DOPEGYT 250 MG TABLETTA

Hypertonia.

Adagolás

Egyéni beállítást igényel.

Javasolt kezdő adagja az első két napon 2-3-szor 250mg naponta, majd a vérnyomáscsökkenés mértékétől függően, minimum kétnaponként, fokozatosan lehet csökkenteni vagy emelni a dózist. Mivel a kezelés kezdetén és dózisemelés után 2-3 napig számos betegnél szedatív mellékhatás jelentkezhet, célszerű először az esti adagot emelni.

Javasolt napi fenntartó adagja 500-2000mg, 2-4 részletben adagolva. Maximális napi adagja 3g. Amennyiben napi 2g metildopa nem eredményez megfelelő vérnyomáscsökkenést, célszerű egyéb antihipertenzívumokkal kombinálni.

Két-három hónapos metildopa-kezelést követően tolerancia fejlődhet ki. A metildopa dózisának emelésével vagy diuretikum hozzáadásával beállítható a megfelelő vérnyomás.

A Dopegyt-kezelés leállítása után 48 órán belül a vérnyomás az eredeti értékre tér vissza, ezt általában nem követi rebound jelenség.

Dopegyt-kezelést olyan betegeknél is be lehet vezetni, akik már valamilyen más vérnyomáscsökkentőt szednek, a korábban szedett vérnyomáscsökkentő szer fokozatos leépítésével. Ilyenkor a Dopegyt kezdő dózisa ne haladja meg a napi 500mg-ot, ezután minimum kétnaponként lehet a dózist emelni, a kívánt terápiás hatás eléréséig.

Ha megkezdett vérnyomáscsökkentő kezelés kiegészítéseként kerül sor a Dopegyt alkalmazására, a korábban szedett vérnyomáscsökkentő adagjának módosítására lehet szükség a szövődménymentes átmenet biztosítása érdekében.

Időseknél a kezelést a lehető legkisebb dózissal kell megkezdeni, a napi adag nem haladhatja meg a 250mg-ot. Amennyiben szükséges, minimum kétnaponként, fokozatosan lehet növelni a dózist. A készítmény maximális napi adagja nem haladhatja meg a 2g-ot.

Az időseknél gyakrabban előforduló rövid ideig tartó eszméletvesztés (syncope), ami összefüggésben állhat az idősek fokozott érzékenységével és az ebben a korban gyakrabban előforduló előrehaladott érszűkülettel, kisebb dózisok alkalmazásával elkerülhető.

Gyermekkorban és serdülőkorban a készítmény kezdő adagja naponta 10mg/ttkg, 2-4 részre osztva. Szükség esetén a dózis minimum kétnaponként, a kívánt terápiás válasz eléréséig emelhető. A készítmény maximális napi adagja gyernekeknek és serdülőknek 65mg/ttkg, de legfeljebb 3g.

A metildopa főként a vesén át távozik a szervezetből, ezért a vesekárodásban szenvedő betegek esetében a Dopegyt napi dózisának csökkentésére lehet szükség. Enyhe vesekárosodásban (GFR60‑89ml/perc/1,73m²) 8 órára, közepesen súlyos vesekárosodásban (GFR30‑59ml/perc/1,73m²) 8-12 órára, súlyos vesekárosodásban (GFR <30 ml/perc/1,73m²) 12‑24órára javasolt nyújtani az adagolási intervallumot.

Mivel a metildopa a vérből dialízissel eltávolítható, hemodialízis kezelés után egy 250mg-os kiegészítő dózis javasolt a kezelés utáni vérnyomásemelkedés megelőzésére (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tabletták étkezés előtt és után is bevehetők.

A Dopegyt alkalmazása ellenjavallt a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (beleértve a korábbi metildopa-kezelés által kiváltott májkárosodást is),

• aktív májbetegség (pl. akut hepatitis, aktív cirrhosis),

• egyidejű MAO-gátló-kezelés,

• depresszió,

• phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont).

Metildopa-kezelés során ritkán haemolyticus anaemia alakult ki. Ha anaemiára utaló tünetek észlelhetők, hemoglobin- és hematokrit-meghatározást kell végezni. Ha beigazolódik az anaemia gyanúja, haemolysis irányában további vizsgálatokat kell végezni. Ha haemolyticus anaemia diagnosztizálható, a Dopegyt adását le kell állítani. A metildopa-kezelés befejezése, kortikoszteroid kezeléssel vagy anélkül, általában gyors remisszióhoz vezetett. Ritkán azonban halálos esetek is előfordultak. Ha metildopa okozta a haemolytikus anaemiát, a betegeknek a későbbiekben metildopát adni tilos!

Egyes betegeknél tartós metildopa-kezelés során pozitív Coombs-teszt jelent meg. Ennek gyakorisága különböző vizsgálati közlemények alapján 10-20% között mozog. A pozitív Coombs-teszt ritka a kezelés első hat hónapjában, és ha a 12. hónapig nem jelenik meg, a kezelés folytatása esetén megjelenése már nem valószínű. A pozitív Coombs-teszt kialakulása dózisfüggő, napi 1g metildopa dózis alatt a legalacsonyabb a valószínűsége. A gyógyszerszedés alatt kialakult pozitív Coombs-teszt a gyógyszer abbahagyása után hetek, hónapok múlva válik negatívvá.

A metildopa-kezelés megkezdése előtt, majd a kezelés 6. és 12. hónapjában ajánlatos vérképellenőrzést és direkt Coombs-tesztet végezni.

Korábban észlelt, illetve a kezelés során kialakult pozitív direkt Coombs-teszt önmagában nem képezi a kezelés ellenjavallatát. Ha a kezelés során direkt Coombs-teszt pozitivitás alakul ki, ki kell zárni a haemolyticus anaemia lehetőségét, illetve meg kell határozni, hogy a pozitív Coombs-tesztnek van-e klinikai jelentősége.

A Coombs-teszt pozitivitás előzetes ismerete segítséget nyújt vérátömlesztéskor a keresztpróba értékeléséhez. Ha egy metildopa-kezelésben részesülő beteg transzfúzióra szorul, mind a direkt, mind az indirekt Coombs-tesztet el kell végezni a transzfúzió előtt. Ha nem áll fenn haemolyticus anaemia, általában csak a direkt Coombs-teszt pozitív, ami önmagában nem zavarja a vércsoport-meghatározást, illetve a keresztpróbát. Ha az indirekt Coombs-teszt is pozitív, ez a keresztpróba értékelésekor problémát jelenthet, ilyenkor transzfuziológus, illetve hematológus szakorvos segítségét kell kérni.

A kezelés során ritkán reverzibilis leukopeniát, granulocytopeniát jelentettek, a kezelés elhagyása után a granulocyta-szám normalizálódott. Ritkán reverzibilis thrombocytopenia is előfordult.

Esetenként, a kezelés első három hetében láz is előfordult, ami olykor eosinophiliával, májfunkció-eltérésekkel járt együtt. Sárgaság, lázzal vagy láz nélkül, szintén előfordulhat. A tünetek kezdete általában a kezelés első két-három hónapjára tehető. Egyes betegekben cholestasis igazolható a tünetek hátterében. Nagyon ritkán fatális májsejt-necrosist is jelentettek. A májfunkciós eltérést mutató betegek egy részében májbiopszia is történt, ami a gyógyszerrel szembeni hiperszenzitivitásra jellemző mikroszkópos fokális nekrózist igazolt.

A metildopa-kezelés megkezdése előtt, majd a kezelés első 6-12. hetében, illetve ismeretlen eredetű láz jelentkezésekor bármikor, ajánlatos májfunkciós vizsgálatot és kvantitatív és kvalitatív fehérvérsejtszám-meghatározást végezni.

Ha láz, májfunkciós eltérés vagy sárgaság jelentkezik, a metildopa-kezelést haladéktalanul le kell állítani. Amennyiben metildopa okozta hiperszenzitivitás áll a háttérben, a kezelés felfüggesztése után a láz megszűnik, a laboratóriumi eltérések normalizálódnak. Ezeknek a betegeknek a későbbiekben metildopa-kezelés nem adható.

A Dopegyt-kezelést különös óvatossággal kell végezni azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében korábbi májbetegség, májfunkciós eltérés szerepel.

Metildopa-kezelés alatt álló betegeknél az anesztetikumok dózisának csökkentésére lehet szükség. Ha az anesztézia alatt hypotonia lép fel, vazopresszor kezelés javasolt. Dopegyt-kezelés alatt az adrenerg-receptorok érzékenysége megtartott marad (lásd 4.5 pont).

A metildopával kezelt betegek kis részénél oedema, súlynövekedés jelentkezhet, ami általában diuretikum hozzáadásával jól ellensúlyozható. Amennyiben az oedema súlyosbodik, illetve szívelégtelenség tünetei jelentkeznek, a kezelést fel kell függeszteni.

Mivel a metildopa a vérből dialízissel eltávolítható, dializált betegeknél a kezelést követően vérnyomásemelkedés alakulhat ki (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Kétoldali cerebrovascularis megbetegedésben szenvedőknél metildopa-kezelés hatására akaratlan, choreoathetoticus mozgások léphetnek fel (lásd 4.8 pont). Ha ez előfordul, a metildopa-kezelést meg kell szakítani.

Hepaticus porphyriában szenvedő betegeknek és közeli hozzátartozóiknak metildopa csak fokozott óvatosság mellett adható.

A metildopa zavarhatja a vizelet-húgysav kimutatását foszfo-volfrámsavas módszerrel, a szérum kreatininszintjének meghatározását alkáli-pikrát módszerrel és a kolorimetriás SGOT (ASAT) meghatározást. Eddig nem jelentettek arra utaló adatot, hogy zavarná az SGOT spektrofotometriás meghatározását.

A vizeletből fluoreszencens módszerrel történő katekolamin meghatározáskor a metildopa ál-pozitív eredményt okozhat, így a phaeochromocytoma diagnózisát megnehezíti. Nem zavarja viszont a vizelet VMA meghatározást.

Ritkán előfordulhat, hogy a szabad levegővel érintkező vizelet a levegő hatására megsötétedik, ami a metildopa és metabolitjai lebomlásának tulajdonítható.

A gyógyszer szedése alatt szeszes italt fogyasztani tilos (lásd 4.5 pont).

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

• MAO-inhibitorokkal (lásd 4.3 pont).

• szimpatomimetikumok (fokozott presszor válasz),

• triciklusos antidepressánsok,

• fenotiazinok (ugyanakkor additív vérnyomáscsökkentő hatást is kifejthetnek),

• orális vaskészítmények – vas(II)-szulfát és -glükonát (a metildopa biohasznosulását csökkentik),

• nem-szteroid gyulladásgátlók,

• ösztrogének.

• más vérnyomáscsökkentők (vérnyomáscsökkentő hatásuk összeadódik),

• anesztetikumok (lásd 4.4 pont).

• lítium (lítium-intoxikáció kockázata fokozódik),

• levodopa (csökkent antiparkinson hatás, fokozott központi idegrendszeri mellékhatások),

• alkohol és más központi idegrendszeri depressziót okozó szerek (fokozott központi idegrendszeri depresszív hatás),

• antikoagulánsok (fokozott antikoaguláns hatás, vérzésveszély),

• bromokriptin (a prolaktinkoncentrációt ellentétesen befolyásolják),

• haloperidol (a mentális funkciók zavara – dezorientáció, lelassult gondolkodás – jelentkezhet).

Terhesség

A metildopát szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazták terhességi hypertoniában. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak a metildopa magzatra, illetve újszülöttre gyakorolt káros hatására.

A metildopa alkalmazásáról a terhesség mindhárom trimeszterében publikált adatok alapján, terhesség alatti alkalmazása során csekélynek tűnik a magzatkárosodás esélye.

A metildopa átjut a placentán és kimutatható a köldökzsinórvérben és az anyatejben.

Annak ellenére, hogy nem jelentettek nyilvánvaló teratogenitásra utaló adatot, a magzati károsodás lehetősége nem zárható ki. Ezért a gyógyszer terhes nőknek, vagy azoknak, akik terhességet terveznek, vagy akiknél fennáll a terhesség lehetősége, illetve akik szoptatnak csak akkor adható, ha a kezeléstől várható előnyök meghaladják a kezelés lehetséges kockázatát.

A metildopa szedatív hatást válthat ki, ami általában átmeneti, és a kezelés kezdetén, illetve az adag emelésekor jelentkezhet. Ha a betegnél szedatív hatásra utaló jelek észlelhetők, nem végezhet olyan tevékenységet, amelyhez az éberség nélkülözetetlen, mint pl. a gépjárművezetés és a gépek kezelése.

A metildopa-kezelés kezdetén, illetve dózisemeléskor átmeneti szedatív hatás, múló fejfájás, gyengeség vagy erőtlenség jelentkezhet.

A nemkívánatos események előfordulási gyakoriság szerinti besorolása az alábbiak szerint történt: nagyon gyakori: (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), gyakorisága nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori: pozitív Coombs-teszt (lásd 4.4 pont).

Ritka: haemolyticus anaemia, leukopenia, granulocytopenia, thrombocytopenia.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): csontvelő-depresszió, antinukleáris antitest-, LE-sejt-, rheumafaktor-pozitivitás.

Nagyon ritka: myocarditis, pericarditis.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): vasculitis, SLE-szerű tünetek, gyógyszer okozta láz, eosinophilia.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): hyperprolactinaemia, gynecomastia, galactorrhoea, amenorrhoea.

Nagyon ritka: parkinsonismus.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): perifériás facialis paresis, tompultság, akaratlan choreoathetoticus mozgások, cerebrovascularis insufficientia tünetei (valószínűleg a hypotonia következményeként), pszichés zavarok, mint pl. a rémálmok, többnyire enyhe és reverzibilis pszichózis vagy depresszió, fejfájás, szedáció (általában átmeneti), gyengeség vagy erőtlenség, szédülés, paraesthesia, csökkent libidó.

Nagyon ritka: Angina pectoris súlyosbodása.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): kongesztív szívelégtelenség, tartós carotis sinus hyperaesthesia, orthostaticus hypotonia (dóziscsökkentés javasolt), oedema, testsúlynövekedés, sinus bradycardia.

Az oedema és testtömegnövekedés általában vízhajtó hatására enyhül. Ha az oedema súlyosbodik, vagy szívelégtelenség tünetei jelentkeznek, a metildopa adását be kell fejezni.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): orrdugulás.

Nagyon ritka: pancreatitis.

Nem ismert (a gyakorisága rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): colitis, hányás, hasmenés, nyálmirigygyulladás, fájdalmas vagy „fekete” nyelv, émelygés, székrekedés, hasi distensio, flatulencia, szájszárazság.

Nagyon ritka: hepatitis, májnekrózis.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): cholestasis, sárgaság, kóros májfunkciós eredmények (lásd 4.4 pont).

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): toxicus epidermalis necrolysis, ekcéma, vagy lichenoid bőrkiütés.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): enyhe ízületi fájdalom duzzanattal vagy anélkül, izomfájdalom.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): impotencia, ejakulációs zavar.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): BUN értékek megemelkedése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A Dopegyt akut túladagolásának tünetei lehetnek: acut hypotonia, kifejezett álmosság, gyengeség, bradycardia, szédülés, obstipatio, hasi distensio, flatulencia, hasmenés, hányinger, hányás.

Kezelés

Röviddel a túladagolást követően gyomormosás, hánytatás csökkentheti a felszívódó gyógyszer mennyiségét. Specifikus antidotum nem ismert. A metildopa dialízissel eltávolítható.

Túladagolás esetén tüneti kezelés alkalmazható. Infúziók adásával a renális kiválasztás gyorsítható. Emellett a szívfrekvencia, a perctérfogat, a vérvolumen, az elektrolit háztartás, a bélműködés, a veseműködés és a cerebrális funkciók szoros monitorozása szükséges. Szükség esetén szimpatomimetikumok (pl. adrenalin) adhatók.

Ha krónikus túladagolás gyanúja merül fel, a Dopegyt-kezelést le kell állítani.