CODOXY 10 MG RETARD TABLETTA

A Codoxy felnőtteknél és 12éves, valamint idősebb gyermekeknél és serdülőknél javallott olyan súlyos fájdalom kezelésére, amely kizárólag opioid fájdalomcsillapítókkal kezelhető megfelelően.

Adagolás

A dózis függ a fájdalom erősségétől és attól, hogy az adott beteg hogyan reagál a kezelésre.

A gyógyszernek egyéb hatáserősségű kiszerelése is rendelkezésre áll, amennyiben ezzel a hatáserősséggel a kezelés nem kivitelezhető.

Általánosságban az alábbi adagolási útmutató érvényes:

Felnőttek és 12 éves és annál idősebb gyermekek és serdülők

A dózis beállítása és módosítása

Általában a korábban opioid kezelésben nem részesült betegeknél a kezdő dózis 10mg oxikodon‑hidroklorid, 12 óránként adagolva. A mellékhatások csökkentése érdekében egyes betegeknél előnyösebb lehet az 5mg-os kezdő dózis.

A kezelést nagyobb dózissal lehet kezdeni azoknál a betegeknél, akik már opioid kezelésben részesülnek, figyelembe véve, hogy korábban hogyan reagáltak az opioid kezelésre.

Átállás morfinról oxikodonra

A betegek közti variabilitás miatt minden betegnél gondosan be kell állítani a számára megfelelő dózist. A változtatás megkezdésekor javasolható a dózisekvivalensnél alacsonyabb dózis. Az oxikodon-terápia előtt per os morfint kapó betegek napi dózisát a következő arány alapján kell meghatározni: 10mg per os oxikodon 20mg per os morfinnal egyenértékű.

Más típusú opioid gyógyszerekről Codoxyra történő átálláskor óvatosság javasolt és a számított oxikodon-dózis 50–75%-ával érdemes kezdeni, mivel a különböző opioid gyógyszerekkel szembeni érzékenység egyénenként különbözik.

A 12 óránként adagolt 10mg-ról 20mg-ra történő emelést követően a dózist kb. a napi dózis egyharmadával szabad emelni. A cél a beteg egyéni igényeinek megfelelő, naponta kétszer alkalmazott gyógyszerdózis elérése, amely kielégítő fájdalomcsillapítást eredményez tolerálható mellékhatásokkal és minél kevesebb kiegészítő gyógyszer adásával, a fájdalom kezelése alatt mindvégig.

A legtöbb betegnek megfelelő az egyenletes eloszlású, 12 óránként történő fix adagolás (ugyanaz a dózis reggel és este). Egyes betegeknél előnyösebb lehet a nem egyenletes eloszlású adagolás. Általános szabály, hogy a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A nem malignus betegséghez társuló fájdalom kezelésére általában elegendő a napi 40mg, de magasabb dózisra is szükség lehet. A daganatos betegséghez társuló fájdalom kezelésére 80–120mg-ra is szükség lehet, amelyet egyes esetekben akár 400mg-ra is fel lehet emelni. Ha ennél is nagyobb dózisra van szükség, akkor a dózist egyénileg kell meghatározni, a fájdalomcsillapító hatás, valamint a tolerancia és a mellékhatások kockázata között egyensúlyozva.

Egyes betegeknél, akik a Codoxy retard tablettát fix, előre meghatározott időpontokban szedik, szükség lehet egy gyorsan ható analgetikum kiegészítő adására áttörő fájdalom esetén. A Codoxy retard tabletta nem alkalmas akut fájdalom és/vagy áttörő fájdalom kezelésére. A kiegészítő gyógyszer egyszeri dózisa a Codoxy retard tabletta teljes napi dózisának 1/6-a legyen, ekvivalens dózisokat figyelembe véve. Emelni kell a Codoxy retard tabletta dózisát, ha a kiegészítő gyógyszert naponta több mint kétszer kell alkalmazni. A stabil, naponta kétszeri dózis eléréséig nem szabad gyakrabban, mint 1-2 naponta módosítani a dózison.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A retard tablettát egészben, elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni.

Nem szabad rágni, osztani vagy összetörni.

A retard tabletta étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.

Terápiás célok és a kezelés abbahagyása

A Codoxy-kezelés megkezdése előtt a beteggel közösen meg kell állapodni a kezelési stratégiában, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállítási tervét, összhangban a fájdalom kezelésére vonatkozó irányelvekkel. A kezelés során gyakori konzultációra van szükség az orvos és a beteg között, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés abbahagyását és szükség esetén módosítsák a dózist. Amikor a betegnek már nincs szüksége oxikodon-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha nincs megfelelő fájdalomkontroll, számolni kell a hyperalgesia, a tolerancia és alapbetegség progressziójának lehetőségével (lásd 4.4 pont).

A kezelés időtartama

A Codoxy retard tablettát kizárólag addig szabad szedni, ameddig szükség van rá.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Általában nem szükséges a dózist módosítani azoknál az időskorú betegeknél, akiknek nincsenek máj- és/vagy vesekárosodásra utaló klinikai tünetei.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek

A kezdő dózist óvatosan kell beállítani ezeknél a betegeknél. A javasolt felnőtt kezdő dózist 50%‑kal csökkenteni kell (pl. 10mg teljes napi dózis szájon át korábban opioid kezelésben nem részesült betegek esetén) és minden beteget a klinikai állapotának megfelelő fájdalomcsillapító dózisra kell beállítani. Emiatt lehetséges, hogy az ebben az alkalmazási előírásban javasolt legalacsonyabb egyszeri dózis – vagyis a 10mg – alkalmazása nem lehetséges kezdődózisként. Ilyen esetekben Codoxy 5mg retard tablettát kell alkalmazni.

További kockázatnak kitett betegek

Alacsony testtömegű vagy gyógyszereket lassan metabolizáló, egyúttal opioidokkal még nem kezelt betegeknél az ajánlott kezdődózist a felnőttek számára normál körülmények között ajánlott kezdődózis felére kell csökkenteni. Emiatt lehetséges, hogy az ebben az alkalmazási előírásban javasolt legalacsonyabb egyszeri dózis – vagyis a 10mg – alkalmazása nem lehetséges kezdődózisként. Ilyen esetekben Codoxy 5mg retard tablettát kell alkalmazni.

Gyermekek és serdülők

Az opioidokat csak megfelelő javallatokra szabad alkalmazni, és csak a gyermekek súlyos fájdalmainak kezelésében jártas szakorvos írhatja fel, az előnyök és kockázatok gondos mérlegelésével.

12 év alatti gyermekek

Az oxikodon biztonságosságát és hatásosságát 12 év alatti gyermekeknél még nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.

• Oxikodonnal, szójával, mogyoróval vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az oxikodon nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az opioidok ellenjavalltak:

• súlyos légzésdepresszió hypoxiával és/vagy hypercapniával társulva,

• emelkedett szén-dioxid-szint a vérben,

• súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség,

• cor pulmonale,

• súlyos asthma bronchiale,

• paralyticus ileus,

• akut has, elhúzódó gyomorürülés.

Az alábbi esetekben fokozott elővigyázatosság javasolt

• idős vagy legyengült betegek

• súlyos tüdő-, máj- vagy vesebetegek

• centrális alvási apnoe szindróma

• myxoedema, hypothyreosis

• központi idegrendszeri depresszív hatású szerek egyidejű alkalmazása (lásd lent és 4.5pont)

• Addison-kór (mellékvese-elégtelenség)

• intoxikáció okozta pszichózis (például alkohol)

• prosztata hypertrophia

• alkoholizmus, ismert opioidfüggőség

• gyógyszerfüggőség, szer- vagy alkoholabúzus

• delirium tremens

• fejsérülés, emelkedett intracranialis nyomás

• a tudati szint ismeretlen okból bekövetkező romlása

• hipotónia

• hypovolaemia

• epilepsziás zavar vagy görcsrohamok iránti hajlam

• pancreatitis

• epe-, illetve epeúti betegség, és ureter kólika

• obstruktív vagy gyulladásos bélbetegségek

• keringésszabályozás zavara

• MAO-gátlók szedése (lásd lent és 4.5pont).

Paralyticus ileus fellépése vagy gyanúja esetén azonnal abba kell hagyni az oxikodon alkalmazását.

Légzésdepresszió

Az opioid többlet legnagyobb veszélye a légzésdepresszió, a légzésfunkciót ellenőrizni kell. Azok a betegek, akiknél különös óvatosságra van szükség – lásd a fenti pontok listáját – hajlamosabbak lehetnek a légzésdepresszióra.

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően növeli a CSA kockázatát. CSA-ban szenvedő betegeknél fontolja meg a teljes opioid-dózis csökkentését.

Nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy rokon vegyületek, egyidejű alkalmazásának kockázata A Codoxy és nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy rokon vegyületek, egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt az ilyen szedatív hatású gyógyszerek egyidejű felírása csak azoknál a betegeknél veendő fontolóra, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Amennyiben úgy döntenek, hogy a Codoxyt nyugtató gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. A betegeknél gondosan oda kell figyelni a légzésdepresszió és a szedáció jeleire. Erősen ajánlott tájékoztatni a betegeket és gondozóikat ezekről a tünetekről (lásd 4.5 pont).

Mellékvese-elégtelenség

Az opioid fájdalomcsillapítók alkalmanként visszafordítható mellékvese-elégtelenséget okozhatnak, amely monitorozást és glükokortikoidpótló kezelést igényel. Akut vagy krónikus mellékvese-elégtelenség tünete lehet például a súlyos hasi fájdalom, a hányinger és hányás, az alacsony vérnyomás, az extrém kimerültség, az étvágycsökkenés és a fogyás.

MAO-gátlók

Az oxikodon óvatosan adható azoknak a betegeknek, akik MAO-gátlókat szednek vagy szedtek a megelőző két hétben.

Tolerancia, fizikális függőség,elvonási tünetek és fokozatos dóziscsökkentés

A Codoxy retard tabletta primer függőségi potenciállal jár.

A Codoxy retard tabletta hosszan tartó alkalmazása fizikai függőséghez vezethet és a kezelés hirtelen elhagyásakor megvonási tünetek alakulhatnak ki. Ha a betegnek nincs szüksége tovább az oxikodon‑kezelésre, tanácsos a dózist fokozatosan csökkenteni a megvonási tünetek megelőzése érdekében.

Megvonási tünetek lehetnek ásítás, pupillatágulat, könnyezés, orrfolyás, remegés, fokozott verejtékezés, szorongás, nyugtalanság, görcsrohamok, álmatlanság és myalgia.

Hyperalgesia

Nagyon ritkán előfordulhat hyperalgesia, amely nem reagál a dózis további emelésére, különösen magas dózisoknál. Az oxikodon dózisának csökkentésére vagy egy másik opioidra való átállásra lehet szükség.

Opioid használati betegség (abúzus és függőség)

Opioidok, például oxikodon ismétlődő beadása esetén tolerancia és fizikai és/vagy pszichológiai függőség alakulhat ki.

A Codoxy ismétlődő alkalmazása opioidhasználati rendellenességhez (opioid use disorder – OUD) vezethet. Nagyobb dózis és az opioid-kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát A Codoxy-abúzus vagy szándékos visszaélés túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kockázata fokozott az olyan betegeknél, akiknek az egyéni vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében élvezeti szerek alkalmazása okozta betegségek szerepelnek (beleértve az alkohol okozta kórképeket is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek egyéni anamnézisében más mentális betegség szerepel (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok).

A Codoxy-kezelés megkezdése előtt és a kezelés során a beteggel meg kell állapodni a kezelési célokban és a kezelés leállítási tervében (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget tájékoztatni kell az OUD kockázatairól és jeleiről is. Ha ezek a jelek előfordulnak, a betegnek azt kell tanácsolni, hogy forduljon kezelőorvosához.

A betegeknél ellenőrizni kell a kábítószer-kereső magatartás jeleit (például túl korai gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt

Parenterális abúzus

A gyógyszerrel történő visszaélés során a szájon át alkalmazandó tabletta parenterális beadása súlyos, akár életveszélyes nemkívánatos hatásokhoz vezethet.

Az elhúzódó hatóanyag-felszabadulású (retard) tablettát egyben kell lenyelni, a tablettát nem szabad széttörni, összezúzni vagy elrágni. A széttört, elrágott vagy összezúzott retard tabletták beadása az oxikodon egy potenciálisan halálos dózisának gyors felszabadulásához és felszívódásához vezethet (lásd a 4.9 pontot).

Műtéti beavatkozások

A Codoxy óvatosan alkalmazandó hasi műtéteket követően, mivel ismert, hogy az opioid hatású szerek csökkentik a bélmozgást. Csak akkor alkalmazhatók, ha a kezelőorvos meggyőződött a normális bélműködésről. A Codoxy alkalmazása nem javasolt a műtéti beavatkozás előtt, illetve az azt követő 12-24 órában. A Codoxy posztoperatív alkalmazásának időzítését minden esetben egyedileg, az előny és a kockázat gondos mérlegelése után kell meghatározni a műtéti eljárás jellegétől és mértékétől, az érzéstelenítéshez kiválasztott módszertől, az egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerektől és az adott beteg állapotától függően.

Ha az oxikodon további adagolása szükséges, a dózist az új posztoperatív helyzetnek megfelelően kell beállítani.

Különös figyelem szükséges, ha az oxikodont bélműtétre kerülő betegeknél alkalmazzák. A műtét után opioidokat kizárólag akkor szabad alkalmazni, ha a bélműködés már helyreállt.

A Codoxy retard tabletta műtét előtti alkalmazása nem javasolt, mert biztonságosságát nem állapították meg.

Az opioidok befolyásolhatják a hypothalamus-hipofízis-mellékvese vagy a gonadális tengelyeket. Az észlelhető változások között említendő a szérumprolaktin-szint növekedése és a kortizol, valamint a tesztoszteron-plazmaszintjének csökkenése. Ezek a hormonális változások klinikai tünetekben manifesztálódhatnak.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek

A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeket szorosan ellenőrizni kell.

Máj- és epebetegségek

Az oxikodon az Oddi-sphincter diszfunkcióját és spasmusát okozhatja, ami az intrabiliaris nyomás fokozódásához és az epeúti tünetek, valamint a pancreatitis kockázatának növekedéséhez vezethet. Az oxikodon alkalmazásakor ezért körültekintően kell eljárni a pancreatitisben, illetve az epeúti betegségekben szenvedő betegeknél.

Alkohol

Alkohol és Codoxy retard tabletta egyidejű használata fokozhatja a Codoxy nemkívánatos hatásait; az egyidejű alkalmazást kerülni kell. A Codoxy különösen óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél már előfordult alkohol- vagy gyógyszerfüggőség.

Gyermekek

A Codoxy retard tablettát 12 évesnél fiatalabb gyerekeknél nem vizsgálták. A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták. A Codoxy alkalmazása 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem javasolt.

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz retard tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Alkohol

Az alkohol fokozhatja a Codoxy retard tabletta farmakodinámiás hatásait; az egyidejű alkalmazást kerülni kell.

Központi idegrendszeri depresszív hatású szerek

A központi idegrendszeri depresszáns hatás fokozódhat olyan központi idegrendszerre ható szerekkel – például szedatívumokkal, altatószerekkel, antipszichotikumokkal, anesztetikumokkal, fenotiazinokkal, antipszichotikumokkal, antidepresszánsokkal, izomrelaxánsokkal, antihisztaminokkal, antiemetikumokkal és egyéb opioidokkal – végzett egyidejű kezelés során, amelyek fokozhatják a gyógyszermellékhatásokat, különös tekintettel a légzésdepresszióra.

Az oxikodon egyidejű alkalmazása szerotonerg szerekkel – pl. szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin-noradrenalin visszavételgátlókkal (SNRI) – toxikus szerotonin-hatást okozhat. A toxikus szerotonin-hatás lehetséges tünetei az elmeállapot változása (pl. izgatottság, hallucinációk, coma), vegetatív idegrendszeri instabilitás (pl. tachycardia, vérnyomás-ingadozás, hyperthermia), neuromuscularis rendellenességek (pl. hyperreflexia, mozgáskoordinációs zavar, izommerevség) és/vagy gastrointestinalis tünetek (pl. hányinger, hányás, hasmenés). Az ezeket a gyógyszereket szedő betegeknél az oxikodont körültekintően kell alkalmazni, és adagolásának csökkentése is szükségessé válhat.

Nyugtató hatású gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek Az opioidok és nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy rokon vegyületek, együttadása additív központi idegrendszeri depresszáns hatásuk miatt fokozza a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát. A dózist és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Az antikolinerghatású szerek (pl. antipszichotikumok, antihisztaminok, antiemetikumok, antiparkinson gyógyszerek) fokozhatják az oxikodon antikolinerg mellékhatásait (pl. székrekedés, szájszárazság vagy vizelési zavar).

A cimetidin gátolhatja az oxikodon metabolizmusát.

A monoaminoxidáz (MAO)-gátlók és opioid fájdalomcsillapítók egyidejű alkalmazása interakciót okoz, amely központi idegrendszeri izgalmi vagy depresszív tünetekhez vezet, hiper- vagy hipotenzív krízissel társulva (lásd a 4.4 pontot). Az oxikodon óvatosan alkalmazandó azoknál a betegeknél, akik MAO-gátlókat szednek vagy szedtek a megelőző két hétben (lásd a 4.4 pontot).

A kumarin típusú antikoagulánsok és az oxikodon egyidejű alkalmazása során előfordult a Nemzetközi Normalizált Arány (INR) klinikailag jelentős változása mindkét irányban.

A CYP rendszeren keresztül létrejövő kölcsönhatások

Az oxikodon elsősorban a CYP3A4 enzim segítségével metabolizálódik, amihez a CYP2D6 enzim is hozzájárul. Ezen metabolikus útvonalak aktivitását gátolhatják vagy indukálhatják különböző egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek, illetve ételek.

A CYP3A4-gátlók, pl. a makrolid antibiotikumok (pl. klaritromicin, eritromicin és telitromicin), az azol típusú gombaellenes szerek (pl. ketokonazol, vorikonazol, itrakonazol és prozakonazol), a proteázgátlók (pl. boceprevir, ritonavir, indinavir, nelfinavir és szakvinavir), a cimetidin és a grépfrutlé csökkenthetik az oxikodon clearance-ét, amely az oxikodon plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet. Ezért szükség lehet az oxikodon dózisának módosítására.

Az alábbiakban néhány konkrét példa látható:

• Az itrakonazol, egy erős CYP3A4-gátló, öt napon keresztül 200mg/nap dózisban szájon át történő adagolása során megemelkedett a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 2,4-szeresére nőtt (tartomány: 1,5-3,4).

• A vorikonazol, egy CYP3A4-gátló, négy napon keresztül kétszer 200mg/nap dózisban történő adagolása során (az első két dózis 400mg volt) megemelkedett a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 3,6-szeresére nőtt (tartomány: 2,7-5,6).

• A telitromicin, egy CYP3A4-gátló, négy napon keresztül 800mg/nap dózisban szájon át történő adagolása során megemelkedett a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 1,8-szeresére nőtt (tartomány: 1,3-2,3).

• A grépfrútlé, egy CYP3A4-gátló, öt napon keresztül naponta háromszor 200ml mennyiségben történő adagolása során megemelkedett a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 1,7-szeresére nőtt (tartomány: 1,1-2,1).

A CYP3A4-indukáló szerek, pl. rifampicin, karbamazepin, fenitoin és orbáncfű, indukálhatják az oxikodon metabolizmusát, amely az oxikodon fokozott clearance-ét okozhatja és plazmakoncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezért szükség lehet az oxikodon dózisának módosítására.

Az alábbiakban néhány konkrét példa látható:

• Az orbáncfű, egy CYP3A4-induktor, 15 napon keresztül háromszor 300mg/nap dózisban történő adagolása során csökkent a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 50%-kal csökkent (tartomány: 37–57%).

• A rifampicin, egy CYP3A4-induktor, 7 napon keresztül naponta egyszer 600mg/nap dózisban történő adagolása során csökkent a szájon át adott oxikodon AUC értéke. Az AUC érték átlagosan kb. 86%-kal csökkent.

A CYP2D6 aktivitását gátló hatóanyagok, például a paroxetin és a kinidin, az oxikodon csökkent clearance-ét okozhatja és plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

Terhesség vagy szoptatás alatt a gyógyszer alkalmazása a lehető legnagyobb mértékben kerülendő.

Terhesség

Az oxikodon terhesség alatti alkalmazásáról kevés adat áll rendelkezésre. Amennyiben az anya a szülést megelőző 3-4 hétben opioid hatású gyógyszert kapott, az újszülöttet szorosan ellenőrizni kell, légzésdepresszió veszélye miatt. Az oxikodon terhesség alatti tartós alkalmazásakor megvonási tünetek figyelhetők meg az újszülöttnél.

Szoptatás

Az oxikodon kiválsztódhat az anyatejbe és a szoptatott gyermeknél szedációt és légzésdepressziót okozhat. Ezért az oxikodont szoptató anyák nem szedhetik.

Az oxikodon hátrányosan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez különösen valószínű az oxikodon-kezelés megkezdésekor, dózisnövelés vagy terápiamódosítás után, illetve az oxikodon alkohollal vagy egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő kombinálása esetén.

Stabil kezelés mellett a gépjárművezetés általános tilalma nem szükséges. A kezelőorvosnak kell egyénileg megítélnie a helyzetet.

Az oxikodon légzésdepressziót, miosist, bronchus- és simaizomgörcsöt okozhat, valamint csökkentheti a köhögési reflexet.

A leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások a hányinger (különösen a kezelés megkezdésekor) és a székrekedés.

A légzésdepresszió az opioid-túladagolás legfontosabb kockázata, amely elsősorban idős vagy legyengült betegeknél fordul elő.

Az alábbiakban vannak felsorolva szervrendszer és abszolút gyakoriság szerint azok a nemkívánatos reakciók, amelyekről legalább feltételezik, hogy a kezeléssel összefügg. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori ≥ 1/10

Gyakori ≥ 1/100 - < 1/10

Nem gyakori ≥ 1/1000 - < 1/100

Ritka ≥ 1/10000 - < 1/1000

Nagyon ritka < 1/10000

Nem ismert a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Ritka: Herpes simplex

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: lymphadenopathia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: túlérzékenység

Nem ismert: anafilaxiás reakciók

Endokrin betegségek és tünetek

Nem gyakori: nem megfelelő antidiuretikus hormon elválasztási szindróma

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: csökkent étvágy

Nem gyakori: kiszáradás

Ritka: fokozott étvágy

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: szorongás, zavartság, depresszió, csökkent aktivitás, nyugtalanság, pszichomotoros hiperaktivitás, insomnia, idegesség, kóros gondolkodás

Nem gyakori: agitáció, hangulatingadozás, eufóriás hangulat, dysphoria, érzékelési zavarok (például hallucinációk, deperszonalizáció), csökkent libido, gyógyszerfüggőség (lásd a 4.4 pontot)

Nem ismert: agresszió

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: aluszékonyság, szedáció, szédülés, fejfájás

Gyakori: tremor, levertség

Nem gyakori: amnézia, epilepsziás rohamok (főként epilepszia vagy fokozott görcshajlam fennállásakor), a koncentráció romlása, migrén, emelkedett izomtónus, hypaesthesia, akaratlan izomkontrakciók, koordinációs zavar, beszédzavar, syncope, paraesthesia, dysgeusia

Nem ismert: hyperalgesia

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: látászavar, miosis

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: halláskárosodás, vertigo

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: palpitatio (megvonási szindróma részeként), supraventriculáris tachycardia

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: vasodilatatio

Ritka: hypotensio, orthostaticus hypotensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: dyspnoe, bronchospasmus

Nem gyakori: légzésdepresszió, fokozott köhögés

Nem ismert: centrális alvási apnoe szindróma

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: székrekedés, hányinger, hányás

Gyakori: szájszárazság, amely ritkán szomjúságérzettel és nyelészavarral jár, hasi fájdalom, hasmenés, dyspepsia

Nem gyakori: dysphagia, szájfekély, gingivitis, stomatitis, fokozott bélgázképződés, böfögés, ileus

Ritka: szurokszéklet, fogínyvérzés, fogászati rendellenességek

Nem ismert: fogszuvasodás

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: májenzimszintek emelkedése

Nem ismert: cholestasis, epegörcs, az Oddi-sphincter diszfunkciója

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: pruritus

Gyakori: bőrkiütés, hyperhydrosis

Nem gyakori: száraz bőr

Ritka: urticaria, herpes simplex tünetei, fokozott fényérzékenység

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori: dysuria, vizelési zavar (vizeletretenció, de fokozott vizelési inger is)

Ritka: vizeletretenció, haematuria

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori: csökkent libido, erectilis dysfunctio, hypogonadismus

Nem ismert: amenorrhoea

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: asthenia, fáradtság

Nem gyakori: hidegrázás, rossz közérzet, fájdalom (pl. mellkasi fájdalom), ödéma, perifériás ödéma, fizikai függőség megvonási tünetekkel, hozzászokás a gyógyszerhez, szomjúság

Ritka: testtömeg-változások (fokozódás vagy csökkenés), cellulitis

Nem ismert: gyógyszermegvonási szindróma újszülötteknél

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Nem gyakori: baleseti sérülések

Szerfüggőség

A Codoxy ismétlődő alkalmazása függőséget okozhat, még terápiás dózisban is. A szerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőitől, a dózistól és az opioid-kezelés időtartamától függően változhat (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága gyermekeknél és serdülőknél (12-18 éves kor között) hasonló a felnőttekéhez (lásd 5.1 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az oxikodon-túladagolás tünetei az alábbiak lehetnek: miosis, légzésdepresszió, stuporba vagy kómába torkolló somnolentia, csökkent izomtónus, vérnyomásesés és halál. Súlyos esetekben keringésösszeomlás, bradycardia és nem kardiális eredetű tüdőödéma alakulhat ki; abuzus esetén az erős opioidok, mint pl. az oxikodon nagy dózisának bevétele halálhoz vezethet. Az oxikodon túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról számoltak be.

Kezelés

Elsődleges a légútbiztosítás és az asszisztált vagy kontrollált lélegeztetés elkezdése.

A tisztán opioid antagonista hatású szerek, pl. a naloxon (0,4–2mg intravénás) az opioidok túladagolásának specifikus ellenszerei. A klinikai helyzettől függően az egyszeri dózisok 2‑3percenként ismételhetők. 2mg naloxon 500ml 9mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldatban vagy 50mg/ml (5%-os) glükózoldatban feloldva (0,004mg naloxon/ml), intravénás infúzió formájában is beadható. Az infúzió sebességét a korábbi bolus injekciók és a beteg állapota határozza meg.

Gyomormosás végzése is mérlegelendő. Légútbiztosítás mellett egy órán belül aktivált szén adható (50g felnőtteknek, 10-15g gyermekeknek), ha a beteg jelentős mennyiségű gyógyszert vett be. Elhúzódó hatóanyag-felszabadulású (retard) készítmények esetén az aktivált szén későbbi adása is ésszerűnek tűnik, azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

A bélrendszerből való kiürülés felgyorsítására megfelelő hashajtó (pl. PEG-alapú oldat) alkalmazása is hasznos lehet.

Az esetlegesen társuló keringési sokk szupportív kezelése szükséges (gépi lélegeztetés, oxigén, vazopresszorok és infúzió adása). Szívmegállás vagy szívritmuszavar esetén szívmasszázst vagy defibrillációt kell végezni. Szükség esetén asszisztált lélegeztetést kell alkalmazni, illetve rendezni kell a folyadék- és sóháztartást.