COVIOGAL 10 MG FILMTABLETTA

Hypertonia kezelése.

Angina pectoris kezelése.

Adagolás

A készítmény adagolását egyedileg kell meghatározni. Célszerű a legalacsonyabb kezdő dózissal indítani a terápiát. Egyes betegeknél az 5mg-os napi dózis is elegendően hatásosnak bizonyulhat mindkét indikációban.

A szokásos dózis 1×10mg naponta. A legmagasabb ajánlott dózis 20mg naponta egyszer.

Az alkalmazás időtartama

A bizoprolollal való kezelés általában hosszú távú terápiát jelent.

A bizoprolol‑kezelést tilos hirtelen megszakítani, mert ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen abbahagyni. A dózis fokozatos csökkentése ajánlott.

Különleges betegcsoportok

Vese- vagy májkárosodás

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <20ml/perc) vagy súlyos májfunkciózavarban a napi dózis nem haladhatja meg a 10mg bizoprolol-fumarátot. Ez az adag szükség esetén két részre elosztva alkalmazható.

Enyhe vagy közepesen súlyos májbetegségben nem szükséges módosítani a bizoprolol adagolását, azonban ajánlatos gondosan figyelemmel kísérni a betegek állapotát.

Művesekezelésben részesülő betegeknél a bizoprolol alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott a tapasztalat; mindazonáltal nincs adat arra vonatkozóan, hogy az adagoláson változtatni kell.

Idősek

Általában nem szükséges dózismódosítás, azonban célszerű a lehető legalacsonyabb dózissal elkezdeni a kezelést.

Gyermekek

Gyermekek esetében nincs tapasztalat a bizoprolol alkalmazására vonatkozóan, ezért alkalmazása nem javasolt gyermekek számára.

Az alkalmazás módja

A Coviogal 5mg és 10mg filmtabletta per os kezelésre alkalmazható. Reggel, étkezés közben, folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni, de étkezéstől függetlenül is bevehető.

A kezelés befejezése

A bizoprolol adagolását nem szabad hirtelen abbahagyni (lásd 4.2pont). A gyógyszeradagot fokozatosan – hetenként a felére – csökkentve kell befejezni a kezelést.

A bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő betegségekben és állapotokban:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut szívelégtelenség vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált epizódjai, amikor iv. inotrop szer adása szükséges;

• cardiogen sokk;

• másod- vagy harmadfokú AV blokk (kivéve, ha emiatt korábban pacemakert ültettek be);

• „sick sinus” szindróma;

• sinuatrialis blokk;

• tünetekkel járó bradycardia (a kezelés elkezdése előtti szívfrekvencia <60/perc);

• tünetekkel járó hypotonia (szisztolés vérnyomás <100Hgmm);

• súlyos asthma bronchiale vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség;

• súlyos perifériás érszűkület vagy Raynaud-szindróma súlyos formái;

• kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4pont);

• metabolikus acidózis;

• floktafenin és szultoprid egyidejű alkalmazása (lásd 4.5pont);

• egyidejű kezelés MAO-gátlóval (kivéve MAO-B-gátlók);

• terhesség, szoptatás.

A bizoprololt körültekintően kell alkalmazni a következő betegségekben és állapotokban:

• a vércukorszint szélsőséges ingadozásaival járó diabetes mellitus esetén a bizoprolol-kezelés elfedheti a hypoglykaemia tüneteit, ezért alkalmazásának ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell a vércukorszintet;

• szigorú diéta / koplalás esetén;

• folyamatban lévő deszenzibilizáló kezelés esetén. Egyéb béta-blokkolókhoz hasonlóan a bizoprolol is fokozhatja az allergének iránti érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az ezek elhárítása érdekében adott adrenalin terápiás hatása nem mindig éri el a várt szintet.

• I. fokú AV blokk;

• Prinzmetal-anginában a béta-blokkolók növelhetik az anginás rohamok gyakoriságát és időtartamát. Enyhe kórformákban béta1-receptorokra szelektíven ható szerek adhatók – minden esetben értágítóval együtt.

• perifériás artériás okkluzív betegségben (pl. Raynaud-szindróma, claudicatio intermittens) a tünetek súlyosbodhatnak, ez különösen a kezelés kezdeti szakában fordulhat elő.

A bizoprolol-kezelés kezdeti szakában rendszeresen ellenőrizni kell a betegek állapotát – ez különösen idősek esetében indokolt. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a kezelést tilos hirtelen abbahagyni, kivéve az egyértelműen indokolt esetekben, mert ez a szívbetegség átmeneti súlyosbodását idézheti elő.

A bizoprololt különös óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a magas vérnyomáshoz vagy az angina pectorishoz szívelégtelenség társul.

Régebb óta fennálló vagy újonnan diagnosztizált psoriasisban csak az előny–kockázat arány gondos mérlegelése után adhatók béta-blokkolók (pl. bizoprolol).

Hyperthyreosisban a bizoprolol-kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Phaeochromocytomában a bizoprolol csak alfa-receptor-blokkoló adása után alkalmazható.

Általános anesztézia esetén a béta-adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta-adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Általános érzéstelenítésben részesülő betegeknél az aneszteziológust előre tájékoztatni kell a béta-blokád tényéről, mivel a béta‑receptor‑blokkoló kölcsönhatásba léphet más szerekkel. Ennek eredményeként bradyarrythmia, a reflextachycardia csökkenése, illetve a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex csökkenése lép fel. Ha indokolt a béta-blokkolóval történő kezelés megszüntetése a sebészeti beavatkozás előtt, azt fokozatosan kell végrehajtani, és körülbelül 48órával a műtéti érzéstelenítést megelőzően be kell fejezni.

Bár a kardioszelektív (béta1‑szelektív) béta‑blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta‑blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan kerülni kell az alkalmazásukat obstruktív légúti tüdőbetegség esetén – kivéve, ha erre kell szorítkozni valamilyen klinikai körülmény miatt. Ha ilyen körülmény fennáll, a Coviogal csak óvatossággal alkalmazható. Asthma bronchialéban vagy más, tünetekkel járó krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek esetében egyidejű bronchodilatator-kezelés javasolt. Asthmás betegeknél ritkán előfordulhat a légúti ellenállás fokozódása, emiatt szükség lehet a béta2-agonisták dózisának emelésére. A kezelés elkezdése előtt ajánlatos légzésfunkciós vizsgálatot végezni.

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Ellenjavallt kombinációk

Floktafenin: béta-blokkolók gátolhatják a floktafenin okozta hypotonia vagy keringési sokk elhárítását célzó kompenzatorikus szív-ér rendszeri reakciókat.

Szultoprid: ezt a gyógyszert kamrai ritmuszavar kialakulásának fokozott kockázata miatt nem szabad bizoprolollal együttadni.

Nem ajánlott kombinációk

A verapamil típusú, és kisebb mértékben a diltiazem típusú kalciumantagonisták negatív hatással vannak a kontraktilitásra és az atrioventricularis átvezetésre. A verapamil béta-blokkolóval kezelt betegeknek történő intravénás adása súlyos hypotonia és atrioventriculatis blokk kialakulásához vezethet.

Központilag ható antihypertensiv gyógyszerek: A központilag ható antihypertensiv gyógyszerek egyidejű alkalmazása a szívfrekvencia és a perctérfogat csökkenését, továbbá vasodilatatiót okozhat. A kezelés hirtelen megszakítása növeli a „rebound” hypertonia kialakulásának a kockázatát.

Körültekintően alkalmazandó kombinációk

Az I. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek (pl. dizopiramid, kinidin) atrioventricularis ingerületvezetés időtartamát megnyújtó, ill. negatív inotrop hatása bizoprolol adása esetén fokozódhat. (Ez a kombináció csak szoros klinikai ellenőrzés és EKG-monitorozás mellett adható.)

A III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerek(pl. amiodaron) atrioventricularis ingerületvezetési időre kifejtett hatása fokozódhat. Lappangó szívelégtelenségben az amiodaronnal együtt adott béta-blokkolók dekompenzációt idézhetnek elő.

Dihidropiridin típusú kalciumantagonisták egyidejű adásakor fokozott a hypotonia kockázata, és nem zárható ki annak kockázata, hogy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél tovább romlik a kamrai pumpafunkció.

Paraszimpatomimetikumok (pl. takrin) kombinált alkalmazásakor megnyúlhat az atrioventricularis átvezetés időtartama, és fokozódhat a bradycardia kockázata.

Lokálisan alkalmazott béta-blokkoló készítmények (pl. glaucoma kezelésére használt szemcseppek) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz.

Inzulin és orális antidiabetikumok egyidejű adásakor fokozódik a vércukorszintet csökkentő hatás. A béta-receptor-blokkolók elfedhetik a hypoglykaemia klinikai tüneteit.

Anesztetikumok és bizoprolol kombinált alkalmazásakor csökken a reflexes tachycardia, és fokozódik a hypotonia kockázata. A narkózis bevezetése és az intubáció ideje alatt adott béta-blokkolók csökkentik a szívritmuszavar kialakulásának kockázatát. Az aneszteziológust tájékoztatni kell, ha az altatott beteget bizoprolollal kezelik.

Digitáliszglikozidok egyidejű alkalmazásakor csökken a szívfrekvencia, és megnyúlik az atrioventricularis ingerületvezetés időtartama.

A nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) gyengítik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Az ergotamin-származékok a perifériás keringési zavar súlyosbodását idézhetik elő.

A béta-szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin) és a bizoprolol kölcsönösen csökkentik egymás hatásait, emiatt hypertoniás krízis vagy extrém bradycardia egyaránt kialakulhat.

Alfa- és béta-adrenoceptorokra is ható szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin) bizoprolollal való kombinációja vérnyomás-emelkedést idézhet elő.

A bizoprolol egyéb antihypertensiv szerekkel, valamint más vérnyomáscsökkentő potenciállal rendelkező gyógyszerekkel (triciklusos antidepresszánsokkal, barbiturátokkal, valamint fenotiazinokkal) való egyidejű alkalmazásakor fokozott a hypotonia kialakulásának a kockázata.

A rifampicin a máj gyógyszer-metabolizáló enzimrendszereinek indukciója révén csökkentheti valamelyest a bizoprolol felezési idejét; ez azonban rendszerint nem tesz szükségessé dóziskorrekciót.

A baklofén fokozza a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

A jódos kontrasztanyagok okozta hypotoniát és keringési sokkot kompenzáló szív-ér rendszeri reakciók béta-blokkolók hatására gyengülhetnek.

Gondos mérlegelés után adható kombinációk

Meflokin egyidejű adásakor fokozott a bradycardia kockázata.

A MAO-gátlók (a MAO-B-bénítókat leszámítva) fokozzák a béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását, ugyanakkor a hypertoniás krízis kockázata is fennáll.

A kortikoszteroidok víz- és nátrium-visszatartó hatásuk révén gyengítik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

A nem-szteroid gyulladásgátlók az értágító hatású prosztaglandinok szintézisének gátlásával (a pirazolon típusú NSAID-ok ezen kívül a víz- és nátrium-visszatartó hatásuk révén is) gyengítik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Terhesség

A bizoprolol farmakológiai hatásai hátrányosan befolyásolhatják a terhesség lefolyását és/vagy a magzat/újszülött fejlődését. Minden béta-receptor-blokkoló csökkenti a méhlepény véráramlását – ez fejlődés-visszamaradást, intrauterin elhalást, vetélést, ill. koraszülést idézhet elő – és mellékhatásaik (pl. hypoglykaemia, bradycardia) a magzatnál/újszülöttnél is felléphetnek. Ha nem mellőzhető a béta-blokkolók adása, a béta1-receptorokra szelektíven ható készítményt célszerű alkalmazni.

A terhesség ideje alatt csak egyértelműen indokolt esetben szabad bizoprololt adni. Ha ennek szükségessége felmerül, monitorozni kell az uteroplacentaris véráramlást és a magzati fejlődés mutatóit. Terhesség ideje alatt a terhesség lefolyása vagy a magzati fejlődés károsodásának lehetősége miatt megfontolandó valamely terápiás alternatívára történő áttérés. A terhesség ideje alatt béta-blokkolóval kezelt anyák újszülöttjeit gondos megfigyelés alatt kell tartani, mert általában a szülést követő 3napon belül fokozott a hypoglykaemia, ill. a bradycardia kockázata.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ennek megfelelően, a szoptatás ideje alatt nem javasolt a bizoprolol alkalmazása.

Egy koszorúérbetegekkel végzett klinikai vizsgálat bizoprolollal kezelt résztvevői esetében nem észlelték a gépjárművezetői teljesítmény csökkenését. A szerre adott egyéni reakcióktól függően a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ezt leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a gyógyszeres kezelés megváltoztatásakor, valamint egyidejű alkoholfogyasztás esetén kell számításba venni.

A jelentett mellékhatások általában a béta-blokkoló szerek farmakológiai hatásainak felelnek meg.

A gyakoriság megállapítására a következő meghatározások vonatkoznak:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Ritka: Trigliceridszint emelkedése, májenzimek (GPT, GOT) aktivitásának az emelkedése, hypoglykaemia.

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: Depresszió, alvászavarok

Ritka: Rémálmok, hallucinációk.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Szédülés*, fejfájás*

Ritka: Ájulás.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: Csökkent könnytermelődés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel)

Nagyon ritka: Conjunctivitis.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: Hallászavarok.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: AV átvezetési zavarok, a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása, bradycardia.

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: Hidegérzés vagy zsibbadás a végtagokban, hypotonia, különösen szívelégtelenségben szenvedő betegekben.

Nem gyakori: Orthostaticus hypotonia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: Bronchospasmus – asthma bronchiale vagy az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén.

Ritka: Allergiás rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Gastrointestinalis panaszok, mint például hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: Hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: Túlérzékenységi reakciók, mint például viszketés, kipirulás, bőrkiütés és angiooedema.

Nagyon ritka: Alopecia. Béta-blokkoló szerek kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriasist, vagy psoriasisszerű bőrelváltozást okozhatnak.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: Izomgyengeség, izomgörcsök.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: Nemi teljesítőképesség zavara.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: Fáradtság*

Nem gyakori: Kimerültség.

*Leginkább a kezelés első időszakában előforduló tünetek, melyek legtöbbször enyhék, és általában 1‑2héten belül megszűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A béta-blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglykaemiára lehet számítani.

Az egyéni érzékenység egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére igen nagy szórást mutat; a szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira.

Kezelés

Általában a szerrel való túladagoláskor a terápia megszakítása és a megfelelő támogató és tüneti terápia alkalmazása javasolt. A tápcsatornában lévő bizoprolol felszívódása gyomormosással, adszorbensek (pl. aktív szén) és hashajtó (pl. nátrium-szulfát) adásával csökkenthető. Monitorozni kell a beteg légzését, és szükség szerint légzéstámogatást kell alkalmazni.

Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer körültekintő alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.

Hypotonia, keringési sokk: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet.

AV blokk (II. vagy III. fokú): a beteget gondosan monitorozni kell, és szükség esetén izoprenalin infúzióval kell kezelni, vagy ideiglenes pacemakert kell behelyezni.

A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé.

Bronchospasmus: bronchodilatator-terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta2‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin.

Hypoglykaemia: iv. glükóz adása

Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható.