CIPROFLOXACIN-HUMAN 2 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

A Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió a következő fertőzések kezelésére javallt (lásd 4.4és 5.1pontok). A terápia megkezdése előtt különös figyelmet kell fordítani a ciprofloxacin‑rezisztenciával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokra.

Felnőttek

• Gram-negatív baktériumok okozta alsó légúti fertőzések

• krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbációja,

Krónikus obstruktív tüdőbetegség akut exacerbációja javallatban a Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• cysticus fibrosis vagy bronchiectasia talaján kialakult bronchopulmonalis fertőzések,

• pneumonia

• Krónikus suppurativ otitis media

• Krónikus sinusitis akut exacerbációja, különösen, ha Gram-negatív baktériumok okozzák

• Egyszerű szövődménymentes akut cystitis

Egyszerű szövődménymentes akut cystitis javallatban a Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• Akut pyelonephritis

• Szövődményes húgyúti fertőzések

• Bakteriális prostatitis

• Epididymo-orchitis beleértve a Neisseria gonorrhoeae okozta eseteket

• Kismedencei gyulladások, beleértve a Neisseria gonorrhoeae okozta eseteket

A genitális traktus fenti fertőzései esetén, ha úgy gondolják, vagy ismert, hogy Neisseria gonorrhoeae okozza, akkor különösen fontos a ciprofloxacin-rezisztencia előfordulására vonatkozó helyi információk megszerzése és a laboratóriumi teszteken alapuló érzékenység igazolása.

• Intraabdominalis fertőzések

• A bőr és lágyrészek Gram-negatív baktérium okozta fertőzései

• A csontok és az ízületek fertőzései

• Neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére, amelyet feltételezhetően bakteriális fertőzés okoz

• Neutropeniás betegek fertőzéseinek megelőzése

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia)

Gyermekek és serdülők

• Cysticus fibrosisban szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa által okozott bronchopulmonalis fertőzései

• Szövődményes húgyúti fertőzések és akut pyelonephritis

• Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia)

A ciprofloxacin gyermekek és serdülők súlyos fertőzéseinek kezelésére is alkalmazható, amennyiben ezt a kezelőorvos szükségesnek ítéli meg.

A kezelést csak olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében (lásd 4.4 és 5.1pont).

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás

A dózist az indikáció típusa, a fertőzés súlyossága és helye, a kórokozó(k) ciprofloxacin-érzékenysége, a beteg veseműködése, valamint gyermekek és serdülők esetében a testtömeg határozza meg.

A kezelés időtartama a kórkép súlyosságától, valamint klinikai és bakteriológiai lefolyásától függ.

A megkezdett intravénás kezelésről át lehet váltani tablettával vagy szuszpenzióval végzett per os kezelésre, ha ez az orvos megítélése szerint klinikailag indokolt. A per os kezelésnek a lehető leggyorsabban követnie kell az intravénás kezelést.

Súlyos esetekben, vagy ha a beteg képtelen tablettát bevenni (pl. enterálisan táplált betegek) a kezelést intravénás ciprofloxacin készítménnyel ajánlott elkezdeni, amíg a per os adagolásra való áttérés lehetővé nem válik.

Bizonyos baktériumok okozta fertőzések (pl. Pseudomonas aeruginosa, Acinetobacter vagy Staphylococcusok) kezelésekor magasabb ciprofloxacin-adagokra és más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására lehet szükség.

Néhány fertőzés (pl. kismedencei gyulladásos betegségek, intraabdominalis fertőzések, neutropeniás betegek fertőzései, és a csontok és ízületek fertőzése) kezelése esetén szükség lehet más megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására, a kiváltó kórokozó függvényében.

Felnőttek

Gyermekek és serdülők

Idősek

Idősek esetében a fertőzés súlyosságától és a beteg kreatinin-clearance-étől függően kell az adagot megválasztani.

Vesekárosodás

Károsodott veseműködésű betegek számára ajánlott kezdő és fenntartó dózisok:

Májkárosodás

A dózis módosítása károsodott májműködés esetén nem szükséges.

A vese- és/vagy májkárosodásban szenvedő gyermekek kezeléséhez szükséges dózisokat nem vizsgálták.

Az alkalmazás módja

A Ciprofloxacin-Human oldatos infúziót alkalmazása előtt vizuálisan ellenőrizni kell. Ha az oldat zavaros, nem szabad alkalmazni.

A ciprofloxacint intravénás infúzió formájában kell alkalmazni. Gyermekek esetén az infúzió beadási ideje 60perc.

Felnőtt betegek esetén az infúzió beadási ideje a 400mg-os ciprofloxacin adagnál 60perc, a 200mg‑os ciprofloxacin adagnál 30perc. Az egyik nagy vénába adott lassú infúzió minimálisra csökkenti a beteg diszkomfort érzését, és csökkenti a vénairritáció kockázatát.

Az oldatos infúziót vagy közvetlenül, vagy egyéb kompatibilis oldatos infúzióval keverve kell beadni (lásd 6.2pont).

• A készítmény hatóanyagával, egyéb kinolonokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Ciprofloxacin és tizanidin együttes alkalmazása (lásd 4.5pont).

A ciprofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ciprofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Súlyos infekciók, valamint Gram-pozitív és anaerob kórokozók által okozott kevert fertőzések

A ciprofloxacin-monoterápia nem alkalmas súlyos infekciók és olyan fertőzések kezelésére, amelyeket feltételezhetően Gram-pozitív vagy anaerob baktériumok okozhatnak. Ilyen fertőzések esetén a ciprofloxacint egyéb megfelelő antibakteriális készítménnyel kell együtt alkalmazni.

Streptococcusok okozta fertőzések (beleértve a Streptococcus pneumoniae-t is)

A ciprofloxacin nem ajánlott a Streptococcusok okozta fertőzések kezelésére, mivel erre az esetre nem megfelelő a hatékonysága.

A genitális traktus fertőzései

Epididymo-orchitist és kismedencei gyulladást okozhat fluorokinolonra rezisztens Neisseria gonorrhoeae. A ciprofloxacin-kezeléssel együtt egy másik megfelelő antibakteriális szert is kell alkalmazni, kivéve abban az esetben, ha kizárható a ciprofloxacinra rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte. Amennyiben 3nap alatt nem tapasztalható klinikai javulás, akkor a terápiát újra kell gondolni.

Hasüregi fertőzések

Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a ciprofloxacin hatásosságára vonatkozóan a sebészi beavatkozást követő hasüregi fertőzések kezelésében.

Inhalációs anthrax

A humán alkalmazás az in vitro érzékenységi teszteken és az állatkísérleti adatokon alapul, korlátozott számú humán adatokkal kiegészítve. A kezelőorvosnak az anthrax kezelését illetően helyi és/vagy nemzetközi konszenzuson alapuló dokumentumok szerint kell tájékozódnia.

Gyermekek és serdülők

A ciprofloxacin gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazása esetén követni kell a rendelkezésre álló hivatalos irányelveket. A ciprofloxacin-kezelést kizárólag olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében.

Nem kifejlett állatokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ciprofloxacin arthropathiát okozhat a teherviselő ízületekben. Egy, a ciprofloxacin gyermekek körében történő alkalmazásának értékelésére végzett randomizált, kettős vak vizsgálatból (ciprofloxacin: n=335, átlagos életkor = 6,3 év; összehasonlító készítmények: n=349, átlagos életkor = 6,2 év; életkor-tartomány = 1‑17 év) származó biztonságossági adatok azt mutatták, hogy a vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathia (amelyet az ízülettel kapcsolatos klinikai jelek és tünetek alapján észleltek) incidenciája a +42.napon 7,2%, illetve 4,6% volt. Az egy éves utánkövetéskor a gyógyszerrel összefüggő arthropathia incidenciája 9,0%, illetve 5,7% volt. A vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathiás esetek számának növekedésében az időt tekintve a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A kezelést csak az előny/kockázat alapos mérlegelése után szabad megkezdeni az ízületet és/vagy a környező szöveteket érintő nemkívánatos események lehetséges előfordulása miatt (lásd 4.8pont).

Cysticus fibrosisban előforduló bronchopulmonalis fertőzések

Klinikai vizsgálatok keretében 5‑17 éves gyermekeket és serdülők vizsgáltak. Még korlátozottabbak az 1 és 5 év közötti gyermekek kezeléséről rendelkezésre álló adatok.

Szövődményes húgyúti fertőzések és pyelonephritis

Húgyúti fertőzés esetén a ciprofloxacin-kezelést akkor kell fontolóra venni, ha más kezelés nem alkalmazható, és a ciprofloxacin alkalmazását a mikrobiológiai eredményeknek alá kell támasztania.

Klinikai vizsgálatok keretében 1‑17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak.

Egyéb specifikus súlyos fertőzések

Egyéb súlyos fertőzések kezelésére a ciprofloxacin a hivatalos irányelveknek megfelelően vagy alapos előny/kockázat elemzést követően akkor adható, ha más kezelés nem alkalmazható, vagy ha a hagyományos kezelés sikertelen, és amikor a mikrobiológiai eredmények alapján indokolt a ciprofloxacin alkalmazása.

Klinikai vizsgálatok során a ciprofloxacin alkalmazását a fent említetteken kívül specifikus súlyos fertőzésekben nem értékelték, és a klinikai tapasztalatok korlátozottak. Következésképpen az ilyen fertőzésekben szenvedő betegek kezelése során elővigyázatosság szükséges.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A ciprofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Túlérzékenység

Túlérzékenység és allergiás reakciók, beleértve az anafilaxiás és anafilaktoid reakciókat, egyetlen dózis beadását követően is megjelenhetnek (lásd 4.8pont) és életveszélyesek lehetnek. Amennyiben ilyen reakció fordul elő, a ciprofloxacin adását fel kell függeszteni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Kounis-szindróma eseteiről számoltak be moxifloxacinnal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). A Kounis-szindrómát allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló, a koszorúerek összehúzódásával járó szív- és érrendszeri tünetegyüttesként határozták meg, amely esetlegesen myocardialis infarktushoz vezethet.

Látászavarok

Ha látásromlás lép fel vagy bármilyen a látást befolyásoló hatás tapasztalható, azonnal konzultálni kell egy szemész szakorvossal (lásd 4.8 pont).

Csont- és izomrendszer

Azon betegek esetében, akiknek anamnézisében kinolon-kezelés következtében létrejövő ínbetegség szerepel, a ciprofloxacin általában nem alkalmazható. Mindemellett nagyon ritka esetben a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó mikrobiológiai lelet, valamint az előny/kockázat mérlegelése alapján a ciprofloxacin felírható ezen betegeknek bizonyos súlyos fertőzések kezelésére, különösen a standard kezelés hatástalansága vagy a kórokozó rezisztenciája esetén, ha a mikrobiológiai vizsgálat eredménye alátámasztja a ciprofloxacin alkalmazását.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A ciprofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében (lásd 4.8pont).

Fényérzékenység

Kimutatták, hogy a ciprofloxacin fényérzékenységi reakciókat okozhat. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a kezelés alatt kerüljék a túlzott és a közvetlennapfényt, illetve ultraibolya sugárzást (lásd 4.8pont).

Központi idegrendszer

A ciprofloxacinról, más kinolonokhoz hasonlóan ismert, hogy görcsrohamokat vált ki, illetve csökkenti a görcsküszöböt.

Status epilepticus kialakulását is jelentették. A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható görcsrohamok kialakulására hajlamosító központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Görcsrohamok jelentkezése esetén a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni (lásd 4.8pont). Már a ciprofloxacin első adagjának alkalmazása után pszichiátriai reakciók léphetnek fel. Ritka esetekben a depresszió vagy pszichózis egészen az önveszélyes viselkedésformákig progrediálhat, mint például öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság. Öngyilkossági gondolatok/szándék előfordulásakor a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Szívbetegségek

A fluorokinolonok – beleértve a ciprofloxacint is – alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT‑intervallum megnyúlására hajlamosítanak, mint például:

• veleszületett hosszú QT-szindróma;

• egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. IA és III. osztályú antiarrhythmiás szerek, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok);

• nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia);

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a ciprofloxacint, ezekben a betegcsoportokban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség (lásd 4.2, 4.5, 4.8 és 4.9 pontok).

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhibaokozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és- dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Gastrointestinalis rendszer

Súlyos és tartós hasmenés előfordulása a kezelés alatt vagy után (beleértve a több héttel a kezelés után jelentkező eseteket is) azonnali kezelést igénylő, antibiotikum okozta (életveszélyes, akár halálos kimenetelű) colitis tünete lehet (lásd 4.8pont). Ilyen esetekben a ciprofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni és megfelelő kezelést kell kezdeni. Ebben az esetben a perisztaltikát csökkentő szerek ellenjavalltak.

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordul elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Vese- és húgyutak

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazásával összefüggő crystalluriáról (lásd 4.8pont). A ciprofloxacin-készítménnyel kezelt betegeknek megfelelő hidratáltsági állapotban kell lenniük, és el kell kerülni, hogy vizeletük túlzottan alkalikussá váljon.

Vesekárosodás

Mivel a ciprofloxacin nagyrészt a vesén keresztül választódik ki változatlan formában, vesekárosodás esetén a ciprofloxacin-felhalmozódás miatt megnövekedett gyógyszermellékhatások elkerülésének érdekében a dózis módosítása szükséges a 4.2 pontban leírtak szerint.

Hepatobiliaris rendszer

Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazása során előfordult májnekrózisról és életveszélyes májelégtelenségről (lásd 4.8pont). Májbetegség bármely tünetének vagy jelének észlelése esetén (például étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység) a kezelést abba kell hagyni.

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány

Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek esetében ciprofloxacin-kezeléssel összefüggő hemolitikus reakciókról számoltak be. Ezeknél a betegeknél a ciprofloxacin alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a potenciális előnyök várhatóan felülmúlják a lehetséges kockázat mértékét. Ebben az esetben a hemolízis esetleges előfordulását monitorozni kell.

Rezisztencia

A ciprofloxacin-kezelés alatt vagy azt követően a ciprofloxacin-rezisztenciát mutató baktériumok izolálhatók, klinikai tünetekkel járó felülfertőződéssel vagy anélkül. Különös kockázata lehet a ciprofloxacin-rezisztens baktériumok kiválasztódásának hosszan tartó, illetve nosocomialis fertőzések kezelése során és/vagy Staphylococcus és Pseudomonas speciesek okozta fertőzés esetén.

Citokróm P450

A ciprofloxacin gátolja a CYP1A2 enzimet, így ezen enzim által metabolizált, egyidejűleg alkalmazott szerek (például teofillin, klozapin, olanzapin, ropinirol, tizanidin, duloxetin, agomelatin), szérumszintjének emelkedését okozhatja. A ciprofloxacin és a tizanidin egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Ezért azokat a betegeket, akik ezeket a szereket a ciprofloxacinnal egyidejűleg szedik, szorosan monitorozni kell a túladagolás klinikai jeleinek szempontjából, és szükséges lehet a szérumkoncentrációk (pl. teofillin) meghatározása (lásd 4.5pont).

Metotrexát

A ciprofloxacin és a metotrexát együttes adása nem javasolt (lásd 4.5pont).

A laborvizsgálatok eredményeire kifejtett hatás

A ciprofloxacin Mycobacterium tuberculosis-ellenes in vitro aktivitása álnegatív bakteriológiai tenyésztési eredményeket adhat az éppen zajló ciprofloxacin-kezelés alatt álló betegekből származó minták esetén.

Az injekció beadási helyén fellépő reakciók

A ciprofloxacin intravénás alkalmazását követően beszámoltak helyi intravénás reakciókról. Ezek a reakciók gyakrabban lépnek fel, ha az infúzió beadási ideje 30perc vagy ennél kevesebb. A tünetek helyi bőrreakciók formájában léphetnek fel, melyek gyorsan javulnak az infúzió beadását követően. Az ismételt intravénás alkalmazás csak abban az esetben ellenjavallt, ha a reakciók újból jelentkeznek vagy rosszabbodnak.

Segédanyagok

Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió 100ml oldatos infúziót tartalmazó tartályban

Ez a gyógyszer 373,2mg nátriumot tartalmaz 100ml oldatos infúziónként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 18,66%-ának felnőtteknél.

A gyógyszer maximális napi dózisa a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 111,96%-ának felel meg.

A Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió magas nátriumtartalmú készítménynek számít. Ezt különösen az alacsony sótartalmú étrendet tartó betegeknél kell figyelembe venni.

Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió 200ml oldatos infúziót tartalmazó tartályban

Ez a gyógyszer 746,4mg nátriumot tartalmaz 100ml oldatos infúziónként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 37,32%-ának felnőtteknél.

A gyógyszer maximális napi dózisa a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 111,96%-ának felel meg.

A Ciprofloxacin-Human 2mg/ml oldatos infúzió magas nátriumtartalmú készítménynek számít. Ezt különösen az alacsony sótartalmú étrendet tartó betegeknél kell figyelembe venni.

Egyéb gyógyszerek hatása a ciprofloxacinra

QT-intervallum megnyúlását okozó gyógyszerek

Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a ciprofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint pl. IA és III. osztályú antiarrhythmiás szerek, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd. 4.4 pont).

Probenecid

A probenecid gátolja a ciprofloxacin renalis kiválasztását. Probenecid és a ciprofloxacin együttes adása a ciprofloxacin szérumkoncentrációjának emelkedését eredményezi.

Metoklopramid

A metoklopramid gyorsítja a (szájon át szedett) ciprofloxacin felszívódását, így csökkenti a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időt. A ciprofloxacin biohasznosulására nem volt hatása.

Omeprazol

Ciprofloxacint és omeprazolt tartalmazó készítmények együttes alkalmazása a ciprofloxacin cmax- és AUC-értékeinek kismértékű csökkenésével jár.

A ciprofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre

Tizanidin

Ciprofloxacin tizanidinnel nem adható együtt (lásd 4.3pont). Egészséges alanyok körében végzett klinikai vizsgálat során a szérum tizanidin koncentrációja emelkedett (cmax-növekedés: 7-szeres, tartomány: 4–21-szeres; AUC-növekedés: 10-szeres, tartomány: 6–24-szeres) ciprofloxacin egyidejű adását követően. A szérum emelkedett tizanidin koncentrációja kifejezett vérnyomáscsökkentő és nyugtató hatással járt.

Metotrexát

Ciprofloxacin egyidejű alkalmazása gátolhatja a metotrexát renalis tubularis transzportját, ami a metotrexát plazmaszintjének és a metotrexáttal összefüggő toxikus reakciók kockázatának az emelkedéséhez vezethet. Egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott (lásd 4.4pont).

Teofillin

A ciprofloxacin és a teofillin egyidejű alkalmazása a teofillin szérumkoncentrációjának nemkívánatos növekedését okozhatja. Ez teofillin által kiváltott mellékhatások kialakulását eredményezheti, amelyek ritkán életveszélyesek, illetve halálos kimenetelűek is lehetnek. Együttes alkalmazásuk során a teofillin szérumkoncentrációját ellenőrizni kell, és a teofillin adagját szükség szerint csökkenteni kell (lásd 4.4pont).

Egyéb xantinszármazékok

Ciprofloxacin, koffein vagy pentoxifillin (oxpentifillin) együttes alkalmazásakor e xantinszármazékok szérumkoncentrációjának emelkedését írták le.

Fenitoin

Ciprofloxacin és fenitoin egyidejű alkalmazása a fenitoin szérumszintjeinek emelkedését vagy csökkenését eredményezheti, ezért a gyógyszerszintek monitorozása ajánlott.

Ciklosporin

Ha a ciprofloxacin- és a ciklosporin-tartalmú gyógyszereket egyidejűleg alkalmazzák, a szérum kreatininkoncentrációjának átmeneti emelkedése figyelhető meg. Ezeknél a betegeknél a szérum kreatininkoncentrációjának gyakori (hetente kétszer) ellenőrzése szükséges.

K-vitamin antagonisták

Ciprofloxacin és K-vitamin-antagonisták együttes adása az antikoaguláns hatás fokozódását eredményezheti. A kockázat változhat az éppen zajló fertőzés, az életkor és a beteg általános állapota szerint, így nehéz megállapítani, hogy a ciprofloxacin mennyiben járul hozzá az INR (international normalised ratio) érték növekedéséhez. A ciprofloxacin és K-vitamin-antagonista (pl. warfarin, acenokumarol, fenprokumon vagy fluindion) együttes alkalmazása alatt és röviddel azután az INR-t gyakran kell ellenőrizni.

Glibenklamid

Bizonyos esetekben a ciprofloxacin és a glibenklamid-tartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása esetén a glibenklamid hatása fokozódhat (hypoglykaemia).

Duloxetin

Klinikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a duloxetin és az erős CYP450 1A2-izoenzim-inhibitor fluvoxamin együttes alkalmazása a duloxetin AUC- és cmax-értékeinek emelkedését okozhatja. A ciprofloxacinra vonatkozó lehetséges interakcióról nincsenek klinikai adatatok, azonban együttes alkalmazásnál hasonló hatásra lehet számítani (lásd 4.4 pont).

Ropinirol

Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a ropinirol (közepesen erős CYP450 1A2-izoenzim-gátló) ciprofloxacinnal történő egyidejű alkalmazása a ropinirol cmax- és AUC-értékének 60, illetve 84%-os növekedését eredményezheti. A ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás alatt és röviddel azután tanácsos a ropinirol okozta mellékhatások monitorozása, és az adag megfelelő beállítása (lásd 4.4pont).

Agomelatin

Klinikai vizsgálatokban igazolták, hogy a fluvoxamin, ami egy erős CYP450 1A2-izoenzim-gátló jelentős mértékben gátolja az agomelatin metabolizmusát, ezáltal az agomelatin-expozíció 60-szoros növekedését eredményezi. Bár nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok a ciprofloxacinnal való lehetséges kölcsönhatásról, ami egy mérsékelt CYP450 1A2-gátló, hasonló hatás várható egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.4 pont „Citokróm P450”).

Zolpidem

Ciprofloxacinnal történő együttes adása növelheti a zolpidem vérszintjét, egyidejű alkalmazása nem javasolt.

Lidokain

Egészséges önkénteseknél lidokaint tartalmazó készítmény és a CYP450 1A2 enzimet kissé gátló ciprofloxacin együttes adagolása az intravénásan alkalmazott lidokain clearance-ét 22%-kal csökkentette. A lidokain-terápiát a kezeltek jól tolerálták, de az egyidejű alkalmazás során, a ciprofloxacinnal történő lehetséges kölcsönhatás eredményeként kialakulhatnak mellékhatások.

Klozapin

250mg ciprofloxacin és klozapin 7napon keresztül történő együttes adását követően a klozapin szérumkoncentrációja 29%-kal, az N-dezmetil-klozapiné pedig 31%-kal nőtt. A klozapin adagjának klinikai ellenőrzése és megfelelő beállítása ajánlott ciprofloxacinnal folytatott kezelés alatt és röviddel azután (lásd 4.4pont).

Szildenafil

50mg szildenafil és 500mg ciprofloxacin szájon át történő egyidejű alkalmazását követően az egészséges önkénteseknél a szildenafil cmax- és AUC-értékeinek megközelítőleg megkétszereződését figyelték meg. Ezért ciprofloxacin és szildenafil együttes rendelése előtt mérlegelni kell a kockázatokat és előnyöket.

Terhesség

Terhes nők ciprofloxacin-kezelésére vonatkozó adatok alapján a ciprofloxacin nem okoz malformációt és foetalis, illetve neonatalis toxicitást. Állatokon végzett vizsgálatok során nem találtak közvetlen vagy közvetett káros hatást a reprodukcióra kifejtett toxicitás tekintetében. Kinolon-hatásnak kitett fiatal állatokban és magzatokban az éretlen porcot érintő hatásokat figyeltek meg, ezért nem zárható ki, hogy a gyógyszer az éretlen emberi szervezet/magzat ízületi porcának károsodását okozhatja (lásd 5.3pont).

Ezért óvatosságból inkább kerülendő a ciprofloxacin terhesség alatt történő alkalmazása.

Szoptatás

A ciprofloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Az ízületi károsodás lehetséges kockázata miatt a ciprofloxacin szoptatás alatt nem alkalmazható.

Neurológiai hatásai következtében a ciprofloxacin befolyásolhatja a reakcióidőt. Ezért a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek gyengülhetnek.

A leggyakrabban tapasztalt nemkívánatos hatás (ADR) a hányinger, a hasmenés.

A ciprofloxacinnal (szájon át, intravénás- és szekvenciális kezelés) végzett klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő surveillance során tapasztalt nemkívánatos hatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek csoportosításra. A gyakorisági elemzés a ciprofloxacin per os és intravénás alkalmazására vonatkozó adatokat veszi figyelembe.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek [beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat], memória- és koncentrációzavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Az alábbi nemkívánatos hatások az intravénásan, illetve részben intravénásan (először intravénás, majd per os) kezelt betegek alcsoportjában nagyobb gyakorisággal lépnek fel:

Gyermekek és serdülők

Az arthropathiára vonatkozóan fentebb említett incidenciák adatai felnőtteken végzett vizsgálatokból származnak. Gyermekeknél az arthropathia gyakori előfordulásáról számoltak be (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A készítmény 12g-nyi adagjával történt túladagolás esetén enyhe toxikus tünetekről számoltak be. A készítmény 16g-os adagjával történt akut túladagolása akut veseelégtelenséget okozott.

A túladagolás tünetei: szédülés, tremor, fejfájás, fáradékonyság, görcsrohamok, hallucinációk, zavartság, hasi diszkomfort, vese- és májkárosodás, valamint crystalluria és haematuria.

Reverzibilis vesetoxicitásról számoltak be.

Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. Az EKG monitorozása szükséges, mert fennáll a QT‑intervallum megnyúlásának lehetősége.

A rutin sürgősségi intézkedéseken kívül, pl. gyomormosást követően aktív szén adása, javasolt a veseműködés monitorozása, beleértve a vizelet pH-t is, valamint a crystalluria megelőzése érdekében szükség esetén a vizelet savanyítása. Kalcium- vagy magnéziumtartalmú antacidok elméletileg csökkenthetik a ciprofloxacin-abszorpciót túladagolás esetén.

Hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel a ciprofloxacinnak csak kis mennyisége (<10%) távozik.