ESCITALOPRAM ACTAVIS 10 MG FILMTABLETTA

Az alábbiak kezelésére javallott:

• major depressziós epizódok.

• pánikzavar, agorafóbiával vagy anélkül.

• szociális szorongásos zavar (szociális fóbia).

• generalizált szorongásos zavar

• obszesszív‑kompulzív zavar (kényszerbetegség).

Adagolás

A 20mg‑nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított.

Major depressziós epizódok

A szokásos adag naponta egyszer 10mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi dózis a maximális 20mg‑ig növelhető.

Az antidepresszív hatás eléréséhez általában 2‑4hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez.

Pánikzavar, agorafóbiával vagy anélkül

Az első héten napi 5mg kezdő adag ajánlott, ezután a dózis napi 10mg‑ra emelhető. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20mg‑ig emelhető tovább.

A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart.

Szociális szorongásos zavar

A szokásos adag naponta egyszer 10mg. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2‑4hét szükséges. Ezt követően a napi dózis a beteg egyéni terápiás válaszától függően 5mg‑ra csökkenthető, vagy a maximális 20mg‑ig emelhető.

A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12hetes kezelés javasolt. A terápiára reagálók hosszú távú kezelését 6hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés időtartama egyénileg mérlegelendő, és a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni.

A szociális szorongásos zavar egy jól definiált diagnosztikai szakkifejezés, ami nem tévesztendő össze a túlzott szégyenlőséggel. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallott, ha a betegség jelentősen akadályozza a munkavégzést és társasági életet. A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres terápia a teljes kezelési stratégia része.

Generalizált szorongásos zavar

A kezdő adag naponta egyszer 10mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag a maximális napi 20mg‑ra emelhető.

A terápiára reagálók hosszú távú kezelését legalább 6hónapig vizsgálták olyan betegeknél, akik napi 20mg‑ot kaptak.

A kezelés előnyeit és az adagot rendszeresen felül kell vizsgálni (lásd 5.1pont).

Obszesszív‑kompulzív zavar (kényszerbetegség)

A kezdő dózis naponta egyszer 10mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag a maximális napi 20mg‑ig emelhető.

Az obszesszív‑kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni. A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1pont).

Idősek (65év felett)

A kezdő dózis naponta egyszer 5mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag napi 10mg‑ig emelhető (lásd 5.2pont).

Az eszcitaloprám hatásosságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták.

Gyermekek és serdülők

Az Escitalopram Actavis nem alkalmazható gyermekek és 18év alatti serdülők kezelésére (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban nincs szükség dózismódosításra. Nagymértékben csökkent vesefunkciójú betegeknél (CLCR kisebb, mint 30ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2pont).

Májkárosodás

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2héten az ajánlott kezdő dózis napi 5mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag 10mg‑ig emelhető. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2pont).

Gyenge CYP2C19 metabolizálók

Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2hetében ajánlott kezdő dózis napi 5mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag 10mg‑ig emelhető (lásd 5.2pont).

A kezelésleállításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek

A kezelés hirtelen leállítása kerülendő. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges diszkontinuációs tünetek elkerülése érdekében a dózist legalább 1‑2héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8pont). Amennyiben a dózis csökkentését követően vagy az adagolás megszüntetésekor tolerálhatatlan mellékhatások lépnek fel, úgy megfontolandó az előzőleg felírt adag visszaállítása. Később a kezelőorvos folytathatja a dózis csökkentését, de a korábbinál fokozatosabb ütemben.

Az alkalmazás módja

Az Escitalopram Actavis-t naponta egyszer kell szedni, a gyógyszer étellel vagy anélkül is bevehető.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Egyidejű alkalmazása nem szelektív, irreverzíbilis monoamino‑oxidáz‑gátlókkal (MAO‑inhibitorokkal) a szerotonin szindróma (agitáció, tremor, hyperthermia stb.) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5pont).

Eszcitaloprám és reverzíbilis MAO‑A‑gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzíbilis, nem szelektív MAO‑gátló linezolid együttadása a szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5pont).

Az eszcitaloprám ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknél igazoltan QT‑intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn.

Az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt más, ismerten QT‑intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5pont).

Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvatossági intézkedések az SSRI‑k (szelektív szerotonin‑visszavétel‑gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak.

Gyermekek és serdülők

Az Escitalopram Actavis nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél. Klinikai vizsgálatokban antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban figyeltek meg öngyilkos viselkedést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartást (túlnyomórészt agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Ha a klinikai állapot miatt az orvos mégis a kezelés mellett dönt, a beteget gondos monitorozás alatt kell tartani az öngyilkossági tünetek megjelenése tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok.

Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns‑kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdő dózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2pont).

Görcsrohamok

Az escitaloprám‑kezelést fel kell függeszteni, ha a betegnél első alkalommal jelentkeznek görcsrohamok, illetve ha – a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél – a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI‑k alkalmazása kerülendő instabil epilepsziás betegeknél, a jól beállított epilepsziás betegeket pedig szorosan ellenőrizni kell.

Mánia

Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI‑k alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI‑terápiát le kell állítani minden olyan betegnél, aki mániás fázisba lép.

Diabetes

Diabeteses betegeknél az SSRI‑kezelés megváltoztathatja a glikémiás kontrollt (hypoglykaemia vagy hyperglycaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum adagolásának módosítására.

Öngyilkosság/ öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az Escitalopram Actavis szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánsokat szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően.

A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Akathisia/ pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI‑k/SNRI‑k alkalmazás akathisia kialakulásával hozható összefüggésbe, melyre a szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, a dózis emelése káros lehet.

Hyponatraemia

SSRI‑k alkalmazásakor ritkán hyponatraemiát jelentettek, amely valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében alakul ki, és amely általában a kezelés leállításával normalizálódik. Óvatosság ajánlott a veszélyeztetett betegek esetében, így pl. időskorúaknál vagy cirrhosisos betegeknél, illetve olyan gyógyszerek együttadásakor, melyek hyponatraemiát okozhatnak.

Haemorrhagia

SSRI‑kezelés alatt előfordultak bőrvérzéses rendellenességek, például ecchymosis és purpura. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont). Ezért az SSRI‑kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta‑funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklikus antidepresszívum, az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint a diagnosztizált vérzékeny betegeknél.

ECT (elektrokonvulzív terápia)

Mivel az SSRI‑k és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozottan állnak rendelkezésre klinikai tapasztalatok, ezért óvatosság javasolt.

Szerotonin szindróma

Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint pl. a triptánok (köztük a szumatriptán), opioidok (köztük a tramadol) és triptofán együttes alkalmazása esetén.

Az SSRI‑ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin szindróma előfordulásáról. Ennek kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Amennyiben ezt tapasztaljuk, úgy az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását is azonnal le kell állítani, és tüneti kezelést kell kezdeni.

Közönséges orbáncfű

SSRI‑k és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása növelheti a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát (lásd 4.5pont).

A kezelés megszakításakor jelentkeződiszkontinuációs tünetek

A diszkontinuációs tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8pont). Klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%‑ánál, míg a placebót szedő betegek 15%‑ánál jelentkeztek mellékhatások.

A diszkontinuációs tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés időtartamától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés ütemétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitáció, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy közepesen súlyosak, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.

A tünetek általában a kezelés leállítását követő néhány napon belül jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.

Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2‑3hónapig vagy hosszabb ideig). Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd „A kezelésleállításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek” rész, 4.2pont).

Szexuális zavar

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Koronária betegség

A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt kellő körültekintés ajánlott a koronária betegségben szenvedő betegek kezelésekor (lásd 5.3pont).

QT‑intervallum megnyúlás

Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT‑intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követően QT‑intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes‑t – is jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél már a kezelést megelőzően is fennállt a hypokalaemia, illetve a QT‑intervallum megnyúlása vagy más szívbetegség (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1pont).

Kellő körültekintés ajánlott a jelentős bradycardiában szenvedő betegeknél, illetve azoknál, akiknél a közelmúltban lezajlott akut myocardialis infarctus szerepel a kórtörénetben, vagy kezeletlen szívbetegségben szenvednek.

Az olyan elektrolitzavarok, mint a hypokalaemia és hypomagnasaemia fokozzák a malignus arrhythmiák kockázatát, ezért ezeket az eszcitaloprám‑kezelés előtt rendezni kell.

Stabil szívbetegségben szenvedők kezelésekor megfontolandó a terápia előtti EKG ellenőrző vizsgálat elvégzése.

Amennyiben az eszcitaloprám‑kezelés alatt cardialis arrhythmia tünetei jelentkeznek, a terápiát le kell állítani és EKG‑t kell készíteni.

Zártzugú glaucoma

Az SSRI‑k, beleértve az eszcitaloprámot is, befolyásolhatják a pupilla méretét, ami mydriasist okozhat. Ez a mydriasist okozó hatás potenciálisan beszűkítheti a szemzugot, ami az intraokuláris nyomás növekedését és a zártzugú glaucoma kialakulását eredményezheti, elsősorban az erre hajlamos betegeknél. Ezért az eszcitaloprámot óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik zártzugú glaucomában szenvednek vagy anamnézisükben glaucoma szerepel.

Segédanyagok

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Ellenjavallt kombinációk:

Irreverzíbilis, nem szelektív MAO‑gátlók

Súlyos reakciókat jelentettek SSRI‑k és nem szelektív, irreverzíbilis monoaminoxidáz‑gátlók (MAOI‑k) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiket SSRI‑kezelésről átmenet nélkül ilyen MAOI‑terápiára állítottak át (lásd 4.3pont). Egyes esetekben ezeknél a betegeknél szerotonin szindróma alakult ki (lásd 4.8pont).

Eszcitaloprám és a nem szelektív, nem reverzíbilis MAO‑gátlók együttadása ellenjavallt.

Az eszcitaloprám‑kezelést 14nappal a nem reverzíbilis MAO‑gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem szelektív, nem reverzíbilis MAOI‑kezelést legalább 7nappal az eszcitaloprám kezelés befejezése után lehet elindítani.

Reverzíbilis, szelektív MAO‑A gátló (moklobemid)

A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO‑A‑gátló, pl. moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3pont). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és a beteget klinikailag ellenőrizni kell.

Reverzíbilis, nem szelektív MAO‑A gátló (linezolid)

Mivel a linezolid egy reverzíbilis, nem szelektív MAO‑gátló antibiotikum, ezért nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, a legkisebb dózist kell adni, szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3pont).

Nem reverzíbilis, szelektív MAO‑B‑gátló (szelegilin)

A szerotonin szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzíbilis MAO‑B‑gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. Napi 10mg‑ig terjedő szelegilin dózisok és racém citaloprám együttadása biztonságosnak bizonyult.

QT-intervallum megnyúlás

Eszcitaloprám és QT‑intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazásával nem végeztek farmakokinetikai és farmakodinámiás vizsgálatokat. Eszcitaloprám és ilyen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor nem zárható ki az additív hatás. Ennek megfelelően az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT‑intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmikumokkal, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszívumokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, elsősorban halofantrin), egyes antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin).

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk:

Szerotonerg gyógyszerek

Szerotonerg gyógyszerek pl. opioidok (köztük a tramadol) és triptánok (köztük a szumatriptán) együttadása szerotonin szindróma kialakulásához vezethet (lásd 4.4. pont).

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Az SSRI‑k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt (pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI‑k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol).

Lítium, triptofán

SSRI‑k és lítium vagy triptofán egyidejű alkalmazásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezen gyógyszerek párhuzamos alkalmazásakor óvatosság ajánlott.

Közönséges orbáncfű

SSRI‑k és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása növelheti a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát (lásd 4.4pont).

Eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám‑kezelés megkezdésekor illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4pont).

Nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4pont).

Alkohol

Az eszcitaloprám és alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Mindazonáltal, egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan az egyidejű alkoholfogyasztás nem javasolt.

Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek

Óvatosság szükséges hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozó gyógyszerek együttadásakor, mert ezek az állapotok növelik a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázatát (lásd 4.4pont).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül zajlik, míg a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek kisebb mértékben ugyan, de szintén közreműködhetnek a metabolizációban. A fő metabolit S‑DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát úgy tűnik, részben a CYP2D6 katalizálja.

Eszcitaloprám és napi egyszeri 30mg omeprazol (CYP2C19 gátló) együttes alkalmazása az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%‑os) emelkedését eredményezte.

Eszcitaloprám és naponta kétszer 400mg cimetidin (közepesen erős általános enzimgátló) egyidejű alkalmazása az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%‑os) emelkedését idézi elő. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor, továbbá a dózis módosítása is indokolt lehet.

Ennek megfelelően körültekintésre van szükség, amikor a készítményt CYP2C19 gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lansoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. A mellékhatás megfigyelés alapján egyidejű kezelés során az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).

Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám egy CYP2D6 enzimgátló. Óvatosság ajánlott, amikor az eszcitaloprámot olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyek szűk a terápiás index-szel rendelkeznek, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet az adagolás módosítására.

Mind dezipraminnal mind pedig metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett.

In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám kismértékben gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén.

Terhesség

Az eszcitaloprám terhesség alatti alkalmazásáról csupán kevés klinikai adat áll rendelkezésre.

Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3pont). Az Escitalopram Actavis terhesség alatt nem alkalmazható csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után.

Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik triszemeszterben is Escitalopram Actavis kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása kerülendő, ha az SSRI‑t a terhesség alatt alkalmazzák.

A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI‑k az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratorikus distress, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet‑labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, hypertonia, hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, lethargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek a szerotonerg hatások vagy a diszkontinuációs tünetcsoport következményei is lehetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24óra) jelentkeznek.

Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI‑k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5eset 1000terhességre vonatkoztatva. Az átlagos populációban 1000terhességre vonatkoztatva 1‑2esetben fordul elő PPHN.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Szoptatás

Az eszcitaloprám feltételezhetőleg kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt.

Termékenység

Állatkísérletetes adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3pont).

Egyes SSRI‑kre vonatkozó mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. Humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja sem az intellektuális funkciókat sem a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeiket.

A mellékhatások a kezelés első 1‑2hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi felsorolás azokat az SSRI‑k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán posztmarketing eseményként az eszcitaloprám-kezelés során is jelentettek.

A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebokorrigált értékek.

A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg:

Nagyon gyakori (≥1/10);

Gyakori (≥1/100 –<1/10);

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100);

Ritka (≥1/10000 – < 1/1000);

Nagyon ritka (≤ 1/10000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

¹ Ezeket a mellékhatásokat a SSRI‑k terápiás osztályára jelentették.

² Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám‑terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4pont).

³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4 és 4.6 pont).

QT-intervallum megnyúlása

A forgalomba hozatalt követő időszakban QT‑intervallum megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes‑t is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1pont).

A gyógyszerosztályra jellemző hatások

Javarészt 50éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI‑ket és TCA‑kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.

A kezelés megszakításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek

Az SSRI/SNRI kezelés (főként hirtelen) abbahagyása gyakran vezet diszkontinuációs tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám‑kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Toxicitás

Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés átfogó klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Beszámoltak ugyan olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás, a fatális esetek többségénél azonban a túladagolás más gyógyszerrel együtt következett be. A 400 és 800mg közötti eszcitaloprám dózis bevétele nem okozott semmilyen súlyos tünetet.

Tünetek

Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és arrhythmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.

Kezelés

Nincs specifikus antidotuma. Biztosítani és fenn kell tartani a szabad légutakat és a megfelelő oxigénellátást, valamint a légzésfunkciókat. A gyomormosás és az aktív szén alkalmazása megfontolandó. A gyomormosást a bevételt követően a lehető leghamarabb el kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.

Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén).