EBIXA 5 MG/KIPUMPÁLT ADAG, BELSŐLEGES OLDAT
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - EBIXA 5 MG/
A kezelést csak az Alzheimer típusú demencia diagnosztizálásában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos kezdheti el, illetve felügyelheti.
Adagolás
A kezelés csak akkor kezdhető meg, ha biztosított a beteg gyógyszerszedését rendszeresen ellenőrző személy. A diagnózist a mindenkor érvényben lévő diagnosztikai irányelvek szerint kell felállítani. A memantin tolerálhatóságát és adagolását rendszeresen felül kell vizsgálni, lehetőleg a kezelés megkezdését követő három hónapon belül. Ezt követően a memantin terápiás előnyét és a beteg kezeléssel szembeni toleranciáját az érvényben lévő klinikai irányelvek szerint kell rendszeresen felülvizsgálni. A fenntartó kezelés mindaddig folytatható, ameddig a memantin-kezelés terápiás előnyöket biztosít és a beteg tolerálja azt. A kezelés abbahagyása mérlegelendő, ha a terápiás hatás már nem bizonyított vagy a beteg nem tolerálja a kezelést.
Felnőttek
Dózisnövelés
A maximális napi adag 20 mg naponta egyszer. A nemkívánatos hatások kockázatának csökkentése érdekében a fenntartó dózist a terápia első 3 hete folyamán heti 5 mg-os dózisnöveléssel állítják be az alábbiak szerint:
-
hét (1-7. nap)
A páciens naponta 0,5 ml oldatot (5 mg),egy kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
hét (8-14. nap)
A páciens naponta 1 ml oldatot (10 mg), két kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
hét (15-21. nap)
A páciens naponta 1,5 ml oldatot (15 mg), három kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be 7 napig.
-
héttől kezdve
A páciens naponta egyszer 2 ml oldatot (20 mg), négy kipumpálásnak megfelelő adagot vegyen be.
Fenntartó dózis
A javasolt fenntartó dózis 20 mg (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag)
naponta.
Idősek
A klinikai vizsgálatok alapján a 65 év feletti betegek kezeléséhez a fent leírtak szerint beállított napi
20 mg-os dózis (2 ml oldat, a pumpa négyszeri lenyomásának megfelelő adag) ajánlott.
Vesekárosodás
Kismértékben csökkent veseműködésű betegek esetében (kreatinin-clearance 50-80 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Középsúlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 30-49 ml/perc) a napi dózis 10 mg (1 ml oldat, a pumpa két kipumpálásnak megfelelő adag). Amennyiben a kezelést a beteg legalább 7 napig jól tolerálta, úgy az adag a standard titrálási séma szerint napi 20 mg-ig emelhető. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance 5-29 ml/perc) a napi adag 10 mg (1 ml oldat, a pumpa két kipumpálásnak megfelelő adag).
Májkárosodás
Enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (Child-Plugh A és Child-Pugh B) nincs szükség dózismódosításra. A memantin súlyos májkárosodásban történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Súlyos mértékű májkárososdásban szenvedő betegeknél az Ebixa alkalmazása nem ajánlott.
Gyermekek
Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Az alkalmazás módja
Az Ebixa-t naponta egyszer, szájon át kell bevenni, minden nap ugyanabban az időben. Az oldat akár étkezés közben, akár attól függetlenül is bevehető. Az oldatot az üvegből vagy a pumpából nem szabad közvetlenül a szájba önteni vagy pumpálni, hanem a pumpa segítségével kanálra vagy egy pohár vízbe kell adagolni.
Az elkészítésre és a készítmény használatára vonatkozó részletes útmutatót lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Fokozott óvatosság javasolt epilepsziásoknál és azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében konvulziók vagy epilepsziára hajlamosító tényezők szerepelnek.
Más N-metil-D-aszpartát (NMDA)-antagonisták – pl. amantadin, ketamin vagy dextrometorfán – egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ezek a vegyületek a memantinnal megegyező receptor rendszerre hatnak, így (az elsődlegesen a központi idegrendszerrel [KIR] kapcsolatos) mellékhatások gyakorisága és intenzitása fokozódhat (lásd 4.5 pont).
Egyes tényezők emelhetik a vizelet pH értékét (lásd 5.2 pont „Elimináció”), ami a beteg fokozott ellenőrzését teheti szükségessé. Ilyen faktor lehet például az étrend drasztikus megváltozása, pl. húst
tartalmazó étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy lúgos gyomorsavlekötők fokozott bevitele. Továbbá a vizelet pH értékének emelkedését okozhatja a renalis tubularis acidosis (RTA), vagy a vizeletvezető rendszer Proteus baktériumok által okozott súlyos gyulladása is.
A legtöbb klinikai vizsgálatból kizárták az olyan betegeket, akik kevéssel a vizsgálatot megelőzően szívinfarktuson estek át, nem kompenzált congestiv szívelégtelenségben szenvedtek (NYHA III-IV) vagy magas vérnyomásuk nem volt egyensúlyban. Ennek következtében csak kevés adat áll rendelkezésünkre és ilyen állapotú betegeket szorosan ellenőrizni kell.
Az Ebixa szorbitot és káliumot tartalmaz
Ez a gyógyszer 100 mg szorbitot tartalmaz grammonként, ami megfelel 200 mg/4 kipumpált adagnak.
Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában a készítmény nem szedhető.
Továbbá a készítmény kevesebb mint 1 mmol (39 mg) per adag káliumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag
„káliummentes”.
A memantin farmakológiai hatása és hatásmechanizmusa alapján az alábbi interakciókkal kell
számolni:
-
A hatásmechanizmus alapján feltehető, hogy az L-dopa, dopaminerg agonisták és antikolinerg szerek hatása erősödhet az NMDA-antagonisták, pl. a memantin, egyidejű alkalmazása esetén. A barbiturátok és neuroleptikumok hatása csökkenhet. A memantin izomrelaxánsokkal, dantrolen vagy baklofénnel történő egyidejű alkalmazása befolyásolhatja ezek hatását, és a dózis módosítására lehet szükség.
-
A farmakotoxikus pszichózis kockázata miatt kerülendő a memantin és az amantadin egyidejű
alkalmazása. Mindkét vegyület kémiailag rokon az NMDA-antagonistákkal. Ugyanez igaz lehet a ketamin és dextrometorfán esetében is (lásd. 4.4 pont). Egy olyan esetet is közöltek, amely bizonyos kockázatra utal a memantin és fenitoin kombinált alkalmazása esetén.
-
A vesén át az amantadinnal megegyező kationos transzportrendszer révén kiválasztódó más hatóanyagok, mint pl. a cimetidin, ranitidin, prokainamid, kinidin, kinin és nikotin, szintén kölcsönhatásba léphetnek a memantinnal, ami potenciálisan magasabb plazmaszintet okozhat.
-
A memantin hidroklorotiaziddal (HCT-vel), vagy bármely HCT-t tartalmazó készítménnyel való párhuzamos alkalmazása esetén a HCT szérumszintje csökkenhet.
-
A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően warfarinnal történt kombináció esetén egyedi
esetekben a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) emelkedéséről számoltak be. Noha erre vonatkozóan oki összefüggést nem állapítottak meg, a protrombin idő vagy a Nemzetközi Normalizált Ráta (INR) szoros ellenőrzése javasolt orális antikoagulánssal történő együttadás esetén.
Egyszeri gyógyszeradag alkalmazása mellett az egészséges fiatalokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban (PK) nem észleltek számottevő, a hatóanyagok közötti kölcsönhatást a memantin és a gliburid/metformin vagy a donepezil között.
Egy egészséges fiatalokkal végzett klinikai vizsgálatban a memantin nem befolyásolta lényegesen a galantamin farmakokinetikáját.
A memantin in vitro nem gátolta a CYP 1A2, 2A6, 2C9, 2D6, 2E1, 3A enzimeket, a flavin tartalmú monoxigenázt, az epoxid-hidrolázt vagy a szulfatálást.
Terhesség
A memantin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem vagy csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek arra utalnak, hogy az emberi dózisnak megfelelő, vagy enyhén magasabb adagolás mellett a memantin potenciálisan lassíthatja a méhen belüli fejlődést (lásd 5.3 pont). Az ember esetén a lehetséges kockázat ismeretlen. Terhesség alatt a memantin nem alkalmazható, hacsak nem egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a memantin átjut-e a humán anyatejbe, de a vegyület lipofil tulajdonságát
figyelembe véve valószínű, hogy igen. Memantin kezelés alatt álló nők nem szoptathatnak.
Termékenység
Nem észlelték a memantin férfi és nő termékenységre kifejtett mellékhatását.
A közepesen súlyos és súlyos Alzheimer-betegség rendszerint gátolja a járművezetési és gépkezelési képességet. Továbbá az Ebixa kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért az ambuláns betegeket fokozott óvatosságra kell inteni.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az enyhétől a súlyos stádiumig terjedő demenciában végzett klinikai vizsgálatokban összesen 1784 beteget kezeltek Ebixával, 1595 beteg pedig placebót kapott, és az Ebixa, illetve a placebo mellett előforduló mellékhatások gyakorisága összességében nem különbözött.
A mellékhatások általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak voltak. A leggyakoribb olyan mellékhatás, ami az Ebixa csoportban gyakrabban fordult elő, mint a placebo
csoportban a szédülés (6,3% vs 5,6%), a fejfájás (5,2% vs 3,9%), a székrekedés (4,6% vs 2,6%), az
aluszékonyság (3,4% vs 2,2%) és a hipertenzió (4,1% vs 2,8%) volt.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatban felsorolt, következő mellékhatásokat az Ebixával végzett klinikai vizsgálatok során, illetve a készítmény piaci bevezetése óta gyűjtötték össze.
A mellékhatásokat szervrendszerenként az elfogadott osztályozás szerint az alábbi gyakorisági
csoportokba sorolták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥1/1 000
– < 1/100), ritka (≥1/10 000 – < 1/1 000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| SZERVRENDSZERI OSZTÁLY | GYAKORISÁG | MELLÉKHATÁS |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nem gyakori | Gombás fertőzések |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Gyógyszer túlérzékenység |
| Pszichiátriai kórképek | Gyakori | Aluszékonyság |
| Nem gyakori | Zavartság | |
| Nem gyakori | Hallucinációk1 | |
| Nem ismert | Pszichotikus reakciók2 | |
| Idegrendszeri betegségek éstünetek | Gyakori | Szédülés |
| Gyakori | Egyensúlyzavar | |
| Nem gyakori | Járászavar | |
| Nagyon ritka | Görcsrohamok | |
| Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek | Nem gyakori | Szívelégtelenség |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | Hipertenzió |
| Nem gyakori | Vénás trombózis/tromboembólia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | Nehézlégzés |
| Emésztőrendszeri betegségek éstünetek | Gyakori | Székrekedés |
| Nem gyakori | Hányás | |
| Nem ismert | Pancreatitis2 | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Gyakori | Emelkedett májfunkciós értékek |
| Nem ismert | Hepatitis | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | Fejfájás |
| Nem gyakori | Kimerültség |
1Hallucinációkat elsősorban súlyos stádiumú Alzheimer-kóros betegeknél figyeltek meg.
2A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően regisztrált egyedi esetek.
Az Alzheimer-betegség depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal és öngyilkossággal társult. A gyógyszer kereskedelmi bevezetését követően Ebixával kezelt betegeknél is jelentettek ilyen reakciókat.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a
hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A klinikai vizsgálatból és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a túladagolásról csak kevés információ áll rendelkezésre.
Tünetek
Relatíve nagy dózisú túladagolások (200 mg illetve 105 mg/nap 3 napig) vagy csak fáradékonysággal, gyengeséggel és/vagy hasmenéssel vagy semmilyen tünettel nem jártak. A 140 mg alatti vagy nem ismert adagú túladagolások mellett a betegeknél központi idegrendszeri (zavartság, álmosság, aluszékonyság, szédülés, izgatottság, agresszió, hallucináció és járászavar) és/vagy emésztőrendszeri tünetek (hányás és hasmenés) jelentkeztek.
A legnagyobb túladagolást, összesen 2000 mg memantin orális bevételét, a beteg központi idegrendszeri tünetekkel (10 napos kóma, később diplopia és nyugtalanság) élte túl. A beteg tüneti kezelést és plazmaferezist kapott. A beteg maradandó szövődmény nélkül felgyógyult.
Egy másik nagy dózisú túladagolási esetben a beteg szintén életben maradt, és felgyógyult. A beteg 400 mg memantint vett be orálisan. A betegnél központi idegrendszeri tünetek léptek fel , pl. nyugtalanság, pszichózis, látási hallucinációk, fokozott görcskészség, aluszékonyság, stupor és eszméletvesztés.
Kezelés
Túladagolás esetén tüneti kezelés szükséges. Az intoxikáció és túladagolás kezelésére nincs specifikus antidotum. A hatóanyagok eltávolítására szükség esetén a standard klinikai eljárás, pl. gyomormosás, aktív szén (az enterohepatikus körforgás megszakítása), a vizelet savanyítása, forszírozott diurézis alkalmazandó.
A központi idegrendszer (KIR) túlstimulálására utaló jelek és tünetek esetén óvatos tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó.
Farmakológiai tulajdonságok - EBIXA 5 MG/
Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok. Egyéb anti-demencia gyógyszerek, ATC-besorolás: N06D X01
Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy neurodegeneratív demencia esetében a glutamát neurotranszmisszió, különösen az NMDA-receptorok működési zavara, egyaránt hozzájárul a tünetek megjelenéséhez és a betegség progressziójához.
A memantin egy feszültségfüggő, közepes affinitású, nem kompetitív NMDA-receptor antagonista. A memantin modulálja azt a glutamát okozta patológiásan megnövekedett izgalmi szintet, mely neuronális diszfunkcióhoz vezethet.
Klinikai vizsgálatok
Egy középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros betegekkel (a Mini-Mentál állapotfelmérő vizsgálat [Mini Mental State Examination – MMSE] eredménye a vizsgálatba való bevonáskor 3-14 pont) végzett, memantin monoterápával folytatott pivotális vizsgálatba összesen 252 járóbeteget vontak be. A memantin kezelés 6 hónap után az alábbi skálákon felülmúlta a placebo hatását (OC-elemzés [observed cases analysis]): a CIBIC-plus skálán (Clinician’s Interview Based Impression of Change; a klinikusoknak a beteggel készített interjú alapján alkotott véleménye a beteg állapotváltozásáról): p=0,025; az ADCS-ADLsev skálán (Alzheimer’s Disease Cooperative Study – Activities of Daily Living; az Alzheimer-kór kooperatív vizsgálat – mindennapi tevékenységek értékelésére kidolgozott
mutatója): p=0,003; és a SIB skálán (Severe Impairment Battery; a jelentős mértékű állapotromlás értékelésére kidolgozott mutató) : p=0,002.
Egy enyhe-középsúlyos Alzheimer-betegségben szenvedő betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 10-22)
végzett, memantin monoterápiával folytatott pivotális vizsgálatba 403 beteget vontak be. Az elsődleges végpontok tekintetében a memantin szignifikánsan jobb hatásúnak bizonyult a placebónál (a 24. héten a LOCF [Last Observation Carried Forward, vagyis a hiánypótlás az utolsó mért értékkel] módszer alkalmazásával végzett elemzés alapján, az alábbi két skálán: az ADAS-cog skálán [Alzheimer’s Disease Assessment Scale – kognitív domain; vagyis az Alzheimer-kór állapotfelmérő skálájának kognitív alskálája]: p=0,003; ill. a CIBIC-plus skálán: p=0,004). Egy másik enyhe-középsúlyos Alzheimer-kóros betegekkel (kiindulási MMSE összpontszám: 11-23) végzett,memantin monoterápiával folytatott vizsgálatba összesen 470 beteget vontak be. Az előzetesen meghatározott elvek szerint végzett elődleges értékelésben az elsődleges hatékonysági mutatón a 24. héten nem értek el statisztikailag szignifikáns különbséget.
Hat IIII-as fázisú, placebo-konrollált, 6 hónapos (memantin monoterápiával ill. már meghatározott dózisú acetilkolinészteráz-gátlót szedő betegek memantin kezelésével folytatott) vizsgálatban résztvevő középsúlyos-súlyos Alzheimer-kóros (kiindulási MMSE összpontszám: <20) betegek adatainak metaanalízise szerint a memantin statisztikailag szignifikánsan hatékonyabb volt a kognitív, a globális és a funkcionális paramétereken is. Külön elemezve azokat a betegeket, akiknél mindhárom paraméter egyidejűleg rosszabbodott az eredmények azt mutatták, hogy a memantin statisztikailag szignifikánsan késleltette a rosszabbodást: kétszer annyi beteg állapota romlott mindhárom paraméteren egyidejűleg a placebo csoportban, mint amennyié a memantin csoportban (21% vs 11%, p<0,0001).
Felszívódás
A memantin abszolút biohasznosulása körülbelül 100%-os. A tmax 3 és 8 óra között van. Nincs arra
mutató jel, hogy az étel befolyásolná a memantin felszívódását.
Eloszlás
Napi 20 mg-os memantin dózissal 70-150 ng/ml (0,5-1 μmol) érték közötti egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, mely egyénenként nagy mértékben eltért. 5-30 mg-os napi dózis mellett 0,52-es átlagos (cerebrospinalis folyadék, CSF) liquor/szérum arányt mértek. A megoszlási térfogat körülbelül 10 l/kg. A memantin plazmafehérjékhez való kötődésének mértéke körülbelül 45%.
Biotranszformáció
Az emberi szervezetben keringő memantin-rokon anyagok 80%-a az anyavegyületként van jelen. A fő emberi metabolitok az N-3,5-dimetil-gludantán, a 4- és 6-hidroxi-memantin izomerikus keveréke, valamint az 1-nitrozo-3,5-dimetil-adamantán. Ezen metabolitok közül egyik sem rendelkezik NMDA-antagonista aktivitással. In vitro nem mutattak ki citokróm P 450 által katalizált metabolizmust.
A 14C-memantin orális beadását vizsgáló kutatásban a bevitt dózis átlagosan 84%-a 20 napon belül
eliminálódott, több mint 99%-a a veséken keresztül választódott ki.
Elimináció
A memantin eliminációja monoexponenciális, a terminális t1/2 60-100 óra. A normális veseműködésű önkénteseken 170 ml/perc/1,73 m2 teljes clearance (Cltot) volt mérhető, és a teljes renális clearance egy része tubuláris szekréció útján ment végbe.
A vesében történő kiválasztás bizonyos mértékű tubuláris reabszorpcióval jár, amelyet valószínűleg kationos szállító-proteinek közvetítenek. A memantin renális eliminációs aránya lúgos vizelet mellett hetedére-kilencedére csökkenhet (lásd. 4.4 pont). A vizelet lúgosságának oka lehet az étrend drasztikus megváltoztatása, pl. hústartalmú étrendről vegetáriánus étrendre való áttérés, vagy alkalizáló gyomorsav lekötők nagymértékű bevitele is.
Linearitás
Önkénteseken végzett vizsgálatokban a memantin farmakokinetikája a 10-40 mg-os
dózistartományban lineáris.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás kapcsolat
A memantin napi 20 mg-os dózisa mellett a liquor (CSF) szintje megegyezik a memantin ki-értékével (ki=inhibitor konstans), ami az emberi frontális agykéregben 0,5 μmol.
Gyógyszerészeti jellemzők - EBIXA 5 MG/
4 év.
Az oldatot tartalmazó palack kinyitása után a készítmény 3 hónapig tartható el.
Legfeljebb 30˚C-on tárolandó.
A pumpával felszerelt üveg csak függőleges helyzetben tárolható és szállítható.
50 ml (és 10 × 50 ml) barna üvegpalackban (II-es típusú) és 100 ml barna üvegpalackban (III-as típusú).
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Nincsenek különleges előírások.
Az első használat előtt a pumpás adagolót az üvegre fel kell csavarni. A csavaros kupak eltávolításához az üveg kupakját az óramutató járásával ellenkező irányba forgatva kell teljesen lecsavarni (1.ábra)
A pumpa felszerelése az üvegre:
A pumpás adagolót ki kell venni a műanyag zacskóból (2.ábra), és a műanyag csövet óvatosan az üvegbe csúsztatva kell felhelyezni az üveg tetejére. Ezután a pumpás adagolót az üveg nyakához szorítva addig kell az óramutató járásával megegyező irányban csavarni, amíg szorosan illeszkedik (3.ábra). A pumpás adagolót az alkalmazás elkezdésekor csak egyszer kell felcsavarni, és utána soha nem kell már lecsavarni.
A pumpás adagoló alkalmazása:
A pumpás adagoló feje két pozíció között könnyen forgatható – az óramutató járásával ellenkezőleg
(nyitott állapot) illetve az óramutató járásával megegyező irányban (zárt állapot). Zárt állapotban a
pumpás adagoló fejét nem szabad lenyomni. Az oldatot csak nyitott állapotban lehet adagolni. Ehhez a pumpás adagoló fejét egynyolcad fordulatnyit kell a nyíl irányában ütközésig fordítani (4.ábra)
Ezt követően a pumpás adagoló már használható. A pumpás adagoló előkészítése:
A pumpás adagoló az első alkalmazásnál még nem a megfelelő mennyiségű belsőleges oldatot fogja adagolni. Ezért a pumpát elő kell készíteni (fel kell tölteni), ötször egymás után lenyomva a pumpás adagolót (5.ábra).
Az így kiadagolt oldatot ki kell dobni. A következő alkalommal a pumpás adagoló fejét teljesen lenyomva (vagyis egy adagot kipumpálva) az adagoló már a megfelelő dózist adagolja (1 kipumpálás 0,5 ml belsőleges oldatnak felel meg, ami 5 mg memantin-hidroklorid hatóanyagot tartalmaz; 6.ábra)
A pumpás adagoló helyes használata:
Az üveg sík, vízszintes felületre – például egy asztal tetejére – helyezve, függőleges helyzetben használandó. A szórófej alá kevés vizet tartalmazó poharat vagy kanalat kell tartani, és az adagoló pumpa fejét határozott, de nyugodt és egyenletes mozdulattal (nem túl lassan) lefelé kell nyomni ütközésig (7. és 8.ábra).
Az adagoló pumpa fejét ezután fel lehet engedni, és a pumpa így készen áll a következő pumpálásra. Az adagoló pumpa csak az adott üvegre és az abban tárolt memantin-hidroklorid oldat adagolására
alkalmazható, más anyagra vagy tartályra nem. Amennyiben az adagoló pumpa nem a fenti leírtaknak és a tájékoztatásnak megfelelően működik, a beteg kezelőorvosa vagy gyógyszerésze tanácsát kell kérje. A pumpás adagolót használat után le kell zárni.