DOXAZOSIN HEXAL 2 MG TABLETTA

Esszenciális hypertonia.

Benignus prostata hyperplasia (BPH) klinikai tüneteinek kezelése.

Adagolás

Hypertensio

A doxazozin szokásos adagja 1‑8mg naponta. A maximálisan javasolt adag 16mg naponta. A kezdő adag 1mg, amelyet lefekvés előtt kell bevenni. Ez az adag 1‑2hét múlva 2mg-ra emelhető. Szükség esetén az adag fokozatosan, hasonló időközökkel – a betegnek a gyógyszerre adott reakciójától függően – napi 4, 8, ill. 16mg-ra emelhető.

Benignus prostata hyperplasia

A doxazozin kezdő adagja 1mg naponta 1-szer az 1-8. napokon és 2mg naponta 1-szer a 9‑14. napokon. Ezt követően a beteg urodinamikai paramétereitől és a BPH tüneteitől függően a dózis egyénenként emelhető 4 mg-ra, de legfeljebb napi 8 mg-ra. A javasolt titrálási intervallum 1-2 hét. A szokásos dózis napi 2‑4mg. A doxazozint naponta egyszer kell bevenni.

Amennyiben a doxazozin alkalmazásában néhány napos szünetet tartottak, az adagolást újra be kell állítani.

Alkalmazása időskorban és vesebetegeknél

Mivel a doxazozin farmakokinetikai paraméterei vesebetegségnél nem változnak és nincs arra utaló bizonyíték, hogy a gyógyszer a meglévő veseműködési zavart súlyosbítja, vesebetegeknek a szokásos adagok adhatók. Mivel ritka esetekben fokozott érzékenység nem zárható ki, a betegek kezelését körültekintően kell elkezdeni. A doxazozin erősen kötődik a fehérjékhez, ezért dialízissel nem távolítható el a keringésből.

Alkalmazása májbetegség esetén

A doxazozin fokozott óvatossággal adható májbetegeknek. Súlyos májfunkciós zavar esetén nincs klinikai tapasztalat (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

A Doxazosin Hexal tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egy pohár vízzel kell bevenni. Az alkalmazás időtartamát a kezelőorvos határozza meg.

• A készítmény hatóanyagával vagy egyéb kinazolinokkal (pl. prazozin, terazozin), vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében orthostaticus hypotensio szerepel.

• Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása alacsony.

• Azoknál a betegeknél, akiknek benignus prostata hyperplasiája van és egyidejűleg a húgyúti rendszer felső szakaszán elzáródás áll fenn, vagy a húgyútakban krónikus fertőzés vagy hólyagkövesség alakult ki.

• Szoptatás időszakában (lásd 4.6pont).

• A doxazozin‑monoterápia ellenjavallt mind túlfolyásos húgyhólyag esetén, mind progresszív veseelégtelenséghez kapcsolódó, vagy anélkül kialakuló anuria esetén.

A kezelés indítása

A doxazozin alfa‑receptor‑blokkoló tulajdonsága következtében a terápia kezdetén testhelyzetváltozások során a vérnyomás csökkenhet (posturalis hypotonia), mely szédülésként, gyengeségként, ritkán eszméletvesztésként (syncope) mutatkozhat. Ezért a posturalis jelenségek előfordulásának minimalizálása érdekében ajánlott a beteg vérnyomását a kezelés kezdetén rendszeresen ellenőrizni. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy kerüljék azokat a helyzeteket, amikor a doxazozin-kezelés kezdeti fázisában szédülés vagy gyengeség kialakulása következtében esetleg megsérülhetnek.

Alkalmazása cardialis okból kialakuló akut állapotokban

Mint bármely más értágító hatású vérnyomáscsökkentő szer esetében, a doxazozint óvatosan kell adni a következő cardialis okból kialakuló akut állapotokban:

• aorta- vagy mitralis stenosis következtében kialakult tüdőödéma,

• megnövekedett perctérfogat mellett kialakuló szívelégtelenség,

• tüdőembólia vagy pericardialis folyadékgyülem következtében kialakuló jobb szívfél‑elégtelenség,

• balkamra-elégtelenség csökkent telődési nyomással.

Alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegek esetében

Amennyiben a beteg májműködése bizonyítottan károsodott, a doxazozint különös figyelemmel kell alkalmazni a többi, kizárólag a májban metabolizálódó gyógyszerhez hasonlóan. Klinikai tapasztalat hiányában súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében alkalmazása nem javasolt.

Együttes alkalmazása PDE (foszfodiészteráz)-5-gátlókkal:

A doxazozin PDE-5-gátlókkal (pl. szildenafil, tadalafil és vardenafil) csak óvatossággal alkalmazható együtt. Mind a doxazozin, mind PDE-5-gátlók értágító hatásúak, így néhány betegnél tüneteket okozó vérnyomáscsökkenés jelentkezhet. Az orthostaticus hypotensio kockázatának csökkentése érdekében a PDE-5-gátló-kezelés megkezdése akkor javasolt, ha a beteg vérkeringése az alfa-blokkoló-kezelés megkezdése után már stabilizálódott. A PDE-5-gátló-kezelést a lehető legkisebb dózissal ajánlott kezdeni. A gyógyszert a doxazozin alkalmazását követően legalább 6óra múlva lehet bevenni.

Alkalmazása szürkehályogműtét során

Intraoperatív renyhe írisz szindrómát (IFIS – intraoperative floppy iris syndrome), a kis pupilla szindróma egyik változatát figyelték meg néhány betegnél, akiket cataracta-műtét során, vagy azt megelőzően tamszulozinnal kezeltek. Elszigetelt eseteket jelentettek más alfa-1-blokkolókkal kapcsolatban is, és egy, a gyógyszercsoportra jellemző hatás lehetősége nem zárható ki. Mivel az IFIS a cataracta-műtét során kialakuló szövődmények fokozódásához vezethet, a szemészeti műtét előtt az orvost tájékoztatni kell arról, ha a beteg a műtét idején, vagy korábban alfa-1-blokkoló‑kezelést kap, illetve kapott.

Priapismus

Tartós erekcióról és priapismusról számoltak be az alfa-1-blokkolók, köztük a doxazozin kapcsán a forgalomba hozatalt követően. Amennyiben a priapismust nem kezelik azonnal, az a penis szöveteinek károsodásához és a potencia tartós elvesztéséhez vezethet, ezért a beteg kérjen azonnal orvosi segítséget.

Ritkán előforduló örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban, vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Együttadása PDE-5-gátlókkal:

Néhány betegnél a PDE-5-gátlók és a doxazozin egyidejű alkalmazása tünetekkel járó vérnyomáscsökkenést okozhat (lásd 4.4 pont). Nem végeztek vizsgálatokat a doxazozin retard gyógyszerformáival.

A plazmában található doxazozin 98%-a fehérjéhez kötődik. Emberi plazma in vitro vizsgálata során szerzett adatok alapján a doxazozin nem befolyásolja a digoxin, a warfarin, a fenitoin, illetve az indometacin fehérjéhez történő kötődését.

In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a doxazozin a citokróm P4503A4 (CYP 3A4) szubsztrátja. A doxazozin erős CYP 3A4-gátlókkal (például klaritromicinnel, indinavirrel, itrakonazollal, ketokonazollal, nefazodonnal, nelfinavirral, ritonavirral, szakvinavirral, telitromicinnel vagy vorikonazollal) történő egyidejű alkalmazása esetén fokozott óvatossággal kell eljárni (lásd 5.2pont).

A doxazozin hagyományos formáinak tiazid típusú diuretikumokkal, furoszemiddel, béta‑blokkolókkal, nem-szteroid gyulladásgátlókkal, antibiotikumokkal, orális antidiabetikumokkal, húgysavszint‑csökkentő szerekkel, vagy véralvadásgátlókkal történő együttes alkalmazása során semmilyen mellékhatással járó gyógyszerkölcsönhatást nem figyeltek meg. Tényleges gyógyszer‑interakciós vizsgálatból származó adatok nem állnak rendelkezésre.

A doxazozin fokozza egyéb alfa-receptor‑blokkolók és egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását.

Egy nyílt elrendezésű, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban 22 egészséges férfi önkéntes az első napon egy alkalommal 1mg doxazozint kapott. Ezek a személyek ezen kívül 4 napig szájon át cimetidint (400mg naponta kétszer) is szedtek.

A doxazozin átlagos AUC-értéke 10%-kal nőtt. A doxazozin cmax-értéke és átlagos felezési ideje nem változott statisztikailag szignifikáns mértékben. A cimetidinnel együtt adott doxazozin esetében mért AUC-átlagérték 10%-os növekedése a placebóval együtt adott doxazozin átlagos AUC-értékei egyének közötti variációjának (27%) tartományába esik.

Terhesség

Hypertonia indikációban:

Mivel a terhes nőknél történő alkalmazásra vonatkozóan nem végeztek megfelelő és jól kontrollált vizsgálatokat, a doxazozin biztonságosságát terhesség alatt nem állapították meg. Terhesség alatt ezért a doxazozin csak akkor alkalmazható, ha a várható terápiás előny felülmúlja a lehetséges kockázat mértékét. Bár a doxazozin állatkísérletekben nem bizonyult teratogénnek, különösen nagy dózisok alkalmazásakor csökkent magzati túlélést figyeltek meg (lásd 5.3 pont).

Szoptatás

Amennyiben doxazozin-kezelés szükséges, a szoptatást a kezelés teljes idejére abba kell hagyni (lásd 5.3pont).

A doxazozin alkalmazása kontraindikált szoptatás alatt, a gyógyszer ugyanis felhalmozódik a szoptató patkányok tejében; a készítmény emberi anyatejbe történő kiválasztódásáról pedig nem áll rendelkezésre információ.

A gépjárművezetést és a gépek kezelésének képességét hátrányosan befolyásolhatja, különösen a terápia kezdetén.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Ha a túladagolás következtében hypotensio alakult ki, a beteget azonnal le kell fektetni, a fejét kissé hátrahajtva. Amennyiben szükséges, egyes esetekben egyéb intézkedéseket is lehet tenni. A doxazozin fehérjekötődése magas, emiatt művesekezelés nem szükséges.

Amennyiben ez az intézkedés nem megfelelő, a shockot először plazmaexpanderekkel kell kezelni. Ha szükséges, ezután vazopresszort kell alkalmazni. A vesefunkciót monitorozni, és szükség esetén támogatni kell.