DECTOVA 10 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - DECTOVA 10 MG/ML
A Dectova a komplikált és potenciálisan életveszélyes influenza A vagy B vírusfertőzés kezelésére javallott felnőtteknél és (≥ 6 hónapos) gyermekeknél, abban az esetben, ha:
-
A beteg olyan influenzavírussal fertőzött, amely ismerten vagy feltételezetten rezisztens az influenzaellenes gyógyszerekkel szemben, kivéve a zanamivirt, és/vagy
-
Egyéb, az influenza kezelésére szolgáló vírusellenes gyógyszerek nem alkalmasak a beteg számára, beleértve az inhalációs zanamivirt is.
A Dectova-t a hivatalos ajánlásoknak megfelelően kell alkalmazni.
Adagolás
A Dectova-kezelést minél előbb el kell kezdeni, általában az influenza tüneteinek megjelenésétől
számított 6 napon belül (lásd 5.1 pont).
Felnőttek
Az ajánlott adag 5-10 napon át naponta kétszer 600 mg, intravénás infúzióban beadva.
Gyermekek és serdülők
A serdülőknek, gyermekeknek és csecsemőknek 5-10 napon át testtömegfüggő adagolási rendben kell
kapniuk (1. táblázat).
-
táblázat: Testtömegfüggő adagolási rend normál veseműködésű csecsemőknél, gyermekeknél
és serdülőknél
Életkor Testtömegfüggő adagolási rend 6 hónapos - < 6 éves naponta kétszer 14 mg/ttkg ≥ 6 éves - < 18 éves naponta kétszer 12 mg/ttkg, legfeljebb naponta kétszer 600 mg adagig Idősek
Nincs szükség az életkor függvényében történő dózismódosításra.
Vesekárosodás
Azok a felnőttek és (6 éves vagy annál idősebb és 50 kg-os vagy annál nagyobb testsúlyú) gyermekek, akiknek a kreatinin-clearance-e (CLcr) vagy a folyamatos vesepótló kezelés (continuous renal replacement therapy - CRRT) melletti clearance-e (CLCRRT) < 80 ml/perc, 600 mg kezdő adagot kell, hogy kapjanak, melyet a veseműködésüknek megfelelő napi kétszeri fenntartó adagolás kell, hogy kövessen (2. táblázat).
-
táblázat: Kezdő és fenntartó adagolási rend vesebetegségben szenvedő felnőtteknél és (6 éves
vagy annál idősebb és 50 kg-os vagy annál nagyobb testsúlyú) gyermekeknél
CLcr vagy CLCRRT (ml/perc vagy ml/perc/1,73 m2)* Kezdő adag Fenntartó adag Fenntartó adagolási rend 50 - < 80 600 mg Naponta kétszer 400 mg A fenntartó adagolást12 órával a kezdő adag utánkell elkezdeni. 30 - < 50 600 mg Naponta kétszer 250 mg 15 - < 30 600 mg Naponta kétszer 150 mg A fenntartó adagolást24 órával a kezdő adag utánkell elkezdeni. < 15 600 mg Naponta kétszer 60 mg A fenntartó adagolást48 órával a kezdő adag utánkell elkezdeni. * A CLcr vagy CLCRRT értékek ml/perc-ben vannak megadva a 13 éves-18 évnél fiatalabb serdülőknél, és ml/perc/1,73 m2-ben a 6 éves-13 évnél fiatalabb gyermekeknél.
Azok a gyermekek és (6 éves-18 évnél fiatalabb és 50 kg-nál kisebb testsúlyú) serdülők, valamint
(6 hónapos-6 évnél fiatalabb) csecsemők és gyermekek, akiknek a kreatinin-clearance-e (CLcr) vagy a folyamatos vesepótló kezelés melletti clearance-e (CLCRRT) < 80 ml/perc, a 3., 4., és 5. táblázatokban szereplő kezdő és az annak megfelelő napi kétszeri fenntartó adagot kell, hogy kapják.
-
táblázat: Kezdő és fenntartó adagolási rend vesebetegségben szenvedő (6 éves-18 évnél fiatalabb és 50 kg-nál kisebb testsúlyú) gyermekeknél és serdülőknél
CLcr vagy CLCRRT (ml/perc vagy ml/perc/1,73m2)* Kezdő adag Fenntartó adag Fenntartó adagolási rend 50 - < 80 12 mg/ttkg Naponta kétszer 8 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 12 órával a kezdő adag után kell elkezdeni. 30 - < 50 12 mg/ttkg Naponta kétszer 5 mg/ttkg 15 - < 30 12 mg/ttkg Naponta kétszer 3 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 24 órával a kezdőadag után kell elkezdeni. < 15 12 mg/ttkg Naponta kétszer 1,2 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 48 órával a kezdőadag után kell elkezdeni. * A CLcr vagy CLCRRT értékek ml/perc-ben vannak megadva a 13 éves-18 évnél fiatalabb serdülőknél, és ml/perc/1,73 m2-ben a 6 éves-13 évnél fiatalabb gyermekeknél.
-
táblázat: Kezdő és fenntartó adagolási rend vesebetegségben szenvedő (6 hónapos - 6 évnél fiatalabb és 42,8 kg-os vagy annál nagyobb testsúlyú) csecsemőknél és gyermekeknél
CLcr vagy CLCRRT (ml/perc/1,73m2)* Kezdő adag Fenntartó adag Fenntartó adagolási rend 50 - < 80 600 mg Naponta kétszer 400 mg A napi kétszeri fenntartó adagolást 12 órával a kezdő adag után kell elkezdeni. 30 - < 50 600 mg Naponta kétszer 250 mg 15 - < 30 600 mg Naponta kétszer 150 mg A napi kétszeri fenntartó adagolást 24 órával a kezdő adag után kell elkezdeni. < 15 600 mg Naponta kétszer 60 mg A napi kétszeri fenntartó adagolást 48 órával a kezdőadag után kell elkezdeni. -
táblázat: Kezdő és fenntartó adagolási rend vesebetegségben szenvedő (6 hónapos - 6 évnél fiatalabb, 42,8 kg-nál kisebb testsúlyú) csecsemőknél és gyermekeknél
CLcr vagy CLCRRT (ml/perc/1,73m2)* Kezdő adag Fenntartó adag Fenntartó adagolási rend 50 - < 80 14 mg/ttkg Naponta kétszer 9,3 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 12 órával a kezdő adag után kell elkezdeni. 30 - < 50 14 mg/ttkg Naponta kétszer5,8 mg/ttkg 15 - < 30 14 mg/ttkg Naponta kétszer 3,5 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 24 órával a kezdőadag után kell elkezdeni. < 15 14 mg/ttkg Naponta kétszer 1,4 mg/ttkg A napi kétszeri fenntartó adagolást 48 órával a kezdő adag után kell elkezdeni. Időszakos hemodialízisben vagy időszakos peritoneális dialízisben részesülő betegeknél a dózist a dialízis befejezése után kell adni.
Folyamatos vesepótló kezelésben részesülő betegeknél az adagot a megfelelő CRRT clearance (CLCRRT ml/percben) érték alapján kell megválasztani.
Májkárosodás
Nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A Dectova biztonságosságát és hatásosságát 6 hónapos életkor alatti gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra
A Dectova intravénás alkalmazással, 30 perc alatt kerül beadásra.
A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Vesekárosodás
A zanamivir renalis clearance útján ürül, ezért a Dectova adagját vesekárosodásban szenvedő betegeknél intravénás beadás esetén módosítani kell (lásd 4.2 pont). A betegek veseműködését a kezelés előtt és a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell.
Súlyos túlérzékenységi reakciók
Anafilaxiás reakciókat és súlyos bőrreakciókat (beleértve az erythema multiformét, a toxikus epidermális necrolysist és a Stevens-Johnson-szindrómát is) jelentettek a zanamivir alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). Ha bármilyen túlérzékenységi reakció lép fel a Dectova infúzió beadása alatt, az infúziót azonnal le kell állítani, és a megfelelő kezelést meg kell kezdeni.
Neuropszichiátriai események
Az influenza különböző neurológiai és magatartásbeli tünetekkel társulhat. Neuropszichiátriai eseményeket, köztük görcsrohamot, delíriumot, hallucinációt és kóros viselkedést jelentettek a zanamivir alkalmazása alatt influenzás betegeknél, különösen gyermekeknél és serdülőknél. Ezért a betegeknél szorosan monitorozni kell a viselkedési változásokat, és a kezelés folytatásának előnyeit és kockázatait gondosan mérlegelni kell minden egyes betegnél (lásd 4.8 pont).
Rezisztencia immunhiányos betegeknél
A kezelésből eredő rezisztencia ritka a zanamivir mellett (lásd 5.1 pont). Influenza rezisztens vírusok nagyobb valószínűséggel szelektálódnak ki immunhiányos betegek antivirális gyógyszeres kezelését követően, beleértve a Dectova-kezelést is. Ezért fontos figyelemmel kísérni a rezisztencia előfordulását, és indokolt esetben megfontolni az alternatív kezelésre való váltást.
A klinikai adatok korlátai
A Dectova hatásosságát komplikált influenza A és B vírus fertőzés kezelésére felnőtteknél és
6 hónaposnál idősebb gyermekeknél a következőkből állapították meg:
-
a zanamivir in vitro aktivitása;
-
a zanamivir klinikai és virológiai hatása placebóval összehasonlítva egy humán influenza provokációs vizsgálatban;
-
a zanamivir szintje a broncho-epithelialis folyadékban és a zanamivir szérumszintje egy broncho-alveoralis mosással végzett vizsgálatban;
-
a zanamivir szérumszintje komplikált influenzával fertőzött betegeknél (lásd 5.1 pont).
A bakteriális fertőzések megjelenésének kockázata
A Dectova alkalmazása nem csökkentette az influenza-fertőzéssel kapcsolatos bakteriális szövődmények kockázatát.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer 70,8 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 3,54%-ának felnőtteknél.
A zanamivir ismert eliminációs útja miatt a más gyógyszerekkel való kölcsönhatások lehetősége
alacsony.
A zanamivir klinikailag releváns koncentrációban nem szubsztrátja, inhibitora vagy induktora a citokróm P450 izoenzimeknek, és nem szubsztrátja vagy inhibitora a renalis- és hepaticus transzportereknek (lásd 5.2 pont).
Terhesség
A zanamivir terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).
Patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a zanamivir átjut a placentán, és teratogén hatásra nem volt bizonyíték. A patkányokon végzett peri- és postnatalis vizsgálatokban nem volt klinikailag jelentős károsodás az utódok fejlődésében. Ugyanakkor embernél nincs információ a zanamivir méhlepényen való átjutásáról.
Mivel korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre, a Dectova terhesség alatti alkalmazása csak akkor mérlegelhető, ha a betegre gyakorolt lehetséges előnyös hatás meghaladja a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatot.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a zanamivir kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Patkányokban kimutatták, hogy a zanamivir kis mennyiségben kiválasztódik a tejbe.
Mivel korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre, a zanamivir szoptatós anyáknál való alkalmazása csak akkor mérlegelhető, ha az anyára gyakorolt lehetséges előnyös hatás meghaladja a gyermekre gyakorolt lehetséges kockázatot.
Termékenység
Állatkísérletek azt mutatják, hogy a zanamivirnek nincs klinikailag jelentős hatása a hím vagy nőstény
termékenységre.
A zanamivir nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek
kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A zanamivir biztonságossági profilja elsősorban egyetlen fázis II és egyetlen fázis III vizsgálaton alapul, fázis I vizsgálatok, engedélyezés előtti, kivételes körülmények között történő alkalmazás, valamint az inhalációs zanamivirnél jelentett gyógyszer mellékhatások adataival alátámasztva. A mellékhatások gyakorisága a fázis II és fázis III vizsgálatok jelentéseinek számán alapul, amelyekben felnőtt populáció intravénásan naponta kétszer kapott 600 mg zanamivirt. A mellékhatások a MedDRA rendszer szerinti szervrendszerenkénti csoportosításban kerülnek felsorolásra.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások, amelyek lehetségesen vagy valószínűleg összefüggésbe hozhatók a zanamivirrel, az emelkedett alanin-aminotranszferázszint (2%), az emelkedett aszpartát-aminotranszferázszint (1%), a hepatocellularis károsodás (1%), a hasmenés (1%) és a bőrkiütés (1%). A legfontosabb súlyos mellékhatás a hepatocelluláris károsodás volt, amely két betegnél volt megfigyelhető (< 1%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások előfordulási gyakorisága a következő szabályok szerint került meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka
(≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Mellékhatások | Gyakoriság |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | oropharyngealis oedema arc oedemaanaphylaxiás/anaphylactoid reakciók | nem ismert |
| Pszichiátriai kórképek | szokatlan viselkedéshallucináció delírium | nem ismert |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | görcsrohamok csökkent tudatállapot | nem ismert |
| Emésztőrendszeri betegségekés tünetek | hasmenés | gyakori |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett alanin aminotranszferázszint (ALT) és/vagy aszpartátaminotranszferázszint (AST) hepatocelluláris károsodás | gyakori |
| emelkedett alkalin-foszfatázszint | nem gyakori | |
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | bőrkiütés | gyakori |
| urticaria | nem gyakori |
| erythema multiforme Stevens-Johnson-szindrómatoxicus epidermalis necrolysis | nem ismert |
Gyermekek és serdülők
A mellékhatás profil a gyermekgyógyászati populációban a fázis II vizsgálatban a 71, ≥ 6 hónapos-< 18 éves beteg életkorán alapszik. A klinikai vizsgálatokban a biztonságossági profil a gyermekgyógyászati betegeknél összességében hasonló volt a felnőtteknél megfigyeltekhez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre a Dectova alkalmazásából eredető túladagolásról. A gyógyszer túladagolásának kezelésére nem áll rendelkezésre specifikus ellenszer. A túladagolás kezelésének általános szupportív intézkedésekből kell állnia, beleértve a vitális paraméterek monitorozását és a beteg klinikai állapotának megfigyelését is.
Farmakológiai tulajdonságok - DECTOVA 10 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás vírusellenes szerek, neuraminidáz-inhibitorok ATC kód: J05AH01
Hatásmechanizmus
A zanamivir az influenza vírus neuraminidáz inhibitora, ami egy olyan enzim, amely a fertőzött sejtek plazmamembránjából vírusrészecskéket szabadít fel, és elősegíti a vírus szétterjedését a légutakban.
In vitro aktivitás
In vitro kísérletekben a neuraminidáz gátlása már nagyon alacsony zanamivir-koncentrációknál bekövetkezett, a medián gátló érték (IC50) az influenza A törzsekkel szemben 0,33 nM, az influenza B törzsekkel szemben 5,77 nM volt.
Rezisztencia
A zanamivir-kezelés alatt ritka a rezisztencia kialakulása. A zanamivirrel szemben kialakuló csökkent
érzékenység a vírus neuraminidázban, a vírus hemagglutininban vagy mindkettőben
aminosav-változást eredményező mutációkkal hozható kapcsolatba. A zanamivirrel történő kezelés alatt a zanamivirrel szembeni csökkent érzékenységet eredményező neuraminidáz szubsztitúciók léptek fel humán vírusokban, valamint zoonotikus tulajdonságokkal rendelkező vírusokban: E119D, E119G, I223R, R368G, G370D, N434S (A/H1N1); N294S, T325I (A/H3N2); R150K (B); R292K
(A/H7N9). A Q136K neuraminidáz szubsztitúció (A/H1N1 és A/H3N2) magas szintű
zanamivir-rezisztenciát eredményez, de sejtkultúrához való alkalmazkodás közben szelektálódik ki, és nem a kezelés során.
Ezekben a vírusokban a csökkent érzékenység klinikai jelentősége nem ismert, és az adott
szubsztitúciónak a vírus zanamivirre való érzékenységet befolyásoló hatása törzsfüggő lehet.
Keresztrezisztencia
A neuraminidáz gátlási vizsgálatokban a zanamivir és az oszeltamivir vagy a peramivir között keresztrezisztenciát figyeltek meg. Az oszeltamivir- vagy a peramivir-kezelés során fellépő számos neuraminidáz aminosav szubsztitúció a zanamivirre csökkent érzékenységet eredményez. A zanamivirre és egyéb neuraminidáz gátlókra való csökkent érzékenységhez társított szubsztitúciók klinikai jelentősége változó, és esetlegesen törzsfüggő.
A H275Y-szubsztitúció a leggyakoribb neuraminidáz-rezisztencia szubsztitúció, és a peramivirrel és az oszeltamivirrel szembeni csökkent érzékenységgel társul. Ennek a szubsztitúciónak nincs hatása a zanamivirre, ezért a H275Y szubsztitúciós vírusok megőrzik a zanamivirrel szembeni teljes érzékenységüket.
Klinikai hatékonyság
Emberi provokációs vizsgálat
Egy kettős-vak, randomizált vizsgálatot végeztek, hogy egészséges férfi önkénteseknél megvizsgálják a profilaktikus antivirális aktivitást, és a 12 óránként intravénásan beadott 600 mg ismételt dózisú zanamivir hatásosságát a placebóval összevetve az influenza A/Texas/91 (H1N1) vírussal való oltás hatására kialakult fertőzés ellen. A zanamivir jelentős profilaktikus hatást mutatott az influenza A vírussal végzett kísérleti beoltások ellen, melyet a fertőzöttség alacsony aránya (14% vs. 100% pozitív szerológia a placebo csoportban, p < 0,005), a vírus vírustenyésztés általi izolálása (0% vs. 100% a placebo csoportban, p < 0,005), valamint a láz csökkent mértéke (14% vs. 88% a placebo csoportban, p < 0,05), felső légúti megbetegedés (0% versus 100% a placebo csoportban, p < 0,005), és a teljes tünetpontszámok (1 vs. 44 medián pontszám a placebo csoportban, p < 0,001) mutattak.
Bronchoalveolaris mosással végzett vizsgálat
Egy fázis I, nyílt elrendezésű vizsgálatban intravénás és inhalációs zanamivir egészséges felnőtt alanyoknál történő alkalmazását követően értékelték a szérum és az alsó légutak farmakokinetikáját, bronchoalveoláris mosófolyadék felhasználásával. Az intravénásan beadott 600 mg-os adag közelítette meg legjobban a jóváhagyott zanamivir inhalációs por 10 mg-os adagja által elért epithelialis folyadék koncentrációt, amely a nagy klinikai vizsgálatokban a nem komplikált influenza esetén a hatékonyságot bizonyította.
Komplikált influenzában szenvedő betegeknél végzett fázis III vizsgálat
Egy fázis III, kettős-vak vizsgálatot végeztek, hogy az influenza miatt kórházban kezelt (>16 éves) betegeknél értékeljék a naponta kétszer intravénásan beadott 600 mg zanamivir hatásosságát, vírusellenes aktivitását és biztonságosságát, összevetve a naponta kétszer oralisan beadott 75 mg oszeltamivirrel, illetve a naponta kétszer intravénásan beadott 300 mg zanamivirrel. A betegek átlagéletkora 57 év volt, a betegek 35%-a (218/615) ≥ 65 éves volt, akik 17%-a (n = 103)
65 - < 75 éves volt; 14%-a (n = 84) 75- < 85 éves volt és 5%-a (n = 31) ≥ 85 éves volt. A betegeket az alapján csoportosították a randomizáláskor, hogy mennyi idő telt el a tünetek megjelenése és a kezelés megkezdése között (≤ 4 nap és 5-6 nap). A beválasztott betegek nem részesülhettek korábbi >3 napos antivirális kezelésben. A kezdeti 5 napos kezelési időszakot ki lehetett terjeszteni legfeljebb 5 további nappal, ha a klinikai tünetek vagy a beteg állapota indokolta a további kezelést. Az elsődleges végpont a klinikai válaszig eltelt idő (time to clinical response, TTCR) volt. A klinikai választ úgy definiálták, mint az összes életfunkció (hőmérséklet, oxigénszaturáció, légzésfunkció, szívritmus és szisztolés vérnyomás) stabilizálódását, vagy a kórházból való elbocsátást. Az elsődleges elemzést a 488 betegből álló influenza pozitív populáción (Influenza Positive Population, IPP) végezték el. A vizsgálat nem teljesítette az előre meghatározott elsődleges célját, hogy bebizonyítsa a 600 mg zanamivir klinikai válaszig eltelt időben megmutatkozó előnyét az orális oszeltamivirrel vagy a 300 mg zanamivirrel szemben. A klinikai válaszig eltelt időben nem volt szignifikáns különbség a teljes influenza pozitív populációban vagy a két, előre meghatározott alcsoportban végzett kezelések között (6. táblázat).
táblázat: A TTCR statisztikai összehasonlítása a 600 mg zanamivir csoport és az összes egyéb csoport (IPP) között
| Zanamivir oldatos infúzió300 mg | Zanamivir oldatos infúzió600 mg | Oszeltamivir 75 mg | |
| Influenza Pozitív Populáció, N | 163 | 162 | 163 |
| Medián TTCR, napokKezelések közötti medián különbség, napok (95%-os CI)A Wilcoxon-féle két előjeles rangszámösszegpróbából származó p-érték | 5,87 | 5,14 | 5,63 |
| -0,73 (-1,79, 0,75) | -0,48 (-2,11, 0,97) | ||
| 0,25 | 0,39 | ||
| Intenzív osztály/Gépi lélegeztetés alcsoport, N | 68 | 54 | 68 |
| Medián TTCR, napokKezelések közötti medián különbség, napok (95%-os CI)A Wilcoxon-féle két előjeles rangszámösszegpróbából származó p-érték | 11,26 | 12,79 | 14,58 |
| 1,53 (-4,29, 8,34) | -1,79 (-11,1, 6,92) | ||
| 0,87 | 0,51 | ||
| Tünetek fellépésének ideje ≤4 nap alcsoport, N | 127 | 131 | 121 |
| Medián TTCR, napokMedián kezelések közötti különbség, napok (95%-os CI)A Wilcoxon-féle két előjeles rangszámösszegpróbából származó p-érték | 5,63 | 4,80 | 4,80 |
| -0,83 (-1,98, 0,56) | 0,00 (-1,05, 0,97) | ||
| 0,09 | 0,82 | ||
Ezt a gyógyszert „kivételes körülmények” között engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer alkalmazására vonatkozóan – tudományos okokból kifolyólag – nem lehetett teljes körű információt gyűjteni.
Az Európai Gyógyszerügynökség minden rendelkezésére bocsátott új információt évente felülvizsgál, és szükség esetén módosítja az alkalmazási előírást.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Dectova vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően az influenza kezelésében és megelőzésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Az intravénásan beadott zanamivir szérum farmakokinetikáját olyan egészséges önkénteseknél vizsgálták, akik egyszeri növekvő, 1-1200 mg-os adagot, illetve 5 napon át naponta kétszer 600 mg-os ismételt dózist kaptak. Az influenzával kórházban kezelt betegek is 5-10 napig naponta kétszer
300 mg-ot vagy 600 mg-ot kaptak.
Dózisarányosság volt megfigyelhető a zanamivir Cmax-a és az AUC esetén, és a legfeljebb 600 mg-os ismételt intravénás adag esetén nem volt bizonyítható a zanamivir szérumban való kumulálódása.
Eloszlás
A zanamivir plazmafehérjéhez való kötődése nagyon alacsony (kevesebb mint 10%). A zanamivir
eloszlási térfogata felnőtteknél körülbelül 16 liter, amely megközelíti az extracelluláris víz térfogatát.
A zanamivir infúziós oldat napi kétszeri beadását követően, a pulmonalis epithelialis folyadék koncentrációja a szérum koncentrációk 60-65%-a volt a megfelelő mintavételi időben, 12 órával az
adag beadása után. A 600 mg zanamivir oldatos infúzió napi kétszeri alkalmazását követően, a zanamivir epithelialis folyadék medián maradékkoncentrációja 419 ng/ml és 584 ng/ml között mozgott, és 47-66%-a volt a naponta kétszer szájon át alkalmazott 10 mg inhalációs por kezdeti bronchoalveoláris mintájában mért értékeknek.
In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a zanamivir nem inhibitora vagy szubsztrátja az emlő carcinoma rezisztencia fehérjének (Breast Cancer Resistant Protein, BCRP), a P-glikoproteinnek, a multidrog és toxin extrúziós fehérjének (MATE)1, MATE2-K-nak, az organikus anion transzporternek (OAT)1, OAT3-nak, organikus anion transzporter polipeptidnek (OATP)1B1, OATP1B3-nek és a szerves kation transzportereknek (Organic Cation Transporter, OCT)2).
Biotranszformáció
Nincs bizonyíték arra, hogy a zanamivir metabolizálódik.
A Zanamivir nem gátolja a citokróm P450 (CYP) CYP1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6 és 3A4 enzimeket. A zanamivir nem indukálja a CYP1A2-t és a 2B6-t, és, habár megfigyelték in vitro a CYP3A4-indukcióját a klinikailag releváns koncentrációknál 50-szer magasabb koncentrációnál, a fiziológiai alapú farmakokinetikai modellezés alapján a CYP3A4 szubsztrátokkal nem várható interakció.
Elimináció
A zanamivir glomeruláris filtrációval változatlan formában ürül a vizelettel. Normál veseműködésű felnőtteknél az eliminációs felezési ideje körülbelül 2-3 óra.
Idősek
Az idős alanyoknál mért farmakokinetika hasonló volt a fiatal felnőttekéhez. A populációs
farmakokinetikai elemzésnél az életkornak nem volt jelentős hatása a zanamivir farmakokinetikájára. Gyermekek és serdülők
A zanamivir farmakokinetikája a 14 mg/ttkg-os adag napi kétszeri intravénás beadását követően a
6 hónapos-< 6 éves gyermekgyógyászati betegeknél, illetve a 12 mg/ttkg-os adag beadást követően a 6 éves-< 18 éves gyermekgyógyászati betegeknél hasonló volt a naponta kétszer 600 mg intravénás zanamivirt kapó felnőttekéhez. A zanamivir farmakokinetikája hasonló volt a 6 éves-< 18 éves (a beadott standard dózis 12 mg/ttkg, 14 mg/ttkg vagy 600 mg volt, kortól és testtömegtől függően) és a felnőtt alanyoknál (a beadott standard dózis 600 mg volt) (7. táblázat).
táblázat: Farmakokinetikai paraméterek a gyermek és a felnőtt alanyoknál
| Életkor | Adag | N | Cmax (µg/ml) | AUC(0-∞)(µg.h/ml) | Cmin (µg/ml) | T1/2(h) | ||||
| GM | % CV | GM | % CV | GM | Range | GM | %CV | |||
| 6 hónapos -< 1 éves | 14 mg/ttkg | 7 | 36,2 | 21 | 75,3 | 23 | NA | NA | 1,84 | 19 |
| 1 - < 2 éves | 14 mg/ttkg | 6 | 37,8 | 24 | 72,4 | 14 | 0,305 | NA | 2,49 | 118 |
| 2 - < 6 éves | 14 mg/ttkg | 12 | 41,5 | 23 | 80,3 | 38 | 0,277 | 0,133 – 0,984 | 1,60 | 34 |
| 6 - < 13 éves | 12 mg/ttkg | 16 | 44,2 | 47 | 107 | 41 | 0,564 | 0,111 – 2,31 | 2,57 | 55 |
| 13 - < 18 éves | 600 mg | 13 | 34,5 | 27 | 91,1 | 27 | 0,211 | 0,104 – 0,428 | 2,06 | 47 |
| > 18 éves | 600 mg | 67 | 32,8 | 34 | 82,9 | 36 | 0,82 | 0,1 – 11,4 | 2,39 | 31 |
%CV = százalékos variációs koefficiens, GM = Geometriai Átlag, NA = Nem áll rendelkezésre adat
Vesekárosodás
A zanamivir szérum felezési ideje körülbelül 12-20 órára növekszik súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance < 30 ml/perc). A Dectova-t nem vizsgálták végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél.
Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a folyamatos vesepótló kezeléssel egyidejű, és nagyon
korlátozott adat áll rendelkezésre a dialízissel egyidejű zanamivir expozícióról.
Májkárosodás
A zanamivir nem metabolizálódik, így a májkárosodásnak nem várható hatása. Rassz
Thai, kínai és japán egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok ezekben a populációkban nem állapítottak meg semmilyen klinikailag releváns különbségeket a zanamivir farmakokinetikájában a fehér bőrű rasszhoz képest.
Gyógyszerészeti jellemzők - DECTOVA 10 MG/ML
A Dectova kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Dectova nem adható egyidejűleg más intravénás gyógyszerekkel, illetve nem készíthető el glükózt
vagy egyéb elektrolitokat tartalmazó oldatokkal (lásd 6.6 pont).
Bontatlan injekciós üveg
5 év. Feloldás után
Mikrobiológiai szempontból a készítmény azonnal felhasználandó. Ha nem kerül azonnal felhasználásra, a felhasználás előtti tárolás idejéért és annak körülményeiért a felhasználó a felelős, és ez nem lehet hosszabb, mint 24 óra, 2 °C – 8 °C között tárolva, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
A gyógyszer különleges tárolást nem igényel.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
26 ml-es átlátszó (I. típusú üveg) injekciós üveg, dugóval (bevont klór-butil gumi), egy (alumínium) kupakkal és egy műanyag lepattintható zárólemezzel.
Kiszerelés: 1 injekciós üveg.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A Dectova elkészítése
-
A Dectova térfogata és az infúzió össztérfogata függ a beteg életkorától, testtömegétől és vesefunkciójától (lásd 4.2 pont).
-
Az adagot be lehet adni hígítatlanul vagy 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval hígítva, úgy, hogy a végső koncentráció legalább 0,2 mg/ml legyen.
-
Minden injekciós üveg csak egyszer használható. A kupak felnyitása után a megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.
Az infúzió intravénás beadásra való elkészítése:
-
Az adag elkészítésének minden lépését aszeptikus körülmények között kell elvégezni.
-
Számolja ki a Dectova szükséges adagját és térfogatát.
-
Döntse el, hogy az infúzióhoz mekkora térfogatú 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióra lesz szüksége.
-
Steril tűt és fecskendőt használva, az infúziós zsákból szívjon ki (a Dectova térfogatával
megegyező) térfogatú 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekciót, és azt dobja ki.
-
Lehet, hogy az infúziós zsákok további felesleges 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekciót tartalmaznak - ha szükségesnek tartja, ezt is el lehet távolítani.
-
Steril tűt és fecskendőt használva, szívja ki a Dectova szükséges térfogatát az injekciós üvegből,
és adja az infúziós zsákhoz.
-
Az injekciós üvegben lévő fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.
-
Az infúziós zsákot kézzel óvatosan át kell forgatni, hogy tartalma alaposan összekeveredjen.
-
Hűtőszekrényben való tárolás esetén az infúziós zsákot felhasználás előtt ki kell venni a hűtőszekrényből, és hagyni kell szobahőmérsékletűre felmelegedni.