági gondolatokig/szándékig, majd öngyilkossági kísérletig, vagy befejezett öngyilkosságig progrediálhat. Öngyilkossági gondolatok/szándék észlelése esetén a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Látászavarok

A látás romlása vagy egyéb szemészeti panasz esetén azonnal szemészhez kell fordulni.

Szívbetegségek

A fluorokinolonok, beleértve a ciprofloxacint, alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-szakasz meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma;

• egyidejűleg alkalmazott, a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerek (például IA és III. osztályú antiarrhythmiás szerek, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok);

• nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (például hypokalaemia, hypomagnesaemia);

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a ciprofloxacint, ebben a betegcsoportokban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség.

(lásd 4.2 Idősek, 4.5, 4.8 és 4.9 pont)

Aortaaneurysma és -dissectio, és szívbillentyűhibaokozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Gastrointestinalis rendszer

Súlyos és tartós hasmenés előfordulása a kezelés alatt vagy után (beleértve a több héttel a kezelés után jelentkező eseteket is) azonnali kezelést igénylő, antibiotikum okozta (életveszélyes, akár halálos kimenetelű) colitis tünete lehet (lásd 4.8 pont). Ilyen esetekben a ciprofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni és megfelelő kezelést kell kezdeni. Ebben az esetben a perisztaltikát csökkentő szerek ellenjavalltak.

Vese- és húgyutak

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazásával összefüggő crystalluriáról (lásd 4.8 pont).

A ciprofloxacin-készítménnyel kezelt betegeknek megfelelő hidratáltsági állapotban kell lenniük, és el kell kerülni, hogy vizeletük túlzottan alkalikussá váljon.

Károsodott veseműködés

Mivel a ciprofloxacin nagyrészt változatlan formában a vesén keresztül ürül, ezért károsodott veseműködésű betegek esetében a 4.2 pontban leírtak szerinti dózismódosítás szükséges annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a ciprofloxacin felhalmozódásából eredő mellékhatások.

Hepatobiliaris rendszer

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazása során előforduló májnecrosisról és életveszélyes májelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Májbetegség bármely tünetének vagy jelének észlelése esetén (például étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység), a kezelést abba kell hagyni.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek esetében ciprofloxacin-kezeléssel összefüggő hemolitikus reakciókról számoltak be. Ezeknél a betegeknél a ciprofloxacin alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a potenciális előnyök meghaladják a lehetséges kockázat mértékét. Ebben az esetben a hemolízis esetleges előfordulását monitorozni kell.

Rezisztencia

A ciprofloxacin-kezelés alatt vagy azt követően a ciprofloxacin-rezisztenciát mutató baktériumok izolálhatók klinikai tünetekkel járó felülfertőződéssel vagy anélkül. Különös kockázata lehet a ciprofloxacin-rezisztens baktériumok kiválasztódásának hosszan tartó, illetve nosocomialis fertőzések kezelése során és/vagy Staphylococcus- és Pseudomonas-fajok okozta fertőzés esetén.

Citokróm P450

A ciprofloxacin gátolja a CYP1A2 enzimet, így az enzim által metabolizált, egyidejűleg alkalmazott szerek (például teofillin, klozapin, olanzapin, ropinirol, tizanidin, duloxetin, agomelatin) szérumszintjének emelkedését okozhatja. A ciprofloxacin és a tizanidin egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Ezért azokat a betegeket, akik ezeket a szereket a ciprofloxacinnal egyidejűleg szedik, szorosan monitorozni kell a túladagolás klinikai jeleinek szempontjából, és szükséges lehet a szérumkoncentrációk (pl. teofillin) meghatározása (lásd 4.5 pont).

Metotrexát

A ciprofloxacin és a metotrexát együttes adása nem javasolt (lásd 4.5 pont).

A laborvizsgálatok eredményeire kifejtett hatás

A ciprofloxacin Mycobacterium tuberculosis-ellenes in vitro aktivitása álnegatív bakteriológiai tenyésztési eredményeket adhat ciprofloxacin-kezelés alatt álló betegekből származó mintákban.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagolási egységenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Egyéb gyógyszerek hatása a ciprofloxacinra

QT-szakasz megnyúlást okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a ciprofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-szakasz meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (pl. IA és III. osztályú antiarrhythmiás szerek, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).

Kelát-komplex képződés

A ciprofloxacin többértékű kationt (például kalcium, magnézium, alumínium, vas) tartalmazó gyógyszerekkel és ásványianyag-készítményekkel, foszfátkötő polimerekkel (például szevelamer vagy lantán‑karbonát), szukralfáttal vagy savkötőkkel, valamint nagymértékben pufferelt, magnéziumot, alumíniumot vagy kalciumot tartalmazó gyógyszerekkel (például didanozin-tabletta) történő együttes (orális) alkalmazása csökkentheti a ciprofloxacin felszívódását. Emiatt a ciprofloxacint e készítmények bevétele előtt 1–2 órával, vagy azt követően legalább 4 órával kell alkalmazni. Ez a korlátozás nem vonatkozik a H2-receptor-blokkolók osztályába tartozó antacidumokra.

Ételek és tejtermékek

Az étkezéssel bevitt kalcium nem befolyásolja jelentős mértékben a felszívódást. Kerülni kell azonban a ciprofloxacin önmagában tejtermékkel vagy hozzáadott ásványi anyagokat tartalmazó itallal (például tej, joghurt, hozzáadott kalciumot tartalmazó narancslé) történő egyidejű bevételét, mert ezek csökkenthetik a ciprofloxacin felszívódását.

Probenecid

A probenecid gátolja a ciprofloxacin renalis kiválasztását. Probenecid és ciprofloxacin együttes adása a ciprofloxacin szérumkoncentrációjának emelkedését eredményezi.

Metoklopramid

A metoklopramid serkenti az (orálisan alkalmazott) ciprofloxacin felszívódását, ezáltal maximális plazmakoncentrációját rövidebb idő alatt éri el. A ciprofloxacin biohasznosulására nincs hatással.

Omeprazol

Ciprofloxacin és omeprazol-tartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása a ciprofloxacin Cmax- és AUC-értékeinek enyhe csökkenését eredményezi.

A ciprofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre

Tizanidin

A ciprofloxacin tizanidinnel nem adható együtt (lásd 4.3 pont).

Egészséges alanyok körében végzett klinikai vizsgálat során a szérum tizanidin koncentrációja emelkedett (Cmax-növekedés: 7-szeres, tartomány: 4-21-szeres; AUC-növekedés: 10-szeres, tartomány: 6-24-szeres) ciprofloxacin egyidejű adását követően. A szérum fokozott tizanidin koncentrációja kifejezett hypotensiv és sedativ hatással járt.

Metotrexát

Ciprofloxacin egyidejű alkalmazása gátolhatja a metotrexát renalis tubularis transzportját, ami a metotrexát plazmaszintjének és a metotrexáttal összefüggő toxikus reakciók kockázatának az emelkedéséhez vezethet. Egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott (lásd 4.4 pont).

Teofillin

A ciprofloxacin és a teofillin egyidejű alkalmazása a teofillin szérumkoncentrációjának nemkívánatos növekedését okozhatja. Ez teofillin által kiváltott mellékhatások kialakulását eredményezheti, amelyek ritkán életveszélyesek, illetve halálos kimenetelűek is lehetnek. Együttes alkalmazásuk során a teofillin szérumkoncentrációját ellenőrizni kell, és a teofillin adagját szükség szerint csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

Egyéb xantin-származékok

Ciprofloxacin és koffein vagy pentoxifillin (oxpentifillin) együttes alkalmazásakor ezen xantin‑származékok szérumkoncentrációjának emelkedését írták le.

Fenitoin

A ciprofloxacin és fenitoin egyidejű alkalmazása a fenitoin szérumszintjeinek emelkedését vagy csökkenését eredményezheti, ezért a gyógyszerszintek ellenőrzése ajánlott.

Ciklosporin

Ciprofloxacin és ciklosporin-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása során a szérum-kreatininkoncentráció átmeneti emelkedését figyelték meg. Ezért ezeknél a betegeknél a szérum-kreatininkoncentráció gyakori (heti kétszeri) ellenőrzése szükséges.

K-vitamin-antagonisták

A ciprofloxacin és K-vitamin-antagonisták együttes adása a K-vitamin-antagonisták antikoaguláns hatásának fokozódását eredményezheti. A kockázat változhat a már fennálló fertőzés, az életkor és a beteg általános állapota szerint, így nehéz megállapítani, hogy a ciprofloxacin hozzájárul-e az INR (nemzetközi normalizált ráta) növekedéséhez. A ciprofloxacin és a K-vitamin-antagonisták (például warfarin, acenokumarol, fenprokumon vagy fluindion) együttes alkalmazása alatt és röviddel az után az INR gyakori ellenőrzése szükséges.

Duloxetin

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a duloxetin egyidejű adása erős CYP450 1A2 izoenzim inhibitorokkal, mint például a fluvoxaminnal, a duloxetin AUC és Cmax értékének emelkedését eredményezheti. Bár nem áll rendelkezésre klinikai adat ciprofloxacinnal való lehetséges kölcsönhatásról, együttes adásuk során hasonló hatás várható (lásd 4.4 pont).

Ropinirol

Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a ropinirol közepesen erős CYP450 1A2 izoenzim gátló, ciprofloxacinnal történő egyidejű alkalmazása a ropinirol Cmax- és AUC-értékének 60, illetve 84%-os növekedését eredményezheti. A ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazása alatt és röviddel azután tanácsos a ropinirol okozta mellékhatások ellenőrzése és szükség esetén az adag megfelelő beállítása (lásd 4.4 pont).

Lidokain

Egészséges alanyok körében kimutatták, hogy lidokain-tartalmú gyógyszerek és a közepesen erős CYP450 1A2 izoenzim-gátló ciprofloxacin egyidejű alkalmazásakor az intravénásan beadott lidokain clearance-e 22%-kal csökken. Bár a lidokain-kezelést a betegek jól tolerálják, együttes alkalmazás esetén kialakulhat interakció a ciprofloxacinnal, amely mellékhatásokat okozhat.

Klozapin

Klozapin és 250 mg ciprofloxacin 7 napon keresztül történő együttes adását követően a klozapin szérumkoncentrációja 29%-kal, az N-dezmetil-klozapiné pedig 31%-kal nőtt. A klozapin adagjának klinikai ellenőrzése és megfelelő beállítása ajánlott a ciprofloxacinnal folytatott kezelés alatt és röviddel azután (lásd 4.4 pont).

Szildenafil

Egészséges alanyoknál 500 mg ciprofloxacin és 50 mg szildenafil egyszeri adagjának együttadása után a szildenafil Cmax- és AUC-értéke körülbelül kétszeresére emelkedett. Ezért ciprofloxacin és szildenafil együttes felírásánál fokozott óvatosság szükséges, figyelembe véve a kockázatokat és előnyöket.

Agomelatin

Klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy a fluvoxamin, ami egy erős CYP450 1A2 izoenzim-gátló, jelentős mértékben gátolja az agomelatin metabolizmusát, ezáltal az agomelatin-expozíció 60-szoros növekedését eredményezi. Bár nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok a ciprofloxacinnal (ami egy közepesen erős CYP450 1A2-gátló) való lehetséges kölcsönhatásról, hasonló hatás várható egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.4 pont „Citokróm P450”).

Zolpidem

Ciprofloxacinnal történő együttes adása növelheti a zolpidem vérszintjét, egyidejű alkalmazása nem javasolt.

Terhesség

A terhes nők ciprofloxacin-kezelésére vonatkozó adatok alapján a ciprofloxacin nem okoz malformációt vagy foetalis/neonatalis toxicitást. Állatokon végzett vizsgálatok során nem találtak közvetlen vagy közvetett káros hatást a reprodukciós toxicitás tekintetében. Kinolon-hatásnak kitett fiatal állatokban és magzatokban az éretlen porcot érintő hatásokat figyeltek meg, ezért nem zárható ki, hogy a gyógyszer az éretlen emberi szervezet/magzat ízületi porcának károsodását okozhatja (lásd5.3 pont).

Ezért óvatosságból inkább kerülendő a ciprofloxacin terhesség alatt történő alkalmazása.

Szoptatás

A ciprofloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Az ízületi károsodás lehetséges kockázata miatt a ciprofloxacin szoptatás alatt nem alkalmazható.

Az idegrendszerre gyakorolt hatása révén, a ciprofloxacin befolyásolhatja a reakcióidőt. Ezért a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek gyengülhetnek.

A leggyakrabban tapasztalt gyógyszermellékhatás a hányinger és a hasmenés.

A ciprofloxacin (szájon át vagy intravénásan végzett, illetve szekvenciális kezelés) klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő surveillance során tapasztalt gyógyszermellékhatásai az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek csoportosításra.

A gyakorisági elemzés a ciprofloxacin orális és intravénás alkalmazására vonatkozó adatokat egyaránt figyelembe veszi.

* Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több –

szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek (ideértve az alvászavarokat, a szorongást, a pánikrohamokat, a depressziót és az öngyilkossági gondolatokat), a memória és a koncentráció romlása, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Az arthropathiára vonatkozóan fentebb említett incidenciák adatai felnőtteken végzett vizsgálatokból származnak. Gyermekeknél az arthropathia gyakori előfordulásáról számoltak be (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A készítmény 12g-nyi adagjával történt túladagolás esetén enyhe toxikus tünetekről számoltak be. A készítmény 16g-os adagjával történt akut túladagolása akut veseelégtelenséget okozott. A túladagolás tünetei: szédülés, tremor, fejfájás, fáradékonyság, görcsrohamok, hallucinációk, zavartság, hasi diszkomfort, vese- és májkárosodás, valamint crystalluria és haematuria. Reverzibilis vesetoxicitásról számoltak be.

A rutin sürgősségi intézkedéseken kívül (például a gyomormosást követően orvosi szén alkalmazása) javasolt a veseműködés monitorozása, beleértve a vizelet pH-t is, valamint a crystalluria megelőzése érdekében szükség esetén a vizelet savanyítása. A betegek megfelelő hidráltsági állapotát fenn kell tartani. Kalcium- vagy magnézium-tartalmú savkötőkkel elméletileg csökkenthető a ciprofloxacin felszívódása túladagolásban. Hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel a ciprofloxacinnak csak kis mennyisége (<10%) távozik.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. Az EKG monitorozása szükséges, mert fennáll a QT‑szakasz meghosszabbodásának lehetősége.