DZUVEO 30 MIKROGRAMM NYELVALATTI TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - DZUVEO 30 MIKROGRAMM
A Dzuveo-t csak orvos adhatja be, orvosilag ellenőrzött környezetben. Az orvosilag ellenőrzött környezetben lennie kell a hypoventilatio kimutatására és kezelésére alkalmas berendezésnek, illetve erre kioktatott személyzetnek, rendelkezésre kell állnia oxigénpótlásnak és opioid-antagonistáknak, például naloxonnak. A Dzuveo-t csak olyan orvos írhatja fel és adhatja, aki tapasztalattal rendelkezik az opioid terápia alkalmazásában, különös tekintettel az opioidok okozta mellékhatásokra, például a légzésdepresszióra (lásd 4.4 pont).
Adagolás
A Dzuveo eldobható, egyadagos applikátorban kapható, és egészségügyi szolgáltatónak kell beadnia az adott beteg igényei szerint, de legfeljebb óránként egyszer, ami 720 mikrogramm/nap maximális dózisnak felel meg. A szufentanil-kezelés megkezdését követő egy óra elteltével a magasabb fájdalomintenzitás esetén a betegek gyakoribb ismételt adagolást igényeltek, mint az egy óra elteltével alacsonyabb fájdalomintenzitási pontszámmal rendelkező betegek.
A Dzuveo nem alkalmazható 48 óránál tovább.
Idősek
Idős betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. Mindemellett az idős betegeknél szorosan figyelni kell a szufentanil mellékhatásait (lásd 5.2 pont).
Máj- vagy vesekárosodás
A szufentanil óvatosan alkalmazandó a közepesen súlyos vagy súlyos máj-, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A szufentanil biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Kizárólag sublingualis alkalmazásra.
A Dzuveo-t orvos adja be eldobható egyadagos applikátorból (lásd 6.6 pont). Az applikátor az orvosnak segít a tabletta szükség szerinti, a beteg igényeinek megfelelő gyakoriságú, nyelv alá történő behelyezésében, úgy, hogy a dózisok között legalább 1 órának kell eltelnie.
A beadott nyelv alatti tablettát hagyni kell a nyelv alatt feloldódni, nem szabad összerágni vagy lenyelni. Lenyelés esetén a Dzuveo orális biohasznosulása csak 9%, ami szubterápiás dózist eredményezhet. A szufentanil 30 mikrogrammos nyelv alatti tabletta miden egyes dózisának bevételét követően a betegek 10 percig nem ehetnek, nem ihatnak, és a beszédet is a minimálisra kell csökkenteniük. Túlzott mértékű szájszárazság esetén a betegek kaphatnak jégkockát. A tabletta néhány nem oldódó segédanyaga a tabletta oldódása után a szájban maradhat. Ez normális, és nem jelenti azt, hogy a szufentanil nem szívódott fel a tablettából.
A Dzuveo nyelv alatti tabletta és applikátor kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1. pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Jelentős légzésdepresszió vagy tüdőkárosodás.
Légzésdepresszió
A szufentanil légzésdepressziót okozhat, amelynek mértéke/súlyossága dózisfüggő. A szufentanil légzésre gyakorolt hatásait klinikai monitoring útján, például a légzésszám, a szedáltsági szint és az oxigéntelítettség megfigyelésével kell értékelni. A légzéskárosodásban szenvedő vagy csökkent légzési tartalékkal rendelkező betegek magasabb kockázatnak vannak kitéve. A szufentanil által okozott légzésdepresszió opioid-antagonistákkal visszafordítható. Az antagonista beadásának a megismétlésére lehet szükség, ha a légzésdepresszió hosszabb ideig tart, mint az antagonista hatásának az időtartama (lásd 4.9 pont).
A szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy hasonló gyógyszerek egyidejű
használatából adódó kockázat
A szufentanil és szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek és hasonló gyógyszerek
egyidejű alkalmazása szedálást, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. E kockázatok miatt az
ilyen szedatív gyógyszerekkel együtt történő felírás olyan betegek részére van fenntartva, akiknél nincs alternatív kezelési lehetőség, vagy olyan esetekre, amikor a szufentanilt sürgősségi ellátásban alkalmazzák.
Intracranialis nyomás
A szufentanilt óvatosan kell alkalmazni a CO2-retenció agyra kifejtett hatásaira különösen érzékeny, például bizonyítottan megnövekedett intracranialis nyomású vagy zavart tudatállapotú betegeknél. A szufentanil elfedheti a fejsérülések klinikai lefolyását. Agytumorban szenvedő betegeknél a szufentanil óvatosan alkalmazandó.
Cardiovascularis hatások
A szufentanil bradycardiát idézhet elő, ezért óvatosan alkalmazandó azoknál a betegeknél,
akiknél korábban bradyarrhythmia fordult elő vagy akik jelenleg abban szenvednek.
A szufentanil hypotensiót okozhat, különösen hypovolemiás betegeknél. A stabil artériás nyomás
fenntartása érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozni. Károsodott máj- vagy vesefunkció
A szufentanil elsősorban a májban metabolizálódik, és a vizeletbe és a székletbe választódik ki. Súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél az aktivitás tartama meghosszabbodhat. Csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a szufentanil ilyen betegeknél történő alkalmazásáról.
Közepesen súlyos vagy súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél szorosan kell monitorozni a szufentanil túladagolás tüneteit (lásd 4.9 pont).
Tolerancia és opioidalkalmazási zavarok (abúzus és függőség)
A tolerancia, a fizikai és a pszichológiai függőség, valamint az opioidalkalmazási zavar (opioid use disorder, OUD) az opioidok ismételt alkalmazása esetén alakulhat ki.
A Dzuveo való visszaélés (abúzus) vagy annak szándékos helytelen alkalmazása túladagoláshoz vezethet, és/vagy halált okozhat. Az opioidalkalmazási zavar kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), illetve aktuálisan dohányzók vagy olyan betegek esetében, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás és személyiségzavarok) szerepelnek.
A betegeknél figyelni kell a kábítószer-kereső magatartásra utaló jeleket (pl. túl korai gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.
Gastrointestinalis hatások
A szufentanil, mint μ-opioid receptor agonista lelassíthatja a gastrointestinalis motilitást. Ezért a szufentanilt óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél ileus kockázata áll fenn.
A szufentanil, mint μ-opioid receptor agonista, Oddi-féle záróizomgyűrű görcsöt okozhat. Ezért a szufentanilt óvatosan kell alkalmazni epevezeték betegségben szenvedő betegeknél, beleértve akut pancreatitist is.
Opioidok által kiváltott hyperalgesia
Az egyéb opioidokhoz hasonlóan, a szufentanil emelt adagjára adott válaszként észlelhető elégtelen fájdalomcsillapítás esetén opioid-hyperalgesia lehetőségét kell mérlegelni. A szufentanil adagjának csökkentése vagy a szufentanil-kezelés abbahagyása, illetve a kezelés felülvizsgálata indokolt lehet.
Alvás alatti légzészavarok
Az opioidok alvás alatti légzészavarokat, köztük centrális alvási apnoét (Central Sleep Apnoea – CSA) és alvás alatti hypoxaemiát okozhatnak. Az opioidhasználat a CSA kockázatát dózisfüggően növeli. A CSA fennállásakor meg kell fontolni az opioidok összdózisának csökkentését.
Segédanyagok
A tabletta kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A citokróm P450-3A4 enzimmel való kölcsönhatás
A szufentanil elsődleges metabolizálását a humán citokróm P450-3A4 enzim végzi. A ketokonazol egy hatékony CYP3A4-inhibitor, amely jelentősen megnövelheti a nyelv alatti szufentanil szisztémás
expozícióját (a maximális plazmaszintek (Cmax) 19%-os emelkedése, a hatóanyagszisztémás expozíciója (AUC) 77%-os növekedése, valamint a maximális koncentráció eléréséhez szükséges idő 41%-kal történő meghosszabbítása). Más hatékony CYP3A4 inhibitorokkal (pl. itrakonazol, ritonavir) való hasonló kölcsönhatások nem zárhatók ki. A megnövekedett expozícióval összefüggő bármilyen hatásosság vagy tolerancia változás a gyakorlatban a dózisok közötti idő növelésével kompenzálható (lásd 4.2 pont).
Kölcsönhatása kalcium-csatorna blokkolókkal és béta-blokkolókkal
A bradycardia és a hypotensio előfordulása és mértéke a szufentanil mellett nagyobb lehet azoknál a
betegeknél, akik krónikus kalcium-csatorna blokkoló vagy béta-blokkoló kezelésben részesülnek.
E gyógyszerek egyidejű alkalmazásánál óvatosan kell eljárni, a betegeket szorosan monitorozni kell. Központi idegrendszeri depresszánsok
A központi idegrendszeri depresszánsok – beleértve a barbiturátokat, benzodiazepineket, neuroleptikumokat vagy más opioidokat, halogén gázokat vagy más, nem szelektív központi idegrendszeri depresszánsokat (pl. alkohol) is – egyidejű alkalmazása fokozhatja a légzésdepressziót. Az opioidok és a gabapentinoidok (gabapentin és pregabalin) egyidejű alkalmazása növeli az opioid-túladagolás, a légzésdepresszió és a halál kockázatát.
A szufentanil központi idegrendszeri depresszánst szedő betegnél történő alkalmazásának mérlegelésekor értékelni kell a központi idegrendszeri depresszáns alkalmazásának időtartamát és a beteg reakcióját, beleértve a központi idegrendszeri depresszánssal szemben kialakult tolerancia mértékét is. Ha a szufentanil alkalmazásának megkezdésére vonatkozó döntés születik, a beteget szorosan monitorozni kell, és mérlegelni kell az egyidejűleg szedett központi idegrendszeri depresszáns kisebb dózisban történő alkalmazását.
Szerotonerg szerek
A sufentanil együttes alkalmazása szerotonerg szerrel, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókval (SSRI), szerotonin-norepinefrin visszavételgátlóval (SNRI) vagy monoamin-oxidáz-gátlóval (MAOI), növelheti a szerotonin szindróma kockázatát, amely életveszélyes állapot is lehet. A monoamin-oxidáz-gátlók alkalmazása a Dzuveo adása előtti 2 hét során vagy azzal egyidejűleg tilos.
Egyéb
Más nyelv alatti vagy a szájüregben feloldódó/hatását ott kifejtő gyógyszerekkel történő kölcsönhatást nem értékeltek, ezért azok egyidejű alkalmazása kerülendő.
Terhesség
A szufentanil terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). A szufentanil terhesség alatt nem alkalmazható, mivel átjut a méhlepényen, és a magzat légzőközpontja érzékeny az opiátokra. Ha ez idő alatt az anya szufentanilt kap, a gyermek részére az antidótumnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Hosszú ideig történő kezelést követően a szufentanil elvonási tüneteket okozhat az újszülöttnél.
A szufentanil alkalmazása nem javallt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.
Szoptatás
A szufentanil oly mértékben választódik ki a humán anyatejbe, hogy valószínűleg hatással van a
szoptatott újszülöttekre/csecsemőkre. Ezért a szufentanil alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a szufentanil termékenységre kifejtett hatásairól. Patkányokkal végzett kísérletek csökkentett termékenységet és megnövekedett magzati halandóságot mutattak (lásd 5.3 pont).
A szufentanil nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek, illetve ne kezeljenek gépeket, ha a szufentanil kezelés alatt vagy azt követően álmosságot, szédülést vagy látászavart tapasztalnak. A betegek csak akkor vezethetnek, illetve kezelhetnek gépeket, ha már elegendő idő telt el a szufentanil utolsó alkalmazása óta.
A biztonságossági profil összefoglalása
A szufentanil legsúlyosabb mellékhatása a légzésdepresszió, amely a szufentanillal folytatott klinikai vizsgálatok során 0,6%-os arányban fordult elő.
A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően leggyakrabban jelentett mellékhatások a
hányinger, a hányás és a láz voltak (10 beteg közül legalább egynél fordultak elő) (lásd 4.4 pont). A mellékhatások táblázatos listája
Az egyéb szufentanil tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban klinikai vizsgálatokban vagy a forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatások felsorolása az alábbi táblázatban található. A gyakoriság meghatározása:
Nagyon gyakori ≥1/10
Gyakori ≥1/100 – <1/10
Nem gyakori ≥1/1000 – <1/100
Ritka ≥1/10 000 – <1/1000
Nagyon ritka <1/10 000
nem ismert a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg
| MedDRA szervrendszeri kategória | Nagyongyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | BronchitisInfectiv conjunctivitis Pharyngitis |
| MedDRA szervrendszeri kategória | Nagyongyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Lipoma | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek éstünetek | Anaemia Leukocyto sis | Thrombocytopenia | ||
| Immunrendszeri betegségek éstünetek | Hypersensitivitás | Anaphylaxiás sokk | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Hypocalcaemia Hypalbuminae mia Hypokalaemia Hyponatraemia | Hypomagnesaemia Hypoproteinaemia Hyperkalaemia Diabetes mellitus Hyperglykaemia Hyperlipidaemia HypophosphataemiaHypovolaemia | ||
| Pszichiátriai kórképek | Insomnia SzorongásZavart tudatállapot | Agitatio ApátiaKonverziós zavar Tájékozódási zavar Euforikus hangulat Hallucináció Elmeállapot- változások Idegesség | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás Szédülés Somnolentia Sedatio | Tremor Ataxia DystoniaHyperreflexia Tremor Égető érzés Presyncope Paraesthesia Hypaesthesia Letargia Memóriakárosodás MigrénTenziós fejfájás | Konvulziók Coma | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Szemfájdalom Látászavar | Myosis | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Tachycardia Sinus tachycardia | Bradycardia Angina pectoris PitvarfibrillációVentricularis extrasystole |
| MedDRA szervrendszeri kategória | Nagyongyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Érbetegségek és tünetek | Hypotensio Hypertensio | Orthostaticus hypertensio KipirulásDiastolés hypotensio Orthostaticus hypotensio | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Hypoxia Pharyngolaryngea lis fájdalom Légzésdepresszió | Bradypnoe Epistaxis Csuklás Apnoe Atelectasia HypoventilatioPulmonalis embolia Pulmonalis oedema Légzési distressz Légzési elégtelenség Nehézlégzés | Légzésleállás | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hányinger Hányás | Constipatio Dyspepsia Szélgörcs Szájszárazság | Diarrhoea Eructatio ÖklendezésAbdominalis discomfort Abdominalis distensio Felhasi fájdalom Epigastrilis discomfort Gastritis Gastroesophagealis reflux betegségOralis hypaesthesia | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Hyperbilirubinaemia | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus | Hyperhidrosis Facialis hypaesthesia Generalizált pruritus HólyagokKiütésBőrszárazság | Erythema | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcsök Izomrángás | Hátfájás Musculoskeletalis fájdalom Musculoskeletalis mellkasi fájdalom Végtagfájdalom | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Urinalis retentio | Urinalis hesitatio Oliguria Veseelégtelenség Húgyúti fájdalom |
| MedDRA szervrendszeri kategória | Nagyongyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Pyrexia | Melegség érzés Fáradtság Asthenia Hidegrázás Helyi duzzanatNem cardialis eredetű mellkasi fájdalom Mellkasi discomfortérzés | Gyógyszerelvonási szindróma | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Csökkent oxigéntelítettség Emelkedett testhőmérséklet | Emelkedett vérnyomás Csökkent légzésszám Emelkedett vércukorszint Emelkedett bilirubinszint Csökkent vizeletürítés Emelkedett glutamát-oxálacetát transzamináz (GOT)-szint Emelkedett karbamidszintKóros T-hullám az EKG-nAbnormális EKG Emelkedett májenzimszint Abnormális májfunkciósértékek | ||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Posztoperatív anaemia | Procedurális hányinger Posztoperatív ileus Procedurális hányás Gastrointestinal stoma complicatio Procedurális fájdalom |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül
Jelek és tünetek
A szufentanil túladagolás farmakológiai hatásainak túlzott mértékűvé válásában mutatkozik meg. Az egyén érzékenységétől függően a kórképet a légzésdepresszió mértéke határozza meg. Ez a hypoventilatiótól egészen a légzésleállásig terjedhet. Egyéb lehetséges tünetek az eszméletvesztés, coma, cardiovascularis sokk és az izommerevség.
Kezelés
A szufentanil túladagolás kezelésénél a μ-opioid receptor agonizmus tüneteinek a kezelésére kell összpontosítani, beleértve az oxigén adását is. Különösen oda kell figyelni a légutak elzáródására és a támogatott vagy szabályozott lélegeztetés szükségességére.
Légzésdepresszió esetén opiát antagonistát (pl. naloxont) kell adni. Ez nem zárja ki a közvetlenebb ellenintézkedéseket. Figyelembe kell venni, hogy az opiát antagonista rövidebb ideig fejti ki hatását, mint a szufentanil. Ebben az esetben az opioid antagonista ismételten vagy infúzión keresztül adható.
Farmakológiai tulajdonságok - DZUVEO 30 MIKROGRAMM
Farmakoterápiás csoport: Anesztetikumok, opioid anesztetikumok, ATC kód: N01AH03. Hatásmechanizmus
A szufentanil egy szintetikus, potens opioid, amely nagyon szelektíven kötődik a μ-opioid receptorokhoz. A szufentanil a μ-opioid receptorokban teljes agonistaként hat. A szufentanil nem idéz elő hisztamin felszabadulást. A szufentanil összes hatása azonnal és teljesen blokkolható egy specifikus antagonista, például naloxon adásával.
Elsődleges farmakodinámiás hatások
Analgesia
A szufentanil által előidézett analgesia közvetítése vélhetően a μ-opioid receptoroknak az – elsődlegesen a központi idegrendszerben való – aktiválásán keresztül történik úgy, hogy megváltoznak mind a fájdalomérzékelést, mind pedig a fájdalomra adott választ érintő folyamatok. Embereknél a hatás 7–10-szer erősebb, mint a fentanilé, és 500–1000-szer nagyobb, mint a morfiné (szájon át). A szufentanil magas lipophilicitása lehetővé teszi annak sublingualis alkalmazását és az analgesiás hatás gyors bekövetkezését.
Másodlagos farmakodinámiás hatások
Légzésdepresszió
A szufentanil légzésdepressziót okozhat (lásd 4.4 pont), és elnyomja a köhögési reflexet is.
Egyéb központi idegrendszeri hatások
A szufentanil intravénásan beadott nagy dózisai ismerten izommerevséget okoznak, valószínűleg a substantia nigrára és corpus striatumra kifejtett hatás eredményeképpen. Hypnoticus aktivitás az EEG eltérésekkel kimutatható.
Gastrointestinalis hatások
A szufentanil analgetikus plazmakoncentrációi a kemoreceptor trigger zónájának az ingerlésével hányingert és hányást idézhetnek elő.
A szufentanil gastrointestinalis hatásaihoz tartozik a csökkent propulzív motilitás, a csökkent kiválasztás és a tápcsatorna záróizmainak megnövekedett izomtónusa (egészen a görcsig) (lásd 4.4 pont).
Cardiovascularis hatások
Az intravénás szufentanil kis dózisai, amelyekhez valószínűleg bolygóidegi (cholinerg) aktivitás
társul, enyhe bradycardiát és enyhén csökkent szisztémás vascularis rezisztenciát okoznak anélkül,
hogy jelentősen csökkentenék a vérnyomást (lásd a 4.4 pont).
A cardiovascularis stabilitáshoz a cardialis előterhelésre, a cardialis áramlási sebességre és a myocardialis oxigénfogyasztásra gyakorolt minimális hatások is hozzájárulnak. A szufentanil által a myocardialis funkcióra gyakorolt közvetlen hatásokat nem figyeltek meg.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Analgesia
A Dzuveo hatékonyságát kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték, amelyekben 221, közepesen erős vagy súlyos akut posztoperatív fájdalomban (a fájdalomintenzitás legalább 4 volt egy 0-tól 10-ig terjedő skálán) szenvedő beteg vett részt hasi (legfeljebb 48 órán át vizsgálva) vagy ortopédiai sebészeti beavatkozást (hallux valgus műtét) (legfeljebb 12 órán át vizsgálva) követően. A 221 beteg közül 147-en részesültek aktív kezelésben, 74-en pedig placebót kaptak. A fehér (69%) és fekete vagy afroamerikai (21%) betegek túlnyomórésze (63%) nő volt, 41 éves átlagéletkorral (18 és 74 év tartományban) és 15,8 és 53,5 kg/m2 közötti tartományba eső testtömegindexszel. A 12 órás hallux valgus műtéttel kapcsolatos vizsgálatban az átlagos (SEM) kiindulási fájdalomintenzitási érték 6,48 (0,21) volt a szufentanillal kezelt betegeknél és 5,98 (0,30) a placebóval kezelt betegeknél. A hasi sebészeti beavatkozással kapcsolatos vizsgálatban az átlagos kiindulási fájdalomintenzitási érték 5,61 (0,13) volt a szufentanillal kezelt betegeknél és 5,48 (0,18) a placebóval kezelt betegeknél.
Az elsődleges hatásossági végpont mindkét vizsgálatban a (11 pontos NRS-en mért) kiindulási értékhez viszonyított fájdalomintenzitás-különbség (SPID) idővel súlyozott összege volt 12 órán át (SPID12). A Dzuveo-val kezelt betegeknél az átlagos SPID12 pontszám magasabb volt, mint a placebóval kezelt betegeknél: 25,8 vs. 13,1 hasi sebészeti beavatkozáson átesett betegeknél
(p < 0,001), illetve 5,93 vs. -6,7 hallux valgus műtéten átesett betegeknél (p = 0,005).
A „rescue” analgesia mindkét vizsgálatban megengedett volt, és a placebocsoportban a betegeknek nagyobb arányban volt szüksége sürgősségi gyógyszerekre a nem megfelelő mértékű analgesia miatt (64,8%, 100%; abdominalis beavatkozás, ill. bunionectomia), mint a szufentanil csoportban (27,1%, 70,0%; abdominalis beavatkozás, ill. bunionectomia). Az analgesia, amelyet a fájdalomintenzitásban a kiindulási pontértékekhez képest bekövetkező változás alapján mértek, a szufentanil esetében az abdominális vizsgálatban 15 perccel, a bunionectomiás vizsgálatban pedig 30 perccel hamarabb állt be (p < 0,05), mint a placebo esetében. Az orvosok többsége (több mint 90%-a) egyszerűnek találta a Dzuveo használatát.
A két placebokontrollos klinikai vizsgálatban az adagolás első 6 órájában használt dózisok átlagos száma 2,8 tabletta volt, míg a következő 6 órában az adagolás kevésbé gyakori volt (átlagosan
1,7 tabletta). 24 órára vetítve a beadott Dzuveo dózisok átlagos száma 7,0 (210 mikrogramm/nap) volt. A szufentanil kezelés megkezdését követő egy óra elteltével magasabb fájdalomintenzitású betegek gyakoribb ismételtadagolást igényeltek, mint az egy óra elteltével alacsonyabb fájdalomintenzitási pontszámmal rendelkező betegek.
Légzésdepresszió
A szufentanil analgetikus dózisai légzésdepressziós hatásokat okoztak a klinikai vizsgálatokban résztvevő néhány betegnél, azonban a Dzuveo-val kezelt betegek közül senki sem igényelt opioid-antagonistát (pl. naloxont).
Felszívódás
A Dzuveo beadását követően a szufentanil farmakokinetikája két kompartmentes modellként írható le, elsőrendű abszorpcióval. Ez az alkalmazási mód nagyobb abszolút biohasznosulást eredményez, mint a szájon át (lenyeléssel) történő alkalmazás, elkerülve az intestinalis és a „first-pass” hepaticus 3A4 enzim metabolizmusát. Az átlagos abszolút biohasznosulás egy egyszeri szufentanil tabletta sublingualis alkalmazását követően az ugyanolyan dózisú egyperces intravénás szufentanil infúzióhoz képest 53% volt.
A 15 mikrogrammos (a 30 mikrogrammos tablettával azonos összetételű) nyelv alatti tablettával végzett vizsgálatban a szájon át történő bevételt (lenyelés) követően lényegesen kisebb, 9%-os biohasznosulás volt megfigyelhető. A szájon át történő alkalmazás 78%-os, megnövekedett biohasznosulást mutatott, ha a tablettákat az elülső alsó fogak elé helyezték.
A maximális szufentanil koncentrációk az egyszeri dózis beadását követő körülbelül 60 perc elteltével alakulnak ki, amely időtartam az óránként ismételt adagolásokat követően körülbelül 40 percre rövidül. A Dzuveo óránkénti alkalmazása esetén az állandósult plazmakoncentráció 7 adag után áll be.
Eloszlás
A szufentanil intravénás alkalmazását követően az eloszlás centrális térfogata körülbelül 14 liter, és a megoszlási térfogat dinamikus egyensúlyi állapotban körülbelül 350 liter.
Biotranszformáció
A biotranszformáció elsődlegesen a májban és a vékonybélben történik. A szufentanil metabolizálását emberekben főleg a citokróm P450-3A4 enzim rendszer végzi (lásd 4.5 pont). A szufentanil gyorsan metabolizálódik számos inaktív metabolittá, és elimináció főként oxidatív N- és O-dealkiláció útján történik.
Elimináció
A Dzuveo esetében az első dózis clearance egy tipikus betegnél, akinek a testtömege 78,5 kg, a kora 47 év, 84,2 liter/óra. Az állandósult clearance 129,3 liter/óra. A beteg testtömege és kora fontos valószínűségi változók a clearance vonatkozásában.
A Dzuveo egyszeri alkalmazását követően az átlagos végső felezési idő 13,4 óra (2,5 és 34,4 óra közötti tartományban) volt. Többszöri alkalmazást követően hosszabb, 12,68 óra átlagos végső felezési időt (5,30–26,91 óra tartományban) figyeltek meg, ami a szufentanil ismételt adagolást követő magasabb plazmakoncentrációjának és annak tudható be, hogy lehetőség volt e koncentrációk hosszabb időszak alatti mennyiségi meghatározására.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés
A Dzuveo alkalmazásánál az analgesia klinikai időtartamát nem a végső felezési idő határozza meg,
hanem leginkább az az időtartam, amely alatt a szufentanil plazmakoncentráció a Cmax-ról a Cmax 50%-ára esik az adagolás abbahagyását követően (kontextus-érzékeny félidő vagy CST½).
Egy egyszeri dózist vagy 12 órán át tartó óránkénti dózisokat követően a medián CST½ 2,3 óra maradt: a sublingualis alkalmazási mód tehát lényegesen meghosszabbítja a szufentanil intravénás alkalmazásával kapcsolatos hatás időtartamát (CST½ közül 0,1 óra). Hasonló CST½ értékeket figyeltek meg mind az egyszeri, mind pedig az ismételt alkalmazást követően, kimutatva azt, hogy a nyelv alatti tabletta többszöri alkalmazását követően van előre jelezhető és konzisztens hatástartam.
A 40–50 pg/ml-es átlagos szufentanil plazmakoncentrációkat a 12. órában is fenntartó, betegek által kért Dzuveo adagolás mellett nincs az életkoron vagy a testtömegindexen vagy az enyhe, illetve közepesfokú vese- vagy májkárosodáson alapuló hatás.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A szufentanil plazmakoncentrációinak a Dzuveo alkalmazását követő populációs farmakokinetikai elemzése nem mutatta ki, hogy a vesefunkció lényeges kovariáns lenne a clearance vonatkozásában. Azonban annak következtében, hogy korlátozott számú súlyos vesekárosodásban szenvedő beteget vizsgáltak, a Dzuveo-t ezeknél a betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás
A Dzuveo-val kapcsolatban végzett populációs farmakokinetikai elemzés alapján a májfunkciót nem találták jelentős kovariánsnak a clearance szempontjából. A közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek korlátozott száma miatt nem volt kimutatható a májműködési zavar lehetséges hatása mint kovariáns a clearance szempontjából. Ezért a Dzuveo-t ezeknél a betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermek- és serdülőkorú betegek esetében nem állnak rendelkezésre a szufentanilre vonatkozó farmakokinetikai adatok.
Idősek
Időseknél nem végeztek speciális populáció vizsgálatokat a Dzuveo alkalmazásával kapcsolatban. A Dzuveo esetében a populációs farmakokinetikai elemzés kortól való függést mutatott ki: időseknél (65 évnél idősebbek) 18%-kal csökkent a clearance.
A testtömegindex hatása az adagolásra
A testtömeggel mint kovariánssal folytatott populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a magasabb testtömegindexszel rendelkező betegeknél gyakoribb az adagolás.
Gyógyszerészeti jellemzők - DZUVEO 30 MIKROGRAMM
Mannit - E421
Kalcium-hidrogén-foszfát Hipromellóz
Kroszkarmellóz-nátrium Indigókármin - E132 Sztearinsav
Magnézium-sztearát
A fénytől és az oxigéntől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A Dzuveo egyadagos polipropilén applikátorba van csomagolva, amely egy poliészter fólia/LDPE/alumínium-fólia/LDPE, oxigénmegkötővel ellátott tasakba van helyezve.
A Dzuveo 5 és 10 darabot tartalmazó kartondobozokban kapható. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Útmutató az egyadagos applikátor használatához
Egyszer használatos készítmény! / Ne használja újra!
Ne használja, ha a zacskó lezárása nem ép
Ne használja, ha az egyadagos applikátor sérült
Figyelmeztesse a beteget, hogy a tablettát nem szabad összerágni vagy lenyelni.
Kérje meg a beteget, hogy a tabletta bevételét követően 10 percig ne egyen, ne igyon és
lehetőleg ne beszéljen.
-
Amikor készen áll a tabletta beadására, tépje fel a zacskót a tetejénél, a bemetszés mentén. A zacskóban található egy átlátszó műanyag egyadagos applikátor, amelynek a végében egy kék színű tabletta van beágyazva, valamint egy oxigénmegkötő tasak. Az oxigénmegkötő tasakot el kell dobni.
A zacskó a következőket tartalmazza:
Pu
Tabletta
sher
Zár
-
Az oldalakat összenyomva távolítsa el fehér zárat a zöld tolókarról, és válassza le azt. Dobja el a
zárat.
-
Kérje meg a beteget, hogy ha lehet, a nyelvével érintse meg a szájpadlását.
-
Az egyadagos applikátort helyezze gyengéden a beteg fogaira vagy ajkaira.
-
Az egyadagos applikátor csúcsát csúsztassa a nyelv alá, és célozza meg a beteg szájfenekét. MEGJEGYZÉS: Ügyeljen arra, hogy az egyadagos applikátor csúcsa ne érintkezzen közvetlenül a nyálkahártyával.
-
A tablettának a nyelv alá történő behelyezéséhez nyomja le a zöld tolókart, és győződjön meg a tabletta behelyezéséről.
Az egyadagos applikátort az intézmény előírásainak és a helyi követelményeknek megfelelően kell megsemmisíteni.