ELADYNOS 80 MIKROGRAMM/ADAG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT INJEKCIÓS TOLLBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ELADYNOS 80 MIKROGRAMM/ADAG
Fokozott csonttörési kockázattal rendelkező postmenopausában lévő nők osteoporosisának kezelése javallott (lásd 5.1 pont).
Adagolás
Az ajánlott dózis naponta egyszer 80 mikrogramm.
Az abaloparatid-kezelés maximális teljes időtartama 18 hónap lehet (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A betegeket kalcium- és D-vitaminpótlásban kell részesíteni, ha a táplálékkal történő bevitel nem megfelelő.
Az abaloparatid-kezelés leállítását követően a betegek a terápiát más osteoporosis elleni kezelési módszerekkel, például biszfoszfonáttal folytathatják.
Kihagyott dózis
Ha a beteg elfelejtette vagy nem volt lehetősége a szokásos időben beadni egy adagot, a beteg a beadás szokásos idejétől számított 12 órán belül beadhatja az injekciót. Ugyanazon a napon egynél több injekciót nem lehet beadni és pótolni sem szabad az elmulasztott adagot.
Különleges populációk Idősek
Az életkor alapján nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Az abaloparatid nem alkalmazható súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, köztük végstádiumú vesebetegeknél (end-stage renal disease, lásd 4.3 pont). Enyhe és közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Nincs adat a készítmény májkárosodás esetén történő alkalmazásáról. Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra, mert a májkárosodás várhatóan nem befolyásolja jelentős mértékben az abaloparatid-expozíciót (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Biztonsági okokból az abaloparatid nem alkalmazható 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél (lásd 5.3 pont).
Az alkalmazás módja
Kizárólag subcutan alkalmazásra.
Az első injekció(ka)t a betegnek vagy gondozójának kell beadnia megfelelően képzett egészségügyi szakember útmutatásai alapján (lásd 4.4 pont). A betegeknek és/vagy gondozóiknak meg kell tanítani az abaloparatid subcutan injekció beadásának helyes technikáját (lásd 6.6 pont). A betegek tájékoztatására minden dobozban részletes használati útmutató is rendelkezésre áll az injekciós toll helyes alkalmazásáról.
Az abaloparatid injekciót a has alsó részébe kell beadni. Naponta változtatni kell az injekció beadási helyét. Az injekciót minden nap körülbelül ugyanabban az időben kell beadni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Terhesség és szoptatás (lásd 4.6 pont).
-
Fogamzóképes nők (lásd 4.6 és 5.3 pont).
-
A kezelés kezdete előtt fennálló hyperkalcaemia.
-
A szérum alkalikus-foszfatáz-szintjének ismeretlen etiológiájú emelkedése.
-
Az osteosarcoma fokozott kockázata, például a csontrendszer előzetes külső besugárzása vagy implantációs sugárkezelése esetén (lásd 5.3 pont).
-
A csontrendszert érintő malignus folyamatok vagy csontmetastasis esetén.
Orthostaticus hypotensio és emelkedett szívfrekvencia
Az abaloparatid alkalmazása esetén orthostaticus hypotensio és szívfrekvencia emelkedésével járó tranziens epizódok fordulhatnak elő, jellemzően az injekció beadása után 4 órán belül. A tünetek közé tartozik a szédülés, palpitatio, tachycardia vagy hányinger, a tünetek lefekvésre elmúlhatnak. Az első abaloparatid injekció(ka)t a megfelelően képzett egészségügyi szakember útmutatásai alapján kell beadni, aki megfigyelheti a beteget az injekció beadását követő első órában. Az abaloparatidot mindig úgy kell beadni, hogy ha szükséges a beteg le tudjon ülni vagy feküdni.
Az abaloparatid az érfal simaizomzatán vasodilator, a szívizomban pedig pozitív chronotrop / inotrop hatást válthat ki. Fontos egyedi kockázatbecslést végezni. Az abaloparatid-kezelés megkezdése előtt értékelni kell a vérnyomást, a kardiális státuszt és az EKG-t. Szívbetegségben szenvedőknél monitorozni kell a betegség állapotát. Súlyos orthostaticus hypotensio vagy súlyos kardiovaszkuláris tünetek megjelenése esetén a kezelést fel kell függeszteni.
Hyperkalcaemia
Normokalcaemiás betegeknél az abaloparatid injekció beadása után a szérum kálciumkoncentrációjának átmeneti emelkedése fordulhat elő. A szérum-kalciumkoncentráció a beadás után körülbelül 4 órával éri el a maximumát, és 24 óra után tér vissza a kiindulási értékre. Ezért a szérum-kálciumkoncentráció meghatározására a vérmintát az utolsó injekció beadása után körülbelül 24 órával kell levenni. A kezelés alatt nincs szükség a kalciumszint rutin monitorozására azoknál a betegeknél, akiknél nem fokozott a hyperkalcaemia kockázata.
Hyperkalciuria és urolithiasis
Az abaloparatid hyperkalciuriát okozhat. Nem ismert, hogy az abaloparatid súlyosbíthatja-e a jelenleg aktív vagy korábbi urolithiasist. Aktív vagy közelmúltbeli hyperkalciuria gyanúja esetén a vizelet kalcium-kiválasztásának mérése megfontolandó.
A kezelés időtartama
Az abaloparatid-kezelés maximális teljes időtartama 18 hónap lehet. Patkányokkal végzett vizsgálatokban az abaloparatid hosszú távú alkalmazása során az osteosarcoma előfordulása fokozódott (lásd 5.3 pont).
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek abaloparatiddal. A farmakokinetikai jellemzői alapján az
abaloparatid kis valószínűséggel okoz gyógyszerkölcsönhatást.
Nem áll rendelkezésre adat az abaloparatid hatásosságával kapcsolatban korábban vagy az abaloparatid- kezeléssel egyidejűleg biszfoszfonát- vagy glükokortikoid-kezelést alkalmazó betegeknél.
Az abaloparatid-kezeléssel egyidejűleg alkalmazott vazoaktív gyógyszerek hajlamosíthatnak orthostaticus hypotensio kialakulására, mert az abaloparatid vérnyomáscsökkentő hatása fokozott lehet, lásd 4.4 pont.
Szórványos esetismertetések szerint a hyperkalcaemia hajlamosíthat digitálisz toxicitás kialakulására. Mivel az abaloparatid átmenetileg emeli a szérumkalciumszintet, digitáliszt szedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni.
Ez a gyógyszer nem javallott fogamzóképes nőknek. Nem használható terhes nőknél, potenciális terhesség esetén vagy szoptató nőknél (lásd 4.1 és 4.3 pont).
Terhesség
Terhesség alatt az Eladynos alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Szoptatás
Nem ismert, hogy az abaloparatid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az újszülöttre / csecsemőre nézve a
kockázatot nem lehet kizárni. Szoptatás alatt az Eladynos alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Termékenység
Nincsenek klinikai adatok az abaloparatid humán termékenységre kifejtett hatásáról. Patkányokkal végzett vizsgálatokban az abaloparatid nem befolyásolta a hím fertilitást (lásd 5.3 pont).
Az abaloparatid nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az abaloparatid alkalmazása után tranziens orthostaticus hypotonia vagy szédülés előfordulhat (lásd 4.8 pont). Ebben az esetben tartózkodni kell a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől, amíg a tünetek fennállnak.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatás az ACTIVE vizsgálatban abaloparatiddal kezelt betegeknél a hyperkalciuria (15,6%), szédülés (11,1%), hátfájdalom (8,6%), hányinger (8,5%), fejfájás (8,5%), arthralgia (8,4%), hypertensio (6,8%), az injekció beadási helyén kialakuló reakció (6,2%) és palpitatio (5,6%) volt.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az ACTIVE vizsgálatban abaloparatiddal kezelt betegek 90,3%-ánál és a placebóval kezelt betegek 88,4%-ánál jelentettek legalább 1 mellékhatást.
Az ACTIVE vizsgálatban az osteoporosis kezelésére alkalmazott abaloparatiddal kapcsolatos mellékhatások és a forgalomba hozatal után jelentett mellékhatások az alábbi táblázatban láthatók. A mellékhatások alábbiakban található felsorolása a MedDRA szervrendszeren és a következő gyakorisági kategóriákon alapul: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 –
< 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a
rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
-
táblázat – A mellékhatások táblázatos felsorolása
Immunrendszeri betegségek és tünetekNem gyakori: túlérzékenységNem ismert: anafilaxiás reakció Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetekGyakori: hyperkalcaemia, hyperuricaemia Pszichiátriai kórképekGyakori: insomnia Idegrendszeri betegségek és tünetekNagyon gyakori: szédülésGyakori: fejfájás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetekGyakori: palpitatio, tachycardia Érbetegségek és tünetekGyakori: hypertoniaNem gyakori: orthostaticus hypotensio Emésztőrendszeri betegségek és tünetekGyakori: hányinger, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, hányásNem gyakori: hasi feszülés A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tüneteiGyakori: pruritus, kiütés A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tüneteiGyakori: hátfájdalom, arthralgia, végtagfájdalom, izomgörcs (hát és lábak), csontfájdalom Vese- és húgyúti betegségek és tünetekNagyon gyakori: hyperkalciuriaGyakori: nephrolithiasis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciókGyakori: az injekció beadásának helyén jelentkező reakció, fáradtság, asthenia, rossz közérzetNem gyakori: fájdalom Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Emelkedett szívfrekvencia
A QT-vizsgálatban a placebóhoz képest az átlagos szívfrekvencia emelkedése 14,5 szívverés/perc (beats per minute, bpm) volt a beadás után 15 perccel. A szívfrekvencia emelkedése a dózis beadása utáni első órában volt a legkifejezettebb, de néhány betegnél akár 6 órával a dózis beadása után is jelen volt.
Az ACTIVE vizsgálatban a dózis beadása után egy órával mérték a szívfrekvenciát minden vizsgálati viziten, és az eredmények alapján a medián szívfrekvencia a dózis beadása előtti értékhez képest 14 bpm értékkel nőtt az abaloparatiddal kezelt betegeknél, és 7 bpm értékkel a placebóval kezelt betegeknél.
Azoknál a betegeknél, akiknél az első dózis beadása után 1 órával a szívfrekvencia > 20 bpm értékkel emelkedett, nagyobb valószínűséggel alakult ki palpitatio és/vagy > 20 bpm értékkel magasabb szívfrekvencia a következő kezelés alkalmával. Az abaloparatidot alkalmazó betegeknél 1,6%-ban jelentettek tachycardiát és sinus tachycardiát mellékhatásként, ez az arány a placebocsoportban 0,4% volt.
Orthostaticus hypotensio
Postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél az abaloparatid-csoportban 1%-ban jelentettek orthostaticus hypotensiót mellékhatásként, ez az arány a placebocsoportban 0,6% volt.
Injekció beadásának helyén jelentkező reakciók
Az abaloparatid az injekció beadásának helyén reakciót okozhat, ideértve az injekció beadásának helyén jelentkező véraláfutást, erythemát, bevérzést, túlérzékenységi reakciót, fájdalmat, kiütést és duzzanatot. A teljes incidencia az abaloparatid karon 5,3% volt, ezzel szemben a placebocsoportban 4,0% volt.
Laboratóriumi eredmények Szérumkalcium
Az abaloparatid átmeneti szérumkalciumszint emelkedést okozhat az adag beadása után 4 órával. A
hyperkalcaemia, amit albuminnal korrigált szérumkalciumként definiáltak ≥ 2,67 mmol/l (vagy
≥ 10,7 mg/dl) teljes incidenciája az abaloparatid-karban magasabb volt (3,3%) a placebocsoporthoz viszonyítva (0,4%).
Szérumhúgysav
Az abaloparatid növelte a szérum-húgysavkoncentrációt. Az ACTIVE vizsgálatban az abaloparatid- csoport betegeinek 25%-ánál a húgysav-koncentráció a kiinduláskor normális volt, és később a normál tartomány fölé emelkedett, ez az érték a placebocsoportban 5% volt.
Hyperkalciuria és urolithiasis
A postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőbetegek részvételével végzett klinikai vizsgálatban a vizelet kalcium: kreatinin arány > 0,00113 mmol/µmol (vagy > 400 mg/g) teljes incidenciája magasabb volt az abaloparatid- (20%), mint a placebocsoportban (15%). Urolithiasis előfordulását 1,4%-ban jelentették abaloparatiddal kezelt betegeknél és 1,2%-ban placebóval kezelt betegeknél.
Immunogenitás
A 18 hónapig abaloparatiddal kezelt betegek 42,9%-ánál alakultak ki abaloparatid-ellenes antitestek, és 28,5%-ban termelődtek in vitro neutralizáló ellenanyagok. Az abaloparatid-ellenes antitestek képződése az abaloparatid megnövekedett clearance-értékével jár. Ezek a clearance-értékkel kapcsolatos változások elképzelhető, hogy azzal vannak összefüggésben, hogy az abaloparatid-ellenes antitestek zavarják az abaloparatid plazmakoncentrációjának pontos mérését. Az ellenanyaggal rendelkező vagy in vitro neutralizáló ellenanyagokkal rendelkező betegeknél nem különbözött klinikailag releváns mértékben a biztonságosság és hatásosság az ellenanyaggal nem rendelkező betegekhez viszonyítva.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az
V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Jelek és tünetek
Klinikai vizsgálatokban az abaloparatidot subcutan egyetlen, legfeljebb 320 mikrogrammos dózisban, illetve legfeljebb 120 mikrogramm/nap ismételt dózisban alkalmazták 7 napig. Az elsődleges dóziskorlátozó mellékhatás a posturalis szédülés volt.
A túladagolás várható hatásai közé tartozik a tranziens hyperkalciuria, hyperkalcaemia, hányinger, szédülés, palpitatio, orthostaticus hypotensio és fejfájás.
Az injekciós toll egy korábbi változatával végzett klinikai programban egy olyan betegnél jelentettek véletlen túladagolást, aki 400 mikrogramm abaloparatidot alkalmazott egy nap alatt (az ajánlott klinikai dózis 5-szöröse). A betegnél asthenia, fejfájás, hányinger és szédülés jelentkezett. A szérum kalciumértékét nem értékelték a túladagolás napján, de a következő napon a beteg szérum kalciumszintje a normál tartományban volt.
A túladagolás kezelése
Az abaloparatidnak nincs specifikus antidótuma. A gyanított túladagolási esetek kezelésének magában kell foglalnia a kezelés átmeneti felfüggesztését, a szérum-kalciumkoncentráció monitorozását és a megfelelő szupportív intézkedések, pl. folyadékpótlás alkalmazását.
Farmakológiai tulajdonságok - ELADYNOS 80 MIKROGRAMM/ADAG
Farmakoterápiás csoport: Kalcium homeostasis, Parathyreoid hormonok és analógjaik, ATC kód: H05AA04
Hatásmechanizmus
Az abaloparatid egy 34 aminosavból álló peptid, amely 41%-os homológiát mutat a parathormonnal [PTH(1-34)] és 76%-os homológiát mutat a parathormonszerű peptiddel [parathyroid hormone related peptide, PTHrP(1-34)], a PTH1 receptor jelátviteli út egy aktivátora. Az abaloparatid az oszteoblasztaktivitás stimulálásával serkenti az új csont képződését a trabekuláris és kortikális csontok felszínén.
Az abaloparatid átmenetileg és korlátozottan növeli a csont reszorpcióját és fokozza a csontsűrűséget. Klinikai hatásosság és biztonságosság
Egy randomizált, multicentrikus, kettős vak, placebokontrollos, nyílt elrendezésű aktív összehasonlító anyagot (teriparatid) alkalmazó vizsgálatban (ACTIVE vizsgálat) értékelték a napi egyszeri abaloparatid hatásosságát és biztonságosságát. A vizsgálati kezelés 18 hónapig, az utánkövetés 1 hónapig tartott, a vizsgálatban 2070 postmenopausalis 50 és 86 év közötti (átlagéletkor 69; 15% volt < 65 éves, 65% volt 65 és <75 év közötti és 20% volt ≥ 75 éves) nő vett részt, akiket a bevonás után véletlenszerűen besoroltak a 80 mikrogramm abaloparatidot (N = 696), placebót (N = 688) vagy 20 mikrogramm teriparatidet (N = 686) alkalmazó csoportba. A betegek közel 76%-a kaukázusi, 19%-a ázsiai és 4%-a fekete bőrű volt. A teljes vizsgálati populáció 28%-a hispán volt. Minden nő napi kalcium (500-1000 mg) és D-vitamin (400-800 IU) pótlásban részesült. Az ACTIVE vizsgálat elsődleges végpontja az új csigolyatörések kialakulásának incidenciája volt abaloparatiddal kezelt betegeknél a placebóhoz viszonyítva.
Kiinduláskor az átlagos T-pontszám -2,9 volt az ágyéki gerincszakasz esetén, -2,2 a combnyak esetén és -1,9 a teljes csípő esetén. A kiinduláskor a betegek 42%-ánál nem volt jelen korábbi törés, 23%-ának volt legalább egy megelőző csigolyatörése, és 43%-ának volt legalább egy korábbi nem csigolyát érintő törése.
Új csigolyatörésekre gyakorolt hatás
Az ACTIVE vizsgálatban 18 hónap után az abaloparatid és a teriparatid szignifikánsan csökkentette az új csigolyatörések abszolút kockázatát a placebóhoz viszonyítva postmenopausalis osteoporosisban szenvedő betegeknél (p < 0,0001; lásd 2. táblázat).
-
táblázat – ACTIVE vizsgálat: az abaloparatid hatása* új csigolyatörés kialakulásának kockázatára 18 hónap után
Paraméter PBO(N = 600) ABL(N = 583) TER(N = 600) Csigolyatörésben szenvedő nők száma, n (%) 25 (4,2) 3 (0,5) 4 (0,7) Abszolút kockázati különbség vs. placebo† (%)(95%-os CI) N/A 3,7 (2,0; 5,6) 3,5 (1,8; 5,5) *A módosított kezelni szándékozott populáció alapján (a gerincről kiindulási és kiindulás utáni röntgenfelvétel is rendelkezésre áll).
†Az abszolút kockázati különbség kiszámítása az alábbiak szerint történt: (PBO – ABL) és (PBO – TER). PBO = placebo, ABL = abaloparatid, TER = teriparatid, CI = konfidencia intervallum
Nem csigolyát érintő törésekre gyakorolt hatás
Az ACTIVE vizsgálatban 19 hónap után a nem csigolyát érintő törések incidenciája hasonló volt az abaloparatid- (2,7%) és a teriparatid- (2,0%) csoportban, és nem alakult ki statisztikailag jelentős eltérés a placebóhoz viszonyítva (3,6%) (lásd 3. táblázat).
-
táblázat – ACTIVE vizsgálat: a nem a csigolyát érintő törés kialakulásáig eltelt idő 19 hónap után
Paraméter PBO(N = 688) ABL(N = 696) TER(N = 686) K-M esemény becsült aránya (%) (95%-os CI) 3,6(2,3; 5,4) 2,7(1,6; 4,4) 2,0(1,1; 3,4) Betegek száma, akiknél az esemény előfordultn (%) 21 (3,1) 15 (2,2) 12 (1,7) Abszolút kockázati különbség vs. placebo* (%) (95%-os CI) N/A 0,9(-1,1; 2,9) 1,6(-0,3; 3,5) *Az abszolút kockázati különbség kiszámítása az alábbiak szerint történt: (PBO – ABL) és (PBO – TER).
PBO = placebo, ABL = abaloparatid, TER = teriparatid, K-M = Kaplan Meier, CI = konfidencia intervallum
A csontsűrűségre (bone mineral density, BMD) gyakorolt hatás
Az ACTIVE vizsgálatban az abaloparatid szignifikánsan növelte a BMD-értéket minden vizsgált anatómiai lokalizációban a placebóhoz viszonyítva 6, 12 és 18 hónap után. A BMD százalékos értékének átlagos változása 18 hónap után 9,1% vs. 0,5% volt az ágyéki gerincszakasz, 3,3% vs. 0% a teljes csípő és 2,7% vs. -0,4% a combnyak esetén az abaloparatid- vs. a placebocsoportban, sorrendben (minden
p < 0,0001). A radius ultradisztális részén a BMD százalékos értékének átlagos változása 18 hónap után 1,2% volt az abaloparatid és -1,0% a placebo esetén.
Az abaloparatid következetesen növelte a BMD értékét a kortól, a menopausa óta eltelt évektől, a rassztól, földrajzi helyzettől, korábbi (csigolyákat érintő vagy a csigolyákat nem érintő) törés jelenlététől vagy hiányától, a betegség súlyosságától és a kiindulási BMD-értéktől függetlenül.
A csont-turnover markerei
Osteoporosisban szenvedő postmenopausalis nőknél a csont anabolikus markere (s-PINP) 1 hónap után 90%-kal nőtt a kiindulási értékhez képest, és ez a hatás fennmaradt az abaloparatid-kezelés időtartama
alatt. A csontreszorpció markereinek (s-CTX) szintje nem nőtt 1 hónap után, és átmeneti 22%-os növekedés volt látható a kiindulási értékhez képest 3 hónap kezelés után, ez az érték a kezelés végén visszatért a kiindulási szintre.
Kezelés utáni ellátás
Kiterjesztett vizsgálat
Az ACTIVE-vizsgálat befejezése után 963 beteget vontak be az ACTIVExtend vizsgálatba, egy nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatba, ahol minden beteg legfeljebb 24 hónapig heti 70 mg alendronát- (ALN) kezelésben részesült kalcium- és D-vitamin-pótlással. A vizsgálatban 494 beteg kapott korábban placebót és 469 beteg abaloparatidot. Azok a betegek, akik teriparatid-kezelést kaptak az ACTIVE- vizsgálatban, nem vehettek részt az ACTIVExtend vizsgálatban. A csigolyatörés kockázatának a randomizációtól számított 43. hónapban mért csökkenésével kapcsolatos eredmények a 4. táblázatban láthatók.
Új csigolyatörésekre gyakorolt hatás – Kiterjesztett vizsgálat
Az ACTIVE vizsgálatban 43 hónap után az abaloparatid/ALN szignifikánsan csökkentette az új csigolyatörések abszolút kockázatát a placebo/ALN kezeléshez viszonyítva (p < 0,0001; lásd 4. táblázat). Teriparatid után alkalmazott alendronát-kezelést nem vizsgálták.
-
táblázat – ACTIVExtend vizsgálat: az abaloparatid/ALN hatása* új csigolyatörés kialakulásának kockázatára 43 hónap után†
Paraméter PBO/ALN (N = 489) ABL/ALN (N = 457) Csigolyatörésben szenvedő nők száma, n (%) 26 (5,3) 4 (0,9) Abszolút kockázati különbség vs. placebo/ALN/‡ (%) (95%-os CI) N/A 4,4(2,3; 6,9) *A módosított kezelni szándékozott populáció alapján (a gerincről kiindulási és kiindulás utáni röntgenfelvétel is rendelkezésre áll).
†Alendronát-kezelés 19 hónap után indult
‡Az abszolút kockázati különbség kiszámítása az alábbiak szerint történt: (PBO/ALN – ABL/ALN). PBO = placebo, ABL = abaloparatid, ALN = alendronát, CI = konfidencia intervallum
Nem csigolyát érintő törésekre gyakorolt hatás – Kiterjesztett vizsgálat
Az ACTIVExtend vizsgálatban az abaloparatid/ALN csökkentette a nem csigolyát érintő törések számát a placebo/ALN-kezeléshez viszonyítva 43 hónap után. A nem csigolyát érintő törések incidenciája nem különbözött szignifikánsan az abaloparatid/ALN- csoportban (4,2%) a placebocsoporthoz (6,7%) viszonyítva (lásd 5. táblázat).
-
táblázat – ACTIVExtend vizsgálat: a nem a csigolyát érintő törés kialakulásáig eltelt idő 43 hónap után*
| Paraméter | PBO/ALN(N = 494) | ABL/ALN(N = 469) |
| K-M esemény becsült aránya (%) (95%-os CI) | 6,7(4,8; 9,3) | 4,2(2,7; 6,4) |
| Betegek száma, akiknél az esemény előfordult n (%) | 32 (6,5) | 19 (4,1) |
| Abszolút kockázati különbség vs. placebo/ALN/† (%)(95%-os CI) | N/A | 2,5(-0,4; 5,4) |
*Alendronát-kezelés 19 hónap után indult
†Az abszolút kockázati különbség kiszámítása a (PBO/ALN – ABL/ALN) képlettel történt.
PBO = placebo, ABL = abaloparatid, ALN = alendronát, K-M = Kaplan Meier, CI = konfidencia intervallum
A csontsűrűségre (bone mineral density, BMD) gyakorolt hatás – Kiterjesztett vizsgálat
A BMD-érték százalékos változása 43 hónap alatt 14,7% vs. 6,8% volt az ágyéki gerincszakasz esetén, 6,3% vs. 2,9% volt a teljes csípőben, 5,0% vs. 1,6% volt a combnyak esetén és 1,1% vs. 1,1% volt a radius ultradisztális részén az abaloparatid/ALN- vs. placebo/ALN-csoportban, sorrendben.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint az abaloparatid vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől osteoporosisban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
Subcutan beadást követően a 80 mikrogramm abaloparatid csúcskoncentrációjának kialakulásának medián értéke (tartománya) 0,5 óra (0,25-0,52 óra) volt. Subcutan beadást követően a 80 mikrogramm abaloparatid abszolút biológiai hozzáférhetősége egészséges egyéneknél körülbelül 39% volt.
Eloszlás
Az abaloparatid plazma fehérjekötődése in vitro körülbelül 70% volt. Az eloszlási térfogat körülbelül 45 l volt.
Biotranszformáció
Az abaloparatid metabolizmusára, illetve exkréciójára vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek Az abaloparatid metabolizmusa során valószínűleg nem specifikus proteolitikus degradáció révén kisebb peptidfragmentumokra bomlik, majd a vesén keresztül eliminálódik. In vitro vizsgálatok alapján az abaloparatid klinikailag releváns koncentrációban nem gátolja vagy indukálja a citokróm P450 enzimet.
Elimináció
Egészséges alanyok esetén az adaloparatid átlagos látszólagos teljes plazmaclearance értéke subcutan alkalmazás esetén 168 l/óra, és az átlagos felezési ideje körülbelül 1 óra. A peptidfragmentumok elsődlegesen a vesén keresztül választódnak ki. Nem zárható ki az abaloparatid aktív szekréciója a vesében.
Az abaloparatid nem szubsztrátja az alábbi vesetranszportereknek: P-gp, OAT1, OAT3, OCT2, MATE1 vagy MATE2K. Továbbá az abaloparatid nem gátolja a P-gp, BCRP, OAT1, OAT3, OCT2, OATP1B1 és OATP1B3 transzportereket in vitro klinikailag releváns koncentrációban.
Linearitás
Az abaloparatid szisztémás expozíciója általában emelkedett a subcutan dózis 5 mikrogrammról
240 mikrogrammra emelésekor. A tendencia a dózisarányos emelkedésnél kisebb mértékű emelkedést mutatott, és az abaloparatid szisztémás expozíciója nem emelkedett tovább a dózis 280 mikrogrammról 320 mikrogrammra emelésével.
Vesekárosodás
Az abaloparatid expozíciója emelkedett a CrCl csökkenésével. Enyhe, közepes fokú és súlyos vesekárosodás esetén a Cmax 3%-kal, 28%-kal és 44%-kal magasabb volt, sorrendben. Az AUC értéke 17%-kal, 68%-kal és 113%-kal nőtt, sorrendben, normál vesefunkciójú betegekhez viszonyítva (lásd 4.2 és 4.3 pont).
Krónikus veseelégtelenség miatt dializált betegeknél nem végeztek vizsgálatot. Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatot. Az abaloparatid egy peptid, és nem inhibitora vagy induktora a máj gyógyszer-metabolizáló enzimeinek. Az elimináció valószínűleg proteolitikus degradációval és vesén keresztüli kiválasztódással történik, és a májkárosodás várhatóan nem befolyásolja jelentős mértékben az abaloparatid-expozíciót. Ilyen betegeknél nincs szükség a dózis módosítására (lásd 4.2 pont).
Idősek
Klinikai vizsgálatok alapján az abaloparatid farmakokinetikájában nincs eltérés életkor szerint, 49 és 86 év közötti postmenopausalis nőket vizsgálva.
Gyógyszerészeti jellemzők - ELADYNOS 80 MIKROGRAMM/ADAG
fenol
injekcióhoz való víz
nátrium-acetát-trihidrát (pH beállításához) ecetsav (pH beállításához)
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
3 év
Az első használat után vagy hűtőszekrényből kivéve, az injekciós toll 25 °C alatt tárolandó. 30 napon belül fel kell használni.
Hűtőszekrényben tárolandó (2 °C-8 °C). Nem fagyasztható!
A gyógyszer hűtőszekrényből való kivétele után alkalmazandó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Eldobható injekciós tollba helyezett patron (szilikonos, I. típusú üveg patron) dugattyúval (klórbutil gumi), rollnizott kupakkal (brómbutil gumi tömítés) / alumíniummal lezárva.
Az Eladynos 1 vagy 3 előretöltött injekciós tollat tartalmazó kiszerelésben kapható.
1,5 ml oldatot tartalmaz (30 adag) előretöltött injekciós tollankét. Nem minden kiszerelési méret kerülhet forgalomba.
Minden injekciós tollat csak egy beteg használhat. Minden injekcióhoz új, steril tűt kell használni. Minden injekciós toll csak 8 mm, 31-gauge tűvel használható. A készítményhez nincsenek injekciós tűk csomagolva. Ne tárolja az injekciós tollat felhelyezett tűvel.
Az Eladynos nem használható, ha az oldat zavaros, elszíneződött vagy szilárd részecskéket tartalmaz
Az injekciós toll első használata előtt a betegnek el kell olvasnia, és meg kell értenie a használati útmutatót, amely az injekciós toll használatával kapcsolatos utasításokat tartalmazza. Az injekciós toll dobozában megtalálható a részletes Használati útmutató.
Az Eladynos injekció beadása
| megfelelő injekciós tollat használja. |
| 4. lépéssel, az injekció adagjának beállításával.„Használati útmutató” Hibaelhárítás részét. |
-
lépés Ellenőrizze az Eladynos injekciós tollat
-
A toll használata előtt mindig ellenőrizni kell a címkét, hogy meggyőződjön arról, a
-
A dobozon található helyre fel kell jegyezni a gyógyszer alkalmazásának 1. napjának dátumát. Ne használja az injekciós tollat 30 egymást követő napnál tovább. Az első használat után 30 nappal semmisítse meg az injekciós tollat.
-
Vegye le a kupakot az injekciós tollról.
-
Ellenőrizze az Eladynos patront. A folyadéknak tisztának és színtelennek kell lennie, és nem tartalmazhat szilárd részecskéket, ellenkező esetben ne használja. A folyadékban kis légbuborékok lehetnek jelen, ez normális.
-
-
lépés Helyezze fel a tűt az Eladynos injekciós tollra
-
Húzza le a védőpapírt az új tűről.
-
Nyomja a kupakkal lezárt tűt egyenesen az injekciós tollra, és csavarja, amíg az rögzül. Ügyeljen arra, hogy a tű egyenes legyen, nehogy meggörbüljön a beadáskor. Az injekciós toll nem működik, ha a tű nincs megfelelően felhelyezve. Ne csavarja rá túl szorosan, mert akkor nehéz lehet a levétele.
-
-
Húzza le a külső védőkupakot a tűről, és tartsa meg, hogy az injekció beadása után használni tudja.
-
Óvatosan húzza le a belső védőkupakot a tűről, és semmisítse meg.
-
-
lépés Kizárólag az 1. napon – Próbálja ki az Eladynos injekciós tollat az első injekció előtt
-
Az injekciós tollban 30 napra elegendő gyógyszer, valamint egy kis mennyiség található az injekciós tű egyszeri kipróbálására, hogy meggyőződjön arról, a toll megfelelően működik.
-
Figyelem: Ha a beteg minden használat előtt ellenőrzi a tollat, akkor a tollból idő előtt ki fog fogyni a gyógyszer. Ezért a 3. lépést kizárólag egy alkalommal végezze el minden injekciós toll esetén, kizárólag az 1. napon, az első injekció előtt.
-
A 2. naptól a 30. napig ne ellenőrizze az injekciós tollat újra, folytassa közvetlenül a
-
Az injekciós tollon fordítsa el az adagaló gombot magától (az óramutató járásával megegyező irányba), amíg meg nem áll. Az adagkijelző ablakban a „•80” érték lesz látható.
-
Tartsa az injekciós tollat tűvel felfelé.
-
Nyomja be a zöld injekció gombot ütközésig. Kis csepp vagy egy kis folyadék távozik a toll hegyén. Ha nem jelenik meg folyadék, olvassa el a Betegtájékoztató után található
-
Az adagkijelző ablakban a „•0” érték lesz látható.
-
-
lépés Állítsa be az adagot az Eladynos injekciós tollon
-
Az injekciós tollon fordítsa el a fehér gombot magától (az óramutató járásával megegyező irányba), amíg meg nem áll, és a „•80” érték lesz látható az adagkijelző ablakban. Az injekciós toll készen áll az injekció beadására.
-
| bőrbe, felengedheti a szorítást. |
| külső tűvédő kupakot, amíg a helyére nem kattan, és biztonságosan nem rögzül.látszódnia a tű lecsavarása közben. |
| gézlapot, hogy elállítsa a vérzést. A beteg egy kis ragtapaszt is helyezhet az injekció beadási helyére. |
-
lépés Válassza ki, és tisztítsa meg az injekció beadási helyét
-
Az injekciót az alhas területére kell beadni. Kerülje el a köldök körüli 5 cm-es területet.
-
Minden injekcióhoz válasszon másik beadási helyet a hason minden nap. Kizárólag megtisztított bőrbe fecskendezzen. Ne adjon be injekciót a has olyan területére, amely érzékeny, amelyen zúzódás, bőrpír, hámlás vagy keményedés van jelen. Kerülje el a hegeket vagy striákat.
-
Törölje le az injekció beadási helyét alkoholos törlőkendővel, és hagyja megszáradni.
-
Ne érintse meg, legyezze vagy fújjon rá az injekció beadási helyére tisztítás után.
-
Megjegyzés: Segíthet, ha az injekció beadási helyén összecsípi a bőrt. Amint a tű bejut a
-
-
lépés Adja be az injekciót az Eladynos injekciós tollal
-
Szúrja be a tűt egyenesen a bőrébe.
-
Nyomja meg, és TARTSA LENYOMVA a zöld gombot, amíg MINDEN alábbi esemény be nem fejeződik, és a kijelzőn meg nem jelenik a „●0” érték.
-
Tartsa 10 másodpercig a teljes adag beadásához, húzza ki a tűt a bőrből, és EZUTÁN engedje fel a gombot.
-
-
lépés Távolítsa el injekciós tollról a tűt
-
Óvatosan helyezze vissza a külső tűvédő kupakot a tűre. Majd óvatosan nyomja rá a
-
Csavarja le a tűt a védőkupakkal (mintha egy kupakot csavarna le az üvegről). A tű és a védőkupak lecsavarásához nyomja össze a kupakot a tűhöz az alsó részén, és fordítsa el legalább 8-szor, majd óvatosan húzza, amíg a tű és a védőkupak le nem jön a tollról.
-
Megjegyzés: Ne nyomja le a külső tűvédő kupakot a tű lecsavarása közben.
-
Megjegyzés: A külső tűvédő kupak és az injekciós toll között egyre nagyobb résnek kell
-
-
lépés Az injekció beadása után
-
Szorosan tegye vissza a védőkupakot az injekciós tollra.
-
Tartsa a védőkupakot az Eladynos injekciós tollon az injekciók között.
-
A beadási helyen kis vérzés előfordulhat, ez normális. Ne dörzsölje meg az injekció beadási helyét. Ha enyhe vérzés jelentkezik, szükség szerint nyomjon rá egy vattacsomót vagy
-
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre
vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.