ESCITALOPRAM SANDOZ 10 MG FILMTABLETTA

Major depressziós epizódok kezelése.

Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül) kezelése.

Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia) kezelése.

Generalizált szorongásos zavar kezelése.

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése.

Adagolás

A 20mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított.

Major depressziós epizódok

A szokásos adag: 10mg naponta egyszer. A beteg egyéni válaszától függően a napi dózis maximum 20mg-ig növelhető.

Az antidepresszáns hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez.

Pánikzavar (agorafóbiával, ill. anélkül)

Az első héten az ajánlott kezdő adag napi 5mg, ezután a dózis napi 10mg-ra emelhető. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20mg-ig tovább emelhető.

A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart.

Szociális szorongásos zavar

Szokásos adag: 10mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Utána, a beteg egyéni válaszától függően a napi adag 5mg-ra csökkenthető, vagy maximum 20mg-ig emelhető.

A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6hónapig vizsgálták, a visszaesés megelőzését szolgáló kezelés hossza egyénileg mérlegelendő; a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni.

A szociális szorongásos zavar egy diagnosztikailag jól definiált, és a túlzott szégyenlősségtől elkülönítendő betegség. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a munkavégzést és a társasági életet.

A kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres kezelés általában véve az általános kezelési stratégia része.

Generalizált szorongás

A kezdő adag 10mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20mg-ig emelhető.

A reszponderek hosszú távú kezelését napi 20mg-mal kezelt betegeknél legalább 6hónapig vizsgálták. A terápiás előnyöket és az adagolást rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot).

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség)

A kezdő adag 10mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20mg-ig emelhető.

Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni.

A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd az 5.1 pontot).

Idősek (65 év felett)

A kezdő dózis naponta egyszer 5 mg. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 10mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont). Az eszcitalopram hatásosságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegeknél nem vizsgálták.

Gyermekek és serdülők (18 év alatt)

Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére nem javallott (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Enyhe és középsúlyos vesekárosodás esetén nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (kreatinin-clearance kisebb mint 30ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe és középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az első 2héten az ajánlott kezdő adag napi 5mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2 pont).

Gyenge CYP2C19 metabolizálók

Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2hetében ajánlott kezdő adag napi 5mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont).

A kezelésleállításakor jelentkező megvonási tünetek

Kerülni kell a kezelés hirtelen leállítását. Az eszcitaloprám kezelés leállításakor az esetleges megvonásos tünetek veszélyének csökkentése érdekében az adagot legalább 1-2héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a kezelés leállítása során vagy a dózis csökkentését követően nem tolerálható mellékhatások lépnek fel, megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását.

Az alkalmazás módja

Az Escitalopram Sandoz filmtablettát naponta egyszer, étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül lehet bevenni.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Egyidejű alkalmazás nem-szelektív, irreverzibilis monoamin-oxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) az agitációval, tremorral, hyperthermiával stb. járó szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

Az eszcitaloprám és a reverzibilis MAO-A-gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn.

Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).

Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések az SSRI-k (szelektív szerotonin-visszavétel gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak.

Gyermekek és serdülők

Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem javallott. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőknél hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a gyermekek és serdülők növekedése, érése, illetve a kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.

Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszív kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).

Görcsrohamok

Az eszcitaloprám kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha – a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél – a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI szerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a kontrollált epilepsziás betegeket pedig gondosan figyelemmel kell követni.

Szexuális zavar

A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Mánia

Az SSRI-k alkalmazása mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel.

Diabetes

Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglykaemia vagy hyperglykaemia). Az inzulin és/vagy az orális antidiabetikus szerek adagolásának módosítására lehet szükség.

Öngyilkosság/ öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének kockázata. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy akár még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság kockázata a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, amelyeknek a kezelésére az Escitalopram Sandoz filmtabletta szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy 25évnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata fokozottabb az antidepresszánst szedőknél, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék az esetleges klinikai rosszabbodást, öngyilkossági magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy a szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Akathisia/ pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. Ezen tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése káros lehet.

Hyponatraemia

Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH) következtében kialakuló, és általában a kezelés leállításával rendeződő hyponatraemiát jelentettek. Veszélyeztetett betegek esetében (időskorúak, cirrhosisos betegek és egyidejűleg hyponatraemiát okozó gyógyszert szedő betegek) óvatosság ajánlott.

Haemorrhagia

SSRI-t szedő betegeknél beszámoltak rendellenes bőrvérzésekről, mint pl. ecchymosisról, purpuráról. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8pont). Ezért az SSRI kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösen orális antikoagulánsok vagy a thrombocyta funkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklusos antidepresszáns, az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint ismerten fokozott vérzéshajlamú betegeknél.

Elektrokonvulzív terápia (ECT)

Az SSRI szerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt.

Szerotonin-szindróma

Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint például a triptánok (beleértve a szumatriptánt), opioidok (beleértve a buprenorfint vagy a tramadolt) és triptofán együttes alkalmazása esetén.

Az SSRI-ket és egyéb szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin-szindróma előfordulásáról. Ennek a potenciálisan életet veszélyeztető állapotnak a kialakulását az agitációból, tremorból, myoclonusból, hyperthermiából és/vagy gasztrointesztinális tünetekből álló tünetegyüttes jelezheti. Ilyen esetben az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását azonnal fel kell függeszteni és tüneti kezelést kell kezdeni.

Orbáncfű

SSRI szerek és orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.5 pont).

A kezelés leállításakor jelentkezőmegvonási tünetek

A megvonásos tünetek kialakulása gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). A klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek mellékhatások.

A megvonásos tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés hosszától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés sebességétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a következők: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütés-szerű érzést), alvászavarok (beleértve az inszomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.

A tünetek általában a kezelés megszakítását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.

A tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd „A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek” rész, 4.2 pont).

Ischaemiás szívbetegség

A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt az ischaemiás szívbetegségben szenvedők esetében elővigyázatosság ajánlott (lásd 5.3 pont).

QT-intervallum megnyúlás

Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsades de pointes-t is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarctuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.

Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.

Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt.

Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.

Zártzugú glaucoma

Az SSRI-k, köztük az eszcitaloprám hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és zárt zugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. Az eszcitaloprámot ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek zárt zugú glaucomája van, vagy akik kórtörténetében zárt zugú glaucoma szerepel.

Az Escitalopram Sandoz 10mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Ellenjavallt kombinációk:

Irreverzibilis, nem-szelektív MAO-gátlók

Súlyos reakciókat jelentettek SSRI szerek és nem-szelektív, irreverzibilis monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél is, akiknél a közelmúltban leállított SSRI kezelés után ilyen MAOI-terápia beállítása történt (lásd 4.3 pont). Egyes esetekben a betegeknél szerotonin-szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont).

Az eszcitaloprám és a nem-szelektív, irreverzibilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám kezelést 14 nappal az irreverzibilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem-szelektív, irreverzibilis MAOI kezelést legkorábban 7 nappal az eszcitaloprám kezelés befejezése után lehet megkezdeni.

Reverzibilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)

A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám és MAO-A-gátló, így a moklobemid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombinációt szükségesnek ítélik, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és szoros klinikai monitorozás szükséges.

Reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)

A linezolid reverzibilis, nem-szelektív MAO-gátló antibiotikum, és nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont).

Irreverzibilis, szelektív MAO-B-gátló (szelegilin)

A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt szelegilinnel (irreverzibilis MAO-B-gátló) való együttadás esetén óvatosság szükséges. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10mg-ig terjedő adagjainak együttadása biztonságosnak bizonyult.

QT-intervallum megnyúlás

Az eszcitaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl. fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl. sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, hidroxizin, mizolasztin) stb.

Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk:

Szerotonerg szerek

Szerotonerg szerek pl. opioidok (beleértve a tramadolt és a buprenorfint), és triptánok (beleértve a szumatriptánt) együttadása a potenciálisan életet veszélyeztető szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet (lásd 4.4 pont).

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt [pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol].

Lítium, triptofán

SSRI szerek és lítium vagy triptofán együttes adásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezen gyógyszerek és az SSRI-k együttes adása esetén óvatosság ajánlott.

Orbáncfű

SSRI szerek és orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.4 pont).

Haemorrhagia

Megváltozhat az antikoaguláns hatás, ha az eszcitaloprámot orális antikoagulánsokkal adják együtt. Orális antikoagulánst szedő betegeknél a véralvadási paramétereket gondosan monitorozni kell az eszcitaloprám kezelés elkezdésekor és leállításakor (lásd 4.4 pont).

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Azonban az egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan, alkohol fogyasztása nem javasolt.

Hypokalaemiát vagy hypomagnaesemiát okozó gyógyszerek

A malignus arrhythmiák kockázatának fokozódása miatt óvatosan kell eljárni az eszcitalprám és a hypokalaemiát vagy hypomagnaesemiát okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik, de kisebb mértékben a CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek szintén közreműködhetnek a metabolizmusban. Úgy tűnik, a fő metabolit, az S-DCT (demetilált eszcitaloprám) metabolizmusát részben a CYP2D6 katalizálja.

Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30mg omeprazollal (CYP2C19-gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte.

Az eszcitaloprámot naponta kétszer 400 mg cimetidinnel (közepesen erős általános enzim-gátló) együtt adva az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet.

Ezért óvatosságra van szükség, amikor CYP2C19-gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. Az egyidejű kezelés alatt a mellékhatások megfigyelése alapján az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).

Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra.

Dezipraminnal vagy metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett.

In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén.

Terhesség

Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról.

Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).

Az Escitalopram Sandoz filmtabletta alkalmazása terhesség alatt általában nem, csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után javasolt.

Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik trimeszterben is Escitalopram Sandoz kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő.

A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratoricus distress, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, fokozott izomtónus, csökkent izomtónus, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek.

Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1000 terhesség esetén 1-2 esetben fordul elő PPHN.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).

Szoptatás

Az eszcitaloprám feltételezhetően kiválasztódik az anyatejbe. Ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt.

Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy az eszcitaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont).

Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható.

Termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja az intellektuális funkciókat vagy a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer befolyásolhatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások a kezelés első 1-2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása mellett rendszerint az intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbiakban az SSRI-k ismert mellékhatásait és az eszcitaloprám placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban észlelt, illetve spontán, a forgalomba hozatalt követő jelentésekből származó mellékhatásait szervrendszerek és gyakoriság szerint tüntetjük fel.

A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebo-korrigált értékek. Agyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 –<1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – < 1/1000); nagyon ritka (≤ 1/10000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

¹ Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára jelentették.

² Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6pont).

QT-intervallum megnyúlás

A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsades de pointes-t is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és

5.1 pont).

A terápiás osztályra jellemző hatások

Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.

Az SSRI kezelés megszakításakor jelentkezőmegvonási tünetek

Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (főleg ha a leállítás hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért az eszcitaloprám fokozatos elhagyása javasolt, ha az eszcitaloprám kezelés már nem szükséges (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Toxicitás

Az eszcitaloprám túladagolásra vonatkozóan csak korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Csak ritkán fordult elő olyan fatális eset, amelynél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás. A fatális esetek többségénél a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. 400 és 800mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet nem okozott.

Tünetek

Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotonia, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és ritmuszavar) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.

Ellátás

Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása javasolt. Gyomormosás és aktív szén adása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.

Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl. májkárosodás esetén).