EMOZUL 20 MG GYOMORNEDV-ELLENÁLLÓ KEMÉNY KAPSZULA

Az Emozul kapszula alkalmazásának javallatai:

Felnőttek

Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD)

• az erozív reflux oesophagitis kezelésére,

• gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelésére, a relapszus megelőzésére,

• gastrooesophagealis reflux (GERD) tüneti kezelésére.

Megfelelő antibakteriális terápiás protokollal kombinálva aHelicobacter pylorieradikációjára:

• Helicobacter pylori fertőzéshez társuló nyombélfekély gyógyítására,

• Helicobacter pylori fertőzéshez társuló gyógyult peptikus fekély relapszusának megelőzésére.

Folyamatos NSAID kezelést igénylő betegek:

• NSAID kezeléshez társuló gyomorfekélyek gyógyítása,

• NSAID kezeléshez társuló gyomor- és nyombélfekélyek megelőzése veszélyeztetett betegek esetében.

Vérző peptikus fekélyek hosszan tartó kezelésére, a vérzés kiújulásának megelőzésére alkalmazott bevezető intravénás kezelést követően

Zollinger–Ellison-szindróma kezelése

Serdülők 12éves kortól

Gastro‑oesophagealis reflux betegség (GERD)

- az erozív reflux oesophagitis kezelésére,

- gyógyult oesophagitises betegek hosszútávú kezelésére, a relapszus megelőzésére,

- gastro-oesophagealis reflux (GERD) tüneti kezelésére.

Antibiotikumokkal kombinációban aHelicobacter pylorifertőzéssel kapcsolatos duodenalis fekély kezelésére.

Adagolás

Felnőttek és serdülők (12 éves kortól):

Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD)

• Erozív reflux oesophagitis kezelése

Naponta egyszer 40mg, 4 héten át.

További 4hetes kezelés javasolt azoknál a betegeknél, akiknél az oesophagitis nem gyógyult meg vagy a tüneteik megmaradtak.

• Gyógyult oesophagitises betegek hosszú távú kezelése a relapsus megelőzésére

Naponta egyszer 20mg.

• Gastro-oesophagealis reflux betegség (GERD) tüneti kezelése

Oesophagitisben nem szenvedő betegek számára naponta egyszer 20mg. Ha a tüneteket 4hét után sem sikerült enyhíteni, akkor a beteg további kivizsgálása szükséges. A tünetek megszűnését követően naponta egyszer 20mg alkalmazásával további tünetmentesség érhető el. Felnőttek esetében szükség szerinti adagolás alkalmazható: naponta egyszer 20mg-ot kell bevenni, amikor szükséges. NSAID-okkal kezelt, gyomor- és nyombélfekély kialakulása szempontjából veszélyeztetett betegek számára nem javasolt a szükség szerinti adagolás.

Felnőttek:

Megfelelő antibakteriális terápiás protokollal kombinálvaHelicobacter pylorieradikációjára:

• Helicobacter pylorifertőzéshez társuló nyombélfekély gyógyítására,

• Helicobacter pylorifertőzéshez társuló, gyógyult peptikus fekély relapszusának megelőzésére.

20mg Emozul kapszula, 1000mg amoxicillinnel és 500mg klaritromicinnel együtt alkalmazva, naponta 2-szer, 7napon át.

Tartós NSAID kezelést igénylő betegek

- NSAID kezeléshez társuló gyomorfekélyek gyógyítása
A szokásos adag 20mg egyszer naponta. A kezelés időtartama 4-8hét.

- NSAID kezeléshez társuló gyomor- és nyombélfekélyek megelőzése veszélyeztetett betegek esetében

20mg egyszer naponta.

Hosszan tartó kezelés ismételten vérző peptikus fekélyek intravénás kezeléssel indukált prevencióját követően

Naponta egyszer 40mg, 4héten keresztül, az ismétlődő peptikus fekélyvérzés intravénásan indukált prevenciója után.

Zollinger–Ellison-szindróma kezelése

A javasolt kezdő adag naponta kétszer 40mg Emozul. Ezután az adagot egyedileg kell beállítani és a kezelést mindaddig folytatni kell, amíg ez klinikailag javallt. A rendelkezésre álló klinikai adatok alapján a betegek többsége az ezomeprazol 80-160mg napi dózisával panaszmentesen tartható. A 80mg-nál nagyobb adagokat elosztva, naponta két részletben kell beadni.

12éves kor feletti serdülők

Helicobacter pylori fertőzéssel kapcsolatos duodenalis fekély kezelése

A megfelelő kombinációs kezelés kiválasztásakor figyelembe kell venni a hivatalos nemzeti, regionális és helyi protokollt a bakteriális rezisztencia, a kezelés időtartama (leggyakrabban 7nap, de néha 14nap időtartamig) és az antibakteriális szer megfelelő alkalmazása tekintetében.

A kezelés szakorvos felügyeletével történhet.

Javasolt adagolás:

Vesekárosodás

Nem szükséges az adagolás megváltoztatása. Tekintettel arra, hogy csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, súlyos veseelégtelenségben elővigyázatosság javasolt (lásd 5.2pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban nem szükséges az adagolás megváltoztatása. Súlyos májkárosodásban az Emozul 20mg-os maximális adagját nem szabad túllépni (lásd 5.2pont).

Idősek

Időskorban nem szükséges az adag megváltoztatása.

Gyermekek

Gyermekek, 12év alatti korosztály

A készítmény 12év alatti gyermekkorban való alkalmazása nem javasolt, mivel a biztonságos alkalmazhatóságára vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat.

Az alkalmazás módja

A kapszulákat egészben, folyadékkal kell bevenni. Nem szabad széttörni vagy szétrágni.

Nyelési nehézség esetén a kapszula felnyitható és a pelletek félpohárnyi, szénsavmentes vízben elegyíthetők. Más folyadék erre a célra nem alkalmazható, mivel az enteralis bevonat feloldódhat. A folyadékot pelletekkel együtt azonnal vagy 30percen belül kell meginni. Fél pohár vízzel a poharat ki kell öblíteni, majd ezt a vízmennyiséget is meginni. A pelleteket nem szabad szétrágni vagy összetörni.

Nyelésképtelen betegeknél a kapszula felnyitható, a pelletek szénsavmentes vízben diszpergálhatók és gyomorszondán át adható. Fontos, hogy megfelelő fecskendő és szonda kerüljön alkalmazásra. Az elkészítésre és alkalmazásra vonatkozó utasítást lásd a 6.6pontban.

A készítmény hatóanyagával, a szubsztituált benzimidazolokkal, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A többi protonpumpa-gátlóhoz hasonlóan az ezomeprazol sem adható együtt nelfinavirral (lásd 4.5pont).

Bármilyen súlyos tünet felléptekor (pl. szignifikáns nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, hematemezis vagy melaena) és gyomorfekély gyanúja esetén vagy annak jelenlétekor a fekélyes terület malignitását előzetesen ki kell zárni, mivel az Emozul-kezelés elfedheti a malignitásra utaló tüneteket és késleltetheti a diagnózist.

Hosszú távú kezelés

A hosszú távú kezelésben részesülő betegeket (különösen azokat, akik 1évnél hosszabb ideig kapták a gyógyszert) rendszeresen ellenőrizni kell.

Szükség szerint alkalmazás

A szükség szerint alkalmazott kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha tüneteik jellege megváltozik, keressék fel orvosukat.

Helicobacter pylorieradikáció

Ha az ezomeprazolt Helicobacter pylori eradikációjára rendelik, a hármas kombináció összes komponensére vonatkozóan figyelembe kell venni a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokat. A klaritromicin a CYP3A4 erős gátlószere, ezért a klaritromicin ellenjavallatait és kölcsönhatásait is szem előtt kell tartani, amikor hármas kombinációval kezelnek más, CYP3A4 enzim által metabolizált gyógyszereket (pl. ciszapridot) egyidejűleg szedő betegeket.

Gastrointestinalis fertőzések

A protonpumpa-gátló kezelés során kismértékben fokozódhat a (pl. Salmonella és Campylobacter okozta) gyomor-bél fertőzések kockázata (lásd 5.1pont).

B12vitamin felszívódás

Mint bármely savtermelést gátló gyógyszer, úgy az ezomeprazol is csökkentheti a B12vitamin (cianokobalamin) felszívódását, melynek oka a csökkent gyomorsavtermelés, illetve annak teljes hiánya. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknek a szervezetében csökkent mennyiségben raktározódik a B12vitamin, illetve akiknél fennállnak olyan rizikó faktorok, melyek következtében a hosszú távú terápia során a B12vitamin felszívódása nem megfelelő.

Hypomagnesaemia

A legalább 3hónapon, és a legtöbb esetben egyéven keresztül protonpumpa-gátlókkal, mint például ezomeprazollal kezelt betegekben súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például kimerültség, tetánia, delírium, konvulzió, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegben a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia, és a protonpumpa-gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.

Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa-gátló terápiában részesülnek, vagy egyidejűleg digoxint, vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl.: diuretikumok).

Csonttörések kockázata

A protonpumpa-gátlók főként nagy adagok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1év), mérsékelten növelhetik a csípő-, csukló- és gerinctörések kockázatát, főként idősekben, vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa-gátlók 10‑40%‑kal növelik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb kockázati tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D-vitamin és kalcium bevitelben kell részesülniük.

Együttes alkalmazás egyéb gyógyszerekkel

Ezomeprazol és atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5pont). Amennyiben atazanavir és protonpumpa‑gátló együttes alkalmazása megítélés szerint mégis szükségszerű, szoros klinikai megfigyelés javasolt 400mg‑ra emelt atazanavir dózis és 100mg ritonavir kombináció alkalmazása mellett; a 20mg‑os ezomeprazol dózist nem szabad túllépni.

Az ezomeprazol egy CYP2C19 inhibitor. Amikor elkezdjük vagy befejezzük az ezomeprazol kezelést, figyelembe kell venni a lehetséges kölcsönhatásokat a CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel. Kölcsönhatást figyeltek meg a klopidogrél és az omeprazol között (lásd4.5pont). Ennek az interakciónak bizonytalan a klinikai jelentősége. Óvatosságból nem javasolt az ezomeprazol és a klopidogrél együttes alkalmazása.

Az ezomeprazol szükség szerint való alkalmazása esetén, az ezomeprazol ingadozó plazmakoncentrációja miatt a más gyógyszerekkel történő esetleges interakció veszélyére oda kell figyelni (lásd 4.5pont).

Kölcsönhatás laboratóriumi vizsgálatokkal

A megnövekedett kromogranin‑A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében az Emozul-kezelést legalább 5 nappal a CgA mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrin szintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a proton pumpa gátló kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést.

Szubakut bőr lupus erythematosus (SCLE)

A protonpumpa gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni az Emozul adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa gátlók használata esetén is.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ezomeprazol-kezeléssel összefüggésben nagyon ritkán bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról (SCAR) számoltak be, mint például az erythema multiforme (EM), a Stevens–Johnson-szindróma (SJS), a toxicus epidermalis necrolysis (TEN), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) – amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek.

A betegeket tájékoztatni kell az EM/SJS/TEN/DRESS súlyos bőrreakció jeleiről és tüneteiről, és a betegeknek sürgősen kezelőorvosukhoz kell fordulniuk, ha bármilyen erre utaló jelet vagy tünetet észlelnek. Az ezomeprazol-kezelést súlyos bőrreakció jelei és tünetei esetén azonnal abba kell hagyni, és szükség szerint további orvosi ellátást/szoros megfigyelést kell biztosítani. EM/SJS/TEN/DRESS jelentkezése után tilos a kezelés újbóli elkezdése (re-challenge).

Az Emozul szacharózt és nátriumot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Az ezomeprazol hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára

Proteáz‑inhibitorok

Az omeprazol néhány proteáz‑inhibitorral interakciót mutatott. Nem minden esetben ismert ezen interakciók klinikai jelentősége és a hátterükben álló mechanizmusok. Az omeprazol-kezelés alatt a megnövekedett gyomor pH megváltoztathatja a proteáz‑inhibitorok felszívódását. Egyéb interakció mechanizmusok hátterében a CYP2C19 gátlása állhat. Az atazanavir és a nelfinavir vérszintjének csökkenéséről számoltak be omeprazollal történő együttadáskor, ezért együttes alkalmazásuk nem javasolt. Egészséges önkéntesekben az omeprazolt (naponta egyszer 40mg) 300mg atazanavir/100mg ritonavirral együttadva, az atazanavir expozíciója jelentősen csökkent (kb. 75%‑os csökkenés az AUC, Cmax és Cmin értékében). Az atazanavir adagjának növelése 400mg‑ig nem kompenzálta az omeprazolnak az atazanavir expozíciójára gyakorolt hatását. Egészséges önkénteseknél (napi 20mg) omeprazol és 400mg atazanavir/100mg ritonavir együttes alkalmazása az atazanavir expozíció mintegy 30%‑os csökkenését eredményezte, a napi 20mg omeprazol nélkül alkalmazott napi 300mg atazanavir/100mg ritonavir kombináció mellett megfigyelt expozícióhoz viszonyítva. Omeprazol (napi 40mg) együttadásakor a nelfinavir átlag AUC, Cmax és Cmin értékei 36‑39%‑kal, és a farmakológiai szempontból aktív M8 metabolit átlag AUC, Cmax és Cmin értékei 75‑92%‑kal csökkentek. Az omeprazol és az ezomeprazol hasonló farmakodinámiás hatásai és farmakokinetikai jellemzői miatt, az ezomeprazol és az atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4pont), továbbá az ezomeprazolnak nelfinavirral történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Egyidejűleg alkalmazott omeprazol-terápia (napi 40mg) időtartama alatt a szakvinavir (ritonavirral kombinációban) emelkedett vérszintjéről (80‑100%) számoltak be. Napi 20mg omeprazol-kezelés nem befolyásolta a darunavir (ritonavirral kombinációban), és az amprenavir (ritonavirral kombinációban) expozícióját. Napi 20mg ezomeprazol-kezelés nem volt hatással az amprenavir (egyidejű ritonavir-kezeléssel vagy anélkül) expozícióra. Napi 40mg omeprazol-kezelés nem volt hatással a lopinavir (egyidejű ritonavir kezeléssel) expozícióra.

Metotrexát

A metotrexát szintek megemelkedéséről számoltak be néhány betegnél, amikor protonpumpa‑gátlókkal (PPI) együtt adták. Magas dózisú metotrexát alkalmazásakor az ezomeprazol-kezelés átmeneti felfüggesztését szükséges lehet megfontolni.

Takrolimusz

Az ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor a takrolimusz szérumszintek emelkedéséről számoltak be. A takrolimusz plazmakoncentrációját és a vesefunkciót (a kreatinin‑clearance-t) fokozott mértékben kell ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagját.

Gyógyszerek, amelyek felszívódása pH-függő

Az ezomeprazol és egyéb PPI kezelés során kialakuló gyomorsavcsökkenés más gyógyszerek felszívódását mérsékelheti vagy megnövelheti, ha azok felszívódása a gyomor pH-jától függ. Hasonlóan más gyógyszerekhez, melyek csökkentik a gyomor savasságát, a ketokonazol, az itrakonazol és az erlotinib felszívódása csökkenhet és a digoxin felszívódása növekedhet az ezomeprazol-kezelés alatt. Az omeprazol (napi 20mg) és a digoxin egészséges alanyokban történő együttes alkalmazásakor a digoxin biohasznosulása 10%‑kal megemelkedett (legfeljebb 30%‑ig 10személyből 2személy esetében). Digoxin toxicitásról ritkán számoltak be. Azonban elővigyázatosság szükséges, amikor az ezomeprazolt magas dózisban alkalmazzák idős betegeknél. A digoxin‑szint terápiás monitorozását azután szükséges fokozni.

A CYP2C19 enzim által metabolizált gyógyszerek

Az ezomeprazol gátolja a metabolizmusában jelentős CYP2C19 enzimet. Így, ha az ezomeprazol egyéb, olyan gyógyszerekkel együtt kerül alkalmazásra, melyeket a CYP2C19 metabolizál, úgymint a diazepám, citaloprám, imipramin, klomipramin, fenitoin stb., ezen gyógyszerek plazmakoncentrációja megnövekedhet, így szükséges lehet adagjuk csökkentése. Ezt különösen akkor kell szem előtt tartani, ha az omeprazolt szükség szerinti adagolású kezelésre rendelik.

Diazepám

30mg ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor 45%-kal csökkent a CYP2C19 szubsztrát diazepám cleaerance-e.

Fenitoin

40mg ezomeprazolt epilepsziás betegeknek fenitoinnal együtt adva a fenitoin-plazmaszint görbe mélypontjának 13%-os emelkedése volt megfigyelhető. Javasolt a fenitoin plazmakoncentráció monitorozása az ezomeprazol-kezelés elkezdésekor vagy abbahagyásakor.

Vorikonazol

Naponta egyszer 40mg omeprazol hatására a CYP2C19 szubsztrát vorikonazol Cmax értéke 15%-kal, az AUCτ 41%-kal nőtt.

Cilosztazol

Az omeprazol, valamit az ezomeprazol CYP2C19‑inhibitorokként hatnak. Egy keresztezett vizsgálatban, egészséges alanyoknak 40mg dózisokban adott omeprazol hatására a cilosztazol maximális plazmakoncentrációja (Cmax) 18%‑kal, az idő‑plazmakoncentráció görbe alatti terület (AUC, area under the curve) értéke 26%‑kal, továbbá az egyik aktív metabolitjának Cmax értéke 29%‑kal, AUC értéke pedig 69%‑kal megemelkedett.

Ciszaprid

Egészséges önkéntesekben 40mg ezomeprazol együttes adása a ciszaprid plazmakoncentráció - idő görbe alatti terület (AUC) 32%‑os növekedését, illetve az eliminációs félélet-idő (t1/2) 31%‑os megnyúlását eredményezte, de nem okozta a ciszaprid plazma-csúcsszintjeinek szignifikáns növekedését. A ciszaprid monoterápia után megfigyelt enyhe QTc itervallum megnyúlás nem növekedett tovább a ciszaprid ezomeprazollal történt együttadásakor (lásd még 4.4pont).

Warfarin

Egy klinikai vizsgálatban 40mg ezomeprazol egyidejű alkalmazásakor a warfarinnal kezelt betegeknél a koagulációs idők az elfogadott tartományon belül maradtak. A forgalomba hozatalt követően azonban néhány izolált esetben klinikai jelentőségű INR emelkedést jelentettek. Warfarinnal vagy más kumarin-származékokkal végzett kezelés esetén az egyidejű ezomeprazol kezelés elkezdésekor és befejezésekor ajánlatos a monitorozás.

Klopidogrél

Egészséges egyénekkel végzett vizsgálatok eredményei farmakokinetikai (PK)/farmakodinámiás (PD) kölcsönhatást mutattak a klopidogrél (300mg‑os telítő dózis/75mg‑os napi fenntartó dózis) és az ezomeprazol (napi 40mg per os) között, ami a klopidogrél aktív metabolitja expozíciójának átlagosan 40%‑os csökkenését, valamint a thrombocyta‑aggregáció maximális gátlásának (ADP indukált) átlagosan 14%‑os csökkenését eredményezte.

Egy egészséges egyének bevonásával végzett vizsgálatban a klopidogrél aktív metabolitjának expozíciója majdnem 40%‑kal csökkent, amikor a fix dózisú 20mg ezomeprazol+81mg acetilszalicilsav kombinációt klopidogréllel együtt adták, szemben azzal, amikor a klopidogrélt önmagában adták. Ugyanakkor ezeknél az egyéneknél a thrombocyta‑aggregáció maximális gátlási szintje (ADP indukált) azonos volt a klopidogrél és a klopidogrél+kombinált (ezomeprazol+acetilszalicilsav) gyógyszer csoportokban.

Ellentmondásos adatokat jelentettek mind az obszervációs, mind a klinikai vizsgálatok eredményeképpen az ezomeprazol farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciójának a major cardiovascularis eseményekre gyakorolt klinikai hatásáról. Elővigyázatosságból az ezomeprazol és a klopidogrél együttes alkalmazása nem javasolt.

Vizsgált gyógyszerek klinikailag jelentős kölcsönhatás nélkül

Amoxicillin, kinidin

Az ezomeprazolról kimutatták, hogy nincs klinikailag jelentős hatása az amoxicillin, kinidin farmakokinetikájára.

Naproxen vagy rofekoxib

Az ezomeprazol és akár naproxen vagy akár rofekoxib együttadását értékelő rövid távú vizsgálatok nem állapítottak meg semmilyen klinikailag releváns farmakokinetikai interakciót.

Más gyógyszerek hatása az ezomeprazol farmakokinetikájára

CYP2C19 és/vagy CYP3A4 inhibitorok

Az ezomeprazolt a CYP2C19 és a CYP3A4 enzimek metabolizálják. Az ezomeprazolt a CYP3A4enzimet gátló klaritromicinnel (2×500mg/nap) együtt adva kétszeresére nőtt az ezomeprazol-expozíció (AUC). Az ezomeprazolt CYP2C19 és CYP3A4 enzimgátlóval együtt alkalmazva több mint kétszeresére nőhet az ezomeprazol-expozíció: a CYP2C19, ill. a CYP3A4 enzimeket egyaránt gátló vorikonazol 280%-kal növelte az omeprazol AUCτ értékét. Ezekben a szituációkban nem feltétlenül minden esetben szükséges módosítani az ezomeprazol adagját. Mindazonáltal súlyosan károsodott májműködésű betegek esetében, ill. hosszútávú kezelés javallata esetén megfontolandó a dózismódosítás.

CYP2C19 és/vagy CYP3A4 induktorok

Ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 induktorok, vagy mindkét enzim induktora (mint pl. rifampicin és közönséges orbáncfű) az ezomeprazol szérumszintjének csökkenését eredményezheti az ezomeprazol metabolizmusának felgyorsítása által.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Terhesség

Az ezomeprazol terhesség alatti alkalmazásáról nincs elegendő adat. A racém keverék omeprazol hatásának epidemiológiai vizsgálatok során kitett, nagyobb számú terhességről gyűjtött adatok nem jeleznek fejlődési rendellenességet okozó vagy foetotoxikus hatást. Az ezomeprazollal elvégzett állatkísérletek nem jeleznek az embrionális/magzati fejlődésre kifejtett, közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat. A racém keverékkel elvégzett állatkísérletek nem jeleznek közvetlen vagy közvetett, ártalmas hatásokat a terhességre, szülésre, vagy posztnatális fejlődésre. Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető.

A terhes nőkre vonatkozó mérsékelt mennyiségű adat (300–1000terhesség) nem jelezett malformatiót előidéző vagy foeto-/neonatalis toxikus hatásokat.

Állatkísérletek nem utalnak a reproduktív toxicitást közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3pont).

Szoptatás

Nem ismert, hogy az ezomeprazol kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Nincs elegendő információ az ezomeprazol újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatásairól. Az ezomeprazol adása a szoptatás ideje alatt nem javasolt.

Termékenység

Az orálisan adagolt omeprazol racém keverékkel végzett állatkísérletek nem utalnak fertilitásra gyakorolt hatásokra.

Az ezomeprazol kis mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatásokat jelentettek, mint például szédülés (nem gyakori) és homályos látás (ritka) (lásd 4.8pont). Ha ezek kialakulnak, a betegek nem vezethetnek gépjárművet vagy nem kezelhetnek gépeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A fejfájás, a hasi fájdalom, hasmenés és a hányinger tartoznak a klinikai vizsgálatok során leggyakrabban jelentett mellékhatások közé (és a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során is). Valamint, a biztonságossági profil hasonló a különböző gyógyszerformák, terápiás javallatok, korcsoportok és betegpopulációk esetében. Nem azonosítottak dózisfüggő mellékhatásokat.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az ezomeprazol klinikai vizsgálati programja és forgalomba hozatala után a következő, nemkívánatos gyógyszerhatásokat azonosították, ill. gyanították; egyik sem bizonyult dózisfüggőnek.

A mellékhatásokat gyakoriság szerint osztályozták:

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100 – <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

• Ritka (≥1/10000 – <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10000)

• Nem ismert, (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a nemkívánatos hatásokat csökkenő súlyosság szerint tüntettük fel.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Szándékos túladagolással kapcsolatban a tapasztalatok igen korlátozottak mostanáig. Gyengeséget és gastrointestinalis tüneteket írtak le a 280mg dózissal kapcsolatban. Az ezomeprazol 80mg-os egyszeri adagjai nem jártak semmilyen következménnyel.

Specifikus antidotum nem ismert. Az ezomeprazol rendkívül erősen kötődik plazmafehérjéhez, ezért nem könnyen dializálható. A túladagolás minden formájában a kezelés tüneti; általános, a beteg állapotának megfelelő kezelés javasolt.