CYSTAGON 50 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CYSTAGON 50 MG
A CYSTAGON az igazolt nephropathiás cystinosis kezelésére javallt. A ciszteamin csökkenti a cisztin felhalmozódását a nephropathiás cystinosisban szenvedő betegek egyes sejtjeiben (például a fehérvérsejtekben, az izom- és a májsejtekben), és a kezelés korai megkezdése esetén késlelteti a veseelégtelenség kialakulását.
A CYSTAGON kezelést a cystinosis kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell megkezdeni. A kezelés célja az, hogy a fehérvérsejtek cisztinszintjeit az 1 nmol hemicisztin/mg fehérjeszint alatt
tartsa. A dózis módosításához ezért a fehérvérsejtek cisztinszintjeit folyamatosan ellenőrizni kell. A fehérvérsejt-szinteket a gyógyszer adagolása után 5–6 órával meg kell mérni, és azokat a terápia megkezdésekor gyakran (pl. havonta), a stabil dózist szedő betegekben pedig 3–4 havonta ellenőrizni kell.
-
Gyermekeknek 12 éves korig a CYSTAGON adagolását a testfelület nagyságára számítva kell megadni (g/m2/nap). A javasolt adag 1,30 g/m2/nap a szabad bázisból napi négy részletben adva.
-
12 évesnél idősebb és 50 kg-nál nagyobb testtömegű betegeknek a javasolt CYSTAGON dózis 2 g/nap, napi négy részletben adva.
A kezdő adag a várt fenntartó adag 1/4-1/6-a, és azt 4-6 héten át fokozatosan kell emelni az intolerancia elkerülése érdekében. A dózist emelni kell, ha a tolerancia megfelelő, és a fehérvérsejtek cisztinszintje 1 nmol hemicisztin/mg fehérje felett marad. A CYSTAGON klinikai vizsgálatokban alkalmazott maximális adagja 1,95 g/m2/nap volt.
1,95 g/m2/nap-nál magasabb adagok alkalmazása nem javasolt (lásd a 4.4. pontot).
A ciszteamin emésztési toleranciája fokozódik, ha a gyógyszert közvetlenül étkezés után vagy étkezés közben veszik be.
Körülbelül 6 éves vagy annál fiatalabb gyermekek esetében, akiknél fennáll az aspiráció veszélye, a kemény kapszulákat fel kell nyitni, és tartalmukat az ételre kell szórni. A tapasztalatok szerint a porral való elkeverésre alkalmas ételek például a tej, a burgonya és más keményítő alapú élelmiszerek. A
savas italok — például a narancslé — e célra való alkalmazását azonban általában kerülni kell, mert a
por azokban nem keverhető el megfelelően, és kicsapódhat.
Dialízis-kezelést kapó vagy transzplantáción átesett betegek:
Esetenként megfigyelték, hogy a ciszteamin egyes formáit a dialízis-kezelésben részesülő betegek kevésbé jól tűrik (azaz a gyógyszer több mellékhatással jár). Az ilyen betegek esetében a fehérvérsejtek cisztinszintjének gondosabb ellenőrzése ajánlott.
Májelégtelenségben szenvedő betegek:
A dózis módosítására általában nincs szükség, a fehérvérsejtek cisztinszintjét azonban ellenőrizni kell.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni
túlérzékenység.
A CYSTAGON alkalmazása a szoptatás alatt ellenjavallt. A CYSTAGON-t a terhesség ideje alatt — különösen a terhesség első harmadában — nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van (lásd 4.6 és 5.3 pont), mivel állatokon teratogén hatású.
A CYSTAGON alkalmazása ellenjavallt azokban a betegekben, akiknél túlérzékenység alakult ki a
penicillaminnal szemben.
A CYSTAGON terápiát a maximális hatékonyság biztosítása érdekében a nephropathiás cystinosis diagnózisának felállítása után azonnal meg kell kezdeni.
A nephropathiás cystinosist a klinikai tünetek alapján és biokémiai vizsgálatokkal (a fehérvérsejtek cisztinszintjének mérésével) egyaránt diagnosztizálni kell.
Magas dózisú, többnyire a maximális 1,95 g/m2/nap maximális dózist meghaladó különböző ciszteamin készítményekkel (ciszteamin-klórhidráttal, cisztaminnal vagy ciszteamin-bitartaráttal) kezelt gyermekeknél Ehlers-Danlos szindrómaszerű tünetek és érrendszeri megbetegedések megjelenését jelentették a könyökökön. Ezek a bőrelváltozások érrendszeri proliferációval, striákkal és csontelváltozásokkal jártak együtt.
Ezért javasolt a bőr rendszeres vizsgálata, és szükség esetén a csontok röntgenvizsgálatának mérlegelése. Emellett arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a beteg saját maga, vagy a szülő rendszeresen ellenőrizze a bőr állapotát. Ha hasonló bőr vagy csontelváltozás jelentkezik, akkor a CYSTAGON adag csökkentése javasolt.
1,95 g/m2/nap-nál nagyobb adagok alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 4.8 pont).
Ajánlott a vérsejtszám rendszeres ellenőrzése.
A szájon át adott ciszteaminról nem mutatták ki, hogy meggátolná a cisztin-kristályok lerakódását a szemben. Ezért abban az esetben, ha a fenti célból ciszteamin szemcseppet használnak, annak alkalmazását folytatni kell.
A foszfociszteaminnal ellentétben a CYSTAGON nem tartalmaz foszfátot. A legtöbb beteg már eleve kap foszfát-kiegészítőket, amelyek adagját esetleg meg kell változtatni, ha a foszfociszteamint CYSTAGON-nal váltják fel.
Az intakt CYSTAGON kemény kapszulák körülbelül 6 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek az aspiráció veszélye miatt nem adhatók (lásd 4.2 pont).
Ne nyelje le a tartályban található nedvességmegkötő betétet.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek..
A CYSTAGON együtt adható a Fanconi-szindróma kezeléséhez szükséges elektrolit- és ásványianyag-pótló anyagokkal, valamint D-vitaminnal és pajzsmirigyhormonokkal egyaránt. Egyes betegekben az indometacint és a CYSTAGON-t egyidejűleg alkalmazták. Veseátültetésen átesett betegek esetében a kilökődés elleni kezeléssel együtt alkalmaztak ciszteamint.
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a ciszteamin-bitartarát tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást, többek között teratogén hatást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberre a potenciális veszély nem ismert. A kezeletlen cystinosis terhességre gyakorolt hatása ugyancsak ismeretlen.
Ezért a CYSTAGON-t a terhesség ideje alatt — különösen a terhesség első harmadában — nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.
Terhesség megállapítása vagy tervezése esetén a kezelést gondosan újra kell mérlegelni, és a beteget
tájékoztatni kell a ciszteamin lehetséges teratogén hatásának kockázatáról.
Szoptatás
A CYSTAGON anyatejjel való ürülése az ember esetében nem ismert. Szoptató anyaállatok és kölykeik bevonásával végzett állatkísérletek eredményei (lásd 5.3 pont) alapján azonban a CYSTAGON-t szedő nők esetében a szoptatás ellenjavallt.
A CYSTAGON csak kismértékben vagy mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek
üzemeltetéséhez szükséges képességeket.
A CYSTAGON álmosságot okozhat. A terápia megkezdésekor a betegek nem végezhetnek potenciálisan veszélyes tevékenységeket addig, amíg a gyógyszer egyes betegekre gyakorolt hatásai ismertté nem válnak.
A betegek mintegy 35%-ánál várható nemkívánatos hatások jelentkezése. Ezek főként a gyomor- bélcsatornát és a központi idegrendszert érintik. Ha a ciszteamin-terápia megkezdésekor ilyen hatások jelentkeznek, a kezelés ideiglenes felfüggesztése, majd fokozatos újrakezdése hatásosan javíthatja a toleranciát.
A jelentett mellékhatásokat szervrendszerek és gyakoriság szerinti csoportosításban az alábbi táblázat sorolja fel. A gyakoriság osztályozása a következőképpen történt: nagyon gyakori (> 1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10) és nem gyakori (≥1/1000 – <1/100). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Laboratóriumi vizsgálatok eredményei | Gyakori: májfunkciós vizsgálatok kóros eredményei |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori: leukopenia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori: fejfájás, encephalopathiaNem gyakori: aluszékonyság, convulsiók |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori: hányás, hányinger, hasmenés Gyakori: hasi fájdalom, kellemetlen szájszag, emésztési zavar, gastroenteritisNem gyakori: gastrointestinalis fekély |
| Vese– és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori: nephrosis szindróma |
| A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és | Gyakori: a bőr szokatlan szaga, kiütés |
| tünetei | Nem gyakori: a hajszín megváltozása, bőrstriák, a bőr sérülékenysége (molluscoid pseudotumor a könyökökön) |
| A csont-izomrendszer és a kötőszövetbetegségei és tünetei | Nem gyakori: az ízületek hyperextensiója, lábfájdalom, genu valgum, osteopenia, kompressziós törés,gerincferdülés. |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nagyon gyakori: étvágytalanság |
| Általános tünetek, a beadást követő helyireakciók | Nagyon gyakori: levertség, lázGyakori: gyengeség |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori: anafilaktikus reakció |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori: idegesség, hallucináció |
A kezelés megkezdése után 6 hónapon belül nephrosis szindrómás eseteket jelentettek, ami
fokozatosan javult a kezelés megszakítását követően. Néhány esetben a szövettani vizsgálat a
vese-allograft hártyás glomerulonephritisét és túlérzékenység okozta interstitialis nephritist mutatott
ki.
Magas dózisú, többnyire a maximális 1,95 g/m2/nap maximális dózist meghaladó különböző ciszteamin készítményekkel (ciszteamin-klórhidráttal, cisztaminnal vagy ciszteamin-bitartaráttal) krónikusan kezelt gyermekeknél Ehlers-Danlos szindrómaszerű tüneteket és érrendszeri megbetegedéseket jelentettek a könyökökön.
Egyes esetekben ezek a bőrelváltozások olyan érrendszeri proliferációval, striákkal és csontelváltozásokkal voltak összefüggésben, amelyeket elsőként röngten vizsgálat során észleltek. A jelentett csontelváltozások a következők voltak: genu valgum, lábfájdalom és hyperextendálható ízületek, osteopenia, kompressziós törések és gerincferdülés.
Azokban az esetekben, amikor hisztopatológiai vizsgálatokat végeztek a bőrön, az eredmények
angioendotheliomatosisra utaltak.
Egy beteg a kezelés következtében meghalt kifejezett vasculopathiával együttjáró akut cerebralis ishcaemia miatt.
Néhány betegnél a bőr és csontelváltozások a CYSTAGON adagjának csökkentése után visszafejlődtek.
A ciszteamin feltételezhetően a kollagénrostok közötti keresztkötések befolyásolásával hat (lásd a 4.4 pontot).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - CYSTAGON 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Az emésztőszervekre és az anyagcserére ható készítmény,
ATC kód: A16AA04.
Egészséges személyekben a fehérvérsejtek cisztinszintje <0,2, a cystinosisra heterozigóta egyénekben pedig rendszerint <1 nmol hemicisztin/mg fehérje. A nephropathiás cystinosisban szenvedő betegekben a fehérvérsejtek cisztinszintje 2 nmol hemicisztin/mg fehérje fölé emelkedik.
A ciszteamin a cisztinnel reakcióba lép, és kevert ciszteamin- és cisztein-diszulfiddá, valamint ciszteinné alakul. A kevert diszulfidot ezt követően egy intakt lizintranszport-rendszer elszállítja a lizoszómákból. A fehérvérsejtek cisztinszintjeinek csökkenése a CYSTAGON adását követő hat órában korrelációban van a ciszteamin plazmakoncentrációjával.
A fehérvérsejtek cisztinszintje a minimális értékét valamivel később (átlag (± SD) érték: 1,8 ± 0,8 óra) éri el, mint amikor kialakul a ciszteamin csúcskoncentrációja a plazmában (átlag (± SD) érték:
1,4 ± 0,4 óra), majd visszatér a kiindulási szintre, amint a plazma ciszteamin-koncentrációja a gyógyszer adása után 6 órával csökken.
Egy klinikai vizsgálatban a fehérvérsejtek kiindulási cisztinszintje 3,73 (szélsőértékek: 0,13 – 19,8) nmol hemicisztin/mg fehérje volt, és e szint az 1,3 és 1,95 g/m2/nap közötti ciszteamin- dózistartomány alkalmazása esetében az 1 nmol hemicisztin/mg fehérjeszint közelében maradt.
Egy korábbi vizsgálatban 94 nephropathiás cystinosisban szenvedő gyermeket kezeltek a ciszteamin emelkedő adagjaival annak érdekében, hogy 2 nmol hemicisztin/mg fehérje alatti cisztinszintet érjenek el a fehérvérsejtekben a gyógyszer beadása után 5–6 órával, és összehasonlították az elért eredményeket egy 17 gyermekből álló, placebóval kezelt korábbi kontroll csoport eredményeivel. A hatékonyság legfőbb értékmérője a szérum kreatininszintje, valamint a számított kreatinin-clearance és a növekedés (testmagasság) volt. A fehérvérsejtek kezelés során elért átlagos cisztinszintje
1,7 + 0,2 nmol hemicisztin/mg fehérje volt. A ciszteaminnal kezelt betegekben a glomerulusműködés az idő előrehaladtával nem romlott. A placebóval kezelt betegekben ugyanakkor fokozatosan emelkedett a szérum kreatininszintje. A kezelt betegek növekedése folyamatos volt, összehasonlítva a kezeletlen betegekével. A növekedés sebessége azonban nem nőtt annyira, hogy a betegek elérjék az életkoruknak megfelelő normális testmagasságot. A kezelés a vesetubulusok funkcióját nem befolyásolta. Két másik vizsgálat is hasonló eredményeket adott.
A betegek minden vizsgálatban jobban reagáltak a kezelésre, ha azt fiatal korban, jó veseműködés
mellett kezdték el.
Egészséges önkéntesek 1,05 g ciszteamin szabad bázisnak megfelelő ciszteamin-bitartaráttal egyetlen dózisban szájon át történő kezelését követően a plazma csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő átlag (± SD) értéke 1,4 (± 0,5) óra, a plazma csúcskoncentráció átlag (± SD) értéke pedig
4,0 (± 1,0) µg/ml volt. Egyensúlyi állapotban ezek az értékek 225 és 550 mg közötti dózist követően
1,4 (± 0,4) óra, illetve 2,6 (± 0,9) µg/ml voltak.
A ciszteamin-bitartarát (CYSTAGON) bioekvivalens a ciszteamin-hidrokloriddal és a foszfociszteaminnal.
A ciszteamin plazmafehérjékhez (elsősorban albuminhoz) történő in vitro kötődése a terápiás dózistartományban független a plazma gyógyszerkoncentrációjától, és annak átlag- (± SD) értéke 54,1% (± 1,5). A plazmafehérjékhez való kötődés egyensúlyi állapotban ehhez hasonló: a gyógyszer adása után 1,5 órával 53,1% (± 3,6), a gyógyszeradás után 6 órával pedig 51,1% (± 4,5).
Egy 24 egészséges önkéntesen végzett 24 órás farmakokinetikai vizsgálatban a terminális eliminációs
felezési idő becsült átlag- (± szórás-) értéke 4,8 (± 1,8) óra volt.
Négy beteg esetében kimutatták, hogy a napi ciszteamin-összdózis 0,3-1,7%-a ürül ki változatlan formában a vizelettel; a ciszteamin legnagyobb része szulfát formájában ürül.
Nagyon kevés adat arra utal, hogy a ciszteamin farmakokinetikai paraméterei nem módosulnak szignifikáns mértékben az enyhe-középsúlyos veseelégtelenségben szenvedő betegekben. A súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegekre nézve nem állnak rendelkezésre adatok.
Gyógyszerészeti jellemzők - CYSTAGON 50 MG
A kapszula tartalma:
mikrokristályos cellulóz,
hidegen duzzadó keményítő,
magnézium-sztearát/nátrium-lauril-szulfát, kolloid szilícium-dioxid,
kroszkarmellóz-nátrium Kapszulahéj:
zselatin, titán-dioxid,
fekete tinta a kemény kapszulákon, mely E172-t tartalmaz.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A gyógyszer tartályát jól lezárva kell tartani a fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében.
100 és 500 kemény kapszula HDPE tartályban. A tartályban egy nedvességmegkötő betét található,
ami fekete aktív szén és szilikagél szemcséket tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.