CONCOR COR 2,5 MG FILMTABLETTA

Stabil krónikus szívelégtelenség csökkent szisztolés kamrafunkcióval (lásd 5.1pont).

A bizoprolol‑kezelés megkezdésekor a betegeknek stabil állapotban kell lenniük (akut szívelégtelenség nem fordulhat elő).

Javasolt, hogy a kezelőorvos jártas legyen a krónikus szívelégtelenség kezelésében.

A kezelés beállítása – titrálás

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelését titrálással kell kezdeni.

A javasolt kezdő dózis naponta 1-szer 1,25mg bizoprolol-fumarát.

Az individuális toleranciától függően a dózist kéthetes, vagy annál hosszabb kezelési időszakok betartásával fokozatosan emelni kell naponta egyszer adott 2,5mg-ra, 3,75mg-ra, 5mg-ra, 7,5mg-ra és 10mg-ra. Amennyiben a beteg a dózis emelését nem jól tolerálja, a kezelés alacsonyabb dózissal is fenntartható.

Az ajánlott maximális dózis 10mg naponta egyszer.

A titrálás alatt nagy figyelmet kell fordítani az életműködés fontos klinikai jeleire (szívfrekvencia, vérnyomás) és hogy a szívelégtelenség romlásának jelei mutatkoznak-e.

A kezelés módosítása

Amennyiben a maximális adagot a beteg rosszul tolerálja, a dózis fokozatosan csökkenthető.

A szívelégtelenség átmeneti romlása, alacsony vérnyomás vagy bradycardia kialakulása esetén a kiegészítő gyógyszeres kezelés adagjának módosítása megfontolandó. Szükségessé válhat a bizoprolol dózisának átmeneti csökkentése, vagy a kezelés megszüntetése.

Amikor a beteg újra stabil állapotba kerül, meg kell fontolni a bizoprolol újbóli bevezetését, vagy adagjának fokozatos emelését.

Amennyiben a kezelés megszüntetése mellett döntenek, az alkalmazott adag fokozatos csökkentése javasolt, mert a kezelés hirtelen megszakítása a beteg állapotának hirtelen romlásához vezethet.

A stabil krónikus szívelégtelenségben alkalmazott bizoprolol‑kezelés általában hosszú távú terápiát jelent.

Különleges betegcsoportok

Csökkentvese- vagy májműködésű betegek

Nincs információ a bizoprolol farmakokinetikájáról csökkent vese- vagy májfunkciójú szívelégtelen betegeknél, ezért a dózis titrálása ezen betegeknél fokozott óvatosságot igényel.

Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás.

Gyermekek és serdülők

A bizoprolol nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

A bizoprolol tablettát reggel, étkezés közben folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni, de étkezéstől függetlenül is bevehető.

Krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő állapotokban:

• bizoprolollal vagy a gyógyszer 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált esetei, ahol iv. inotróp szer adása szükséges,

• cardiogen sokk,

• II. vagy III. fokú AV‑blokk (pacemaker nélkül),

• sick sinus szindróma,

• sinoatriális blokk,

• tünetekkel járó bradycardia,

• tünetekkel járó hypotonia,

• súlyos asthma bronchiale,

• súlyos perifériás érszűkület vagy Raynaud-szindróma súlyos formái,

• kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont),

• metabolikus acidózis.

A stabil krónikus szívelégtelenség kezelését bizoprolollal speciális titrálással kell kezdeni (lásd 4.2pont).

A bizoprolol-kezelés elindításához és megszüntetéséhez stabil krónikus szívelégtelenség esetén a beteg rendszeres monitorozása elengedhetetlen feltétel (lásd 4.2 pont).

A bizoprolol‑terápia csak kivételesen indokolt esetben hagyható abba hirtelen (lásd 4.2 pont).

Különösen ischaemiás szívbetegségben a bizoprolol‑terápiát nem lehet hirtelen abbahagyni, hacsak ez nem egyértelműen javallott, mert ez a szív állapotának átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2pont).

Bizoprolol csak különös óvatossággal adható a következő esetekben:

• nagy vércukorszint-ingadozásokkal kísért diabetes mellitus (a hypoglycaemia tüneteit elfedheti);

• szigorú diéta, koplalás;

• egyidejű deszenzitizációs terápia (mint az egyéb béta‑blokkolók, a bizoprolol is fokozhatja az allergénekkel szembeni érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt terápiás hatást.);

• I. fokú AV-blokk;

• Prinzmetal-angina; Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta1-szelektivitás ellenére sem.

• perifériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor).

Általános anesztézia esetén a béta-adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta‑adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta‑receptor‑blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet. Ennek eredményeként bradyarrythmiák léphetnek fel, a reflex tachycardia felfüggesztése következhet be, illetve csökken a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex. Amennyiben úgy gondolják, hogy indokolt a béta‑blokkoló‑kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és a dózismegvonás mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be.

Az alábbi betegségekkel, illetve állapotokkal társult szívelégtelenség esetén nincs terápiás tapasztalat a bizoprolol-kezelést illetően:

• inzulin-dependens diabetes mellitus (I. típus);

• súlyosan csökkent vesefunkció;

• súlyosan csökkent májműködés;

• restriktív cardiomyopathia;

• veleszületett szívbetegség;

• hemodinamikailag jelentős fokú organikus billentyűbetegség;

• myocardialis infarctus (3 hónapon belül).

Általában nem javasolt a bizoprolol együttadása verapamil- és diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑gátlókkal, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel és központi hatású vérnyomáscsökkentő szerekkel (lásd 4.5 pont).

Bár a kardioszelektív (béta1‑szelektív) béta‑blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta‑blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a Concor COR csak óvatossággal alkalmazható. Asthma bronchiale vagy más krónikus obstruktív tüdőbetegség tüneteket okozó eseteiben egyidejű bronchodilatátor‑kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta2‑agonista szer dózisának emelése válhat szükségessé.

Psoriasisban szenvedő, vagy már gyógyult psoriasisos betegek csak az előny/kockázat gondos mérlegelésével részesülhetnek béta‑blokkoló (pl. bizoprolol) kezelésben.

Phaeochromocytomában a bizoprolol nem adható az alfa‑receptor‑blokád elérését megelőzően.

Bizoprolol-kezelés a thyreotoxicosis tüneteit elfedheti.

Együttadása nem ajánlott a következőkkel:

• Verapamil‑típusú, kisebb mértékben diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑blokkolók: negatív hatás a szívizom kontraktilitásra és a pitvar-kamrai átvezetésre. Béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása súlyos vérnyomásesést és AV‑blokkot okozhat.

• I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás és a negatív inotróp hatás felerősödhet.

• Centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek, mint a klonidin és egyéb szerek (pl. metildopa, moxonodin, rilmenidin): a centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek súlyosbíthatják a szívelégtelenséget azáltal, hogy csökkentik a centrális szimpatikus tónust (csökken a szívfrekvencia és a szívteljesítmény, értágulat jelentkezik). A hirtelen megvonás, különösen, ha az a béta-blokkoló abbahagyása előtt következik be, emelheti a "rebound hypertonia" kockázatát.

Együttadása óvatossággal ajánlott a következőkkel:

• Dihidropiridin‑típusú kalciumcsatorna‑blokkolók, mint a felodipin és az amlodipin: együttadásuk fokozhatja a hypotonia kockázatát. Szívelégtelen betegeknél a kamrafunkció további romlásának a kockázata nem zárható ki.

• III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvari-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.

• Helyileg alkalmazott, béta-blokkolót tartalmazó készítmények (pl. glaucoma ellenes szemcseppek):hatásuk összeadódhat és a bizoprolol szisztémás hatása fokozódhat.

• Paraszimpatomimetikumok: megnyúlhat az AV‑átvezetési idő és fokozódhat a bradycardia kockázata.

• Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszintet csökkentő hatás felerősödhet. A béta‑adrenerg receptorok gátlása elfedheti a hypoglycaemia tüneteit.

• Anesztetikumok: a reflex tachycardia gyengülése és a hypotonia kockázatának fokozódása (lásd 4.4 pont).

• Digitálisz glikozidok: a szívfrekvencia csökkenése, az AV-átvezetési idő megnyúlása.

• Nem‑szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok): az NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

• Béta-szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal kombinálva mindkét szer hatása csökkenhet.

• Az alfa- és béta‑adrenoceptorokat egyaránt aktiválószimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): bizoprolollal kombinálva az alfa-adrenoceptor közvetítette vazokonstriktor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás‑emelkedés jöhet létre és a claudicatio intermittens romolhat. Ilyen típusú interakció kialakulása valószínűbb nem szelektív béta‑blokkolók alkalmazása esetén.

• Egyéb antihipertenzív szerek, illetve más, vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együttadásakor nőhet a hypotensio kockázata.

Együttadása megfontolandó a következőkkel:

• Meflokin: fokozott a bradycardia kockázata.

• Monoaminooxidáz‑gátlók (kivéve MAO‑B‑gátlók): a béta‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik.

Terhesség

A bizoprolol mint béta-blokkoló, károsan befolyásolhatja a terhességet, és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta-adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a méhlepény perfúzióját, ami kapcsolódhat a magzat fejlődésének elmaradásával (intrauterin retardáció), méhen belüli elhalással, spontán abortusszal és koraszüléssel. Nemkívánatos hatások (pl. hypoglycaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatban vagy az újszülöttben. Ha béta‑receptor‑blokkoló alkalmazása szükséges, béta1‑szelektív szer választandó.

A Concor Cor filmtabletta alkalmazása terhességben nem javasolt, hacsak nem egyértelműen indokolt. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentaris vérátáramlást és a magzati növekedést monitorozni kell. Egy másik gyógyszer alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen – a terhességre vagy a magzatra – káros hatás jelentkezik. Az újszülöttet szigorúan monitorozni kell. Hypoglycaemia és bradycardia előfordulása rendszerint az első 3 napon belül várható.

Szoptatás

Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe, sem a csecsemők bizoprolol expozíciójának biztonságosságáról.

Ennélfogva a Concor Cor filmtabletta szoptatás ideje alatt nem ajánlott.

Egy ischaemiás szívbetegekben végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a járművezetéshez szükséges képességeket. Mégis, tekintettel a szerre adott egyéni reakciók változatosságára, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó.

A gyakoriság megállapítására a következő meghatározások vonatkoznak:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

Ritka (≥1/10000 - <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: emelkedett trigliceridszintek, emelkedett májenzimszintek (ALAT, ASAT).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon gyakori: bradycardia.

Gyakori: a fennálló szívelégtelenség rosszabbodása.

Nem gyakori: AV-átvezetési zavarok.

A fül ésazegyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Ritka: halláscsökkenés.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: csökkent könnytermelés (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel).

Nagyon ritka: kötőhártya-gyulladás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: gyomor-bélrendszeri panaszok, mint hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Ritka: májgyulladás.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Ritka: ájulás

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: alvászavar, depresszió.

Ritka: rémálom, hallucináció.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Ritka: erektilis diszfunkció.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: asthma bronchialéban szenvedő betegeknél, illetve az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospasmus.

Ritka: allergiás rhinitis.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: túlérzékenységi reakciók (viszketés, kipirulás, kiütés és angioedema).

Nagyon ritka: a béta-blokkolók psoriasist válthatnak ki, vagy azt súlyosbíthatják; psoriasisszerű bőrelváltozás. Alopecia.

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: a végtagokban hideg- vagy zsibbadás-érzet, alacsony vérnyomás.

Általános tünetek:

Gyakori: aszténia, fáradékonyság.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás alkalmával (pl. 15mg bizoprolol a 7,5mg-os napi adag helyett) harmadfokú AV‑blokkról, bradycardiáról és szédülésről számoltak be. Általában béta-blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglycaemiára lehet számítani.

Mindezidáig csak néhány bizoprolol-túladagolási esetről tudunk (maximum: 2000mg) hypertoniás és/vagy ischaemiás szívbetegeknél: ezekben az esetekben bradycardia és/vagy hypotonia volt tapasztalható – mindegyik beteg állapota rendeződött. Az egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére adott egyéni válaszreakció igen nagy különbségeket mutat. Szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira. Ezért ezen betegeknél a terápiát kötelező a 4.2pontban leírt lépcsőzetes titrálási séma szerint indítani.

Amennyiben túladagolás fordul elő, a bizoprolol-terápiát meg kell szakítani és a megfelelő támogató és tüneti kezelést kell alkalmazni. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok szerint a bizoprolol alig dializálható. A béta-blokkolókra jellemző várható hatások és a velük kapcsolatos ajánlások alapján a következő intézkedések fontolandók meg, amennyiben az klinikailag indokolt.

Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer óvatos alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.

Hypotonia: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet.

AV-blokk (II. vagy III. fokú): a beteget gondosan monitorozni kell és szükség esetén izoprenalin infúzióval kell kezelni, vagy ideiglenes pacemakert kell behelyezni.

A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé.

Bronchospasmus: bronchodilatátor‑terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta2‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin.

Hypoglycaemia: iv. glükóz adása.

Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható.