ESTRIOL WOLFF 0,5 MG/G HÜVELYKRÉM

Posztmenopauzában lévő nők esetében az ösztrogénhiány miatt kialakult vaginaatrophia tüneteinek kezelésére.

Adagolás

Posztmenopauzában lévő nők

Az általánosságban ajánlott dózis a kezelés első három hetében napi egy 1g-os applikátortöltet (amely 0,5mg ösztriolnak felel meg). Ezt követően – fenntartó dózisként – hetente két alkalommal egy 1g-os applikátortöltet (amely 0,5mg ösztriolnak felel meg) kell alkalmazni.

A posztmenopauzás tünetek kezdeti és fenntartó kezelésére a legalacsonyabb hatásos dózist a legrövidebb ideig (lásd még 4.4pont) kell alkalmazni.

Azoknál a hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogéntartalmú készítményeknél, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normál posztmenopauzás tartományon belül marad, nem javasolt progesztagén adagolása (lásd 4.4pont).

Az Estriol Wolff nem fogamzásgátló szer.

Gyermekek és serdülők

Az Estriol Wolff-nak gyermekek és serdülők esetén nincs releváns alkalmazása.

Kihagyott dózis

A kezelés első hetében történő napi alkalmazás esetén

Amennyiben a kihagyott dózist a következő napon veszik észre, nem szabad azt pótolni. Ebben az esetben a szokásos adagolási rend folytatandó.

A heti 2alkalommal történő alkalmazás esetén

A kihagyott dózist mihamarabb be kell adni.

Az alkalmazás módja

Hüvelyi alkalmazásra.

Ideális esetben az Estriol Wolff-ot este, lefekvés előtt, az applikátor segítségével mélyen a hüvelybe kell felhelyezni.

• Ismert, illetve korábbi emlőrák, vagy annak gyanúja.

• Ismert ösztrogéndependens malignus tumorok (pl. endometriumrák) vagy azok gyanúja.

• Ismeretlen eredetű genitalis vérzés.

• Kezeletlen endometrium hyperplasia.

• Korábbi vagy jelenleg fennálló vénás thromboembolia (mélyvénás thrombosis, tüdőembólia).

• Ismert thrombophiliás rendellenességek (pl. proteinC-hiány, proteinS-hiány vagy antithrombinhiány, lásd 4.4pont).

• Aktív vagy a közelmúltban előfordult artériás thromboemboliás betegségek (pl. angina, myocardialis infarctus).

• Akut májbetegség vagy a kórelőzményben szereplő májbetegség, ameddig a májfunkciós tesztek nem térnek vissza a normális tartományba.

• Porphyria.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység.

Posztmenopauzás tünetek kezelésére kizárólag akkor lehet hormonpótló kezelést (hormone replacement therapy, HRT) kezdeni, ha a tünetek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőséget. Minden esetben legalább évente gondosan mérlegelendők az előnyök és a kockázatok, és a HRT kizárólag akkor folytatható, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat.

A korai menopauza kezelésére alkalmazott HRT kockázatairól kevés adat áll rendelkezésre. A fiatal nőknél tapasztalt alacsony abszolút kockázat miatt azonban kedvezőbb lehet ezeknél a nőknél az előny-kockázat arány, mint idősebb nők esetében.

Orvosi vizsgálat/követés

A HRT megkezdése, illetve újrakezdése előtt teljes egyéni és családi anamnézist kell felvenni. Az így kapott információk, az ellenjavallatok és az alkalmazásra vonatkozó figyelmeztetések alapján kell a fizikális vizsgálatot (beleértve a medence- és emlővizsgálatot) elvégezni. A kezelés során rendszeres ellenőrzés javasolt a nőknek, egyénileg meghatározott gyakorisággal és jelleggel. Tájékoztatni kell a nőket azokról a mellüket érintő elváltozásokról, amelyeket az orvosuknak vagy a gondozásukat végző egészségügyi személynek jelenteniük kell (lásd alább az „Emlőrák” pontot). A vizsgálatokat, beleértve a megfelelő képalkotó eljárásokat, pl. mammográfiát, a jelenleg elfogadott szűrési eljárásokkal összhangban, az egyén klinikai igényeihez igazodva kell elvégezni.

A hüvelyi fertőzéseket az Estriol Wolff-fal végzett kezelés megkezdése előtt kezelni szükséges.

Felügyeletet igénylő állapotok

Amennyiben a következő állapotok bármelyike jelen van, korábban előfordult és/vagy terhesség vagy korábbi hormonkezelés során rosszabbodott, a beteg szoros felügyelet alatt tartandó.

Számításba kell venni, hogy ezek az állapotok kiújulhatnak vagy rosszabbodhatnak az EstriolWolff‑fal végzett kezelés során, különösen az alábbiak:

• leiomyoma (méhfibromák) vagy endometriosis;

• thromboemboliás betegségek kockázati tényezői (lásd alább);

• ösztrogéndependens tumorok kockázati tényezői, pl. emlőrák 1.fokú rokonnál való előfordulása;

• hypertonia;

• májbetegségek (pl. májadenoma);

• diabetes mellitus az erek érintettségével vagy anélkül;

• cholelithiasis;

• migrén vagy (súlyos) fejfájás;

• szisztémás lupus erythematosus;

• endometrium hyperplasia a kórelőzményben (lásd lentebb);

• epilepszia;

• asztma;

• otosclerosis.

A terápia azonnali felfüggesztésének indokai

A terápia felfüggesztendő ellenjavallat felfedezésekor és az alábbi esetekben:

• icterus vagy a májműködés romlása;

• jelentős vérnyomás-emelkedés;

• újonnan kialakuló migrénjellegű fejfájás;

• terhesség.

Endometrium hyperplasia és carcinoma

Intakt uterus esetében a nőknél megemelkedik az endometrium hyperplasia és carcinoma kockázata, ha hosszú távon monoterápiában alkalmaznak szisztémás ösztrogént.

Azoknál a hüvelyi alkalmazásra szánt ösztrogéntartalmú készítményeknél, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normál posztmenopauzás tartományon belül marad, nem javasolt progesztagén adagolása.

Az ösztrogén hosszú távú (egy éven túli) vagy ismételt, lokális, hüvelyi alkalmazásának biztonságossága az endometrium esetében nem ismert. Ismételt alkalmazás esetében a kezelést ezért legalább évente felül kell vizsgálni.

Az önmagában alkalmazott ösztrogénstimuláció premalignus vagy malignus átalakuláshoz vezethet a residualis endometriosis-gócokban. Emiatt elővigyázatosság javasolt, ha olyan nők alkalmazzák ezt a készítményt, akik endometriosis miatt hysterectomián mentek keresztül, különösen akkor, ha esetükben ismert a residualis endometriosis.

Amennyiben a kezelés során bármikor vérzés vagy pecsételő vérzés jelentkezik, annak oka kivizsgálandó, amely az endometrialis malignitás kizárása érdekében magában foglalhatja az endometriumbiopsziát.

A következő kockázatokat a szisztémás HRT-vel hozták összefüggésbe, és kisebb mértékben vonatkoznak azokra a hüvelyen keresztül alkalmazott ösztrogénkészítményekre, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normál posztmenopauzás tartományon belül marad. Figyelembe kell venni ugyanakkor ezek lehetőségét a készítmény hosszú távú vagy ismételt adagolása esetében.

Emlőrák

Egy nagy metaanalízisből származó epidemiológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy nem áll fenn az emlőrák fokozott kockázata azoknál az ösztrogént kis dózisban, vaginálisan alkalmazó nőknél, akiknél az anamnézisben nem szerepel emlőrák. Nem ismert, hogy a kis dózisú, vaginálisan alkalmazott ösztrogének fokozzák-e az emlőrák kiújulását.

Petefészekrák

A petefészekrák jóval ritkábban fordul elő, mint az emlőrák.

Egy nagy metaanalízisből származó epidemiológiai bizonyítékok enyhén megnövekedett kockázatra utalnak a csak ösztrogént tartalmazó szisztémás HRT-ben részesülő nők esetében; mindez 5éves alkalmazás alatt válik nyilvánvalóvá, és az abbahagyást követően idővel kezd csökkenni.

Vénás thromboembolia

A szisztémás HRT-hez a vénás thromboembolia (VTE) kialakulásának (pl. mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia) 1,3‑3-szor nagyobb kockázata társul. Egy ilyen esemény előfordulása a HRT első évében sokkal valószínűbb, mint később (lásd 4.8pont).

Fokozott a VTE kockázata azoknál a betegeknél, akiknél ismert thrombophiliás állapot van jelen, és a HRT tovább növelheti ezt a kockázatot. A HRT éppen ezért ellenjavallt ezeknél a betegeknél (lásd 4.3pont).

A VTE általánosan ismert kockázati tényezői az ösztrogének alkalmazása, az időskor, a nagy műtétek, a hosszú távú immobilizáció, az elhízás (BMI >30kg/m²), a terhesség/posztpartum időszak, a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és a tumoros betegségek. A varicositas VTE-ben betöltött lehetséges szerepéről nincs egyetértés.

Ahogyan minden posztoperatív betegnél, a műtét utáni VTE megelőzésének érdekében a profilaktikus intézkedések megfontolandók. Ha a tervezett műtétet követően elhúzódó immobilizáció várható, a HRT időszakos felfüggesztése javasolt a műtétet megelőző 4–6hétben. A kezelés nem kezdhető újra, amíg a nők teljes mobilizálását el nem érik.

Azoknál a nőknél, akiknek a kórtörténetében nem szerepel a VTE, de elsőfokú rokonai egy fiatal korban thrombosist elszenvedő betegnek, felajánlható a szűrés, miután gondos tanácsadást kaptak annak korlátairól (a thrombophiliás rendellenességeknek csak egy része határozható meg szűréssel). Amennyiben egy olyan thrombophiliás rendellenességet határoznak meg, amely a családtagoknál thrombosis formájában öröklődik, vagy ha a rendellenesség súlyos (pl. antithrombin-, proteinS- vagy proteinC-hiány, illetve a rendellenességek kombinációja), a HRT ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Krónikus antikoaguláns-kezelésben már részesülő nők esetében a HRT előnye és kockázata gondosan mérlegelendő.

Ha a HRT megkezdése után VTE alakul ki, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni. A betegeknek el kell mondani, hogy azonnal keressék fel orvosukat, ha potenciális thromboemboliás tünetet észlelnek (pl. a láb fájdalmas duzzanata, hirtelen kialakuló mellkasi fájdalom, dyspnoe).

Koszorúér-betegség (coronary artery disease, CAD)

Ösztrogén-monoterápia

Randomizált, kontrollos vizsgálatok alapján nem találtak megnövekedett CAD-kockázatot hysterectomián átesett, szisztémás ösztrogén-monoterápiát alkalmazó nőknél.

Ischaemiás stroke

A szisztémás ösztrogén-monoterápiát az ischaemiás stroke kockázatának legfeljebb 1,5‑szeres emelkedésével hozzák összefüggésbe. A relatív kockázat nem változik a korral vagy a menopauzától eltelt idővel. Mivel a stroke alapkockázata ugyanakkor erősen függ az életkortól, a HRT-t alkalmazó nőknél a stroke általános kockázata a korral emelkedni fog (lásd 4.8pont).

Egyéb állapotok

Az ösztrogének folyadékretenciót okozhatnak, emiatt gondosan meg kell figyelni azokat a betegeket, akiknél szívműködési zavar vagy vesekárosodás van jelen.

A már fennálló hypertriglyceridaemiában szenvedő nőket szoros megfigyelés alatt kell tartani az ösztrogénpótlás vagy a HRT során, mivel ebben az állapotban, ritkán pancreatitishez vezető nagyfokú plazmatriglicerid-emelkedésről számoltak be az ösztrogénkezeléssel összefüggésben.

Az exogén ösztrogének örökletes és nem örökletes (szerzett) angiooedema tüneteinek kialakulását vagy a meglévő tüneteinek exacerbatióját okozhatják.

Az ösztrogének növelik a thyroidkötő globulin (TBG) koncentrációját, ami a teljes keringő pajzsmirigyhormon emelkedéséhez vezet a fehérjekötött jód (PBI), T4- (oszlopkromatográfiával vagy radioimmunoassay-vel) vagy T3-szintek (radioimmunoassay-vel történő) mérése alapján. Az emelkedett TBG-t jelzi a csökkent T3-gyanta-felvétel. A szabad T4- és a szabad T3-koncentrációk változatlanok. Más kötőfehérjék emelkedettek lehetnek a szérumban, pl. a kortikoidkötő globulin (CBG), illetve a nemihormonkötő globulin (SHBG), ami a keringő kortikoszteroidok, illetve a nemi hormonok szintemelkedéséhez vezet. A szabad vagy biológiailag aktív hormonok koncentrációi változatlanok. Más plazmaproteinek szintje megemelkedhet (angiotensinogen/renin szubsztrát, alfa‑1‑antitripszin, cöruloplazmin).

A HRT nem javítja a kognitív funkciókat. Van néhány arra vonatkozó bizonyíték, hogy a demencia előfordulásának kockázata emelkedik azoknál a nőknél, akik 65éves életkor után kezdik a folyamatos kombinált vagy az ösztrogén-monoterápiát alkalmazó HRT-kezelést.

Segédanyagok

A cetil-sztearil-alkohol helyi bőrreakciókat okozhat (pl. kontakt dermatitis). Ha a bőr vagy nyálkahártya irritációja észlelhető, ritkábban kell alkalmazni a készítményt, vagy abba kell hagyni. Különleges ellenintézkedések nem szükségesek.

Latexből készült óvszer egyidejű használatakor figyelembe kell venni, hogy az Estriol Wolff-ban található zsírok és emulgeálószerek csökkenthetik a szakítószilárdságot, és ezáltal ronthatják az óvszer biztonságosságát.

A vaginális alkalmazás és a minimális szisztémás expozíció miatt az Estriol Wolff alkalmazásakor nem valószínű klinikailag releváns gyógyszerkölcsönhatás előfordulása. A más, lokálisan alkalmazott vaginális kezelésekkel kapcsolatos interakciókat azonban figyelembe kell venni.

Terhesség

Az Estriol Wolff terhesség alatt nem javallt. Amennyiben az Estriol Wolff-fal végzett gyógyszeres kezelés során terhesség következik be, a kezelést azonnal fel kell függeszteni.

A nem szándékos, foetalis ösztrogén-expozícióra vonatkozó legtöbb eddigi epidemiológiai vizsgálat eredménye nem mutatott teratogén vagy foetotoxicus hatásokat.

Szoptatás

Az Estriol Wolff szoptatás során nem javallt.

Az Estriol Wolff nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakorisági csoportok szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák a következőképpen vannak meghatározva: nagyon gyakori (≥1/10). gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A szisztémás HRT-hez társuló csoporthatások

A következő kockázatok összefüggést mutattak a szisztémás HRT-vel, és kisebb mértékben vonatkoznak azokra a hüvelyen keresztül alkalmazott ösztrogénkészítményekre, amelyeknél a szisztémás ösztrogénexpozíció a normál posztmenopauzás tartományon belül marad.

Petefészekrák

A szisztémás HRT-t összefüggésbe hozták a petefészekrák diagnózisának enyhén emelkedett kockázatával (lásd 4.4pont).

52epidemiológiai vizsgálatból származó metaanalízis során a petefészekrák emelkedett kockázatáról számoltak be olyan nők esetében, akik jelenleg szisztémás HRT-t alkalmaztak olyan nőkhöz képest, akik soha nem alkalmaztak HRT-t (relatív kockázat [relative risk; RR]: 1,43; 95%-os konfidenciaintervallum [CI]: 1,31‑1,56). Az 50–54éves, 5éve HRT-t alkalmazó nők esetében ez 2000felhasználóként körülbelül 1extra esetet eredményez. Az 50–54éves, HRT-t nem alkalmazó nőknél egy 5éves időszak alatt a 2000-ből körülbelül 2nőt diagnosztizálnak petefészekrákkal.

Vénás thromboembolia kockázata

A szisztémás HRT-t a vénás thromboembolia (VTE) kialakulásának (pl. mélyvénás thrombosis vagy tüdőembólia) 1,3–3‑szor magasabb relatív kockázatával hozták összefüggésbe. Egy ilyen esemény előfordulása a HRT alkalmazásának első évében sokkal valószínűbb (lásd 4.4pont). A WHI‑vizsgálatok eredményei a következő táblázatban találhatók:

WHI-vizsgálatok – A VTE többletkockázata 5éves alkalmazás során

*Uterus nélkül élő nők vizsgálata

Ischaemiás stroke kockázata

A szisztémás HRT alkalmazását az ischaemiás stroke relatív kockázatának legfeljebb 1,5‑szeres emelkedésével hozzák összefüggésbe. A haemorrhagiás stroke kockázata nem emelkedett a HRT alkalmazása során.

Ez a relatív kockázat független az életkortól vagy az alkalmazás időtartamától, viszont az alapkockázat erősen függ az életkortól, így a HRT-t alkalmazó nőknél a stroke általános kockázata az életkorral emelkedni fog (lásd 4.4pont). A WHI-vizsgálatok eredményei a következő táblázatban találhatók:

WHI-vizsgálatok – Az ischaemiás stroke* többletkockázata 5éves alkalmazás során

*Az ischaemiás stroke és a haemorrhagiás stroke között nem tettek különbséget.

Egyéb mellékhatásokat jelentettek a szisztémás ösztrogén/progesztagén kezeléssel kapcsolatban:

• epehólyag-betegség;

• a bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: chloasma, erythema multiforme, erythema nodosum, vascularis purpura;

• 65éves életkor felett várható demencia (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A túladagolás tünetei magában foglalják a hányingert, a hányást, az emlőkben érzett feszítő érzést és a hüvelyi vérzést.

Kezelés

A dózis csökkentésével vagy a kezelés felfüggesztésével a tünetek megszüntethetők.