EUTHYROX 125 MIKROGRAMM TABLETTA

Euthyrox 25–175mikrogramm tabletta:

- Jóindulatú euthyreoid struma kezelésére.

- Euthyreoid struma recidíva profilaxisára strumectomiát követően, a műtétet követő hormonszinttől függően.

- Szubsztitúció hypothyreosis esetén.

- Szuppressziós kezelés pajzsmirigy carcinomák esetén.

Euthyrox 50–100mikrogramm tabletta:

- Pajzsmirigy-túlműködés esetén a thyreostaticum kiegészítésére.

Euthyrox 100/150 mikrogramm tabletta:

- Diagnosztikus céllal pajzsmirigy szuppressziós vizsgálatnál.

Adagolás

Minden beteg egyéni szükségleteinek megfelelően 25–175mikrogramm levotiroxin-nátrium hatóanyag-tartalmú tabletták állnak rendelkezésre. Ezért a betegnek általában napi egy tablettát kell bevennie.

Az itt megadott adagolási javaslatok csak iránymutatásként szolgálnak.

Az egyes betegek napi dózisának meghatározása a laboratóriumi és klinikai vizsgálatok alapján történik. Tekintettel arra, hogy számos betegnél magasabb T4 és fT4-koncentráció tapasztalható, a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) szérumszintje reálisabb alapja lehet a kezelésnek.

A thyreoid-hormon kezelést alacsony dózissal kell kezdeni és fokozatosan kell az adagolást növelni 2, illetve 4 hetente mindaddig, amíg a szubsztitúciós szintet el nem éri.

Gyermekek és serdülők

Újszülötteknek és csecsemőknek veleszületett hypothyreosis esetén, ahol fontos a gyors szubsztitúció, az ajánlott kezdő dózis 10–15 mikrogramm/testtömegkilogramm naponta az első három hónapban. Ezt követően a dózist az egyéni szükséglethez kell igazítani, a klinikai tünetek és a thyreoid-hormon, TSH-szint alapján.

Idős betegeknél, koszorúér-betegségben szenvedő vagy súlyos, illetve hosszú ideje fennálló hypothyreosisban szenvedő betegeknél különleges óvatossággal kell elkezdeni a pajzsmirigy-hormonokkal való kezelést. Ilyen esetekben alacsony dózissal kell kezdeni (pl. 12,5mikrogramm/nap), amelyet lassan és hosszú intervallumokban (pl. fokozatosan emelve 12,5mikrogramm/nap dózissal kéthetente) a pajzsmirigy hormonszintjének gyakori ellenőrzése mellett. A komplett szubsztitúciós terápiához szükséges dózisnál alacsonyabb dózis értelemszerűen nem eredményezi a TSH-szint teljes korrekcióját, ezért ezt figyelembe kell venni.

Megfigyelések szerint kis testtömegű, valamint nagy göbös strumás betegeknél elegendőnek bizonyultak a kisebb dózisok is.

Az alkalmazás módja

A szükséges adag napi egyszeri alkalommal beadható.

Adagolás: naponta egyszer, üres gyomorra, fél órával reggeli előtt, lehetőleg kevés folyadékkal (pl. fél pohár vízzel).

Csecsemők legalább 30 perccel a napi első étkezés előtt kapják meg a tablettát. A tablettát kevés vízben fel kell oldani, és az elkészített oldatot még egy kis víz hozzáadása után frissen kell beadni. Az oldatot minden alkalmazása előtt frissen kell készíteni.

A kezelés hossza a beteg egész életében tart hypothyreosis szubsztitúciós kezelésénél, valamint strumectomia és thyreoidectomia után, valamint euthyreoid golyva eltávolítás után a kiújulás megelőzésére. A hyperthyreosis kezelésénél kísérő gyógyszerként az euthyroid állapot elérése után addig, amíg a thyreostaticumot szedi a beteg.

A jóindulatú euthyroid struma kezelésénél a kezelés hosszúsága hat hónaptól két évig szükséges. Amennyiben ezen idő alatt a gyógyszeres kezelés nem volt kielégítő, a golyva műtéti vagy radioterápiás kezelése megfontolandó.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Kezeletlen mellékvese-elégtelenség, kezeletlen hypophysis elégtelenség és kezeletlen thyreotoxicosis.

• Az Euthyrox-kezelést nem szabad megkezdeni akut myocardialis infarctus, akut myocarditis, akut pancarditis esetén.

• Terhesség alatt hyperthyreosis kezelésére nem szabad kombinációs terápiát kezdeni levotiroxinnal és antithyreoid gyógyszerrel (lásd 4.6 pont).

A pajzsmirigyhormonokkal való kezelés, vagy thyreoid szupressziós teszt megkezdése előtt az alábbi betegségeket, illetve egészségügyi állapotokat kell kizárni, illetve kezelni: koszorúér-elégtelenség, angina pectoris, arteriosclerosis, hypertonia, hypophysis-elégtelenség, mellékvese-elégtelenség. A pajzsmirigy-autonómiát szintén ki kell zárni, vagy kezelni a thyreoid-hormonnal való terápia megkezdése előtt.

Pszichotikus betegségek kockázata esetén a levotiroxin-terápiát alacsony dózissal javasolt elkezdeni, és a terápia elején a levotiroxin dózisát csak lassan ajánlott emelni. Tanácsolt a beteg monitorozása. Ha pszichotikus rendellenességek tünetei jelentkeznek, megfontolandó a levotiroxin adagolásának módosítása.

Még enyhe gyógyszer okozta hyperthyreosist is meg kell akadályozni azoknál a betegeknél, akiknek coronaria-elégtelensége, szívelégtelensége vagy tachycardiás arrhythmiája van. Ezért ezekben az esetekben a thyreoid-hormon szintjét gyakran kell ellenőrizni.

Másodlagosan kialakult hypothyreosis esetén a helyettesítő terápia adása előtt ki kell vizsgálni az okot és amennyiben szükséges a mellékvese-elégtelenség kompenzálására kiegészítő terápiát kell kezdeni.

Ha pajzsmirigy-autonómia gyanúja merül fel, a kezelés előtt TRH-vizsgálatot vagy szuppressziós szcintigráfiás vizsgálatot kell végezni.

Nagyon alacsony születési súlyú koraszülötteknél a levotiroxin-kezelés megkezdésekor monitorozni kell a hemodinamikai paramétereket, mivel az éretlen mellékvese-működés miatt összeomolhat a keringés.

Változás korán átesett hypothyreosisos nőknél, ahol fokozott az osteoporosis veszélye, kerülni kell a szokásosnál nagyobb levotiroxin-szérumszintet, ezért gyakran kell ellenőrizni a pajzsmirigyfunkciót.

A levotiroxin nem adható hyperthyreotikus állapotban, kivéve hyperthyreosisban antithyreoid szerrel történő kezelés mellett kiegészítő kezelésként.

Pajzsmirigyhormonokat nem szabad testtömegcsökkentésre adni. Euthyreoid betegek esetében a levotiroxin-kezelés nem eredményez testtömegcsökkenést. Jelentős mennyiségben történő alkalmazása súlyos vagy akár életet veszélyeztető nemkívánatos mellékhatásokat okozhat. A nagy dózisban alkalmazott levotiroxint nem szabad bizonyos, testtömegcsökkentés céljából szedett készítményekkel, például szimpatomimetikumokkal kombinálni (lásd 4.9 pont).

Más levotiroxin-tartalmú készítményre való váltás esetén, a pajzsmirigyműködés kiegyensúlyozatlanná válásának lehetősége miatt, az átmeneti időszakban szoros megfigyelés szükséges, beleértve a klinikai és laboratóriumi monitorozást, ezért néhány betegnél dózismódosításra lehet szükség.

Hypothyreosis és/vagy a hypothyreosis‑kezelés hatásosságának csökkenése fordulhat elő az orlisztát és levotiroxin együttes alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). A levotiroxint szedő betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy konzultáljanak kezelőorvosukkal az orlisztáttal való kezelés megkezdése, leállítása vagy változtatása előtt, mivel szükség lehet arra, hogy az orlisztátot és a levotiroxint eltérő időpontban vegyék be, és hogy a levotiroxin dózisát módosítsák. A továbbiakban javasolt a beteg szérumhormonszintjét figyelemmel kísérni.

Diabeteses, illetve véralvadásgátló kezelés alatt álló betegek kezelése esetén lásd a 4.5 pontot.

Laboratóriumi vizsgálatok során fellépő zavaró hatások:

A biotin megzavarhatja a biotin/sztreptavidin kölcsönhatáson alapuló pajzsmirigy immunvizsgálatokat, ami tévesen csökkent vagy tévesen emelkedett vizsgálati értékekhez vezethet. A zavaró hatások kockázata fokozottan fennáll a biotin nagyobb adagban történő alkalmazásakor.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek értelmezésekor figyelembe kell venni a biotin esetleges zavaró hatását, különösen, ha a klinikai képpel való koherencia hiánya figyelhető meg.

Biotintartalmú készítményt szedő betegek esetében tájékoztatni kell a laboratóriumi személyzetet, ha pajzsmirigyműködési vizsgálat elvégzésére van szükség. Lehetőség szerint olyan alternatív vizsgálatokat kell alkalmazni, amelyek nem érzékenyek a biotin okozta interferenciára (lásd 4.5. pont).

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Antidiabetikumok:

A levotiroxin csökkentheti a vércukorszintet csökkentő gyógyszerek hatását. Ezért a pajzsmirigyhormon-kezelés elején gyakran kell ellenőrizni a vércukorszintet, és ha szükséges, az antidiabetikumok adagolását módosítani kell.

Kumarin-származékok:

Az antikoaguláns kezelések hatása növekedhet, mert a levotiroxin leszorítja az antikoaguláns gyógyszereket a plazmafehérjékről, ez megnövelheti a vérzés előfordulásának veszélyét (pl. központi idegrendszeri-, vagy gyomor-bélrendszeri vérzésekét) különösen idős betegeknél. Ezért kezdetben és a kiegészítő terápia alatt gyakran kell ellenőrizni a véralvadási paramétereket. Ha szükséges, meg kell változtatni az antikoaguláns gyógyszer adagolását.

HIV- proteáz-gátlók:

A HIV-proteáz-gátlók (pl. ritonavir, indinavir, lopinavir) befolyásolhatják a levotiroxin hatását. A pajzsmirigyhormon értékének szoros ellenőrzése ajánlott. Szükség esetén a levotiroxin dózisát módosítani kell.

Fenitoin:

A fenitoin befolyásolhatja a levotiroxin hatását a levotiroxin plazmafehérjéről való leszorítása révén, ez a szabad T4 és T3 frakciók emelkedésével jár.

Másrészt a fenitoin növeli a levotiroxin májban történő metabolizációját. A thyreoid-hormon paraméterek szoros megfigyelése ajánlott.

Kolesztiramin, kolesztipol:

Az ioncserélő gyanták – például kolesztiramin és kolesztipol – alkalmazása gátolja a levotiroxin-nátrium felszívódását.

A levotiroxin-nátriumot az ilyen készítmények alkalmazása előtt 4-5 órával kell bevenni.

Alumínium-, vas- és kalcium-sók:

A vonatkozó irodalmi adatok szerint az alumínium-tartalmú gyógyszerek (antacidumok, szukralfát) csökkenthetik a levotiroxin hatását. Ezért a levotiroxin-tartalmú gyógyszereket legalább 2 órával az alumíniumot tartalmazó készítmény adása előtt kell bevenni.

Ugyanez érvényes a vas- és kalcium-sókat tartalmazó készítményekre.

Szalicilátok, dikumarol, furoszemid, klofibrát:

A szalicilátok, a dikumarol és a furoszemid nagy dózisban (250mg), valamint a klofibrát és más anyagok leszoríthatják a levotiroxin-nátriumot a plazmafehérjékről és ez a szabad T4 frakció emelkedéséhez vezet.

Protonpumpa-gátlók (PPI):

A PPI-kkel történő egyidejű alkalmazás a pajzsmirigyhormonok felszívódásának csökkenését okozhatja, ami az intragastricus pH-értéknek a PPI-k által okozott növekedése miatt következik be.

Egyidejűleg alkalmazott kezelés során a pajzsmirigy működésének rendszeres és klinikai ellenőrzése javasolt. Előfordulhat, hogy a pajzsmirigyhormonok dózisának növelésére van szükség.

Körültekintően kell eljárni akkor is, amikor a PPI-kezelés véget ér.

Orlisztát:

Hypothyreosis és/vagy a hypothyreosis‑kezelés hatásosságának csökkenése fordulhat elő, ha az orlisztátot és a levotiroxint ugyanabban az időben szedik. Ennek oka a jódsók és/vagy a levotiroxin felszívódásának csökkenése lehet.

Szevelamer:

A szevelamer csökkentheti a levotiroxin felszívódását. Ezért ajánlott a betegek pajzsmirigyfunkciójának változását az együttes kezelés elején vagy a végén ellenőrizni. Amennyiben szükséges meg kell változtatni a levotiroxin dózisát.

Tirozin-kináz-gátlók:

A tirozin-kináz-gátlók (pl. imatinib, szunitinib) csökkenthetik a levotiroxin hatásosságát. Ezért ajánlott a betegek pajzsmirigyfunkciójának változását az együttes kezelés elején vagy a végén ellenőrizni. Amennyiben szükséges, meg kell változtatni a levotiroxin dózist.

Propiltiouracil, glükokortikoidok, béta-szimpatolitikumok, amiodaron és jódtartalmú kontrasztanyagok:

Ezek az anyagok gátolják a T4-nek T3-má történő perifériás átalakulását.

Magas jódtartalmának köszönhetően az amiodaron hyperthyreosist vagy hypothyreosist válthat ki. Különös gondossággal kell eljárni az esetleges fel nem ismert pajzsmirigy-autonómiával társuló noduláris golyva esetében.

Szertralin, klorokin/proguanil:

Ezek az anyagok csökkentik a levotiroxin hatását, és növelik a szérum TSH-szintjét.

Enziminduktor hatású gyógyszerkészítmények:

Az enziminduktor gyógyszerek, például a barbiturátok, a karbamazepin, vagy az orbáncfüvet (Hypericum perforatum L.) tartalmazó készítmények fokozhatják a levotiroxin hepatikus clearance-ét, ami a pajzsmirigyhormon szérumkoncentrációjának csökkenését eredményezi.

Ezért a pajzsmirigyhormon-pótló kezelésben részesülő betegeknél az ilyen készítmények egyidejűleg történő alkalmazása esetén a pajzsmirigyhormon adagjának növelésére lehet szükség.

Ösztrogének:

Az ösztrogéntartalmú fogamzásgátlókat szedő vagy post-menopausában lévő, hormonpótló kezelésben részesülő nők levotiroxin-szükséglete magasabb lehet.

Szójatartalmú vegyületek:

A szóját tartalmazó vegyületek csökkenthetik a levotiroxin bélből való felszívódását. Ezért az Euthyrox dózisának módosítására lehet szükség, különösen a szójatartalmú élelmiszerekkel kiegészített étrend fogyasztásának kezdetén vagy befejezését követően.

Laboratóriumi vizsgálatok során fellépő zavaró hatások:

A biotin befolyásolhatja a biotin/sztreptavidin kölcsönhatáson alapuló pajzsmirigy immunvizsgálatokat, ami tévesen csökkent vagy tévesen emelkedett vizsgálati értékekhez vezet (lásd 4.4. pont).

A levotiroxin-kezelést a terhesség, de legfőképpen a szoptatás alatt megszakítás nélkül kell folytatni. A szükséges dózis terhesség alatt még növekedhet is. Mivel a szérum TSH szintjének emelkedése korán, már a terhesség első 4 hetében előfordulhat, a levotiroxint szedő terhes nőknek minden trimeszterben meg kell mérni a TSH értékét annak megerősítése érdekében, hogy az anyai szérum TSH-értékei a trimeszter-specifikus terhességi referenciatartományon belül legyenek. Az emelkedett szérum TSH‑szintet a levotiroxin dózisának növelésével kell korrigálni. Mivel a szülés utáni TSH-értékek hasonlóak a fogantatás előtti értékhez, a szülés után azonnal vissza kell térni a levotiroxin szülés előtti dózisához. A szérum TSH‑szintet 6-8 héttel a szülés után kell elérni.

Terhesség

A tapasztalatok szerint a javasolt terápiás dózisok mellett embereknél gyógyszer indukált teratogenitás, illetve fötotoxicitás nem bizonyított. A terhesség során nagyon nagy dózisban adott levotiroxin károsan befolyásolhatja a magzati és postnatalis fejlődést.

Hyperthyreosis kombinált levotiroxin és thyreostaticum kezelése terhességben nem javallt. Ezen szerek kombinálása nagyobb dózisú thyreostaticum adását igényelné, amelyről ismert, hogy átjut a placentán és a csecsemő hypothyreosisához vezet.

Pajzsmirigy szuppressziós diagnosztikus tesztek terhesség alatt nem végezhetők, mert terhes nőknél radioaktív anyagok alkalmazása ellenjavallt.

Szoptatás

A szoptatás időszakában a levotiroxin kiválasztódik az anyatejbe, de a javasolt terápiás dózisok mellett elért koncentrációk nem elegendőek ahhoz, hogy csecsemőknél hyperthyreosis kialakulásához vagy a TSH-kiválasztás szuppressziójához vezessenek.

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor, mivel a levotiroxin azonos a természetben előforduló pajzsmirigyhormonnal, nem várható, hogy az Euthyrox befolyásolja a gépjárművezetéshez, illetve a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Amennyiben az alkalmazott adag a beteg egyéni levotiroxin-nátrium toleranciaszintjét meghaladja, vagy túladagolás történt, akkor a hyperthyreosisra jellemző alábbi klinikai tünetek léphetnek fel, különösen akkor, ha túl gyorsan növelték a dózist a kezelés elején: szívritmuszavarok (pl. pitvarfibrilláció és extraszisztolék), tachycardia, szívdobogásérzés, anginás panaszok, fejfájás, izomgyengeség és görcsök, kipirulás, láz, hányás, menstruációs zavarok, pseudotumor cerebri, remegés, nyugtalanság, álmatlanság, hyperhydrosis, fogyás, hasmenés.

Ilyen esetekben a napi dózist csökkenteni kell, vagy a gyógyszer szedését néhány napig fel kell függeszteni. A nemkívánatos hatások elmúltával a terápia óvatos adagolással visszaállítható.

Az Euthyrox bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység esetén allergiás reakciók léphetnek fel, különösen bőr vagy a légzőszervi tünetek alakulhatnak ki. Angioödémás eseteket is jelentettek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A T3-szint emelkedése megbízhatóbb jele a túladagolásnak, mint az emelkedett T4- vagy szabad T4‑szint.

Túladagolást követően az anyagcsere hirtelen felgyorsulásának tulajdonítható tünetek léphetnek fel (lásd 4.8 pont).

A túladagolás mértékétől függően ajánlott a kezelést megszakítani, és vizsgálatokat végezni.

Az intenzív béta-szimpatomimetikus hatás által okozott tünetek, mint például a tachycardia, szorongás, izgatottság és hyperkinesia béta-blokkolókkal csökkenthetők. Extrém túladagolás esetén a plasmapheresis segíthet.

Fogékony betegeknél, akiket az egyéni dózistolerancia szintjüket meghaladó dózissal kezeltek, epilepszia izolált eseteiről számoltak be.

A levotiroxin túladagolása hyperthyreosis tüneteit eredményezheti, és akut pszichózishoz vezethet, különösen pszichotikus zavarok kockázatának kitett betegeknél.

Számos esetet jelentettek, ahol a hosszú éveken át tartó levotiroxin túladagolás hirtelen szívhalálhoz vezetett.