DOPEGYT 250 MG FILMTABLETTA

Hypertonia.

Adagolás

Egyéni beállítást igényel.

Ajánlott kezdő adagja az első két napon 2‑3-szor 250mg naponta, majd a vérnyomáscsökkenés mértékétől függően, minimum kétnaponként, fokozatosan lehet csökkenteni vagy emelni a dózist. Mivel a kezelés kezdetén és dózisemelés után 2‑3 napig számos betegnél szedatív mellékhatás jelentkezhet, célszerű először az esti adagot emelni.

Ajánlott napi fenntartó adagja 500‑2000mg 2‑4 részletben adagolva. Maximális napi adagja 3g. Amennyiben napi 2g metildopa nem eredményez megfelelő vérnyomáscsökkenést, célszerű egyéb antihipertenzívumokkal kombinálni.

Két-három hónapos metildopa kezelést követően tolerancia fejlődhet ki. A metildopa dózisának emelésével vagy diuretikum hozzáadásával beállítható a megfelelő vérnyomás.

A Dopegyt-kezelés leállítása után 48 órán belül a vérnyomás az eredeti értékre tér vissza, ezt általában nem követi rebound jelenség.

Dopegyt-kezelést olyan betegeknél is be lehet vezetni, akik már valamilyen más vérnyomáscsökkentőt szednek, a korábban szedett vérnyomáscsökkentő szer fokozatos leépítésével. Ilyenkor a Dopegyt kezdő dózisa ne haladja meg a napi 500mg-ot, ezután minimum kétnaponként lehet a dózist emelni, a kívánt terápiás hatás eléréséig.

Ha megkezdett vérnyomáscsökkentő kezelés kiegészítéseként kerül sor a Dopegyt alkalmazására, a korábban szedett vérnyomáscsökkentő adagjának módosítására lehet szükség a szövődménymentes átmenet biztosítása érdekében.

Időskorban a kezelést a lehető legkisebb dózissal kell megkezdeni, a napi adag nem haladhatja meg a 250mg-ot. Amennyiben szükséges, minimum kétnaponként, fokozatosan lehet növelni a dózist. A gyógyszer maximális napi adagja nem haladhatja meg a 2g-ot.

Az időseknél gyakrabban előforduló rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope), mely összefüggésben állhat az idősek fokozott érzékenységével és az ebben a korban gyakrabban előforduló előrehaladott érszűkülettel, alacsonyabb dózisok alkalmazásával elkerülhető.

Gyermekkorban és serdülőkorban a gyógyszer kezdő adagja naponta 10mg/ttkg, 2‑4 részre osztva. Szükség esetén a dózis minimum kétnaponként, a kívánt terápiás válasz eléréséig emelhető. A gyógyszer maximális napi adagja gyermekeknek és serdülőknek 65mg/ttkg, de legfeljebb 3g.

A metildopa főként a vesén át távozik a szervezetből, ezért a vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a Dopegyt napi dózisának csökkentésére lehet szükség. Enyhe vesekárosodásban (GFR 60‑89ml/perc/1,73m²) 8 órára, közepesen súlyos vesekárosodásban (GFR 30‑59ml/perc/1,73m²) 8‑12órára, súlyos vesekárosodásban (GFR <30ml/perc/1,73m²) 12‑24 órára javasolt nyújtani az adagolási intervallumot.

Mivel a metildopa a vérből dialízissel eltávolítható, hemodialízis kezelés után egy 250mg-os kiegészítő dózis javasolt a kezelés utáni vérnyomás-emelkedés megelőzésére (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát egészben kell bevenni, étkezés előtt és után is bevehető.

A Dopegyt alkalmazása ellenjavallt a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (beleértve a korábbi metildopa-kezelés által kiváltott májkárosodást is),

• aktív májbetegség (pl. akut hepatitis, aktív cirrhosis),

• egyidejű MAO-gátló kezelés,

• depresszió,

• phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont).

Metildopa-kezelés során ritkán haemolyticus anaemia alakult ki. Ha anaemiára utaló tünetek észlelhetők, hemoglobin és hematokrit meghatározást kell végezni. Ha beigazolódik az anaemia gyanúja, hemolízis irányában további vizsgálatokat kell végezni. Ha haemolyticus anaemia diagnosztizálható, a Dopegyt adását le kell állítani. A metildopa-kezelés befejezése, kortikoszteroid-kezeléssel vagy anélkül, általában gyors remisszióhoz vezetett. Ritkán azonban halálos esetek is előfordultak. Ha metildopa okozta a haemolyticus anaemiát, a betegeknek a későbbiekben metildopát adni tilos!

Egyes betegeknél tartós metildopa-kezelés során pozitív Coombs-teszt jelent meg. Ennek gyakorisága különböző vizsgálati közlemények alapján 10‑20% között mozog. A pozitív Coombs-teszt ritka a kezelés első hat hónapjában, és ha a 12. hónapig nem jelenik meg, a kezelés folytatása esetén megjelenése már nem valószínű. A pozitív Coombs-teszt kialakulása dózisfüggő, napi 1g metildopa dózis alatt a legalacsonyabb a valószínűsége. A gyógyszerszedés alatt kialakult pozitív Coombs-teszt a gyógyszer abbahagyása után hetek, hónapok múlva válik negatívvá.

A metildopa-kezelés megkezdése előtt, majd a kezelés 6. és 12. hónapjában ajánlatos vérképellenőrzést és direkt Coombs-tesztet végezni.

Korábban észlelt, illetve a kezelés során kialakult pozitív direkt Coombs-teszt önmagában nem képezi a kezelés ellenjavallatát. Ha a kezelés során direkt Coombs-teszt pozitivitás alakul ki, ki kell zárni a haemolyticus anaemia lehetőségét, illetve meg kell határozni, hogy a pozitív Coombs-tesztnek van-e klinikai jelentősége.

A Coombs-teszt pozitivitás előzetes ismerete segítséget nyújt vérátömlesztéskor a keresztpróba értékeléséhez. Ha egy metildopa-kezelésben részesülő beteg transzfúzióra szorul, mind a direkt, mind az indirekt Coombs-tesztet el kell végezni a transzfúzió előtt. Ha nem áll fenn haemolyticus anaemia, általában csak a direkt Coombs-teszt pozitív, mely önmagában nem zavarja a vércsoport meghatározást, illetve a keresztpróbát. Ha az indirekt Coombs-teszt is pozitív, ez a keresztpróba értékelésekor problémát jelenthet, ilyenkor transzfuziológus, illetve hematológus szakorvos segítségét kell kérni.

A kezelés során ritkán reverzibilis leukopeniát, granulocytopeniát jelentettek, a kezelés elhagyása után a granulocyta-szám normalizálódott. Ritkán reverzibilis thrombocytopenia is előfordult.

Esetenként, a kezelés első három hetében láz is előfordult, mely olykor eosinophiliával, májfunkció eltérésekkel járt együtt. Sárgaság, lázzal vagy láz nélkül, szintén előfordulhat. A tünetek kezdete általában a kezelés első két-három hónapjára tehető. Egyes betegekben cholestasis igazolható a tünetek hátterében. Nagyon ritkán fatális májsejtnekrózist is jelentettek. A májfunkciós eltérést mutató betegek egy részében májbiopszia is történt, mely gyógyszerrel szembeni hiperszenzitivitásra jellemző mikroszkópos fokális nekrózist igazolt.

A metildopa-kezelés megkezdése előtt, majd a kezelés első 6‑12. hetében, illetve ismeretlen eredetű láz jelentkezésekor bármikor, ajánlatos májfunkciós vizsgálatot és kvantitatív és kvalitatív fehérvérsejtszám meghatározást végezni.

Ha láz, májfunkciós eltérés vagy sárgaság jelentkezik, a metildopa kezelést haladéktalanul le kell állítani. Amennyiben metildopa okozta hiperszenzitivitás áll a háttérben, a kezelés felfüggesztése után a láz megszűnik, a laboratóriumi eltérések normalizálódnak. Ezeknek a betegeknek a későbbiekben metildopa-kezelés nem adható.

A Dopegyt-kezelést különös óvatossággal kell végezni azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében korábbi májbetegség, májfunkciós eltérés szerepel.

Metildopa-kezelés alatt álló betegeknél az anesztetikumok dózisának csökkentésére lehet szükség. Ha az anesztézia alatt hypotonia lép fel, vazopresszor kezelés javasolt. Dopegyt kezelés alatt az adrenerg receptorok érzékenysége megtartott marad (lásd 4.5 pont).

A metildopával kezelt betegek kis részénél oedema, súlynövekedés jelentkezhet, ami általában diuretikum hozzáadásával jól ellensúlyozható. Amennyiben az oedema súlyosbodik, illetve szívelégtelenség tünetei jelentkeznek, a kezelést fel kell függeszteni.

Mivel a metildopa a vérből dialízissel eltávolítható, dializált betegeknél a kezelést követően vérnyomás-emelkedés alakulhat ki (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Kétoldali cerebrovascularis megbetegedésben szenvedőkben metildopa-kezelés hatására akaratlan, choreoathetoticus mozgások léphetnek fel (lásd 4.8 pont). Ha ez előfordul, a metildopa kezelést meg kell szakítani.

Hepaticus porphyriában szenvedő betegeknek és közeli hozzátartozóiknak metildopa csak fokozott óvatossággal adható.

A metildopa zavarhatja a vizelet húgysav kimutatását foszfo-volfrámsavas módszerrel, a szérum kreatinin meghatározását alkáli-pikrát módszerrel és a kolorimetriás ASAT (SGOT) meghatározást. Eddig nem jelentettek arra utaló adatot, hogy zavarná az ASAT spektrofotometriás meghatározását.

A vizeletből fluoreszcens módszerrel történő katekolamin meghatározáskor a metildopa álpozitív eredményt okozhat, így a phaeochromocytoma diagnózisát megnehezíti. Nem zavarja viszont a vizelet VMA meghatározást.

Ritkán előfordulhat, hogy a szabad levegővel érintkező vizelet a levegő hatására megsötétedik, ami a metildopa és metabolitjai lebomlásának tulajdonítható.

A gyógyszer szedése alatt alkoholtartalmú ital fogyasztása tilos (lásd 4.5 pont).

Nátrium

Ez a készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

• MAO-inhibitorokkal (lásd 4.3 pont).

• szimpatomimetikumok (fokozott presszor válasz),

• triciklusos antidepresszánsok,

• fenotiazinok (ugyanakkor additív vérnyomáscsökkentő hatást is kifejthetnek),

• orális vaskészítmények – vas(II)-szulfát és -glükonát (a metildopa biohasznosulását csökkentik),

• nem-szteroid gyulladásgátlók,

• ösztrogének.

• más vérnyomáscsökkentők (vérnyomáscsökkentő hatásuk összeadódik),

• anesztetikumok (lásd 4.4 pont).

• lítium (lítium intoxikáció veszélye fokozódik),

• levodopa (csökkent antiparkinson hatás, fokozott központi idegrendszeri mellékhatások),

• alkohol és más központi idegrendszeri depressziót okozó szerek (fokozott központi idegrendszeri depresszív hatás),

• antikoagulánsok (fokozott antikoaguláns hatás, vérzésveszély),

• bromokriptin (a prolaktin koncentrációt ellentétesen befolyásolják),

• haloperidol (a mentális funkciók zavara – dezorientáció, lelassult gondolkodás – jelentkezhet).

Terhesség

A metildopát szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazták terhességi hypertoniában. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak a metildopa magzatra, illetve újszülöttre gyakorolt káros hatására.

A metildopa alkalmazásáról a terhesség mindhárom trimeszterében publikált adatok alapján, terhesség alatti alkalmazása során csekélynek tűnik a magzatkárosodás esélye.

A metildopa átjut a placentán és kimutatható a köldökzsinórvérben és az anyatejben.

Annak ellenére, hogy nem jelentettek nyilvánvaló teratogenitásra utaló adatot, a magzati károsodás lehetősége nem zárható ki. Ezért a gyógyszer terhes nőknek, vagy azoknak, akik terhességet terveznek, vagy akiknél fennáll a terhesség lehetősége, illetve akik szoptatnak csak akkor adható, ha a kezeléstől várható előnyök meghaladják a kezelés lehetséges kockázatát.

A metildopa szedatív hatást válthat ki, mely általában átmeneti, és a kezelés kezdetén, illetve az adag emelésekor jelentkezhet. Ha a betegnél szedatív hatásra utaló jelek észlelhetők, nem végezhet olyan tevékenységet, melyhez az éberség nélkülözhetetlen, mint pl. a gépjárművezetés és gépek kezelése.

A metildopa-kezelés kezdetén, ill. dózisemeléskor átmeneti szedatív hatás, múló fejfájás, gyengeség vagy erőtlenség jelentkezhet.

A nemkívánatos események előfordulási gyakoriság szerinti besorolása az alábbiak szerint történt: nagyon gyakori: (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori: pozitív Coombs-teszt (lásd 4.4 pont).

Ritka: haemolyticus anaemia, leukopenia, granulocytopenia, thrombocytopenia.

Nem ismert: csontvelő depresszió, antinukleáris antitest-, LE-sejt-, rheuma faktor pozitivitás.

Nagyon ritka: myocarditis, pericarditis.

Nem ismert: vasculitis, SLE-szerű tünetek, gyógyszer okozta láz, eosinophilia.

Endokrin betegségek és tünetek

Nem ismert: hyperprolactinaemia, gynecomastia, galactorrhoea, amenorrhoea.

Nagyon ritka: Parkinsonismus.

Nem ismert: perifériás facialis paresis, tompultság, akaratlan choreoathetotikus mozgások, cerebrovascularis insufficientia tünetei (valószínűleg a hypotonia következményeként), pszichés zavarok, mint pl. a rémálmok, többnyire enyhe és reverzibilis pszichózis vagy depresszió, fejfájás, szedáció (általában átmeneti), gyengeség vagy erőtlenség, szédülés, paraesthesia, csökkent libidó.

Nagyon ritka: Angina pectoris súlyosbodása.

Nem ismert: kongesztív szívelégtelenség, tartós carotis sinus hyperaesthesia, orthostaticus hypotonia (dóziscsökkentés javasolt), oedema, testtömeg-növekedés, sinus bradycardia.

Az oedema és testtömeg-növekedés általában vízhajtó hatására enyhül. Ha az oedema súlyosbodik, vagy szívelégtelenség tünetei jelentkeznek, a metildopa adását be kell fejezni.

Nem ismert: orrdugulás.

Nagyon ritka: pancreatitis.

Nem ismert: colitis, hányás, hasmenés, nyálmirigygyulladás, fájdalmas vagy „fekete” nyelv, émelygés, székrekedés, hasi distensio, flatulencia, szájszárazság.

Nagyon ritka: hepatitis, májnekrózis.

Nem ismert: cholestasis, sárgaság, kóros májfunkciós eredmények (lásd 4.4 pont).

Nem ismert: toxicus epidermalis necrolysis, ekcéma, vagy lichenoid bőrkiütés.

Nem ismert: enyhe ízületi fájdalom duzzanattal vagy anélkül, izomfájdalom.

Nem ismert: impotencia, ejakulációs zavar.

Nem ismert: BUN értékek megemelkedése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A Dopegyt akut túladagolásának tünetei lehetnek: acut hypotonia, kifejezett álmosság, gyengeség, bradycardia, szédülés, obstipatio, hasi distensio, flatulencia, hasmenés, hányinger, hányás.

Kezelése: Röviddel a túladagolást követően gyomormosás, hánytatás csökkentheti a felszívódó gyógyszer mennyiségét. Specifikus antidotum nem ismert. A metildopa dialízissel eltávolítható.

Túladagolás esetén tüneti kezelés alkalmazható. Infúziók adásával a renális kiválasztás gyorsítható. Emellett a szívfrekvencia, a perctérfogat, a vérvolumen, az elektrolit háztartás, a bélműködés, a veseműködés és a cerebrális funkciók szoros monitorozása szükséges. Szükség esetén szimpatomimetikumok (pl. adrenalin) adhatók.

Ha krónikus túladagolás gyanúja merül fel, a Dopegyt-kezelést le kell állítani.