CLONAZEPAM TARCHOMIN 0,5 MG TABLETTA

• Típusos absence (petit mal) és atípusos absence (Lennox-Gastaut szindróma) myoclonusos görcsök és atóniás görcsök ("drop" szindróma) első vonalbeli kezelése.

• Tónusos-klónusos görcsök (grand mal), egyszerű és komplex részleges görcsök és szekunder generalizált tónusos-klónusos görcsök második vonalbeli kezelése.

• Szorongásos állapotok és ezekhez kapcsolódó tünetek.

• Fóbiás tünetekkel vagy anélkül jelentkező pánikbetegség.

A kezelésnek egyénre szabottnak és a klinikai választól, egyéni toleranciától, valamint a kortól függőnek kell lennie.

Adagolás

Epilepszia

Felnőttek

A kezdő adag nem lehet 1,5mg/nap dózisnál magasabb, amit három részre osztva kell bevenni.

Az adagot naponta 0,5mg-mal kell emelni a görcsrohamok megszűnéséig vagy az elviselhetetlen mellékhatások megjelenéséig. A fenntartó adag rendszerint 3‑6mg/nap és a klinikai választól függ. Amaximális, napi terápiás dózis felnőttek számára nem haladhatja meg a 20mg-ot.

Gyermekek legfeljebb 10éves korig (30kg testtömegig)

A kezdő adag 0,01‑0,03mg/ttkg/nap.

Az adagot háromnaponként, maximum 0,25‑0,5mg-mal lehet emelni, a napi fenntartó adag (kb. 0,1mg/ttkg/nap) eléréséig, a görcsök megszűnéséig vagy addig, amíg a mellékhatások a további emelést lehetetlenné nem teszik.

A napi maximális adag gyermekeknek 0,2mg/ttkg, ami nem léphető túl.

Gyermekek és serdülők 10 és 16 éves kor között

A kezdő adag 1‑1,5mg/nap, 2‑3 adagra elosztva.

Az adagot háromnaponként 0,25‑0,5mg-mal lehet emelni, az egyénre szabott napi fenntartó adag (általában 3‑6mg/nap) eléréséig.

Szorongásos állapotok

Felnőttek:

A kezelés egyedi beállítást igényel, monoterápiában a kezdő adag 0,5mg, amit fokozatosan kell emelni a 2‑3-szor 1mg eléréséig (2‑3mg/nap). Kombinált terápiában a kezdő adag 0,5mg, amit fokozatosan lehet a 2‑3-szor 0,5mg-ig (1‑1,5mg/nap) emelni.

A szokásos fenntartó adag 0,5‑1,5mg, vagy szükség esetén 2mg naponta egyszer.

Pánikbetegség

Felnőttek:

A kezdő napi adag 0,5mg (2 × 0,25mg).

Ez 3nap után a legtöbb beteg számára megfelelő, napi 1mg-os fenntartó adagra emelhető.

Egyes betegek számára ennél magasabb adag alkalmazása válhat szükségessé. Ebben az esetben a napi adag háromnaponként kétszer 0,125mg‑0,250mg-mal emelhető addig a szintig, amivel a pánikbetegség kézben tartható, vagy addig, amíg a mellékhatások megakadályozzák a további emelést.

A fenntartó adag felső határa 4mg naponta.

A magasabb napi adagok (2, 3, 4mg/nap) nem bizonyultak hatásosabbnak, mint az 1mg/nap, azonban több mellékhatást váltottak ki.

Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek

A klonazepám kellő óvatossággal alkalmazható máj- és (vagy) vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Szükség lehet az adagok csökkentésére.

Idősek

Az idős betegek érzékenyebbek a központi idegrendszerre ható készítményekre. Ezeknél a betegeknél az alkalmazott kezdő adag ne haladja meg a 0,5mg/24óra dózist.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartama a beteg állapotától függ,

A klonazepám hosszú távú alkalmazása nem kellően megalapozott. A tartós alkalmazás körültekintést, megfelelő monitorozást és felelősséget igényel a kezelőorvos részéről.

A kezelést fokozatosan kell megszüntetni, általában háromnaponkénti 0,125mg b.i.d (bis in die/naponta kétszeri) csökkentéssel, egészen a gyógyszer teljes leállításáig. Mindig, még a rövid kezelések esetében is fokozatosan, orvosi felügyelet alatt kell a dóziscsökkentést végrehajtani. A klonazepám hirtelen leállítása megvonási tüneteket (alvászavar és hangulatváltozás, akár pszichotikus állapotok, az epilepsziás rohamok gyakoriságának növekedése dysphoriával, motoros nyugtalanság, tachycardia, álmatlanság, illetve fokozott szorongás) okozhat. A klonazepám nagy dózisaival végzett, hosszú távú kezelés gyors leállítása különösen veszélyes. A megvonási tünetek ilyenkor még intenzívebb formában jelentkeznek.

Amennyiben nem tapasztalható terápiás hatás, a gyógyszer alkalmazását meg kell szüntetni.

Az alkalmazás módja

A klonazepámot kismennyiségű vízzel kell lenyelni.

A kezelést a lehető legkisebb, hatásos dózissal kell kezdeni, napi háromszori adagolásban (a terápia kezdeti időszakában), majd az adagokat háromnaponként 0,25mg‑0,5mg-ot nem meghaladó mértékben lehet emelni a kívánt terápiás hatás vagy a maximális napi adag eléréséig.

Amennyibenegyenlőenelosztottgyógyszeradagokalkalmazásanem lehetséges,a nagyobbdózist kell lefekvés előtt bevenni.

A hatásos fenntartó adag beállítását követően a készítményt egyetlen, 24órára elegendő dózisban, lefekvés előtt lehet bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás.

• Súlyos akut és krónikus légzési elégtelenség.

• Alvási apnoe szindróma.

• Myasthenia gravis.

• Szoptatás.

A klonazepám-kezelés előtt részletesen ki kell vizsgálni a meglévő rendellenességeket.

Klonazepám alkalmazásakor figyelembe kell venni a benzodiazepinekkel és egyéb altatókkal végzett kezelés után megfigyelt hatásokkal kapcsolatos általános információkat.

A nyugtatók egyidejű használatának kockázata

A klonazepám és egyéb nyugtatók egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt a benzodiazepineket vagy a rokon gyógyszereket, például a klonazepámot és az opioidokat egyidejűleg csak azon betegeknek lehet rendelni, akik számára nem áll rendelkezésre egyéb kezelési lehetőség. Amennyiben a klonazepám és opioidok egyidejű rendeléséről döntenek, a lehető legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, továbbá a kezelés alkalmazását a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozni. (Lásd még az általános adagolási ajánlást a 4.2 pontban).

A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleit, illetve tüneteit. Erről mindenképpen tájékoztatni kell a beteget, valamint gondozóját (ahol ez releváns), annak érdekében, hogy felismerjék ezeket a tüneteket (lásd 4.5pont).

Tolerancia

A benzodiazepinek, illetve egyéb hozzájuk hasonló hatású készítmények, többek között a klonazepám rendszeres, néhány hétig tartó alkalmazása során csökkenhet ezen készítmények hatásossága.

Hozzászokás

A benzodiazepinek, illetve az egyéb hozzájuk hasonló hatású készítmények mentális és fizikai hozzászokást idézhetnek elő. A hozzászokás kockázata a dózis növekedésével valamint a kezelés időtartamával együtt nő és nagyobb fokú az alkohol-, kábítószer- vagy gyógyszerfüggő betegeknél.

Hozzászokás kialakulásakor a gyógyszerkészítmény szedésének hirtelen leállítása gyógyszermegvonási szindróma kialakulásához vezethet.

A gyógyszermegvonási szindróma jellegzetes tünetei a következők: fejfájás, izomfájdalom, izgatottság, emocionális feszültség, nyugtalanság, amenciás állapotok, dezorientáció, álmatlanság.

Súlyos esetekben előfordulhat: a realitásérzet elvesztése, individualista viselkedés, érintésingerrel, hang- és fényingerekkel szembeni túlérzékenység, a végtagok zsibbadása, érzéketlensége, hallucináció vagy konvulzív görcsrohamok.

Egyes beszámolók szerint a gyorshatású benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló készítmények két esedékes gyógyszerbevétel közötti időtartam alatt is előidézhetik a gyógyszermegvonási szindróma tüneteit, főként, ha nagy dózisban alkalmazzák őket.

Anterográd amnézia

A klonazepámhoz hasonló benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű gyógyszerek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot többnyire a készítmény alkalmazását követően több óra múlva alakul ki, főként nagy dózisok alkalmazásakor.

Paradox reakciók

A klonazepám a többi benzodiazepinhez hasonlóan paradox reakciókat indukálhatnak, amelyekbe beletartozik a nyugtalanság, izgatottság, irritáció, agresszivitás, ellenséges viselkedés, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, somnambulismus, személyiségzavarok, fokozódó álmatlanság. Ezek a reakciók sokkal gyakrabban figyelhetők meg idős vagy alkoholfüggő betegeknél.

Amennyiben ilyen tünetek jelennek meg a betegnél, a klonazepám-kezelést azonnal le kell állítani.

A készítmény alkalmazása depresszióban

A klonazepám csak fokozott óvatossággal alkalmazható a depresszió tüneteit mutató betegeknél.

Ezeknél a betegeknél öngyilkosságra való hajlam alakulhat ki. A szándékos túladagolás lehetősége miatt ezeknek a betegeknek a lehető legkisebb klonazepám dózist kell felírni.

A benzodiazepinek és a benzodiazepinhez hasonló hatóanyagok monoterápiában nem alkalmazhatók a depresszió és a depresszióhoz társuló szorongás kezelésére. Az ilyen készítményekkel folytatott monoterápia felerősítheti az öngyilkos tendenciákat.

Különleges betegcsoportok

Az idős betegeknek kisebb klonazepám adagot kell kapniuk (lásd 4.2pont), mivel ennél a korcsoportnál fokozott intenzitással jelentkezhetnek a mellékhatások, főként az orientációs zavarok és a motoros koordináció zavarai (elesés, sérülések).

A klonazepám kellő körültekintés mellett adható krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknek, a benzodiazepinek ugyanis kimutatottan gátló hatást gyakorolnak a légzőrendszerre.

A benzodiazepinek és a benzodiazepinekhez hasonló készítmények nem ajánlottak akut májelégtelenségben szenvedő betegek számára, mivel felgyorsíthatják a hepaticus encephalopathia kialakulását. A májelégtelenség a benzodiazepinek mellékhatásainak exacerbatiojához vezethet.

Kellő óvatosság szükséges, amikor a klonazepámot glaucomában szenvedő betegeknél alkalmazzák.

A klonazepám csak kiemelt körültekintés mellett adható spinocerebellaris ataxiában.

Főként csecsemőknél és kisgyermekeknél a klonazepám fokozott nyálelválasztást, illetve légúti váladékozást idézhet elő. A kezelés alatt a légutak átjárhatóságát ellenőrizni kell.

Porphyriás betegeknél a klonazepám epilepsziás rohamokat válthat ki.

Benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló készítmények alkalmazása nem javasolt pszichózisban szenvedő betegeknek.

A benzodiazepinek és benzodiazepinhez hasonló készítmények csak rendkívüli körültekintéssel adhatók olyan betegeknek, akiknek kórtörténetében alkohol-, kábítószer-, vagy gyógyszerfüggőség szerepel. Ezeket a betegeket szoros monitorozás alatt kell tartani a klonazepám-kezelés alatt, mert náluk nagy a kockázata a szokássá váló gyógyszerszedésnek és a pszichológiai addikciónak.

Öngyilkos gondolatokról és viselkedésről számoltak be az antiepileptikumokkal kezelt betegeknél több indikációban is. Antiepileptikumok randomizált, placebokontrollos vizsgálatainak meta-analízise ugyancsak kimutatta az öngyilkos gondolatok és viselkedés kockázatának kismértékű emelkedését. A kockázat kialakulásának mechanizmusa nem ismert; a rendelkezésre álló adatok alapján a fokozott kockázatot nem lehet kizárni.

Ezért a betegeket monitorozni kell az öngyilkos gondolatok és viselkedés jeleinek tekintetében, továbbá gondolni kell a megfelelő kezelés alkalmazására is. A betegek (és gondozóik) figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérjenek orvosi segítséget, ha öngyilkos gondolatok vagy viselkedés megjelenését észlelik.

Hosszú távú klonazepám-kezelés alatt rendszeres vérkép- és májfunkció vizsgálatok elvégzése javasolt.

A klonazepám-terápia alatt és azt követő 3napig nem fogyasztható semmilyen alkoholtartalmú ital.

Segédanyagok

A Clonazepam Tarchomin laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A klonazepám központi idegrendszeri gátló hatását fokozzák az opioid analgetikumok, az általános anesztéziában alkalmazott gyógyszerek (anesztetikumok), pszichotropikus készítmények, antidepresszánsok, antihisztaminok, központi hatású vérnyomáscsökkentők.

A diszulfirám, cimetidin, eritromicin, ketokonazol és ritonavir, acitokróm P-450 izoenzimek inhibitoraiként gátolják az 1,4-benzodiazepin származékok biotranszformációját és fokozzák a központi idegrendszerre gyakorolt deprimáló hatásokat.

A citokróm P-450 aktivitását indukáló készítmények (például a rifampicin, fenobarbitál, fenitoin, primidon, karbamazepin) befolyásolják az 1,4-benzodiazepin származékok biotranszformációját, ami ezek gyengült farmakológiai hatásához vezet.

A klonazepám-kezelés alatti alkoholfogyasztás felerősíti központi idegrendszerre gyakorolt deprimáló hatást és olyan paradox reakciók megjelenéséhez vezethet, mint: pszichomotoros agitáció vagy agresszív viselkedés. Ezen felül az alkohol felerősíti a klonazepám szedatív hatását egészen a motoros koordinációs zavarok megjelenéséig, illetve az eszméletvesztés bekövetkeztéig.

A vázizom-relaxánsokkal együtt alkalmazott klonazepám elnyújtja és felerősíti azok hatását.

Klonazepám és III. osztályba tartozó antiarrhythmikumok, például amiodaron egyidejű adásakor a benzodiazepinekre jellemző, fokozott toxicitás jelentkezhet (károsodott motoros koordináció).

A klonazepámmal párhuzamosan alkalmazott egyéb antikonvulzív szerek, főként a hidantoin vagy fenobarbitál, a központi idegrendszer aktivitását gátló mellékhatások intenzívebb megjelenését okozhatják.

Nátrium-valproáttal egyidejű alkalmazáskor epilepsziás görcsrohamok előfordulását figyelték meg.

A dohányzás a klonazepám hatásának csökkenését válthatja ki.

Opioidok. Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek, például a klonazepám opioidokkal történő egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszer depresszív hatása miatt. Az adagolást és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Terhesség

Állatokkal végzett kísérletek a klonazepám reprodukcióra gyakorolt toxikus hatását mutatták ki (lásd 5.3pont). Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az antiepileptikumok teratogén hatásúak. Potenciális teratogén hatása miatt a készítmény terhes nőknél való alkalmazása az első trimeszterben kizárólag elengedhetetlenül szükséges esetekben megengedett, amikor egyéb, biztonságosabb alternatíva nem jöhet szóba. Amennyiben klonazepám alkalmazása válik szükségessé a terhesség utolsó 3 hónapja vagy a vajúdás időszaka alatt, fennáll annak a kockázata, hogy az újszülöttnél hypothermia, izom-hypotonia, respiratoricus insufficiencia, valamint a szopóreflex gyengülése következik be.

A benzodiazepineket vagy benzodiazepinhez hasonló készítményeket hosszú távon szedő anyák születendő gyermekeinél a terhesség vége felé (utolsó 3 hónap) hozzászokás alakulhat ki, a születést követően pedig megvonási szindróma jelentkezhet náluk.

A klonazepám-kezelés előtt a fogamzóképes korú nők figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben terhességet terveznek vagy terhességet állapítottak meg náluk, keressék fel orvosukat, aki leállítja a kezelést.

Szoptatás

A klonazepám bizonyos mértékben bejut az anyatejbe. Ha a klonazepám szoptatás alatti alkalmazására szükség van, a szoptatást fel kell függeszteni.

A klonazepám-terápia alatt, valamint azt követően 3 napig nem lehet gépjárművet vezetni és mozgó alkatrészekkel működő mechanikus berendezéseket kezelni.

A mellékhatások száma és intenzitása a beteg egyéni érzékenységétől és a dózistól függ. A Clonazepam Tarchomin alkalmazását csak nagyon ritkán kell felfüggeszteni súlyos mellékhatás miatt.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: a vérkép rendellenességei.

Immunrendszeri betegségek és tünetek: allergiás bőrreakciók (kiütés, viszketés, csalánkiütés).

Anafilaxiás reakciókról nagyon ritkán számoltak be.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: étvágytalanság.

Pszichiátriai kórképek: paradox reakciók - pszichomotoros szorongás, álmatlanság, fokozott izgatottság és agresszivitás, izomremegés, görcsrohamok. Paradox reakciók többnyire alkoholfogyasztást követően, mentális betegségben szenvedőknél jelentkeznek.

Mentális és fizikai addikció is kialakulhat a terápiás dózisokkal végzett klonazepám-kezelés során. A függőség kialakulásának kockázata a klonazepám növekvő dózisaival és a kezelés időtartamával együtt nő. Azok a betegek, akiknek kórelőzményében alkohol és egyéb függőség szerepel, különösen hajlamosak a dependencia kialakulására.

A terápia hirtelen felfüggesztése gyógyszermegvonási tünetek megjelenését idézheti elő.

A klonazepám-kezelés során a nem diagnosztizált, de jelenlévő depresszió manifesztálódhat.

Idegrendszeri betegségek és tünetek: aluszékonyság, lelassult reakciók, fejfájás, forgó szédülés, fénnyel szembeni túlérzékenység, zavart állapot és dezorientáció, ataxia. Ezek a hatások többnyire a kezelés kezdetén, idős betegeknél jelentkeznek és általában a további kezelés folyamán megszűnnek. Megfelelő dózisredukció rendszerint csökkenti a mellékhatások megjelenésének gyakoriságát és azok intenzitását.

Egyéb benzodiazepinekhez hasonlóan, főként nagy adagok alkalmazását követően időnként beszéd- és memóriazavar fordulhat elő.

Szembetegségek és szemészeti tünetek: látászavarok (homályos látás, nystagmus).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: bradycardia, mellkasi fájdalom.

Érbetegségek és tünetek: az artériás vérnyomás enyhe emelkedése.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: a légzőközpont zavarát nagyon ritkán figyelték meg, főként olyan betegeknél, akik számos egyéb, ugyancsak légzésdepressziót előidéző gyógyszert is szedtek.

Emésztőrendszeri betegségek éstünetek: ritkán előfordul émelygés, gyomorpanaszok, száj- szárazság, kellemetlen íz a szájban.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek: az aminotranszferáz értékek kismértékű emelkedése, sárgasággal jelentkező máj funkció zavar.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: csalánkiütés, ekzema, hajhullás, pigmentációs rendellenességek.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: izomgyengeség, izomremegés, izomfájdalom.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: vizeletretenció, önkéntelen vizeletürítés vagy vizelet-inkontinencia, fájdalmas vizelés.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: menstruációs és libidót érintő zavarok.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: általános fáradtság, ájulás. Az epilepszia bizonyos formáiban, tartós kezelés során növekedhet a görcsrohamok előfordulási gyakorisága.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek:

A tünetek a kortól, testtömegtől és az individuális reakcióktól függően rendkívül változatosak lehetnek: enyhe fáradtságtól és szédüléstől ataxiáig, álmosságon keresztül a mélyalvásig, sőt kómáig terjedhetnek, légzésdepresszióval és keringészavarral.

A klonazepám és alkohol vagy a klonazepám és egyéb, a központi idegrendszert deprimáló gyógyszerkészítmények egyidejű alkalmazása révén létrejövő intoxikáció életveszélyes is lehet.

Kezelés:

A légzés, a pulzus és vérnyomás megfigyelése mellett gyomormosás, intravénás folyadékpótlás és általános támogató kezelés szükséges, valamint a sürgősségi felszerelés készenlétbe helyezése (légutak esetleges elzáródásának esetére).

A flumazenil (egy benzodiazepin-antagonista származék) a specifikus antidótum, amely sürgősségi esetekben intravénásan alkalmazható. A flumazenil nem javasolt a klonazepámot krónikusan alkalmazó betegeknél. Annak ellenére, hogy ez a gyógyszerkészítmény gyenge antiepileptikus hatással rendelkezik, a benzodiazepin hatásának gyors blokkolása epilepsziás görcsrohamot indukálhat főként azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében szerepel epilepszia.